Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-07 / 106. szám

r

Dézsmaszedök

Elnökváltás Mérőn---------------------------------------------'

ABAU J-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPDA

XI. évfolyam 106. sz.m

Ara 50 fillér

Miskolc, 1955 má|us 7, szombat

Az anyák szava

li/l axiom Gorkij, a nagy szovjet író egyik megrázó elbeszélésében feldolgozta a nép ajkán élő mondát az ifjú Dankóról. — Emberek tévedtek el a sűrű, sötét erdőben. Vadállatok lopakodnak nyomukba. Szakad az eső, mennydörög, villámlik. Dankó vállalja, hogy kivezeti az embereket az erdőből. De erőt vesz rajtuk a kétségbeesés: nincs kiút a sötétségből. — Mit tegyék hát érettetek, emberek? — kiáltott fel Dankó és hangja erősebb volt mint a mennydörgés. Kitépte kebléből a szívét s magasra emelte mint a fáklyát, így világította meg az utat az embereknek a fény, a szabadság felé. Az emberek pedig követték a lángoló szívet, amely kivezette őket a napsütötte, békés völgybe, ahol boldogság várt rájuk.

A mély tanulságot rejtő történet eszünkbe idézi az anyák szívét, amely nagyon tud fájni és nagyon tud örülni, vére új életeket táplál, melegít, mint a rügyfateasztó, gyümölcsérlelő napfény. Az anyai szív dobbanása — mindannyiunk első muzsikája.

ÍVJ ilyen erős és milyen gazdag az anyai szív! Sokféle érzelem hullámzik át rajta: félelem, aggódás, reszketős, de mennyi öröm, büszkeség, vidámság és megelégedettség is.

Milyen kemények, öntudatosak, harcosak az anyák, amikor a szépség, a mosoly, az élet, a béke védelméről van szó: a bölcső fölött csendülő lágy, ringató daluk az egész földkerekségen átviharzó harsány kiáltássá erősödik; a gyermekek puha, selymes arcát simogató kezek ökölbe szorulnak és ütésre emelkednek.

Ki tudhatná jobban, milyen becses, drága az élet, mint az édesanya, aki életeket hoz világra. Ki tudhatná jobban, mint az édesanya, milyen mérhetetlenül gonoszak, ostobák és elvetemültek a háborús gyújtogatok, akik ismét elragadnák az anyáktól fiáikat, tűzcsóvákat dobnának házainkra, bambák özönét zúdítanák íalvain'kra és városainkra.

Az anyák azonban megmentik fékevesztett, gyilkos szándékaiktól a gyermekeket. Egyesítik erőiket, hogy őrizzék a csecsemők mosolyát, kicsinyeik örömét. Egy szenegáli néger asszony kéthónapos gyermekével bujkálva, titokban fáradságos útra kelt, hogy részt, vegyen a francia nők béketalálkozóján. Célhoz ért. Őszintén bevallotta: félt a rá leselkedő veszélyektől, de inkább vállalja a békeharc kockázatát, mint egy világháború szörnyűségét. Sakszáz- millió asszony ugyanígy gondolkodik, ugyanígy érez és előbb, vagy utóbb, akárcsak a szenegáli anya, elérnek kitűzött céljukhoz.

Nem könnyű addig az út.

Holnap lesz tíz esztendeje annak, hogy a Szovjetunió dicsőséges hadserege győzelmesen szétzúzta a fasiszta fenevadat, befejezte a Nagy Honvédő Háborút, a fegyverek elhallgattak Európában és most — az amerikai imperialisták s cinkosaik nyílt háborús készülődése miatt — ismét viharfellegek gyülekeznek Európa és a többi földrész egén. Megint fegyvert adnak Lidice és Oradour elpusztítóinak, a mauthauseni tömeg- gyilkosoknak kezébe. Nyugat-Német- országban újraélesztik a fasizmust, amelynek huligánjai európai anyak és ártatlan gyermekek százezreit kínozták, gyötörték, pusztították. Az auschwitzi haláltábor múzeumában tízezerszámra őriznek gyermekcipőket. Megrendítő látvány! Akik hordták — az I. G. Farbenindustrie által erre a célra gyártott mérges gáztól pusztultak el. A nagy vegyikonszern urai és kiszolgálói ma amerikai menlevéllel, vagy angol bűnbocsánattal és az Adenauerékkel kötött szerződéssel zsebükben újább gonosztettek terveit szövik az emberiség ellen.

Az anyák és velük együtt a dolgozók százmilliói azonban nemet mondanak. Az anyák felemelik szavukat, tiltakoznak és harcolnak — az élet jogán. A közelmúltban a csehszlovákiai Lidicében, a mártirfaluban konferenciára gyűltek össze a fasiszta csapatok által feldúlt és elpusztított falvak küldöttei. Az anyák felhívással fordultak Németország asszonyaihoz: .„Egész Csehszlovákia területéről jöttünk össze, akik ebben a háborúban legközelebbi hozzátartozóinkat vesztettük el, s olyanok, akik most mint boldog anyák egészséges, viruló gyermekeink számára építjük szorgalmas munkával a jövőt. Nekünk, anyáknak legdrágább kincsünk a béke. Kötelességünknek tartjuk, hogy megvédjüik hazánk nyugalmát, gyermekeink boldogságát. Nyugat-Németország felfegyverzése az európai békét és a világ gyermekeit veszélyezteti... Fogjunk össze mi, anyák, akik az életet adjuk, mentsük meg gyermekeinket.“

A lidicei tanácskozás résztvevői- nek hangja — a világ asszonyainak hangja, amelyet messze- zengő erővel hallatnak majd az anyák közeljövőben tartandó világ- kongresszusán. Büszkén, örömmel, lelkesen készülnek rá a magyar asz- szonyok is. Mit tettek eddig hazánk fejlődéséért, hogyan vehetik ki részüket legméltóbban a békéért vívott harcból — erről tárgyalnak majd az anyák konferenciáján, amely ma kezdi meg munkáját. Van mit számba venniöik a konferencia résztvevőinek, hiszen a magyar anyák sorsának gyökeres változásában, megszépült életében visszatükröződnek a szabadság földjén kivirágzott tízesztendős eredményeink. Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk sokoldalúan gondoskodik az anyákról. Népköztársaságunk alkotmánya, törvényeink, szocialista erkölcsi rendünk védi, megbecsüli és tisztelettel övezi őket.

Forradalmár költőnk, Petőifi Sándor öccséhez intézett egyszerű, meleg sorai csendülnek fülünkbe: „S anyánkat, ezt az édes jó anyát — óh Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd! — Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincsen rá szó, nincsen rá fogalom.“ Egész népünk hatalmas családjában öltöttek testet a kitartó hűségnek és fiúi ragaszkodásnak ezek a kedves intelmei.

A terhes és szoptatós anyák kíméletben, számos kedvezményben, különféle támogatásban részesülnek népi demokráciánkban. Megyénkben és az egész országban száz és száz bölcsőde, napközi otthon, iskola várja a gyermekeket. Államunk kitünteti és megjutalmazza a sokgyermekes anyákat. Előrehaladásunk, nagyszerű eredményeink egyik gazdag forrása: a sokféle munkahelyen és az otthonokban helytálló anyák szorgalma, fáradhatatlansága, ügyessége, tehetsége, derűje, család- és hazaszeretete.

D üszkék vagyunk a magyar

U anyákra, akik a termelő munka szép sikereivel, gyermekeik gondos nevelésével, a családi hajlékok bearanyozásával, szerető szívük kisugárzó melegével, pártunk és hazánk iránti törhetetlen hűségükkel és a béke harcos védelmezésével járulnak hozzá a szocializmus építéséhez. Büszkék vagyunk azokra, akik a hős szovjet asszonyok és a világ minden szabadságszereíő asszonyával együtt magasra emelik az élet zászlaját.

Az anyák napján és az anyák konferenciája alkalmával meleg szeretettel köszöntjük őket. Legyen tanácskozásuk friss lendületű harcok elindítója, új győzelmek megalapozója — gyermekeinkért, az emberségért. a békéért, az életért.

Ünnepség az anyák napján

Borsodban az idén is megye szerte lelkesen ünnepük meg az anyák napját. Iskolákban, kultúrotthonokban ünnepi előadásokat tartanak, melyeken az anyák országos k on tere ne iáján ak jeilentöségét méltatják.

A gyermekek vidám kultúrműsorral készülnek az anyák napjara. szüleiknek kedves ajándékokat készítenek erre az alkalomra. Az ünnepségeden DISZ küldöttségek köszöntik az édesanyákat.

Az Ózdi Kohászati Üzemekben nagygyűlést rendeznek a gyárban dolgozó édesanyák tiszteletére. Som súlyon ugyancsak nagyszabású ünnepséget tartanak, s a gazdasszonykör kiállítást is rendez. A somsályi bánya vezetői ünnepi vacsorán látják vendégül a bányákban dolgozó édesanyákat.

Köszönjük a borsodi édesanyákatTóth Károly né ózdi sztahánovista tekercselőnö helytáll a munka frontján

A magas, szőkehajú, munkaköpenyes asszony figyelemmel hajol a tekercsek, vékonyszálú drótok, huza_ lók fölé. Tóth Károlyné az ózdi Ság. vári Endre ifjúsági üzem többszörös sztahánovista tekercselőnője nagy hozzáértéssel végzi munkáját. Ügyeskezű asszony. Mindig a legkényesebb, a legnagyobb hozzáértést kívánó munkát kapja. Ennek ellenére teljesítménye ritkán van 150 százalék alatt.

— Áprilisban is jóval túlteljesítette a 150 százalékot — mondja művezetője, Feldmann elvtárs.

Tóthné még fiatal asszony. Nem igen látszik harminc évesnél többnek, pedig három leány és egy fiú édesanyja.

— A gyermekek — mondja boldog mosollyal — már megnőttek. A legnagyobb leányom menyasszony, a többi még iskolába jár.

Boldog anya és boldogságát jobb munkával igyekszik biztosítani, Brigód java] együtt értékes vállalást tett az anyák országos konfereneiá- jára.

— Olyan minőséget gyártunk, hogy nem lesz panasz az általunk épített motorokra — mondja. — Takarékoskodunk az anyaggal, üzemünkben mindig példás rendet tartunk — teszi hozzá a Tóth-brigád másik ügyeskezű tekercselőnője,

Varga Albertné. A Tóth-brigád tagjai nemcsak családjukat, otthonukat látják el lelkiismeretesen, de a gyárban a munkapad mellett is megállják helyüket. Valamennyien keményen, becsülettel dolgoznak. Arcukon látni: amit ígértek, teljesíteni is fogják.

GONDOSKODÁS A GYERMEKEKRŐL

A miskolci személypályaudvar gyermekvárótermében.

Borsodi küldöttek Budapesten

Borsodmegye édesanyáit 28 küldött képviseli az anyák országos konferenciáján. A küldöttek pénteken éjszaka utaztak Budapestre és kedves ajándékot vittek magukkal a külföldi asszonyok részére. A mezőkövesdiek matyóbabákat, színes, hímzett térítőkét, a tanítónőképző növendékei az ifjúság boldog, megváltozott életét bemutató albumot, a tokaji, asszonyok kis boroshordót, a rudabányaiak érccel megrakott kis csillét küldtek.

A küldöttek között van többek között Pallagi Györgyné 16 gyermekes kenéztől egyénileg dolgozó parasztasszony, Kugler Istvánná, a Lenin Kohászati Müvek durvahengerdéjének csiszolóbrigád vezetője, ötgyermekes édesanya, Varga Gáborné, a tanítónőképző kitüntetett igazgatója, Kérdi Imréné háromgyermekes somsályi bányászasszony, özv. Szegő Jánosné, a mezőcsáti Szabadság termelőszövetkezet növénytermelő brigádvezetöje. A küldöttek sokezer borsodi édesanya óhaját tolmácsolják majd a konferencián: „Ügy őrizzük a békét, mint gyermekeink álmái!“

Virágcsokorral fogadták a diósgyőri gyár nődolgozóit

A Lenin Kohászati Müvekben ze- neszóval, virágcsokrokkal fogadták a munkába érkező nődolgozókat. Hatvan munkahelyen rövid röpgyülést tartottak, amelyeken a gyár műszaki vezetői és a dolgozó asszonyok munkatársai köszöntötték az édesanyákat, az anyák napja alkalma-» bői. A termelésben élenjárókat a gyár kultúrmui’hásai otthonukban is felkeresik s vidám műsorral, zenével üdvözük őket.

Ma a Lenin Kohászati Művek valamennyi nődoigozója ünnepi műszakot tart az anyák országos konferenciája tiszteletére hogy a békéért (folyó karcukat az eddiginél) is szebb termelési eredményekkel támasszák alá.

Nyilatkozatok az anyák országos konferenciája előtt

Ma és holnap tartják Budapesten az anyák országos konferenciáját. Borsod megye édesanyái ezrével beszélhetnének megváltozott, boldog életükről. Ez alkalommal csak egy néhányat szólaltatunk meg közülük, mindannyiuk nevében.

•

OROSZ JÄNOSNE a szerencsi Lenin tsz. állatgondozója:

— Bizony, sokkal boldogabban élnek ma az édesanyák, mint az én időmben. 12 gyermeket szültem, mindet orvos és szülésznő nélkül Nem tudtam megfizetni a bábaasz- szonynak járó fél mázsa lisztet és arra a napra a jó ebédet. Urasági cselédek voltunk, ki törődött velünk! Ma már 10 édes kis unokám van. A nagyobbak mind tanulnak, a kisebbek ingyenes baba-kelengyéi kaptak. Gyermekeimből megbecsült emberek lettek. Az egyik fiam katona, a határszélen őrzi békénket. Őrá vagyok a legbüszkébb Magam jó munkával akarom köszönteni az anyák országos konferenciáját. Tavaly 567 munkaegységet szereztem, az idén 600-at akarok elérni.

MEDGYESI ANDRASNE a sajószentpéteri üveggyár kétszeres sztahanovistája. a szakma kiváló dolgozója:

— Özvegyen neveltem 9 gyermeket — mondja. — Sok nehéz napot, nélkülözést Műnk át. Alkalmi

munkából tengettem családomat. Életünk csak a felszabadulás után változott meg. Tisztességes munkát kaptam, segítettek gyermekeim felnevelésében. Csak most lettem megbecsült tagja a társadalomnak, munkámért még ki is tüntettek. Egyik fiam háromszoros sztahánovista. Megígérem, hogy eddigi 140 százalékos átlagteljesítményemet az anyák országos konferenciájának tiszteletére 150 százalékra emelem.

KOÓS JÖZSEFNÉ háromgyermekes mezőkövesdi pedagógus:

— 16 éve tanítok. Pályám kezdetén éveken keresztül fillérekért dolgoztam. Mint falusi tanító, mindig eszembe jut a múltból az a sok sapadt, rongyos, koravén gyerek, akinek arcán soha egy mosolyt sem. láttam. A téli hónapokban 32 tanulónak csak a fele járt iskolába, mert nem volt meleg ruhája, cipője. Szertárról és egyéb felszerelésről mégcsak álmodni sem mertünk. Nem biztosították a lehetőségeket a tanításhoz. Ma öröm pedagógusnak lenni. Szinte el sem lehet mondani a különbséget a múlt és a jelen között. A napfényes iskolákba jól öltözött, egészséges, pirosarcú gyermekek járnak: boldogság köztük lenni. Csak a mi községünk két óvódat, iskola-napközi otthont és szülőotthont kapott az elmúlt 10 év alatt. Nekem kétszeresen is drága a béke: mint anyának és mint sok gyermek nevelőjének. Munkámat ezért mindig a leglelkiismeretesebben akarom elvégezni.

KOVÁCS ANGYAL ISTVANNE ózdi háziasszony:

Nemeslelkű, melegszívű asszony. 17 éves korában ment férjhezr s 6 gyermeknek lett az édesanyja; Azóta a gyermekek száma 10-re szaporodott. Férje az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozik, ő a nagy családról gondoskodik. Városszerte híres tisztaságáról. A gyermekek 4-es, 5-ös tanulók. A háztartás mellett szakít időt arra is, hogy a gyermekekkel foglalkozzon.

— Minden örömöm a családom, nekik szentelem az életemet. Gyermekeimet a párt, a haza szerete- tére nevelem. Azzal akarok hozzájárulni a béke megvédéséhez, hóm férjemnek kellemes, meleg családi otthont biztosítok, hogy munkahelyén hely tálihasson.