Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
ELJEN A MAGYAR NÉPKÖZT ARS AS AG! A IT. Internacionálé első, alakuló kongresszusának határozata - alapján 1890 május elsején ünnepelt először együtt a világ forradalmi proletariátusa. A burzsoázia fog vacogva bujt palotáiba, az üzletek redőnyeit .............■ ■■; tehúzták, megreszketett a kizsákmányuló világ a proletariátus harcos oraaozójától. 1891-ben — h május elseje második magyarországi megünneplésekor — olyan fenyegető volt az ipari és agrárproletárok felvonulása, hogy a kormány ostromállapotot rendelt el és hónapokig tartott, amíg statáriummal és csendőrszuronnyal a „békét és nyugalmat" helyre tudták állítani. A magyar szociáldemokrata párt jobboldali vezetői — a nyugati szociáldemokrácia reformista, marxizmust meghamisító szellemében — nagyon hamar megegyezett a burzsoáziával és 1892-től mindent igyekezett elkövetni, hogy május 1-ét, a proletariátus harci sorakozóját egyszerű ünneppé silányítsa. A magyar proletáriátus azonban — köztük a borsodiak is — évről évre, minden május elsején a legszörnyűbb terror ellenére Is hallatta hangját, megmutatta erejét. Fordítsuk vissza gondolatban az idő kerekét s emlékezzünk a régi jpiájus elsejei ünnepségekre, hogy értékelni tudjuk a 11. szabad május 1 ünnepségének történelmi jelentőségét. ' REGI MA]US ELSE3EK méltatta, összefoglalván a munkásság követelését: békét, választójogot, tői vényéé és becsületes munkásvédelmet akarunk. 1919 1902 A szociáldemokrata párt ebben az időben központi kérdésnek az általános szavazati jog kivívását tartotta. Még csak hallani sem akart forradalomról. A szociáldemokrata párt vezetői nem forradalmárokat, hanem megalkuvókat akartak nevelni, A munkások és a népnyúzók között azonban nem szünetelt a harc, sehol az országban. Miskolcon például minden ok nélkül belekötött a rendőrség a békésen felvonuló munkásokba. Egyik borsodmegyei polgári lap így ír a május 1-i eseményről: „... az elbújtatott rendőrség kirohant a házból és a tömegnek nekimenvén, ütlegelni kezdte a munkásokat és beszorította őket a Régiposta utcába ... A Tangli-féle vendéglő előtt a rendőrkapitány vérszemet kapva egy-két elhangzó abeug miatt, rendőreivel kardot rántott és a tömegnek nekibocsátotta. Ebben ez ostromban egyik rendőr meg is sebezte Kovács Ferenc gyárimunkást és Csépes István kőművest. A Pannónia kávéház előtt a rendőrség ismét ostrom aló vette a munkáscsapatot és lovasaival a népet a járdáról leszorította. A lovasrendőrök lecsatolva vállukról a korbácsot, ütlegelni kezdték a népet, miközben több járókelőt, kis véletlenül kerültek a tömeg közé, szintén megütöttek. Ennél az ostromnál különösen a 22. számú közrendőr tett ki magáért, ki egy idősebb úriasszonyt lökött fel, mert nem akart felszólításra „szétoszolni ...“ A Népszava külön dicsekedett vele, hogy a munkásokat ez a brutalitás se hozta ki sodrukból „szervezett munkásokhoz méltóan” tűrték a rendőrség önkényeskedését. 1904 i,Miskolc. Hát itt nagyban vitte a rongyszedést Lukács rendőrfőkapitány. Május elsejei népgyülést, tüntető körmenetet, valamint 33 szak- gyülést betiltott...” — olvasható egy megsárgult újság cikkéből. Ennek ellenére délután néhány tucat ■itnneplőruhás, piros csokornyakkendős mesterlegény verődött össze a régi sárgafürdő (Hunyadi utca) környékén. Menetbe alakulva „Általános titkos választójogot!“ „Le az osztályuralommal!“ „Éljen a szocializmus!“ — feliratokkal indultak a fő-utcán. Ajkú- kon forradalmi dal fakadt: mi. Miénk lesz a jövő“. A rendőrség nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki. Csak amikor a menet a Vörösrák kert- helyiség elé ért és elhangzott néhány forradalmi Petőfi-vers, egykét munkásdal, a rendőrség durván rájuk rontott, s szétkarAlapozta az ünneplőket, 1912 Az oroszországi események, az orosz munkásosztály forradalmi haroai nagy hatással voltak a magyar munkásmozgalomra. A proletariátus felfokozott harekészségét tükrözte Ady Endre május elsejei i,A tűz csiszolója*1 című verse: „Csak akikor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.“ Budapesten és vidéken a mun* kásgyülések és tüntetések hangosabbak, harcosabbak voltak, mint az előző években.- Ä Reggel című miskolci polgári újság május 3-i száma így ír a miskolci felvonulásról: „Délután félhárom órakor gyülekeztek a munkások a Luther-té- ren. Vállas, erős, kérgestenyerű munkások, sápadt, egyszerű, rossz- tüdejű munkásleányok, proletár- asszonyok és proletár emlőkön nevelkedő ifjúmunkások gyűltek itt egybe. A munkások szemében valami lobogó láng lengett, hevesebben dobogott a szív, újongott a lélek, mert érezték, hogy egyre töb- - ben és többen vannak, mert látták, "* hogy egyre dagad, egyre nő a munkás tömeg.“ 1923 „Ma nincs májusa a magyar proletárnak!... De ne csüggedjetek! — szólt a Szovjetunióban élő magyar kommunisták üzenete. „Mi sokszor botlunk és sokszor tévedünk, a homlokunkat sokszor éri sár, de mégis mindig előbbre reng utunk, mért minket nem lehet legyőzni már.” 1924 1914 Május elsejére mar a közeledő világháború vetette árnyékát. Magyarországon azonban ez év május elsején egyetlen háborúellenes jelszó sem hangzott el, mindenről szónokoltak, csak épp a készülő, küszöbönálló háborúról nem — a szociáldemokrata szónokok és cikkek. Ady Endre ajkán csendül fel a munkásság igazi vágya, harckészsége: „örüljön ma minden bilincse« többi, , Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a május mégis ír, izgat, beszél.“ Miskolcon valamennyi üzemben szünetelt május elsején a munlza. A közel kétezer főből álló tömeg há- yrom óra után zárt sorokká alakulva, tüntető menetben dalolva járta a város utcáit. A menetben a földmunkások is szép számban vettek részt. — „Vesszen a panamista kormány!“ — „Követeljük a $ órás munkaidőt!“ — „Lámpavasra a megvásárolt képviselőkkel!“ — „Éljen a népparlament!“ — „Követeljük a papok menny- bemenetelét!“ — „Lukács menjen a Tiszába, Ti- s.a a Dunába!“ — hangzottak a jelszavak. 1918 A borsodmegyei munkásságra is óriási hatással volt a proletárforra- daloan oroszországi győzelme. Ebben az évben először ünnepük meg a bányászok országszerte a május elsejét. Bopsodnádasdon délután 1 órakor gyülekeztek az elvtársak a vasmunkások helyisége előtt. A környékből vörös zászlók alatt jöttek Bekőc, Balaton, Nádas község, Vajács és Mocsolyás telepről az elvtársak. A leányok fehér ruhában jöttek, vörös szalagokkal feldíszítetten. Felemelő és megható volt, hogy a dolgozók a Marseil- ■ laise-t énekelve haladtak a gyűlésre... Két órakor délután indult el 'több, mint 2000 főnyi tömeg a régi Liplk -ház élői a nagyiroda előtti ' F-térre... Miskolcon, Diósgyőrött minden üzem szünetelt. Az üzleteket is bezárták. A vasúti munkások, miskolci gyárak és üzemek munkásai és ■mkásnói, a vasmunkások otthona előtt, a perecesi bányászok, a diósgyőri gyár munkásai és munkásnői ui„.ó«'*vőri omzágutoh gyülekeztek. Délután 2 órakor indult el a két menet vörös zászlók és jelzőtáblák alatt. A város főutcáján csatlakoztak és a mintegy 10 ezer főből álló hatalmas áradat most már együtt haladt a „Vörös Rákhoz“ címzett nyári mulatóhelyre. Az előadó a nagy nap jelentőségét Május elseje. — Furcsa izgalommal vártuk ezt a napot — mondja Zi- monyi Sámuel elvtárs, az Ózdi Szénbányászati Tröszt szállítási osztályának vezetője, hajdani ki- ráldi bányász. Szállingóztak a hírek hozzánk, sztrájkba lépnek a borsodi bányák dolgozói. Egy kicsit gyanús volt o dolog. Peyeréktől jött az intézkedés: — Sztrájkolunk! ' Farkas „úr“, a királdi szociáldemokrata párt vezetője alázatos haj- longások közepette kopogtatott be Rankay Ferenc bányafőmérnök, or- szággyülési képviselő irodájába. — Nagyságos gondnok úr, ha megméltóztatik engedni, megkezdjük a sztrájkot. A gondnok leereszkedően válaszolt. — Hát jó, kezdjük, nem bánom. A bányabárók a szociáldemokrata vezetőkkel összejátszva, a bányászok legszebb, a munka ünnepe iránti érzéseit kihasználva, a bányászokat félrevezetve indítottak sztrájkot, öt hétig nem dolgoztak, s nemhogy béremelést érhettünk volna el, hanem leszorították a béreket és egy sereg bányászt elbocsátottak. Legtöbbet hátait, mert Borbély Maczky Emil. Bétán lakott. Az ottaniak megtagadták az éhbérért való kaszálást, s a főispán így állt bosszút érte. 1930 ben „vörös-fészeknek“ nevezték. Mi az 1930-as évekig minden évben munkaszünettel, néma tüntetéssel ünnepeltük május elsejét. Április 30-án a művezetők kijelentették: “ Május elsején rendes munkanap. Aki nem jön be, azt elbocsátják. Nincs értelme fl huzakodásnak, hiszen a főbizalmi is be jön dolgozni. És másnap a főbizalmi hatása alatt a gyár dolgozott, s csak kevesen mentünk néma tüntetésre a hegyek közé. Május másodikén, amikor bementem az üzembe, a művezető egyszerűen kijelentette: — Nincs munka, elmehet! Három hónapig voltam munka nélkül. Május elsejének történelmi dátumán — irta május elsejei beszámolójában a Vörös Újság — először éreztük az igazi május diadalmas boldogságát, amelyről annyi májuson folytott lázongással álmodott a proletár jogtalanság és a proletár nyomor.“ Mialatt a dolgozók lelkes örömujjongással ünnepeltek, sötét felhők gyülekeztek a szabadság egén. A nyugati imperialista hatalmak zsoldjában álló csehszlovák burzsoázia hadserege Miskolc felé közeledett. „A komoly pillanatokra való tekintettel május elsején mindennemű hivatalos ünnepély, tehát felvonulás, a népkerti sportünnepély, gyűlés elmarad. Az öntudatos proletariátus, amely átérzi május elsejének a jelentőségét, nyilvános ünnepélyek nélkül is dokumentálni fogja osztályöntudatát a munkaszünettel, amely a kiadott rendelet értelmében fennáll“. — írta a Virradat 1919 május 1-i száma. Május 2-án Miskocot megszállták a cseh csapatok, de 20-án a Vörös Hadsereg diadalmas ellentámadásban kiverte a városból. 1921. „Letartóztatni, betiltani, elzárni, letörni“ — hangzott az ellenforradalmi parancsnoknak utasítása. A Horthy terror legsötétebb éveiben május 1-i ünnepségről, felvonulásról szó sem lehetett. Ózdon a szakszervezet udvarán vagy 15 munkás gyűlt össze ezen a napon. A fűre ülve csendesen beszélgettek. Két csendőr törtetett be az udvarra. — Azonnal kövessenek bennünket. — Hová? — kérdezte Spisák Lajos. — Majd megtudják a csendőrségen! Hogy mernek maguk politizálni? Spisák flegmatikusán válaszolt: — Ha Bethlennek szabad, akkor nekünk is. Durva röhögés volt a válasz. Spisák Lajost, Orbán Lajost, Király Bélát, Mikovinyi Emilt, Révai Dánielt és a többi május elsejét ünnepelni akaró munkást csak másnap engedték el a csendőrségről, 1940 Tombol a háború vihara. A diósgyőri munkásokban is feszül az erő. Sokan jönnek össze április 30- án a Vasas szakszervezetbe. Kerner, a szakszervezet elnöke rémülten mondogatja: — Szaktársak, még néma tüntetéssel se ünnepeljük május elsejét. Ne szálljunk szembe az uralkodó osztállyal. Éjféltájban óvatos szemlélődés után a szakszervezetből festékes dobozokkal, mésszel telt vederrel, ecsettel felszerelve három munkás hagyta el a szakszervezeti székhazat. Urbancsok Mihály, Oszip István és Zafír Sándor vasmunkások. A gyár környékén erős a készültség, rendőrök, civilruhás nyomozók szaglásznak az utcákon. Ur- bancsokék kivárják az alkalmas pillanatokat és a járdára, falakra festik: „Éljen Május V“, „Békét és szabadságot a népnek.“ A hivatalház mellett időznek hosszabb ideig. Hatalmas betűkkel festik a kőkerítésre: „Éljen Május 1, a nemzetközi prol...” A hármuk közül őrt álló jelzi, egy csoport jön. Gyorsan félrehuzódnak, s várják, mi történik. A csoport megáll és szemlélődni kezd a befejezetlen feliratnál. Aztán meszelő csusszanása hangzik. — Azt a ... — sziszegi Oszip —, hisz ezek lemeszelik a mi jelmondatunkat! De nem. A meszelő tovább csúszik és kibontakozik a: „...etar'ui- tus nemzetközi seregszemléje“ Sok ilyen csoport járta a gyár környékét, a gyár területét és reggelre az egész gyár és a környéke tele volt dekorálva jelmondatokkal, zöld gallyal, virágborította gépekkel. 1943 A miskolci és diósgyőrvasgyári illegális mozgalom harcosai a fasiszta terror legsötétebb éveiben is megtalálták a módját, hogy figyelmeztessék a reakciót a szervezett dolgozók erejére. Hiába ellenőrizte a rendőrség Hajdú Rezső elvtárs és a többiek minden lépését; ha nyilvános tüntetésben nem is tehették, de a termelés szabotálásával kifejezték a munkásság erejét. Ebben az évben folyt le a nagy béke- tüntetés a vasgyárban és május elsején a munkásiroda homlokzatán hatalmas vörös betűk fogadták a dolgozókat: „Világ proletárjai egve_- süljetek!" A rendőrök hiába keresték a „tettest“i 1955 Májas 1. Ma ünnepeljük szerte az országban a 11. szabad május 1-ét. Milyen nagy érzés is a májns elsejei ünnepség. Indulót dobol a szív, forróbban lüktet a vér, s az ember ajkán önkéntelenül is dal faliad, egy szabad nép szabad dala. A diósgyőri, az ózdi. s a többi gyár. a borsodi bányák, a borsodi mezők falvainak népe ezen a napon együtt menetel a világ többi szabad és ma még elnyomott népeivel a közös nagy cél, a proletáriátus világgyőzelme felé. Összeállította: CSORBA BARNA * KÉPEK 4 MÚLTBÓL Nyiczki György elvtárs, a munkásmozgalom veteránja így .emlékszik vissza a régi május elsejékre: A Herz Gépgyárban dolgoztam. Köztudomású, hogy abban az időimé a fogadtatás. Kardlapozzák a jobb életet akaró proletárokat
