Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-06 / 105. szám
f» Ei.’-ZAB 11AG1 AKORSZAG PénUs.;, 1955. május 6. Csütörtökön életbelépett a nyugalnémeürszági megszállási szabályzat hatálytalanításáról szélé párizsi egyezmény Berlin. Vozári Dezső, az MTI berlini tudósítója írja: Hoyer-Millar brit és Francois-Poncet francia főbiztos csütörtökön délben a bonni kancellári hivatalban Adenauer jelenlétében letétbe helyezte . a nyugatnémetcrszági megszállási szabályzat hatálytalanításáról, továbbá a külföldi csapatok iiyugainémetörszifei üllomáisozásárál Párizsban kötött egyezmények ratifikációs okmányait. Az Amerikai Egyesült Államok és Nyugatnémetország képviselői, mint ismeretes, már •április végén elhelyezték a szerződések ratifikációs okmányait. Ezzel a két egyezmény életbelépett. Adenauer kancellár és Franicois-Poncet francia főbiztos ugyanez alkalommal jegyzékváltás alakjában éle tbeléptette az úgynevezett Saar-egyezményt is. A Saar- egyezmény életbeléptetését az tette lehetővé, hogy Adenauer karlsruhei alkotmánybírósága kedden este kihirdetett ítéletével elutasítót!« a Saar-vidékre vonatkozó nyugatnémet-francia megállapodás ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság az említett szerződések eietbeléptetésével a közigazgatás egyes. íigazafeiiban litszatszuvérén í- táshoz jutott. Adenauer igyekezett ezt külpolitikája győzelmének feltüntetni és propaganda céljából színpadias külsőségek között megünnepelni. Adenauer a bonni parliament csütörtöki ülésén a szerződések életbelépése alkalmából őntömjénező nyilatkozatot akart Intézni a német néphez. A szociáldemokrata párt helytelenítette ezt a tervet és kijelentette, hogy képviselői tüntetőén kivonulnak a parlamenti ülésteremből, amennyiben a kancellár felolvassa a nyilatkozatot és nem nyújt lehetőséget a szocláídemdkratia képviselő- csoportnak ahhoz, hogy a maga álláspontját ismertesse a szövetségi gyűlésen. Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke hangoztatta: miután a csütörtökön életbelépett szerződésekben a nyugati megszálló hatalmaik számtalan előjogot tartottak fenn maguknak, ezek az egyezményeik távol vannak attól, hogy igazi szuverénitást biztosítsanak a Szövetségi Köztársaságnak. A szociáldemokrata képviselő-csoport ellenvetése után a Keresztény Demokrata Unió arra szorítkozott, hogy Gerstenmaierrel, a parlament elnökével felolvastatta Adenauer háromsoros levelét, amely a szóban- torgó szerződések életbelépéséről értesítette a szövetségi gyűlést. Ezután félbeszakították a parlament ülését és az összehívott állandó bizottság kompromisszumos megoldást próbált találni. Adenauer nyilatkozatainak szövege egyébként a bonni kormány ülésén is hosszas és 'heves vitát váltott ki. Az állandó bizottságban létrejött megállapodás alapján Adenauer eltekintett attól, hogy nyilatkozatát a parlament ülésén ismertesse és a Schámburg-palota erkélyéről olvasta fel azt. A parlament újra megnyitott ülésén a pártok megbízottai leszögezték a szerződések életbeléptetésével kapcsolatos álláspontjukat. Ollenhauer, a szociáldemokrata párt szóvivője rámutatott arra, hogy a bonni kormánynak ünnepségek rendezése helyett az lenne a legfőbb kötelessége, hogy éjt nappallá téve munkálkodjék a német egység helyreállításának előmozdításán. A Neues Deutschland, Németország szocialista egységpártjának lapja „A szuverénitás paródiája'“ című cikkében hangsúlyozza, hogy a nyugati államok a most életbelépett szerződések alapján bármikor kezükbe ragadhatják a hatalmat Nyugat-Németországban és megakadályozhatják, hogy Nyugat-Németor- szág normális kapcsolatokat létesítA nyugati hatalmak szakértői kijelentették, hogy Nyugat-Németország katonai kiadásai az újrafelfegyver- zés első három esztendejében összesen 113.5 milliárd márkát igényelnek. Ez azt Jelenti, hogy Adenauer sen a NATO-hoz és a Nyugateurópai Unióhoz nem tartozó államokkal és hegy önállóan megfelelő lépéseket tegyen Németország újraegyesítése j erdőkében. A Neues Deutschland a. továbbiakban vitába száll egy szociáldemokrata vezetőnek azzal a kijelentésével, hogy Nyugat-Németországban a szerződések életbelépése után minden a régiben marad. „Ez nem felel meg a valóságnak“ — írja a lap. — A helyzet most rosszabb mint volt. Nyu- gat-Németország szuverenitásának hiányát mindig a hitleri Németország kapitulációjával összefüggő átmeneti állapotnak lehetett tekinteni. Most azonban nemzetközi szerződés fosztja meg bizonytalan időre Nyu- gat-Németországot a szuverén it ásá- tól és ezt a szerződést egy „német“ kormány is aláírta. 1955 május 5-e fekete nap, de nem végállomás. A német nép nem ismeri el a párizsi szerződéseket és nem adja fel a nemzeti egységre és önrendelkezésre való jogát. A német nép folytatja nagy nemzeti küzdelmét mindaddig, amíg egész Németország egységes és szabad nem lesz“. (MTI) a lakosság terhére három év alatt hajlandó 25 milliárddal többet fordítani fegyverkezésre, mint ameny- nyit Hitler hat év alatt a második világháború előkészítésére költött. (MTI) Hz Egyesült Államok közös hadműveleti központét állít lel az áruld Gsang Haj-sekkel Peking (Uj Kína) Az Egyesült Államok újabb lépést tesz háborús előkészületeiben, amikor Tajvan szigetén létrehozza közös hadműveleti központját az áruló Csang Kaj-sek klikkel. Csehszlovák fiatalok nagyjelentőségű kezdeményezése A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség vezetőségének felhívására a fiatalok gyűjtést szerveznek iskolákban, üzemekben, falvakban, kulturális és sportműsorokat, estéket rendeznek, amelyeknek bevételét eljuttatják a „nemzetközi szolidáris alap“-hoz, hogy a gyarmatok legeldugottabb falujából is eljöhessenek a küldöttek Varsóba. Követésre méltó példát mutattak a Pardubice-területi fiatalok, akik gyűjtésből és különféle rendezvények bevételeiből négyszázezer ko- lonát ajánlottak fel. Az egyik prágai iskola VIII. osztályos úttörői elhatározták, hogy fém- és papirhulH. G. Hopwood, az amerikai csen* des óceáni flotta parancsnokságának vezérkari főnöke a napokban Tajvan szigetére érkezett a közös hadműveleti -központ létrehozására. (MTI) iadékot gyűjtenek, s a befolyt összegeket a VIT-re utazó gyarmati fiataloknak utalják át. Valamennyi piágai iskola úttörőit versenyre hívták „ki gyűjt többet, ki ad többet“ feliszóval. (MTI) Gencsi Sári vendég feli epése a Rigolettóban A Déryné Színház május 10-én. kedden felújítja az évad elején nagy sikerrel bemutatott Rigolettót. Az előadáson Gilda szerepét Gencsy Sári, az Állami Operaház tagja énekli. Adenauer fegyverkezési költségelőirányzata túlszárnyalja a Hitlerét ÍM. A. Bulganyifi fogadta a franc? a jiagy követet Moszkva (TASZSZ) 1 5-én fogadta Louúí Joxet, a Francia N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Köztársaság moszkvai rendkívüli és Minisztertanácsának elnöke május meghatalmazott nagjíkövetét. (MTI i Képek a május 1-i seregszemléről MISKOLC r r<rcrr« rt ttt******* *** ***«ÚJ ÉLET EGY RÉGI GYÁR FALAI KÖZÖTT JlátóífCLtcis a. p.tkinq.i QsjcuisitLth.n nwzdönif- is aa.g.&nfaaílá Q.y.át'bcut Tavass vart. Esőre áhítozó, poros utakon száguld velünk az autó. Peking, a milliós kínai főváros legkülső nyugati kerületében járunk. Rövid félóra utazás és máris feltűnik előttünk a Csanslntien Mozdony- és Vagonjavító Gyár vörös csillagokkal ékesített faragásos kínai kapuja. Kedves vendégekként fogadnak bennünket. A kapu előtt rajcsurozó, gyerekek kezdetben felénk mutogatva kicsiny kezeikkel, meg-megkoekáztatnak egy haisány „szulienzsen“ (szovjet em ber) kiáltást, de valami különleges érzékkel hamarosan átváltanak a „sunjalizsen“-re, ami nagyon hasonlít az előbbihez, csakhogy magyar embert jelent, s inkább ránk illik, lévén, hogy magyarok vagyunk. Nem sokat időzünk az igazgatóságon, amely különben is igen kihalt. A vezetők lenn vannak az üzemekben. Nem rossz szokás. No, de minket elsősorban a gyár munkásai érdekelnek. Hogyan is dolgoznak az új Kína felszabadult munkásai" Ahogy végigsétálunk a hatalmas gyár meglepően tiszta udvarán, rendes és tágas műhelyeiben, önkéntelenül mull- ■nyári miskolci gyárlátogatásaimra gondolok.. A Csansintien gyár sok tekintetben igen hasonlít a diósgyőri DIMÁVAG szépen gondozott gyártelepéhez. Kínai elvtársaink állandóan hangsúlyozzák: „Mi nagyon sokat tanulunk a magyar munkásoktól“. Végignézve ezen a gyáron, hozzátehetjük, bizony mi is tanulhatunk egyet s mást a kínai munkásoktól. Többek között rendet és fegyelmet. Mert az azután van itt. ~ Miközben járjuk az egyes üzemrészeket, s kicsit elidőzünk a kazánjavító műhely óriási vasvázas csarnoka alatt, a gyár fiatal párttitkára elmondja nekünk a gyár történetét. Nem hosszú, de nagyon tanulságos kis történet. A Csansi.i- tién Gyárat 1901-ben alapították.. Mi mindent megért ez a gyár félévszázados fennállása alatt! Kezdetben francia tőke- éfdekeltség volt, később japán, majd kuomintang-hadiüzem- mé alakult át, hogy azután 1948 december 14-én a kínai munkások és parasztok váljanak gazdáivá, végleg és vissza- vónhatatlanul. A gyár munkásai már az 1920-as években is a kínai munkásmozgalom legforradalmibb részéhez tartoztak. 1923-ban ök is átestek a tűzkeresztségen. Egységesen resztvettek az 1923 februári nagy sztrájkban, amelyet a peking- hankoui vasúti munkások indítottak szakszervezeti értekezletük betiltása miatt. A reakciós kínai kormány és a külföldi konzulok katonái és rendőrsége tüzet nyitottak a sztrájkoló munkásokra, köztük a Csansintien Gyár munkásaira is, s sokat agyonlőttek vagy megsebesítettek közülük. A Csansintien Gyárban igen jól emlékeznek azokra az időkre. Több mint száz olyan idős munkás dolgozik ma is a gyárban, aki resztvett a februári sztrájkban. Szán Ven-siu 58 éves munkás, a sztrájk egyik résztvevője így emlékezik vissza a februári napokra: ..Bizony nem volt könnyű dolog sztrájkolni. £n sztrájk- őr voltam. Gyilkos fegyverekkel néztünk farkasszemet. Hol fenyegettek bennünket, hol meg akartak vesztegetni. Több fizetést kaptok — mondták —, ha munkába álltok. S mikor látták, hogy semmire sem mennek velünk, a katonák gyilkos tüzet nyitottak ránk. A mieink közül hárman meghaltak, többen megsebesültek. Sok munkásvér folyt, de nem adtuk fel a harcot. Tudtuk, végül úgyis mi győzünk, mert erősebbek vagyunk. S látjátok, magyar elvtársak, — győztünk. — Érdemes volt harcolni.“ A Csansintien Gyár munkásainak, a nagy kínai népnek a győzelmét sok újabb győzelem követte 1949 óta. A gyár, amely 1949-ben még csak 2541 munkással dolgozott, ma mái 5020 embert foglalkoztat. A fejlődést azonban inkább le lehet mérni a termelésen. A múlt év első negyedében a gyár munkásai 48 mozdonyt, 22 személykocsit és 174 teherkocsit javítottak meg. Ezév első negyedében viszont már 69 mozdonyt, 42 személykocsit és 224 teherkocsit. Minden munkás tudja, Kínának úgy kell a jól futó mozdony, s a szenet, rizst és gépeket szállító teherkocsi, mint eg.v falat kenyér. Hát ha kell — mondja Szü Szu-min 21 éves ifjűmunkásnő, Peking város élmunkása i—, akkor teszünk róla, hogy minél több kijavított mozdony és teherkocsi fusson. A 21 éves mester körül forgolódó iparostanuló mindjárt közbe is kotyog, s büszkén újságolja, hogy Szü Szu-min a múlt hónapban is 125 munkaórának megfelelő százalékkal teljesítette túl havi tervét.. Ez azután helyre kislány, mondom magamban, s Szü Szu-minröl tovább siklik pillantásom a gépére. Nem, nem káprázik a szemem. Az ismerős alakú fúrógép oldalán kis fémtáblán ott ragyog a gondosan fényesre csiszolt felírás: „Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, Csepel“. Szeretném magamhoz ölelni az élmunkást meg a gépét is. No csak. Egyszerre sokkal közelebb került hozzám az a 125 munkaóra, meg aki teljesítette, mihelyt megtudtam, hogy egy kiváló magyar gépnek is része van benne. Később még több magyar gépet is láttunk, s boldogan tapasztaltuk, úgy működnek, mint a parancsolat. Megyünk tovább és egyre többet tudunk meg a gyárról,- a gyár és a munkások új életéről. Hamarosan rájövünk, hogy a gyár nemcsak javításra, de szinte az összes vasúti gép- és kocsialkatrész előállítására és összeszerelésére is képes. Teljes gőzzel folyik a május elsejei munkaverseny. Nem akarunk lemaradni — mondja a párttitkár —. mert már tavaly is a hét legjobb között voltunk a pekingi üzemek versenyében. 64 élmunkásunk és 421 kiváló munkásunk van. Ilyen emberekkel lehet csak igazán versenyezni. Délután hat óra felé jár. A gyár hatalmas kultúrtermében, az olvasó- és klubszobákban halk zene mellett beszélgetnek, olvasnak és tanulnak az esti műszakra bejött munkások. Mi is leülünk és máris csakúgy röpködnek az életet oly széppé tevő számok. Nem kell itt sokat kérdezni; Van mit elmondani kérdések nélkül is. Az idén kifizetett béralap már 315 százaléka a felszabadulás előttinek. A fel- szabadulás óta eltelt 3 év alatt 7-szer annyi lakóterületet építettek be és adtak át a gyár munkásainak, mint a felszabadulás előtti félévszázad alatt összesen. Uj szanatórium, napközi otthon, fürdő és könyvtár jelzik az új élet egy-egy bátor lépését. — Nem „pihen“ ám sokat ;a gyári könyvtár 32.000 kötete sem — veti közbe a könyvtáros.. Naponta több mint 100 munkás fordul meg a könyvtárban és cserél könyvet. Hát a tejgazdaságunk, az talán semmi? — szól egy hang a másik asztaltól, — Miféle tejgazdaság? — kérdezzük. S nem 'kis meglepetéssel halljuk, hogy a gyárnak 24 tehenes tejgazdasága van. A tejgazdaság jövedelmének zömét az üzemélelmezés állandó javítására fordítják; Búcsúzkodni kezdünk. Ne menjenek még, kérnek bennünket, mindjárt vége a nappali műszaknak, addig elbeszélgetünk egy kicsit. Jöttek volna csak szombaton, táncoltunk volna egy jót. Vagy ha tetszik, filmet nézhettek volna. De lehet nálunk operát és zenét is hallgatni, sőt sportolni is. Úgy tudjuk, a magyarok Igen jó sportolók. Mi is hozzájuk hasonlók akarunk lenni. 22 futballcsapatunk van, pekingi viszonylatban is megállják a helyüket. Vagy inkább meg alkarnak nézni egy szakmai lanfo- l.vamot? Nem nehéz ilyet találni, mert 23 tanfolyamon több mint 700-an tanulnak. 1000-en politikai oktatásra járnak, 1400-an pedig írni és olvasni tanulnak. A fiatalokat sem hanyagoljuk ám el. Több mint 700 iparostanulót tanít és foglalkoztat a gyár. Hallgatnánk mi szívesen, akár egy hétig is. de felbúg a nappali műszak végét jelző sziréna, s az ily rövid idő alatt is igen jó barátainkká vált munkások elindulnak felváltam a többieket. Meg-megállnak a műhelyek előtti színes eredménytáblák előtt, ötágú csillagokkal rakták ki ezeken a műhelyek évi tervét. A teljesítést piros, a feladatokat kék csillagok jelzik. No, majd most mi is ráverünk a nappaliak után, kacsint ránk az egyik fiatal munkás. Annyi lesz itt évvégére a vörös csillag, hogy rá se fér majd a táblára. S azzal megy tovább. Mi is megyünk. Megyünk és magunkkal visszük egy felszabadult nép munkásfiainak baráti üdvözletét Miskolc, Diósgyőr és Északmagyarország minden munkásának. Kikanyarodva az útra, mégegyszer visszapillantunk. Közben üj májusi felirat került a kapu fölé: „Elvtárs, telik az idő, hogy állsz a tervvel?“ Igen jó kérdés az üzemből távozókhoz. Hát ti borsodiak, ti hogyan álltok a tervvel? Éliás Béla, az MTI pekingi tudósítója.
