Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
i ßSZAUCMAGTARORSZÄG Vasárnap, 1955. május 2S, c&z tauJe»t bihjzkt var rom~---------—--------------------- jai úgy emelkednek a hegytetőn az ég felé, mintha szemmel akarnák tartani a a völgyben alant megbúvó két fal- vacskát: Regécet és Mogyoróskát. Omladozó falait, belepte a moha. sziklaköveit mar csaknem porha- nyóssd rágta az évszázadok vas- \ foga. Sötét üregeiben sasok vertek tángál . .. Régen is többnyire büszke sasok lakták e várat: hős vitézek, törököt, labancot verő magyarok. Mily sok történelmi emléket rejt magában ez az ősi sasfészek! Egykor királyok, fejedelmek, várkapitányok verekedtek egymással a birtoklásáért. A vár kőfala mindany- nyiszor dacosan ellenállt -a viszály- kodók ágyúgolyóinak, gőgösen elzárva kapuit a betolakodni kívánók előtt. Mindaz, amit ma hidunk történetéről — kevés és általában nem hiteles. A vár ódon falait ma már csak a titokzatosság szülte képzelet lebegi körül, amely megelevenedik a nép ajkán, s népmese formájában száll apáról-Húra nemzedékeken ál-. Csakhogy a mesék is lassan elkopnak, elfogynak, ahogy múlik az idő. S e mesék, ha történelmük nem is hiteles, mégis értékesek, meri igazságuk a nép lelkében, gazdag képzelet világában gyökerezik. Az író feladata, hogy néhányat a legszebbek közül Írott, formában megörökítsen az utókor számára. * rQé(jen, ntujAjen régejt vár tövében egy pászterr. Butunak hívták. Kora tavasztól késő őszig a dús mezőkön legeltette nyáját pulija társaságában. Az erdők, zöld mezők birodalmában, a fenyvesek lágy ölében megelégedetten éldegélt, nem cseréli volna a királlyal sem- Amíg nyaja békésen legelészett, ka. nyattfeküdt a fűben s órákig nézte az ég kék tengerén úszkáló felhőket. Esténként pedig, mikor a nyáj szenderedni tért, a csillagokat bámulta. Képzeletében felült a Gön- cöl-szckérre, s végignyargalt vele a Te jú t on. Soha item unatkozott egyedül — hisz okos embei nem unja a saját társaságai. Butit megtalálta a szórakozását. Értett a madarak nyelvén, s ha kedve kerekedett rá, incselkedve összef elesett a csörgő szarkával, vagy versenyt fütyöré- szett a sárgarigóval. Fűzfából furulyát faragott s olyan szépen trillázott rajta, mint a legszebben daloló pacsirta. Ilyenkor elhallgattak a madarak, a nyáj abbahagyta a, le- gelést, a puli a lábához feküdt — 3 úgy gyönyörködtek a pásztor nótájában. Butu csak akkor tért haza a nyájjal, amikor leesett az első hó. Odahaza egész télen át fúrt, faragott, kosarat font, s ahogy múltak, teltek a hetek, hónapok, egyre nyugtalanabbul várta a tavaszt. Kém szerette az otthonát, mert felesége. Örzse, amilyen szép volt, épp oly összeférhetetlen természet, házsám tos, ötökké zsörtölődő. Nem volt annak talán még lelke sem, nem szereteti az senkit és semmit, csak a pénzt. Butát örökké hajszolta, hogy kevéske vagyonuk gyarapodjék. A garast a fogához verte, s még a kényeiét is porciózla Butunak. akár egy cselédnek. Nagyón, de nagyon megkeserítette a pásztor éleiét. Reggeltől napestig be nem állt a szája. — Gyorsabban járjon a kezed, le mihaszna. Adlateremtette, két hét ■múlva itt a kassai vásár, s ez még alig főm néhány kosarat. Hej, de megáldott vele a teremtő! A dolog nem ízlik neki, bezzeg annál inkább a falat! — korholta az asszony Balul. Bulu . meg csak hallgatott, mélyen behúzódva a kuckó sarkába. Écöd- tek is vele a szomszédok gyakran, hogy: kapitánynak való feleséged van neked, Bulit — de Butu egy szót sem száll, isten őrizz, úgyse győzné nyelvvel az asszonyt, csak olaj lenne a tűzre minden szava. Hadd beszéljen csak, nemsokára itt a tavasz, aztán ö megy a mezőre, «x asszony meg maradjon magánakpen a te számodra volna... De amíg te nem mondod el, én is hallgatok ■— mondta és arrébbhúzódott. — Az én titkom — motyogta a deák, miközben le-lecsukódtak szempillái — nagy kincset ér ám. Föl- ér-e a tiéd vele? — Hát nézz a szemembe.' — Nem mondom, úgy csillog az, akár a drágakő. A deák suttogóra fogta a szót. — No, ha már annyira kiváncsi a természeted, hát elmondom a titkot. De nehogy kikotyogd! Mert ha bajod lesz belőle, magadra vess. Idefigyelj! A fejedelem oda rejtette el a kincset, ahol Szent János nap- kői', június 2i-én a felkelő nap sugara először érinti a várat. Megfogta az asszony kezét és a szemébe nézett. — Hát most már tudod. Te következel. De ráadásul csókkal kell ám pecsétet tenni a titokra! Az asszony felállt az asztaltól, szemével intett a deáknak. A deák feltápászkcdotl s meg-megroggyanó térdekkel közeledett Örzséhez. — Nono. te ... — villant nagyot a szeme, — Igyál még egy pohárral, aztán gyere utánam. Bulu felesége kendőt kanyaritott magára, kézen fogta a deákot, s maga után húzta, ki a. téli éjszakába ... ★ Tjörthd eguizzr, h0fJ't e!JV-------------------—-------- zimankos téli estén didergő vándor kopogtatott az ajtajukon. —■ Szép jóestét kívánok! Jó emberek, adnátok-e éjjeli szállást egy fáradt deáknak? Butu csak pislogott, honnan tudhatná ö azt, hiszen az asszony az úr a háznál. Örzse felé sandított, aki gyanakodva méregette a vándort. — Deák? Csak tán nem garabon- cás, hallja-e? Nagyot kacagott a vándor, Összecsapkodta fázós tenyereit, s közelebb lépett az asztalhoz. — Olyan csak a mesében van, lelkem. Egyszerű vándordeák vagyok én. Nagy útról jövék és egyenest Patakra igyekeznék. Pénzem bizony nincs sok, de ha adnátok hajlékot ez éjszakára, meg ha akadna mellé egy kis harapnivaló is -■ — szívesen megfizetnék érte. Örzse szeme felcsillant. — Hogy megfizetne? Adunk, már hogyne adnánk, hisz nem olyan emberek vagyunk mi — mondta és már nyújtotta is a te. nyerét. A deák letelepedett a lócára az asztal mellé, komótosan kinyújtotta, lábait s szemmel- lii thai óla g megenyhültek dermedt juhsajtot, kenyerei és egy csupor melegített bort telt eléje. A deák jóízűen falatozott, az asszony kíváncsian fürkész! e. IRTA: CSAL A LÁSZLÓ az ajkába, harapott, aztán elhallgatott. — Nagyon titkolsz valamit, te deák — mondta Örzse és szúrósan a deák szemébe nézeti. — No, igyál! Koccints velem is, te is igyál, Butu. ittak. Örzse közelebb húzódott a deákhoz. — Mondd már, te deák, ne emész- szén a kíváncsiság. Csak nekem áruld el. Látod, Butu már úgysem hallja, elnyomta az Hal, csak úgy fújja a kását, hallod? Addig beszéli, addig kedveskedett a deáknak, addig önlögetetl a po• JT tagjai. Örzse karába, míg végül is a deák nehezen forgó nyelvvel így szólt: — Hát jó, nem bánom ... De légy szent esküt, hogy szivedben, lantod — Aztán honnan a nagy út, deák? — kérdezte. A vándor lenyelte az utolsó falatot is, még a morzsákat is ossze- csipegette, majd így szólt: Várad felöl. Bizony. hosszú volt az üt. S ha nem haragudnátok, én már le is pihennék, mert reggel korán folytatom az utat. — Nagyon sietős? — kiváncsi Skodát l az asszony. — Az. — Biztosan fontos >s? — Az ám. — Aztán miért, te? — Hát a természeténél fogva ,.. — Ejnye, deák, de kurtán méred a szót — gerjedt haragra Örzse, mert hát nagyon furdalta az oldalát ez a titokzatosság. Butu intette, hagyja a deákot, ne firtassa, az ö dolga, az asszony azonban ráförmedt. — Te csak hallgass, nem mindenki olyan mamlasz, mint te, aki két szót sem tud kinyögni. Inkább önts a deák poharába, nem látod, milyen szomjas?! Igyál deák, váljék egészségedre! Ölem tűim IMI kellett a deákot . I i l) (iZZCLwll t AVO- ' i merthát mi tagadás, csakugyan szomjas volt. — Várjál csak, deák, — mondta az asszony. — ne vidd hírét, hogy rossz vendéglátók vagyunk. Nesze, harapj egy kis kolbászt is, jobban csúszik arre. a bor. Igyál! Koccints vele, te máié, mit tótod a szád? Igyál deák, egészségedre! ligy óra múltán a deák alaposan benyaka.lt. Oly annyira, hogy csak úgy csillogott az a fekete szeme, mert úgy igaz, hogy meg fényesedéit az italtól, meg az Örzse tüzes tekintetétől. Még a nótára is kedve kerekedett. — Gaudeamus igitur, juvenes dum a titkot. Nos, halld... A patakiak felhívására a deákság elhatározta, hogy harcba szólítja a népet a német ellen. Lengyelországban már kovácsolják a fegyvereket. A pénz javarésze megvan ra — Rákóczi fejedelem hagyatéka. Örzse remegni kezdett, le nem vette volna szemét a deák ajkáról, itta minden szavát. , . .. „ . — Mondjad deák. mondd tovább! A deák folytatta: — Akkoriban, amikor fel kelleti adni a várat, mert erősen szorongatott a német, a fejedelem megparancsolta, hogy rejtsék el a kincseket. S ha ő nem térne többé vissza az országba, halála után csak akkoi- veendő elő, amikor már képes lesz a nemzet arra, hogy fegyvert ragadva, a szabadság zászlaja alá sorakozzon. A fettételek most megértek .., — Várat mondtál, deák? — kérdezte az asszony izgatottan — Aztán hol van az a vár? — Hogy hol? Itt, itt a szomszétí- ságtokban. A regéd vár . .. Örzse szive úgy kalapálta a bordáit, mintha ki akart volna ugrani. — Igyál, vitéz deák! Aztán mondd csak, tudjátok, hol keressétek azt a kincset? Hiszen nagy ez a var. — Tudjuk hát, hogyne tudnánk. Azaz, dehogy is tudjuk, csak egyedül én tudom. Eddig Trencsényi domine professzor őrizte, de halálakor rámtestálta... Örzse még közelebb húzódott a deákhoz. Hiába faggatta azonban, a deák semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy elárulja a titok többi Málttap r(f(Jjrlri' vastag ho. födte be a tájat. Az útszglen, nem messzire Butuék házától, az emberek megfagyott vándort találtak. * ejti Chíitói nap/átuik IButu es felesége felkapaszkodtak az omladozó vár udvarára. Az ódón falak _sikátora£ között enyhé~ Szells' suhant át s "baljós bangón, sziszegve keresett menedéket a sziklaüregben. Bulu léhor- gasztott fejjel állt az asszony mellett, s egyre panaszkodott és korholta Örzsét. — Meglásd, asszony, nem lesz ebből semmi jó. Tegnap este, amint az eget kémleltem, az egyik csillagból rámtekintett a deák képe. Nem, szólt az egy szól sem, csak nézett, nézett szomorúan, nagy szemeiből peregtek a könnyek, mint az esőcsepp, s lehullottak a földre és pirosra festették a füvet. Meglásd, asszony, baj lesz még ebből. Nincsen áldás az igaztalan ügyön... Örzse fázósan húzta össze magon a kendőjét, szép ravasz szemeit haragosan Búimra vetette, és ráförmedt. — Ugyan hallgass mar, te vészmadár! Folyton csak képzelődsz. Hát tehetek én arról, hogy megfagyott a deák? Nézd csak, nézd! — suttogta és megragadta Butu karját. — Hasad a hajnal! Csakugyan, kelet felöl méltóság- teljesen emelte fel vérvörös fejét a nap és on tolta sugárit szerte a földre. Távol, ahová a szem ellátott, biborpalástot öltött az égalja. A nap ezerfelé omló aranyfonűlkáiból egy a várfalra hullott, rá egy sötét üregre, amelyet bevilágított, » beljebb, egyre beljebb hatolt, mintha csak mutatná: íme, itt a kincs, erre suumus.. . részét. •kell keresni! — Ne deákul, hallod-e! — így az asszony. — Magyarosat inkább! Tetszetős hangod van, énekelj hát valami szép kesergőt. De igyál elébb, nehogy berekedj. Koccints vele te is, ember. — Pedig én segítségedre lehetnék, te deák. Jól ismerem a várat, sokszor jártunk Butává. a romok közt. Annyi útvesztője van annak, hogy meg sem tudnád számlálni. Dekát Az asszony megbabonázottan indult a fénysugár után, mögötte Butu topogott kétségektől gyötörve. Egyre csak rosszallóan bólogatta fejét. Szívesebben maradt volna A deák ivott. Két orcájára piros rózsát festett a hegyaljai. Lehajtotta fejét, dúdolni kezdett, majd rázendített. — Rákóczinak dicső kora, nem jön ‘vissza többé soha ... Aztán csend lett Sóhajtott a deák. Butu meg rátetézett, — Az már igaz, pajtás, . . Rákóczi kora... Az bizony nem jön visz- sza... — mondta akadozó nyel vvel. Butunak is erősen fejébe szállt az Hal. mert bizony, ritkán volt része benne. A deák az asztalra csapott. — Hej, dehogynem, cimbora! Várjatok csak! Már hasad a hajnal, felvirrad még hazánk egén a szabadság napja. A szelek szárnyán tovaröppen a húr és .., — hirtelen nem faggatlak. Ha nem árulod el — tartsd meg magadnak. Azért igyál, ne mondd, hogy sajnálom. Es énekelj még valami szép hallgatói. A deák halkan, mámorittasan énekelni kezdett. Közben jó nagyokat húzott a pohárból. Egyre feljebb hágott a kedve, egyre tüzesebben nézeti a. szépasszonyra. Felkarjával átölelte. Az asszony eltolta magától. — Te deák, nekem is van ám titkom ... — Milyen titkod lehet neked? Te fénylőszemü... — Haha — kacagott az asszony. — Kiváncsi vagy, ügye? Pedig ePkint a hajnalban, de az asszony kézenragadla és vonszolta maga után. A szűk nyílásban meggörnyedve haladtak. Az üreg néhány méter után folyosóba torkollott. A kis fénysugár hirtelen kialudt, koromsötét lett. Az asszony mécsest gyújtott. A mécs világa a két ember alakját meghosszabbítva kísérteties lebegéssel vetítette a falra. Néma csend, csak a szívük ijedt dobogását hallották. Továbbmentek. Hideg légáramlat futott végig a folyosón s megborzongatta őket, mint valami fagyos kéz simogatása. Újabb keskeny folyoso következett, amely hirtelen lefelé lejtett, aztán rövid szakaszonként jobbra-balra kanyargóit. Nagy terembe jutották. Innen már semerre nem vezet folyosó. A mennyezetről apró érpata* koeskákból víz csöpögött alá. Dohos levegő fojtogatta torkukat. Hát Ivói a kincs? Most merre keressék? Butu csak állt nagy ijedten s egyetlen vágya volt csupán: ki, a szabad ég alá!... De az asszony szorosan maga mellett tartotta. Kopogtatta a, falakat, lábával döngette a földet. Sehol egy jel, sehol valami útmutatás, hogy hol keresse hát, a kincset. Az asszony, noha az előbb még remegett, már nem félt, teljesen úrrá lett rajta a kapzsiság. Dühödte!i forgatta szemét, s egyik faltól a másikhoz futkározott. . /Hál itt aidant! lemondott ininden reményről, amikor a mohos szikla- kövek között egy piciny ajtócskát vett észre. Lenyomta kilincséi — az ajtócska engedett. Rövid, szűk kis folyosón át kicsinyke terembe jutottak. Csak éppen akkorka volt, mint odahaza kis szobájuk, A falak, ból kövek álltak ki. Az egyik sarok, ban, ahol leglazábban álltak a kövek, bontani kezdte az asszony a falat. Körmei betöredeztek, kezét véresre karcolta. Hiába biztatta Buluij hogy segítsen neki, az csak állt, mintha szoborrá merevedett volna. Mikor már akkora lyuk tátongott a falon, hogy féttesitel be lehetett hajolni — az asszony bevilágított. Ereiben meghűlt a vér, ajkán megfagyott a szó. — Odanézz! A mécses kis kamrát világított meg, tele polccal, a polcokon ládák* kai, amelyekben csak úgy csillogott a rengeteg ezüst tallér. Az asszony bemászott a kis nyíláson, kendőjét ledobta magáról, kötényét morékra fogta és nagy sebbcl.lobbaj. szedte a ládákból az ezüst tallérokat, — Gyere már te is, mit talod ** szart! Fogjad a ládát, ezt ni, ezt a legnagyobbat! De Butu nem mordult Egyszeresük megszólalt egy hang. Ügy tűnt, nagyon, nagyon messzi, röl jön. — Butu pásztor, farkas vau a nyáj közt... Siess, nagyon siessf Bulu, mintha csak álomból ébredt volna, megragadta a mécsest. Nem tudta hirtelen, mitévő legyen. — Siess pásztor, nagyon, siess! Nosza, nem kellett többször mondani Butunak, Inait kifelé, ahogy csak a lába birta, otthagyva asz. szonyt, kincset. Neki-nekiütődött a falnak, megbotlott a sziklákban, elesett, felkelt és továbbrohant, csak úgy ösztönösen, maga sem tudta merre... <VéaU kiírt « napvilágra. ... ----- Hunyorogva vette szemügyre a nyájat. A birkák békésen legeltek, a puli is nyugodjon heverészett. Farkas sehol! Nem tudta mire vélni a dolgot... Most mitévő legyen9 Visszamenjen? Hát persze, hiszen nem talál ki az asszony egyedül. Ha visszamegy is, nem azért teszi, mintha az ezüst tallérok vonzanák. Nem- kell az őneki! Más célra van az ... Megindult hát visszafelé. De még az üreghez sem ért, amikor villám cikázott át az égen, hatalmasat dórii ott a mennybolt, meginogtak a várfalak, s nagy robajjal Összedőlteit. A kövek betemették a folyosót, elzárták az utat, Se ki, se be... Csend lett, néma csend. A kövek közül porfelhő szállt a magasba, mintha füstölögne a romhalmaz. A vár fölött sas keringett s egyre feljebb szállt az ég felé. Butu megrettenve állt. Levette sapkáját, lehajtotta fejét és egy fohászt mondott az asszonyért. Aztán lassan visszaballagott a nyájhoz. .„.Este, amint felnézett az ég. boltra, az egyik csillagból a deák képe tekintett rá, Már nem könnyezett ... ' ★ ■Hím kiflik, néhányon még ma----—-------------is emlegetik, jó lenne kiásni a vár alól a fejedelem kincsét. Hagyjátok emberek, nincs szükség rá! Hadd legyen az csak a föld mélyében, ti meg éljetek boldogan, mert itt a kincs, benne éltek. Szabadságiakat nem ezüst tallér, hanem hősök vére váltotta meg.
