Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG A borsodi fiatalok életéből A regéd vár kincse AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XI. évfolyam 125. szám ÁRA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 m: jus 29, vasárnap LEGDRÁGÁBB (ÖNCSŐNK - A GYERMEK Az 1930-as években a tardi elemi iskola egyik osztályában dolgozatot írtak a tanulók ilyen címen: mit ettem a héten? Gaál Sándor, egyholdas dolgozó paraszt gyermeke így válaszolt a kérdésre: „Hétfőn reggel ettem kocsonyát, délben káposztát, este káposztát. Kedden reggel kenyeret, délre kenyeret, estére sóskamártást. Szerdán reggel kenyeret. délre kenyeret, este tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret, délre kenyeret, estére tésztalevest. Pénteken délre kenyeret, estére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret, délre kenyeret, estére vöröshagymát kenyérrel. Tejet nem ettem egész hónapban, mert nincs tehenünk, osztón drága és nincs rá pénz. Húst azért nem ettem a héten, mert drága. Tojást nem ettem ebben a hóban, mert édesanyám eladja Mezőkövesden.” 1955-ben az egyik általános iskolában a gyerekek megkérdezték a tanítótól, hogy mi az a gróf. Ebben a két ötletszerűen kiragadott képben, mint csöppben a tenger, tükröződik múlt és jelen. A torch „étrend” egyhangúan kopogó szavai, egyszerű fogalmazásukban is. megdöbbentő erővel tárják fel azt a szörnyű mélységet, amelybe a nép- elmyomó Horthy-rendszer a gyerekeket, a magyar dolgozó népet taszította. Az említett borsodi községben, amely az ellenforradalom szégyenének és gyalázatának jelképe lett, 2317 lakosnak évente összesen 60 kilogramm cukrot adott eí a falubeli kereskedő. Hány és hány ilyen falu, város volt Magyarországon, ahol a rossz táplálkozás miatt fájdalmasan véznák, csenevészek, törékenyek maradtak gyermekeink. Pusztított közöttük az angolkór, a tüdővész, a penészes lakás, a földesúri robot, a nyomor. József Attila szavaival: s,ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség”; — ilyen volt „a tardi helyzet”, ez volt Horthy- ék országa, a proletár- és paraszt- gyerekek siralomvölgye. JMicsoda hatalmas változás, roi- lyen mélyreható fordulat, új történelmi korszak jelzője az a jelentéktelennek látszó naív kérdés falusi gyermekek szájából: mi az a gróf? Boldog fiatalság, amely már csak hallomásból és tankönyvekből ismeri a grófot, a bankárt, az árverést, a tanoncsorsot, az emberpiacot. Számára már csak az idősebbek gyötrelmes emlékeiben élnek a nép- eilenes rendszer évtizedei, amelyektől örökre megváltottak bennünket a felszabadító szovjet harcosok. Sztálingrádtól Berlinig űzték a területrablókat, a fasiszta gyermek- gyilkosokat, hogy mosolyt, örömet s a remény rózsáit varázsolják fiaink és leányaink arcára. Az ezer és ezer kilométeren át előretörő, bátorszívű, kemény harcosok szemében a meghatottság és részvét könnye bujkált, amikor a háborús vihar és ostrom szenvedéseitől elcsigázott, meggyötört gyermekeket magukhoz ölelték. A szocialista humanizmus országából jöttek, ahol az anya- és csecsemővédelem — szent törvény, társadalmi parancs. Első találkozásaink a szovjet emberekkel a közvetlen élmények erejével győztek meg arról, mennyire szeretik és óvják a gyermeket a Szovjetunióban. Már akkor, a szabadság első perceiben, az új élet első ütemeinek dobbanásakor felvillant előttünk a jövő, kirajzolódott új világunk, amelyben pirospozsgás, egészséges, vidám gyermekek aranyozzák be életünket. fis ma otthonainkban, bölcsődékben, játszótereken és iskolákban ilyennek láthatjuk őket és gyönyörködhetünk bennük. Életkörülményeik, önfeledt kedves szórakozásuk, nyugodt tanulásuk mind annak mutatója, hogy az elmúlt évtizedben pártunk, népi államunk sok gondot, szeretetet és hatalmas összegeket fordított gyermekeink fejlődésének biztosítására. Napközi otthonok, óvodák, egészségházak ezrei működnek már az országban. Szakemberek tízezrei foglalkoznak a gyermekek egészségének védelmével, korszerű nevelésével, művelődési igényeik kielégítésével. A gyermek oltalmazása, gondozása hazánkban is törvény lett. Ahogy növekszik, izmosodik országunk, úgy telik meg ez a törvény mind gazdagabb tartalommal. Legdrágább kincsünkre, a gyermekre gondolunk, amikor fokozzuk erőfeszítéseinket szocialista iparunk, mezőgazdaságunk fejlesztésében. országépítő terveink végrehajtásában. Munkánkkal, alkotásainkkal a békéért vívott harcunkkal őrizzük gyermekeink édes álmát. Védjük őket a maroknyi barbár csoporttal szemben, amely atom- és hidrogénbombákban gondolkodik. Óvjuk őket az eszelős háborús tervek kiagyalóival szemben, akiket nem rendít meg a gyermek fájdalma, könnye és nem indít meg a gyermek mosolya. A kicsinyek zavartalan álmáért és friss ébredéséért harcol a világ minden becsületes embere, aki szereti a hajnal hasadásét, az ég kékjét. a mezők illatát, a fenyvesek sűrűjét, a csecsemők mosolyát, a szép szó erejét, a dallamok szárnyalását, az alkotásra és előrehaladásra született embert, a mindig megújuló és szakadatlanul előretörő életet. gyermek. — az élet folytonossága, a jövő, amelynek szépségeiért és gazdagságáért vetjük latba tehetségünket, erőnket. A gyermek — „lelkünk szép kis ága ... a reménynek nagy virágos ága” — ahogy Petőfi írja rajongó szereteté- ben fia születésekor. Az egyszerű emberek milliói közösek abban a törhetetlen elhatározásban. hogy lesújtanak azokra, akik kezet emelnek ezekre a gyönge ágakra. Ebben a gondolatban szorítják meg egymás kezét a mai nemzetközi gyermeknapon a világ minden tájain élő apák, anyák, férfiak, nők. a béke har-cos hívei. Ma ismét találkoznak a közös fogadalomban: megvédjük a gyermeket, a békét, az életet. Gyermekeink megváltozott élete „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Új ruhában jámi-kelni. Öt forintért hugiért venni.“ így sóvárgott a múlt rendszerben a legnagyobb magyar proletárkölíö, József Attila, akinek nem adatott meg sohasem, hogy egyszer jóllakhasson csokoládé valde még az sem, hogy kenyérből eleget egyen és magara áj ruhát vegyen. Ilyen voil a Horthy-rendszerben a gyermekek élgte, a sok mezítlábas, jobb élet úláú sováigó munkás- és parasztgyermeké, akiknek szülei hiába fáradtak naphosszat, még sem tudták biztositatii' nekik a boldog gondtalanságot, sokszor meg a mindennapi kenyeret sem. A mai gyermekek élete már egészen más.' Óvodáinkban és iskoláink bon egészségtől pirosodó gyermekarcok mouilyognak reánk. Csinos> tiszta öltözetük is elárulja, hogy a nagy költő által megénekelt szomorú kort legfeljebb csak szüleik elbeszéléséből ismerik. Pártunk és kormányunk mindent megtesz, hogy mindannyiunk legféltettebb kincsének, a gyermekeknek boldog életet biztosítson. Az intézkedések százait sorolhatnánk fel, amelyek mind azt szolgálják, hogy a ma vidám gyermekei, a jövő dolgozói, egész életüket egészséges környezetben, örömteljesen tölthessék el. Kormányunk a gyermekről már születése előtt gondoskodik. Csak megyénkben évenkint 15—16.000 forint értékű ingyenes babakelengyét osztanak ki az anyák között. Az egészségesebb környezet megteremtése céljából csak megyénkben közel 20.000 család jutott 2—3 szobás tágas, egészséges lakáshoz a felszabadulás óta. A bölcsődék és papközi otthonok széles hálózata segíti az édesanyákat, hogy munkájukat eredményesebben és gondtalanabbal végezhessék. Jelenleg megyénkben 110 állandó napközi otthonos óvoda működik, amelyekben jól felkészüli óvónők, gondozzák féltő szeretettel 3—6 éves gyerekeinket. Sokezer gyermek Iskolai napközi otthonokban tölti el azt az időt, amit a tanítás után az utcán, vagy felügyelet nélkül otthon töltene. A nyári hónapokban a falvakban több mint 100 idény-napközi otthonban minden örömet megtalálnak a falusi gyermekek, amíg szüleik a mezőkön végzik nehéz munkájukat, A felsorolt intézmények mellett az iskola is tervszerűen gondoskodik a gyermekek szórakoztatásáról. Az úttörő szervezet minden lehetőséget megad arra, hogy a gyermekkor vidám, örömteli legyen. A szórakoztató foglalkozások, úttörőink, ezreinek nyaraltatása az ország legszebb vidékein elhelyezett üdülőkben, mind-mind a gyermekek pihenését, testi és szellemi fejlődését szolgálja. Ezek a gyermekek megerősödve, szép élményekkel gazdagodva kerülnek haza a szülői házhoz egy-egy boldog nyaralásból. Milyen más élet ez, mini a múlt gyermekének kilátástalan élete! A jó tanuló gyermekek előtt ■nyitva állnak az iskolák kapui. Képességeiknek, hajlamaiknak megfelelő pályát választhatnak. A középiskolák mellett működő diákotthoni és tanulószobai elhelyezések segítik a fiatalokat abban, hogy minden erejükkel a tanulásnak éljenek, képességeiket szabadon kibontakoztassák, hogy az iskolából kikerülve szocializmust építő hazánknak, képzett becsületes dolgozói legyenek. HEGYI IMRÉKÉ DCöszőntiük cl LaűlüiMjjLkajt
