Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

i. í:SZ AKM AGY AKORSZÄG Kedd, 1935. április 19. Megkezdődött as országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) tógazdaságunkban mindinkább gyö­keret ver a termelés szocialista rendje és ez lehetőséget ad a ter­melőerők gyors fejlesztésére. Pártunk célkitűzéseinek megvaló­sítását azonban megnehezítik azok a jobboldali opportunista hibák, ame­lyekre b Magyar Dolgozók Pártjá­nak Központi Vezetősége márciusi határozata hívta fel a figyelmet, s amelyek a népgazdaság szinte min­den területén jelentkeztek. Az ipar­ban az utóbbi időben a nehézipar fejlesztésének elhanyagolása, a mun­kafegyelem meglazulása, a termelés nem kielégítő megszervezése és egyéb okok következtében nem nőtt megfelelően a termelés, megtorpant a munka termelékenységének növe­kedése és sok iparágban növekedett az önköltség. E hibák kiküszöbölése kormányunk legfontosabb, halasztha­tatlan feladata. ftehéziparunk fejlesztésére sok lehetőségünk van, ezeket ki is jogjuk használni maradéktalan, minden vonatkozás­ban való teljesítéséért. Ezt bizonyít­ják a felszabadulásunk tízéves év­fordulója tiszteletére indított munka- versenymozgalomban elért eredmé­nyek is. Munkásosztályunk és gaz­dasági műszaki értelmiségünk hősies munkájának köszönhető, hogy első negyedéves termelési tervünket egész iparunk 104.6 százalékra tel­jesítette. (Taps.) Javult a termelé­kenység és csökkent az önköltség is. A Központi Statisztikai Hivatal első negyedéves jelentése iparunkban a javulás jeleit mutatja. További gyors felemelkedésünk, egész fejlődésünk érdekében a kor­mánynak mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésére kell határozott intézke­déseket tennie. Ez az alapja mind a könnyű- és élelmiszeripari termelés növelésének, mind a mezőgazdasági termelés fellendítésének. Szocialista iparosítás, állandóan fejlődő nehéz­ipar nélkül nem emelkedhet a nép­jólét, nem épülhet a szocializmus. A nehézipar fejlesztésének kulcs­kérdése az alapanyagipar termelésé­nek fokozása; Van szenünk, olajunk, bauxitunk, minden lehetőségünk megvan az építőanyagipar fejleszté­sére is: Hazánk e tekintetben igen nagy lehetőségekkel rendelkezik, amelyeket jelenleg még nem hasz­náltunk ki megfelelően; Nagyobb gondot kell fordítanunk a minőségi szenek termelésére, szeneink gazda- uágcsabb felhasználására, elsősorban feldolgozására: E cél érdekében építjük a sztálinvárosi kokszolót, amelynek előművét már a jövő év­ben üzembe helyezzük; Dúsítással 5 tömörítéssel jobban akarjuk hasznosítani vas­érceinket. Tovább építjük a rn- dabányai ércdúsítót olyan ütem­ben, hogy legkésőbb 1958-ban üzembe helyezhessük- Hazai bauxltkincsünk lehetőséget nyújt az alumíniumipar lényeges fej­lesztésére. Az ipari termelés növeléséhez, a lakosság növekvő igényeinek kielé­gítéséhez jelentősen növelnünk kell villamosenergiatermelésünket is. Kormányunk meg kívánja gyorsítani a tiszapalkonyai erőmű építését úgy, hogy ez az építkezés a második öt- eves tervben már befejeződjék. Amellett nagyobb gondot fordítunk a vizienergia kihasználására is. Alapanyagiparunk fejlesztése és a baráti államokkal, elsősorban a Szovjetunióval való fokozott együtt­működés ad lehetőséget arra, hogy gyorsabban növeljük és korszerűsít­jük a nehézipar motorját, gépipa- unkat. Világosan kell látnunk, hogy a műszaki színvonal emelésének kulcskérdése gépiparunk fejlesz­tése és gyártmányaink korszerű­sítése. a magyar ipar az elmúlt években megmutatta, hogy tud jó, a mai technikai színvonalnak megfelelő gépeket gyártani: Gondoljunk csak az újfajta szerszámgépekre, a magán- iáró kombájnokra és egyes híradás- technikai gyártmányainkra, az autó­buszra, dömperre, tehergépkocsira, motorkerékpárra, amelyek világszer­te jó hírnévnek örvendenek; Nem kétséges, ha a legjobb mun­kalehetőségeket biztosítjuk azoknak a munkásoknak, műszaki értelmisé­gieknek, üzemi vezetőknek, akik élenjárnak az új gépek gyártására való áttérésben, akkor meggyorsul népgazdaságunk fejlesztése és új, korszerű gépek egész sorozatával öregbítjük a magyar ipar himevét. Nehéziparunk továbbfejlesztésére tehát sok lehetőség van és kormá­nyunk azon lesz, hogy ezeket a lehe­tőségeket népünk javára jól ki is használjuk. A nehézipar fejlesztésében elért eredményekre támaszkodva tovább­fejlesztjük könnyű- és élelmiszeripa­runkat. Kormányunk arra törekszik, hogy e könnyű- és élelmiszeripar minél nagyobb mennyiségben, minél jobb választékban és minőségben termeljen és elégítse ki a lakosság igényeit. Egész iparunk fejlesztésében a termelés növelése, a minőség szaka­datlan javítása mellett a termelé­kenység emelése és az önköltség csökkentése az a legfontosabb muta­tó, amellyel államvezetésünk gazda­sági irányító munkájának eredmé­nyességét mérni akarjuk. Csak akkor tudjuk biztosítani a népjólét következetes emelését, ha állandóan növekszik az egy főre jutó termelési érték, ha állandóan csök­ken a termelési költség, ha mind ta­karékosabban bánunk az anyaggal. A termelékenység emelésére szükség van azért is, mert népgazdaságunk, anyagi és kul­turális életszínvonalunk további fejlesztése és honvédelmünk megerősítés© érdekében feltét­lenül növelnünk kell a szocia­lista felhalmozást, amelynek jelenlegi mértékével nem lehe­tünk megelégedve. A munka termelékenysége növelésé­nek és az önköltség csökkentésének iparunkban nagy, kihasználatlan tartalékai vannak, amelyeknek fel­tárása elsősorban az állami vezetés és a gazdasági irányítás megjavítá­sán múlik. Jobban kell megszervez­nünk a termelést, keményebben kell fellépnünk a munkafegyelem lazí- tóival szemben, hogy jobban kihasz­náljuk a rendelkezésre álló munka­időt. Ezen az úton iparunk jelenle­gi gépesítési foka mellett is jelentő­sen emelni lehet a munka termelé­kenységét. A szorgalmas és öntuda­tos munkások, azaz munkásosztá­lyunk túlnyomó többsége jogosan követeli meg az állami vezetéstől, hogy keményebb intézkedéseket fo­ganatosítson b munkafegyelem la- zítóival szemben és jobban szervez­ze meg az ipari termelést. A gazda­sági irányítás megjavításával nem­csak teljesíteni tudjuk, hanem jelen­tősen túl is teljesítjük a termelé­kenység emelésének és az önköltség csökkentésének 1955. évi tervét. — Munkásosztályunka párt irányí­tásával egyre nagyobb és sikeresebb erőfeszítéseket tesz az 1955, évi terv E kezdeti eredményeket kemény munkával, szívóssággal tovább kell fejlesztenünk, hogy az év végére minden vonatkozásban túlteljesítve az 1955. évi tervet, tényleges fordulatot érjünk el. Nem kétséges, hogy a gazdasági irá­nyítás megjavításával pártunk ve­zetése alatt nagyszerű munkásosztá­lyunk becsülettel végrehajtja a ki­tűzött feladatokat és ezzel hozzájá­rul ahhoz, hogy szilárd gazdasági alapot teremtsünk pártunk politikai célkitűzéseinek végrehajtásához. A munkásosztály a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt minden téren be­bizonyította, hogy hivatott vezető­ereje egész államunknak és társa­dalmunknak. A munkásosztály tuda­tos, osztályharcos, áldozatkész és fe­gyelmezett helytállása az alapja minden, a felszabadulás óta elért sikerünknek. Ezért kormányunk po­litikáját, feladataink végrehajtását elsősorban dicső munkásosztályunk­ra, államunk és társadalmunk veze­tő osztályára építjük. (Taps.) A mezőgazdasági termelés fellendítésére és a begyűjtési tervek teljesítésére megvan minden lehetőség “ Tisztelt Országgyűlés! Népgaz­daságunk egészséges fejlődéséhez, az előttünk álló feladatok megoldásá­hoz az ipar fejlesztése mellett feltét­lenül szükség van a mezőgazdasági termelés fellendítésére is. Az az aránytalanság, amely a gyorsan fej­lődő szocialista ipar és szinte egy­helyben topogó mezőgazdasági ter­melés között még mindig fennáll, hátráltatja egész szocialista építé­sünket. Ez a helyzet megnehezíti az ország lakossága növekvő igényeinek kielégítését élelmiszerekkel, hátrál­tatja a könnyű- és az élelmiszeripar fejlődését. Kormányunk a mezőgaz­dasági termelés fellendítése, a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további erősítése ér­dekében továbbra is változatlanul segíti a szántóterületünk mintegy kétharmadán gazdálkodó egyénileg dolgozó parasztokat, gazdaságaik, nö­vénytermelésük és állattenyésztésük fejlesztésében, abban a szellemben, ahogy azt pártunk Központi Vezető­ségének 1953. júniusi határozata, a III. pártkongresszus és a Központi Vezetőség márciusi határozata meg­szabta. Kormányunk megad az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság számára minden lehetőséget — kisgépeket te­nyészállatokat, nemesített vetőmagot, műtrágyát, növényvédőszert — ahhoz, hogy szorgalmas munkával kihasz­nálják az egyéni gazdaságban rejlő tartalékokat. De látjuk az egyéni gazdaság korlátáit is, nzt, hogy a fejlett gépi technika és a me­zőgazdasági tudomatny eredmé­nyeinek széleskörű, hatékony fel- használása csak a szocialista nagyüzemekben, a termelőszö­vetkezetekben és az állami gaz­daságokban lehetséges. A dolgozó parasztság számára a jövő útja a szövetkezet. Ezért kormányunk­nak és állami szerveinknek az egész dolgozó parasztság érdekében egyik legfontosabb feladata a mezőgazdaság szocialista szektorának támogatása. Arra kell törekednünk, hogy ter­melőszövetkezeteinkben, gépállomá­sainkon és állami gazdaságainkban gyorsan kialakuljon a szocialista gazdálkodás rendje, hogy termésered­ményeik — felhasználva a nagyüzem előnyeit — messze felülmúlják az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok gazdaságailjan elért színvonalat. Olyan támogatásra van szükség, amely a termelőszövetkezetekben a termelés növelését segíti elő, amellyel állami szerveink, de elsősorban a me­zőgazdaságot Irányító szervek a ma­guk területén felfedik és kijavítják a hibákat, segítik a mezőgazdaság szocialista »vektorában a termelés és ennek következtében a jövedelem nö­vekedését. — Az elmúlt másfél évben meg­kísérelték a termelőszövetkezeteket, háttérbe szorítani, jelentőségüket csökkenteni. Mégis minden kulák- mesterkedés ellenére is ma már kettő, százezer paraszfcsalád saját tapaszta­latából győződött meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Látva a szö­vetkezet. előnyeit • azt, hogy pártunk és kormányunk teljes erejével támo­gatja a szövetkezeti mozgalmat a dol­gozó parasztok újabb ezrei és tízezrei csatlakoznak hozzájuk. Ezt mutatja annak a tizenötezer dolgozó paraszt­nak a példája is akik ez év első ne­gyedében léptek be a termelőszövet­kezetekbe, illetve alakítottak új szö­vetkezeti gazdaságokat. — A Magyar Dolgozók Pártja poli­tikájának megfelelően kormányunk a termelőszövetkezetek támogatásával egyidőben fokozza erőfesz,! tűseit a mezőgazdasági termelés fellendítésére, az 1953. évi decemberi párt- éa kor­mányhatározat végrehajtására. A de­cemberi határozat óta eltelt közel másfél év alatt a mezőgazdaság több fontos ágá­ban jelentős fejlődés követke­zett be. Nőtt kukoricatermclésünk, zöldségter­melésünk. Sertésállományunk ez cv márciusában közel 30 százalékkal volt nagyobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Fellendülőben van gyü­mölcs- és szőlőtermelésünk is. Nem kielégítő azonban a helyzet a mező- gazdaság két rendkívül fontos terü­letén: a kenyérgabona-termelésben és a 6zarvasmarhatenyésztésben. Ezért kormányunknak és állami szerveink­nek elsősorban ezekben az ágazatok­ban kell erőfeszítéseket tenniök a me­zőgazdasági termelés további meg­javítására. Nem halad megfelelően egyes munkafolyamatoknál — így kü­lönösen a növényápolásnál és betaka­rításnál — a mezőgazdasági munkák gépesítése sem, holott a mezőgazda­ságban leginkább ezzel tudnánk fo­kozni a munka termelékenységét és a termésátlagokat, — Termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban egy-két éven belül meg kell oldanunk és meg is oldjuk — a kukorica 6s a burgonya négyzetest Illetve négyzetes fészkes vetését és ízzel együtt a gépi növény­ápolást. Növényápolésl munkáink gépi művelése lehetőséget ad e fon­tos knltúráink vetésterületének ki­bővítésére, a mezőgazdaság szocialista szektorában termésátlagaink emelé­sére és ezzel növeli a termelőszövet­kezeti tagok jövedelmét, Illetve segíti megszüntetni az állami gazdaságok veszteségét. A gépállomások és állami gazdasá­gok a rendelkezésükre álló gépeket még nem használják ki megfelelően és még mindig kevés gondot fordí­tanak a munka minőségére, az ön­költség csökkentésére, a munka ter­melékenységének ©meléséro, a társa, dalmi tulajdon megvédésére, pedig a gépi munka az egyik legjobb eszköz a nagyüzemi termelés előnyeinek ki­domborítására. Népünk ék Inni szerrel való jobb el­látása érdekében tovább kelt erősítenünk a be­gyűjtési fegyelmet, amely az el­múlt évben meglazult. Kormá­nyunk nem tűri el, hogy kuli­kok és egyéb spekulánsok be­gyűjtési törvényeinket kijátszva népünk rovására gazdagodjanak. A begyűjtési törvény kötelező min­denki számára és maradéktalan telje­sítését feltétlenül meg kell követel­nünk. A mezőgazdasági termelés fellendí­tésének. begyűjtési terveink maradék­talan teljesítésének megvan minden lehetősége. Egyre biztosabban támasz­kodhatunk a mezőgazdaság szocia­lista szektorára: fejlett iparunk egyre: több géppel, műtrágyával, vegyi­anyaggal tudja ellátni ezorcalmas, tehetséges parasztságunkat. Dolgozó parasztságunk — szövetkezetiek és egyéniek egyaránt — értik és szeretik hivatásukat és tudják, hogy egesz begyűjtési, adózási rendszerünk és a szabadpiaci értékesítés lehetőségei érdekeltté teszik őket abban, hogy jobb munkával fokozzák termelésüket a növénytermelés éa az állattenyész­tés minden ágában. ftépünk fokozódó igényeinek jobb kielégítéséért Ipari és mezőgazdasági termelésűnk növelésének, a termelékenység emelé­sének és az önköltség csökkentésének is egyik legfontosabb célja, hogy né­pünk fokozódó igényeit jobban ki tudjuk elégíteni közszükségleti cik­kekkel. Áruellátásunk j,obb az előző éveknél. A nagykereskedelmi kész­letek a fontosabb iparcikkeknél az elmúlt év első negyedének háromszorosára növekedtek és ennek révén fokozottabb mértékben lehetsé­ges a lakosság igényeinek folyamatos és megfelelő választék szerinti kielé­gítése. Több fontos cikkben azonban —- és mindenekelőtt sertéshúsban — az áruellátás meg nem kielégítő. Bár ez év márciusában több nyershús ke­rült belföldi forgalomba, mint az előző év megfelelő időszakában és több mint bármikor eddig, még sem tudtuk teljes mértékben kielégíteni a szükségletet. Az a célunk, hogy hús­ból épp úgy, mint minden fontos élelmiszercikkből, teljes mértékben kielégítsük a lakosság növekvő szük­ségleteit. A húshelyzet megjavítása érdekében is nagyobb gondot kell fordítanunk a szarvasmarhatenyésztésre és a sertéshizlalási szerződések kiter­jesztésére. — Tisztelt Országgyűlés! A magyar népgazdaság alapjában egészségesen fejlődik. Egyszer s mindenkorra fel­számoltuk a munkásosztálynak annyi keservet jelentő munkanélküliséget. Hazánkban egyre jobban kibontako­zik a szocialista gazdálkodás és ter­melés óriási előnye és fölénye. Min­den lehetőségünk megvan arra, hogy az elmúlt évi hibákat kiküszöbölve, népgazdaságunk gyorsabban fejlődjék és szilárd alapot adjon a nópjólét további emeléséhez, a tudomány és a kultúra fejlesztéséhez, honvédelmünk megerősítéséhez. — Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság kormányának rend­kívüli jelentőségének megfelelően többet kell foglalkoznia az okta­tásügy. a kultúra, a tudomány fejlesztésével. Tovább kell fej­lesztenünk országunkban a már erőteljesen kibontakozó kultúr- forradalom vívmányait. Büszkék vagyunk arra, hogy egyete­meinken és főiskoláinkon négyszer többen tanulnak,, középiskoláinkban pedig több mint háromszor annyian, mint 1938-ban. A jövőre vonatkozóan feladatunk, hogy a hallgatók létszá­mát lassabban növelve, emeljük az egyetemeken és a főiskolákon, vala­mint a középiskolákban a tanítás színvonalát és gyökeresen megjavít­suk a nevelés munkáját. Jelentő^- giiknek megfelelően többet kell törőd­nünk az egyetemi és a főiskolai okta­tással, mert ez. az utolsó másfél öv­ben némileg háttérbe szorult. A gim­náziumokban az általános műveltségi tárgyak oktatása mellett meg kell kezdeni a politechnikai oktatás ele­meinek bevezetését is. Technikuma­inkban, ahol a termelés fontos közép­kádereit neveljük, nagyobb gondot kell fordítanunk a gyakorlati okta­tásra, hogy a technikumot végzett ifjak jobban megállják a helyüket az életben. Az általános iskolai oktatás megjavítása érdekében kormányunk ebben az évben elkészíti az új tanter­vét, amely a folyamatban lévő kísér­leti tanítás tapasztalatainak figye­lembevételével alkalmas lesz arra, hogy segítségével felemeljük általános iskolai oktatásunk színvonalát. Népünk nevelésében nagy szerepet játszik az irodalom és a művészet. Pártunk és kormányunk a* irodalmat és a művészetet jelentőségének meg­felelően támogatta és támogatni fogja a jövőben is. Jelenleg hasonlít­hatatlanul jobb íróink és művészeink helyzete, mint a falszabadulás előtt volt, nemcsak azért és nem Is első­sorban azért, mert jobbak anyagi kö­rülményeik, hanem azért is, mert művészetük, gondolataik akadályta­lanul jutnak cl a széles dolgozó töme­gekhez. Az elmúlt évben majdnem háromszorannyl könyv jelent meg, háromszoraimyi rádióclofizető, ötszöraroij i mozi­látogató, kétszerannyi színház­látogató volt, mint az 1938-a* évben. íróink és művészeink közül azonban, sokan ma még nem használják ki megnövekedett lehetőségeiket. Keve­set foglalkoznak mai életünkkel, nera. vesznek részt megfelelően a szocia­lista társadalom felépítése felemelt» feladatainak megvalósításában, az új, szocialista ember megformálásában, ifjúságunk nevelésében. Irodalmunk jelentős eredményei mellett is elma­radt népi demokráciánk általános fej­lődéséhez képest. Ezt az elmaradott­ságót fel kell számolnunk. Pártunk éa kormányunk eddig la nagy jelentőséget tulajdonított tudo­mányos életünk fejlesztésének. Az el­múlt években a tudományos és kuta­tóintézeteknek széles hálózata épült ki, uhui tudósaink, kutatóink legjobb­jai kiváló eredményeket értek el és ezzel hozzájárultak gazdasági életünk és kultúránk felvirágoztatásához. Az előttünk álló feladatok megoldása sokrétű követelményt támaszt a tudó mánnyal, a kutatással szemben. E feladatok, megoldása érdekében köze­lebb kell vinni tudományos életünket a gyakorlathoz. Jobban kell meg­szervezni kutatási eredményeink gya­korlati hasznosítását. — Pártunk és kormányunk az okta­tásügyről, a népművelésről és a tu­dományos munkáról való gondosko­dását mutatja az országgyűlés előtt fekvő költségvetési javaslat is, amely szerint az e célra szánt kiadásaink 1955-ben több mint háromszorosát teszik ki annak az összegnek, amelyet az ötéves terv első évében, 1950-ben erre a célra fordítottunk. — Tisztelt Országgyűlési Allamig»z_ gatásí szerveink csak akkor tudnak megfelelni a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén rájuk háruló feladatoknak, ha az államvezetés minden láncszemében felszámoljuk a bürokratikus módszereket, ha mindet» dolgozó nagyobb felelősségérzettel dol­gozik. De a felelősség necsak a fel­adatok kijelölését, hanem a*-életbon való megoldását is jelentse. Államunk minden dolgozója növelje szaktudását és munkaterületének alapos ismerete, mély tanulmányozása alapján határo­zott gyakorlati intézkedésekkel szol­gálja a haladás ügyét. Az államgépe­zet minden láncszemében e célok ér­dekében további egyszerűsítést hajtunk végre, Tovább kell erősítenünk a helyi vezetést kiszélesítve a megyei, járási és községi taná­csok hatáskörét. Ugyanakkor nö­velnünk kell a helyi tanácsok felelősségét gazdasági, oktatási kulturális és egészségügyi fel­adataik kifogástalan végrehajtá­sáért, a párt és a kormányhatá­rozatok maradéktalan teljesíté­séért. Állami vezetésünk minden dolgozójá­nak őrködnie kell törvényeink be­tartására, amelyek ma már népünk érdekét, a szocializmus építését, or­szágunk fejlesztését szolgálják. Tör­vényeink betartása és betartatása # szocialista törvényesség biztosítása: ez munkánk egyik legfontosabb alap- követelménye. A kormány legfontoJ sabb feladatának tartja az illamveze- tés színvonalának további emelését, hogy újtipusű szocialista államunk—‘ amelyben a munkásosztályé»a vezető szerep és amely egész működésében a dolgozó nép érdekét szolgálja — meg-í feleljen azoknak a feladatoknak, ame­lyek a szocialista társadalom felépítés sében, a népgazdaság fellendítésében, a ncpjólét emelésében reáhárulnak. A békés építőmunka biztosítása érdekében szükség van a békeszerető népek még szorosabb együttműködésére Tisztelt Képviselő ElvtánsakI Ah­hoz, hogy pártunk és kormá­nyunk végre tudja hajtani ed­digiekben felvázolt politikáját, békére van szükség. A Magyar Népköztársaság kormányának kül­politikáját a béke megőrzése, béke« épitőmunkánk biztonságának növe­lése vezérli. E cél érdekében a Ma­gyar Népköztársaság kormánya tel­jes mértékben helyeselte és magáé­vá tette azokat a javaslatokat, ame­lyeket a Szovjetunió kormánya tett az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésére. E javaslatok megvalósítása lehetőséget adna az európai béke fenntartására és bizto­sítaná békés alkotómunkánk feltéte­leit. Az európai kollektív biztonsági rendszer megvalósulása jelentős mértékben előmozdítaná az egységes, békeszerető, demokratikus Német­ország megteremtését. A magyar nép minden erejével támogatja a Német Demokrati­kus Köztársaságnak, a német egység következetes harcosának és az egész német népnek hazá­ja egyesítéséért folytatott küz­delmét. A legnagyobb mértékben sajnáljuk azonban, hogy a Szovjetunió, kormá­nyának bekeszerető javaslatait —* szöges ellentétben népeik érdekével — a nyugaleurópai országok kormá­nyai elutasították és ratifikálták a párizsi egyezményeket. A magyar nép mélységesen elítéli a párizsi szerződéseket, amelyek lehetővé te­szik az agresszív nyugatnémet had­sereg felállítását, a német mill tar iz­mus feltámasztását. A párizsi egyez­mények ratifikálása nyomán bekö­vetkezett új helyzetben teljes mér­tékben jogosak és feltétlenül szük­ségesek azok a határozott intézkedé­sek, amelyeket a moszkvai értekez­leten résztvett országok — köztük a (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom