Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-08 / 82. szám

r Péntek, 195S. íprffls 8. 2SZAKMAGTÄRORSZAG 3 Minden erővel arra kell törekedni, Egy példamutató diósgyőri dolgozó hogy termelőszövetkezeteink ezévben 15—20 százalékkal magasabb hozamot érjeuek el A* elmúlt napokban ülést tartott R megyei tanács. Az ülésen megjelent Tisza József elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, Földvári Rudolf Rlvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Gyárfás János elvtárs, a megyei Pártbizottság másodtitkára. A tanácsülés megtárgyalta a me­gyénk termelőszövetkezeteinek meg­szilárdításával éis továbbfejlesztésé­vel kapcsolatos tennivalókat. A me­gyei tanács végrehajtóbizottságanak beszámolóját Kelemen Sámuel olvtá.vs, a megyei tanács elnökhelyettese is­mertette. Az alábbiakban részleteket közlünk & beszámolóból. Kedves elvtársak! A tanácsok megalakulása óta a megyei tanáes ilyen behatóan még nem tárgyalta a termelőszövotkezctek helyzetét, mint ma. A Központi Ve­zetőség márciusi ülése megerősítette a júniusi és a III. pártkongresszus határozatát. Ez a határozat előírja, hogy a& 1955-ös esztendőben nemcsa a meglévő termelőszövetkezetek meg­szilárdításában, hanem a továbbfejlesztésben is nagyobb eredményeket kell elérni. A tanácsok megalakulása előtt a termelőszövetkezetek még csak kis «szigeteket képeztek megyénk- mező- gazdaságában. Alig 80—40 termelőszö­vetkezetünk volt. A földterületük is csak, mintegy két százalékát tette ki megyénk szántóterületének. A tagság túlnyomó többsége agrárproletárokból tevődött ki. A középparasztság még idegenkedett a szövetkezeti gondolat­tól. Igazolja az is, hogy számuk alig érte cl a tagság egy százalékát. Ezzel ezemben ma 369 tcrmelöcsoport és mezőgazdasági termelőszövetkezetünk működik s több mint 86.000 holdon gazdálkodnak. A szántóföldünk 16.6 százalékán, mintegy 13.200 család ti cl gozik. Az utóbbi időben a jobboldali eh hajiás számos helyen akadályozta termelőszövetkezeteink megszilárdítá­sát, fejlesztését. Amikor a jobboldali elhajlásról beszélünk, helytelen volna csak egy-két személyre gondolni. A jobboldali elhajlás megmutatkozott a megyei, járási, de meginkább a köz­ségi tanácsok funkcionáriusainak munkájában. A párt megyei végrehajlóbizottsága már az elmúlt évben határozatot ho­zott a gyengébben működő termelő- szövetkezetek megerősítésére, de mi ezeket nem hajtottuk maradéktalanul végre. Ezért elsősorban személy sze­rint engem is terhel a felelősség, de a megyei mezőgazdaság igazgatósá­gát is. mert nem követeltük meg a határozatok végrehajtását. Hogy csak egy példát említsek: Gclcj község­ben a helyi termelőszövetkezetnek van darálója. Ez a daráló elég is a községnek. Mégis, a községi tanács elnöke volt az, aki javasolta, hogy magánosnak is adjanak darálóra ipar- engedélyt. Sőt, ennek érdekében ő maga gyűjtötte az aláírásokat. A hibák ellenére termelőszövetkezeteink az elmúlt évben jelentősen megszilárdultak. Amíg 1953-ban egy munkaegységre 16 forint. 77 fillér jutott, addig 1954- ben 21 forint 99 fillér. Lényegesen emelkedett az egy tagra jutó természetbeni részesedés, főleg kenyérgabonából. Emelkedett £a ter­melőszövetkezeti tagok életszínvonala. Nem egy jól dolgozó tsz-tagnak ma­gasabb a jövedelme, mint egy jól dol­gozó középparasztnak. Nagy János, a taktabáji Béke-tsz tagja a niult- évben 70.000 forintot keresett, csak kenyérgabonából 46 mázsát kapott. Az 1954-es évben jelentősen növeke­dett a termelőszövetkezeti tagok közös vagyona. Az állóalap tízmillióval volt több, mint 1953-ban. A jobb gazdál­kodás eredménye volt az is, hogy csaknem minden termelőszövetkezet tudott rendszeresen készpénzelöleget biztosítani a tagságnak. Nem egy olyan termelőszövetkezetünk van, amely 1958 őszén gazdaságilag és szer­vezetileg nagyon gyenge volt. Most pedig a közepes, sőt az élenjárók közé küzdötte fel magát. Ilyenek az Űzd III. kerület, a tornyosnémeti » a liszadorogmal termelőszövetkezetek. Bátran elmondhatjuk, hogy me­gyénkben mély gyökeret eresztett a termelőszövetkezeti mozgalom. Fel. adatunk, hogy ezt a mozgalmat to­vább szélesítsük. Az elmúlt évek ta­pasztalatai igazolják, hogy a tsz»ek fejlődése a helyes vezetésen és irányításon dől el. Ä vezetés megjavítása tehát egyik fíifeladat tanácnaiuk előtt. Számos ter- JBelő'^jövetkezefet a jó vezetés emelt «flyan színvonalra, hogy az egyénileg íolgozó parasztok valóban, mint a Mintaszerű nagyüzemi gazdálkodás példaképére tekintenek. Ilyenek a kesznyéteui Szabadság, az cdclcnyi Alkotmány, de még sorolhatnánk jó^ néhány termelőszövetkezetet. Termelőszövetkezeteink elkészítették az 1955-ös évi termelési- tervüket, Ezek a tervek általában vévo jók. Az a feladat, hogy ennek mindon pontját teljesítsék, illetve túlteljesítsék: le­gyen a termelési terv a termolőszö- vetkezeti gazdálkodás írott törvénye! Meg kell szervezni, hogy a termelő­szövetkezeti, tagok tegyenek verseny- vállalást a terv túlteljesítésére, éppen úgy, mint az ipari üzemek munkásat. Kövessék a munkásosztály példáját, s teljesítsék hasonlóan a termelési tervüket. Növelni kell a kenyér­gabona, a kapásnövónyek termésátla­gát, valamint az állattenyésztés hoza­mát; ezzel is jelentősen növelni lud- ják jövedelmüket. A továbbiakban Kel emeu elvlárs foglalkozott az alapszabály szerinti működés jelentőségével. Megállapí­totta, hogy itt még nines minden rendben. Sok helyen nem tekintik az alapszabályt, a termelőszövetkezet al­kotmányának. A megengedettnél jó­val nagyobb a háztáji gazdaságban lévő földterület é.\ állatállomány. Ez mindenesetre a közös munka rová­sára megy, ezért kisebb a termés- eredmény, s így ősszel kevesebb jut a zárszámadáskor. Az állattenyésztés helyzetével kap­csolatban a beszámoló megállapította, hogy a termelőszövetkezetek az el­múlt évben nem teljesítették az állattenyésztési fejlesztési torvüket. Az állattenyésztő-állomás dolgozói som adpak meg minden segítséget. Sok esetben csak regisztrálják az esemé­nyeket, statisztikákat gyártanak. Ezt a munkamódszert sürgősen fel kell számolni. A tejtermelés növelésének előfeltétele, hogy minden tsz-ben minőségi szarvasmarhaállomúny legyen. El kell érnünk, hogy ebben az évben a tehenek tej,hozama meghaladja a 2000 liter átlagot. A termelőszövetke­zet, 20 tehénből álló törzs 9000 literes átlaghozam mellett, szabadpiaci áron számítva, évi 120.000 forint jövede­lemre tehet szórt. Érdemes tehát szarvasmarha tenyészt őssel, tejterme­léssel foglalkozni. Az állattenyésztés másik jól jöve­delmező ága a sertéstenyésztés. Itt is érdemes számolni egy kicsit. Egy termelőszövetkezetnek 100 sertés let- hízlalása 400.000 forint nyers bevételt biztosít. Ha ebből leszámítjuk a ta­karmány értékét, valamint a gondo­zási költséget, — ami körülbelül 180 ezer forint — még így ia 220.000 fo­rint a tiszta jövedelem. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének egyik jól bevált mód­szere a patronálás. E téren vannak kiváló eredményeink. A szerencsi esokoládógyár, a kazincbarcikai erő­mű dolgozói különösen jó munkát .végeznek. Nem lehet ezt mondani azonban a könnyűszerszám gépgyár­ról. Az aszalói termelőszövetkezetnék 8000 forintot számoltak fel a gazda­sági felszerelések javításáért, holott a termelőszövetkezet egyharmadábót meg tudta volna csinálni. Persze, az összeget a termelőszövetkezet nem fizette ki és az üzem most bírói úton eljárást indított a termelőszövetkezet ellen., Van tehát tennivaló. A patronáló munkát ki kell szélesíteni, az eddigi­nél nagyobb segítséget kell adni a termelőszövetkezeteknek. A funkoio- náriusok ia vállalják egy.egy ter­melőszövetkezet patroná.lását. A pat­ronálna azonban csak akkor lesz egészséges, ha nemcsak egyszerű gazdasági megsegítésre szorítkoznak, hanem segitik a termelőszövetkezete­ket a szervezeti és a kulturális elet megjavításában is. Minden erővel arra kell töreked­nünk, hogy a termelőszövetkezetek ebbon az évben 15-20 százalékkal magasabb hozamot érjenek el, úgy a növénytermelésben, mint az állat­tenyésztésben. Ennek egyik rúgója a tagok egyéni érdekeltségének foko­zása a termelésben. Ezért bátran alkalmazni kell a premizálás rendszerét. A termelőszövetkezeti mozgalom fej.lofztésének módja, hogy ismertes­sük bátran a szövetkezetek eredmé­nyeit, Ne rejtsük véka alá sikereiket, Beszéljünk arról sokat, hogyan értek el magas termésátlagot az edelényi, cigándi, putnoki s a többi termelő­szövetkezetek. Természetesen a termelőszövetkeze­tek számszerű fejlesztése nem jelenti azt, hogy elhanyagoljuk az egyéni parasztokkal való törődésünket. A párt és a kormány továbbra is meg­adta a segítséget, hogy gazdaságuk­ból a legtöbbet tudják jövedelmezni. Továbbra la ellátjuk őket kisgépek­kel, műtrágyával s egyéb, a mező­gazdasági termelést elősegítő eszkö­zökkel. A beszámoló ezek után részletesen foglalkozott a tanácsok termelőszövet­kezeti feladataival. A termelőszövetkezetek továbbfej­lesztésével kapcsolatban a legnagyobb hiba az volt, hogy funkcionáriusaink visszavonultak. Nem mertek a ter­melőszövetkezetek továbbfejlesztése mellett agitálni, még ott sem, ahol a termelőszövetkezetek az clroplt években kiváló eredményeket értek el. Ügy tűnt, mintha lemondtunk volna a mezőgazdaságban a szocializ­mus építéséről. Sok községi tanács funkcionáriusa még ma is egyéni gazdálkodást folytat, ugyanakkor ő beszél a termelőszövetkezetek fejlesz­téséről, Magyarul mondva: vizet pré­dikál és bort iszik. A termelőszövetkezetek megszilárdítása elsősorban tanácsaink feladata, do megvan e téren minden állami szervnek és vállalatnak a maga fel­adata. Ezeknek a szerveknek és válla­latoknak maximális segítséget kell nyújtani a termelőszövetkezetek meg­szilárdításához. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése nemcsak gazda­sági kérdés, hanem igen komoly polilikai jelentősége is van. Rendsze­rünk szilárd alapját akkor teremtjük meg, ha nemcsak szocialista iparunk, hanem szocialista mezőgazdaságunk is lesz. Ekkor válik a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége igazán megdönthetetlenné! A termelőszövetkezeteink fejleszté­sénél szerzett tapasztalatok arra mu­tatnak. hogy a termelőszövetkezet mellett agitálni legjobban a termelő­szövetkezeti tagok tudnak. Az ö agi- tációjuk a legmeggyőzőbb, ök tudják legjobban a maguk módján érvekkel bebizonyítani, hogy könnyebb mun­kával mennyivel több a jövedelem. Agitáljanak a termelőszövetkezet kommunistái! Rendkívül fontos ez. mert nem egy helyen tapasztalható, hogv a termelőszövetkezeti tagok el­zárkóznak attól, hogy új tagokat ve­gyenek fel a szövetkezetbe. Ez a helyzet az egerlövöi Május 1 tsz_ben is, ahol a*ra való hivatkozással nem vesznek fel tagokat, hogy nines szük­ség szétszórt, apró parcellákra, mert ezek művelése sok munkaegységet fesz igénybe, s igy kevesebb lesz a jövedelem. Ezeket a helytelen jelen­ségeket sürgősen fel kell számolni, mert komoly mértékben hátráltat­hatja a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, A termelőszövetkezetek megszilár­dítását elő fogja segíteni, ha a soron- következő feladatokat időben és jé minőségben elvégezzük, A tavaszi mezőgazdasági munkák jó és időbeni elvégzése elősegíti a termesátlag nö­velését is. S obben nagyon fontos fel­adatuk van n gépállomásoknak. Tel­jes erővel végezzék most a tavaszi munkákat, a vetést. Törekedjenek a jóminöségü talajmunkára. A felszólalások ismertetésére lapunk következő számában visszatérünk. Az ormost bányászok ajándéka Április 3-án, vasárnap az ormost bányászok ünnepélyes keretek között ezer tonna szenet küldtek a fővárosunkba. Ezt a szénmennyi­séget az l■ negyedévi terven felül adták népgazdaságunknak. Az egyik kocsi oldalán a következő felírás volt: „Az ormosbányaiak harcos béke- üdvözletüket küldik az ország valamennyi dolgozójának!". A másik va­gonon ez állt: „Az első negyedévben ezer tonna tervenfelüli szenet ad­tunk a hazának!" Majdnem minden vagonra ráírták azoknak a csapa­toknak a nevét, amelyek resztvettek a hősi küzdelemben, s békeakara­tukat, hazaszeretetüket a tervenfelül kitermelt szénnel mutatták meg. A bányászzenekar is ott volt a vonat ünnepélyes elindításánál, Fükő Béla elvtárs, a helybeli pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet, Virágot nyújtottak át a mozdonyvezetőnek, köszönetét mondtak a vasútnak, amiért biztosította a szerelvény pontos elindítását, A hosz- szú szerelvény az ormost bányászok nagyszerű ajándékát vitte, melyet felszabadulásunk tiszteletére, méltó ajándékként adtak népünknek. M' p * Mátyás Gyula a Lenin Kohászati Művek mészkőbányájának dolgo­zója kiváló eredményeket ért cl április 4. tiszteletére. Március havi ter­vet 184 százalékra teljesítette. Eredményét jelenleg is tartja s már ké­szül május 1. méltó megünneplésére. Növekvő érdeklődés a vidéki ipar részéről a Budapesti Helyiiparí Vásár iránt Alig indult meg a Budapesti He­lyiipari Vásár előkészülete, máris országszerte nagy visszhangja tá­madt, s a vidék minden részéből tömegesen jelentkeznek a tanácsi vállalatok, szövetkezetek és egyé­ni kisiparosok a vásáron való részvétel végett. Az Alföld és a Dunántúl kisebb-nagyobb városai­ból egymás után futnak be a je­lentkeznek és ezek alapján máris előre!; intó, hogy a vásáron a fő­város helyiipara mellett úgyszól­ván az egész ország helyiipara is fel fog vonulni. Eddig többek között Hajdú me­gyéből Debrecen és Hajdúböször­mény, Békésből Békéscsaba, Bé­kés, Mezőberény, Vésztő, Csorvás és Orosháza, Csongrád megyéből Hódmezővásárhely, Szeged, Cson­grád, Szolnok megyéből Kunszerit- márton, Jászberény, Mezőtúr, Tűi­kévé, Borsodból Miskolc, Mezőkö­vesd, Sátoraljaújhely, Hevesből Eger, Gyöngyös, Pest me­gyéből Monor, Üllő, Kistaresa, Szigetszentmiklós, Solymár, Szent­endre. Nagymaros, Fejér me­gyéből Székesfehérvár, Velence, Komárom megyéből Tata', Tolná­ból Szekszárd, Baranyából Pécs, Siklós, Somogyiból Kaposvár, Veszprémből Balatanfüred, Győr megyéből Győr, Vas megyéből Szombathely, Sopron megyéből Sopron, Fertőszentmiklós, Bács megyéből Baja, Kalocsa, stb. ta­nácsi vállalatai, szövetkezetei és egyéni iparosai kértek helyet a vásáron való részvételükhöz. A kiállítási anyag gazdagságára és sokféleségére lehet következ­tetni máris abból, hogy a jelentke­zett vidéki iparosság elsősorban az egyes tájak legjellemzőbb készít­ményeit állítja ki éspedig a leg­tetszetősebb és minőségileg legprí­mább mintadarabokkal. így a vá­sár látogatói megcsodálhatják azt a rengeteg ötletet, leleményt, tu­dást, kiapadhatatlan képzelőerőt, amely az egyes vidékek kézműipari készítményeit jellemzi s nemcsak itthon, hanem messze világszerte is megbecsült nevet biztosit a ma­gyarság ipari fejlettségének. Szeged iparossága a gyönyörű mintájú női, férfi és gyermek-pa­pucsok mellett ízelítőt ad remek házi szőtteseiből, gyapjú és vá­szon-méteráruiból, továbbá ben­zin- és petróleumlámpa készítmé­nyeiből, vasipari kézi-szerszámcik- keiből, hangszerkészítményeiből, Debrecen a hagyományos csikóbő­rös kulacsok mellett lószerszámo­kat, bőrdíszműárukat, mézeska­lács-féléket, fa-díszműárukat, mű­anyagból készült rádió- és egyéb villamossági alkatrészeket, szivaty- tyus-kutakat, zsilipeket, sáncoló ekéket, Hódmezővásárhely remek - bekészült kézimunkákat, Mezőkö­vesd gyönyörű matyóbabákat, szőt­teseket. Eger gyermekkocsikat, u. n. egri gyerek-garnitúrát küld o vásárra. De nem marad el jelleg­zetes iparcikkeivel a többi város és község iparossága sem. Cegléd lószerszámokat, vereteket. csatlo- kat, háztartási és mezőgazdasági kisgépeket és eszközöket, Békés­csaba csempézett, nikkelezett hor­dozható kályhákat, gyermekjátéko­kat, csőbútorféléket, vízhordó ko­csikat, piaci huzókocsikat állít ki, Székesfehérvár háló- és konyha­berendezéseket, Csongrád hagyo­mányos kézműves-iparának jelleg­zetes darabjait juttatja el a vásár­ra, igy takácsipari készítményeket, szőtteseket, simán és tarkán szőtt cikkeket, stb. állít ki. Mezőtúr a különféle háztartási és mezőgaz­dasági eszközök egész sorával je­lentkezik, Szombathely minőségi férfi- és női cipőket, gyerekcipő­két, női magasszárú és sport-láh- beliket állít ki, Üllő komplett ló­szerszámokat, Szigetszentmiklós fonott bútorokat, kosarakat, csuhá­ból készített cikkeket. Kiskunfél­egyháza az alföldi népviselet leg­jellegzetesebb darabjaiból: a suba, bekecs, ködmön, bőrmellény és gyer­mekkabát készítményekből, Kun- szentmárton szita- és rostacikkek­ből mutat be számos darabot, s el­küldi a vásárra Balatonfüred az országszerte híres és kedvelt kür- tőskalácskészítőit is. Ünnepélyesen átadták a kitüntetéseket a miskolci Gömöri pályaudvar legjobb dolgozóinak A „zöld utat“ biztosította ifj. Füzy Sándor forgalmi szolgálattevő DISZ titkár és hamarosan be is futott a miskolci Gömöri pályaudvarra az élelmiszer szállító vonat. Bányai György, a legidősebb kocsimester várta a szerelvényt, gondoskodott arról, hogy minden kocsi rendelte­tési helyére, a raktárakhoz álljon. A munka tervszerűen, gyorsan folyt. Közben ünnepi események történ­tek az állomás épületében. A feldí­szített váróterem zsúfolásig megtelt vasutasokkal. Mindenki, aki tehet­te közülük, eljött az ünnepségre, amelyen átadták a közlekedésügyi miniszter kitüntetéseit a szakaira ki­váló dolgozóinak. Bernáth László áí- loroásfőnök nyitotta meg az ünnep­séget. ö is nemrégiben kapta meg a miniszter elismerő oklevelét pontos, jó munkájáért. Megemlékezett az el­múlt tiz év hatalmas sikereiről, a felszabadulási verseny győzelmeiről. Végül az állomás kilenc dolgozójá­nak átadta a miniszter kitüntetését, a pénzjutalmakat és az emléklapo­kat. A kitüntetettek között volt Pász­tor István négyszeres sztahánovista, az ország legjobb kocsimestere. Mi­kor az ünnepség befejeződött, meg­kérdeztük tőle, milyen módszerekkel érte el eredményeit. — Brigádom a szovjet vasutasak siktolatási módszereit alkalmazza — mondotta. — Az állomás helyi ver­senyében az hidegen kocsik tartózko­dási idejét átlag 19 órára csökken­tettük, ami jelentős valutamegtak rítást jelent. Februárban például 2ü ezer forintot takarítottunk meg, s az eredményeket márciusban tovább fokoztuk. A felszabadulási verseny­ben á Budapest—Nyugati, és a mis­kolci személypályaudvarral álltunk párosversenyben. Januárban «'s Uip- ruárban a második helyen voltunk a mines küzdelemben és teljesítet­tük az élüzem szintet is...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom