Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

YEI PART BIZOTT SAGAN AK LAPDA XI. évfolyam 80. czani Ara SO HllPr Miskolc. io?>5 április 6. szerda ÖRÖK HÁLA A FELSZABADÍTÓ SZOVJETUNIÓNAK! Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa, az MDP Budapesti Bizottsága és Buda­pest Főváros Tanácsa vasárnap este diszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház színpadát ebből az al­kalomból gyönyörűen feldíszítettek. Jobboldalt Lenin, Sztálin arcképét, baloldalt a gellérthegyi Szabaasag- szobor mását helyezték el zászlóktól övezve. Középen hatalmas aranyló jO-es szám mögött az Országház képe volt látható, teleién a világító vörös csillaggal. A díszünnepség elnökségében fog­laltak helyet: Rákosi Mátyás, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Acs Lajos, Szálai Béla, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizott­ságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttag­jai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titká­rai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Jelen voll az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa számos tagja, a politikai, gaz­dasági és kulturális élet nagyszámú vezető személyisége, Kossuíh-dijas tudósok, írók, művészete, a termelés kiváló dolgozói, a néphadsereg kép­viselői. Részt vettek az ünnepségen a fel- szabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi kormányküldöttségek tagjai. A magyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki' Tanácsának el­nöke nyitotta meg az ünnepséget és felkérte Rákosi Mátyás elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkárát, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. (Hosszan­tartó, lelkes taps.) A felszabadulás korszakalkotó fordulópont, új fényes fejezet kezdete a magyar történelemben Rákosi Mátyás elvtárs ünnepi beszéde Kedves elvtársak! Ma tíz esztendeje, hogy a felszaba­dító Szovjetunió hí>3 katonái kiverték hazánk területéről a német fasiszta hadsereget és a magyar nyilas hor­dák maradványait és felszabadították hazánk egész területét. E nap né­pünk életében korszakalkotó forduló­pont, új, fényes fejezet kezdete a ma­gyar történetemben. Szabad lett végre a magyar nép! Nemcsak abban az értelemben, hogy az évszázados oszt­rák gyarmatosítás, a nyugati impe­rialisták függősége alól szabadult fel, de abban is, hogy történelme folya­mán a dolgozót, nép' először lett az or­szág gazdája, először vehette kezébe sorsának intézését: Sok évszázad után végre nemzetünket nem nyomja el se külső gyarmatosító vagy imperialista ellenség, sc a nagybirtokosok, tőkések uralma.- Ezeréves történelme folya­mán először fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt, energiát, mely elnyomva szunnyadt benne. Elő­ször válthatja valóra a szabad, bol­dog életről szőtt álmait. Es először élvezi a nyugodt, szabad, jobb jövő­vel bíztató életet, melynek eléréséért a múltban annyi hazafi ontotta vérét. A magyar nép története: szabadság­harcok története. Az elmúlt fél ezred­év alatt szakadatlanul harcolnia kel­lett létéért: a török hódítás, a német elnyomás ellen. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth harcai, az 1919-es proletárforradalom a magyar nép minden hősiessége dacára, nem tud­ták tartósan kivívni a szabadságot. Nemcsak a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok köyetkezménye volt ez, nemcsak abból adódott, hogy a ma­gyar szabadságharcok legtöbbször el­szigetelten, megbízható szövetségesek nélkül folytak le, hanem azért is, mert a nemzeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osz­tály, mint a földbirtokosoké vagy a tőkéseké, amely kész volt saját szűk, önös érdekeiért eladni az országot és az ország függetlenségét. A magyar függetlenség, melyet ha­zánk évszázados elnyomatás után újra visszanyert, hasonlíthatatlanul magaeabbrendű, mint valaha is volt! Az egységes nép védi. őrzi, szilárdítja függetlenségét, önállóságát, szabad­ságát. Külön erők és szilárdságot ad önállóságának az. hogy tíz év óta bizton támaszkodhat felszabadítójára, a hatalmas Szovjetunióra, a szocializ­must építő kilencszázmilliós táborra, az egész haladó emberiség rokon- szenvére. (Nagy taps.) Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk; hogy ezeréves történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyre­ható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. A leg­döntőbb ebben az átalakulásban a termelő viszonyok megváltozása, szo­cialista termelő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nemzet helyén napról napra mindinkább szo­cialistává váló magyar nemzet van kialakulóban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mind­inkább eggyé válik. (Taps.) Mi tette lehetővé nemzetünk életé­ben ezt a sorsdöntő, történelmi fordu­latot? A Szovjetunió léte és a dicső­séges szovjet hadsereg győzelme a német fasizmus felett! Amióta 1917— ben, a lángeszű Benin vezetése alatt a kommunista párt megdöntötte a burzsoázia uralmát és létrehozta a világtörténelemben először a munkás­osztály szilárd államhatalmát, a föld­kerekség dolgozóinak 63 elnyomottai- nak minden országban a Szovjetunió példája mutatott utat, adott erőt. A dolgozók minden reménye, sóvárgasa a békés, jobb életre ettől az időtől fogva elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió fejlődésevei és növeke­désével. Ez volt a magyar dolgozó nép leg­jobbjainak reménye és bátorítása a 25 esztendős Horüiy-rnudszer idején, a fasiszta terror legszömyűbb tóm- bolása közepette. S ez a remény nem volt csalóka! A szabadságot a Szov­jetunió hozta, melynek dicsőséges had- sorege a német fasiszták és magyav zsoldosaik szétverésévé) nemcsak ha­zánkat szabadította fel a ném-t impe_ rialista elnyomás alól, de halálos csa­pást mért a magyar kizsákmányoló osztályokra is. Ezzel megnyílt az út, hogy az elnyomott munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal a hatalom birtokosává váljon. A Szovjetunió a felszabadítás után is szakadatlanul felettünk tartotta véü- pajzsát, s ezzel eleve megóvta dol­gozó népünket a tőkés restaurációtól, nem engedte, hogy az idegen impe­rialisták vagy a belső ellenforradalmi erők véres polgárháborút kezdjenek. Ez a védelem biztosította az elmúlt tíz esztendő alatt békés fejlődésünket! De a Szovjetunió nemcsak felszaba­dított bennünket, hanem a fasiszta hordák kiűzésének első órájától kezd­ve szakadatlanul baráti, önzetlen tá­mogatásban' részesítette dolgozo né­pünket. Ez tette lehetővé, hogy a kapott szabadsággal élni is tudjunk. A hálás magyar nép soha el nem felejti, hogy a szörnyű rombolások közepette, melyeket a német fasizmus hazánkban okozott, a Szovjetunió aCí gítségóyel űztük cl az éhség fenye­gető rémét, kezdhettük meg a romok eltakarítását, népgazdaságunk helyre- állítását. Az elmúlt tíz esztendő a’att nem volt népünk gazdasági, kulturális életének egyet'en olyan lerületo s-m, ahol sza­kadatlanul ne kaptunk volna felbeosül- hctetlcn segítséget, önzetlen támoga­tást a hatalmas Szovjetuniótól. Csak a Szovjetunió állandó gazdasági, poli­tikai, műszaki, tudományos és egyéb segítsége tette lehetővé, hogy le tud­tuk győzni a kezdet szörnyű nehézsé­geit és a lépten-nyomon felmcrii'ő akadályokat. Ez a támogatás és a Szovjetunió tapasztalata'nak kimerít­hetetlen tárháza, melyből szakadat!)- ntil meríthettünk és merítünk, segí­tette e'ő hazánk talpraállítását, szo­cialista épííőmunkánkat. Szabadságunk, önállóságunk, szocia­lista fejlődésünk, minden eddigi ered­ményünk forrása és kiindulópontja a Pártunk f.xilártf, I a sxociali A Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd atap, amelyen az elmúlt 10 esztendő min­den eredménye nyug-zik. De nem tudtunk volna visszanyert szabadsá­gunkkal népünk felemelésére sikerrel élni, ha nem lett volna hazánkban olyan politikai szervezet, olyan poli­tikai párt, mely nemzetünk szörnyű acsottségo közepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommunisták pártja volt! (Nagy taps.) Azokban a nehé'z hónapokban, amikor az ország, a háború szörnyű csapásai alatt - fiaiéit, amikor annyi igaz hazafi joggal emlegette Mohá­csot, a Magyar Kommunista Párt volt az, amely kimunkálta a legsür­gősebb feladatokat, meg tudta nyerni, fel tudta lelkesíteni e fe'adatok meg­oldására a munkásosztályt, a para-zh. sagot, az értelmiséget, a dolgozó nép millióit. Hdsszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban szerezte meg pártunk azo­kat az ismereteket, amelyek lehetővé tették számára, hogy a legbonyolul­tabb helyzetekben is biztos kézzel hatalmas Szovjetunió felszabadító harca és állandó támogatása. (Viha­ros taps.) Ez volt l múltban és ez marad a jövőben is! Ezért gyökered­zik a magyar dolgozó népben kitép- hctctleniil a hála, r. köszönet érzése és tudata felszabadítója, a Szovjet­unió iránt. S ez az érzés, ez a tudat minden nappal c.ak erősödik! (Nagy taps.) Minket a Szovjetunióhoz nemcsak a felszabadítémk és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetlcn kötelé­kekkel. de a közös eszmei alap is. A hatalmas Szc- etnnió és dicső kom­munista pártjának példáját követve minket is az emberi haladásnak azok a győzhetetlen eszméi vezéreinek, melyeket Marx. Engels. Lenin, Sztá­lin írtak zász’ainkra. azok az eszmék, me'vek bevilágítják az utat nemcsak a kilencszázmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó emberi­ségnek. A hé’a. a köszönet és a szo­cialista célkitűzések azonossága te­szi!; szót;tehetetlenné és erősítik év­ről évre a szovjet—magyar barátsá­got. Felszabadulásunk 10 éves évfor­dulóját nem ünr»pe'he<jiik meg mél­tóbban, mint hogy megfogadjuk: mint legdrágább kincsünket, mint szemünk fényét fogjuk őrizni jobb jövőnk logbiz'ooabb zálogát, a magyar —szovjet barátságot! (Hatalmas taps.) ixtos liéssrl vrxeti siet épitést mutassa az utat. lelkesítő pé'dájá\al magúval ragadja a dolgozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új, sza­bad, független Magyarországért. Dicső pártunk örökö e és továbbfej cszlöje mindannak a ha’adó hazafias hagyo­mánynak. amely a magyar történe­lemben a szabadságért és a nép fel­emeléséért vívott harcokban évszáza­dokon keresztül felhalmozódott. Gyöke­rei közvetlenül visszanyúlnak az 18-18 —-19-cs szabadságharc eszméiig. Pár­tunk vezetésével, a Szovjetunió népei­nek példáján fellelkesülve valósult meg az 1919-es dicső proletárfoTada- Jom. Ezt a forradalmat a külfö'di im- perialkták és a magyar reakció egye­sült erői megfojtották, de nem tud­ták megsemmisíteni a magyar kom­mun isták pártját s a magyar kom- munintáknak. a magyar dolgozó nép lee-iobbfáinak azt a szilárd hitét, hogy előbb vagy utóbb, go bizton feivirrai a nap. amikot megszabadni bilincsei­től. visszanyeri szabadságát és meg­indulhat a felemelkedés, a jobb jövő, a szocializmus útján. És ez a törté­(Folytatás r. 2-iI; oldalon) I Miskolc dolgozóinak felszabadulási ünnepe A gyönyörűen feldíszített, vörös •d*a*'5r«áva1 borított tribün elüt* való­ságos zászlóerdő hullámzott, hatalmas tömeg hallgatta Kiss Árpád elv­társ ünnepi beszédét. Ember-ember hátán szorongott a Ilősök-terén a hősi emlékmű körül, amelynek talapzatát elborítottál; a virágcsokrok és köszönik, az emlé­kezés, a szeretet és a kegyelet jelei. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom