Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-30 / 75. szám

Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága!

„Tegyük mozgalommá a mulasztás elleni harcot66

Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozata

Raab kancellár elfogadta a Moszkvába szóló meghívást

Kiss Gyula oktatásügyi miniszter- helyettes nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának,

melynek során többek között a következőket mondotta:

— Kevés az olyan család, amelyet közvetlenül ne érintene az egymii lión jóval felüli általános iskolai tanulók nevelése, oktatása. Érdekes elgondolkozni azon, hogy hazánk lakosságából minden nyolcadik tanköteles korú gyermek, általános iskolai tanuló. — Mind tudatosabb a felismerés társadalmunk részéről: hazánk jövőjét igen nagy mértékben az iskolák padjaiban készítjük elő. E megállapításokat számok 13 igazolják:

az 1953—1954. tanévben általán nos iskoláink Vili. osztályába 119.420 tanuló iratkozott be, háromszor annyi, mint 1937— 1939-ban a népiskola, a polgári iskola és a gimnázium megfelelő osztályaiba.

A mi tanulóink túlnyomó része eljut a nyolcadik osztályba. Gyökeres változást, jelentett ez tíz év alatt. Még sem mondhatjuk el, hogy e téren nincs már tennivaló. A mulasztások száma ugyanis különösen ósz- szel és tavasszal jelentősen emelkedik, ami egyben azt is mutatja, hogy ez elsősorban a mezőgazdasági vidékek problémája.

Az alapvető ok kétségtelenül az — folytatta Kiss Gyula —, hogy egyes szülők még mindig nem látják kellően az általános iskolai oktatás jelentőségét.

Pedig népi demokratikus államunk az 1951. évi 15. törvényerejű rendeletében a kérdés fontosságának megfelelően külön is szabályozta az iskolábajárást. A rendelet a törvény erejével is ráirányította társadalmunk figyelmét a nyolcosztályos egységes általános iskola elvégzésének jelentőségére. A szülők közül azonban nem egy lebecsüli az iskolában megszerezhető tudást. Megfeledkeznek többek között arról is, hogy

az 1954—1955. tanévtől kezdődően a legtöbb szakmához ipari tanulónak sem javasolhatják azokat a fiatalokat, akik nem végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát.

A mulasztások persze sokszor szü'öi önzésből is fakadnak. Mindig akad a ház körül munka, „végezze csak azt el a gyermek, az iskolát máskor is megtalálja“. Az így gondolkodó szülök gyermekeinél a sok mulasztás miatt az is előfordul, hogy osztályt ismételnek. Végső fokon pedig, ahogy mi, pedagógusok mondjuk, „túlkorossá válnak“ —- elérik a 14. évet és nem fejezik be az általános iskolát. Az ilyen gyermekek szülei nem tesznek eleget állampolgári kötelességüknek, mert a tanuláshoz való jog a szülő számára egyben kötelezettséget is jelent.

— Oktatásügyi kormányzatunk a mulasztások megakadályozására többféle intézkedést tett.

— Míg azonban ezelőtt két évvel

a mulasztás, lemorzsolódás elleni harc egyik fökérdáse volt a minisztériumnak, a tömegszervezeteknek, a nevelőtestületeknek, az úttörőszervezeteknek, addig ma ezt nem lehet elmondani. Erejét veszítette az az egészséges országos mozgalom is, amely felkarolta a mulasztás, lemorzsolódás elleni harcot. Sőt, előfordulnak — megyei és járási oktatási osztályaink részéről — olyan, ez iskolábajárás alóli felmentésre vonatkozó kérelmek, amelyek ellentétben állnak az 1951. évi 15. törvénnyel. Ezek a jelenségek is azt bizonyítják, hogy nem segítettük kellőképpen megyei, járási szerveinket. Sőt, még azt is elnéztük, hogy egyes helyeken elhanyagolják a mulasztó tanulók szüleinél a pénz- büntetés kiszabását.

— Tanácsaink nagy része főleg az oktatási állandó bizottságokon keresztül nyújt segítséget. Támogatják a nevelőtestületeket a szülők felvilágosításának munkájában, s ha e téren nem tudnak eredményt elérni, igény beveszik a törvény szigorát is. Az orosházi járási vto-einök az igazolatlanul mulasztó gyermek szüleit magához kéreti és a beszélgetés során felhívja a figyelmet a szülői kötelességteljesítésre. Ilyen helyen természetesen csökken a muPártszervezeteink a napokban nyilvános taggyűléseken tárgyalták meg a Központi Vezetőség márciusi határozatát. A taggyűlésekre a legjobb jílrtonkívüli dolgozókat is meghívták. A legtöbb pártszervezet értékes, jó határozatokat hozott. A domaházi kommunisták taggyűlésén, amelyen ötven pértonkívüli is résztvett, a kommunisták elhatározták, hogy az első félévi beadásnak már május elsejére eleget tesznek.

Hasonlóképpen cselekednek a végardóiak is: első félévi tej, tojás, baromfi, sertés és vágómarha beadást kötelezettségüknek június 15-tg száz százalékig eleget tesznek.

A rudabányaiak határozata többek között így szól: „Április 4-re vállaljuk, hogy márciusi tervünket 110 százalékra teljesítjük. az önköltséget 0.1 százalékkal csökkentjük, a minőséget pedig 0.5 százalékkal emeljük. Az utóbbi időben meglazult munkafegyelmet a nevelés 'eszközeivel ismét megszilárdítjuk. Azokat, akik nem akarnak becsületes dolgozókká válni, nem tűrjük meg magunk között. A szocialista munkaverseny lendületét április 4 után sem engedjük visszaesni. Biztosítjuk, hogy minden dolgozó vállalást tehessen. Szigorúan felelősségre vonjuk a társadalmi tulajdon elherdálóit“.

A szemerei kommunisták a nagyüzemi gazdaság fejlesztéséről hoztak határozatot. Ennek egyik legíontolasztók száma, jobban tanulnak a gyermekek.

— Nem mondhatjuk el azt, hogy ez mindenütt így van. Akad olyan község, ahol a tanácsok

népszerűtlen feladatnak tekintik

az igazolatlanul mulasztó tanulók szüleivel szembeni megfelelő fellépést.

— Még olyan helyek is akadnak, ahol elhanyagolják a tankötelesek évenkinti áprilisi összeírását is. Felelősségre vonásuk kor arra hivatkoznak, hogy nem volt rá pénzük. Magyarázkodásuk valótlan, mert a kiadásokról a törvényerejű rendelet intézkedik.

— A minisztériumnak jobban sell biztosítania az iskoláztatási törvény megtartását. Ennél a munkánál a lehető legnagyobb segítséget kell adni a tanácsoknak. Alaposan és jól meg kell szervezni az áprilisban sorra kerülő új tankötelesek, az első osztályba lépő gyermekek összeírását. Nem maradhat ki egyetlen hat éves gyermek sem az összeírásból.

— Vissza kel! térnünk az évekkel ezelőtt jól bevált módszerekhez! Az MNDSZ, a DISZ segítségével újra országos mozgalommá tesszük a mulasztás, a lemorzsolódás elleni harcot — fejezte be nyilatkozatát Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes. (MTI)

sabb pontja ez volt: a meglévő I-es tipusu termelőszövetkezeti csoportot számszerűleg növeljük és III-as ti- pusuvá fejlesztjük.

Tokajhegyalja egyik legjobb bortermő vidékén, Tolcsván a párttagok és a pártonkívüli dolgozók elhatározták, hogy a nyitási és metszési munkálatokat április 4-ig befejezik. Utána folyamatosan megkezdik az első kapálást s a hiányzó hő- kéket kiváló minőségű oltványokkal pótolják.

Fügödön a kommunisták kezdeményezésére 9—15 családdal termelőszövetkezetet alakítanak. A párt- taggyűlésnek ez az egyik legfontosabb határozata. De más fontos terveik is vannak. Búzából az átlagtermést 8-ról 10 mázsám fogják növelni. Jelenleg 390 darab az állat- állományuk, amelyet ebben az évben 10 darabbal növelnek.

A Borsodmegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kommunistái a párttaggyülésen többek között vállalták, hogy április 4-re, terven felül üzembehelyezik a most kapott öntödét, május elsejére pedig — szintén terven felül — kijavítanak 24 darab Fordson traktort.

Ez a pár adat csak néhány csepp a tengerből, de valamennyi azt bizonyítja, hogy üzemi és falusi pártszervezeteink egyetértenek a Központi Vezetőség határozatával s most már hozzá is fogtak annak végrehajtásához.

Az AFP jelenti:

A kedd délelőtt tartott osztrák minisztertanács után hivatalos kommünikét adtak ki Julius Raab kancellár moszkvai útjával kapcsolatban. A közlemény kijelenti: „Abban a szovjet válaszban, amelyet Molotov szovjet külügyminiszter adott Norbert Bischoffnak. Ausztria moszkvai nagykövetének, a Szovjetunió hivatalosan meghívta Raab

kancellárt és az osztrák kormány több más tagját, látogassanak.

el Moszkváiba. A minisztertanács elfogadta ezt a meghívást. Julius Raab kancellár, Adolf Schäfer alkancellár, Leopold Figl külügyminiszter és Bruno Kreisky külügyi államtitkár április 11-én utazik Moszkvába. Az osztrák kormányküldöttség kíséretét a legközelebbi napokban állítják össze.

fiz osi'réfc fapo’; a szovjet ffiiülgyüijnisztérfumnak az államszerződéssel kapcsolatos közleményéről

és H. Bü'gsnyíP nyilatkozatáról

Bécs (TASZSZ)

Az osztrák lapok figyelmének középpontjában a szovjet külügyminisztériumnak az osztrák államszerződésről március 24-én kiadott közleménye, valamint N. A. Bulganyin nyilatkozata áll.

A Neue Tageszeitung megállapítja, hegy egyes nyugati fővárosokban észrevehetően nyugtalanságot keltett Raab kancellár moszkvai meghívása.

A lapok N. A. Bulganyin nyilatkozatából azokat a szavakat emelik ki, hogy a szovjet kormány már javaA rejtvény verseny állása

Az „Eszakmagyarország“-ban közölt „Fejtörő gyerekeknek" március 20-i rejtvényének helyes megfejtése:

Vízszintes: 1. Csokonai Vitéz Mihály.

21. Dorottya.

34. Debrecen.

Függőleges: 6. A reményhez.

23. Tudod-e.

A rejtvényt a következő pajtások fejtették meg helyesen: Tamaskó Éva és Zita (Miskolc), Bájer Klára (Sátoraljaújhely), Márton Attila (Hejőosa. ba), Seregélyes Ilona (Miskolc), Borsodi Olga és Károly (Miskolc), Sike Gyula (Ernőd), Kovács Sándor (Ernőd). Gál Mária (Miskolc), Törők Judit (Miskolc), Ziali Bertalan (Miskolc), Lukács Éva (Miskolc). Jíévy Miklós (Miskolc), K. Tóth Éva (Fle- .iőesaba), Váradi Erika (Miskolc), Pál- falusi Attila és Vávadi János (Miskolc), Fekete Éva (Miskolc), Horváth Edith (Miskolc). Juhász Péter (Miskolc), Sándor Agues (Miskolc), Kőhalmi Gabriella (Diósgyőrvasgyár), Vaszil Irénke (Miskolc), Tomory Zsuzsanna (Miskolc), Szabó Adél (Miskolc), Teleszky Ilona (Miskolc), Török Klárát (Miskolc), Járdánházy Csaba (Miskolc), Kuttor Barna (Miskolc), Soóváry Ildikó (Miskolc). Lovas Imre (Miskolc), Filadelfi Judit és Gábor (Miskolc). Polaneczki Gizella (Ujdiós- győr), Tóth János (Miskolc), Kruj Ildikó (Miskolc), Sándor István (Miskolc), Langh Erzsébet (Miskolc), Kovalesik Erzsébet (Onga), Sereg Borbála (Mezőkövesd), Tóth Sarolta és Ildikó (Miskolc), Sebestyén Júlia (Miwkolc-Tapolca), Pcrjcsi Gyula és Gyöngyi (Miskolc). Szabó Mária (Miskolc), Spényik Olga (Miskolc), Vas« Mária és Éva (Diósgyőr), Szádvári Gyula (Baktakék), Szép Amália (Me_ zőesát). Csorba Márta és Valéria (Miskolc), Kiss János és Horváth Mihály (Sátoraljaújhely), Sándor Sasolta, a négy hatalom a legközelebbi időiben tartson értekezletet, amelyen meg lehetne oldani az osztrák államszerződés kérdését.

Az osztrák kormányküldöttség moszkvai utazásának jelentőségét méltatva a Neues Österreich ezeket írja: „A moszkvai utazás fordulópontot jelenthet a második köztársaság történelmében, kiindulópontja lehet a nemzetközi feszültség enyhülésének és jelentős mértékben elősegítheti a békés egymás mellett élés megvalósítását.

rolta (Abaujszántó), Aranyos Ottó (Tárcái), Zselénké Mária (Fügöd). Oláh Vilma (Miskolc), Novák Zoltán (Miskolc), Széli Éva (Miskolc), Kollár Ágnes (Miskolc), Adorjáni Éva (Uj- diósgyőr), Szamos Gábor (Miskolc), Tolcsvai Géza (Miskolc), Pazar Éviké (Miskole), Bódi Anna (Ujdiósgyör), Drozd Ibolya (Miskolc), Kispál István (Miskolc), Matics Judit (Miskolc), Juhász Júlia és Katalin (Miskolc), Kavecsánszki István (Göneruszka), Laczkó Zsuzsánna (Ujdiósgyör), Szederkényi István (Putnok), Nagy Zsuzsanna (özd), Kispál Mária (Miskolc), Molnár József (Miskolc), Nagy Gabriella (Miskolc), Kollár Zoltán (Miskolc), Nagy Mária (Miskolc), Moritz Zsolt (Miskolc). Gacsal Mária és László (Miskolc), Wagner Gábor (Miskolc), Balogh Éva (Miskolc), Nikell Lajos (Miskolc), Szebeni György (Ujdiósgyör). Papp Katalin (Hcjőcsaba). Gyuricskó Edit (Miskolc), Kandray Ildikó és Éva (Miskolc), Görömbölyi Emese (Miskole), Arnóczki Anna (Miskolc). Szendi Bertalan (Finke), Kriston Margit (Mezőkövesd), Pász- tory Erzsébet (Diósgyőrvasgyár), Ckernikovics Gyula (Miskolc), Szöllősi László (Miskolc), ifj. Orosz Mihály (Mezöesát), Kiszela István (Miskolc), Bajáki Gábor (Hámor), Lovas Erzsébet (Miskolc), Sznandray György (Sajószöged), Fazekas Éva (Alsó- zsolca). Szegvári Rózsa (Miskolc), Szilvási Csaba (Miskolc), Koós Erzsébet (Mezőkövesd), Nagy Kálmán (Miskolc), Zámborszky Zoltán (Miskolc). Hídvégi Ildikó (Miskolc). Bu- day Mária (Pereces), Palotai Dezső (Ernőd), Bordás József (Miskolc), Amrisikó Aranka (Ujdiósgyör), Schir- ger Anna (Miskolc), Garami Judit (Diósgyőrvasgyár), Drabon József (Felsőnyárád), Tóth Béla (Felsönyá- rád), Tóth Béla (Ernőd), Varró Judit (Hojőesaba), Molnár Attila (Miskolc).

A nyilvános párllaggyuléseken értékes Latároíatokat liozfak pártszervezeteink

iiuiiiuiimuuHiMmiiumniiuHiiiiiiumimwHiiuHimiiiiiiiuinuuiriniHniiiiiiiiinimmiiinnmnn .................................................................................

Ahol pusztítják a társadalmi tulajdont

Néhány vasgyári

A miskolci személypályaudvar párt. bizottsága as elmúlt év szeptemberé, ben azzal a kéréssel fordult az „Északma gyarország"-hoz, hogy Írjon egy cikket a Lenin Kohászati Művek, ről, mert a gyár területére beküldött vasútikocsik 70 százaléka sérülten kerül vissza a forgalomba. A gyárban lévő vasúti szervek szívesen ren. <lelkezésre bocsájtották a károkról szóló adatokat s a bíráló cikk az 1951 szeptember S.i számban meg is jeleni. Idézünk belőle: „.. .Hövid szá. mitág után kiderül, hogy 1954 január, jóban 570 vagon sérült meg, a kár több mini 270.000 forint... Több, mint egynegyedmillió forint kár egyetlen hónapban! Pedig ebben csak azok a kisebb javítások, szerepelnek, amelyeket a fiókműhelyben végeznek el. A súlyosabban sérült kocsikat csak gördülővé teszik és a Miskolci Jármű, javító Vállalathoz küldik át javításra .. .**

Ve mit tettek azóta a vasgyár pártszervezetei, dolgozói? Hiszen ennek már csaknem hét hónapja van s ez nem kis idő a milliós károk csők. hentesére! ... Ha valahol milliókat lehelne megtakarítani, akkor itt le. hetne.

A „bizalmas” károk

Első utunk a MÁV vasgyári fűtő- házának kocsijavító műhelyébe vezetett. Farkas László elvtárs, a fűtőház kocsireszort. Vezetője arra a kérdésünkre, hogy a legutóbbi hetekben

a daí a vasúti koc

hány kocsi rongálódott meg és menynyibe került javításuk — nem nyilatkozott. Nekik ugyan van mindenféle kimutatásuk a károkról és a javítások összegéről, ha kell még fillérre is — közölte —, de nem mondja meg, mert a múltkor is ,,baj“ volt belőle. Arra a kérdésre, hogy mi volt az a „baj“, azt mondta Farkas elvtárs. hogy a múltkori cikk után a MÁV és a gyár több vezetőbeosztású dolgozója megtámadta őt- mert nyilvánosságra hozta a hibákat, vagyis ,,elárulta“ az „Északmagyar- ország“ szerkesztőségének a kocsirongálásról szóló adatokat. Akkor majdnem elbocsájtották s most ezért nem nyilatkozik. <5 nem akarja mégegy- szer végigjárni azt a „kálváriát“! Ott vau a Zabari elvtárs, a műhely vezetője, kérdezzük meg őt.

Zabari elvtárs azonban csak az igazgatóság hozzájárulásával volt hajlandó nyilatkozni.

Felkerestük a MÁV miskolci Igaz. ga tóságának kocsicsoportvezetőjét, Czeglédi Istvánt. De ő is csak any- nyit mondott, hogy azok az adatok (szóval: a károk) titkosak és közlésükre csak a minisztérium adhat engedélyt.

Hát igen. Amíg más vállalatok azon vannak, hogy a minimálisra csökkentsék az önköltséget, minden módon óvják és gyarapítsák a társadalmi tulajdont, addig a MÁV-nak a fentemlített szervei mint titkot kezelik az azokról szóló tényeket. A vasgyár néhány vezetője pedig üldözi a bírálót és el akarja boesáj- tani állásából, mert „kifeesegte“ a „bizalmas“ adatokat! Jó lenne, ha

i ik rongálásáról

erre a pártbizottság mielőbb felfigyelne!

A „speciális” brigád

A gyárban működik egy „specialis“ brigád, amelynek csupán az a feladata, hogy a kisiklott mozdonyonat és kocsikat a sínre emelje. Ök semmi egyébbel nem foglalkoznak. Nem is tudnának, mert állandóan munkában vannak, sőt nem is győzik a helyreállítási munkálatokat. A gondatlan ‘ólaiéiból és vágányhibából körülbelül hat kocsi esik ki naponta, mozdonyból pedig minden második nap egy „ugrik ki“ a sínről.

A brigád nem tud eleget tenni a „meghívásoknak“. Kevés az emelőjük. Ugyanakkor a vállalat szállítási osztályának van két darab 20 tonnás emelője, nem is használja, de azért nem adja el a MAV-nak, mert nem tudják „átírni“! Még most is a raktárban van ez a két emelő, ugyanakkor a MÁV kocsijavitómühely kellő számú emelő nélkül kénytelen dolgozni. De hogyan?

Hernádi István, a fűtőház egyik művezetője elmondta, hogy nemrégiben egyszerre két helyen is, a kohónál és az elektroaeélműnél volt szükség erre a brigádra. Mindkét helyen kisiklott kocsikat kellett volna helyre tenni. De a kohó sürcősebb volt, hát oda mentek először. Igen ám, de az elektroaeélműnél kisiklott öntecsszállító kocsin addigra kihűlt a kb. 15— 20 tonnás öntecs — megrepedt és se- lejtté vélt. A kár 20.000 forint, volt. A gyár a MAV-fól kért kártérítést.

— Ha elegendő számú emelőnk lenne — mondta Hernádi elvtárs —

sok kárt tudnánk megelőzni. Akkor nem fordulna elő, hogy a kohót lassítani kell, mert a forgalomban üzemzavarok vannak.

„Dzsungel" a Kertészalsón

Sokezer forint kárt okoznak az államnak azok a vezetők és dolgozók, akik a javításba menő kocsikat nem küldik a műhelybe, hanem mintha semmi bajuk sem lenne, újból a forgalomba állítják. A vagonok így még jobban rongálódnak, hosszabb ideig tart javításuk és persze többe is kerülnek. Mások, mint például Balogh Ferenc rakodómunkás, lelépi a javítási harcát a kocsiról. Az ilyenek arra hivatkoznak, hogy kevés a kocsi és „minden követ meg kell mozgatni“ a gyártmányok továbbítására.

A Kertész-alsón és egyebütt ugyanakkor tucatjával lehet találni olyan kocsikat, amelyek szeméttel, martin- salakkal. kokillával állnak megrakot- tan, de hetek, sőt hónapokig nem ürítik ki.

A mérlegházi csonka vágányon még most is ott áll egy kocsi, amelyet még 1954 november 26-án megraktak gömbvassal. Egy másik, mellette, szintén a múlt évről, egy többtonnás önteccsel rozsdásodik. Odább egy teljesen üres kocsi áll, de talán egy éve sem nyúltak hozzá, A Kertész- alsón álló szerelvényben több kocsi áll martinsalakkal és kokillával február óta. De vannak március 13_i kocsik is. ezek még eléggé „frissnek“ mondhatók. Ezekből látszik, hogy nem kevés a kocsipark, hanem nagyon is elégségca Csak az a siralmas, hogy a hosszú szerelvényből nem lehet találni egyetlen ép vagont sem. Valamennyi törött, hajlott, túlterhelt, van amelyiknek csak két ütközője van, a másikon a fék törött össze, I vagy a rugója hajlott el, úgy hogy I

a hossztartója is elgörbült miatta. Nem kell itt szakértőnek sem lenni. Látható, hogy többször kisiklott már, vastag vázai hullámosak, daruval oldalba vágták, izzó önteccsel megégették. A kocsik között alig lehet közlekedni, mert közei pakolják a’ kokszot, vasat, hulladékot — az űrszelvénynek némely helyütt még nyomát sem látni. Emiatt aztán rendre siklanak ki a mozdonyok és a vagonok.

150,000 forint kárl

Ez csupán havonta keletkezik S, vagonkerékpárból. Ebből egyetlen darab 15.000 forint. Do a gondatlanságból, csapágy olvadásból havonta tíz darab ilyen kerékpár válik használhatatlanná.

A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos állampolgári kötelezettségek teljesítése terén tehát még súlyos hibák vaunak a Lenin Kohászati Művekben. Még nem sokat tettek a gyár kommunistái és pártszervezetei, hogy megakadályozzák ezt a tűrhetetlen herdálást. De ezekéit a károkért nemcsak a gyár dolgozói felelősek.

Ugyanilyen felelősség terheli a MAV-forgalom pártszervezetét es dolgozóit is, mert a kocsik és a mozdonyok rongálódása a kíméletlen tolatásból, a pályafenntartási munkák elhanyagolásából adódik.

Nem nézhetik tovább ölhetett kézzel a pártszervezetek a nép vagyonának ezt a pusztítását. Teremtsenek a kommunisták olyan légkört a gyárban, hogy a dolgozók no tűrjék meg maguk között a kártevőket, A társadalmi tulajdon védelme egyébként is mindenkire egyformán kötelező, amely csak akkor lesz eredményes. ha mindenki erőfeszítést tesz a társadalmi tulajdon gyarapítása érdekében.

KÖEÖM3 GTÖBfiY