Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-17 / 64. szám
Termelőszövetkezeti dolgozók ! h termelőszövetkezetek erősítésével és növelésével harcoljalak a virágzó szocialista mezőgazdaságéi1!! Az agronómus és a termelőszövetkezet As elmúlt evekben gyakran meg. történt, hogy termelőszövetkezeteinkben idegenkedve fogadták a körzeti, vagy kihelyezett agronómusokat — különösképpen pedig a fiatalokat. Természetesen, hogy azok a kezdő mezőgazdászok, akiket az egyetem elvégzése után gyakorlati munkára küldtek egy-egy termelőszövetkezetbe — még nem rendelkeztek és nem is rendelkezhettek elegendő gyakorlati tudással és tapasztalattal. De ahhoz, hogy megszerezhessék a jártasságot a gyakorlati munkában is — végsősoron az kell, hogy termelőszövetkezoti tagjaink támogassák őket, legyenek mindenben segítségükre. A kezdeti türel- metlenkodés, Idegenkedés, az újtól való félelem nem jó hatással van sem a szövetkezet, sem pedig fiatal agronómuöaink munkájára. A közelmúltban megtartott megyei mezőgazdász értekezleten több hozzászóló örömmel számolt be arról, hogy agronórausaink nagy többsége egy év leforgása alatt olyan nagyszerű munkát végzett a terméshozam, valamint a gazdaság jövedelmezőségének növelése terén, hogy ezzel megnyerték a szövetkezeti tagság, de az egyénileg dolgozó parasztok bizalmát is — most már megbecsülésben van részük mindenütt. A mezőgazdaság fejlesztésében nagy szerepük van az agronómusoknak is. Így gondolkodnak a gesztelyi ,.Uj Barázda“ tsz tagjai — ez a véleménye Török Sándor elvtársnak, a c,s©port mezőgazdászának is. Egy-két évvel ezelőtt ebben a termel őcsoportban is tartózkodott a tagság az élenjáró mezőgazdasági termelési módszerek meghonosításától, a korszerű agrótechnika alkalmazásától. Vonakodtak attól például, hogy a kukoricát négyzetesen vessék, holott ezzel a vetési módszerrel lehetőség nyilt arra, hogy kevesebb munkaerővel, gépek segítségével több termést érjenek el. Török elvtárs azonban nem tágított, mindenkinek igyekezett tudományos alapon igazát bebizonyítani. Harc volt ez a régi megszokás és a még kezdeti, de egyre jobban kibontakozó új, élenjáró módszerek között. Es mint mindenütt — itt is győzött, felülkerekedett az új! Az elmúlt évben a szövetkezet a négyzetesen vetett kukoricából holdanként 28 mázsás termést takarított be. Nagy változás állott be a csoportban — mindenkinek megnőtt az érdeklődése a korszerű agrotechnika iránt. Keresték azokat a módszereket, amelyek alkalmazásával nagyobb termést lehet elérni, amellyel jövedelmezőbbé tehetik gazdaságukat. Hogy ez az igyekezet és a megnőtt munkakedv mennyire élethű, azt mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy amikor a környéken 1954-ben a fehérhere még ritkaságszámba ment — akkor már az „Uj Barázda“ tsz_ben 10 holdon termeltok fehórherét és ez 63 ezer forint hasznot hozott a tsz_nek. (Jíarcikai fiatalokról lesz szó, AJ azokról, akik a Békevárost, a Hőerőművet, a Vegyikombinátot építették és építik; az új város lakóiról és létrehozóiról. Érdemes róluk írni, mert a közvélemény sok esetben nem olyannak ismeri őket, amilyenek. Érdemes írni az ottani életről, az emberekről, akik felhúzzák a falakat, áramod vezetnek a zizegő transzformátorokba, mozgásba hozzák a méltóságteljes darukat, a gyors gépeket. Barcika néhány éve még aprócska falu volt, melyről alig-ali/f hallott valaki. Aztán 1950—51 táján megindult az építkezés és elkezdtek szállingózni az új munkások — főképp fiatalok — az ország minden részéből. S mert munkaerőhiány volt, az építő kéz meg kellett, akár a falat kenyér, ördög se nézte, ki miféle, honmin bukkant elő. így esett, hogy sokfajta ember vetődött össze. Jöttek ide sokan, tele fiatalos álmokkal, vágyakkal, annak reményében, hogy az új párosban érdekes körülmények között megvetik lábukat, maguknak építenek otthont, új életet Volt olyan is, akit szinte véletlenül, különösebb cél nélkül idesodort a sors. De meg kell mondanunk, eleinte jócskán vetődtek erre a tájra olyan „vándormadarak“ is, akik megjárták Sztálin, várost. Komlót, Inotát, s miután onnét kiakólbólintották őket, itt remélték> hogy szert tehetnek köny- nyü keresetre, halászhatnak a zavarosból, lehetőségek nyílnak a csavargásra, s nem éri el őket — legalábbis egy darabig — a demokrácia keze. S miközben az épületek magasbaszöktek, cserélődtek a dolgozók is. Ki okkal, ki ok nélkül elvándorolt. De a. java itt maradt. 195i tavaszán jöttek ide veterán építők Sztálinvárosból, Inótáról cs 195i nyarán, amikor már számban Ez jó hatással volt a csoport tagjaira. A gesztelyi termelőszövetkezet tagsága ebben az esztendőben még nagyobb földterületet vet be fehérherével — 20 holdra emelik e fontos takarmány vetésterületét. Ezzel kettős célt érnek cl: először nagyobb jövedelemhez jutnak s másodszor növelik a talaj termőképességét, jó elővete- ményt biztosítanak a kenyérgabonának. A mezőgazdász jó munkáját igazolja az is, hogy a csoport 122 hold őszi búzájából 22 holdon már kereszt- sorosán végezték a vetést. Továbbá szerződést kötöttek 10 hold hibridkukorica termelésére is. Kinek az érdeme az. hogy napról napra emelkedik a tsz jövedelme, mivel magyarázható eredményes munkájuk? Elsősorban a tagság jó munkája következtében érték el e nagyszerű eredményeket. De feltétlenül meg kell említeni Török elvtárs mezőgazdász nevét is, aki fáradhatatlanul, példamutatóan végzi munkáját. Nem kis része van abban, hogy a zárszámadáskor minden tag elégedetten fogadta az őt megillető részesedést. Török olvtárs szereti a földet, a szövetkezetét. Szerinte a legszebb foglalkozás — agronómusnak lenni. Ilyen Török elvtá.rshoz hasonló sok áldozatkész mezőgazdászra van szüksége hazánknak — akiknek szíve együtt dobban a magyar dolgozó paraszt szívével, célja pedig ugyanaz, mint az egész magyar dolgozó népé: mezőgazdaságunk felvirágoztatása. (U Jlvadvzomk hiúik „150 mázsa cukorrépát termelünk egv holdon“ Tíz év telt el azóta, hogy a szovjet hadsereg levette kezünkről és lábunkról a fasiszta bilincseket. A szabadság kibontakoztatta népünk alkotó erejét. Van erős iparunk, fejlődő mezőgazdaságunk. A kultúra fénye eljut a falusi dolgozókhoz is, bevilágít a tanyák ablakain és eloszlatja a múlt átkos sötétségét. Tíz év alatt mi is nagyon sokat változtunk. Megszerettük a közösséget, megtanultunk a népért fáradozni. Békevágyunkat, termelőakaratunkat fejezzük ki azzal, hogy a szerencsi cukorgyárral egy kataszti'ális holdra cukorrépa termelési szerződést kötünk. A föld megműveléséről mi. DISZ fiatalok gondoskodunk. Vállaljuk, hogy helyes agrótechnika segítségével 150 mázsa cukorrépát termelünk. Az egye- lést az előírt 18—22 centiméter távolságban végezzük. A saraboláson kívül háromszor kapálunk. Az utolsó kapálás az augusztusi gazoló kapálás, melyhez segítséget nyújt a gépállomás tsz-be kihelyezett mezőgazdásza is. A FAJI DISZ SZERVEZET TAGJAI Vasárnap megnyílik a% ország legnagyobb földmüvesszövetkezeii áruháza Mezőkövesden A mezőkövesdi földművesszövet kezet sikerei 1954-ben az előbbi évek gazdasági eredményeit is felül múlták. A földművesszövetkezet több mint 300 ezer forintot fizetett vissza tagjainak. Hogy a dolgozók igényeit még tökéletesebben ki tudja elégíteni nagy áruházat épített, melyben a vásárlók mindent egybe lyen vásárolhatnak majd meg. Az áruházat vasárnap, március 20-án nyitják meg. Több mint 1 millió forint értékű árukészlet várja benne a vásárlókat. Az a tény, hogy a mezőkövesdi földművesszövetkezet az ország legnagyobb földművesszövetkezeti áruházát tudta létrehozni mind a szövetkezeti tagság, mind a vezetőség és a szövetkezeti dolgozók szorgalmas munkáját dicséri. KOÓS ANDRÁS Mezőkövesd A szirmai dolgozó parasztok válasza Szirma községben a dolgozó parasztok rendkívüli gazdagyülést tartottak, megvitatták a Központi Vezetőség határozatát. A párthatározat ismertetése után a dolgozó parasztok vállalásaikkal adták tudtára mindenkinek, hogy egyetértenek pártunk politikájával. Simon István dolgozó paraszt vállalta, hogy felszabadulásunk 10. évfordulójára félévi tojás- és baromfi- beadásának eleget tesz. Répási József, a helybeli termelési bizottság elnöke bejelentette, hogy cukorrépából ebben az évben 400 négyszögöl földterületen 400 mázsának megfelelő átlagtermést fog elérni. Váradi János, az Uj Élet termelőszövetkezet elnöke a tagság nevében megfogadta, hogy egész évi tojás- és baromfibeadásukat április 4-e tiszteletére túlteljesítik és többi beadási kötelezettségűknek is határidő előtt eleget tesznek. Képek a Szovjetunióból Uh Az Üzbég SzSzK kolhozaiban és szovhozaiban megkezdődtek a tavaszi mezei munkálatok. A képen: Tavaszi vetés a Szamarkand-területi „Sztá-1 lin"-szovhozban. A moszkvai „Szergo Ordzsonikidze” szerszámgépgyár olyan szerszámgépe-*■ két gyárt sorozatban, amelyekkel a varrógépek főalkatrészeit munkálják meg. Az új szerszámgépek 'egyidejűleg több műveletet végeznek és felére csökkentik a kézierővel végzett munka mennyiségét. A képen: Szerelőlakatos brigád szereli az új szerszámgépeket. Megkezdőin a próbaüzemeltetés a Borsodi Yesyhombinát oxigénüzemének második gépegységénél A Borsodi Vegyikombinátnál kemény harcok folynak azért, hogy a március 31-iki üzemindulás valóra- váljon. A hatalmas kombinát egyik legalapvetőbb üzeme az’oxigénüzem. Az első egységgel itt az üzempróbákat még az elmúlt esztendőben megkezdték, s már hónapok óta termel ez a gépegység annyi oxigént, amennyi a próbaüzemeltetés megkezdéséhez elégséges. Az oxigénüzem szerelésén dolgozó magyar és német szerelők a fel- szabadulási műszakok aranykönyvébe újabb hőstettel írták be nevüket. Szerdán már a második gépegység is megkezdte a termelést. A hatalmas második gépegység szerelése már az elmúlt héten befejeződött s ezzel biztosították, hogy elegendő mennyiségű oxigént kap majd a szintézisüzem, s ezen kérész-* fül a földjeinket termővé tevő mű-i trágyagyártás. 1AV IRAT AZ „ÉSZAKMAGYARORSZAG“ 1 SZERKESZTŐSÉGÉNEK Miskolc Örömmol közöljük, hogy Felsőgagy község dolgozói április 4 tiszteletére tett vállalásuknak eleget tettek, első negyedévi adófizetési tervüket március 15-re 120 százalékra teljesítették. FELSŐGAGY KÖZSÉGI TANÁCS Kondás János vb. elnök i—r ÚJ ÉLET AZ ÚJ FALAK KOZOTT i r | JEGYZETEK A KAZINCBARCIKAI FIATALOK ÉLETÉRŐL I | | | I J __1___L elegendő munkás költözött ide, kezdték megnézni, ki miféle s a krónikus csavargókat, rendzavarokat elküldték. rr félsz táján, hogy a DISZ védnök- séget vállalt az építkezés fölött, hogy megindult a hőerőmű első gépegysége, s a vegyikombinál is rövidesen termelni fog, magában a Békevárosban is ciz élet új vágányokon halad, rendeződik, Barcikdt benépesíti a költő szavával élve az „új nép, másfajta raj ..„akiket a szén, vas és olaj, a való anyag teremtett“. ★ Az új, most épülő H.épületben akadtam össze Tóth Ferenc betonozó brigádvezetővel. Tóth Ferenc már nem fiatal ember, de brigádtagjai, a 9 fiatalember körében valósággal megfiatalodott. Tóth Ferenc keres- kedösegéd volt, aztán gondolt egy nagyot és merészet, — vagy három éve elindult Sztálinvdrosba. Ott került egy brigádba Csomós Sándorral. Katona Józseffel, s a többi fiatallal, akik a bácskiskunmegyei Szánkról származtak Sztálinvdrosba. Együtt építették hóban, fagyban a mozit, kultúrtermet. a „H/1“, „Cs/-2“, , „D“ épületet és még sorolja tovább a számokat Tóth elvtárs, jegyezni is alig győzöm. Ezek a titokzatos jelek csak számomra idegenek. Az ő szemükben ismerősek, közelállók. Hóban, fagyban, nehézségek és sikerek közt kovdeso- lódott a brigád egységessé, s együtt jöttek át Barcikára, hogy kéz a kézben építsék a másik új szocia. lista várost is. A „G“, a „ff“ épületben s most a ,<J“-ben is benne van az ő kezük munkája. A brigád tagjai 1400—1500 forintot keresnek, ISO—190 százalékkal dolgoznak és Tóth Ferencet kétszer tüntették ki sztahanovista jelvénnyel. A közelmúltban a munkaérdeméremmel is. A régi élet a múlté. A brigád négy tagja már megnősült, lakást kapott, a többi brigádszálláson lakik. Zenélnek, olvasmk moziba járnak este. s le akarnak telepedni itt, az új városban, melyet maguknak építettek, /í Pálffi-leányok — négy testvér CsC — a Békeváros régi építői. Erzsi és Ica, az idősebbek három éve kerültek ide Szabolcsból. Aztán késöb elhozták magukkal két húgukat is, Rózsit, aki. segédmunkásként és Katit, al;i küldöncként dolgozik. A két nagyobb nővér elvégezte a művezetői iskolát is. Szobájuk szinte vakítóan tiszta. Falait saját maguk meszelték, egyszerű, ízléses díszekkel tették otthonossá. Igen. ide már hazamennek, nemcsak egyszerűen a „szállásra“. Csak Erzsit és Katit találtam otthon este. Erzsi elmondta, hogy még három éve a régi kastélynál a felvonulási épületeknél kezdett dolgozni idősebb húgával együtt, aztán építették a vegyiműveket is, majd a Békevárost. Beszélgettünk problémákról hogy sokat költöztették őket. hogy a lépcsőházban sok a szemét, nincs rádió, de miután elmondta panaszait (melyeken bizony nem ártana segíteni), hozzáteszi: — Azért nehogy rosszat írjon Barcikáról. Mi nagyon szeretjük ezt a várost. Ez a miénk. Mi építettük, s nem hagynánk el semmiért. Megismerkedtem a szakmunkásutánpótlással is, amikor Barcikán jártam. Az újdonsült kőművestanulók akkor nyitották rá először alaposabban szemüket a városra, akkor szemlélődtek első ízben komolyabban, mint jövendőbeli kőművesek az új épülő házak közölt. Egyikük Szabolcsból, másikuk szomszédos községekből került ide az építkezéshez. — Tetszik-e a szakma meg a város? — kérdezem az egyiket. — Mit képzel? — válaszol mintegy rosszatlva a naiv kérdést — csak nem gondolja, hogy másképp ide. jöttem volna. A 112-es MTH intézet eddig kél generációt bocsátott ki. Neveltjeik közül Nagy László az országoshirű Kecskés-brigádban, Nikodémusz Lajos, Ladányi András és Matkő László ■ szintén sztahánovisták mellett dolgozik. t Az itteni nevelők, élen Szabó igazgatóval és Orosz igazgatóhelyettessel arra törekszenek, hogy maga a közösség nevelje az itt lakó fiúkat. Hogy ez a módszer milyen eredményes, arra épp a most végzett évfolyam a bizonyíték. Előfordult, hogy amikor az egyik tanuló későn jött haza, szobatársai csak a nevelők közbejárására engedték be maguk közé. Másik alkalommal néhány gyerek ittasan ment haza. Ezekkel szemben olyan megvclö hangulat alakult ki, hogy soha többé kilengés náluk nem fordult’ elő. Az új jövevények elégedettek az otthonnal, a szórakozási lehetőségekkel, az ottani életformával. A nevelők még most méregetik őket, kiből mi lesz, milyen szakmunkás, milyen fiatalember. Mert nekik kell kiformálni őket. A falakkal együtt Ilii az ember is. f ok-sok mondanivalóm volna még Barcikáról, Írhatnék még sok emberről, írhatnék még panaszokról, bajokról is. A női szálláson például megkértek, hogy említsem meg, miért nem kapnak pokrócot a munkások elegendő számban, ha a tisztviselők némelyikének IS jut; Írjak róla, miért prédálják némelyek a saját vagyonukat. Szeretnék azonban egy szerintem még fontosabb dologról Írni. A női szálláson találkoztam egy leánnyal, aki elmondta, hogy ö ha vonaton utazik* vagy látogatóba megy ismerőseihez, Miskolcra, nem szokta megmondani, hol dolgozik. Hisz Barcika lakóiról és építőiről túlsók balhit, rágalom él. Ehhez az elvtársnőhöz szeretnék szólni. Ne szégyelje azt. hogy Bar- cihát építi és ott lakik.Társai többségükben nem restellik. Az új városban, az új életben akad rossz is, az értetődőbe férges is kerül. De Barcika, a fejlődés nehézségeivel együtt is nagyszerű mű. Büszke vagyok rá én is. Büszke az egész ország reá. Legyen hát büszke rá különösen az, aki építi. Akik rágalmazzák, azok csak rosszindulatból teszik! SÁNDOR LÁSZLÓ
