Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

2 ÄSZARMAGTARORSZÄG Vasárnap, 1955. miteins 13. A budapesti pártbizottság aktíva ülése ’ 1 (Folytatás az 1. oldalról.) dolgozó parasztság segítése érdeké­ben tovább keE szorgalmaznunk a jobb és olcsóbb mezőgazdasági gépe­ket. Több, jobb és olcsóbb ipari cik­keket kell adnunk a dolgozó pa­rasztságnak, hogy cserébe mi is több, jobb és olcsóbb élelmiszercik­keket kapjunk, mert csak így tud­juk valóban emelni a munkások, a városok, a városi dolgozók életszín­vonalát és tovább erősíteni a mun­kás-paraszt szövetséget. Miért veszélyes a jobboldali, nyílt opportunista elhajlás pártunkban? — írja Sztálin elvtárs: „Azért, mert lebecsüli ellensé­geink erejét, a kapitalizmus ere­jét, nem látja a kapitalizmus visszaállításának veszélyét, nem érzi a proletárdiktatúra viszo­nyai közt folyó osztályharc me­chanikáját, ezért tesz olyan könnyen engedményeket a kapi­talizmusnak, amikor ipari fej­lesztésünk ütemének lassítását követeli, amikor a város és a falu tőkés elemei részére eny­hítést követel, amikor a kolho­zok és szovhozok háttérbeszorí- tását követelt Kétségtelen, hogy a jobboldali elhajlás győzelme pártunkban szabadjára engedi a kapitalizmus erőit, aláássa a proletariátus forradalmi állásait és növelné a kapitalizmus \jsz­szaállításának esélyeit orszá­gunkban.” Elvtársaik! Az utóbbi időben a jobboldali opportunisták is fokozott nyomás alá vették a népi demokrá­cia vezető erejét, a munkásosztály élcsapatát, a pártot, igyekeztek lejá­ratni a párt és pártvezetés tekinté­lyét, tagadásba venni és háttérbe szo­rítani a párt vezető szerepét. Beszélt arról, hogy egyes miniszté­riumok, gazdasági, tudományos és művészeti szervek fontos intézkedé­seket tesznek, kádereket lecserélnek, hoznák, visznek, anélküli hogy azt az illetékes pártszervezetek vezetői­vel megtárgyalnák. Foglalkozott a Szabad Népben és más lapokban, valamint folyóiratok­ban megjelent helytelen jobboldali opportunista cikkekkel. Hangsúlyoz­ta, hogy minden pártaktivista öröm­mel üdvözli, hogy a KV leghatáro­zottabban elutasítja a párt háttérbe- szorítására irányuló — bárhonnan és bárki részéről történő — mindenfajta kísérletet. A KV határozata élesen aláhúzta, hogy a népi demokrácia rendszerében legfontosabb a munkásosztály forradalmi pártja irányító, ve­zető szerepének a biztosítása, cnélkül nincs népi demokrácia és nem tudnánk felépíteni a szocializmust hazánkban. Alapvető feladatunk elősegíteni pártunk irányító, vezető szerepét A párt a munkásosztály legmaga­sabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott egész társadalmunk, álla­munk, tömegszervezeteink tevékeny­ségének irányítására és ellenőrzésé­re. Ebből adódó alapvető, döntő fela­datunk, hogy egész Budapesten mindenütt nö­veljük, erősítsük, javítsuk pár­tunk Irányító, vezető szerepét. (Taps.) Vissza kell utasítanunk a munkás- osztály forradalmi, vezető szerepét csökkentő törekvéseket és még job­ban tudatosítani, erősíteni kell egész országunkban, társadalmi életünkben a munkásosztály vezető szerepét. Egyes pártszervezetek tagjai lazí­tani akarták pártunk legfontosabb szervezeti elvét, a demokratikus centralizmust, az öntudatos vasfe­gyelmet. Azt hitték, hogy nem köte­lező a felsőbb pártszerv minden ha­tározatának a végrehajtása, hanem csak az, ami nekik tetszik. A mi pár­tunkban elvtársak, ideológiai, szerve­zeti egység van, pártunk nagy ere­jét a demokratikus centralizmus, az öntudatos vasfegyelem, az akarat és cselekvés egysége adja meg. —- Mindenütt meg kell erősítenünk és meg kell javítanunk pártszervezeteink munkáját, növelnünk kell párt- szervezeteinket, a pártszerveze­tek vezetőinek, a pártfunkcioná­riusoknak a tekintélyét. Ezt azonban természetesen nem dek­larációval, hanem csak párt­munkásaink jó munkájával le­het elérni. — Pártszervezeteink munkájának megjavítása érdekében elengedhetet­lenül szükséges, hogy végrehajtsuk a III. kongresszus határozatát és fel­számoljuk a bürokratikus papírmun­kát és a követelményeknek megfe­lelően átállítsuk gyakorlati mun­kánkat. — Az elméleti képzés kérdései után Kovács elvtárs a kádermunká­ról beszélt. Érthető, hogy az ellenség igyekszik minden egyes posztot, amit csak lehet, megszerezni magának. Fokoznunk kell a kádermunkában a kommunista éberséget, s biztosíta­nunk kell, hogy maradéktalanul fel­számoljuk az elvtelen, személyi, ba­ráti, családi protekció és intrika ér­vényesülését, s biztosítsuk, hogy a szaktudás, rátermettség, a képesség mellett döntő szerep legyen a funk­cióba való helyezésnél a politikai megbízhatóság, a pártunk, népi de­mokráciánkhoz való hűségnek. — A pártmunka megjavításának elengedhetetlen feltétele a pártonbe- lüli demokrácia, a kollektív vezetés, a bírálat, önbírálat és különösen az alulról jövő bírálat és ellenőrzés to­vábbfejlesztése és bátorítása. Ezért húzta alá oly nyomatékkai azt a KV határozata, hogy miközben helyte­lennek, elítélendőnek és károsnak tartja a túlzó, pocskondiázó, ered­ményeinket lebecsülő, a párt és te­kintélyét romboló úgynevezett bírá­latot, ennek felszámolása közben is feltétlenül bátorítani, támogatni kell az építő bírálatot. — Az utóbbi időben, különösen a minisztériumokban, gazdasági szer­vekben, egyik-másik helyen megtor­pant, sőt visszaesett a bírálat. Itt-ott újból felütötte fejét „Ne szólj szám, nem fáj fejem”, a kommunistához méltatlan magatartás. Vannak, akik nagyhangon terjesztik, hogy most újra visszaszorítjuk a bírálatot. Azt terjesztik, hogy most jó lesz óvatos­nak lenni. Ezek a pártellenes, meg­alkuvó nézetek akarva, nem akarva valóban a bírálat visszacsinálását se­gítik elő. A KV-nak, a pártnak nem ez az álláspontja: hanem az, hogy az eddigieknél jobban ki kell fejlesztenünk a bírálatot és az önbirálatot, tekintet nélkül funk­ciójára. vagy személyére, bátran bíráljuk meg a hibák kijavítá­sáért. (Taps.) A láp ve tő feladat bátorítani az alul­róljövő — hangsúlyozta —, az építő, segítő szándékú bírálatot és ugyan­akkor kíméletlenül, bátran és kemé­nyen fellépni, személyre való tekin­tet nélkül azok ellen, akik megpró­bálják a bírálatot elfojtani, vagy megtorolni. A kollektív vezetésben az elmúlt időben értünk el kezdeti eredménye­ket, azonban nem szabad ennél meg- állani, mert nagyon sok még a javí­tanivaló. Minden pártszervnek alap­vető feladata, hogy tovább javítsa, erősítse a kollektív vezetést, amely a pártonbelüli demokráciának nél­külözhetetlen alapfeltétele. Fontos feladatunk, hogy erősítsük, javítsuk belügyi, igazságügyi párt- szervezeteink munkáját. Biztosítsuk a rendszeres pártellenőrzést e szer­vek munkája felett, s gondoskodjunk és éberen őrködjünk a szocialista törvényesség következetes betartásá­ról. A kommunisták álljanak ki bátran mindenütt és harcoljanak az ellenség ellen Á beszámoló ezután a jobboldali opportunisták káros, pártellenes tevé­kenységéről szólt, s emlékeztetett arra, hogy az elmúlt aktiván a párt­bizottság referátuma élesen fellépett az osztályharcot ellenző liberális né­zetek ellen, rámutatott, hogy az osztályharc élesedik és harcba hívta a budapesti kommunistákat az osz­tályellenség ellen. Az éberség terén elkövetett hibá­kat említette ezután a referátum. A kommunisták ne várjanak kü­lön utasításra, hanem álljanak ki bátran mindenütt és harcol­janak az ellenség ellen. Ne tűr­jék, utasítsák vissza az ellensé­ges nézeteket, s mint anya a gyermekét, úgy védjék a pártot és a párt politikáját — mon­dotta. Emlékeztette a pártaktivát, hogy a KV kötelez minden pártszervezetün­ket és minden kommunistát, hogy minden erőnkkel erősítsük a párt kapcsolatait a dolgozó néppel. Ezért is elengedhetetlenül szükséges, hogy továbbfejlesszük a vezetés fő formá­ját, a tömegek politikai meggyőzé­sét. Biztosítani kell, hogy minden ak­tivista, különösen a képzett vezető elvtársak, rendszeresen kivegyék ré­szüket a politikai nevelő munkából. — Most döntően a pártaktivistá­kon múlik, hogyan értetjük meg a KV határozatát, hogyan mozgósít­juk egész népünket e határozat meg­valósítására. A pártaktiván múlik elsősorban, hogyan sikerül szoro­sabbra zárni sorainkat és megszilár­dítani a legdöntőbbet, pártunk egy­ségét. Emlékeztetett a beszámoló a KV határozatára, arra, hogy a jobbolda­li nézeteik pártunkban és államunk­ban azért válhattak ilyen veszélyes­sé, mert Nagy Imre elvtárs beszé­deiben, cikkeiben, gyakorlati munká­jában támogatta, bátorította ezeket az antimarxista nézeteket, sőt első­sorban ő volt ezeknek a hirdetője. Mindezekért a KV teljesen egyhan­gúlag megállapította Nagy elvtárs fe­lelősségét. — A KV határozat megjelenése után többen felvetették, miért csak most vetjük fel ezeket a hibákat, miért nem lépett fel ezzel szemben a KV Politikai Bizottsága már ré­gen és miért nem fojtotta el csirá­jában ezeket a hibákat. Emlékezze­nek csak vissza az elvtársak arra, hogy egy héttel a kormányprogram után a budapesti pártaktiván, amelyet az egész országban a rádió közvetített és a sajtó le­hozott, Rákosi elvtárs a Politi­kai Bizottság megbízásából szá­mos kérdésben korrigálta Nagy elvtárs hibáit és torzításait. Tehát két héttel a júniusi határo­zat után már nyilvánosan fellépett a Politikai Bizottság Nagy elvtárs hi­báival szemben, s attól kezdve kü­lönböző üléseken, beszédekben folyt a harc a jobboldali megnyilvánulás­sal szemben. Akik úgy teszik fel a kérdést, hogy miért csak most veti fel a KV a kérdéseket, azok elárul­ják, hogy nem elég gondosan tanul­mányozták pártunk III. kongresszu­sának határozatait. Kovács elvtárs ezután utalt a kongresszusnak azok­ra a megállapításaira, amelyek a li­beralizmusra és a jobboldali veszély­re híviák fel a figyelmet. Nagyobb figyelmet kell lordítani a marxista- leninista elmélet elsajátítására A mi hibánk és személy szerint az én hibám is, hogy a kongresszus határozatának ez igen fontos részé­ről megfeledkeztünk. S megmondom, a jobboldalnak komoly sikere voh, hogy a baloldali veszély elleni harc fokozásával magáról csaknem teljesen elterelte a figyelmet. De volt más tényező is. Meg kell nyíltan mondani, hogy a vezető elv­társak között a budapesti pártfunk- cionériusok és a jelenlévő aktivisták között, beleértve magamat is, na­gyon sokan voltunk olyanok, akiket Nagy elvtérs egyik-másik beszéde és magatartása megtévesztett. Nem vet., tűk mindjárt észre, hogy miről van szó. Ezért sokszor a KVjés a Politi­kát Bizottság is megszavazott^ és tá­mogatott helytelen, hibás intézkedé­seket. Ezt kommunista önkritikával nyíltan meg kell mondani, azért, hogy tanuljunk ebből, s mégegyszer ne ismételjük meg. Nem utolsó sor­ban azért is megtörténhetett mindez, mert a mi pártunkban még mindig nagyon el van hanyagolva az ideológiai munka és pártmun­kásaink elméleti színvonala még mindig messzemenően nem ki­elégítő. Ez az eset is parancso- lóan szükségessé teszi, hogy párt­munkásaink, akik az utóbbi idő­ben mindenfélét tanulnak, csak az elméletet hanyagolják el, a jövőben nagyobb figyelmet for­dítsanak a marxista-leninista el­mélet elsajátítására. Most igen gyakori, funkcionáriu­sok, párttagok részéről is az a meg­jegyzés: „na, ugye megmondtam én mindent előre, világosan láttam, (derültség) s most Íme nekem lett igazam, nem én követtem el a hibát, hanem Nagy elvtárs“ (derültség). Nagyon komoly hibákat követnénk el elvtársak, ha mi most felmentenénk magunkat a saját területünkön és saját magunk által elkövetett hibák felelőssége alól és minden hibánkat áthárítanánk Nagy elvtársra. Vilá­gosan látnunk kell, hogy az elmúlt másfél évben a párt és állami, gaz­dasági és tömegszervezeti funkcio­náriusok tekintélyes része jócskán követett el hibát a maga területén s most nem az a feladat, hogy ezt a hibát áthárítsuk másra, hanem az, hogy kommunista önbírálattal elis­merjük, elemezzük hibáinkat és megtegyük a szükséges intézkedése­ket ezeknek kijavítására. (Nagy taps.) A KV határozata helyesen rámu­tat, hogy a pártunkban meglévő op­portunista, antimarxista, antileninis- ta irányzat az idegen osztály, a bur- zsoáideológia soraiban lévő befolyá­sának visszatükröződése. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy szo­cializmust építő országban, ahol a kapitalizmus maradványai és gyöke­rei igen erősen megvannak, egyes párttagokban meg vah a hajlamos­ság arra, hogy nem is tudatosan, ta­lán anélkül, hogy maguk is észre- vennék, pártunk helyes politikájától eltávolodtak a burzsoázia politikája felé. Ezért nekünk nem szabad az elhajlókat ellenségként kezelnünk, különösen óvakodjunk attól, hogyha valaki valamit jószándékkal felvet, ami nekünk nem tetszik, ne süssük rá meggondolatlanul az opportunista bélyeget. Két fronton kell vívnunk a har­cot. Nem szabad megengednünk, hogy miközben szétverjük a jobboldali, antimarxista nézete­ket, közben újra megerősödjenek a baloldali nézetek, amelyek szintén nagy károkat okozhat­nak. Döntő feladatunk a KV által meghatározott feladatokra összpontosítani erőnket Tekintettel arra, hogy ideológiai harcot az értelmiségiek között meg­húzódó opportunisták ellen is meg kell vívnunk, külön ügyelnünk kell arra, hogy közben tovább javítsuk és ne rontsuk meg az értelmiségiekkel a viszonyunkat. Nekünk nagyszerű, te­hetséges értelmiségünk van és a szo­cialista építésnek a jövőben még nagyobb szüksége van mérnökökre, orvosokra, tudósokra, tanárokra, írókra, művészekre stb., akik egyre jobban összeforrnak velünk és vállt- vállnak vetve segítik építeni a szo­cialista társadalmat. Elvtársak! Amikor a jobboldali opportunizmus ellen visszük a har­cot, a Központi Vezetőség óva int bennünket attól, hogy eltereljük a figyelmet a döntő, közvetlen tenni­valókról. Egészen biztos, hogy az ellenségnek az lesz a taktikája, hogy az egyes személyek elleni harcra te­relje a figyelmet, s nekünk nem sza­bad ebbe a hibába beleesni, nem sza­bad az ellenséget ezen az úton követ­nünk. — Döntő feladatunk a KV által meghatározott közvetlen felada­tok megoldására, a termelésre, a párt egységének szilárdításá­ra, a politikai tömegmunkára, a tömegekkel való kapcsolat meg­javítására koncentrálni figyel- • műnket és erőnket, s ne men­jünk bele az ellenség csapdá­jába. Sztálin elvtárs mondotta ugyanerről a kérdésről: „Nincs igazuk azoknak az elvtársaknak sem, akik a jobb­oldali elhajlás problémájának meg­vitatásánál a jobboldali elhajlás kép­viselőinek személyóro élezik ki a kérdést. Mutassák meg nekünk a jobboldaliakat, vagy a bókülékenye- ket — mondják — nevezzék meg a személyeket, hogy leszámolhassunk velük. így nem lehet, feltenni a kér­dést. A személyeknek természetesen van bizonyos szerepük, de itt nen* személyekről van szó, hanem azokról a viszonyokról, azokról a körülmé­nyekről, amelyek szülő okai a jobb­oldali veszélynek pártunkban. A sze­mélyeket félre lehet állítani, de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel el­vágtuk pártunkban a jobboldali ve­szély gyökereit. Ezért a személyi kér­dés, bár kétségkívül figyelmet érde­mel, nem a döntő kérdés. (Sztálin:: A leninizmus kérdései, 255. old.) — Elvtársak! Már csak bárom hét! választ el hazánknak, a dicső szovjet hadsereg által történt felszabad!fása- na^ tízéves évfordulója megünnep­lésétől. Ez az idő egybeesik a ma- gyár szovjet barátság hónapjával. Tíz év alatt népünk, pártunk veze­tése és a Szovjetunió állandó, hat­hatós támogatásával évszázados pro­blémákat oldott meg. A győztes ok­tóberi forradalomnak, a szovjet nép­nek köszönhetjük, hogy leverte né­pünk kezéről az évszázados bilincse­ket. hogy népünk, pártunk vezetése alatt, szabadon és békében élhet, hogy anyagi és kulturális színvona­lának javulásával halad a felemelke­dés, a szocializmus építésének az út­ján, amelyről már soha, senki le non» téríthet bennünket. (Nagy taps.) — Erősítsük munkásosztályunkban* ifjúságunkban, egész dolgozó né­pünkben az internacionalizmus gon­dolatát. a népek barátságát és min­denekelőtt a soha meg nem bontható, örök szovjet—magyar barátságot. Le­gyen az április 4_i tömegdemonstrá­ció a szovjet—magyar barátság meg­szilárdulásának felejthetetlen öröm­ünnepe. A felszabadulás ünnepét élesedő nemzetközi helyzetben, a háborús kalandor politikusok fokozódó kard- osörtetése közben készítjük elő. A a Imperialisták nagy nyomást gyako­rolnak reánk, azt hiszik, gyenge fron­tot találnak és rést tudnak ütni ná­lunk a béketábor frontján. (Taps.) Olyan legyőieheletlen erőnk van, amellyel elliárílliatunk minden akadályt az útból Április 4-e jó előkészítésével és a lelkes tömegdemonatrációval, a ter­melésben való helytállással is fejez­zük ki Budapest dolgozóinak elszánt békeakaralát s azt, hogy minden erőnkkel készek vagyunk küzdeni a német militarizmus feltámasztása ellen, az alom- és hidrogénbomba betiltásáért, hazánk és népünk sza­badságának és fUggetlensógóuek meg­védéséért. Április 4-én és azután is, demon­strál juk a magyar nép egységét és azt, hogy Magyarország soha nem lesz rés, hanom szilárd bástya a Szovjetunió vezette hatalmas, több mint 900 millió« béketábor magyar szakaszán. Elvtársak! Azt hiszem, valamennyi résztvevő nevében is kifejezhetem, hogy a budapesti pártaktívák, a bu­dapesti kommunisták teljes egé­szében egyetértenek a KV már­ciusi határozatával és szilárd egységben, egyemberként felzár­kóznak a KV mögé. (Ütemes taps és felkiáltások: éljen a párt!) Minden erőnkkel méltón kivesszük részünket pártunk egységének megszilárdításában, a KV határozatának végrehajtásá­ban. A budapesti pártszervezeteknek több mint ötszázezer tagja van. Itt van a magyar munkásosztály legkipróbál- tabb, legharcedzettebb része. Buda­pest a mi gyönyörű fővárosunk, a forradalmi mozgalom legerősebb bá­zisa. Ha mi, a többszázezer kommunista erejét egy közös cél érdekében össze­fogjuk és ezt az erőt egyesítjük Bu­dapest dolgozóinak erejével, legyőz­hetetlen, minden nehézséget elsöpörni tudó hatalmas erő ez. melyről lepereg sz ellenség minden próbálkozása. (Taps.) Olyan legyőzhetetlen erőnk van. amellyel elháríthatunk minden akadályt az útból, amellyel megvaló­sítjuk az 1955. éves termelési felada­tokat, mely bevezetője ós megalapo­zója a második ötéves tervünknek, melyben újabb hatalmas alkotások megteremtésén keresztül: fel tartózta l- hatatlanul haladunk a szocialista Magyarország felépítése felé. Kovács István nagy tapssal foga­dott referátumához elhangzott számos hozzászólás után a párfaktiva lelkes tapsa közben Rákosi Mátyás, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára emelkedett szólásra. Rákötő Mátyás nagy lelkesedéssel és hosszantartó tapssal fogadott, be­széde után Farkas László, a buda­pesti pártbizottság másodtitkára a kő­vetkező határozati javaslatot, terjesz­tette a pártaktíva ülése elé: „A budapesti pártaktíva 1955 már­cius 11-én tartott ülésén lelkes he-, lyesléssel, teljes egyetértéssel ma-, gáévá teszi pártunk Központi Veze­tőségének 1955 március 4-1 határo­zatát a politikai helyzetről és a párt előtt álló. feladatokról. Biztosíthatjuk Központi Vezetősé­günket, hogy a budapesti pártaktiva, a főváros kommunistáinak, dolgo­zóinak harcos, példamutató, áldoza­tos hagyományaihoz híven, egyem­berként sorakoztatja fel pártunk Központi Vezetősége mögé főváro­sunk dolgozóit és példát mulat az egész magyar dolgozó népnek, hogy szívós, odaadó munkával valóra váltja azokat a nagy nemzeti fel­adatokat, amelyeket Központi Veze­tőségünk március 4-i határozata or­szágunk felemelkedésére, népünk boldogulására, szocialista építésünk továbbfejlesztésére kitűzött.“ A határozati javaslatot a párt­aktíva ülés lelkes helyesléssel egy-1 hanguan fogadta el, majd az ülés az Internacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) 194 millió aláírást gyűjtöttek Kínában a Béke Világtanács felhívására Az atomfegyverek elleni aláírás- gyűjtés megszervezésére alakult kí­nai bizottság egyik szóvivője pénte­ken sajtóértekezleten bejelentette, hogy eddig több mint 194 millió kí­nai írta alá á Béke VSágtanécstiak az atomfegyverek betiltását követelő felhívását. Ez a szám az ország la­kosságának csaknem egyharmadát teszi ki. (MTI) Fémfeúierkiállllás Miskolcon A Bútorértékesítő Vállalat március 19—töl 28_ig fémbútorkiállítást rendez Miskolcon a Széchenyi-utca 72. szám alatti kultúrteremben. A kiállításon kiváló minőségű kárpitozott egy- és kétszemélyes garnitúrákat, valamint kiegészítő bútordarabokat mutatnak be. Az egyszemélyes garnitúrák már, jelenleg is kaphatók, a kétszemélyes rekamiékat a kiállításon történt be­mutatás után korlátlan mennyiségben hozzák forgalomba. ÉRTESÍTJÜK vendégeinket, hogy a hámori ZÖLDFA táncos szorakozohely nyitvatartasi ide­je március 19-től szombattól, minden szombaton este 8 órától reggel 4 óráig, a többi napokon délután 2 órától éjfélig tart. Kitűnő italok. Tánc! Hideg ételek! A Diósgyőri Vendéglátóipari Vállalat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom