Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
ÖZAIvV! •»;> '!(«»RSZAt Vasárnap, 1955. március 8, • nM BORSOD» TAPASZTALT ELADŰ VASGYÁRBAN — Parancsolja, hogy becsomagoljam, vagy rögtön akasszam vissza? EZ IS ELŐFORDUL Miért nem vigyázol jobban minőségre. Több üzemben hangszórón órai ként bemondják a felszabadít1 verseny eredményeit TÖBBE KERÜL A LEVES, MINT A HÚS (Nincs ráírva a villamosra, melyik, hová megy.) — Nem volna egyszerűbb, ha ezt ráírnák a kocsira? NAPRÓL NAPRA Minek? Nem exportra készül! SZÉKET KÉRÜNK A gönci suj üzem nyolc hónap alatt tízszer igényelt, széket és a tejipari vállalat húszszór ígérte meg. S 'Hívei a török ülést már nem bírják, kérik, mielőbb küldjék a székekéi. AKI GYORSABB A HANGNÁL Naponta háromszor hangsu.yozom önöknek az üléseken, hogy ke sset tartózkodnak az üzemekben. HAMAR FELEJTENEK Az újítás szerzőjét éltetik. feledkezv De rólunk, a papírokról hamar meg- Rajzok: Longauer Imre A KRITIKA-5% mert en Elől viszik a. kijavításra váró rruitoft, hátul pedig a javításhoz sewkségcs admi nisztrácin r KARCSÚ Hangszóró: Mar hős'/, szú ideje, hogy be van kötve a szám. Haliga lók, mint a sír, holott ordítanom kellene. He meddig kell még hallgatnom. Ez itt a kérdést Az értekezlet résztvevői feszült figyelemmel hallgatták a következő hozzászólást: — Szaktársak! Sn nem akarok sokat beszélni. Láthatják, hogy jegyzeteket sem készítettem, azt tartom szaktársak, hogy mindent röviden* reálisan és érthetően kell elmondani. Hiába, nekem ez az elvem. Szóval röviden és. de nem akarok sokat beszélni, mert az előttem felszólalók nagyon helyesen alkalmazták a kritikát- mert igaz- hogy Verő szaktársnak igen sok hibája van, és ezen még nem változtatott. Pedig Verő szaktárs igen jó munkaerő, csak egyetlen hi bája van szaktársak, hogy nem fogadja el a szaktársi és baráti bírá latot. Pedig enélkül szaktársak lehetetlen a hibák feltárása és kiküszö böiése. Mert szaktársak én megmondom nyíltan és őszintén, mert én • yllti és őszinte ember vagyok, ne- kém is az a szándékom, hogy segítsek Verő szaktársnak. Igen, én segí teni akarok és remélem lesz eredménye szaktársak, mert én ugyebár már hat éve ennél a vállalatnál dolgozom és tudom szaktársak, hogy hogyan kell segíteni. De nem akarok sokat beszélni szaktársak, mert a sok beszednek nincs értelme. Ami pedig Bodor szaktársat illeti, bizony neki is van sok hibája, de én úgy gondolom, KÉNYSZERKISZÁLLÁS — IJgy látszik, tartózkodnunk hosszabb ideig — Hosszú ideig? ebben a tsz- — Ne. ijedjenek meg, csak addig, míg a gépet kiássák a hóból. hogy az elöltem felszólaló szaktár sak és most az én kritikám is segi teni fog Bodor szaktársnak. Mert szaktá.rsak, igaz. ami igaz, Bodor szaktárs hibát követett el, amikor a múlt héten egy percet késett a munkából, s legutóbb is hiányzott a termelési értekezletről. Igaz, szaktár sak. a felesége beteg volt akkor Bo dór szaktársnak, de nekem szaktársak az a véleményem, hogy a tér melési értekezlet is igen fontos. Fel tárjuk a vállalatnál lévő hibákat és ami a legfontosabb szaktársak, meg bíráljuk azokat a szaktársakat, akik nek rossz a viszonyuk a munkához. És bírálatot érdemel szaktársak min den olyan dolgozó, aki fegyelmezetlen figyelmetlen és rosszul viszonylik munkához szaktársak. Mert szaktársak én nem akarok sokat beszélni, de tudom, hogy a kritika igen éles fegyver és csak akkor jó igazán szaktársak, amikor párosul az önkri tikával. Mert a kettő szaktársak egymástól elválaszthatatlan. Mert szaktársak nem sokat ér az olyan kritika, amely önkritika nélkül való Ez éppen olyan szaktársak. mint amikor... de nem akarok sokat be szólni szaktársak, én remélem bízom abban szaktársak, hogy az cm kritikám segíteni fogja azokat a szak társakat, szaktársak, akiknek rossz viszonyuk szaktársak He nem aka rok sokat beszólni szaktársak, még csak annyit szaktársak, hogy nekem is van sok apró, kicsi hibám. De ha figyelembe vesszük szaktársak, hogy én már hat éve dolgozom énnél vállalatnál, akkor ezek a kis hibák szaktársak, igazán elenyésznek szak társak. Köszönöm, hogy meghallgattak szaktársak. Csak ennyit akartam mondani szaktársak, mert én nem sokat szeretek beszélni szaktá.rsak nekem az az elvem szaktárcák, hogy mindent röviden, jól és érthetően szaktársak. És lenne még egy igen komoly javaslatom szaktársak: Még jobban ki kell éleznünk a kritika és önkritika fegyverét szaktársak, mert különben ... de nem akarok sokat beszélni szaktársak. En úgy gondolom szaktársak, hogy hasznos tanácsokat adtam azoknak a szaktársaknak, akiket most megbíráltam, akiknek rossz a viszonyuk a munkához szaktársak. De én nem akarok sokat beszélni szaktársak, én röviden csak ennyit akartam mondani ezaktársaim. JHiik&Ui léla Gyere Bodri kutyám... lábam téridig sáros, Nézzük meg Miskolcot, hogy épül a [város. kettős vágányon villamosok jártnak, Erre is jön majd egy, türelemmel Ivárd csak. Jött is nemsokára, félórát sem töl[töit, Egy sárga villamos, rajta ember fürItök. Nem lesz ezen helyünk, úgy gondolom komám, Vágjunk tehát neki az apostolok, tolván. tervet megnézve, arról szól az [írás, A sarkon fog állni egy Állami Árulház. Hiába keresem, sehol sem találom, Csak egy tatarozás maradványát lá[tom.” Pedig én már elképzeltem ezt az Állami Áruházat. Neon-fényes név mutatta sokáig Állami Áruház, — itt,— s egy másik nyíl szembe mutatott — Állami Áruház — ott! Ott van is a valóságban, de itt csak egy csomó gerenda, s téglahulladék látható. Tervben és jóváhagyva van egy másik is, egy nagy, teljesen modern, de ez csak papíron látható. Mikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, hogy mikor is válik valóra a terv, elnyomott az álom, a fáradságos napi munka után. De alig hunytam le a szemem, máris kinyílt, s csodálatos dolgokat láttam. Álltam egy nagy épület előtt, hatalmas fényességben, nagy neonbetűk világítottak: Állami Áruház. — Na ide bemegyek, — mondtam magamnak, s mivel magamra szoktam hallgatni, be is mentem. Mentem, — ez nem is kifejezés. Nem mentem, hanem benyitottam az ajtón, valami futószőnyegszerű dologra léptem, s ez máris vitt, vitt anélkül, hogy egy lépést is tettem volna. A következő pillanatban már nyújtotta is kezét felém egy nagyon szimpatikus, mosolygós fiatal ember, megkérdezvén, hogy mit óhajtok vásárolni... Annyira meglepődtem, hogy alig tudtam elrebegni: fuszeklit. Igen kérem, a zokni-osztályra tessék, s máris átsegített egy másik mozgóra, s hipp- hopp — már ott is voltam a kívánt osztályon. Előttem hatalmas zoknihegy, mindenféle színben és minőségben. Máris megmérték a csuklómat, hogy milyen nagyságú zokni szükséges. S ami a legcsodálatosabb volt, — nyáron is lehetett kapni bokafixes — nem bokalöttyös — bokafixes zoknit és télen pedig melege hosszú zoknit, s nem pedig megfordítva. A kiválasztás után már a blokk a kézbe, nem kell tolongani pénztárnál, fizetés egy pillanat, csomag kézben, mozgó indul. Kész, köszönöm, kint vagyok a friss levegőn. — Ez igen. Nézzük az élelmiszer-osztályt (vigyáznom kell a vonalaimra). Ajtón be, kosár kézbe, kiszolgáló nincs, kiválasztom az árut, kosárba be, másik ajtón ki, elszámolás, fizetés, kész, köszönöm. — Kint vagyok a friss levegőn. Ez igen. Dalra fakadtam örömömben. „Hát én még ilyet nem hallottam, hogy valaki álmában is énekeljen.” A f leségem hangja. — Kelj fel fiam — ha nem igyekszel, nem tudod megvenni a cipőt a színházi próbakezdés előtt, — amit beterveztél. Kinyitom a szemem, sóhaj — álmodtam. — Na. gyerünk, másfél órám van próbakezdésig és még cipőt kell venni. Irány az Állami Áruház. Tolongás az ajtón. Hiába, szűk itt a hely. „Ne lökdössön, maga ló!” — szól egy barátságosnak nem mond ható hang. „Mit tolakszik” — s komoly súly nehezedik a bal tyúkszememre. — Jaj! — szólok szerényen, de máris kapok hátulról egy lökést, úgy, hogy nagynehezen tudom csak megállítani magam a férfi konfek ció első lépcsőjén. Na, idáig eljutat tunk. Jobbra van a cipőosztály. Minden széken ülnek. Hogy fogok én itt próbálni. Kérek egy barna, 42-es férficipőt, aránylag rövid idő alatt megkapom. Egyik lábamról ledobom a cipőt és igyekszem a lábam beledugni az új cipőbe, de egyensúlyomat vesztem, megkapaszkodnék a kiszolgálóba, de őt is magammal rántva, egy éltesebb korú hölgy ölén ben kötök ki. „Nem tud vigyázni —t szemtelen” — Bocsánat! Tényleg jobban vigyázhatnék. S itt olyan nagy, kényelmes hely van, puszta szemtelenségből ültem az ön ölébe. Szeretek éltesebb korú hölgyekkel viccelődni. — Jó mi, ha, ha, ha, ha, — De ajkamra fagy a gúnyos mo- soPy, mert amint a levegőből leteszem a lábam, puhára lépek. Mi az? Egy másik, cipőt próbálni akaró láb. Esküszöm, egy válogatott mérkőzésen nincs annyi lábmunka, mint egy cipővásárlásnál. Hogy lehetne itt lese szaladni?. Na, végre sikerül. Megkapom a blokkot. Kezdhetem a pénztárnál elplről az egészet. A színházi próbáról el fogok késni, de még hátra van az árukiadó, illetve a csórna* goló. Most már csak akkor leszek ideges, ha véletlenül cipő helyett egy kalucsnit csomagoltak be ebben o nagy forgalomban. De nem — cipői Rendben van, indulok kifelé. Egy táblán akad meg a szemem, — „Óvakodjunk a zsebtolvajoktól.” önkénytelen a zsebemhez kapok. A következő pillanatban fordulásból, egy batyuval úgy szájonvág valaki., hogy a Nationál-kassza alatt kötök ki. Onnan kimászva, megállapítom, hogy tényleg szűk itt a hely. Aztán még két lökés, köszönöm, kész, —• s már kint vagyok a friss levegőn. -» Phüü! Ez igen — Ugylátszik, le kelt fogynom. Nem, inkább bővíteni kellene as áruházat. S ekkor jutott eszembe az álmom — lehet, hogy túloztam egy kicsit mindkét esetben. De mi álmainkat valóra tudjuk váltani. Annál is inkább, mert minisztertanácsi ha* tározat van arra, hogy Miskolcon meg kell építeni az új állami áruházát. Az álmomban szereplő „Élelmiszer osztály” már megvan a valóságban-, mégpedig Leningrádban. Most az a kérdés, hogy kik az illetékesek, hogy a Minisztertanács határozatát végrehajtsák. Azt hiszem mi is, mert nekünk ezt szorgalmaznunk kell. Tegyünk róla, hogy a Miskolci sás ta strófája ne úgy végződjék, „ kávéház, áruház, menjünk csak élőről Ki is nyitnak komám, tavaszra, vagy [őszre. Melyik őszre, határozzuk meg, hé* szén minden évben van ősz, me# tavasz, bár a meteorológiai intézet szerint ez sokszor össze is folyik. Én azt kívánnám, menjünk csak előre, nyissanak ki komám ez évnek őszére. A gyengébbek kedvéért: 19S5-öt Írunk. Fehér Tibor, a Déryné színház tagja Tűzifa, szén, tégla, cement, mész, kátránypapir, nádi éleségek, vasbeton gerenda és egyéb építési anyagok lakosság részére miskolci és vidéki Tüzép-teie- peinken beszerezhető. Tüzép Vállalat. 6SZAKMAGYARORSZAG A Magyar Dolgozók Párttá Meeyei Bizottságának nantlanta. Szerkeszt!: a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Földvári Rudolf, SZERKESZTŐSÉG: Miskolc. Széchenyi u. 39. Telefonszámok: 15-015. 15—016. IS—Ott. KIADOHIVATAfc: Miskolc. Széchenyi o 30 Telefon: IS—907 35-007. Borsodmeevei Nyomdainari Vállalat. Miskolc Felelős nyomdavezető: Szendröí km rétié. Ne menjen üres kézzel haza! Gyermeke várja a cukorkát! Már 5*— forintért lU kg-ot vehet a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi V. édesség és fűszer boltjaiban. MOST VÁSÁROLJON KÖNYVET! Alkalmi könyvvásár közel 700 könyv 40—75 százalék«^ ÁRLESZÁLLÍTÁSA! Keresse fel a legközelebbi könyvesboltot, válogasson a leszállított áru könyvek között.
