Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

Kedd, 1955. március 1. ESZAKMAG YAROKSZ AG 3 Befejeződött ' (Folytatás a 2-ík oldalról.) hasznára lehetek inog az országnak. (Taps.) Ezután elmondotta, hogy már teljesítette 1955. évi beadását, majd tzeket mondotta: — Voltak itt sokan, Akik nagyobb dolgokról számolhattak be, én csak ezt a keveset mondtam el, azt a keveset, ami egy 60 éves parasztembertől telik. Innen szeret­ném felhívni a fiatalabbakat, tegye- nci túl a magamfajta öreg embere- kér.. Éljen a világbéke, éljen a füg­getlen Magyarország! (Taps.) Ezután dr Kovács István, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára szólalt fel. Utána Nasta Imre sztálinvárosi fö- olvasztár szólalt fel. — Sztálinvárosból jöttem és elhoz­tam Sztálinváros üzenetét, annak a kohónak az üzenetét, amely az ország­ban az első helyen áll — mondotta. Nekünk olvasztároknak olyan erős ■a békeakaratunk, mint az a vas és acél. amivel dolgozunk! (Taps.) Ezt bebizonyítottuk azzal is, hogy ebben a hónapban békeműszakot hirdettünk s 23-ra befejeztük havi tervünket, 24 re pedig 173 tonnával több vasat adtunk országunknak. (Taps.) Mi tu­dásunkat és erőnket országunk javára használjuk fel, nem úgy, mint az im­perialisták, akik az atomenergiát há­borús célokra, az emberek megsem­misítésére akarják forditani. Bocsi Jánosné füzesabonyi paraszt­asszony volt a következő felszólaló, Füzesabony és Heves megye dolgozó parasztjainak békeüzenetét lolmá esolta a kongresszusnak. Ezután dr Franki Zoltán, a buda­pesti Péterffy Sándor-utcai kórház Koreában járt orvosa emelkedett szó­lásra. A. következő felszólaló Takács Ist­vánná, a Rákosi Mátyás Müvek mun­kásnője volt. — Csepelen a kongresszus előtti na­pokban szaporábbá vált a munka és kevesebb lett a selejt — mondotta fel­szólalásában. — Kevesebb lett, mert ezren cs ezren gondoltunk arra, hogy annak a mozgalomnak a kongresszu­sára készülünk, amelynek munkájában nem lehet selejt. Ígérem a csepeliek nevében: mi, a béke emberei hadat üzenünk a selejtnok. A szabadság tíz esztendejében megtanultuk, hogy a béke törvénye: úgy élünk, ahogy dol­gozunk. (Taps.) Ezután Ceohóny Gabriella költőnő saját költeményét adta elő, majd az olnöjc bejelentette, hogy a Dolgozó Tfjúság Szövetségének küldöttsége kí­vánja üdvözölni a kongresszust. A kongresszus résztvevőinek ütemes tapsa közepette, induló hangjaira virágcsokrokkal vonult be a DISZ küldöttsége. Az ifjúság üdvözlete Gazdik István, a MÁVAG DISZ- alapszervczetének tagja lépett a mik­rofon elé. Budapest fiatalsága nevé­ben szeretettel üdvözölte a IV. ma­gyar békekongresszust. — A felszabadító szovjet csapatok mentették meg a pusztulástól ezt a | várost, amely annyi öröm és küz­delem tanúja volt már történelmünk során — mondotta többek között. — Petőfi itt szavalta valaha a Nemzeti Dalt, 1919-ben innen indultak el elő­ször a munkászászlóaljak, amikor ve­szélyben volt a haza és a szabadság. Ez a város szenvedett a legtöbbet a fasizmus, a második világháború ször­nyű esztendői alatt. Mi, budapesti fiatalok nem akarjuk, nem tudjuk elfelejteni a történelem tanításait. Mi elsősorban a jövendőbe né­zünk, s jövendőnk sok szépsé­get, sok örömet Ígér. Tiltakozunk az ellen, hogy az atomenergiát, ezt a csodálatos erőt pusztításra használják fel. Fiatalok vagyunk és erősek. Nem riadunk vissza semmiféle áldozattól, ha a békéről és édes hazánk megvédé­séről van szó. (Taps.) Szavaink őszin­teségét tettekkel bizonyltjuk a gyá­rakban. az iskolákban és a hivatalok­ban. (Nagy taps.) Ezután Halpert Erzsébet, a 11. sz. MTH Intézet tanulója átadta a buda­pesti fiatalok ajándékát a IV. magyar békekongresszusnak, majd Pesta László, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese, a jelölőbizottság elnöke javas latot tett az Országos Béketanács meg- választandó tagjaira. A kongresszus a javaslatot egyhan­gúlag elfogadta. Az Országos Béke­tanács névsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. Ezután Bugár Jánosné felolvasta a TV. magyar békekongresszus felhívá­sát. A küldöttek lelkes tapssal juttat­ták kifejezésre: elfogadják a felhívást. Ezután az elnöklő Sotér István mondott záróbeszédet. Sőtér István zárszava •— Ties'olt békekongresszus! Tanács- hozásunk jelentőségét mi sem szem­lélteti jobban, mint a bejelentett hozzászólások nagy száma — mon­dotta. — összesen ötszázhetvenketten jelentkeztek felszólalásra. Az idő rö­vidsége miatt csak hatvanöt felszóla­lásnak tudtunk helyet adni. De kér­gük azokat, akiknek szava most- nem iiangozhatott el a kongresszus szószé­a IV. magyar békekongresszus kéről, vigyék ki gondolataikat az élet­be, békegyűlésekre, értekezletekre, hi­szen minden igaz szóra és gondolatra szükségünk van. Tisztelt békekongresszusi Tanácsko­zásaink véget értek, de a küldetés, amely erre a helyre is szólított ben­nünket, valójában csak most kezdő­dik. Mindaz a szenvedély, mely jelen volt e falak közt a tanácskozások másfél napja alatt, mindaz a hevület, amely átfűtötte az itt elhangzott sza­vakat, továbbra is valóság kell ma­radjon. Hazat érünk most otthonainkba és mégis együtt maradunk. A IV. magyar békekongresszus munkája igenis, már ettől az órától kezdve is. megszakítás nélkül folyik tovább, otthonaink­ban és üzemeinkben, szántóföld­jeinken és iskoláinkban, orvosi rendelőinkben és mérnöki aszta­laink mellett, valamennyiünk el­határozásaiban és cselekedetei­ben. A IV. magyar békekon­gresszus tovább él és hat hazánk életében és az egész emberiség történelmében. Kedves küldött tárnáim! Szavazásra emelt küldöttigazolványaink, amelyek legutóbb a kongresszus felhívását hagyták jóvá, e terem padsoraira, tribünjeire lehozták az égbolt derűs tiszta kék színét. Ezt a közibénk le szállt égboltot nem homályowíthakiák el a háborús fenyegetések felhői. Mu­tassuk fel a jövőben tetteinkkel esc lekvő békeakaratnnkaf. mint cary má sík. a mostaninál is ragyogóbb leül döttigazolváp.yt és azon az égbolton amelynek kékje, ragyogása e tettek bői áll majd össze, a béke áldott napja fog reánk és utódainkra mosolyogni (Nagy taps.) A IV. magyar bekekongresszus í Szózat hangjaival ért véget. A beteten behozta lemaradását a diósgyőri liiartinacélmű A Lenin Kohászati Müvek dolgo­zói az elmúlt héten békeműszakot tartottak, a IV. magyar békekon­gresszus tiszteletére. Nagyszerű ered­mények születtek az üzemekben an­nak bizonyítékául, hogy a diósgyőri dolgozók tettekkel harcolnak a bé­kéért. A martinászok behozták a bé­kehéten a havi tervben mutatkozó lemaradást. 95 százalékos tervszerű­ség mellett jelenleg 100 százalékos havi tervteljesítésük. Az üzem az elmúlt hét minden napján 100 szá­zalék felett teljesítette tervét, eleget tett a békehétre vállalt 700 tonna tervtúlteljesítésnek. A jó eredmé­nyek elérését a hulladéktéri dolgo­zók jelentősen elősegítették azzal, hogy a kemencéket megfelelően el­látták hulladékkal. Az üzemben sok kiváló dolgozó van. Ilyen a martin gépészetnél Grubics József, a laka­tosműhelyben Szentesi István laka­tos előmunkás, az öntőcsarnokban Molnár János és 8 vaskertben Víg István pakoló, aki a martin min­dennapos tervteljesítésében jelentő­sen segítette az olvasztárbrigádokat. A diósgyőri martinászok továbbra, is tartani akarják a békehéten elért szép eredményeket, harcolnak a fel-' szabadulási munkaverseny sikeréért. LINKESCH ÉVA A nemet nép foltozott erővel harcol a párizsi szerződései* végrehajtása ellen Adenauer szavazógépének vasár­nap esti határozata — noha nem keltett meglepetést — mindenütt a A Magyar Aepkiizlarsasaa Eriit! Tanácsának, az nrszéggyiilés elnökségének és az országgyűlés külügyi bizottságánál! ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés elnöksége és az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn délelőtt Dobi István elnökle­tével ülést tartott, amelyen meg­vitatta a Szovjetunió Legfelső Taná­csának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez. Az országgyűlés külügyi bizottsága a felhívással kapcsolatban határozati javaslatot terjesztett az Elnöki Ta­nács elé, amelyet az Elnöki Tanács és - az országgyűlés elnöksége részié- teiben megtárgyalt. A vita során felszólaltak: Rónai Sándor az országgyűlés c’.nöko, An­dies Erzsébet, Nánási László és Barcs Sándor az Elnöki Tanács tagjai, to­vábbá Horváth Márton a külügyi bi­zottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati ja­vaslatot elfogadta. A határozat szö­vege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége őszinte örömmel üdvözli a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontos­ságú lépést jelent a nemzetközi fe- szültség enyhítése, a béke megóvása és mogszilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ke/.ue- ményezésének a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor bizonyos imperia­lista körök az Egyesült Államok kor­mányával az élen arra törekednek, Európában. Ázsiában és a világ más részein a már létrehozott agresszív tömböket megerősítsék és újakat szer­vezzenek, melyek jelentős mértékben növelik a nemzetközi feszültséget. Az új háború kirobbantóba érdeké­ben a háborús uszítok minden erővel fokozzák a fegyverkezési hajszát és a katonai támaszpontok kiépítését a vi­lág minden részén. Fokozzák rágalom- hadjáratukat a békeszevető népek és kormányaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús propagandát. Atom­háborút készítenek elő, amely mérhe­tetlen szenvedést okozna a népeknek, bár nem kétséges, hogy egy ilyen új háború az imperialista agresszorok végső megsemmisülését vonná maga után. ' A magyar népet mély felháboro­dással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése- hogy néhány állam részvételével létrehozzák a nyugat- európai uniónak nevezett, zárt kato­nai tömböt és annak keretében újra feltámasszák az európai népek bizton­ságát veszélyeztető német mllitariz- must, amely az utolsó évtizedek so­rán kétszer sodorfa igazságtalan, nemzeti létünket fenyegető háborúba hazánkat. A revánsvágyó német mili­tarista körök Ausztria bekebelezésére törekszenek, új Anschlnsst készítenek elő, melynek megvalósulása esetén az újjáéledő német imperializmus támadó hadserege ismét megjelenne a magyar határokon, közvetlenül fenyegetve a magyar nép békéjét és függetlenségét. A magyar nép szilárd meggyőző­dése, hogy minden eszközzel még kell akadályozni ezeknek az agresszív ter­veknek a végrehajtását. Ezért a Ma­gyar Népköztársaság kormánya min­den intézkedést megtett és a jövőben is megtesz a moszkvai értekezlet ha­tározatainak megfelelően a német militarizmus újjáélesztésének meg hiúsitására. A Magyar Népköztársaság népo bé­kéjének és biztonságának megőrzése érdekében őszintén helyesel és támo­gat minden olyan kezdeményezést, amely a nemzetközi feszültség enyhí­tésére. a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásuk útján való megoldására, a béke megszilárdítására irányul és ennek érdekében a maga részéről teljes erejével elő kívánja segíteni az európai kollektív biztonságnak, az általános leszerelésnek, az atom- és más tömeg­pusztító fegyverek eltiltásának meg­valósítását. A magyar nép nagy nyo­matékkai juttatta mindezt kifejezésre most befejeződött IV. békekongreez- szusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az országgyűlés elnök­ségének meggyőződése szerint a világ békéjének megőrzése céljából vala­mennyi ország népének ma inkább, mint valaha, meg kell sokszoroznia erőfeszítéseit, hogy a különböző, nagy és kis államok közötti kapcsolatokat a népek baráti együttműködésének elvére alapozzák. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége magáévá teszi és melegen üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ja­vaslatát, hogy valamennyi ország par. Iamentje vállalja a béke megőrzésé­nek és megszilárdításának felelősségét, tegye lehetővé a parlamentek közötii közvetlen kapcsolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése, a béke meg­szilárdítása érdekében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés elnöksége a magyar nép békéjének és függetlenségének bizto­sítását következetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javaslatainak szellemében mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye és kiszélesítse kapcsolatait más népek törvényhozó testületéivel és ezzel te­vékenyen hozzájáruljon a.tartós béke biztosításához. (MTI) harc folytatására készteti a béka erőit. Mind egyöntetűbb az a felis­merés, hogy a munkásság elszánt tömegakciója, az általános sztrájk meghirdetése meghiúsíthatta volna a bonni parlament nernzetáruló ha­tározatát és még ma is megakadá­lyozhatja a militarista szerződések végrehajtását. A Német Demokratikus Köztársa­ság üzemeiben hétfőn reggel nép­gyűléseken bélyegezték meg a dol­gozók a bonni parlament n<jpellencs többségének határozatát. Megfogadd tak, hogy teljes erejük latbavetésé- vel tovább küzdenek a párizsi szerződések végrehajtásának meg­akadályozásáért és Németország bé­kés újraegyesítéséért. Sályosun megbüntették a széncsalehat A megyei bíróság a napokban tár­gyalta Gombó Tibor annabányai volt TÜZÉP-telepvezető bűnügyét. Gombó Tibor súlyos visszaélésé» két követett el. A mérlegjegyek ki­állítására, s a szén elosztására: elő­írt szabályokat nem tartotta be, a bánya jelentéseit nem ellenőrizte, s leszállítottnak fogadott el olyan szénmennyiséget is, amelyet a bá­nya valójában nem adott át. Ezzel 150 ezer forinttal megkárosította népgazdaságunkat. Gombó Tibornak a hanyagságok és visszaélések leplezésében segítsé­gére voltak Németh András és Si­mon Barnabás, a tanács dolgozói. Ók szerezték be a tanács részére szük­séges szenet írás nélkül. Amikor a hiány kiderült, Gombó Tibor megkérte Németh Andrást és Simon Barnabást, igazolják, hogy a tanács átvett a TÜZÉP-től 33 vagon szenet. A miskolci megyei bíróság Gombó Tibort 15 évi, Simon Barnabást és Németh Andrást 3—3 évi börtönre ítélte. NÉPGAZDASÁGUNK ÉRDEKE: AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE ÖT FORINT TÖRTÉNETE HARMADIK NAP Előttem papír, ceruza és azon gondol­kozom, mivel kezdjem cikkemet, mert az utóbbi 24 órában is sok fontos esemény történt. Az ózdi gyárban egyre érté­kesebb termelési győzel­mek születtek. A finomhengermű dolgozói pél­dául legutóbbi teljesítményükkel elnyerték a vándorzászlót a durvahengerdétől. A napokban megjelent a martinászok, hengerészek és kar­bantartók híradója, amely szintén sok nagysze­rű győzelemről tudósított. De a többi üzem bri­gádjainak munkája is számos, ragyogó ered­ményt mutatott fel. A nagyolvasztó rakodó üze­mében javaslatunkra végrehajtották a szüksé­ges átcsoportosítást, három előmunkást más be­osztásba helyeztek. Az anyag érkezésénél, foga­dásánál és tárolásánál a gyár vezetői intézkedést tettek a felelős vezető kijelölésére, ami minden bizonnyal rövidesen éreztetni fogja hatását az önköltség csökkentésében. Legutóbb a martinacélműbe látogatott el a brigád, s először a vaskerti dolgozók munkáját figyelte meg. A vaskertben igen érdekes, tanul­ságos jelenetnek voltunk szemtanúi. *• A brigád vezetőjével, Temesszentandrási Guidó főmérnök elvtárssal a vaskert északi ol­dalán az egyik vasoszlop mellett álltunk meg, s onnan figyeltük a vaskert munkásainak szor­goskodását. Dolgos kezük munkája nyomán ka­tonás rendben álltak egymás mellett a megra­kott adagoló teknők. Egyszer csak megláttak, hogy a vagonok tolatásakor a fékezéshez a drága samottéglákat használják fel. Velünk szemben kék overálos munkás jött. Az úton, előtte eldobott samottégla hevert. Reá nézett, félrerúgta útjából. A gyár főmérnöke odament, felemelte a téglát, visszatette az útra és reáhelyezett 5 forintot. Nemsokára ugyanaz a munkás jött visszafelé. Amikor meglátta a samottéglán a pénzt, lehajolt, felvette, majd mint aki jól végezte dolgát, tovább ment. De nem jutott messze, Temesszentandrási hangja megállította: — Elvtárs! — szólt rá. A munkás megállt s megvárta a főmérnököt. — Talált valamit? — kérdezte. — Ezt az 5 forintot — hangzott a válasz. — No és az a magáé? — Hát::: azé, aki megtalálja::. — És az a samottégla? — nézett reá a fő­mérnök. — Az a tégladarab?... Hát... az a gyáré — válaszolta határozatlanul a munkás, mire a főmérnök elmosolyodott: — Én a maga helyében a 20 forintot vettem volna fel. A munkás körülnézett, nyilván a 20 forin­tost kereste. — ;.. Ez a kis tégla? .;: ez 20 forint — csodálkozott. Temesszentandrási elvtárs bólintott. — Maga felvette az 5 forintot, a samottég- lát pedig félrelökte, pedig ennek a kis samot- téglának négyszer 5 forint az ára és nézzen csak széjjel, mennyi 20 forint hever a sárban, a vasúti sínek között. Ennyi 20 forinttal tudnánk olcsóbban termelni, ha a munkások megbecsül­nék az anyagot, s egymás munkáját. Ennyivel olcsóbban lehetne előállítani a különböző gé­peket, s ezzel csökkentenénk a közszükségleti cikkek árát is .:; * Azt hiszem, érdemes volt az 5 forint tör­ténetét elmondani, hiszen a vaskertben sok olyan jelenséggel találkozunk, amely nem az ol­csóbb, gazdaságosabb termelést szolgálja. A legszembetűnőbb táján a samottéglával való gondatlan gazdálkodás. Az elmúlt hónap­ban téglafaj tanként 5—7 százalékkal volt na­gyobb a fogyasztás. (???) Ez mintegy 20—25 ezer forintos kárt jelent, amelyet gondosabb munkával elkerülhettek volna .:. ! A vaskert­nek a művezetői irodától távolabb eső területén kisebb-nagyobb téglarakások hevernek közel egy éve, — azt várják, hogy végre a vaskert és a vaskohászati kemenceépítő vállalat vezetői el­döntsék: kinek a tulajdonába tartozik? Azt vár­ják, hogy az arra haladók észrevegyék a sok 20 forintot s azokat megfelelő helyen értékesít­sék : : : A préstelepen szembetűnő jelenség a ren­detlenség. A darupálya alatt alig van hely a vá­góbrigádok számára. A prések teljesítménye alacsony. Nem folyamatos anyagellátásuk sem. Többször van üzemzavar a daru és a prések, de a forgalmi személyzet gyenge munkája miatt is. A látottak alapján a brigád megállapította, a rend biztosításával, a kieső idő csökkentésével, az adagoló kanalak tér­fogatának fokozottabb ki­használásával (100—150 kilogrammal lehetne nö­velni a kanalak átlagos súlyát), a beolvasztásra kerülő anyagok jobb előkészítésével elő lehet segíteni a kemence dolgozóinak munkáját, s ez­zel az önköltség csökkentését. A vaskertben még ma sem grafikon szerint tör­ténik a kemencék ellátása. Amikor az üzemveze­tőségtől a grafikonról, az önköltség alakulásá­ról érdeklődtünk, néma csend volt reá a válasz. A kimutatás azonban elárulta, hogy december­ben 119, januárban pedig 290 órát vártak hul­ladékra a kemencék. Ez a kiesés több mint ezer tonna acéltól fosztotta meg a népgazdaságot, s több mint egymillió forintos termeléskiesést oko­zott. (!) Furcsa az is, hogy az. eloxidált drótkötelek adagolhatóvá tételére alkalmazott igen eredmé­nyes módszerüket régóta nem alkalmazzák, « most mint újítást kívánják újra bevezetni. (?!) A selejthüvelyek feldolgozása is — teljeséi! helytelen technológiával — oxigén felhasználá­sával történik, holott a kohónál már évek óta erre sokkal gazdaságosabb módszert alkalmaz­nak. Az ott tartózkodás során a brigád meggyő­ződött arról, hogy a vállalat vezetősége által ja­vasolt önköltségi csökkentési naplókat még ma sem vezetik rendszeresen. (1) így nem lehet cso­dálkozni azon. hogy például a törő dolgozói ar összezúzott öntvényeket a földön hagy iák, s kü­lön erre a célra, — munkaidőn kívül szerve­zett rohambrigád végzi e] vasúti kocsikba való berakását. (?!) Gyakori jelenség még ma is. hogy több ki­lométeres kerülőt tesz áz acélmű számára érke­zett alapanyag. Az önköltségi csökkentési naplóba kíván­kozik a rezsi anyagokkal való gazdálkodás ve­zetése is Például a törőmű villamos indítóié­hoz, az üzemeltetési idő csökkentése ellenére ugyanannyi amóniáks/ódát ha Mai A Inak fel mint azelőtt. (Talán háztartási célokra") A cikket nagyszerű «•«■dménv.sk közlésé­vel és az öt forint történetével kezdtem el. Azt hiszem, mindegyik tanulságon nemeik a vas­kert. hanem a gyár valamennyi d«J*n»> a szá­mára. DRAGOS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom