Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-29 / 74. szám

Minden erői békénk9 szabadság unk9 fügyetlenségünk megvédésére ! ■„Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján, dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszke­séggel az eltelt 10 év alatt kivívott hatalmas, törté­nelmi jelentőségű sikereire .. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt né­pünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosítás­ban, a nehézipar — s annak szíve, a gépipar — fej- lesztésében... Az elmúlt 10 évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyességét.. (Az MDP. Központi Vezetősége 1955. március 4-1 határozatából.) Újságírói hivatásom folytán gyakran járok a DI- MAVAG Gépgyárban, hogy beszámoljak az üzem dolgozói­nak lelkes munkájáról, termelési győzelmeiről. Szinte a sze­mem előtt nőtt fel modern nagyüzemmé a gyár; de magam is itt nőttem fel, sok mindent Itt értettem meg és itt ismer­tem meg népi demokráciánk fejlődésének mozgató erőit. A felszabadulás napjaiban láttam a romokba dőlt műhelyeket, a nyomorúságos, rozsdás vaslemezekkel fedett odúkat. Most ugyanott csodálatos, műszaki alkotásokra emlékeztető, gé­pekkel berendezett hatalmas új gyárépületeket, s égbenyúló gyárkéményeket láthatunk. Szemem előtt nőttek ki a földből a fák és borították zöldbe a tereket a gyár udvarán. De sok mindent láthat az ember, ha bepillant a gyár kapuin! Hazánk újjászülető dicsőségének időszaka az elmúlt tíz év. Emléke nem szürkült el, élményei mélyen belénk vésődtek. Ma is szinte érezzük ez évek kemény lélegzetét, halljuk hangjukat. A dicsőséges küzdelem azonban még most is tart, a párt további munkára lelkesít bennünket és szí­vünkben ezer nagyszerű terv születik. S nem is lehet ez más­ként, hiszen pártunk ebben az országban minden munkásból harcost és minden harcosból békés építőt nevel. így van ez a DIMÁVAG Gépgyárban is. A párt, a gyár kommunistáival, a munkásosztály derékhadával fényes hőstetteket hajt végre. Erről beszél az elmúlt tíz év története. * Hol is kezdjenl ? — hiszen az elmúlt tíz esztendő óta minden megváltozott a gyárban. Beszéljek először a gyár világhírű gyártmányairól, vagy a munkások megváltozott szociális és kultúrális életéről? A Szovjetunió önzetlen ba­ráti segítségéről, a pártról, amely tíz év alatt hősöket for­mált a munkásokból? Igen! Mindezekről beszélni, írni kell, hogy ismerje, tudja meg mindenki, hogyan váltak a gyár dolgozói a törté­nelem, az új élet megteremtésének aktív részeseivé. * 1930' augusztus 20. Rácz Gábor kovács nehéz léptekkel haladt a kovácsüzem főnöki irodája felé. Arcán a gond, a bánat mély barázdákat szántott. Kis családjára gon­dolt, amikor belépett az üzemfőnöki irodába, s alázatosan írást kért a „konzumkönyv“ kiváltásához. Mogorván fogad­ták. Szinte elutasítólag csak ezt válaszolták: majd érte­sítjük. Furcsa, rossz érzés vett rajta erőt, amikor visszament a gőzpörölyök közé. Valami nincs rendben, — sóhajtott fel keservesen. Nem is volt! Délben megérkezett a válasz: mun­kahiány miatt csak minden második nap dolgozhat a gyár­ban, — konzumkönyv pedig nincs! Aznap a műhelyben 50 dolgozó kapott ilyen értesítést, amelynek sorai nyomorra, éhségre ítéltek családokat. Rövidesen bevezették a műhely­ben a hetenkinti egy munkanapot... — Erről ma már csak kis sóhajjal, szinte derűsen beszél Rácz Gábor, akit jó mun­kájáért már számtalanszor megdicsértek és kitüntettek. Merhelik László így emlékezik vissza a felszabadulás előtti sötét évekre: — Az ebéd rántottleves volt és kukorica­kása. Soha nem felejtem el, hiszen olyan kiéhezetten ettünk. Kíváncsian néztük a lakásunkra bevetődött fáradt, poros ru­hájú városi vendéget. Szégyenkezve, de mohón ürítette ki tányérját. Édesapámmal nem sokat beszélgettek, inkább csak mélyről jövő sóhajok röpködtek a konyha párás levegőjé­ben .;; Amikor elbúcsúzott, apám így vigasztalta: — Talán a szomszéd községben sikerül. Ott esetleg akad munka::: Abban az időben a gyárkapu előtt naponta kétszáz­háromszáz munkás tolongott. Nagy volt a munkanélküliség, a nyomor. Egy napszámos napi bére mindössze 22 fillér volt. A munkások lakásviszonyai szörnyűek voltak. A gyárat és környékét a kerekdombi düledező sor, a fűrésztelep melletti és a Nyirjesbe vezető út jobboldalán elhelyezkedő barak- sor övezte. A nyomorral, az éhínséggel együtt óriási veszélyként nehezedett a gyárra, a telep lakóira a fegyverkezés. Német fasiszták irányításával rövidesen pusztító fegyvereket: mesz- szehordó Iövegeket, gyalogsági rohamágyúkat készítettek. A munkások nem nyugodtak bele sorsukba. A párt már élt és dolgozott, szervezte a munkások sorait a háború ellen, a békéért, a szebb, boldogabb életért folyó harcra. * 1943. augusztus 29. A gyár dolgozói leálltak, bé­ketüntetést rendeztek. A dokumentációk, s az elbeszélések alapján tudjuk, hogy hogyan történt az esemény. ..-. Egy perc és megválasztják a küldötteket, öt kom­munista lép az irodába, a gépgyári dolgozók ezreinek képviselői Bent a teremtsen megindul a vita. Kint a tömeg hangnélkül, némán, mozdulatlanul áll. A munkásküldöttség vezetője beszél: — Az olaszok letették a fegyvert. A fasiszta hadsereg széteső ben van. Nem akarjuk, hogy szétzúzzák a gyárat, összebombázzák lakóházainkat. Követeljük a kormánytól, lépjen ki a háborúból! Kérjünk fegyverszünetet a Szovjet­uniótól, a szövetségesektől. Békét, bekét akarunk!-- Ez nem magukra tartozik! — csattan fel Bézier ezredes hangja. — Ezt nem maguk fogják eldönteni!-x Hát kicsoda? — vág az asztalra a küldöttség egyik tagja. — Mi vagyunk az ország ereje, mi ‘ápláljuk az izzó kazánokat, mi dolgozunk a gépeken. Hát kinek, ha nekünk nincs jogunk? s* — Az a kormányra tartozik .: Újra megindul a tárgyalás. A vita végén a katonai parancsnok kijelenti: tudomásul veszi a munkásság akará­st, s jelenti a felsőbb parancsnokságnak, hogy a gépgyár dolgozói békét követelnek! A munkásküldöttség kilép az ajtón, s egyik tagja El­mondja a tárgyalás eredményét. Felderülnek az arcok, mind- cnnyian érzik — győztek! Napok múlva tudomásukra hozzák a dolgozóknak: a kormány elutasította kérésüket, mivel „a hazát meg kell védeni!“ Este a rádióban ezüstösen csilingelnek a moszkvai Kreml harangjai. Moszkva beszél és közli a világgal: a diós­győri gépgyár dolgozói béketüntetést rendeztek. Felszólítot­ták a gyár katonai parancsnokát, továbbítsa akaratukat: a diósgyőri munkások békét, békét akarnak! Diósgyőr dolgo­zói! Harcoljatok tovább az elnyomók ellen! A szovjet kor­mány mindenben segítségetekre van! Közeleg a szabadság órája, tartsatok ki, mert rövidesen elérkezik a győzelem! S a munkások a párt vezetésével kitartottak, harcol­tak fasiszta elnyomóik ellen. Nem sokáig kellett várniok, 1944. december 3-án a miskolciak, diósgyőriek kitörő öröm­mel üdvözölték a hős szovjet katonákat. A gyár dolgozói a kommunista párt vezetésével, szembeszállva az idő viszontagságaival, megkezdték az újjá­építést. Nagy segítséget adtak ehhez a szovjet katonák is. Szovjet katonai teherautók segítettek a romok eltakarítá­sában. És a gépgyár dolgozói jól emlékeznek ma is az éhség, napjai után a meleg levesre, kenyérre, krumplira, amelyet szintén a szovjet katonák adtak. De talán elég a múltról ennyit, hiszen azóta minden megváltozott. A párt vezetése és harca, a Szovjetunió baráti támogatása folytán új élet kezdődött a gyárban. ★ 1947-ben legyártották az első T esztergapadot, amely a gyár fejlesztésének alapja volt. 1948-ban a diósgyőri gép­gyár önálló vállalat lett, ettől kezdve igen fontos feladatot tölt be az ország életében. 1949-ben 23 különböző szerszám­gépet kapott a Szovjetuniótól. 1951-ben Nyikitin akadé­mikus látogatást tett a gyárban, s új hegesztési eljárást: a két elektródás hegesztési eljárást javasolta. Sikerrel meg is valósították. Az események gyorsan követték egymást. A gyár ter- melvényei megjelentek a világpiacon. 1950-ben már hét ál­lamnak szállít vasúti kerékpárt és nagy mennyiségben MVE. 280-as esztergapadot. Ez évben csaknem 25 millió forint értékű exportanyag hagyta el a gyár kapuját. Ha az esztergagépek gyártásánál rövid számítást végzünk, a következő képet kapjuk: az el­múlt öt év alatt a gyár dolgozói annyi esztergagépet készí­tettek, hogy abból négy gyárat lehetne felszerelni. Egyetlen szállítmányért Olaszországból ötmillió forint értékű citromot kaptunk. ir 1953. május. Gombos József sztahánovista brigádja eredményesen harcol az exportterv maradéktalan teljesíté­séért. Teljesítménye átlagosan 200 százalék. Augusztusban közel kétmillió forintot fordítanak a gyárban munkavédelmi beruházásokra. A gázos helyeken dolgozóknak védőételt, tejet, friss gyümölcsöt, szikvizet, na­rancs- és málnaszörpöt adnak. ‘ Októberben a gyár dolgozói békehetet tartanak, s a békemüszakon Tisza Kálmán sztahánovista lakatos 700 szá­zalékos teljesítményt ér el. Ez évben vezetik be Kaszner Sándor századik újítását. A gyár DISZ bizottsága az év vé­gén jó munkája jutalmául elnyeri a DISZ Központi Veze­tőségének vörös vándorzászlaját. A kommunisták kezdeményezésére novemberben elin­dítják a „minden műveletet minőségre“-mozgalmat. Elsőnek a kisesztergaműhely kommunistái és pártonkívüli dolgozói kapcsolódnak be a mozgalomba. Decemberben elkészülnek a gyárban az első újtervezésű talajgyaluk. Az E-gyáregység hid- és vasszerkezeti üzemének három brigádja az építkezé­sek meggyorsítására rövid másfél hónap leforgása alatt ki­lenc talajgyalut készít el. * 1954. a DIMÁVAG gyártmánya megjelenik a brazil kiállításon. A világpiacon felfigyelnek a DIMÁVAG gyártmányai- ra. Ugyanez évben a szereidében már becsomagolva, útraké- szen áll egy MVE 280-as esztergapad. Irány: Görögország, a szaloniki őszi vásár. Egy másik gépet a szeptember 5-én kezdődő bécsi kiállításra küldenek. w Ebben az évben már 12 országba szállítják a DIMÁ- VÁG Gépgyár gyártmányait. Legjelentősebbek ezek közül a kábelgyári gépek. Az elmúlt öt év alatt a gyárban készült kábelgépek-' kel annyi kábelt gyártottak, hogy azzal háromszor lehetne körülcsavarni a földgömböt! A gyárban a dolgozók büszkén beszélik, hogy az egyedi gépgyártás kialakulásával új iparág jött létre. Valóban, a kábelgépek előállítása nehéz és változatos feladatok elé állítja a műszaki és fizikai dolgozókat egyaránt. A gyár dolgozói a párt vezetésével a nehézségeket leküzdik, napról- napra újabb sikereket érnek el. 1954. februárjában a vasszerkezeti műhely szerelői 3 nappal határidő előtt befejezik a sztálinvárosi 65 méteres daruhid szerelési munkálatait. Márciusban 70 darab kalapá­csos darálót készítenek el terven felül a gyárban. Szeptem­berben bevezetik a precíziós öntést, mely havonta 65 ezer forintos megtakarítást jelent..; A nagyszerű harcok eredményeként a gyár dolgozói már nyolcszor szerezték meg az élüzem címet, s büszke birtokosai pártunk Központi Vezetősége kongresszusi zász­lajának. E harcokban a párt új hősöket nevelt. Közel ezer dol­gozó érdemli ki a sztahánovista oklevelet és jelvényt. Nép- köztársaságunk kormányának megbecsülését mutatja a 26 kormánykitüntetés is. Ugyanezt tükrözi a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás. Tíz év alatt több mint másfélmil­lió forintot fordítottak a dolgozók kultúrális igényeinek biz­tosítására. Munkavédelmi beruházásokra közel 20 milliót for­dítottak, amelyből öltözőt, fürdőt, mosdót, irodaépületet emeltek. Évente többszáz dolgozó részesül kedvezményes üdültetésben. A sztahanovisták százai új modern két-három- szobás gyönyörű lakásokban laknak. * Öt év a lu 11 a gyár hatalmasat fejlődött. A 00 millió forintos beruházás, a szovjet gépek és tanácsok, a munkások áldozatos, lelkes helytállása mind-mind hozzájá­rult ahhoz, hogy a DIMAVAG Gépgyár ma az új élet meg­teremtésének egyik fontos bázisa, öt év alatt közel 130 mil­lió forint értékű exportárut termelt mintegy 25 állam vé­szére, mellyel öregbítette a felszabadult magyar ipar hit- nevét. A 13.000 mgk-os kalapácsért, amelyet a gyár Cseh­szlovákiának készített, többek között faanyagot kaptunk bútorgyártáshoz és építkezéshez. Az ezer tonnás magnezitprés Lengyelországban váltott ki nagy elismerést. Az acél gyártásához szükséges alap­anyagokat,, érceket és kokszot kapunk érte. ★ l Áe/iés feladat a gyár tíz éves történetének meg­írása. E tíz év alatt a gyárban olyan teljesítmények szület­tek. melyek fényesen mutatják: milyen hősies munkára ké- oes munkásosztályunk a párt ‘vezetésével. E harcokban új hősök születtek. Ki ne ismerné Gábor József. Jászói József, s a többi 14 hős nevét, azokét, akik már 1960-as évi tervüket teljesítik. De ki ne ismerné a derék műszakiak: Székely Elek, Laczházi Géza. File Miklós és mások neveit, akik pél­damutató helytállásukkal járullak hozzá a gyár dolgozóinak nagyszerű eredményeihez. Ismerik és megbecsülik őket. Dolgozó népünk szere- tete övezi e gyár munkásait. S azt hiszem, helyesen cse­lekszem, amikor mindnyájunk nevében sikerekben gazda­gabb, még eredményesebb munkát kívánok nekik. DRAGOS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom