Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-29 / 74. szám
Minden erői békénk9 szabadság unk9 fügyetlenségünk megvédésére ! ■„Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján, dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt 10 év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire .. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar — s annak szíve, a gépipar — fej- lesztésében... Az elmúlt 10 évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk politikájának helyességét.. (Az MDP. Központi Vezetősége 1955. március 4-1 határozatából.) Újságírói hivatásom folytán gyakran járok a DI- MAVAG Gépgyárban, hogy beszámoljak az üzem dolgozóinak lelkes munkájáról, termelési győzelmeiről. Szinte a szemem előtt nőtt fel modern nagyüzemmé a gyár; de magam is itt nőttem fel, sok mindent Itt értettem meg és itt ismertem meg népi demokráciánk fejlődésének mozgató erőit. A felszabadulás napjaiban láttam a romokba dőlt műhelyeket, a nyomorúságos, rozsdás vaslemezekkel fedett odúkat. Most ugyanott csodálatos, műszaki alkotásokra emlékeztető, gépekkel berendezett hatalmas új gyárépületeket, s égbenyúló gyárkéményeket láthatunk. Szemem előtt nőttek ki a földből a fák és borították zöldbe a tereket a gyár udvarán. De sok mindent láthat az ember, ha bepillant a gyár kapuin! Hazánk újjászülető dicsőségének időszaka az elmúlt tíz év. Emléke nem szürkült el, élményei mélyen belénk vésődtek. Ma is szinte érezzük ez évek kemény lélegzetét, halljuk hangjukat. A dicsőséges küzdelem azonban még most is tart, a párt további munkára lelkesít bennünket és szívünkben ezer nagyszerű terv születik. S nem is lehet ez másként, hiszen pártunk ebben az országban minden munkásból harcost és minden harcosból békés építőt nevel. így van ez a DIMÁVAG Gépgyárban is. A párt, a gyár kommunistáival, a munkásosztály derékhadával fényes hőstetteket hajt végre. Erről beszél az elmúlt tíz év története. * Hol is kezdjenl ? — hiszen az elmúlt tíz esztendő óta minden megváltozott a gyárban. Beszéljek először a gyár világhírű gyártmányairól, vagy a munkások megváltozott szociális és kultúrális életéről? A Szovjetunió önzetlen baráti segítségéről, a pártról, amely tíz év alatt hősöket formált a munkásokból? Igen! Mindezekről beszélni, írni kell, hogy ismerje, tudja meg mindenki, hogyan váltak a gyár dolgozói a történelem, az új élet megteremtésének aktív részeseivé. * 1930' augusztus 20. Rácz Gábor kovács nehéz léptekkel haladt a kovácsüzem főnöki irodája felé. Arcán a gond, a bánat mély barázdákat szántott. Kis családjára gondolt, amikor belépett az üzemfőnöki irodába, s alázatosan írást kért a „konzumkönyv“ kiváltásához. Mogorván fogadták. Szinte elutasítólag csak ezt válaszolták: majd értesítjük. Furcsa, rossz érzés vett rajta erőt, amikor visszament a gőzpörölyök közé. Valami nincs rendben, — sóhajtott fel keservesen. Nem is volt! Délben megérkezett a válasz: munkahiány miatt csak minden második nap dolgozhat a gyárban, — konzumkönyv pedig nincs! Aznap a műhelyben 50 dolgozó kapott ilyen értesítést, amelynek sorai nyomorra, éhségre ítéltek családokat. Rövidesen bevezették a műhelyben a hetenkinti egy munkanapot... — Erről ma már csak kis sóhajjal, szinte derűsen beszél Rácz Gábor, akit jó munkájáért már számtalanszor megdicsértek és kitüntettek. Merhelik László így emlékezik vissza a felszabadulás előtti sötét évekre: — Az ebéd rántottleves volt és kukoricakása. Soha nem felejtem el, hiszen olyan kiéhezetten ettünk. Kíváncsian néztük a lakásunkra bevetődött fáradt, poros ruhájú városi vendéget. Szégyenkezve, de mohón ürítette ki tányérját. Édesapámmal nem sokat beszélgettek, inkább csak mélyről jövő sóhajok röpködtek a konyha párás levegőjében .;; Amikor elbúcsúzott, apám így vigasztalta: — Talán a szomszéd községben sikerül. Ott esetleg akad munka::: Abban az időben a gyárkapu előtt naponta kétszázháromszáz munkás tolongott. Nagy volt a munkanélküliség, a nyomor. Egy napszámos napi bére mindössze 22 fillér volt. A munkások lakásviszonyai szörnyűek voltak. A gyárat és környékét a kerekdombi düledező sor, a fűrésztelep melletti és a Nyirjesbe vezető út jobboldalán elhelyezkedő barak- sor övezte. A nyomorral, az éhínséggel együtt óriási veszélyként nehezedett a gyárra, a telep lakóira a fegyverkezés. Német fasiszták irányításával rövidesen pusztító fegyvereket: mesz- szehordó Iövegeket, gyalogsági rohamágyúkat készítettek. A munkások nem nyugodtak bele sorsukba. A párt már élt és dolgozott, szervezte a munkások sorait a háború ellen, a békéért, a szebb, boldogabb életért folyó harcra. * 1943. augusztus 29. A gyár dolgozói leálltak, béketüntetést rendeztek. A dokumentációk, s az elbeszélések alapján tudjuk, hogy hogyan történt az esemény. ..-. Egy perc és megválasztják a küldötteket, öt kommunista lép az irodába, a gépgyári dolgozók ezreinek képviselői Bent a teremtsen megindul a vita. Kint a tömeg hangnélkül, némán, mozdulatlanul áll. A munkásküldöttség vezetője beszél: — Az olaszok letették a fegyvert. A fasiszta hadsereg széteső ben van. Nem akarjuk, hogy szétzúzzák a gyárat, összebombázzák lakóházainkat. Követeljük a kormánytól, lépjen ki a háborúból! Kérjünk fegyverszünetet a Szovjetuniótól, a szövetségesektől. Békét, bekét akarunk!-- Ez nem magukra tartozik! — csattan fel Bézier ezredes hangja. — Ezt nem maguk fogják eldönteni!-x Hát kicsoda? — vág az asztalra a küldöttség egyik tagja. — Mi vagyunk az ország ereje, mi ‘ápláljuk az izzó kazánokat, mi dolgozunk a gépeken. Hát kinek, ha nekünk nincs jogunk? s* — Az a kormányra tartozik .: Újra megindul a tárgyalás. A vita végén a katonai parancsnok kijelenti: tudomásul veszi a munkásság akarást, s jelenti a felsőbb parancsnokságnak, hogy a gépgyár dolgozói békét követelnek! A munkásküldöttség kilép az ajtón, s egyik tagja Elmondja a tárgyalás eredményét. Felderülnek az arcok, mind- cnnyian érzik — győztek! Napok múlva tudomásukra hozzák a dolgozóknak: a kormány elutasította kérésüket, mivel „a hazát meg kell védeni!“ Este a rádióban ezüstösen csilingelnek a moszkvai Kreml harangjai. Moszkva beszél és közli a világgal: a diósgyőri gépgyár dolgozói béketüntetést rendeztek. Felszólították a gyár katonai parancsnokát, továbbítsa akaratukat: a diósgyőri munkások békét, békét akarnak! Diósgyőr dolgozói! Harcoljatok tovább az elnyomók ellen! A szovjet kormány mindenben segítségetekre van! Közeleg a szabadság órája, tartsatok ki, mert rövidesen elérkezik a győzelem! S a munkások a párt vezetésével kitartottak, harcoltak fasiszta elnyomóik ellen. Nem sokáig kellett várniok, 1944. december 3-án a miskolciak, diósgyőriek kitörő örömmel üdvözölték a hős szovjet katonákat. A gyár dolgozói a kommunista párt vezetésével, szembeszállva az idő viszontagságaival, megkezdték az újjáépítést. Nagy segítséget adtak ehhez a szovjet katonák is. Szovjet katonai teherautók segítettek a romok eltakarításában. És a gépgyár dolgozói jól emlékeznek ma is az éhség, napjai után a meleg levesre, kenyérre, krumplira, amelyet szintén a szovjet katonák adtak. De talán elég a múltról ennyit, hiszen azóta minden megváltozott. A párt vezetése és harca, a Szovjetunió baráti támogatása folytán új élet kezdődött a gyárban. ★ 1947-ben legyártották az első T esztergapadot, amely a gyár fejlesztésének alapja volt. 1948-ban a diósgyőri gépgyár önálló vállalat lett, ettől kezdve igen fontos feladatot tölt be az ország életében. 1949-ben 23 különböző szerszámgépet kapott a Szovjetuniótól. 1951-ben Nyikitin akadémikus látogatást tett a gyárban, s új hegesztési eljárást: a két elektródás hegesztési eljárást javasolta. Sikerrel meg is valósították. Az események gyorsan követték egymást. A gyár ter- melvényei megjelentek a világpiacon. 1950-ben már hét államnak szállít vasúti kerékpárt és nagy mennyiségben MVE. 280-as esztergapadot. Ez évben csaknem 25 millió forint értékű exportanyag hagyta el a gyár kapuját. Ha az esztergagépek gyártásánál rövid számítást végzünk, a következő képet kapjuk: az elmúlt öt év alatt a gyár dolgozói annyi esztergagépet készítettek, hogy abból négy gyárat lehetne felszerelni. Egyetlen szállítmányért Olaszországból ötmillió forint értékű citromot kaptunk. ir 1953. május. Gombos József sztahánovista brigádja eredményesen harcol az exportterv maradéktalan teljesítéséért. Teljesítménye átlagosan 200 százalék. Augusztusban közel kétmillió forintot fordítanak a gyárban munkavédelmi beruházásokra. A gázos helyeken dolgozóknak védőételt, tejet, friss gyümölcsöt, szikvizet, narancs- és málnaszörpöt adnak. ‘ Októberben a gyár dolgozói békehetet tartanak, s a békemüszakon Tisza Kálmán sztahánovista lakatos 700 százalékos teljesítményt ér el. Ez évben vezetik be Kaszner Sándor századik újítását. A gyár DISZ bizottsága az év végén jó munkája jutalmául elnyeri a DISZ Központi Vezetőségének vörös vándorzászlaját. A kommunisták kezdeményezésére novemberben elindítják a „minden műveletet minőségre“-mozgalmat. Elsőnek a kisesztergaműhely kommunistái és pártonkívüli dolgozói kapcsolódnak be a mozgalomba. Decemberben elkészülnek a gyárban az első újtervezésű talajgyaluk. Az E-gyáregység hid- és vasszerkezeti üzemének három brigádja az építkezések meggyorsítására rövid másfél hónap leforgása alatt kilenc talajgyalut készít el. * 1954. a DIMÁVAG gyártmánya megjelenik a brazil kiállításon. A világpiacon felfigyelnek a DIMÁVAG gyártmányai- ra. Ugyanez évben a szereidében már becsomagolva, útraké- szen áll egy MVE 280-as esztergapad. Irány: Görögország, a szaloniki őszi vásár. Egy másik gépet a szeptember 5-én kezdődő bécsi kiállításra küldenek. w Ebben az évben már 12 országba szállítják a DIMÁ- VÁG Gépgyár gyártmányait. Legjelentősebbek ezek közül a kábelgyári gépek. Az elmúlt öt év alatt a gyárban készült kábelgépek-' kel annyi kábelt gyártottak, hogy azzal háromszor lehetne körülcsavarni a földgömböt! A gyárban a dolgozók büszkén beszélik, hogy az egyedi gépgyártás kialakulásával új iparág jött létre. Valóban, a kábelgépek előállítása nehéz és változatos feladatok elé állítja a műszaki és fizikai dolgozókat egyaránt. A gyár dolgozói a párt vezetésével a nehézségeket leküzdik, napról- napra újabb sikereket érnek el. 1954. februárjában a vasszerkezeti műhely szerelői 3 nappal határidő előtt befejezik a sztálinvárosi 65 méteres daruhid szerelési munkálatait. Márciusban 70 darab kalapácsos darálót készítenek el terven felül a gyárban. Szeptemberben bevezetik a precíziós öntést, mely havonta 65 ezer forintos megtakarítást jelent..; A nagyszerű harcok eredményeként a gyár dolgozói már nyolcszor szerezték meg az élüzem címet, s büszke birtokosai pártunk Központi Vezetősége kongresszusi zászlajának. E harcokban a párt új hősöket nevelt. Közel ezer dolgozó érdemli ki a sztahánovista oklevelet és jelvényt. Nép- köztársaságunk kormányának megbecsülését mutatja a 26 kormánykitüntetés is. Ugyanezt tükrözi a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás. Tíz év alatt több mint másfélmillió forintot fordítottak a dolgozók kultúrális igényeinek biztosítására. Munkavédelmi beruházásokra közel 20 milliót fordítottak, amelyből öltözőt, fürdőt, mosdót, irodaépületet emeltek. Évente többszáz dolgozó részesül kedvezményes üdültetésben. A sztahanovisták százai új modern két-három- szobás gyönyörű lakásokban laknak. * Öt év a lu 11 a gyár hatalmasat fejlődött. A 00 millió forintos beruházás, a szovjet gépek és tanácsok, a munkások áldozatos, lelkes helytállása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a DIMAVAG Gépgyár ma az új élet megteremtésének egyik fontos bázisa, öt év alatt közel 130 millió forint értékű exportárut termelt mintegy 25 állam vészére, mellyel öregbítette a felszabadult magyar ipar hit- nevét. A 13.000 mgk-os kalapácsért, amelyet a gyár Csehszlovákiának készített, többek között faanyagot kaptunk bútorgyártáshoz és építkezéshez. Az ezer tonnás magnezitprés Lengyelországban váltott ki nagy elismerést. Az acél gyártásához szükséges alapanyagokat,, érceket és kokszot kapunk érte. ★ l Áe/iés feladat a gyár tíz éves történetének megírása. E tíz év alatt a gyárban olyan teljesítmények születtek. melyek fényesen mutatják: milyen hősies munkára ké- oes munkásosztályunk a párt ‘vezetésével. E harcokban új hősök születtek. Ki ne ismerné Gábor József. Jászói József, s a többi 14 hős nevét, azokét, akik már 1960-as évi tervüket teljesítik. De ki ne ismerné a derék műszakiak: Székely Elek, Laczházi Géza. File Miklós és mások neveit, akik példamutató helytállásukkal járullak hozzá a gyár dolgozóinak nagyszerű eredményeihez. Ismerik és megbecsülik őket. Dolgozó népünk szere- tete övezi e gyár munkásait. S azt hiszem, helyesen cselekszem, amikor mindnyájunk nevében sikerekben gazdagabb, még eredményesebb munkát kívánok nekik. DRAGOS GYULA
