Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

9 ESZAKMaGV AKORSXAC Yasásna*», 1MB, aiärdns i^L­Lógős Lali töprengése Diósgyőr—ózd figyelmébe! — Eat tartsa szemelőtt, szaktárs, hogy meg tudja szerezni! a felszabadulási serleget Ezerszemű őrs az ózdi gyárban (A DISZ-bizottság kezdemé­nyezésére a fiatalok „ezerszemű örsöí“ hoztak létre az elfekvő anyagok felkutatására.) Nem általánosítunk Mák: — Tisztelem és elismerem nagy munkásságát. Csak azt az egyet kérem, hogy reám is gondol- jón s adja kölcsön a szemeit) Félreértés 1 — Mi az, szaki, mosod a nen­gerállványtf — Dehogy, olajozom a csap­ágyakat. Ahogy nem szabadna lennie ' (A Lenin Kohászati Művek egyes műszaki vezetőinél még mindig előfordul, hogy nem törődnek a beadott újításokkal.) — Azt hiszem, mégis csak jobb lesz mindkettőt felvenni. Szaki: — Mi van az újításom­mal. Műszaki: — Nem látja, hogy raj- tó vagyok?! Beszélgetés egy újítóirodában — Maga akar engem tanítani, fater! Ezen is segíteni kell — Nagyon mérges volt, Krapa- csek elvtárs! 1 ' — Miértf — Mert nem iktatjuk az újítá­sokon Pedig ezt most azért nem tesszük, mert nem akarunk büro­kratikusak, lenni! — Érdekes! A múlt évben pe­dig mást se csináltunk, csak ik­tattuk, meg iktattuk az újításo­kat. Akkor meg az volt a baj ... Furcsa ember! — Miért rakták ezt az öntecset az ékszerbolt (kirakatába? — Mert olyan nagy .önköltséggel készült, hogy ide való. Egy tanulságos történet (Még mindig gyakori eset, hogy egyes üzemekben a munkamódsze­reket lakat alatt tartják.) ÍjSqL (Két művezető vitatkozik.) Egyik: — A gyárból bármilyen nemű anyagot hazavinni tilos! Másik: — De csak elvileg ... Egyik: — Nem! A gyakorlatban is. A bíróság szigorúan bünteti a lopást . . . Másik: — De hallotta, hogy az ítéletet fel is függesztik, volt erre már példa. Egyik: — Nézze... örüljön, hogy-elvileg tisztán lát és ne [ke­verje a dolgokat. Ha így tenne mindenki (Ózdon a vaskertben a drága magnezit-téglákat, melynek ára darabonként 20 forint, gondatlanul szétszórják.) Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás ipari üzemeken is túl, volt egyszer egy derék olvasztár. Úgy hívták, hogy Acél Ferkó. Ez a derék olvasztár elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, megszerzi a gyorsolvasztáshoz szükséges mun­kamódszereket. Illendően megkérte az üzem vezetőjét, hogy igazolja: az uj módszerrel nincsenek gonosz szándékai, csupán termelni akar vele. — Tudod-e mi vár reád? — kérdezte az üzemvezető. — Figyelj, az eljárás a következő: A gyár bizalmas irattárában a fővarázslók nagy szertartással ösz_ szeülnek. Becsuknak ajtót-ablakot, lelövöldözik a verebeket a közeli fákról, nehogy kihallgassák a bi­zalmas megbeszélést. Még egymás­nak sem mondják el, mit határoz­tak, csak mélyen hallgatnak, akár a sir. A legtöbb esetben előfordul, hogy a munkamódszereket elkül­dik az illetékes főosztályok főva­rázslóinak, mert erről az osztályról semmi sem kerülhet ki, hiszen minden bizalmas! Egyszóval ahhoz, hogy ha új munkamódszerhez akarsz jutni, várni kell. Lassú munkához is idő kell. — A teremtésit — mondotta Acél Ferkó — ki győzi ezt kivárni? Mi­ért kell ilyen titokzatosan kezelni a szovjet sztahánovisták módszerét? — Ne busulj, — vigasztalta tár­sa — én az újságokat eltettem s így ezek birtokába jutottam. A napilapokban megjelent szi­gorúan bizalmas titok még ma is ott kuksol a gyárak irodáinak mé­lyén. Jó gazdái őrzik még tán ma is, — ha meg nem haltak. Nagy munka van í.ch, arról fogalmad, hogy milyen nagy munka egy ek­kora nagy darab acélból egy ilyen kis csavart készíteni? ! Forgóeszköz — önköltségcsökkentés (Megyénk több ipari üzemének raktárában 20—30 évre való kész­letet halmoznak fel.) — Minek ennyi gömibvas a rak­táron? Hiszen ez 40 évre is elég! — Jó, ba bőven van a háznál, különben is itt nálunk a raktár­ban két év alatt minden tönkre­megy! ÉSZAKMAGYARORSZAG \ Magvar Dolgozók Pártja Megyei Bizottságának napilapja. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság, felelős kiadó: Földvári Rudolf SZERKESZTŐSÉG: Miskolc. Széchenyi u. 30. uonszámok: 15-015. 15—016. 15—(M7. KIADOHTVATAL: Miskolc. Széchenyi u. 30. Telefon: 15—007 _________________85—007____________ Borsodmegvei Nyomdaipari Vállalat. Miskolc. Fe’etSs mn-Sdavezefö- SzemtríB trttféné — Csak tudnám, hogy mi az útja a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének .., «WtílM r'f) umli Rudi, a brunsz- rsi ratatta gyár dol­gozója, savanyúan éb­redt. — Újra egy nap — sóhajtotta, míg kezével kitapogatva elcsendesí­tette a csörömpölő éb­resztőórát — s még hozzá csak szerda! Hol van még szombat! Mo­gorván kászálódott ki az ágyból. Még az sem (Ürítette jókedvre, hogy reggelijét már az asz­talon találta, Félig be­hunyt széniekkel hör- pöltc ki kávéját, majd magára rántotta kabát­ját és máris loholt ki­felé. A bruszratatta gyár nágányegyengető mű­helyében dolgozott. Ma reggel is — mint rend­szerint. — éppen hogy csak sikerült besomfor- dálnia a gyárkapun. Hat óra volt. utánra. Rudi elfogadta a cigarettát, sőt rá­adásul meg is ígérte, hogy együtt mennek le az üzem étkezdéjébe ebédelni. Az ebédlőben finom illat terjengett. Nemris csoda, hisz finom töl­töttkáposzta, az ő ked­venc étele volt ebédre. Egyszeribe érezni kezd­te, hogy mennyire éhes. P léje tették az ételt. ^ Szeme kedvtelve nézegette a megpúpo­zott tányért, s türel­metlenül nyelt, míg az evőeszközt is megkap­ta. Nyelve szinte ízlelte már a tányér közepén tejfelben fürdő finom húsdarabot. Gyorsan nekilátott. Beleszúrta villáját a hús közepé­be, és már nyitotta is a száját, amikor furcsa dolog történt. A hús ellenállt. — Micsoda disznón ág — méltatlankodott — kemény, ehetetlen étéit adni a dolgozóknak! hazaért, mohón neki­esett. A kés helyén azonban apró zsákfosz­lány kandikált ki a kenyérből. Már nem is csodálkozott. P z is selejt — mór- mogta dühösen, s szentül meg volt győ­ződve arról, hogy a Közért-alkalmazott is benne van az ellene szőtt összeesküvésben. A kegyelemdöfést az éjszaka hozta meg. So­káig forgolódott ágyá­ban, amíg elaludt. És micsoda álma volt! Az üzemben dolgo­zott álmában. Csodala­tosképpen nagyszerűen ment minden, selejt nélkül sikerült a napot végigdolgoznia. Délután a műszak végére érve, éneklő leányok üdvözöl­ték, virágot nyomtak a kezébe, s valahonnét egy újságíró is előke­rült, aki megkérdezte, mi a titka nagyszerű eredményének. Mire beért a műhely­be, társai már dolgoz­tak. — De nagyon sürgős nekik! — gondolta. Ta­lán olyan nagy öröm itt lenni? A művezető­je sem sok örömet ta­lált munkájában. Alig néhány napja, hogy közölte vele, ha to­vábbra is csak selejtet gyárt, úgy rövidesen elbúcsúznak egymástól. Hát igen. Rumli Rudi sok gondot okozott munkatársainak, hiszen állandóan növekvő se­lejt je alaposan leron­totta az egész csoport eredményét. Pedig min­dent megtettek, hogy megjavítsák munkáját. Végül is megelégelték a vesződséget, s más módszerekkel próbál­koztak: Egy reggel — s azt hiszem ezt■ Rumli Rudi sosem felejti el — dalárda köszöntötte. De nem virággal jöttek elébe, mint a múltkor Rendes Pistához, ha­nem kaktusszal, csipke- gallyakkal, s arról éne­keltek, hogy hozzá ha­sonló munkás 25-öt ér­demelne. Természetesen nem pénzben. — Egyszer vége lesz ennek a napnak is — vigasztalta magát, s ahogy körülnézett. Mo­solygó Marci vidám ar­cával találkozott. — Nagyon jó Kossuth­ot kaptam — kínálta meg Marci cigarettával — nesze, tedd el ebéd­Összeállította: DRAGOS A Kí-.zotyalo ’ csu<- mosolygolt rajta, majd megszólalt: — Bocsánat, Rumli elvtárs — csicseregte — de lehet, hogy ez az adag selejt lett — az­zal fogta és elvitte előle a tányért. Rumli doho­gott, de várt. Újabb adag azonban nem ér­kezett. Később közöl­ték vele, hogy majd csak holnap kaphat. Rumli Rudi meghök­kent. Körülötte mint­egy vezényszóra, har­sogó nevetés tört ki. V érbenforgó szemekkel ugrott fel, rohant a ki­járat felé. Kint rá akart gyúj­tani cigarettára. Eszé­be jutott az ajándék cigaretta, s előkotorta a zsebéből. Rágyújtott, de egyszer csak köhög­ni kezdett. Éktelenül büdös volt, s ráadásul egy nagy kocs volt benne. Dühösen dobta el. Felébredt, de nem nyitotta ki rögtön a szemét, hanem gondol­kozott. Nem várta meg az óra berregését, előbb kelt fel, s már három­negyed hatkor a mun­kahelyén volt. Aznap megfontoltan kezdett a munkájához, semmisem kerülte el a figyelmét. Az első munkadarab után a többi is rendre sikerült, hibátlan, fon­tos munkát adott ki «* keze alól. A munkanap csodálat tosan gyorsan telt el, * hitt a szemének, nem amikor a műszak vé­gén jelezték, hogy az első selejtmentes mun­kanap már mögötte van. S amikor munkatár­sai mosolygósain meg­hívták, hogy ünnepelje meg a mai napol, örömmel beleegyezett. Betértek az első ven­déglőbe, s mikor asz­talhoz ült, nem csodál­kozott, hogy éppen töl­töttkáposztát hoztak eléje. Nyugodtan látott hozzá a falatozáshoz, hiszen tudta, hogy ma már megérdemli. (dragos) GYULA. Képeket rajzolta: LONGA [JER IMRE. Útközben betért a Közérthez, ahol kényé rét vásárolt. Mihelys l APRÓHIRDETÉSEK Szupraphon mikrobarázdás lemezjátszó rádióval, Reflek- ta II. és Adox fényképező­gép eladó. Ujdiósgyőr, Daru u. 20. sz. 1297 Világos nagy szobát cse­rélnék szoba, konyhásért költségmegtérítéssel. Széché­nyi u. 70. Fényképésznél. 1253 Fotocellás megvilágitásmé- rő.t vennék. Részletes ár­ajánlatot Putnok. Kossuth u 7. dr. Eszenvi. 640 Lemezjátszó (supraphón) zeneszekrény igényesnek el­adó. Selyemrét A/I. III. lép­cső FI. Kmetty. 1282 Elcserélném két helyiségből átló üzlethelyiségemet szoba, konyhás lakásért. Ady End- *e u. 8. Lakatos. 1288 Kc*szobás lakásomat na­gyabbért elcserélném. — Ugyanod 99 darab rozsda- mentes csőkészlet eladó. Mátyás kir. u. 14. Földi. 1280 Vennék 3 szobád modern családi házat belvárosban beköltözéssel. Lehel a. 8. T/c. 1291 Jókarban lévő diófa lelehi- ló szobabútor és különálló vitrin eladó. Diósgyőr, Árpád n. 67. esz, 125,5 Eladók nyolchónapos faj- sertések anyának és hízó­nak. Hunyadi u 32. Szabó. 1294 Eladók férfi öltönyök, téli kabát, férfi rövid bőrkabát, szekrény, könyvpojc, bakan­csok. Sibrik Miklós. u. 12. 1296 Ács és parkettás munkát vállalok. Cím: Majoros Fe- rericz Miskolc. Prohászka Ottokár u. 52. sz. 1251 Fajtiszta vörös izlandi tyúktojások keltetésre kapha­tók. Ujdiósgyőr, Nemzetőr u. 23. sz. 1287

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom