Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-27 / 73. szám
ÉLJEN A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! ijÍáj gagybatorban Talán pontosan is meg lehetne mondani, hány márciust ért mar meg ez a se nem kicsi, se nem nagy csereháti község, amióta Gagybátor a neve. Ka tudja, mikor rakták le az első apró zsúpíedeles házikó fundamentumát. Régen, igen «égen lehetett. De arra a legidősebb, őszhajú nagyapó is mérget vészén, ha kell, hogy ilyen március, mint az idei ezerkil enc százötvenö tös, még nem volt. Pedig a gagybátori nagyapók sokat megértéül, s megőrizték azt is, amit nagyapjuktól, s azok az ő nagyapjuktól hallottak. Tizenkét esztendővel ezelőtt porráégett az egész község. Két zsúpíedeles kunyhó maradt csak hírmondóul az utókor számára. Azután újjáépítették az egészet a biztosítótársulat pénzén. Most már nyugodtan elárulják, hogy ki-ikn sajátmagia tartotta a gyufát az ereszhez. Legalább ennyi hasznuk volt a régi rendszerből, ha több netm is. Ez is nagy esemény. Meg azok a kocsmai, idegenbeli összetűzések, s ilyenkor a falu összetartása, amely jogot adott, hogy a i.Gagy" szócskához odaragasszák a »bátor» szócskát. Mind-mind jelentős, egy életen át el nem felejthető események. De az idei március aranybetűkkel íródik be Gagybátor tör ténelemikónyvébe. Soha még ilyen korán nem köszöntött. be a tavasz a bátori dombok között meghúzódó házakba, mint az idén. Pontosabban, március kilencedikén este. Kint eső, havaseső szemerkélt, a csizmatalp alatt cuppogott a sár, s bent, a tanács- háza termében szorongó emberek szivében kipattantak a rügyek. Az új élet rügyei. Olyan kábítóan, olyan hirtelen, hogy egynéhányan szinte beleszédültek, szólni se nagyon tudtak. De tudtak azdk, akik a rügvfakadást előkészítették. Az idős, őszülőbajuszú Úriban bácsi szerint olyasféle érzés volt ez. mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor negyvennégy decemberében meglátták az első szürkeköpenyes szovjet katonát. Akkor már decemberben beköszöntött a tavasz, a szabadság tavasza, csak éppen abba a rügyfakadásba nem sok tettleges beleszólásuk volt a gagybátoriaknak. Abból nekik csak az öröm jutott ki a nagy sorsforduló öröme. De ez a márciusi esemény más. Ezt maguk a bátori- ak akarták valamennyien. Nem is most, már régebben, tavaly, meg azélőtt kezdett, felszívódni a gondolat hajszálgyökerein, az agyakba, a szivekbe. S ezt a vérkeringést egyre gyorsították a mindenfelől érkező meleg, biztató szavak, meg a dolgok, az élet helyes meglátása. S mert így rendeli az élet törvénysze- rűsége, most egyszerre kipattant, harsogom, biztatón, mint tavaszi hajnalon a mandulavirág . . . Akik a Kuzsellákat, Gábort, meg Gyulát iól ismerik — és ki ne ismerné őket a faluban, — azok már előző nap sejtették valamit. Kint álltak egész délután a kapu előtt Kuzselláék kisebb embercsoport közepén. Bosmvák János bácsi. meg Béres István is arra tartottak al- konyatfelé. Később még Nagv Gábor, a párttttikár. meg Szanyiné. a tanácselnök is csatlakozott hozzájuk, Azután kettesével elindultak, végig a sáros utcán, majd eltűntek egv-egv kapu mögött. A leskelödö feiek is visszahúzódtak a tornácoszlopok mögül. Halkan nyifcordult egy kanusarök s valeki félhangosan kiáltotta a túlsó oldal felé: »Meglásd, szomszéd, az idén már közösen gazdálkodunk. Kuzselláék úgylátszik, határoztak ...« Még aznap este Emcsről. a járási pártbizottságtól. Fekete elvtárs toppant be a tamácsbázára. Rövid ideig beszélgetett Nagy Gáborral, meg Szanyiinéval c elmenőben, mintha tán nem is ez a gondolat furdalta volna egész este, megjegyezte: — Encsen megalakult az uj közös, Bódvavendégiben is készi'dődnek. Ugylátszik, lemaradunk. Pedig . . . Azzal elköszönt, anélkül, hogy folytatta volna a megkezdett mondatot. Azt mér nem is Iáitta. hogy a párttitkár. meg a tanácselnök humcutiká- san összemosolyognak. Jól értették ők a megkezdett mondatot. Fekete nemrégiben, mindiárt a párthatározat elolvasása után kijelentette a járáson, hogy az ő községében, Gagybátorban legalább egy termelőszövetkezet megalakul a tavaszon, ahogy az emberek, Kuzselláék beszélgetéséből értette. Piszkor elvtárs, a járási titkár nem a legbi- zakcdóbban bólogatott. S Fekete, meg a bátori kommunisták mégin- kább olyan elhatározással indultak délutánonként baráti beszélgetésre, hogy most azután végképp bebizonyítják a bátoriaknak, mennyivel jobb, mennyivel hasznosabb a közös munka, mint az ezernyi kockázattal teli parcellás gazdálkodás. Annyira fokozzák az emberek amúgy is, már évek óta megnyilvánuló érdeklődését, hogy robbanjon ki végre az elhatározás. És mentek is valamennyien. Ahová csak betértek, mindenütt ugyanaz a válasz. »Tudjuk mi. hogy jobb a közös, hiszen látjuk a szászfái Vörös Csillag-osok munkáját. Csakhát, legyen. aki megkezdje. Ha megkezdené valaki . . .« Ez rejtőzött Fekete befejezetlen mondata mögött, jól érezte Nagy is, Szanyiné is, de ők már tudták, amit tudtak. Tudták, hogy reggel nagyot néznek az elvtársak ott, a járáson . . . Még alig pitymallott, amikor Ku- zsella Gábor nekiindult a húszegynéhánykilométeres útnak, EnCs felé. Zsebében ott lapult a tizenöt aláírással ellátott, bizonyság: „Mi, gagybátori felvégiek elhatároztuk, hogy ez esztendőben már közösen gazdálkodunk. Kérjük az elvtársakat, jöjjenek el az alakulógyűlésünkre, ma este.’1 Kuzsella a dombtetőre érve visszatekintett a még alvó falura. Végigjártatta tekintetét az alvégen, azután lenézett a felvég felé, s mosolyogva tapintotta zsebében a zörgő papírost: Hát végre elértünk eddig. No. a felvégiek csodálkoznak majd estére ... Többéves óhaját látta teljesülve Kuzsella Gábor az elmúlt este. Hányszor döbbent már rá a látottak. hallottak alapján, hogy jobb lenne, sokkal, jobb a közös. Ha ösz- szevágnák a negyvenötben felparcellázott Jakabfalvy birtok mezsgyéit és közös erővel nekilátnának, most már nem mint cselédek, hanem gazdák, összefogva. De párttag létére ő is úgy gondolkozott az öcs- csével, Gyulával együtt, mint a gagybátoriak általában: „Ha megkezdené valaki!“ És tegnap este végre határoztak ... Nem valami isteni sugallatra, hanem a józan ész szavára. Béres Istvánnak nemrégiben elpusztult két lova. Egyik napról a másikra. Mit kezdhet ilyenkor egy tizegynehányholdas gazda. Tönkre van téve hosszú időre a család boldogsága. Megtörténhet ez a közösben? Nem! Sok emberen, nagy gazdaságon nem egykönnyen fognak ki a véletlenek. Ezt maga jelentette ki tegnap a beszélgető csoport előtt, s annyi biztatás volt ebben, hogy Kuzsella Gábor úgy érezte, nem lehet tovább várni Meg a párthatározat, a márciusi határozat olyan kristálytiszta vizet öntött a pohárba, hogy aki ebből nem ért, aki ebből nem tudja levonni a következtetéseket, az igen, de igen lassú észjárású ember. Belecsapott hát Béres tenyerébe, s ez nem egyebet jelentett, mint a pecsétet az elhatározásra: „Gyerünk!" . . . Még nyolc óra se volt. Kuzsella már ott topogott a járási pártbizottság nagyablakos épülete előtt. Fekete elvtárs örömében csaknem ledöntötte a nagydarab embert és vitték sietve a papírt a titkárhoz: — No, úgye, megmondtam? Nem fáradoztunk mi hiába, — így Fekete. — Ezt én se hittem volna, de most mór munkára, — így a járási titkár. Azzal Kuzsella elindult visz- sza, hazafelé. Mert sok munka vár ott rá estig ... Hazaérve itt is, ott is elálltak az útját: — Igaz, Gábor? Belevágunk? — De bele ám. Józsi bátyám. Este megtartjuk az ala'kulógyűlést. A párttitkár, meg Kuzselláék egész nap a falut járták. így esett, hogy estére nem tizenöten, de százan szorongtak a tanácsteremben. Az egész község eljött. Mert nem lehet az, hogy a gagybátoriak kétfelé szakadjanak. Nem volt erre példa eddig és nem szabad, hogy legyen ezután sem Az alakulógyűlésnek nem akadt több dolga, minthogy ismertessék a szövetkezeti alapszabályzatot, meg kiosszák aláírásra a belépési nyilatkozatokat A közös munka mikéntjét, hogyanját, ki tudja hányszor megbeszélték már egymáskö- zött a gagybátoriak. Ha hallásból ég siheder gyerkőc korámban hallottam 02 alábbi kis történetet. * A végrehajtó reszelős hangja ku. mondta az utolsó szót: — Senki többet előszörmásod. szór —, harmadszor! Kovács András máskar szúrós szeméből egy könnycsepp buggyant elő, ráhullott a mellényére, onnan le a földre, amely immár nem az övé. Kimondták felette az ítéletet, szedheti a sátorfáját s mehet amerre lát. lét semmi keresni valója többé. Kis házikóját (amely jó lesz istállónak), meg másfélhol- dacska földjét megvette a szomszéd nagy gazda, Novak Balázs s ami pénzt kapott érte, annak tetemes részét lerótták az adó, meg a tartozások fejében. Ami kevés maradt, azt a markába nyomták: nesze, boldogulj ahogy tudsz. De hogy?! Miből tartsa el feleségét és négy gyerekét! Mit tehetne mást? Megkönnyezi az apai házat, ahol felnövekedett, a kiskertel a ház elölt, ahol anyja annakidején féltve őrzött virágait locsolgatta nyári alkonyaikor, elbúcsúzik a vén diófától, mely alatt most az asztalt körülülve megelégedetten, a dolgukat jól végzett emberek érzésével vígan pöfékel a főjegyző úr, a végrehajtó, a bíró, az írnok, meg a fene tudja kik azok a városi urak. Novák Balázs, a zsíros gazda, most szalajtotta el az egyik gyerkőcöt a felvégi kocsmába .(ott jegelik a sört, nem úgy mintáz alsó soron), hozzon vagy három családit. Elvégre a jó vásár örömére áldomást kell inni, mert hogy jó vásárt kötött, ami nem is három, de százszor három családit is megér, A portéka Kovács Andrásé, az eladó az állam, a vevőben meg nincs válogatás, mert a faluban csak Novaiénak tömött a bug yellárisa, s egyébként is ki merne versenyezni a. nöl!ös. emberrel, ki győzné öt túllicitálni. Ha ö egyszer azt mondja, hogy ennyi, akkor punktum!, ne tovább!, — már nyúl is a lajbizsebbe, előveszi a tömött tárcát és fizet. Hogy aztán a portéka túlságosan olcsó, ahhoz Kovács Andrásnak semmi köze, az a főjegyző úr, a végrehajtó meg a Novak Balázs dolga. ... Estefelé Kovács András összeszedte a család kis molyóját, felpakolta, a. néhány bútort, ágyneműt a szekérre, a gyerekeket meg az asszonyt a tetejébe, befogta a so. pony szürkét s indult volna a vagy világba a széles alföldi rónán sze. lencsét próbáim valahol... A sötéttel akarta elhagyni a falut, ne kelljen örök búcsút integetni a barátoknak, jóismevősöknek. Feledjék el Kovács Andrást... Fickó kutya, a puli, ott sündörgött a kocsi körül. Bús-türelmetlenül ténfergett András lába előtt, olykor felnézett rá, megcsóválta farkát, fehér fogai közül kilógatta hegyes, piros nyelvét s okos. fekete szemével mintha csak bíztatná gazdáját: ne búsulj kisgazdám, lesz ez még jobban is! De mivel látta — okos kutya volt a Fickó —, hogy gazdája nem vidá- modik meg, ö is csak egyre lógatta a fejét s kedvetlenül vakkantott egyet-egyet a pityergő gyerekekre: nyughassatok már, van itt szomorúság elég, inkább vigasztaljátok a gazdát. Novák Balázs kegyetlen lelki nyugalommal nézte a szomorú család készülődését. Vizenyős szemeivel vércse módjára vizslatta András minden mozdulatát, nehogy felpakoljon valami olyat is, amihez neki már semmi köze. Itt már ő az úr, csak azt várja, hogy elkotródjon Kovács a pereputtyával, aztán bezárja az ajtókat és kész. Ez már Novák Balázs portája! ... Amint figyelt, szeme meg-meg- akadozott a pulin. Ejnye, de helyre kis jószág! Jó lenne neki, mert az ő vén komondora már nem sok vizet zavar. Már a csontot sem tudja lerágni, felőle még a házat is ellophatják. Ez meg fiatal, szima. tos, ravasz kis dög. Ügy a'. Hát igaz, ami igaz. Nem akár. milyen kutya a Fickó. Értelmes jószág, éppen hogy beszélni nem tud. De amit mondanak neki megérti, de meg ám! „Fickó te, tyúk a kertben!“ — akkor a Fickó usgyi, vesd el magad, be, a kertbe s úgy kitereli a kotkodácsoló tollasokat, hogy visszhangzik az alvég a nagy zenebonától. Vagy ha esténként a nyájjal együtt hazatér a Zsófi, a Kovácsét;, kecske-tehene s az ól helyett a konyhába igyekezne déli maradék után kutatni, elég, ha a Fickó csak vakkanl egyet, már ebből is meg(ELBESZÉLÉS) érti a Zsófi, hogy: tágasabb rdekint komám, mert úgy belecsimpaszko- dok a füledbe, hogy kecskenagymama korodban is megemlegeted! Fickó nagyszerű négylábú már azért is, mert szétválasztja a veszekedő gyerekeket, megugatja a csibére vadászó héjiát, ügyel a legkisebb gyerkőcre, a kétéves Ferikére, nehogy kicsatangoljon az utcára, sőt arra is van hajlandósága, hogy szájában az Erzsiké kis kosarával elnyargaljon a trafikba egy pakli nyolcasért meg egy >Modiano“ papírért. Egyszóval pótolhatatlan mindenes a háznál a Fickó. És ráadásul alig kér fizetséget: beéri egy kis kenyérhéjjal, leves maradékkal, vagy éppen azzal, amit eléje vetnek. em csoda hát, ha Novák Balázsnak kedve szottyant rá. Hiszen neki éppen ilyen szorgos, olcsó munkaerő kell. — Hallod-e te Andorás — így mondta: Andorás, mert tán csak nem ereszkedik le addig, hogy a rendes nevén szólítsa! — Hallod-e Andorás! Mit csinálsz te ezzel a pulival? Csak nyűgnek lenne, kenyérpusztítónak . .. Megvenném tőled. Öt pengőt adok érte. András a pulira nézett, az meg őrá, mintha csak értené, hogy róla van szó. — Nem eladó! — mondta komoran. — Ne heivenkedj, hallod-e! Hisz ideszokott ez már a házhoz. — Nem! Novák megmakacsolta magát. A kupcihéder mindenit — dühöngött magában — hát te mersz velem ellenkezni? Enyém a házad, földed s enyém lesz a puli is! De nem mulatta, hogy haragos, megnyája- sitott'i szavát, arcát s elövette a tárcája — No itt eg-i tizes, s ráadásul vihetted a Zsófii is. Ne mondd, hogy nincs szíve Novák Balázsnak. Andrást szíven ütötte az ajánlat. Igazán sajnálta a Fickót, dehát a Zsófi. .; Lesz a gyerekeknek tej. Nem ... még:e . .. hisz úgy a családhoz nőtt a. Fickó, hogy nem is tudnának nélküle élni, Már-már nemet mondott nagy mérgesen, de aztán megjuhászodott felesége könyörgő tekintete láttán, meghogy a kicsi Feri a Zsófi nevét hallva, szokása szerint összecsúcsorította száját, s gügyögte: tütü .. Feriténet tejedét... Hát jó... — és nagyot sóhajtott András. ovák gyorsan láncot kerített, hogy a Fickót megkösse, de csak az András segítségével tudta, mert a Fickó úgy elszaladt, hogy csak hosszas csalogatás után jött elő. így is, amikor a láncot nyakára tették s hnizta volna Novák az ól felé, megfeszítette négy lábát, keservesen vonyított, harap- dálla a láncot s olyan szemrehányóan nézett András felé. hogy annak bizony összefacsarodott a szive. Még egyszer odaszaladt hozzá, megsimogatta a fejét, kétujjá- val, mint szokta, egymáshoz morzsolta a kutya két fekete szemébe lógó szörpamacs fülét, aztán felült a család mellé s rászólt a szürkére: gyí, Sárkány, gyí .., A rossz szekér sírva, nyikorogva megmozdult a szürke után s lassan kifordult a kapun — örökre ... A kis Feri feltérdepelt anyja ölében s cérnahangján szólította a pulit: Fictó tutyu ... hu-hu ... gyere, Fictó! Már messze elhagyták a falut, de még mindig hallották a Fickó keserves, egyre rekedtebb nyüszítését. A vándor kis család tovahaladt s a szekér panaszos nyikorgása beleolvadj az alföldi róna végtelen csendjébe. *■ Virradatkor már jó messzire jártak a falutól. Kovács András hátra- hátra nézett, hátha látná mégegy- szer édes szülőfaluját. Nem látott ö már semmit, csak itt-ott egy-egy tanyát, néhány tikkadozó akácfát, az égen trillázó pacsirtákat, hajladozó búzatáblákat, meg a végtelen alföldi síkságot, amelyben keskeny patakként kígyózott a szekér előtt is, meg mögött is a kocsiút. Egyszer, amint így hátratekintgetett, a távolban észrevett egy mozgó pontot, egyre közelebb, közelebb... A kis pont halvány, keskeny porcsi- kot hagyott magamögőtt. is, de ismeri mindenki az előnyét, ami messze, de messze szorítja hát-« térbe az egyéni küzködést. Kuzsel- Iáék részéről harmincnégyen, a fel» vég részéről tizenketten még az este aláírták a belépési nyilatkozatot. Rendben is lett volna ezzel minden. csak éppen a névadás körül mutatkozott bizonytalanság. Azután a kályha mellett egyszerre megszólalt F. Zupkó István bácsi: Ha liga csak. elvtársak. Én ammondó vagyok, hogy a mi szövetkezetünk neve nem is lehet mas, mint amit hajdan a „Gagy“-hoz ragasztottunk. Hisz komoly dologba fogtunk most, igaz? Bátorság is kell ehhez, igaz? Legyen hát a mi nevünk Bátor! Gagybátori Bátor . . . Egy pillanatig csend volt. ki-ki fontolgatta magában a hallottakat, azután szinte egyszerre zúgtak fel az alvégiek: — Úgy van, éljen! Legyen Bátor a nevünk. .. A többi már szinte magától adódott. Másnap még két termelőszövetkezet alakult. Egy az alvégen, egy a felvégen, s nem sok nehézségébe ütközött a járási elvtársaknak, meg a pártszervezetnek, hogy megmagyarázza, nem jó lesz ez. Négyfelé oszlik az erő. négyfelé a gazdasági alap. Lépjen csak be ki a Bátor-hoz, ki a Kossuthoz a felvégen. Jobb lesz, sokkal jobb. Erősebbek lesznek! Március tizenegyedikén már nyolcvanegy tagja volt a Bátor-nak, nyolcvanegy a Kos- suth-nak is. Gagybátor termelőszövetkezeti község lett, egy akarattal, Nem is maradtak kívül csak azok, akiknek kívül kell maradniuk, a kulákok. Meg néhány hétig még, néhány üzemi munkás, de azzal az elhatározással, hogy hazajönnek hamarosan, a közösbe ... Négy hatalmas szál fenyő hever kidöntve a volt Puki-íéle gazdasági udvaron. A Bátor tagjai döntötték ki, s fűrészelik egyenlő hosszú részekre. Jászolnak kell az istállóba. Hely kell a huszonnégy lónak, négy csikónak, tizenöt tehénnek, hét darab üszőnek. Olyan hely, hol nagy gonddal, szorgos munkával két-há- romannyira szaporodhat majd az állatállomány. Mert legalább háromannyit akarnak a Bátor tagjai. Háromannyit mindenből. Három- annyit a boldogságból . . BARCSA SÁNDOR Andrásnak megdobbant a szíve. Megállította a szürkét. Az egész család leszállt a kocsiról s merőn nézte az egyre közeledő pontocskáit azaz mö.r vem is pont volt az, hanem. valami gombócszerű tömeg, amely nőtt, nőtt, minél közelebb ért. — Az hát a Fickó tesz — mondta örömmel András, sakugyan a Fickó vágtatott, de nem úgy mint szokott, nyílegyenesen, hanem bil- legve-lihegve, egyik oldalról a másikra, mintha be lenne rúgva. Mi— kor már egészen a közeibe ért, mar- csak kocogott, végül csak vánszor- goti, húzva magaután a nyakában lógó láncot. A kocsihoz érve megállt András előtt, szájába fogta a lánc végét, odatette gazdája elé, aztán két hátsólábára ült, piros nyelvét kilógatta tajtékos száján, feje imbolygóit, mint a szédülté. Hörgőét, egész teste remegett. Fekete, selymes szőre véres cafatokban lógott rajta, szeme alatt nagy seb tátongott, egyik füle leszakítva csüngött. Bánatos szemeivel keserves-boldo- gan nézett gazdájára. — A gazember! — csikorgatta fogát András, mert semmi kétség, a Fickót irgalmatlanul elverte Novak valamiért, talán mert egész éjjel nyüszített utánuk, lehet, hogy a Fickó meg is harapta a gazdái, aztán eltépte láncát s utánuk iramodott. — Fickó, kicsi kutyám... — Fictó, ticsi tutya.. . — Fickókám ... A hálás kis jószág piros nyelvecs- kéjével megnyalta a simogató kezeket, bánatosan rájuk nézett, aztán oldalra dőlt, vonaglott néhányat és kiadta páráját __ András az útszélén gödröt ásott, leoldetta a láncot a kutya nyakáról, beletette Fickót a gödörbe és elf öldeli e. Kitörölte a könnycseppet a szeméből, felültette a családot (t szekérre s folytatták útjukat a végtelen pusztaságban. Csak a. kis Fer- kó nézett még egys-, er vissza a földhalmneskára — Fictó, szedény Fictó, gyele».+« CSALA LÁSZLÓ
