Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
Vasárnap, 1955. február 20, ESZ AKMAGY ARORSZAO 3 M istolc . . _ Köd borult a városira, esik az eső. Á forgalmas utcák lassan elnéptelenednek, ki-ki nyugovóra tér... Néhány órára megáll az élet... A szemerkélő eső nyomasztóvá teszi a sötét éjszakát, amelyből egy két órával ezelőtt még fénylő ablakszemeivel barátságosan bukkantak elő a miskolci házak. Csend van, mélységes csend ... Alszik a város... Csak az éjszaka tá- t ad hatatlan munkásai nem pihennek, azok, akik az alvókra vigyáznak, vagy az /ilvók ügyeit intézik, hogy miro felkel a nap, zavartalanul folytathassák munkájukat. Bőink szólunk mo3t. velük beszól goíünk, amíg alszik a város ... A közbiztonság őre A Hősök terén vigyázza a nyu- galrnat és csendet a Magyar Hépközlársaság derék őre: Deák Zsigmondi rendőrszakasxvezetö. Szemei éberen kutatnak a sötétségben s a késő éjszaka járókelőit alaposan szem- ügyre veszi. — Jóestét, rendőr elvtárs! — Erőt, egészséget... — Nem álmos? — Nem én! Éberen kell őrködni... — Mire? — A gyerekeink nyugalmára. — Hát ebben a házban laknak? — Elmosolyodik, s meg törli esőmosta arcát. — Nem a!! Garadnán lakik a család. De. mindegy az, hol vigyáz az ember a családjára: tudják, mi rendőrök megosztjuk ezt egymásközt... — Nem történt szolgálata közben valami esemény? — Nem ... Azaz, két lámpanélküli kerékpárost felírtam. —- S mennyi az pénzben? — Ravaszul kacsint: — Majd megmondja a bíró! *. ..Tovább lépked. Szőrme sapka járói lassan peregnek a villanyfényben gyöngyöző esőcseppek, tiszta, Icristá- lyos . kis cseppecskéi:, hogy aztán végiggördüljenek széles. köpenyes ■mellkasán, amelyben olyan bátor, hűséges szív dobog... ALSZIK A VÁROS... CSALA LÁSZLÓ LS FODOR LÁSZLÓ RIPORTJA a járművek. Ducsai Pál kezelő kilenc zsák újságot nagyhirtelenjébcn fel is pakolt és máris repíti az állomásra, hogy mire felébrednek a munkások, parasztok s a lap minden kedves olvasója, ajtajuk kilincsére tűzve ott várják őket a tegnap legfrissebb eseményei ... / Halló.1 Kapcsolom J TV ohiszen, ezt a postát is héipccsét í ’ alatt "őrzik! Őrzi ám Szilágyi bácsi, a kapus, akárcsak a római mondabeli Cerberus a maga portáját. Valahogy mégis bejutottunk. Igaz, belekerült jónéhány telefonba, vagy félórás vitatkozásba, egy ügyeletes tiszt felébresztésébe, — de még így is csak úgy, hogy Szilágyi bácsi örökké a earkunklmn maradt. Most már mindegy. Az a fő, hogy itt vagyunk, a tudakozó-bejelentő és <e vidéket kapcsoló hivatali helyiségben. — Halló! Tudakozó! Földkotró? J&-533. Hadirokkant, AS/b. — Mondja elv társnő, mit jelent ez n titokzatos párbeszéd? — Kíváncsiak rá? Akkor nem mondom meg. De nincs is erre ideje Szűcs Máriának, sem Novak Piroskánál:, mert a készülék újból jelez. — Halló! Inter! Tessék, kapcsolom Miskolc 15-692-öt. Halló! Móra? Kiöntött a liársonyos! S így tart ez reggelig, míg a két fiatal leány dl nem adja a szolgálatot. — Nem szoktak unatkozni? — Nem. Ve ha úgy lenne, itt a D. 1. Rádiószabályzat, tanulunk, segédtiszti tanfolyamra járunk. — S táncolni nem?! — Elpirulnak. — Nincs kivel... Novak Piroska huncutul elmosolyodik s szemével integet, hogy Szűcs Marának már van — csak titokban tartja! . ..A kézbesitőszobában sok postás, táska, rengeteg „fnkk“, tele levelekkel, hivatalszagúakkal és illatosokkal. A hivatalosokon elkapkodott betűk, az illatosokon nagy gonddal gömbölyítettek. Pónus Lajos itt a gazda. Nekigyür- kőzve rendezi elosztásra a leveleket, hogy reggelre, mire a postások beérkeznek, vihessék a szélrózsa minden •irányába: Klampér Magdának, Miskolc, Szepesi-utca 11 alá és Ilosvai Zsuzsának a Széchenyi-utcn 72-be és sokaknak: fiútól az anyának, férjtől a feleségnek, ismerőstől a barátnak, mindazoknak, akik ebben az órában talán éppen távoli szerelteikről álmodnak ... Sleinuntéj.,. ft elhalványul a reflektor, esiko^ rognak a fékek, s a mentőautó gyorsan bekanyarodik a Semmelwe-is- kórház kapuján. Tízéves, sápadt, szenvedőarcú, félig eszméletlen leánygyermeket emelnek le a hordágyról. Rövid vizsgálat következik s már viszik is a sebészeti osztály műtőjébe. Abba a műtőbe, ahol félórával ezelőtt Tóth ,magántanár egy szétroncsolt koponyáiéi diósgyőri munkást adott vissza, az életnek ... . .. Gyors orvosi beavatkozásra van szükség: a leány elgennyesedett vakbele komoly hashártyagyulladást okozott. Itt már csak a kés segít .. Tizenkét óra három perc... A fi<v tat leány fekszik a műtőasztalon, az asszisztáló orvos é'erl tart az orra alá. Farbaki Géza sebészorvos most öltözik he, kezére steril gumikesztyűt húz s életmentő késével a beteg fölé hajol. Tizenkét óra öt perc... A kékesszínű fény sejtelmesen terpeszkedik a mű'őre. Csend. Csak a gyermek lázas szuszogását hallani... s most... igen... ebben a pillanatban serccg a kés, megnyílik a hasfal s előbukkan a gennyes bél. Az orvos halkan utasítja az asszisztenst: tampont... ollót... é'crt ... tampont... tampont ... it Csipesszel óvatosan kiemeli a bél közül a gennyes részt, aztán elmetszi. Tizenkét, óra harminchárom perc .. . Már félórája tart az operáció. Az orvos homloka gyöngyözik. A beteg megmozdul. Étert... A be1 eg megnyugszik. Még öt perc.,. Végre! A csipesz végén ott fityeg a kilyukadt bél... Az orvos nagyot sóim}'. Sikerült! Szakavatott kezekkel elköti a belet és öltögetni kezdi a hasfalat. Reánkmosolyog. — Nines kedvük felfeküdni a másik asztalra? — kacsint a szemével s vágást utánoz egy kézmozdulattal: nyissz! — Az égvilágon semmi kedvünk hozzá!!! Kavarog a gyomor, hirtelen két beleg fekszik előttünk a műtőn. Jó lesz odébbállni. Kint, a folyosón, az ajtó előtt szorongva, idegesen topogva várakozik Hódi József gázgyári munkás. Az apa. — Nincs baj?... — Megnyugtatjuk: nincs, nincs, jó kezekben van a gyermek. Felsóhajt, megtörli izzadt homlokát, és leroskad a padra... K az igazi a három közű! ? A Pálma előtt taxi áll, JB 71i a rendszáma. Két fiatalember buzgólkodik körülötte, aztán az egyik beül a volán mögé, miközben a másik el-elcsukló hangon „szakmai“ tanácsokat osztogat. — Nyo... nyomd meg a du... dudát... Nem t u ... hűk ... dóm .,. Nincs slu ... ssz kulcs ... Ejha! az angyalál. hát ezl is szabad egy taxisofőrnek? Menjünk csak közelebb. — Melyikük a gépkocsivezető?! — Mi1 He?... — Ki a vezető?! — Fojtott kuncogás a válasz, majd a „volános“ a Pálma felé biccent. — Bent tü... tű ... iszik ... Kihívjuk Cs. B.-t, a kocsi valódi vezetőjét. — Hová. menjünk, Kérem? — A maga kocsiján? Majd ha fagy! Semmi kedvünk felmászni a villanypóznára! Hanem az elvtárs jobban vigyázhatna a kocsijára .., \ „«árgacsikók istállójában a ff' mber legyen a talpán, aki meg‘-J találja Kelemen János bácsit, a kocsiszín vezetőjét. S ha végre meg van, léplen-nyomon követni kell öt, hol a lcocst alá, hol a kerekek közé, miközben attól retteg szegény újságíró, mikor vágja a. földhöz az 550 voltos áramkörből kicsapódó szikrák rengetege. 'De mindegy. Ha már itt vagyunk, útijuk a sarat. Kelemen bácsi most éppen egy fiatal munkással, Csege Barnabással orvosolja a kocsikat, ezen az éjjelen immár a tizediket. Mert örökké baj van ezekkel a fránya sárga csikókkal, öreg jószágok már, nem is annyira csikók és csak a hatvannyolc észten- dós Kelemen bácsi ért a „nyelvükön"; hozzájuk nőtt 1907 óta! Amikor megkérdeztük, miért szidják annyira a miskolciak a villamost, úgy felpaprikázta magát, majdhogynem a földhöz teremtette a sapkáját. — Miért, miért?! Mert nem tudják megérteni, hogy öreg jószágok már ezek. A forgalom meg megharminc szorozódott. Meg nem is kímélik, úgy lógnak rajta, mint tőkén a szőlöfürt. Kip-kop-kip-kop... csattog a kalapács, sistereg a hegesztő. Egy takarítóasszony lép hozzánk, Nagy Józscfní. — írják már be az újságba, hogy ne dobálják el az utasok folyton a, jegyeket, meg a „makukái“. •— De azt is írják ám bele — szól Kelemen bácsi —, hogy ne türelmetlenkedjenek, tavaszra megjavul a forgalom. ... Három óra tíz perc. Az első sze. relvény kigördül a remízből, megáll az állomás elölt, aztán füttyent a kalauz s a sárga csikók nagy prüszkö- léssel megindulnak a hajnal elé... 7 eiten ser IJ ü, az angyalát, ennyi tej „egy*-* *■ rakáson“! 25 ezer liter! Az ember alig győz kijutni a tejeskannák s a mérhetetlen icjtárolok útvesztőjéből. Még az a szerencse, hogy elöltünk halad a miskolci tejüzem művezetője, Grill János. Mondja, mondogatja, hogy ez mi, az mi, amazt mire használják, de mi csak a rettentő nagy fehér tengert látjuk: tejet, vajat, lejszint, tejfelt.... Tak'aharkányból épp most futott be egy szállítmány, 1500 liter tejjel. Aztán még egy kocsi, meg egy következő, s a jó cg tudja hány! Nagy itt a forgalom éjjel-nappal. A dolgozók fehér köpenyben serénykednek. Olt az a kis csoport: Tapasztó Is'vénné. Palik Mihály és Plank László olyan vehemenciával borit gat ják a 1eje«kcmnákat a hatalmas tartály fölé. liogy jaj. uram fia! még tán beletalálnak maguk is esni. De ez a „zsonglörösködés“ csak a 1 idegen szemnek szokatlan, mert például Orfó János elv társ. aki 1920 óta dolgozik itt, már csak mosolyog rajta. Hopp na! Őrlő elvtárs. igaz, hogy most. üli a tejjel az ezüst lakodalmát? — Ügy ám! 25 év eltelt, — elfintorítja orrát. —- Tudják, én már nem szeretem a tejet, de ebből az alkalomból alaposan leittam magam belőle. De ez nem baj, mert a tej nem öl, vem butít és nem dönt nyomorba... Ha-ha-ha... Egyik üzemrészben hideg van, jég- kéreg, borítja a tiszta kövezetét, a másikban forróság, s mindez azért, mert pasztőrözik, a tejet. Ügy kell neki! Nehogy megaludjon! A laboratóriumból, ahol Veres Jenőné vegyelemzi a sajtot (islákúpyse, nem valami étvágygerjesztő „foszlott“ állapotában!), lepillantunk az udvarra. A kocsis épp a lovak közé csapna. • - — Elvtárs, várjon egy pillanatra! Hóvá viszi a tejet? Fontos hivatásának tudatában büszkén mondja: — Az I. kerületi gyerekeknek! — Ügy a! Akkor az én kislányomnak is maga pisai a reggelit. (Telid1 ezentúl, kislányom, ha korán reggel kinézel az ablakon s látsz egy nagy tejeskocsit s a bakon egy nagy kucsmáé bácsit, köszönj neki szép jóreggelt, mert ö Bend zsák József bácsi, aki minden nap gondol rád és rátok I. kerületi gyerekek.) S most pedig, mintán tej már van, menjünk o: pékhez, hadd legyen hozzá lágy kenyér is ,.. dmiíj kendét le ja a Hizthől /”' sah most kel a kenyér, nincs ^ még sült cipó. Hanem hogy hamarosan lesz, bizonyítja a két kemencéből kiáradó forróság. — Kisebb pékségben, vagyunk, a ~r>- szánni sütődében. Csupán két pék dolgozik itt, de ők aztán remekül! Í00 darab ropogós cipót sütnek egy éjjel. Alexa István éppen nekigyűrkőzve „dögönyözi“ a fehér lé.sstát és pattogó vezényszavakat mond társának: Egy vödör hidegvizet! Lisztet! Sót! Egyszerű a pékmesierség. Nem kell hozzá csak liszt, víz, élesztő, egy kis só, forró kemence s olyan derék ember, aki szereti a mesterségét. S ha mindez együtt van. mire megvirrad, kész is a ropogós, pirosán mosolygó lágy kenyér... Paczoli bácsi, meg a fütyköse T-T ajnalt kukorékolnak a kakasok... * ‘ Paczali Gáspár 68 éves éjjeliőr (62 esztendős kordban választotta ezt az új mesterséget!) mozdulatlanul áll fütykösére támaszkodva, laposakat pislogva, az épülő Bajcsy-Zsilinszky úti bérházak előtt. Végigmustrál minden járókelőt s ha véletlenül valamelyik közelebb merészkedik az épülethez, mintsem az útja visz, keményebben megmarkolja a fütyköst. Bozontos üstökével incselkedik a hajnali szél, orcája két mély barázdáján lecsordul a szemerkélő eső. — Pálinkás jóreggelt! — Az kéne! .. Osztón mit akarnak? — Gyanúsan végipmér bennünket és hátrál egy lépést. — Írni magáról, bácsi. — Rólam-e? Mit?! — Hát.,. hogy telik az éjszakája,,. S miután látja, hogy jószándékkal vagyunk s nem akarjuk a bérházal zsebrevágnt, még kezet is nyújt. Folyik a szó; Donnál meghalt fiúról, elhúnyt feleségről s a két unokáról, kiket ő tart el — s lassan-lassan kibontakozik egy egész élet regénye. S a regény végülis visszatér a mai éjszakához. — Kell-t olykor használni a fütyköst, Paczali bácsi? — Amíg itt hevert az anyag, addig igen, mostanság nem nagyon. De a nyáron nem egy jómadarai kiugrasztottam a bokorból! En — meg a társam... — és megrázza fütykösét... És vógül a mi szakmánk.. A színházi kivilágított toronyóra ^ hajnali négy órát mutat (hála neked Bors!). A nyomdában lassan elhalkul a szedőn épek zakatolása, csak a rotációs ontja szakadatlanul az „Északmagyarország“-ot. Gép, nyomdász, papír — mind egy test ilyenkor. Érti a módját Kiss György elvtárs. S még jóformán „ki sem hült“ az újság, Laib .Mátyás és két munka- látta serény kezekkel csomagolják a lapot: ez megy Szerencsre, az Ózdra, ez a csomag meg a ricseteké. A nyomda előtt már felsorakoztak Ébred a város 1/ igyúlnak a házak fénylőszemű ablakai, csikordnlnak a zárak 9 álmos szemű emberek lepik el az utcákat. Megindul a város vérkeringése. Amott, a sarkon, a villamosmegállót után Váradi Béiáné kalauznő iparkodik szapora léptekkel, miközben reggeli hangulatban egy fohászt küld a villamos után, amely éppen az orra előtt csilingelt tova Az úttest közepén Laschek Rudolf, a technikum hivatalsegéde igyekszik munkába. ..Jó reggoit!“ „Maguknak is!“ ,,Ilyen korán?“ ..Hogyhogy korán? Hát hány óra?“ Megmondjuk. ,,Az árgyélusát! Hisz akkor én két órával hamarább keltem! így jár az. akinek se vekkere, se felesége ,. .*• Ébred a város ... A házak mindjobban kibontakoznak az éj ölelő karjaiból s szürke gondos homlokukat nekifeszítve, vénemberesen pöfékelő kéményekkel köszöntik a miskolci reggelt, ... S most, miután megtettük kötelességünket, mi is pihenni térünk azokkal együtt, akik őrt álltak az éjszakában a maguk posztján. Jó éjszakát, kedves, ébredő város.. f Békehelel fariénak, újabb vállalásokat teltek a diósgyőri áurvahengerészek Csatlakozásra szólítják tel a Lenin Kohászati Müvek minden dolgozóját A diósgyőri durvahengermű dolgozói a blokk, gerenda és a triósorj brigádok egy brigád kivételével már teljesítették a Jelszabadu- lási évforduló tiszteletére tett vállalásaikat. Eredményeik további munkasikerek elérésére ösztönzi őket. Tudják, hogy ezzel nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak pártunknak és kormányunknak abban a küzdelemben, amelyet a béke megőrzéséért és az életszínvonal emeléséért folytatnak. A durvahengermű dolgozói ezért a IV. magyar békekongresz- szus tiszteletére újabb vállalásokat tettek: Elhatározták, hogy február 21—27- ig békehetet tartanak. Szeretnék azonban,, hogy minél többen részt- vegyenek a mozgalomban, ezért versenyre hívták a gyár összes üzemeinek dolgozóit. A nemes vetélkedésben be akarják bizonyítani, hogy igazi békeharcosok, ugyanakkor méltó módon akarnak felkészülni a feb-, ruár 23-án és 24-én tartandó országos kohászati konferenciára is. 1 A durvahengermű hengerészünk gádjai az alábbi újabb vállalásokat tették: A blokksoron az Antal, a Novak és a Lereh brigádok 600 tonna, at gerendasoron a Szatmári és a Só-.' várszkf brigád 100 tonna, a' triósoron a Vágó, a Nagy és a Lippai brigád 270 tonna hengerelt árut ad terven felül. /. durvahengermű brigádjai bíznak abban, hogy felhívásuk kellő visszhangra talá1 a gyár üzemeiben és a kialakuló nemes vetélkedés hozzájárul a békeharc sikeréhez. Bélseorséegel köszöntik a IV. magyar békeUongresszust Borsotlníícífcscf (íolsozó’ A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói elhatározták, hogy a IV. magyar békekongresszws tiszteletére február 21—27-ig békeőrséget tartanak és a termelés frontján elért eredményeikkel juttatják kifejezésre békeakaratukat. Az üzemrészek a napi tervek túlteljesítése mellett önköltségcsökkentést is vállaltak. A hengerészek fogadalmat tettek, hogy a békeftrség keretében hengertöres nélkül dolgoznak és 20 százalékkal csökkentik a lcmezszakadásí. A szállítás dolgozói vállalták, hogy 100 százalékos programszerííséggel szállítanak a feldolgozó gyáraknak. Feb ruár 20 án Ozdon tartandó járási béketalálkozó tiszteletére a küldöttek már ezen a héten békeőrséget tartottak és kiváló eredményekről számolhatnak be a járás békeküldötteinek. Kormos Ferenc DISZ brigádvezető a hengerészek küldötte, két százalékos tervtúlleljesítcst vállalt és 116.8 százalékra teljesítette heti tervét. Zsindely Mátyás sztaha" novista lemezszerelő- a hidegüzem küldötte 10 tonnás vállalásával szemben közel 45 tonnát szerelt heti tervén felül. Párlbizottságaink saitóteriesztési versenye A megyei pártbizottság múlt év augusztusában és szeptemberében sajtóterjesztési versenyt indított a járási, városi és az üzemi pártbizottságok között. Pártbizottságaink kérelmére azonban ^ verseny határidejét december 31-ig meghosszabbították. A hosszű versenyszakaszban igen jó eredményeket értek el. Különösen jó munkát végzett az abaujszántói járási és a kazincbarcikai városi pártbizottság. Eredményüket úgy érték el. hogy a pártbizottság tagjai kollektiven végezték a munkát, segítették a területi alap- szervezeteket a gyakorlati munkában is. Nem mindegyik pártbizottság dolgozott azonban jól. Az ózdi és a miskolci járási pártbizottságok nem vettek figyelembe a járási sajtómun- katáifak javaslatait, kérelmeit. Nem adtak elég segítséget az alapszerve- zetekne.k a sajtóterjesztés munkájában. Nem jobb a helyzet az üzemeknél sem, mert ebben a versenyszakaszban egy üzem sem érte el a 100 százalékos tervteljesítést. Üzemi párt- bizottságaink az elkövetkezendő időben sokkal nagyobb segítséget adjaJ nak az üzemi sajtófelelősökr.ek, saj-i tóaktiváknak, tekintsék a pártsajtó terjesztését a pártmunka szerves részének. Járási pártbizottságainknak továbbra is feladatuk, hogy falun a pártszervezetek segítségével minél több megyei lapot juttassanak el a dolgozó parasztokhoz. 1954. augusztus 1-től december 31-ig a járású városi, üzemi pártbizottságok között a sorrend a következő: JÁRÁSOK: 1. abaujszántói, 2. sátoraljaújhelyi, 3". sárospataki, 4, edeiényi, 9. mezőcsáti, 6, mezőkö- veádi, 7. szerencsi, 8. putnoki. 9. encsi, 10. ricsei, 11. szikszói, 12. ózdi* 13. miskolci. VÁROSOK: 1. Kazincbarcika. 2, Miskolc, 3. Ózd, 4. SátoraljaújhelyÜZEMEK: 1. Lenin Kohászati Művek. 2. Sajóbábony. 3. Borsodnádas- di Lemezgyár. 4. Ózd Kohászati Üzemek, 5. DIMÁMÁG Gépgyár. Az abauiszántói járási pártbizottság és a kazincbarcikai pártbizottság 1 a jutalmat a napokban megkapják. Ne menjen üres kézzel haza! Gyermeke várja a cukorkát! Már 5.- Ft-ért V4 k«»ot vehet a Miskolci Élelmiszerklskereskedelmi V. édesség és fűszer boltjaiban. ....." — —- i mi ■■
