Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-12 / 36. szám

^-----------------------------------------------------------------­Találkozás a felszabadító szovjet hősökkel BeMncki bácsi öregsége, AZ MDP BOR5 50D-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI 1 mr TBIZ OTTSAGANAK LAPJA XI. évíolvarn 36. szám Ára Síi fillér Miskolc, 1955 február 12, szombat A pártoktatás helyzetéről Nem lehetnek népi demokrá­ciánknak jó funkcionáriusai azok, akik nem ismerik, nem tanulmá­nyozzák s ennélfogva nem is al­kalmazzák a marxizmus-leniniz- mus tanításait. Az ilyen párttagok, funkcionáriusok csak tapogatózva jutnak előre s egy idő múlva azon veszik magukat észre, hogy képte­lenek eleget tenni megbízatásuk­nak, amellyel pártunk, népünk megbízta őket. Az elmúlt hónapok tapasztalatai már fel is hívták erre a ügyeimet. A párttagok és a funkcionáriusok egy része elhanyagolja a marxiz- mus-lcninizmus tanulását. Pedig párttagsági könyvüket ott őrzik zsebükben: büszkén vallják ma­gukat kommunistáknak, tagjainak nagy pártunknak. Sajnálatos dolog, hogy megfeledkeztek arról a kötelezettségről, amely ebben a párttagsági kis könyvben van beírva ......a párttag kötelessége, hogy szakadatlanul fejlessze politikai tudását és emelje műveltségi szín­vonalát, igyekezzék elsajátítani a marxizmus-leninizmus tanításait.' Sajnálatos — mégegyszer kell használni ezt a szót —, de így van: az ózdi városi pártbizottság tagjai nem tanulnak, nem vesznek részt a propaganda munkában és még ilyen példákat említhetnénk egy párat. A funkcionáriusok másik része, ami szintén felelőtlenség és összeegyeztethetetlen a párthoz való tartozással, sokat hiányzik az oktatásról, vagy mint előadó felké­születlenül áll a hallgatók elé. Emiatt gyenge az előadás, az egész foglalkozás színvonala, rossz a ta­nulmányi fegyelem. Ezeknek mind az az oka, hogy a párt- és az álla­mi, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok egy része tűrhe­tetlenül elhanyagolja elméleti kép­zését. A hiányos vagy az elégtelen ta­nulásnak már látható » következ­ménye: megmutatkozik a pártokta­tás lebecsülésében, a Központi Ve­zetőség legutóbbi határozata meg­állapította, hogy kialakult egy olyan káros nézet, mely szerint egyesek a szakmai képzést fonto­sabbnak tartják a pártoktatásnál. A pártfunkcionáriusok zöme az el­múlt időben a pártoktatás alóli . felmentését“ kérte azzal az indok­kal, hogy ..szakmailag kell képez­niük magukat“. A marxista-leni­nista egyetem jónéhány hallgatója ugyancsak ezt kérte. A Lenin Ko­hászati Művek néhány műszaki ve­zetője között is olyan vélemények hangzanak el. hogy ..minek jársz te marxista-egyetemre? Inkább szakmailag képezd magad“. Nem arról van szó, hogy funk­cionáriusaink és természetesen párttagjaink ne fejlesszék szakmai tudásukat. Erre is nagy szükség van. De nem lehet és nem szabad a szakmai tanulást a pártoktatás elé helyezni. A marxista-leninista elméletet nem helyettesítheti s nem pótolhatja semmilyen más tu­domány. Az iskolánkivüli pártoktatás helyzete, amint a példákból is lát­ható, nem megnyugtató. Hogy ezen javítsunk és a párttagok, párt­funkcionáriusok rendszeresen ta­nuljanak. eljárjanak a konferen­ciákra, a szemináriumokra — a párt-végrehajtóbizottságoknak és pártszervezeteknek a kötelessége erről gondoskodni. Elsősorban a funkcionáriusoktól követeljék me* a propagandamunkában való rész­vételt. A pártszervezetek tájékoztassák a propagandistákat 3 kongresszusi anyag sorrakerülő témáihoz kap­csolódó helyi tennivalókról, ök vi­szont hozzák ezeket a hallgatók tudomás?—' és beszéljék meg ve­lük a feV ’"tokát. A jó partoktatásnak a nevelés a fö módszere és a vezetők példa- mutatása. Helyes lenne, ha minden pártszervezet a taggyűléseken bí­rálná meg azokat, akik nem tanul­nak és megdicsérné azokat a kom­munistákat, akik képezik magukat. Több és jobb példamutatást vár pártunk. Ez egyébként is kötelessé­ge a kommunistáknak. Előre az éiiizem címért, a lelszafeainiási serlegért! Már áramot ad a Borsodi Hőerőmű első gépegysége Hazánk egyik legnagyobb ipari alkotásának, a Borsodi Hőerőmű­nek első gépegységét pénteken haj­nali 5 óra 3 perckor rákapcsolták az országos hálózatra — s így a borsodi hőerőmű már energiát ad az ország ipari üzemeinek. 1952 április 26-án emelték be az erőmű épületének első 38 méter magas, 60 tonna sulvú előregyártott betonoszlopát — s 1952 augusztusá­ban megkezdődött az első kazán szerelése. Német és magyar dolgo­zók együttes munkával készítették a mintegy 7 emelet magas, órán- kint 100 tonna gőzt termelő kazán­kolosszust. Majd megérkezett a I áng gyárból az első turbina, s megkezdődött a szerelés. Kemény munkával, nem egvszer hősies erő­feszítéssel dolgoztak az építők és szerelők, hogy a Borsodi Hőerőmű minél hamarább áramot termeljen. Csaknem egy hónapja a szerelés '»fejeződött — s megkezdődött az első kazán és turbina, valamint az áramot termelő generátor kipróbá­lása csőről-csőre, gépegységről-gép- egységre menve végezték a próba- járatásokat s a villamos berendezé­sek egyidejű szerelésével óráról- órára pontosabban működtek a gé­pek. Csütörtökön már áramszolgálta­tásra készen kezdték a munkát az erőmű dolgozói. A kazánt olajjal felfütötték, aztán nyomás alá he­lyezték a turbinát, forgott a gene­rátor — mikor nem várt akadálv- lyal találták magukat szembe. A villamos részlegben a generátor gerjesztése után az energia irányí­tására szolgáló egyik szakaszoló el­romlott, s ennek következtéiben a nagyfeszültségű sin-csatomán, amely a gerjesztett áramot a táv­vezetékre továbbítja — a szigetelés leégett. Ilyen hiba kijavításához 24 óra kell. Most az erőmű igaz­gatója, főmérnöke és még az előző műszak dolgozói is egész éjszaka együttesen fáradoztak a hiba kija­vításán. Az üzemzavart 10 óra alatt rendbehozték — s pénteken reggel 5 óra 3 perckor az erőmű vezénylő­termében elvégezték a fáziskapcso­lást. A kigyuló piros és zöld lám­pák pedig jelezték, hogy a borsodi hőerőmű már a diósgyőri és az óz­di üzemeknek szolgáltat áramot. (K. L.) Ki termel több acélt egy négyzetméternyi fürdő felületen Simkó Zoltán ózdi martinász DISZ- brigádja párosversenyben van a sztá- 1 invárosi Csont Rudolf martinász DISZ-bngádjával. Januárban az egy négyzetméter fürdő felületen 6 ton­nával több acélt termeltek terven fe­lül. Vigyáztak arra is, hogy az elő­írásnak megfelelően csapolják az acélt. így januárban adagátirásuk nem volt. Selejtjüket 3 százalékról 2.6 százalékra csökkentették s ezzel túlteljesítették a vállalásukat. A Simkó-brigádnak érdemes volt jól dolgozni, hiszen 2231 forint 36 fillért keresett Simkó elvtárs. U! sikerek a diósgyőri acélöntődében A béke-műszakon elért szép eredmények folytatásaként február 9-én is nagyszerű munkát végeztek a diósgyőri acélöntöde dolgozói. Napi öntési tervüket 156 százalékra teljesítették, a kiszállítási tervnek 193 százalékban tettek eleget. A jó eredmények elérésének egyik legfontosabb tényezője a jó anyagellátás volt. A műszaki vezetők előre biztosították az anyagot, így az öntők folyamatosan dolgozhattak, a műszaki vezetők ezen a na­pon hatékony intézkedésekkel segítették a dolgozók tervteljesítését. Előre megbeszélték, összehangolták a programot. A dolgozók munkafel­tételeinek biztosítására megerősítették az éjszakás műszakot. Az üzem vezetői elérték, hogy nem volt programeltérés. Az öntödei kikészítő dolgozói is jó eredményt értek cl. A hónap elején lemaradtak a tervtel­jesítéssel, s felajánlották, hogy február 10-ig behozzák a lemaradást. A béke-műszakon teljesítették is a vállalást. A kikészítők jó munká­ját nagyban hátráltatja az egyenlőtlen anyagellátás, s az oxigénhiány. Az elmúlt termelési értekezleten azonban a kikészítő dolgozói megbe­szélték bz öntödeiekkel, hogy ezentúl egyenletes anyagellátással bizto­sítják ló munkájukat. Az acélöntődéi dolgozói az április 4-i munkaver-* senyben vállalásuk teljesítésével elsők akarnak lenni az üzemek közötti versenyben. Egv kiváló hékeharcos EPERJESI JÁNOS somsályi vájár januárban 168.8 százalékra teljesí­tette havi tervét. Kitűnő teljesít­ménye a legkiválóbb béketett. Valóra váltják szavukat a OiMÓVIiG reszelövágói A D1MÁVAG reszelővágó üzemé, ben a dolgozók a mezőgazdaság fej­lesztése érdekében vállalták, hogy április i-ig terven felül elkészítenek 100 darab lóvontatású, duplavasú ekét. 43 darabot már el is készítet- tele. Az ekegycrlásban különösen ki­tűnt Sterbinszki Róla népköztársa­sági aranyéremmel kitüntetett egy­ségvezető. Kiváló munkát végzett Szécsi Gyula ekeszerelö is, aki 219 százalékra teljesítette vállalását. Jól dolgozik Nagy Sándor kovács, Szabó József szlahánóvista művezető, Lu­kács János sztahanovista reszelő­vágó és P. Nagy Emma reszelővágó. A gyárban íép- ten-nyomon megállít­ják a brigád tagjait: — Mikor jönnek a mi üzemünkbe? — Mert van ám ott is rejtett tartalék bőségesen! A martin öntőcsamokában pl. Rusztler Ferenc elvtárs, többszörös újító szó­lított meg bennünket. __ Elvtársak, nekem is volna egy problé­mám, melyet szeretném, hogyha mielőbb megol­danák. Rusztler elvtárs 4 hónappal ezelőtt beadott egy újítást, melyet elfogadtak s rögtön be is ve­zettek. Az újítás révén az eddigi 40—50 perc he­lyett — nem beszélve a kifejtett emberi erőről — 5 perc alatt készül el a salakgát. Mindezek elle­nére nem gondoskodtak az illetékes műszaki ve­zetők tartalékalkatrészről, elhanyagolták a gát­rakógép karbantartását. Jelenleg az égjük alkat­rész tönkrement, most hasznavehetetlen. A hiányzó alkatrész pedig csak fillérekbe kerülne. Nem használják a kemence javításához a hátsófal falazó gépet sem. Pedig kis átalakítás­sal kiválóan alkalmas lenne a kemence tartóssá­gának növelésére. A sztálinvárosiak nem adnák semmiért ezt a gépet, Diósgyőrben meg ott ál' elárvultán. Mi ebből a tanulság? A műszaki vezetők keveset törődnek az újí­tásokkal, az apró hibákra nem ügyelnek, pedig azok óriásokká szoktak nőni. Érdemes ezen elgondolkozni, mert ha csak az említett kisebb hibákat azonnal kijavítanák, jelentősen megnőne a munka termelékenysége. Bizony az ilyen ap­róságtól függ igen sokszor, hogy milyen minő­ségű és mennyiségű acélt, ad a diósgyőri martin az annyira várt gépek és exportáruk gyártásé­hoz. Az öntőcsarnok egyik legégetőbb pro­blémája: az acélelfolyás megakadályozása. Feb­ruár 8-án pl. a C műszakon 4 üstből — amelv nem zárt rendesen — 1000 kg. acél folyt a föld­re. Gyakori eset a kemencéknél, hogy a kifolyó csatorna csatlakozásánál egy tenyérnyi hézag marad, amit felületesen masszával vagy tégla­törmelékkel pótolnak. S hogy miként teszik ezt. február 9-i eset a IX. sz: kemencénél történt célelfolyás is bizonyítja. A brigád elmondotta a tapasztaltakat Juhász elvtársnak, az öntőcsarnok vezetőjének. Juhász elvtárs többek között ezt válaszolta: — Az acél elfolyása — nem újkeletű (ezt mi is tapasztaltuk) oka, hogy nem tartják be min­den esetben a technológiai fegyelmet, a techno­lógiai utasításokat. A legutóbb már kis könvv alakjában minden dolgozónak odaadtuk a tech­nológiai utasításokat, Februárban vizsgáznak be­A LEGFŐBB: A TERMELÉKENYSÉG Van-e teclinológiai fegyelem ? MÁSODIK NAP lőle. (Ez 8-án és 9-én megtörtént, az osztály­zat: elégtelen.) A brigád tagjai Nagy, Oravecz és Virágh elvtársak ezután az öntőgödör, az alátételőkészi- tés, a kokillák, az öntés, az öntésközbeni acélke­zelés kérdését vitatták meg. Nagy elvtárs pedig Pénzes Márton elvtárssal beszélgetett. Pénzes elvtárs elmondotta, hogy az aláté­teknél használt folyótéglák mérete nem felel meg a kívánalmaknak. A sokféle kokilla miatt különböző méretű folyótéglára lenne szükség. Többször sürgették, jelentették, hogy a méret­nek nem megfelelő folyótégla áll a rendelke­zésre. Ez egyrészt többletmunkát jelent, mert a téglákat faragni kell, másrészt a megfaragott téglák nem zárnak pontosan. így aztán öntés közben az acélelfolyás veszélye mindig fennáll. Egy műszakra kb. 120 db. különféle méretű tol­daléktégla kellene, de nincs. A jelenlegi téglák­ból kb. 240 db-ot használnak fel, mert faragás közben sok eltörik és a fűrészgép használhatat­lansága miatt nem sikerül a kívánt méretre kő­műveskalapáccsal felszabdalni. Ez már 6—7 hó­napja így van s ha a téglaárakat vesszük szá­mításba, a műszakonkínt felhasznált 240 db. tég­la ára hozzávetőlegesen 1.900 Ft értéket jelent s mindezt meg lehetne takarítani, ha a szomszéd Tűzállóanyaggyár a már többször sürgetett meg­felelő méretű folyótéglákat legyártaná. Juhasz elvtárs a téglaügyre a követke­zőket válaszolta: — November óta folyik a vita, húzzák-ha- lasztják a dolgot. A téglagyár még csak most rendelte meg gyárunkban a sablonokat (ha meg­rendelte) s hogy mikor készül el..;? (azt hisz- szük az a martinacélmű vezetőjétől is függ, ho­gyan sürgeti). A termelékenység növekedését akadályozza még az olyan apróbb jelenség is. hogy az acél- beöntő tölcséreket nem használják. Kérdésünkre a dolgozók azt válaszolták, hogy azért nem hasz­nálják, mert igen nehézkes, egy ember szinte képtelen súlyánál fogva is, a megkívánt módon beállítani, sőt konstrukciója is oly rossz, hogy még szállítani is körülményes. Az előzőleg hasz­nált beöntőtölcsért örömmel és kedvvel használ­ták. mert könnyen kezelhető és mozgatható volt. (Miért nem kérték ki a dolgozók véleményét0: A kifolyócsatornák szárítása is nem az elő­írt technológia szerint történik. Néhány kemen­cénél fel van ugyan szerelve a gázszárító pipa, de az sem tökéletes. A sok tömítési hiba miatt sok égő gáz, a drága energia a levegőben elillan, kevesebb jut a csatorna szárításra. A pipák nem érnek a csatornafenék­re, nem nyalja > végig a szárítóláng. Ahol nincs pipa, ott az építkezések­ről lopott fával rakott tűzzel szárítanak. Ez nenz megfelelő, mert a csatornában maradt égéster­mék az acélba jut, elszennyezi s rontja annak minőségét. Ugyanilyen hibái: fordulnak elő az üstök szárításánál is. Az újonnan falazott üstö­ket pl. gázégő pipák hiányában melegönteccsel szárítják. Ez is egyrészt az acél minőségére ká­ros, másrészt az üst tartóssága idejét rövidíti meg. Ezt eredményezi a tökéletlen szárítás. Mindezen szervezési hibák csekély fáradság­gal kiküszöbölhetők, az anyagfelhasználás csök­kenne, az acél minősége megjavulna, a termelés jelentősen megnövekedne. A kemencesor grafikon szerinti üzemelteté­se az öntőcsarnok munkáját nagyban befolyá­solja. Ha a kemencesor eltér a grafikontól, ak­kor felborítja az öntőcsarnok munkáját, s tor­lódás keletkezik. Egy órában az előírtnál több kemence is csapolni akar, méghozzá egyszerre, nem tudják azokat fogadni s az acélt leönteni. Kapkodás, rohammunka van ilyenkor, s ennek velejárója n baleset. Szükségszerü-e? Nem. Kiküszöbölhető-e? Igen. Kétségtelen, hogy a technológiai fegye­lem betartása sokszor objektív nehézségekbe üt­közik, de azért figyelmes, fegyelmezett munká­val sokkal szervezettebbé lehet tenni a termelést a martin öntőcsamokában, mint amilyen jelen­leg. Ehhez az kell, hogy nagyobb gondot fordít­sanak a dolgozókkal való foglalkozásra s min­den esetben meghallgassák véleményüket. A karbantartási munkák elvégzése, a koki'- iapark egységesítése, a grafikonszerinti terme­lés, a gyártástechnológia betartása, a félportál daruk teherbírásának növelése, a gyorsjáratú kemencékhez kokillacsarnok építése — hogy csak egynéhányat említsünk a feladatokból — jelentősen növelné a munka termelékenységét, s elősegítené a jobb minőségű, olcsóbban termelt acél előállítását. Az öntőcsarnok teljesítménye is növelhető, ha az acélélfolyást kiküszöbölnék, a dugópászí­tásokat ellenőriznék és a csapolósegéd, valamint az acélgyártó megkövetelné a kifolyócsatorna pá­szítását és helyes karbantartását. Sok ez? Nagyon sok! De sok tonna acélt je­lentene nemzetgazdaságunknak. A martin öntő­csarnokában azonban még sokkal többre képesek a vezetők és a dolgozók egyaránt, s tegyük hoz­zá, még igen sok a rejtett tartalék itt. Holnapi számunkban a nagyolvasztómű mun­kájáról számolunk be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom