Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-08 / 32. szám

Kedd, 1955. február 8.

.alAKMAU V AKOlioi...

A JÖVŐ OLVASZTÁRAI KÖZÖTT

Két évvel ezelőtt a következő párbeszéd hangzott el a diósgyőri martinban:

— Bizony legtöbb kemencénél már öreg olvasztárok dolgoznak.

— Mi lesz az utánpótlással?!

— Hol vannak a fiatalok?.

— Kik lesznek azok, akik átveszik a kormány- kereket?

A nagy kérdőjel ott lebegett a martin felett. S a megfejtés sem várakoztatott magára sokáig.

— Sasvári István elvtárs megbízzuk önt azzal, hogy megszervezze és kidolgozza egy kohászszakmai iskola tematikáját. A munkát azonnal kezdje meg, az ügy sürgős, nem tűr halasztást.

Körülbelül ezek a szavak hangzottak el két évvel ezelőtt a diósgyőri kohászat műszaki oktatási osztályén.

*

1955 február.

A diósgyőri martin IX. kemencéje előtt vékonydon- gajú, 18 év körüli fiatalemberek szorgoskodnak. Van köztük hosszú, nyurga legény, tömzsi, mokány kis magyar, l-ppen csapolni készülnek. Sajnos az első szúrás nem sikerül, elég a vasrúd vége a tüzes lávában. Másodszorra már nincs semmi hiba. Elől ömlik az acél, hátul pedig a kemencejavításhoz készülődnek.

— Kik vagytok fiuk? — kérdezzük tőlük. Hosz- szu, nyurga fiú válaszol:

— A 113. MTH intézet növendékei, kohásztan ülők.

— Mióta?

— Lassan mór két éve:

— Szeretitek-e a szakmát?

— Ha nem szeretnénk — hangzik a válasz —, már rég megszöktünk volna;

*

Nem sok idő van a beszélgetésre, mert a fiuk komolyan veszik a munkát és nem akarnak szégyent vallani április 4-i vállalásaikkal.

Ezt már az oktatóktól tudjuk meg. A fiuk a hét első három napján iskolába járnak, a hét másik három napján pedig — amint vállalták — egy kemencét „kiszolgálnak". Elvégeznek minden munkát, úgy mint a felnőttek. S ugyanazt a normát teljesítik.

Ez komoly dolog.

László Kálmán és Serfőző István oktatók azt is elmondják, hogy az ipari tanulóknak még más vállalásuk is van: a kemencék karbantartási idejét 20 százalékkal akarják lecsökkenteni.

Gombos János elvtárs, a IX. kemence olvasztóra ezt mondja a fiatalokról:

— Le a kalappal előttük.

1— Aztán teljesítik-e a tervet, ezekkel a tapasztalatlan gyerekekkel?

Mosolyogva válaszol:

— Nincs itt hiba kérem! Kereken megmondom, hogy szívesebben dolgozom velük, mint másokkal. Ha szólok valamit, egyszerre ugrik mind. Nincs vita. Szófogadó gyerekek, nem vall velük szégyent a 113-as MTH.

De hadd említsünk meg néhány nevet a jövő ol- vasztárni közül: Lőrincz Miklós, Farkas Tibor, Ré- miás | József, Csordás Lajos, Csizmadia János, Zoltán László és a többiek, akik már megkóstolták a kemence melegét s akiknek szemét már megkápráztatta a tüzes acél. szilárd elhatározással iparkodnak szakmájuk legjobb elsajátítására;

S e törekvésükben jó utón haladnak. Jutalmat is kaptak. Az öreg olvasztárok véleménye is ezt igazolja. R ha ma még egy-két olvasztár, mint Lakos és az Oláh elvtársak, türelmetlenek is velük, s itt-ott még morognak is rájuk, mindez azért van, hogy mielőbb kiváló szakértői legyenek az acél olvasztásának.

ír

Amikor két évvel ezelőtt a párbeszéd elhangzott, nehezen tudtunk volna válaszolni rá. Most annál könnyebben tehetjük. Lesz utánpótlás. Hiszen itt dolgoznak már a jövó olvasztárai. Jelenleg még az idősek szárnya alatt, de holnap, vagy holnapután már keményen megvetik lábukat a tüzes martinkemencék előtt.

fboda)

éllány szó a gépállomások alkatrészellátásáról

A FÖMÁV miskolci kirendelt^ sége sokszor kap bírálatot a gépállomásoktól, állami gazdaságoktól. Bírálnak bennünket, hogy ezt nem kapnak, azt nem kapnak, nem úgy szolgáljuk ki őket, mint szeretnék. Bizony sokszor igazságtalanok ezek a bírálatok. Néhány fontos alkatrészben ugyanis valóban hiányunk van, ezt népgazdaságunk nem tudja egyik napról a másikra pótolni. Néhány helyen azonban megfeledkeznek erről, inkább csak panaszkodnak. Nem próbálnak meg úgy dolgozni, takarékoskodni az alkatrészekkel, mint kellene.

Pártunk III. kongresszusa minden eddiginél részletesebben foglalkozott a gazdaságos termeléssel, a termelékenység növelésével, de különösen az önköltség csökkentésével. Ha ennek tükrében vizsgáljuk megyénk gépállomásainak, állami gazdaságainak munkáját, itt természetesen csak a műszaki anyagokról, alkatrészekről, gépjavításról van szó — nem kevés eredményt értünk el.

A mezőcsátl, újesanálosi, takta- harkányi gépállomás, a vattai állami gazdaság elsőként fejezték be ez esztendőben a téli gépjavítást. Határidő előtt készültek el. Pedig ők sem kapnak több anyagot, mint más gépállomások. Csakhogy ezek az üzemek észszerűbben, takarékosabban, előrelátóbban dolgoznak. Újítottak, észszerüsítettek, éltek a dolgozók, szakemberek kezdeményezésével. A mezőcsáti gépállomáson például Hajdú Emil főmechanikus elvtárs igen sok 50 százalékig eL használódott gépalkatrészt felújított. A legtöbb gépállomás ezeket már sele.itnek minősítette volna és minősítette is. Sőt Hajdú elvtárs nem állt meg a saját portáján. Összeköttetést keresett kirendeltségünkkel és a gépállomások által behozott „selejt” alkatrészeket is munkába vette. Jónéhányat felújított, s ezzel több mint 30.000 forintos megtakarítást ért el.

A z újesanálosi gépállomás fő- mechanikusa, Bűdi László elvtárs már egy esztendeje a következő módszerrel dolgozik: Eljön hozzánk, s nem új alkatrészekért veszekszik, hanem átnézi a gépállomások által behozott selejtes alkatrészeket. Kiválogatja azt, ami gépe kijavításához szükséges. Az aL katrészeket elszállítják és felújítják. Az 1954—55-ös gépjavítási kampányban körülbelül 90.000 • forint értékű alkatrészt újítottak fel. Ugyanígy szép eredményeket értek el a tak. iaharkányiak is. Ez bizony hasznos módszer, jó módszer, követendő példa. A megtakarított pénzösszeget más területen, kulturális, szociális téren hasznosíthatják. Emellett jobban megy a gépállomáson a munka jobb a dolgozók hangulata, a ver. senyszellem. Nem beszélve arról, milyen jelentős összeget takarítanak meg népgazdaságunk számára.

Természetesen anyagbeszerzésük is más formát ölt, mint néhány gépállomásé. Jóelőre gondoskodnak a javításhoz szükséges anyagról. Hónapokkal előbb beszerzik, amire előreláthatólag szükségük lesz. Nincs is zökkenő munkájukban. Elsőként készülnek fel a tavaszi, nyári kenyér csatára.

A legtöbb gépállomás sajnos még

nem tart itt. Sokszor olyan anyagokat hoznak cserére, amelyek még használhatók. Néhányszor olyat, hogy messziről lesír róla: nem véletlenül ment tőnkre, hanem szándékosan, felelőtlenül tette tönkre egy-egy traktoros. Az anyagrendelések is sántítanak. A sajószentpéteri gépállomás a múlt hónap 25-én beküldte hozzánk anyagbeszerzőjét. A megrendelőlapokat helytelenül állították ki. Olyan alkatrészeket igényeltek, amelyeket nem tudna a gépállomás felhasználni. Végül mégis „kisilabi- záltuk“ mi szükséges. Az anyagot előkészítettük, de még két nap muL va sem jöttek a „sürgősen szükséges“ alkatrészekért. Vajon hasznos dolog ez? Milyen tervszerűen végezhetik ott a gépjavítást? Hiba persze, hogy az anyagbeszerzők nem értenek az alkatrészekhez, az anyagokhoz. A putnoki gépállomáson rövid idő alatt háromszor változtatták az anyagbe. szerzőt. Egész biztosan ez is közrejátszik abban, hogy a gépállomáson nem úgy haladnak a javítási munkálatokkal, mint kellene.

JVémrégifoen listát készítettünk a beküldött selejtes anyagról. Megállapítottuk, hogy 60 százaléka nem természetes elhasználódás következtében ment tönkre. Az ^elhasználódást’* helytelen szerelés, ke. zelés okozta. Ez pazarlás, s itt szólni kell a gépállomások politikai munkájáról, a szakmai továbbképzésekről. Mezőcsáton, Ujcsanáloson tanítják a gépállomás dolgozóit. Jobban értenek a gépekhez, jobban vigyáznak az alkatrészekre, anyagokra. Nem lehetne ezt a módszert követni minden gépállomáson? Felelősségre kell vonni az olyan traktorost, aki hanyagságból tönkretesz valamit, töri a gépet, az alkatrészeket. Meg kell magyarázni, milyen hatalmas kárt okoz ezzel sajátmagának. ;s, a népgazdaságnak is. Itt elsősorban a gépállomások pártszervezetére,

szakembereire, mechanikusaira vár hatalmas feladat. Ha ezek a hibák megszűnnek, ha minden gépállomás úgy dolgozik, mint a mezőcsáti és az újesanálosi, akkor nem lesz alkat, részhiány, nem lesz alaptalan panasz, menni fog a munka úgy, ahogy kell.

VASVÁRI LÁSZLÓ FÖMÁV miskolci kirendeltség

Elmélet! tanácsadó +

Tóth Béla:

AZ ÁLLAMRÓL

II,

Miért nem dolgozik megyénk egyik legkorszerűbb péküzeme

A Sütőipari Tröszt 3. számú telepének korszerűen felszerelt üzemében rend, tisztaság fogad bennünket. De ugyanakkor néma csend is — az üzem nem dolgozik. Fehér- kendős lányoknak kellene sürögni a kenyérhordással, a kemencék szájánál a pékeknek „etetni“ kellene a nagy, telhetetlen gyomrot, amely szép pirosra, ropogósra süti a kenyereket. A két hatalmas dagasztógép, s a kilenc hőkemence azonban unottan várakozik már hosszú hetek óta. Pedig ez az üzem Miskolc és környékének dolgozóit naponta 150 mázsa kenyérrel, vagy 100 ezer darab péksüteménnyel tudná ellátni.

Joggal vetődik fel a kérdés, miért nincs tizemben megyénk egyik legkorszerűbb péküzeme?

Jekkel Béla elvtárs, a tröszt igazgatója felháborodva beszél arról a hanyagságról, mellyel • Borsod- megyei Tatarozó és Építő 'Vállalat hátráltatja a fürdő, öltöző és raktárhelyiségek építését. Még 1953 novemberében elkezdte a munkát és annak elvégzését 1954 május lőre vállalta. A sok sürgető levelet még csak válaszra sem méltatta, a megyei döntőbizottság 1954 június 20-án hozott határozatát — amely kötelezi a vállalatot arra, hogy a munkát augusztus 30-ra fejezze be — figyelmen kívül hagyta. Dolgozik ugyan most is néhány ember az építkezésen, de a hidegben természetes, nehezebben halad a munka.

Ez az oka annak, hogy Miskolcon — de a megyében is — sokszor szidják a sütőipart, mert többször nincs elegendő kenyér és friss péksütemény. Reméljük,- az építővállalat ezután szívügyének fogja tekinteni az építés mielőbbi befejezését és sütőiparunk a telep üzembehelyezésével megszünteti azokat a nehézségeket, melyek még időközönként gátolják a dolgozók zavartalan kenyérellátását.

(MOLNARNÉ)

A második funkció az ország vó- delate a kívülről jövő támadással szemben. A szóul alia! a állam ezzel formailag szintén a megelőző államokra emlékeztet, de azzal az elvi különbséggel, hogy a szocialista állam a dolgozó többség vívmányait védel taesi a külső támadással sze-mben, alig s bu rzsoá állam a kizsákmányoló kisebbség vagyonát és kiváltságait védelmezi, a hódítás, a rablás szán déba vezérli.

Ha csak a két funkciót vessz,ük is alapul, láthatjuk, hogy a szocialista (álamnak e funkciói magukban, tar ‘almukban, mások mint a burzsoá államokban.

A proletárforradalom győzelmével, a* új szocialista állam létrejöttével azonban a fent említett két funkción kívül létre jön egy új, az előzó' álla mokkán eddig nem isimért funkció.

állami szerveink gazdasági szervező és kulturális nevelő munkája,

a-melynek az a célja, hogy kifejlessze az új szocialista gazdaság csíráit és a ezocializmua szellemében átnevelje az embereket.,

A szocializmus építése idején éppen ez a legfontosabb. Szemben a burzsoá állammal, a munkásosztály állama tehát új típusú állam, amely nem mást jelent, mint proletárdiktatúrát, a többség hatalmát a kisebbség felett. A szocialista állam új módon demokratikus, új módon diktatórikus. Do. mokrécia az eddig elnyomott, kizsákmányolt tömegeknek, diktatúra az eddig kizsákmányoló kisebbség felett.

így van ez a magyar népi demokrácia államában is. Állami életünk legfőbb irányítása, a dolgozók által a legszélesebb demokrácia alapján, köz vétlenül megválasztott országgyűlés kezében van letéve. Ma már hadseregünk, karhatalmi szerveink, bíróságaink, ügyészségünk stb. teljes mértékben a nép szolgálatában állanak. Állami életünk alapja pedig a dől- gozó tömegek tevékeny részvétele az államba lala-m gyakorlásában és az államigazgatás munkájában. A helyi tanácsok létrehozásával a dolgozók végleg bevonultak a hatalom sáncába és az államigazgatás tevékeny részeseivé. az országépités irányítóivá váltak. Ezzel az államgépezet egyéb részeinek szocialista irányú átalakításé, val befejeztük lényegében a regi búr. zsoá államgépezet széttörését. Teljesen és örökre eltűnt dolgozó pépünk életéből emberi és állampolgári jogainak én szabadságának egyik • legnagyobb akadálya — a nagybirtokos- burzsoá államgépezet.

Hiba volna azonban, ha a hatalom megragadása megnyugvásra késztetne bennünket. Sokszorosan alá kell húzni és pártunk nem győzi eléggé hang- súlyozni, hogy a munkásosztály nőm képe« valamennyire is tartósan megőrizni politikai hatalmát, ha nem ápoljuk eléggé szocialista fejlődésünk új hajtóerőinek soraiban vezető helyet elfoglaló munkás-paranzt szövetséget. A munkás-paraszt szövetség vezető ereje a munkásosztály, amely a hatalmat nem osztja és nem oszthatja .meg más osztályokkal, a hatalom gyakorlásába azonban bevonja a nem proletár, de dolgozó osztályokat is. A proletárdiktatúra osztá.lytartalma azonban ennél sokkal szélesebb.

Mit jelent az, hogy a proletárdiktatúra bázisa a munkás-paraszt szövetségen nyugvó szélesebb osztályszövetség?

Az osztályszövctacg két pillére: a munkásosztály és a dolgozo psrasztM e g h i t ó

A Megyei Kereskedelmi Igazgatóság és a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete Területi Bizottsága a Széchenyi u. 26. sz. alatti kultúrtermében tartja a

„MUNKAVÉDELEM A KERESKEDELEMBEN"

c. kiállítását.

A kiállítás február 10-től—19-ig, naponta d. e. 10 órától este 20 óráig

tart nyitva.

Ünnepélyes megnyitó február 9-én, 17 órakor.

Kérjük a dolgozókat és a vállalatokat, hogy a kiállítást — csoportos látogatás keretében is — minél nagyobb számban tekintsék meg. Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók

Szakszervezete. Megyei Kereskedelmi Igazgatóság

ság. Főercjo a munkásosztály. A proletariátus diktatúrája sajátos osztály- szövetségen alapul. Ennek a munkái.

osztály vezette szélesebb osztályszö- vetecgr.ek a gerince a muukás-paraszt szövetség, célja a szocializmus aneg- fo-cratéee. A kérdésre azonban csak úgy kapunk feleletet, ha megértjük, mert megkell érteni, hogy e két alap. velő osztály a munkás osztály és a parasztság még nem fejezi ki a szocialista ul'amban élő és tartozó összes dolgozók egészét. Á hatalom gyakorlásában nemcsak a munkásosztály és vezetésével a dolgozó parasztság vesz részt, hanem részt vesz abban például sz értelmiség és más rétegek is, mint ahogyan azt népi demokráciánk életében tapasztalhatjuk. Alkotmá nyunk rögzíti, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé“. Ezért vallja büszkén magáénak államunkat minden becsületes magyar állampolgár. Ezért száll síkra negyszerű feladataink megvalósításáért, belső ellenségeink fekentar- tásáért, szabadságunk megvédéséért.

Lenin elvtárs tanításai méginkább .megértetik a kérdés lényeget. ,.A proletárdiktatúra sajátos formája, osz- tály-zövetscg a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem proletár rétegé (kispolgárság, kistulajdonosok, párás?,kő,?, értelmiség stb.), vagy azok többsége között. Szövetség a tőke ellen, szövetség a töke kísérleteinek tel jes elnyomására, a szocializmus végleges megteremtésére és megszilárdítására.“

A proletárdiktatúra tehát a munkás paraszt szövetségen nyugvó szó 'jesebb őszi ál ószövetség. E széles Szövetség létrehozása azért szükségszerű, mert a legszélesebb tömegek bevonása, alkotó erejének felhasználása nélkül a szocializmust felépíteni nem lehet, A szocialista államnak azért feladata, hogy ezeket a tömegeket bevonja az építésbe, megértetni velük, hogy a prolietárdikfatúra sokkal előnyösebb számukra, mint a burzsoá diktatúra.

A népi demokrácia viszonyai között a széles népi összefogásnak a kifejezője a népfront, mely arra van hivatva, hogy átfogja a lakosság túlnyomó többségét ás bevonja a szocializmus ópítésébo. Nem másról, csupán egy dologról van itt szó, a még soha ne.m látott erővel kibontakozó nem zeti összefogásról. Ilyen széles nemzeti egység megteremtéséhez a lehető, ség adva van. Adva van, mert pártunknak olyan politikája van, amely híven kifejezi nemcsak a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeit, hanem egyben kifejezi az egész nem zet- érdekéi/is. Olyan politika ez, ame lyet meg ha nem is ismer éo vall .magáénak minden részletében a dől gozók minden rétege, de fő céljával azonosíthatja magát az egész dolgozó lakosság. Ez a politika a jólét, az életszínvonal emelésének, a béke megvédésének politikája.

A párt új politikájának nyomán kialakuló nemzeti egység hatósugarát újabb százezres, milliós tömegekre, az egész népre terjeszti ki. A mi feladatunk pedig e kérdésben az legyen, hogy ne engedjük % nép e nagy frontjába esküdt ellenségeinket, a magyar függetlenség, a béke ellenségeit.

Nem lehet ok a félelemre, mert azzal, hogy ezek kívül rekednek a nem zet falain, a nemzet számbelileg alig lesz kisebb, de sokkal nagyobb lesz erőben, szilárdságában.

A mezőgazdává«; felvirágoztatásáért

ei^ewmlepnpkükmeßmoetkezelj a bóklóquládúljam

MAW$37feizm 'műiéi

A TAG0H mhk P£m

MH'%f

ír; ÖÍÜf-Jg

. ó p. 1 Ú SWŰCtkeWÜ föld Ö100 Kh-róf

! * P.SsB nóaekedeH.

| Zrá^iemeloMmlneteí síopgaífnm Íagjüínéi fioed^tne {úíhufodja a i'jqjobhan (futídálkoéó

h. %fi’ikh pl

•Mi