Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-04 / 29. szám
I Az Országos Béketanács Illése V*----------------------------------------------------' AZ MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPDA SokszúzmHIió forintét ferdítünk az idén üzemek felújítására, korszerűsítésére Xi. evíoiya ■ > 29. 8zam Ara 50 filier Miskolc. 1955 február 4, péntek A szovjet hősök emlékére emsokára rügybeborulnak a fák. Milliónyi új, éltető élet sarjad a megannyi szorgos kéz ápolta mezőkön. Érlelő, gazdag nyár küld lágy- fuvallatú, bátorító üzenetet. S már az első fuvallatra mélyet, szabadot lélek, zik az ember. Erősen, határozottan belefújja a semmibe a tél nyomasztó szürkeségét, sötétségét. Azután virág- baborulnak a fák, hogy így színpom- pásan, teljes leijükben ünnepeljék a felébredést. A zsarnok tél megfutamodik, a fojtogató jégbilines csör- renve foszlányokra hull s győzelmes fényével mindent beragyog a nap. Tizedszer azóta, hogy mélyet, szabadot lélegezve előléptünk az évszázados sötétségből s bilincseinken tiporva elindultunk a minket megillető úton, a szabadság útján. Szerető, erős kezek tépték szét börtönünk rácsait, öleltek baráti keblükre segítőn, támo- ddtón, hogy már az első léptünk is biztos legyen, határozott legyen. Tíz esztendeje, hogy a gond-, nélkülözés- börtönszagú proletárkunyhók penészes sötétjét beragyogta a szabadság fénye. Ünnepre készülünk, mint a természet. Ünnepelni a felébredést, a tíz év előtti örökké emlékezetes, történelem- formáló napot. Űj életünk születésének napját. Tíz esztendő alkotómunkájától, sikereitől megerősödve, felemelt fejjel tekintünk végig az elmúlt éveken. Szám bevesszük mi volt, mi van, hogy volt, hogy van. örülünk a szabadságteremtette mának, a szabadságteremi ette holnapnak. Büszkén szemléljük tíz esztendő alatt emelt békeerődjeinkef. egy új, boldog országot a régi romhalmaz, siralomvölgy helyén. S még büszkébben bizakodva tekintünk a holnapok, holnap- utánok felé. Karunkban, szívünkben, egész énünkben érezzük a tíz év alatt eggyéforrott, megbonthatatlan közösségi erőt, a párt erejét, a nép erejét, amellyel formáltuk a mát, teremtet- 1 űrt k n hol normák biztos alapot. E nélkül az erő nélkül nem lettünk volna képesek eljutni eddig. E nélkül az erő nélkül ma is ott topoghatnánk, ahol azon az emlékezetes április negyedikén álltunk. Olyan tények, olyan eredmények ezek, hogy meg kell ünnepelnünk, méltó módon. Az első ünneplő szó. az első és legmélyebb, legnagyobb hálaérzés mégsem e nap felé. az eredmények felé, a becsületes, verejiékes ■munka teremtette eredmények felé kell hogy szálljon, hanem azok felé, akiknek önfeláldozása nélkül, vérhnl- lafása nélkül ma nem. lenne mit ünnepelnünk: a szovjet hősök felé! incs mai boldog hazánknak olyan városa, olyan községe, ahol a nwgmbatörő iskolák, lakóházak, a születő új legkézzelfoghatóbb bizonyítékai között ne állna egy-egy márványból faragott fekete emlékoszlop, apró tereken ne fehérlene néhány fejfa. Mindegyiken koszorú, mindegyiken virág, szerető kezek gondozásának nyoma. Némelyiken felirat sincs, de fia megkérdezed, mindenki tudja: Egy szovjet hős pihen itt. Miértünk halt meg! Eljötf eddig, ezer és ezer kilométeren át harcolva az elnyomók, a. kapzsik, a rablóhordák ellen. Eljött, hogy magávalhozza a szabadságot, az emberi jogokat, s vérével, éleiével együtt letegye elénk. „Itt van, éljetek vele, csak vigyázzatok rá. Ne engedjétek elherdálni, mert én az életemet adtam érte, s velem együtt tíz- és tízezer elvtársam.“ A fekete márványoszlopokon már felirat is díszeleg: „Örök dicsőség a hősöknek, akik szabadságunkért és függetlenségünkért harcoltak!“ S utána nevek■ elesett szovjet hősök nevei. Sz. I. Dávidkor gárdaőrnagy. P. A. Zvarginyin őrnagy, a Szovjetunió Hőse. V. L. Scsedvorov hadnagy ... Vajon melyik szovjetköztársaság fiai voltak? Vajon melyik szovjet városból, gyárból, községből, kolhozból indullak útnak, hogy fegyvert ragadvd harcoljanak éveken keresztül. Kiverjék hazájukból a betolakodói, de a határon sem pihenjenek meg, hanem üldözzék tovább, tovább, hogy megsemmisüljön, hogy ne sanyargathasson más országokat sem. Jöttek, harcolva, fáradhatatlanul, hogy elhozzák nekünk is a boldogságot, megteremtsék számunkra a mát... E. V, Bo- juszlavszkij őrnagy ... Bjelorusszia, Kazahsztán, vagy 'Ukrajna aranyló búzatengerei várták-e vissza győzedelmesen? Két idős szovjetember, avagy feleség, apró gyermekek várták sokáig reménykedve még a nagy győzelem után is? Ki tudja, honnan indult el. a hatalmas szovjet ország, mely részéről, fegyverrel a kézben, a mi szabadságunkért harcolni és feláldozni vérét, életét. Itt esett el Miskolcon. Talán az első pillanatban, amikor csizmája győzedelmesen képpont az utca kövén, talán a menekülő zsarnok utolsó golyójától, amikor éppen ki akarta mondani, megismételni a már oly sokszor kimondott gondolatot: — Egymagyar városnak ismét elhoztuk a szabadságot! — Eljött, ezer és ezer veszélyen, halálon át, hogy száz és száz munkáscsalád költözhessen az avasi barlangokból a kényelmes Sztálin úti lakásokba. Életét adta, hogy mi egyetemvárost építhessünk fiainknak, palotákon népi kultúránk fejlesztésére, bölcsődéket a jövő nemzedék palántáinak, hogy minden munkáscsaládhoz beköltözhessen az eddig nélkülözött, könnyezve óhajtott boldogság... Igen, őket kell ünnepelnünk, őróluk kell emlékeznünk elsősorban, amikor végigtekintünk eredményeinken, őket illéti az első köszöntő szó: Hála és dicsőség Nektek, szovjet Hősök, akik véreteket, élet eteteket áldoztátok értünk! zután azokat a szovjet hősöket illeti a köszönet, akik ezer és ezer veszélyen át, megannyi nélkülözés közepette győzedelmesen harcoltak, elhozták a szabadságot nekünk és elvitték millió és millió munkás, dolgozó számára, egészen az Elbáig. Akik élve, győzedelmesen kerültek ki, a harcból. Akiknek ereje, becsülete biztosította számunkra és biztosítja ma is, hogy békés körülmények között, nyugodtan dolgozhattunk, dolgozhatunk. Akik vigyázó szemmel állnak őrt a mi életünk, az egész világ békéje felett. A szovjet népet illeti a köszönet, aki testvéri szeretettel nyújtja felénk segítő kezét sza. badságunk születésnapja óta, hogy erősödjünk, izmosodjunk, hogy a mi számunkra ne legyen lehetetlen. Ünnepre készülünk, legszebb, legnagyobb ünnepünkre, a szabadság ünnepére. Téli álomból ébredező mezőinken, gyárainkban, bányáinkban, épülő házainkon egyre serényebben munkálkodnak a dolgos, izmos kezek. Ezer és ezer fogadalom születik szerte a megyében, szerte az egész hazában, n. még több, a még jobb érdekében. S ezernyi házat emelünk, ezernyi gépet gyártunk, ezer és ezer vagon- dal több gabonát termelünk. Emlékoszlopok, mindennél drágább, ragyogóbb emlékoszlopok ezek. Odaállítjuk megannyit az elesett szovjet hősök emlékoszlopai mellé s többet mondanak a márványkőnél, az aranybetűs feliratoknál, többet mondanak minden köszönő szónál. Fényesen bizonyítják, hogy megbecsüljük a szabadságot, hogy élni tudunk vele, hogy a hős szovjet nép fiai nem ontották vérüket hiába! Zászlóátafs! ünnepség az Ézdi Mászati Üzemek kulturotthonálian Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói múlt év december havi munkájuk jutalmaként elnyerték a megyei pártbizottság versenyzászlaját. Meg is érdemelték. A kohó, gáz és fűtőolaj egyesített tüzelésének bevezetésével 10 ezer tonna szenet és 90 ezer forint munkabérmegtakaritást értek el. Hozzájárult a sikerhez a minőségi tervteljesítés és a program- szerűség betartása. Az átadási ünnepség Kisgergely János üb elnök elvtárs köszöntő szavaival kezdődött, majd Somogyi Antal elvtárs vállalatvezető méltatta az elért eredményeket. Fehér László elv társ a megyei pártbizottság részéről hangsúlyozta, hogy a megyebizottság zászlaja a jövő feladatainak megoldására is kötelez. Fehér elvtárs ezután átadta a megyebizoít»: y zászlaját. Berki János szervezőtitkár elv társ vette át a vállalat dolgozói nevében a zászlót, s megigérte, hogy ezután még jobban dolgoznak. Kőhalmi Imre elvtárs, az ózdi nagyüzemi pártbizottság titkára köszönetét fejezte ki Ózd dolgozóinak az eddig elért ereaményekért. A zászlóátadási ünnepség keretében több mint 30 ezer forint jutalmat osztottak ki az élenjáró gyárrészlegek, üzemek és dolgozók között. SZÓDI PÄL, ózd Megkezdőin az országos gépipari tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az országház kongresszusi termébe tanácskozásra hívta össze a gépipar legjobb dolgozóit, hogy az elmúlt idők eredményei, hiányosságai alapján megbeszéljék az 1055-ös népgazdasági terv feladatait. A tanácskozáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának taeja, Szalai Béla könnyűipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai BizottságáC«er<?ő János elvtárs Bíró Ferenc. a kohó- és gépipari miniszter első helyetteséneik elnöki megnyitó szavai után Csergő János kohó- és gépipari miniszter mondott beszámolót. — Gépgyártásunk az első ötéves terv során óriási fejlődésen ment keresztül — mondotta többek között a miniszter. — Olyan gépipar fejlődött ki, amely képes a Központi Vezetőség és a kormány által hozott határozatok végrehajtására. A tanácskozás jelentőségét emeli — folytatta —, hogy olyan időpontban határozzuk meg legfontosabb teendőinket, amikor az ország dolgozó népével, együtt a gépipar harcban edzett, kipróbált munkásai is széleskörű muhkaversennyel, nagyszerű tettekkel készülnek hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára. Most teendőink meghatározásánál figyelembe kell vennünk, hogy az 1955-ös esztendő lényegében előkészítése második ötéves tervünknek Bár a feladatokat nem minden részletében hajtottuk végre, mégis megállapíthatjuk: 1954. év folyamán komoly eredményeket értünk el, nagy lépéssel haladtunk előre — mondotta a miniszter, majd részletesen ismertette az eredményeket és megállapított®, hogy az elmúlt esztendő során üzemeink termelésének átcsoportosítása -terén jelentős lépésekkel haladtunk előre, s a közszükségleti cikkek gyártására vonatkozó tervét az ipar globálisan teljesítette. Ezután rámutatott a miniszter arra, hogy az eredmények mellett több hiányosság is akadt és emiatt lakosságunk még ma is egy sor, számára fontos gyártmányt kénytelen nélkülözni. Hibáink közé tartozik, hogy a mezőgazdaságnak sok géppel adósok maradtunk. Az elmúlt év utolsó negyedévében ölven százalékkal több közszükségleti cikket gyártottunk, mint az első negyedben. Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben az évben most már gyorsabb ütemben tudjuk kielégíteni a lakosság igényeit. A miniszter ezután az átcsoportosítás problémáival foglalkozott. — Külön kívánok foglalkozni egyik legfontosabb feladatunkkal, exportkötelezettségeink teljesítésével — folytatta beszédét Csergő János. Jelenlegi anyagellátási nehézségeink jelentős részben saját hibánkból fakadnak, mert nem biztosítottuk ezeknek ellenértékét az 1954. évi exporttervek minden részletben való teljesítésével. Bár éves exporttervünket tavaly nem teljesítettük, mégis dicséret illeti azokat az iparágakat, vállalatokat, s ezek igazgatóit, mérnökeit, technikusait. munkásait, akik eredményesen küzdöttek az exportterv tejesítéséért. Különösen ki kell emelni a negyedik negyedév lelkes munkáját, amely olyan eredményeket hozott, amilyenre gépiparunkban még nem volt példa. Az eredmények mellett meg kell mondani azt is, hogy exportra dolgozó vállalataink egy része a múlt évben nem foglalkozott eléggé az exportgyártmánvnk továbbfejlesztésével, tökéletesítésével és új gyártmányok kísérleteivel. Nem egyszer előfordult, hogy mire kihoztunk egy új gyártmányt, már el is avult, mert másutt gyorsabban dolgoztak, újabbakat, tökéletesebbet alkottak. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy kiváló műszaki gárdánknak biztosítsuk a külföldi műszaki eredmények megismertetését és túlzottan elválasztottuk az ipari vezetőket a külkereskedelemtől. a múlt év végére már megkezdtük a helyes kapcsolatok megteremtését, de ez nem elegendő. Ezen a téren is bátran tovább kell haladnunk. Sok igazgató hangoztatta a múlt év elején, hogy túl nagyok az exnak tagja, Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Er* dey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Szőnyi Miklós* a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke; Eljöttek az ipar legjobb munkásai, kiváló műszaki dolgozók, a műszaki tudomány több képviselője* az üzemek párt- és szakszervezeti vezetői. kohó- ós »épipari miniszter beszéde port terén vállalt feladataink. Nekünk az volt a véleményünk, hogy a feladatok valóban nagyok, de nem megoldhatatlanok, minden lehetőség rendelkezésünkre áll, hogy teljesítsük azokat. Az önköltségcsökkentés terén még igen nagy lehetőségeink és teendőink vannak A gazdaságos termeléssel foglalkozva, meg kell állapítanunk, hogy a gépipar előirányzott önköltségcsökkentési tervét nem teljesítette. Hogy az önköltségcsökkentés terén milyen kihasználatlan lehetőségek vannak, hűen példázza a Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett Wilhelm Pieck vagon- és gépgyár munkája. A győri vagongyáriak munkáját, módszereit bármely üzemünkben megvalósíthatják, ez máris 10 milliós megtakarításokat jelent népgazdaságunk számára. Es hogy ha ezek a szervezési jellegű módszerek megfelelő műszaki intézkedésekkel párosulnak, akkor a 10 milliók akár 100 milliókra emelkedhetnek. Ezután üzemeink életéből sorolt fel példákat, amelyek mind bizonyították, hogy az önköltségcsökkentések terén még igen nagy lehetőségek és teendők vannak az iparban. Az elmúlt évben panaszok hangzottak el az anyagellátás zökkenői miatt — folytatta beszédét — s mindjárt hozzáteszem: a panaszok jelentős része valóban indokolt. Nem mindig rendelkeztünk annyi anyaggal, mint amennyi szükséges. Mégis sok helyen felelőtlen pazarlás folyik az anyagok felhasználásánál. Egyes öntvényfajtáknál igen ma7 gas a selejt, kovácsoló üzemeinkben és öntödéinkben a tonnaterv teljesítése érdekében igen sokszor nagyobb ráhagyásokat alkalmaznak, mint amilyeneket a szabvány előír. Az önköltség csökkentését akadályozza az úgynevezett irányító munkát végzők magas létszáma is. Itt az Ideje, hogy a vállalatirányítást most már valóban észszerüsítsük* egyszerűsítsük. Az önköltség nem kielégítő alakulásáért a minisztérium vezető: is felelősek. Nem követeltük meg kellő eréllyel az önköltségcsökkentési tervek maradéktalan teljesítését. Csak megkésve, a legutóbbi időkben tettük a gyártási költségek csökkentését a prémium feltételévé. —■ Életkörülményeink állandó javulásának elengedhetetlen feltétel® a munka termelékenységének szüntelen növelése is. Számunkra az sem közömbös) hogy a termelékenység növekedéséi milyen eszközökkel érjük el. A tér- melékenység- növelését eddig nagyrészt csak a teljesítményszázaíékck fokozásával, a normák túlteljesítés sével értük el. A teljesítményszázalékok emelkedésében nem egyszer a normalazítás is közrejátszott. Igen fontos, hogy a gyártás- és gyártmányfejlesztést, a munka helyesebb szervezését és a "közvetlen termelőmunkában résztvevő létszám arányának növelését is fokozottabban állítsuk a termelékenység növelésének szolgálatába. Népünk életszínvonalának emelése, a szocializmus építése azonnali tetteket követel az önköltség csökkentése és a termelékenység növelése terén. Érjünk el végre gyökeres fordulatot ezen a téren is! Foglalkoznunk kell a vezetés módszereivel is, hiszen eredményeinkből és hibáinkból egyaránt kitűnik, hogy mennyi minden függ a vezetők jó vagy rossz munkájától« Legfontosabb feladataink az év folyamán — Munkánk értékelése során szándékosan foglalkoztam részletesen a legjellemzőbb hiányosságokkal, hibáinkkal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elért eredményeinket lebecsüljük. Számtalan biztató jel mutat arra, hogy hibáinkat ki tudjuk javítani, hogy újabb, még nagyobb eredményeket érjünk el. — Ezévi legfontosabb feladataink tehát a következők: I Minden részletében teljesíteni -*-• kell 1955. évi népgazdasági érvünkét, ezen belül is elsősorban sikerre kell vinni a negyedévi tervet. O Fordulatot kell elérnünk a ter- melékenység emelésében ás az önköltség csökkentése terén. A legnagyobb mértékben takarékoskodnunk kell. El kell érnünk, hogy a múlt évhez képest átlagosan legalább két-három százalékkal csökkenjen a gyártmányainkhoz felhasznált anyagmennyiség. Importanyagoknál ennél is nagyobb megtakarítást kell elérni. Mind szélesebb körben kell alkalmazni azokat a technikai eljárásokat és módszereket, amelyek biztosítják a gazdaságos termelést. 9 1954-hez képest kétszeresére ** * kell emelnünk az idén a közszükségleti cikkek gyártását. A termelés növelését ezen a vonalon is úgy kell végrehajtanunk, hogy lényegesen bővüljön a gyártmányok vá’asztéka és javuljon a minőség. A Különös gondot kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztése terén a gépiparra háruló feladatok teljesítésére. Az 1955. évben gyártandó gépekből a terv szerinti meny- nyiséget az egyes mezőgazdasági munkák megindulásának időpontjáig át kell adni. ft Jelentősen növelni kell ex- port-termelésünket. Gyáraink vezetői, mérnökei, kutató és tervező- intézeteink munkatársai tökéletesítsék, korszerűsítsék gyártmány a int-"it. Versenyképes, a technika mai követelményeinek megfelelő gyártmányokat tervezzünk. Több, jobb és olcsóbb exportcikkeket állítsunk elő. fi Biztosítsuk gépeinkhez a szűk- u‘ séges pótalkatrészeket. 7 Állandóan javítani kell dől— * gozóink munkakörülményeit, baleset- és egészségvédelmi, szociális ellátását. A rendelkezésre álló összegeket úgy használjuk fel, hogy azokból jusson a legfontosabb és legsürgősebb munkásvédelmi beruházásokra. Q Vállalataink vezetői tartsák mindennpi feladatuknak a szocialista munkaverseny elősegítését. Biztosítsák a verseny feltételeit. Az eddigieknél sokkal inkább támaszkodjanak a dolgozók alkotó kezdeményezéseire. Beszéde végén a pártszervezetekkel. a szakszervezeti bizottságokkal és az üzemi DISZ-bizottságokkal való fokozott együttműködésre hívta fel a küldöttek figyelmét Csergő János kohó- és gépipari miniszter.. Pálmai József elvtárs felszólalása A miniszter beszédét kővető vitában felszólalt Pálmai József, a DIMÁVAG igazgatója. Visszatekintve a gyár eddigi működésére, elmondotta, hogy csaknem két éve állandóan teljesítik terveiket és a gazdaságos termelés megjavítására is számos intézkedést tették. Ezután felhívta a figyelmet arra, hogy a legnagyobb gonddal kell ügyelni a műszaki normák előírásainak betartására. majd javasolta, hogy az illetékesek vizsgálják felül a minőségi kötbérrendeletet és tegyék érdekelt. (Folytatás a 2. oldalon.)
