Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-26 / 48. szám

Szombat, 1955. február 26. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A PÁRTÉLET NAPI HÍREI Minden határosat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle A közelmúltban nagyaktívaérte- kezletet tartottak a kazincbarcikai 31/2. Építőipari Vállalat és a Hő­erőmű Vállalat kommunistái. Mint minden aktívaülésen, itt is sok szó esett az elért eredményekről, a nagyszerű 10 éves fejlődésről. Ka­zincbarcikán az utóbbi évek során nagy változások történtek. Uj város épült az egykori szántóföldeken. A felszólalók jelentős része a takaré­kosság fontosságával is foglalkozott, mert még gyakori a pazarlás, po- cséklás. Az aktívaértekezlet hatá­rozatot is hozott. Nézzük, mi történt a határozat után? Pár nap múlva az építkezés területén' az egyik teherautó befúlt a sárba. Ilyenkor az a szokás, hogy hévért hoznak, fát tesznek a kerék alá és kiemelik. De itt nem ez tör­tént. A gépkocsi vezetője új téglát pakolt a kerék alá. Körülbelül 100 darabot sikerült is betömnie a sár­ba, de úgy látszik ez még .kevés volt, hullámpalával egészítette ki a gödröt. Amikor megláttam, figyelmeztet­tem a gépkocsivezetőt —- ügyet sem vetett rám. Utána a 31/2. Építőipart Vállalat vezetőségének szóltam —- a válasz: „kérem, nem hozzánk tarto­zik". Mégsem hagytam annyiban a dol­got, jelentettem a Hőerőmű vezető­ségének. A válasz ugyanaz volt. Utá­na elmentem még egy-két helyre, gondolva, hogy a legilletékesebbek csak intézkednek. Végül is magam álltam neki és a 100 darab téglát, meg a 30 darab hullámpalát kiszed­tem a sárból. Nem egyedüli jelenség ez a 31/2, Építőipari Vállalatnál. Gyakran elő­fordul, hogy 10 vagon téglát kipa­kolnak és abból öt vagon törmelék­ké válik. A Hőerőmű területén is bizonyára sokan észrevették, hogy az oxigén­palackok szanaszét hevernek. Szó nélkül elmennek mellette dolgozók, vezetők egyaránt. A nagyaktívaülésen hozott hatá­rozat: „takarékoskodjunk az anyag­gal!“ — csak papíron szerepel, a példák ezt igazolják. Ne feledjék Kazincbarcikán sem, minden határozat annyit ér, ameny- nylt megvalósítanak belőle, jelen esetben a takarékossági határozatuk semmit sem ér. FÓNAGY ISTVÁN szervező Az MDP-csoport munkájáról A karcsai tanács MDP csoport munkájáról Balogh István elvtárs a következőket írja: — Három hónapja, hogy megala­kult az MDP csoport, de még eddig egyetlenegy alkalommal sem hívtak bennünket össze tanácskozásra. Azt sem tudjuk, mi a tennivalónk. Pedig nagy szükség lenne az MDP-csoport munkájára. A tanácsban és a köz­ségben kiig hallani valamit a felsza­badulási versenyről. Nincs aki élesztgesse, segítse, szervezze a ver­senyt. A községi pártszervezet ve­zetősége nem törődik az MDP-cso­port munkájával. Pedig községünk a járás egyik legnagyobb községe, a begyűjtési és adófizetési terv teljesí­téséhez jelentős segítséget tudna nyújtani az MDP-csoport. Szeret­ném felhívni a pártvezetők figyel­mét, hogy foglalkozzanak többet jobban az MDF-csoporttal. Én a magam részéről válla,lom, hogy áp­rilis 4 tiszteletére évi tojás- és ba­romfibeadási kötelezettségemet tel­jesítem, ugyanakkor kifizetem egész évi adémat. Politikai iskolánk életéből A legutóbbi foglalkozáson ,.a taná­csok feladata“ című anyagot tárgyal­tuk meg. Az iskola hallgatóinak leg­nagyobb rccze vasúti dolgozó, akik különböző munkahelyen dolgoznak és sok tapasztalatuk van a taná­csok munkájáról. A foglalkozáson rendszerint beszámolunk egymás­nak, hogy melyik községben mit ta­pasztaltunk. Vamyik József elvtárs elmondotta, hogy például Hejőpapl­ban a tanács vezetői nem sokat tö­rődnek a kuHurélattel. A kultúrte­rem piszkos, s így nem látogatják a a dolgozó parasztok. KELEMEN IMRE levelező, Mezőcsát Példa m u fa tó propngandista Instruktor! körzetem legjobb pro­pagandistája Csordás Imre igazgató­tanító Pere községben. Iskolai szün­idejét c. perei kommunisták és a község dolgozóinak nevelésével töl­tötte. A politikai iskolák vezetésére pontosan felkészül, s a pedagógiai tudományok legjavát, adja a hallga­tóknak. Ezenkívül Szabad Föld Téli Estéket és más tudományos összejö­veteleket is tart, ahol a dolgozók kulturális fejlődését segíti elő. .Tó munkát végez a DISZ-ifjúság nevelésében is. Színjátszó csoporto­kat szervez. Vegyenek példát Csor­dás elvtársról az abaujszántói járás pedagógusai és propagandistái, ta­nítsák a dolgozókat és fejlesszék népünk kulturális életét úgy, mint Csordás Imre elvtárs teszi. GYÖMBÉR JANOS jb. instruktor ..............................................................................................un -----------------------------------------­^eeeeteeeeeeeeeeeaeeaaeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeaeeeeeeeeeeeee •• e a a , Sorikor dúlcit cAizaléit )► 1955 február 16, délután. Fér. flak, asszonyok, gyermekek sietnek az aszalói utcán. Egyesek hallgata­gon, töprengő arccal, mások elénk beszélgetésbe merülve igyekeznek a termelőszövetkezet leié. Hetet .üt a toronyóra, elcsendese­dik a zsibongás, megkezdődik a Szabadság termelőszövetkezet köz­gyűlése. Minden szempár az elnöklő Kovács Károlyra tekint, aki a napi­rendi pontokat olvassa fel: 1. elnök- választás, 2. kizárási javaslatok elő­terjesztése. Üj elnököt kell választani. De ki legyen az? Sós elvtárs, — a jelen­legi elnök — becsületes, dolgos em­ber, nincs rá semmi panasz. De mégiscsak más kellene ide, olyan, aki kemény kézzel, nagyobb tapasz­talattal vezetné és javítaná a szö­vetkezet munkáját. Ilyen gondolatok foglalkoztatják a tagságot, amikor elhangzik az első javaslat: legyen Juhász elvtárs az elnök! — De máris megvan az ellen­vélemény: maradjon csak Sós elv- társ az elnök, eddig is jó volt, ez­után is jó lesz! — Élénkül újra, zsibong a méhkas. Két idősebb bácsi ül egymás mel­lett. Az egyik megböki a másikat: Te melyiket választod? — Hát én csak Juhász elvtársra szavazok - hangzik a válasz. — Sok jót monda­nak róla, derék ember az. Egyre több lesz azok száma, akik Juhász elvtársat szeretnék vezető­jüknek. Mikor szavazásra kerül a sor, a karok magasba lendülnek, s a tagság megválasztja új elnökéi: Juhász József elvlársat. Még e! sem Ül a zsibongás, még a levegőben remeg a választás izgalma, amikor rátérnek a másik napirendi pontra. Nem kisebb do­logról van szó, mint arról, hogy ki­zárja-e a tagság azokat, akik eddig a; csoport kerékkötői, züllesztói vol­tak? Nélkülük indulnak-e el a fel­emelkedés útján, vagy pedig bent hagyják őket. s minden marad a régiben, Űjból élénk vita zaja tölti meg a termet, s a tagok többsége -igazságosan dönt. A kizárlak között von Gyenesz Lajos is, aki a termelőszövetkezet alakulásakor lépett a csoportba. Nem volt vele kezdetben semmi baj. Lelkiismeretesen dolgozott, a tagság bízott benne, vezetőségi tagnak vá­lasztották. Elnökhelyettes lett, ebben a minőségében azonban Gyenesz Lajos valahogy megváltozott. Vá- radi Ferenccel és Lengyel Istvánnal züllött, erkölcstelen életmódot foly­tatott és „sógorság-komaság“ sze­rint akarták vezetni a csoportot. Ifj. Soltész Ferenc juhász sem sok­ban különbözött tőlük. Olyan dolgo­kat követett cl, amelyek összeférhe­tetlenek a közösségi szellemmel. Nem egyszer saját céljaira használta fel a takarmányt, amit a juhok eteté­sére kapott. Sertéseit hizlalta vele. Sokáig űzték mesterkedéseiket, de „ami késik, nem múlik“ tartja a magyar közmondás; Gyenesz Lajost és társait a közgyűlés egyhangúlag kizárta. " ............. Mindenki úgy érzi, hogy forduló­ponthoz érkezett, s bizalommal te­kinthet a jövő felé. Ilyen körülmények között vállalja Juhász József elvtárs, hogy a veze­tőség és a tagság támogatásával jó­léthez vezeti a szövetkezet közössé­gét. * Február 17. Sűrű pelyhekben hull a hó, amikor az aszalói MAV­AUT megállónál leszóltunk az autó­buszról. Tétován nézünk körül az is. merctlen községben, — rajon merre találhatnánk meg a Szabadság ter­melőszövetkezet irodáját, no meg Juhász elvtársat, a csoport új elnö­két. Két férfi áll a közelünkben, s várják már, hogy útbaigazítást kér­jünk tőlük. Kiderül, hogy éppen a termelőszövetkezet felé laknak, így együtt indulunk útnak. Sok minden­ről esik szó, az időjárásról, vetésről és a szövetkezetről is. Az egyik kí­sérőnk régebben tagja volt a szö­vetkezetnek, de kilépett, mert heve­seit e a jövedelmet. — No meg Gye­nesz Lajosék mesterkedései is elvet­ték a kedvemet a közösködéstöl — teszi hozzá. Most egyénileg gazdál­kodik, de érezni a hangjából, hogy nem szívesen hagyta ott a csoportot. Megérkezve barátságosan búcsút veszünk s belépünk a termelőszövet­kezet irodájába. Ott találjuk Sós elvlársat. Ital- mann Jánost, a. szövetkezet párttit­kárát és Juhász elvtársai, — Most jöttünk haza az erdőből — újságolja Juhász elvtárs —, épp hogy megmosakodtunk, meri hát ilyen munkánál az ember bizony sáros lesz. — Fát vágunk a téli időszakban■ — egészíti ki Sós elvtárs. — Már 79 köbméter akácfát termeltünk ki. Egy részéi eladjuk, így a tagság pénz­hez jut, a másik részét pedig a szö­vetkezet céljaira fordítjuk. Azután a napi munkáról és a más- narri feladatokról folyik a szó. Juhász elvtárs. a termelőszövetke­zet új elnöke 35 év körüli férfi arcán a magyar paraszt ember sa. jálos jelleme tükröződik. A múlt­ban ö is azokhoz a nincstelenekhez tartozott, akiknek munkaerejükön kívül semmijük sem volt. — A fel­szabadulás előtt, gazdasági cseléd voltam — meséli. — Csak a szenve­dés és a keserűség jutatt osztály­részül. A felszabadulás után, föld­höz, emberibb körülmények közé jutottam. Sok helyen megfordultam, sokféle munkát végeztem már, de mégiscsak visszavágylam a faluba. Hiába, az igazi parasztembernek a föld a mindene. Az elmúlt eszten­dőkben a mezőcsáti, tavaly a szik­szói járási tanácsnál dolgoztam, mint termelőszövetkezeti szervező. Most visszajöttem, mert visszavágylam. — Itt nőttem fel ebben a faluban — folytatja. — Ismerem jól a szö­vetkezetét, s kötelességemnek tar­tottam. hogy oda menjek, ahol leg­jobban tudom hasznosítani munká­mat a közösség érdekében. Mert munka az van itt bőven. Rendbe kell hozni a csoport dolgát. S már meséli is mii tervez­tek, hogyan kezdenek munkához. — Legfontosabb, hogy most, az év elején jól szervezzük meg a munkát és állandó brigádokat, alakítsunk, A közeljövőben tervet készítünk, jöve­delmezőbbé tesszük majd a gazda­ságot. Nem hanyagoljuk el a tagfel­vételt sem. Már a mostani közgyű­lésen is vettünk fel új tagokat. Re­lépett Nagy Béla elvtárs is, a köz­ségi pártszervezet titkára. Fontos probléma a fegyelem kérdése. A jö­vőben nem tűrhetünk meg semmi­féle rendellenességet. Betartjuk és betartatjuk a mintaalapszabályzatot. Nem fordulhat elő olyan eset — umi régebben megtörtént —, hogy pél­dául Soltész Ferenc juhásznak meg­engedték, hogy lovat vasai öljön, állítólag lakásépítkezéshez. És a tagság elnézte, a párttagok, a kom­munisták tudomásul vették az alap­szabálysértést. — Egyik legsürgősebb feladatunk a párttagok közömbösségének fel­számolása. Nekik kell jó példával clöliárni a munkában. Ez persze csak úgy lehetséges, ha az elvtársak tanulnak, ha megismerik az utat, amelyen a jóléthez juthatunk. Meg­kérem az elvtársakat, írják meg á lapban, hogy a járási pártbizottság­tól és a járási tanácstól több segít­séget kérünk, mint amennyit eddig kaptunk. Az alsóvadászi gépállomás­nak pedig azt üzenjük, hogy a szö­vetkezet tagsága becsületesebb, jobbminőségű munkát vár az ottani traktoristáktól. Ha a kért segítsé­get megkapjuk, ígérem a vezetőség és a tagság nevében: ügy fogunk dolgozni, hogy mindenkor nyugodt lelkiismerettel, felemelt fejjel áll­hassunk vezetőink elé. Mindent meg. teszünk szövetkezetünk felvirágoz­tatásáért, tagságunk jólétének eme­léséért. tgv kezd munkához az új elnök. Juhász elvtárs vezetésével az aszalói Szabadság termelőszövetke­zet. Sok sikert kívánunk munkájá­hoz. LOVAS LAJOS Sztálingrád. A Béke utca. Jleiielerőink ít+iík Köszönet a Lenin szakszervezeti Diósgyőrvasgyár egyik legnehezeb­ben megközelíthető részén van a vá­rosi kórház tüdőosztálya. 30 embert gondoznak itt. A • vá­rosi kórház mindent megtesz bete­get ellátása érdekében. Sok nehézsé­get kell leküzdeni. A hivatalos sze­mélyek keveset törődnek ezzel az osztállyal. Hónapok múlnak el anél­kül, hogy meglátogatnák a tüdőosz­tályt. Az elmúlt napokban a Lenin Ko­hászati Művek szakszervezeti bizott­sága két új néprádiót ajándékozott a tüdőosztálynak. A szakszervezet nevében négytagú bizottság látogat­ta meg a betegeket. Elbeszélgettek velük. érdeklődtek kívánságaik iránt. Végül is mindenkinek egy-egy kétkilogrammos csomagot adtak át. Kohászati Müvek bizottságának Ez az egyszerű és nemes cselekedet jól esett nekünk is, a betegek is na­gyon megörültek. Jó lenne, ha a töb­bi üzemek, a DIMÁVAG, a könnyű­gépgyár, a nehézszerszámgépgyár és a különböző bányák is követnék a I,enin Kohászati Művek szakszerve­zeti bizottságának példáját. Mert a betegeknek van még kívánságuk. A gyér könyvállományra ráférne egy kis frissítés. Befejezőül az „Észak- magyarország“ hasábjain köszönetét mondunk a betegek nevében a Le-* nin Kohászati Művek szakszervezeti bizottságának nemes cselekedetéért és értékes ajándékaikért. Dr. PÉNZES GÉZA városi kórház tüdőoszt. alorvosa Mi újság Füzérradványon ? Füzérradvány dolgozói lelkesen ké­szülnek április i-re a szociális, kultu­rális és egészségügyi állandó bizott­ság is munkához látott. Jelenleg két színjátszó csoport működik, az egyik most tanulja a „Pettyes“ című há- romfclvonásos színdarabot, a másik a gyermekkórház csoportja, rövidebb színes műsorral látogatja a környező községeket. Elhatározták, hogy ön­álló zenekart is alakítanak. Szépen fejlődik a sportélet is. Ma már jólmüködö sakk, asztalitenisst csapat van Füzérradványon. A kórház négy orvosa felajánlotta, hogy munkájukon felül a község dol­gozói részére egészségügyi vizsgálatot tartanak. KOLESZAH JANOS♦ Füzérradvány l ICészfitődés a tavadra Csapó István levelezőnk a hejőbábai Haladás termelőszövetkezet munkájáról ír. A csoport tagjai már minden előkészületet megtettek a tavaszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzéséhez. A vetőmagot ki­tisztították, a mezőgazdasági gépek üzemképes állapotban vannak. To­vább folvtatják a tálát Javítási munkát, erre a célra márciusban Itt* holdra elegendő mészkövet kapnak. Az őszi vetésekre kát. holdankint 100 kg szuperfoszfátot szórtak ki. a tavaszi fejtrágyázásra pedig holdan­kint 50 kg. pétisót használnak fel. Egy kérés A gyár utcán az úttestet betonbur kolattal látták el. A gyalogjáróra nem jutott beton. Troszkával leszór­ták ugyan, de már az első eső sarat csinált belőle. A gyalogosok a beton úttesten járnak most. Jó lenne vég­re azt a gyalogjárót rendbehoztf* amíg szerencsétlenség nem történik. JUHASZ LAJOS Miskolc, Rózsa u. 32. Java Az éjszaka sötétjében többet járok autóval, mint világoson s azl tapasz­talom, hogy a főútvonalak: a Szent. Péteri kapu, a, Kazinczy-. Szemere- utca, a Zsolcai kapu, Széchenyi-, Hu­nyadi-, Tieeshonvéd-utcák, a Sztálin út városunk legrosszabbul kivilágí­tott. utcái. Bár ezek az utcák éjjel is elég forgalmasak. A közvilágítás fő­Hozzák rendbe Már többször fordultunk a helyi tanácshoz azzal a kéréssel, hogy az utcai gyalogjárókat hozassa rendbe. Esőzés után ugyanis való­ságos sár- és víztenser teszi lehe­tetlenné a közlekedést az utcákon. Már többször kaptunk ígéretet a tanácstól, söl állítólag már pénz is volt rá, de úgy látszik valami még hiányzott ahhoz. Ihogy a tokaji ut­cákról száműzzék a sarat. Annál * I a I « leg azért gyenge, mert az utcai lám­pák rosszul lettek elhelyezve. Vannak olyan utcarészek, ahol az utca köze­pére kellene tenni a lámpákat, vi­szont másutt az utca két oldalára. Az illetékeseknek jó lenne, erre felfigyel- niök. SZUNVOGH PETER mentőápoUj. a tokai! utcákat fájóbb ez, mert Tokaj környékén vannak azok a kőbányák, amelyek a megye útépítéséhez szükséges követ adják. A tanács részéről csak egy kis jóakarat kellere ehhez, s a helybeliek társad« knj munkával is szívesen segítenének az utak rendbehozásában. NAGY ISTVANNÉ Tokaj. kerecsen miért drágább a csokoládé f mint máshol. Például az 1.20-as cso­koládéért 1.50-et számolnak. Régi panasz ez, s jó volna, ha végre' az illetékesek felügyelnének rá. RÁCZ FERENC levelező. Nem tartozom már a gyerekek közé, de a cukorkának, csokoládé­nak nagy barátja vagyok. Éppen ezért bosszantó az. hogy Perecsén a helyi földművesszövetkezeti boltban úgy a cukorka, mint a csokoládé- féleségeket jóval drágábban adják,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom