Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

\ ESZAKMAGYÄRORSZAG Szerda, 1255. január 25. Tanácskoznak a szénbányászat legjobbjai (Folytatás az 1-ső oldalról.) azt tapasztaljuk, hogy a becsületes, tapasztalt bányászok rendkívül elé­gedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a hatáio­zott, keménykezű műszaki vezető­/ két szeretik, akik igazságosan bün­tetik meg a fegyelmezetlenkedőket. Ahol a vettető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, kibontakozhat a munharerwny. nem gátolják, a dolgozók munkalen­dületét apró rfiűszaki hibák. Ennek következtében eredményesebb a munka, nő a teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete, a műszakiak prémiuma. — Ezt mutatták a tapasztalatok is, melyeket a pécsi bányatrüsztnél sze­reztünk. Tudvalevőleg ez a irószt túlteljesítette termelési tervét, é'ó' vájási tervét, csökkentette az ön­költséget és 10 millió forint megta­karítást ért el. Központi Vezetősé­günk ipari és közlekedési osztálya, a szénbányászati minisztérium és a bányász szakszervezet közösen meg­vizsgálták Pécsbányát, hogy meg­állapítsák, milyen speciális rendsza­bályokkal érték el a jó eredménye­ket. A brigád „legnagyobb megle­petésére“ semmi különös rendsza­bályt nem talált, illetve megállapí­tották, hogy a jó eredmény titka, hogy a bányában rend és fegyelem van. Aki fegyelemsértést követ el a munkában, azt keményen felelősség­re vonják. A műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szakszervezet együtt dolgoznak, vigyáznak az anyagra, takarékoskodnak, nem tűrnek laza­ságot, lopást. Az elvtársak hallották Vereczkei elvtársnak, a pécsi tröszt igazgatójának hozzászólását, aki el­mondotta, hogy figyelme még az olyan látszólag kis tételekre is ki­terjed, mint a munkaruha jogtalan viselése, az étkezés jogtalan igény- bevétele stb. A pécsi tröszt jó ered­ményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül szovjet mérnök elvtársak dolgoztak, de a további eredményt már a szervezett, fegyelmezett, szolid munka adta, amely meghozta gyümölcsét nem­csak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csi­nálni Pécsett — és hozzátehetem, más trösztöknél is — az végrehajt­ható mindenütt. A fejteljcsítmények növelése, as önköltség csökkentése, a munkateljesítmény emelése, a fegye­lem, megszilárdítása — esek most bá­nyászatunk központi kérdései és hoz- zátehetem, nemcsak bányászatunké, hanem egész szocialista iparunké és mezőgazdaságunké. Gazdaságosan, ol­csóbban, jobban termelni — ez a nép­jólét emelésének döntő forrása! — Kevés szó esett a tanácskozá­son az 1955-ös tervről. Ebben az évben a szénbányászat termelésé­nek növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bővében van a szénnek, vagy a bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg! Az országnak minden tonna szénre szüksége van és a bányák többet is tudnának adni. Mindjárt hozzátehetem, hogy jövőre többet is fogunk kérni. Most folynak az új ötéves terv kidoigozá­nyák gépesítését, a millszekundumos robbantás kiterjesztését. Tűrhetetlen az, hogy miközben a bányász mun­káját megkönnyítő gépek száma szakadatlan növekszik, ugyanakkor például a jövesztés gépesítése, mint arra Czottner elvtárs tegnapi beszá­molójában rámutatott, a múlt év folyamán csökkent. Meg kel! szűnnie annak a helyzet­nek, hogy ;t rendelkezésre álló gépek a munkaidő jelentékeny részében áll­nak és kihasználásuk igen alacsony. Mi a bányákba egyre több és több olyan génét kívánónk küldeni, amely a nehéz fizikai munkát leveszi a bá nynsz válláról, amely megkönnyíti, meggyorsítja, eredményesebbé teszi a bányászok munkáját, de ez a i<" rekvésünk csak akkor jár sikerrel, ha ezeket a gépeket, igénybe is veszik, megfelelően gondozzák és nem enge­dik, hogy hanyag kozólés miatt üze- menkíviil álljanak. Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is, hogy újítsuk fel a szo­cialista verseny régi bevált módsze­reit, a melegesákánv-mozgalmot. a Eoy mozgalmat, a péntek mozgalmat. Most. hogy az egész ország és körtük nem utolsósorban a bányászéig fel- szabadulásunk tízéves ünnepére ké­szül és b nagy eseményt az egész or­szágra kiterjedő felszabadulási mun ’«sv-rsennyrl és emelkedő munkittsl- jestiménnyel teszi emlékezetesebbé, meg van a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erőre kap­janak. ú.i éWre keljenek. Végére hagytam azt a tényezőt, mely gazdasági életünk minden terü­letén és így a bányászatban is döntő ezerepet kell. hogy játsszon: a gaz daságl vezetők,, a párt. a DT8Z. a szakszervezet együttműködését. Telje, sen egyetértek ó’akáes elvtárssal. aki a tatabányai tapasztalatok alapján megállapította, hogy ahol jó a pártmunka, ott jó a termeié» tónknak, a szakszervezeteknek erőtel­jesen támogatni kell a diszisták jó munkáját, a minden törekvést, amely módot ad arra, hogy a hányában dol­gozó fiatalok minél hamarabb jó szakmunkásokká és egyben öntudatos kommunistákká váljanak. A bányákban elsősorban a kommu­nista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben meg­mutatták, hogy pártunk, népi demok­ráciánk legbiztosabb támaszai. Itt is­mételten szó esett róla- hogy legjobb eredménye a jó példamutatárnak van, Ez igaz. A kommunista példamutatás, tói függ elsősorban, hogy mennyire tudjuk mozgósítani a szakszervezet tagjait, a DTSZ-Fiatalokat, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egyszerű bányászo­kat és a műszakiakat egyaránt. sónak előkészületei. A második öt­éves terv folyamán nemcsak be kell fejeznünk az első ötéves tervben megkezdett különböző üzemeket, de a mezőgazdaság és a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozott fej­lesztése mellett erőteljesen folytatni kívánjuk a szocialista iparosítást, amihez természetesen megfelelő mennyiségű szán leéli. A termelés idei alacsony növelé­sével módot akarunk adni a szén­bányászatnak arra, hogy teremtsen rendet Rajét területén, hozza rend­be a leromlott légvágatokat, gondos­kodjék jobban a munka biztonságá­ról, erősítse meg a munkafegyelmet, gondoskodjék idejekorán megfelelő elővájósróJ, egyszóval teremtse meg azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy jövőre és a második ötéves terv folyamán bá­nyáink egészségesen, erőteljesen fej­lődjenek és alátámasszák, kielégít­sék mindazokat, a követelményeket, melyeket a népjólét emelése, a szo­cializmus építése, a honvédelem vele szemben támaszt. — Ezt a célt szolgálja az új, vi­lágosan, könnyen áttekinthető bére­zési rendszer is, amely előnyben ré­szesít! a nagyobb szaktudást köve­telő elovájáson dolgozó munkásokat és ezzel is odahat. hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg azok a bajok, amelyek az idén az elővájás elha­nyagolásából keletkeztek. Ugyancsak fokozottabban követeljük meg » bá­Mindjárt hozzátehetem, hogy a pácai bényatröszt jó eredményeit megvizs. gáló brigád a sikerek egyik fontos forrásául a tröszt vezetés, a párt, a szakszervezet, a DISZ jó együttmű- kodásét jelölte meg. Külön meg kell emlékeznem a DISZ javuló munkájáról. Tudvalevő, hogy tavaly szeptemberben a DISZ fel; hívására 530 ifjú szenelőbrigád tagjai vállalták, hogy az év végéig tervükön felül 228.000 tonna szenet adnak. E vállalást az ifjak becsülettel teljosí- tették, sőt valamelyest túl is teljesí­tették. A DISZ most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felszabadulás tízéves évfordulójára 110.000 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos vagyok benne, hogy ígéretüket valóra is vált­ják. Egy sor felszólaló o tanácskozá­son rámutatott a DJSZ-ifjak javuló munkájára. Műszaki vezetőknek, pár A termelés kérdéseit össze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és ha*ánk problémáival Mindenki megérti, hogy most, ami­kor a nyugati imperialisták fel akar­ják fegyverezni a német militariz- mu*t, s amikor a béketábor mozgó­sítja erőit, hogy a háborús gyújtoga­tok e terveit meghiúsítsa, a népi de­mokráciánk gazdasági erejének növe­lése, a fegyelem megszilárdítása kü­lön jelentőséggel bír. Elvtársaim, bátran és őszintén nyúljanak e mozgósító munkájukban az úgynevezett kényes, vagy népsze­rűtlen kérdésekhez, Lépjenek fel ke­ményen a fegyelem, a rend érdekében, a lazaságok, a fegyelmezetlenség, a lopások ellen, A bányászok szeretik a nyílt, az őszinte beszédet, a hibák kí­méletlen feltárását, meg is követelik fölünk kommunistáktól, hogy minden kendőzés nélkül mutassunk rá a ba­jokra és a kijavítások módjára. Az elvtársak legyenek biztosak abban, hogy a báuyászság legjobbjai, fiata lók és öregek egyaránt mögöttünk állnak ezekben a kérdésekben és tá mogatják ezt a törekvésüket- hogy rendet teremtsenek a ozóntennelés frontján és megadják a néni demok­ráciának, a szocialista fejlődésünknek azt a szenet, amelyre szüksége van. Az elvfársak, e tanácskozás részt­vevői kénviseljék bátran, határozót tan és erélyesen azokat a javaslatokat és rendszabályokat, amelyek a szén bányászat termelésének terén mutat­kozó hibák kiküszöbölésére és az ol­csóbb, jobbminöségü termelés eléré­sére irányulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll a bá- nyászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pártunk, az egész népi demokrácia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha a tanács­kozás tanulságait megszívleljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányá­szat újra fölfelé ível és a szénbányá­szat dolgozói joggal és büszkén tölt­hetik he helyüket a msgyar munkás- osztály -leseoafában, ahol a felszaba­dulás óta eltelt esztendőkben annyi győzelmes csatát, vívtak. Kívánok teljes sikert e tanácskozás minden célkitűzéséhez, (Lelkes nagy taps.) * A további felszólalásokat csütörtöki számunkban ismertetjük. Josref CypanMewicí levele a S*ov|efunl6 ^•niszlí(T(an?c«álioz Jozef Cyrankiewicz. a Lengyel Nép köztársaság Minisztertanácsának cl nöke levelet küldött a Szovjetunió Minisztertanácsának. Ebben köszönő tét fejezte ki a szovjet kormánynak az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos kutatások fejlesztésében nyújtandó segítségért, A levélben többek között ez áll; „Mindazok a sikerek, amelyeket az atomkutatások és az atomenergia fel- használása terén a testvéri szovjet segítséggel elérünk, a béke ügyét és az összes dolgozók jólétét szolgálják majd. A Lengyel Népköztársaság kor­mánya köszönetét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának önfeláldozó segítségé, ért.“ 1? 0SZSZSZH Minisztertanácsa mellet! niükPdö statisztikai hivatal közleménye az 0SZSZSZK 1954 évi állami nAitpzftasáqfeüesztési tarve teljesítésének eredményeiről Moszkva (TASZSZ). A közlemény megállapítja, hogy az OSZSZSZK köztársasági és helyi Ipara 104 százalékra teljesítette 1954-es össztermelést tervét. A gabonafélék vetésterülete 1954 folyamán 4.4 millió hektárral, ezen belül a búza vetésterülete 2,7 millió hektárral növekedett. Annak ellenére, hogy a Volga. vidék körzetében a termés számára kedvezőtlen volt -- időjárás, az OSZSZSZK kolhozai és szovhozai 1954 december 5-ig 390 millió púd gabonával többet adtak be és adtak el az államnak, mint az 1953-as év megfelelő időpontjáig. Nagy munkát végeztek a szűz- és ugarföldek fel­törése terén. A közlemény megjegyzi, hogy az év folyamán az állami beruházások volumene a köztársaság helyi ipa­rában 39 százalékkal emelkedett. A népgazdaság minden ágában bővült a termelési kapacitás. Az év folyamán az iparban, mező- gazdaságban, az építkezéseken és a közlekedésben foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak száma 5 szá­zalékkal emelkedett. Körülbelül fél- millió fiatal szakmunkás helyezke­dett el a népgazdaságban. Az T 954-es évben tovább növeke­dett a lakosság anyagi jóléte, kul­turális színvonala. Külföldi hírek Párizs: a párjzskörnyéki Courbe- voi 1-ben vasárnap helyi közigazga­tási választások voltak. A választá­sok eredményekép a Francia Kom­munista Párt a városi tanácsban 12 mandátumot szerzett (eddig 11-el rendelkezett). A választás tehát, amelyhez a kormánysajtó nagy re­ményeket fűzött, s amelyeket „poli­tikai próbakőnek’1 nevezett, kommu­nista győzelemmel végződött, annak ellenére, hogy a szavazás napján a Szajna áradása miatt éppen a mun­káslakta negyedek lakói közül sokan, nem járulhattak a szavazóurnákhoz, Három volt MRP_képviselő: Lip- kowski asszony, Louis Vallon (akik .kiléptek az MRP-ből) és André De­nis (akit kizártak az MRP-ből), va­lamint Leo Hamone szenátor (akit ugyancsak kizártak az MRP-ből), el­határozták, hogy „A munka demo­kratikus uniója“ névvel új csoportot alakítanak. ......................................................................... iimiiiiiiiiniiiiiiiiiuminiiumiiiMnm;iliiiiiiiniiiiiiiiniíiiniiiiiiiiniiminnimiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiv EGY NAGYÜZEM TETSZHALÁLA ÉS FELTÁMADÁSA , ‘ Irta: Gerőné, Fazekas Erzsébet II. a FÖLDALATTI SZERVEZKEDÉS DIÓSGYŐRÖTT A GÉPEKET IS ÁLRUHÁBA BUJTATTA Az „újgyárban” ezt így csi­nálták: a munkások feltépték betontalapzatukról az eszterga- padokat, marógépeket, meg a többi szerszámgépet. Óvatosan oldalukra fektették őket, ne­hogy megsérüljenek, tetejükbe pedig ócskavasat, hulladékokat raktak. A németeknek aztán nagy fohászkodások közepette magyarázták, hogy légitámadás tette tönkre a gépeket. így azok hasznavehetetlennek gondolták és nem is törődtek ve­lük többé. — Ma, ugyanezek a gépek ismét talapzatukon iáinak s hiba nélkül működnek. — Mi is a légitámadás háta mögé bújtunk — beszélte cl az egyik „ógyári” munkás. — Olyan műhelyben dolgoz­tam, ahol a tetőzet tényleg megrongálódott. A gépek föle itt. is deszkaalkotmányt építettek, hogy a nedvességtől meg­óvják őket. Mi aztán kalapáccsal, vasruddal estünk a deszka- rpitménynek, hogy recsegve, ropogva, dirib-darabokra törve omlott össze. Szép munka volt. valódi légitámadás eredmé­nyének látszott. A német nem is álmodta, hogy a deszkaron- csok alatt, álruha alatt — sértetlen, üzemképes gépek vár­ják a felszabadulást. — Persze nem lehetett az összes gépeket légitámadás ürügye alatt álcázni. A másik módszer, amelyet az újgyár­ban kezdtek, rövidesen divatossá vált az „ógyárban" is — mondja egy esztergályos. — Kiszereltük a fontos alkatrésze­ket a gépekből, motorokból s elrejtettük. — És a gyár belső őrségé semmit sem vett észre? — Észrevenni észrevett az mindent — szólt közbe egy másik esztergályos, — Csakhogy a gyár „rendfenntartó” osz­tagát a munkások közül rekrutálták. Az aztán olyan jól őr­ködött, hogy mindig tudtuk, ha megbízhatatlan üzemi al­kalmazott, vagy német közelített munkahelyünk felé. Az őrség pontosan jelt adott nekünk. Így volt ez, amikor a né­metek egy 3000 lóerős turbinát, a szemünkfényét akarták vagonokba rakni. Kiszereltünk belőle minden lehetséges al­katrészt és eldugtuk a felhalmozott vas- és acéllemezek alá. / MEGDERMED AZ ÜZEM — Végül a németek leállították a kohókat is. Elapadt a nagyolvasztó szikrázó érezuhaiagja. A sercegő vasfolyam nem hömpölygőit többé a járatok végén várakozó hatalmas logebgek felié. Kialudt ec nar&nkemencék. tusé* s megszűnt a gőzkalapácsok ütemes döngő dobogása is. Megállották a motorok, a lendítőkerekekről ledobott transzmissziószíjak ernyedten csüngtek alá. A gyár kezdett megdermedni, elhalni. De a németek­nek ez nem volt elég. Mindent magukkal akartak vinni, ami ép és használható. Mind idegesebben adták ki paran­csaikat az alkatrészek becsomagolására. A kihunyt nagyol­vasztó finom műszereinek, dinamóinak becsomagolásával egy ácsot és egy festőmunkást bíztak meg. Ezek rövidesen össze is ütöttek egy ócska ládát és megrakták — salakkal, ócskavassal, s egyéb dib-dáb jószággal. A gondosan bcszö- oelt ládákra aztán a festő szép betűkkel odacirkalmazta: kohó feszmérő, dinamóalkatrészek. -. Ezt az „értékes” árut aztán vagonokba is rakták, s nagy buzgalommal el is indították Németország felé. Az igazi műszereket, pedig jó mélyen beásták a kokszheav alá. A transzmisszióséi jak is megtalálták búvóhelyüket <— a munkások a csatornákba rejtették el valamennyit. Nagy veszélyben forogtak ennek a munkának résztve­vői. A németek minden percben vizsgálatot rendelhettek el és akkor nemcsak a munkások leleményessége, hősies men­tőakciója vész kárba. -. hanem tömeges letartóztatások is fenyegetik őket. 1944. novemberében ez tényleg hajszálon múlott. FENYEGETŐ VESZEDELEM — VÁRATLAN SEGÍTSÉG A bitorló Szálasi-banda képmására átgyűrt „honvéd- vezérkar” érdemeket akart magának szerezni a németeknél a diósgyőri vasgyár kérdéséber is Kiküldöttek egy honvéd főhadnagyot azzal a paranccsal, vizsgálja meg és tegyen je­lentést, kellően leszerelték-a a nyarat, s az ottmaradó anyag hasznavehetetlenné vált-e? Ettől a vizsgálattól, ettől a je­lentéstől függött, felfedezik-e a diósgyőri földalatti ellenál­lási szervezet gyármentő munkáját. A honvédtiszt rosszked­vűen indult álnak és azon gonéotkozoft, hogyan akadá­lyozhatná meg azt a galádsá- got, amire fel akarták használ­ni, aminek végrehajtására pa­rancsot kapott. Gyűlölte a né­meteket, gyűlölte a hazaáruló nyilas söpredéket. Ha fel tud­ná venni a kapcsolatot a föld­alatti hazafias szervezettel.. j Ezen töprengett akkor is* amikor Miskolcra megér­kezve felkereste egy rokonát, hogy nála megszálljon. Ott eppen társaságot talált együtt. Öt-hat ismeretlen, — köztük két honvédalezredes — élénken vitatkoztak valamiről. Belép- tekor a beszélgetés vontatottá vált, a jelenlévők nyugtalan pillantásokat lövettek a jövevény felé. A főhadnagy azonban ezt észre sem vette, hanem rokonát a másik szobába magá­val vonva, izgatott suttogással elmondta neki, milyen reffe» netes helyzetbe került.. > Nagy meglepetésére a házigazda mosolyogva beleka­rolt és ezekkel a szavakkal mutatta be az egybegyűlteknek: váratlan segítség érkezett. Rövidesen meg is volt a megállapodás a ■„kiküldött és a miskolc—diósgyőri földalatti antifasiszta szervezet ve­zetői között. A főhadnagy tudta, hogy az életével játszik, de nem törődött vele. Vállalta mindezt. Es hivatalosan kiálH- lotta a tetszhalott üzem halotti bizonyítványát. Jelentésé­ben a diósgyőri vasmüveket teljesen hasznavehetetlennek, üzemképtelennek nyilvánította. Felülvizsgálni a jelentést, már nem volt idejük Szálasiéknak, — a Vörös Hadsereg november végén felszabadította Diósgyőrt -., A dermedt álomba merült gyár pedig feltámadt. Rö­videsen sokezer munkás dolgozott lelkes odaadással az üzem helyreállításán. A kokszhegyből kiásták a feszmérőket és a többi műszert s felszerelték őket a nagyolvasztókra. Az egyik kohó pár hét múlva már működött is. A talapzatukról fel­tépett gépek épen. sértetlenül sorakoztak ismét szokott he­lyeiken. A vashulladékok, acéllemezek rejtekéből előszedték a gépalkatrészeket. A csatornákból napvilágra kerültek a transzmissziószijak s ismét boszorkánytáncukat járják, ismét surrogva perditik a kerekeket, átdobják a szerszámgépekre a motorokból kisugárzó villamosenergiát -. -. i A diósgyőri munkások hősiessége nemcsak a gyárat mentette meg az ország anyagi újjászületésének egyik elő­feltételeként, de nagyszerű erkölcsi példát is nyújtott Ma­gyarország dolgozó lakosságának. (Vágott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom