Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-18 / 14. szám

AZ MDP BOR SOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XI. évfolyam 14. sxám Ára 50 fillér Miskolc. 1955 január A munkaverseny felemelkedésünk motorja — NO, EZ IS biztos munkaverseny ben készült — fakadnak ki itt-ott az emberek, amikor selejtes árut, rossz minőségű cikket kapnak, — Persze a hajrá! A vesdelmsgad! Minek ez a rohanás? — toldják meg aztán ha sonló kifejezésekkel mások is. A munkaversenyről alkotott ilyen nézet téves, ferde, vagy rosszindulatú. A selejtes árunak, a rosszminőségű (gyártmánynak semmi köze sincs a munkaversenyhez. A selejtért a selejt- gyártót kell okolni és nem a munka versenyt. Az az acélgyártó, vagy olvasztár, aki kapkodva dolgozik és a félig elkészített acélt lecsapolja, kárt okoz népünknek, lejáratja a munkaversenyt. Az a bányász, aki egymásután töri össze a drága bánya­gépeket, fúrókat, kaparószalagot stb. és így akar elérni eredményt, egy­általán nem viszi előbbre a közös ügyet, a felemelkedés útján. Mi hát lényegében a munkaverseny, ha ezeknek édeskevés köze van a ver­senyhez? Próbáljuk egyszerű példa val magyarázni. Tudvalevő, hogy az autóbuszvezetők is versenyeznek Győzni szeretne mindegyik. Ez érthető, jobb teljesít­ménnyel többet keres és a dicsőség sem egy megvetendő dolog. Tegyük fel, az egyik autóbuszvezető kímélet­lenül hajszolja kocsiját, hogy mielőbb teljesítse kilométervállalását, A má­sik gondosan ügyel az autóra, a mo­tor minden kisebb hibáját kijavítja, takarékoskodik a benzinnel stb. Eleinte az előző buszvezető még re­korderedményeket is elér. Aztán má­ról-holnapra kocsija „beadja a kul­csot“, motorja meghibásodik s kény­telen leállni addig, míg kijavítják. A másik, aki gondosan bánt kocsijával, tovább versenyez és alaposan maga mögött hagyja előző kollegáját. A tanulság ebből az, aki látszatcredmé- nyekro törekszik, sokat akar mar­kolni. kevaaset fog. Aki előretekintő, gondos, lelkiismeretes, képezi magát, az biztosan tör a cél felé. NEM A MUNKA VERSENYBEN van tehát a hiba, hanem a mindenre fify- fyet hányó, nem tanuló lelkiismeret­len munkásban. A munkaverseny — az kommunista munka. A szocializmus építésének legfontosabb szerve. Nálunk, miután a dicső szovjet hadsereg leverte né­pünk kezéről az elnyomatás bilin­cseit és pártunk vezetésével minden bűn és nyomorúság okát: a magán­tulajdont felszámoltuk, megnyílt a lehetőség arra, hogy szabadon bonta­kozzék ki népünk nagy tehetsége és alkotóereje. A föld, a gyár azok tu­lajdonába ment át, akik megművel­ték, akik dolgoztak vele. A verseny­cél, a versenyérdek, egyes érdekből egész nép, a nemzet, azok összes tag­jainak egyéni érdekévé vált. Lenin elvtárs 1918 ban „TJogyan szervezzük meg a versenyt“ című cikkében a következőket írja: „A szocializmus ... először teremti meg annak lehetőségét, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhat­nak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzogó forrásban megvannak s amelyeket a kapitaliz­mus ezer meg ezer, millió meg millió esetben eltiport és elfojtott!“ 1945-ben a romok között versenyez­tünk. A talicskák csikorgása, csorba csákányok puffanása volt a válasz a tétleneknek, akik siránkoztak, hogy 20 év múlva sem jövünk rendbe. Tíz esztendőnk eredményei, úgy véljük, elegendő cáfolat, bizonyíték a sírán- kozók számára. De talán mielőtt tovább fejteget nénk a munkaverseny kérdését, ves­sünk egy pillantást a kapitalizmusba, vizsgáljuk meg, milyen verseny folyik ott. A kapitalizmusban maga a munka is megalázó és teher. A munkást az éhség kényszeríti dolgozni. Közmon­dássá vált a múltban, hogy aki dol­gozik, az nyomorog, aki nem dolgo­zik az dőzsöl. Igyekeztek ezt úgy be­állítani, hogy mindez az isten ren­deltetése. Tűrj és szenvedj! Majd ha­lálod után jobb lesz. A tevének a tű fokán könnyebb átmenni, mint a gaz­dagnak a mennyországba jutni. ÜGYE, TÍZ ÉV UTÁN mosolyogni, való dolgok ezek? Az éhező milliókat intették türelemre a bibliai idézetek­kel és a papi palástba bujtatott kapitalista bérencek spanyolfallal takarták el a kizsákmányolás tényét. Vajon mi érdek fűzhette volna a munkást a többtermeléshez, ahhoz- hogy versenyezzen? Amikor két keze munkájának minden eredménye a tő kés hasznát gyarapította! Neki csak annyi jutott, hogy életét egyik nap­ról a másikra fenntartsa és munka­ereje legyen, hogy dolgozni tudjon. Vajon mi ösztönözte volna a tömege­ket, hogy kezdeményezzenek és ki­bontakoztassák alkotó erejüket? Sem­mi, az éhség korbácsa hajtotta egye­dül a munkára. Nem kell nagy fan­tázia ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen kedvvel is dolgozott a korgó gyomrú ember. A kapitalizmusban gyilkos verseny folyik. Konkurrencia, mely az egyik nek halált, pusztulást, hoz a másik­nak győzelmet és uralkodást. Népi demokráciánkban, ahol min­den hatalom a dolgozó népé, jövőt formáló erővel folyik a verseny. Ért­hető, magunknak dolgozunk, s elért eredményeink mindannyiunk hasznát, javát szolgálja. A szocialista munkaversenyben mu­tatkozhat csak meg az emberek leg szebb erénye: a kitartás, állhatatos­ság, készség, tehetség, vállalkozó szel­lem, eltökéltség, százszor kipróbálni valamit, százszor kijavítani a hibát, ha törik, ha szakad célhoz érni. Egyedül a szocialista munkaverseny­ben születik meg a munkához való új viszony, az új fegyelem, mely a szocialista rendszer győzelmének szükséges előfeltétele. A szocializmus­ban az elvtársi segítségnyújtás érvé­nyesül a versenyben. Támogatják az elmaradót, hogy az is felzárkózzon az élenjárók közé. Érdeke ez minden dolgozónak, mert többet termelni, nagyobbat alkotni, csak milliók össze­fogott erejével lehet. A mi munka- versenyiinkben új emberek formálód­nak, új testet ölt a virtus, új tartal­mat. új értelmet kap a vetélkedés, mert magunknak termelünk. A MUNKA VERSENY — a tömegek forradalmi , birájata, Akik ma kitűnő eredményt értek el, holnap azt túl- akarják szárnyalni. Ezért tanulnak, szélesítik szakmai látókörüket, hogy többet tudjanak, hogy jobban dolgoz­hassanak. A munkaversenyben mai eredményeinkkel, bürálatot mondunk a tegnapi felett s a holnapival a mai felett. Egyszerű dolgozók százezrei tettekkel bírálják a tudósok és mér­nökök terveit. Az üzemek, a bányák dolgozóinak munkalendülete áthúzza a papírra írott tervszámokat, többet alkot az előírtnál. A munkaverseny tehát, amint lát­juk, szocialista fejlődésünk legfőbb hajtóereje. A munkaversenyben a aol- gozók mindjobban felismerik az össze­függést, az azonosságot ami társadal­munk és az egyéni érdekek között. Egyre világosabbá válik: egyéni bol dogulásomat csak a közösség erősítése révén érem el. Aki másutt keresi ezt, rossz útra téved. Népi demokratikus rendszerünk nagy ereje éppen abban van, hogy százával és ezrével hozza napvilági'a népünk mélyéből azokat a szervező tehetségeket, a munka nagyszerű hő seit és új vezetőket, akik a múlt rendszerben arra voltak ítélve, hogy egész életükben az egyhangú robot, a kenyérgond és a mindennapi létért való küzdelem embertelen körülmé­nyei között őrlődjenek fel. Ma ezek az egyszerű emberek teljes egészében ki­bon (akoztathatják tehetségüket, kez­deményező készségüket, merészen szemheszáilhatnak a maradisággal, a rutinnal, az előítéletekkel és sikeresen ostromolhatják 6s ostromolják Is a tudás, a kultúra várát. Bátran mond­hatjuk, hogy egész szocialista építé­sünk a nép jólétéért, felemelkedésé­ért és a haza megerősítéséért, a béké­ért folyó harcunk egyik sziklaszilárd támaszát, biztos zálogát ezek a mind nagyobb számban felbukkanó és ki­nevelődő népi tehetségek alkotják. Mindezekből azt a következtetést kell levonni, hogy nap mint nap biz- tositanunk kell a tömegek alkotóere­jének és kezdeményezésének kibont a kozását, fejleszteni a szocialista munkaversenyt. Mert csak ennek nyo mán születik meg a magasfokú szer­vezés és tervezés és javul meg a mű­szaki feltétel, az anyagellátás stb, A MUNKAVERSENY — ne feled­jük soha — felemelkedésünk motorja. 1 Ezért ünnepelünk versennyel minden évfordulót, ezért készül népünk a felszabadulási munkaversennyei sza­badságunk tizedik évfordulójára, r r \ rus/\n\r>ri \*i verseny sikeresre 404 S A P.P.t ■. 1, S __á_ JMlJ Oroszt János Kossuth-dijas elsőnek csatlakozott Spisák István újító felhívásához Az Északmagyarország január 13-i számában öröm­mel olvastam Spisák István Kossuth-dijas újító felhí­vását az ország iparának Kossuth-dijasaihoz és kor­mánykitüntetettjeihez. Mint az ország első Kossuth-dij- jal kitüntetett vájára örömmel csatlakozom elsőként a felhíváshoz. Nekünk, Kossuth-díjasoknak, valóban példát kell mutatnunk, a kitüntetés erre kötelez bennünket. Áp­rilis 4-én tíz esztendeje lesz, hogy felszabadultunk a német fasizmus igája alól, hogy szabad hazánkban bé­kében haladhatunk a szocializmus felé. Nekünk, akik a béketábor oldalán állunk, most a munka frontján kell megmutatni, mire vagyunk ké­pesek a béke érdekében, ki ad többet a hazának. Nem régen adtuk le szavazatunkat a béke. a jólét és o fel- emelkedés programjára. Itt az alkalom, hogy jó mun­kával valóra váltsuk közös elhatározásunkat. Hazánk felszabadulásának 10 éves évfordulója tiszteletére Spi­sák elvtárs felhívásához csatlakozva vállalom, hogy az első negyedévben a tervezettnél 500 m-el többet haj­tunk ki. Ezzel biztosítjuk az új munkahelyeket, az egyenletes termelést. A szén minőségének megjavítása érdekében a megengedett meddő tartalmat 5 százalék­kal csökkentjük. Az első negyedévben 2 százalékos megtakarítást érünk el. A gépek, motorok tervszerű ki­használásával 8 százalék villamos energiát takarítunk meg. A helyes löszernormák megállapításával és a rob­bantó vájárok továbbképzésével a robbanóanyag fo­gyasztást másfél százalékkal csökkentjük, ez újabb 3—400 forint megtakarítást jelent. A munkafegyelem megszilárdításával az igazolatlan müszakmulasztások számát a múlt év negyedik negyed­évéhez viszonyítpa ló százalékkal csökkentjük. Vállalom, hogy újítások révén több mint 100 ezer forintos megtakarítást érünk el. A kormánykitüntetettekkel az élen harcot folyta­tunk minden tonna szénért, hogy április 4-én büszkén jelenthessük: „a somsályi bányászok eleget tettek köte­lességüknek". OROSZ1 JÁNOS Kossuth-dijas, a somsályi aknaüzemegység igazgatója. » • ♦ Trebisov és Sárospatak nemes vetélkedése A sárospataki és a trebisov! gép­állomás vezetősége 1834. december 28-án értékelte a két gépállomás őszi versenyét. A bizottság a kosicei KNV által jóváhagyott tervek alapján készí­tette el a mérleget. Megállapítot­ták, hogy a sárospataki gépállomás őszi kampánytervét 110 százaiéiig«, a trebisovi pedig 101.3 Százalékra teljesítette. A brigádok versenyé­ben a trebisovi kettes számú bri­gád, Dntka brigádvezető irányítá­sával 114.7 százalékot ért cl az őszi munkában. Versenytársa Siko- ra András brigádja 139.3 százalék­ra teljesítette tervét. Az egyéni párosversenyben a trebisoviak értek el jobb ered­ményt. A két gépállomás a ver- sénykapcsolatokat tovább fogja erősíteni. 3 ezer villáskapa a tarcali szőliősgazdaságnak A DIMÁVAG Gépgyárban a felsza badulási verseny során a műszakiak is jelentős versenyvállalásokat tettek. A szerszámkovácsmühely üzemveze­tője Kukta János, az üzem tervének alapos tanulmányozása után vállalta, hogy az „E" egység részére az eke­alkatrészeket, faligatengelyeket és könyöktengelyeket soronkivül gyárt­ják le. A tarcali szőlőgazdaság ré­szér? március 31 re 3000 villás szőlő- kapát gyártanak le. A felszabadulási verseny lendületével első negyedéves tervüket 10 százalékkal túlteljesítik. Drólgyáriak szava A Miskolci Acéldrót- és Drótkötél­gyár valamennyi dolgozója lelkesen készül hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. Szolga Imre az olajedző művezetője megígérte, hogy fémsztvacsból — amely közszükségleti cikk — 10.000 darabbal többet gyártanak' és 20* kiló olajat takarítanak meg. Balogh János a dróthúzó-üzem ve­zetője vállalta, hogy vashuzalból az első negyedévben az előirt mennyi­ségnél 20 tonnával többet gyártanak, acélhuzalgyártási tervüket pedig 25 tonnával túlteljesítik. Az adott szó valóraváltásáért a verseny napról napra fokozódik. Egyre nagyobb sikerrel harcolnak az ózdi martinászok Az ózdi kohászati üzemeik gyárrészlegei között a versenyben a hó elején lemaradt martinászok érnek el egyre szebb eredményt. A martin fizikai és műszaki dolgozóinak törekvése arra irányul, minél jobb minő­ségiben csapolják az acéladagokat. Az olvasztárok versenyében a hó elejétől élen haladó Komet János'olvasztár kollektíváját hétfőn reg­gelre megelőzte párosversenytársa a Tengely brigád. A brigád minden időt kihasználva, a beolvadási idő 17 százalékos csökkentésével január 1—17-ig összesen 180 ezer forint értékű acéllal termelt többet előirány­zatánál Az ózdi martinkemencék közül hétfőn reggelire 8 kemence teljesítette magasan túl napi előirányzatát. A legszebb eredményt a IX. sz. kemencénél Sáfi László, Hűlik Sándor és Erdős Imre érték el, akik 150.5 százalékra teljesítették napi tervüket. A három olvasztár- brigád minden lecsapolt acéladagja 100 százalékos programszerűséggel került a durvahengerdébe. A nemes vetélkedés eredménye, hogy a több mint 30 óra kiesett idő ellenére a martinászok hétfőn reggelre 102.5 százalékos eredménnyel 98.3 százalékra növelték havi teljesítené nyűket. 4054-BEN A GYAttlPABgAN EGY DOLGOlÓ EGrPEBCNYI MUNKAVESZTESEGE 80 FILLER KI­DOBOTT PÉNZT 3ÉIENT. AZ EGÉSZ GYÁRlPAEBAN kÉTMUSZAKOS VÁLTÁS ESETEN 338.00ft FOCIN TOT VESZÍTENÉNK EL A MUNKA EöYPlRCNyi kiESÉSÉvEl.-------------­------1, ÁZ -1954-ES ESZTENDŐBEN A MAGVAR BÁNYÁSZOK PERCENKÉNT 190*97 TONNA SZENEI, A KOHÁSZOK PERCENKÉNT 88.88 TONNA ACÉlNYERSVASAT, A TEXTIL MUNKÁSOK EGY PERC ALATT 2186/»1 ANYAGOT A BŐRIPARI MUNKÁSOK 85 PAR KÜlCJMBOZŐ LÁBBELIT TEftMEl-NEK HL. G Y A RT AN AK líhAAvCÍlíb- «SZALASZTOTT PERC SÚLYOS VESZTESEC minden munkával töltött perc hatalmas uj (füzet acisácr /% ' s ,űSL.-JsäSääta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom