Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

cÁz. ttjeiZ históriának az az átkötött bor az oka. Mert van bor, amit ihat az emberfia literszám, s egyéb hatása sincs, minlhonij gyakran kell kijárni

megkönnyebbülni tőle. Börbönce sógornak azonban olyan bora van, hogy két •pohár után kedved kerekedik puszil nyomni a fíiska tehén nedves orrára, a harmadik után szerelmet vallassz a feleségednek <!), a negyediktől járod a, polkát, még akkor is, ha soha életedben nem táncoltál... s mire eléred a két litert, úgy jársz, mint Recsege sógor.

Recsegő sógornak is — aki Börböncé- nél szilveszterezett, — eleinte fenemód jókedve volt. Hanem amint az óra mulatója találkozott az éjféli tizenkettőnél, egyre laposabbakat pislogott, s a feje sem akart illendőképp a helyén maradni, minduntalan lekókadazott.

— Hallod-e, sógor — mondta végül, miután nagynehezen feltápászkodott a, lócáról, erősen rábízva magát ez asztal sarkára, — itt volna az ideje kukk... haza kéne menni.

Börbönce sógor is, noha edzett volt már Vi saját termésűtől, igen kívánta a szundítást, így hát nem sokat marasztalta komáját.

— Hát, ha menni akarsz, csak eridj, sógor, hikisérlek a hukk... a... ka ... hukk ... púig. ,

Az ám, ha. olyan könnyű lett volna. Mert a konyha ajtajáig még csak lehetett kapaszkodni itt-oti valamibe, hanem amint tágasabb tér fogta körül Recsege sógort, egyszerre elvesztette csizmáid alól a földet. Ha hátul támogatta Börbönce sógor, előre dűlt. lm elől nyúlt a hóna alá, akkor hátrafelé esett a koma a kalapja után s rá a tetejibe Börbönce sógor. Úgy, hogy mire kereszfülkinlód'ák magukat az udvaron a kiskapuig, Recsege sógornak nem maradt olyan ujja, amit le ne taposott volna patkós csizmájával.

— Nem jó lészen így, sósógor

csóválta a fejét Börbönce. Me...

kukk .. .gállj... csak. 'Nekitámasztotta Recsegét a kapufélfának, jól odanyom, kodéi, nehogy eldüljön, maga pedig visz. szakacsázott a házba, zsebébe estiszlaio- egy üveg bort, aztán hátrament a színbe, előhozta a talicskát, beleültette a sógort, s elindult vele hazafelé. Erőségének nem volt semmi ellenvetése, sőt szemlátomást tetszett neki ez » közlekedési mód, oly-,

annyira, hogy még rá is zendi'elt, aszengya:

— Hí — kis kuuuúl, ke — rukes kid, van az ti — •adva — rááha...

JéiRéff öjiej, sógornak már korántsem volt ilyen jókedve. Egyre gyakrabban megállt, hogy megtorolja gyöngyöző homlokát, s ilyenkor nem felejtette el meghúzni c bütyköst, váltván azt az igazságot, hogy az ember testéből való,milyen úton eltávozott nedvességet valamilyen módon pótolni kell. Csakhogy minél többet pótolt, annál keskenyebb lett neki az út, nagy cikk-cakkolcat írt le a talicskával. Jobbra elütötte, balra, dűtötte, miközben Recsege sógornak úgy kalimpál!. kétoldalt a keze-lába, mintha csak a saját közlekedésüket akarta volna irányítani. Ez még csak nem lett- volna baj, mert a kritikus pillanatban, amikor az árok széléhez érlek, csodálatos módon mindig visszakanyarodott a talicska az út másik oldala felé.

A baj az egyik zökkenőnél történt, hogy f fene azt a liepc-hupás utal. Amikor Recsegő sógor épp ott tartott, hogy: „Csalfa szemeimet, rá sem merem vec — cint. .— kiesett a talicska kereke, a sógor nagyot nyekkenve kiborult belőle, s vegigfesteit rajta a nadrág azon a részen, amelyiken ülni szokott.

Hej. azt a kutya-teremtette, ennek már fele ss tréfadolog. így bizony, nem lehet liazaálWani, meritin' mit. szól az asszony! Mert uram-isten, ha. az asszony egyszer kinyitja a száját, akkor.;. hú, arra még gondolni is rgssz. Még így pi- tyókos fejjel is — amikor pedig az ember általában bátrabb, — félelem töltötte el Reesege sógor mámoros szivét, hát még józan fejjel milyen borzalmakat jelentene neki a regula. Huh, a keserűit neki.

— I — idesüss, só — sógor — vigasztalta Börbönce. — Ne rezelj be, hukk... se — segítünk a ba.. ba ... nadrágodon. Visszamegyünk hozzánk, majd megvarr ... hukk ... ja ... az asszony.

Azám, csakhogy Recsegő sógor, ha az előbb egy lépést sem tudott tenni, most egy felet se, mert a bor mellé ráadásul az ijedtség is a lábába szállt. Nem volt mást mit tenni, Börbönce be- vonszolta komáját az egyik kert alá, actatcmasztoita a szalmakazal tövébe, s rápcpnnrsoll:

— Sógor, hu ... hukk ... húzd le a nadrágodat!

Recsege bambán nézett a komára,

— Elment, oz c — eszed?...

— Ne... nem ... én megyek el a nadrágoddal, Mindjárt jő.... vök, hukk... az asszony gyorsan összevarrja.

Azzal se szó, se beszéd, elkapta a sógor lábát, ' lehúzta az egyik csizmáját, aztán a. másikat, végül a nadrágot, hóna. alá csapta, s imbolygó léptekkel fakép. nél hagyta a. sógort.

rízeqémj (ßeeie.qe ott reszketett a hidegben, hosszú alsóban, rövid mi- kádó-télikabáíbon. Majd megvette az istenhidege, már a mámort is kezdte be. Idle kirázni. Felhúzta, a. csizmáját, s topogni. kezdett a szalmckazal körül. Várt. Börbönce csak nem akart jönni. A jóég tudja, hová lett. Pedig az ég alja már erősen szürkült. Körülnézett. Hát ö már bizony, hiába vár a sógorra. Fogta, magát, elindult az istálló felé (de ismerős itt minden!), s befeküdt a jászolba.

A história itt véget is érne, ha nem történik még egy váratlan baleset. Reggel felé a ház asszonya etetni indult a. jószágokat. Nem ö szokta, dehát az ördög se tudja, merre lumpot a gazda, ezideia még nem jött haza, így hát neki kell most helyette elvégezni a munkát. Bement az istállóba, fclnyalábolt egy köt eg szénát, és bedobta a tehén elé a jászolba.

— Egyél no, kis jószágom, Bimbó!

Hanem a Bimbónak valahogy nem Ízlett a reggeli. Beledugta a széna közé as orrát, túrta jobbra, túrta balra, prüszkölt, aztán hátracsavarta a fejét. a. gazd- asszonyra, mintha csak panaszkodna. Mi van ezzel a Bimbóvalf Csak tán nem csapta el a hasát! Az asszony közelebb lépett hozzá, megpaskolfa a nyakát, s tovább biztatta:

— Egyél hát no, a hasad istenfáját, de válogatós lettél.-fpETŐFI HA ROM

mikor Petőfi 1847. január elsején nagykorú lett, előszót írt összes Versei elé. így kezdte: „Szokásom volt eddig minden új évben, annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is, az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetemben. Ma azonban nemcsak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet, s különösen írói pályámat."

Petőfinek ez a huszonnegyedik születésnapja fordulópont volt életében, legalábbis így hitte és erre minden oka megvolt. Az előző évben ismerkedett meg Júliával és nagy harc árán kivívta, hogy menyasszonyának tekinthesse. Összegyűjtött1 verseire kiadó jelentkezett és csodálatosan szép versét, az Egy gondolat bánt engemet címűt, mely éppen az elmúlt élete vizsgálódása közben, s ennek mintegy eredményekép 1846 karácsonya és Szilvesztere között született meg, ennek a kötetnek a végére tette, mint az elkövetkező évekre irányadó, szinte kötelező erejű testamentumot. Petőfi ezzel a verssel adja hírül az olvasónak, vagyis az egész nemzetnek, hogy ki ő és mit akar még tenni :

De írt ugyanekkor, 1846 Szilveszterén, egy másik verset is, a híres Petőii- fogadalmat, melyet aztán verseskönyve homlokára tűzött: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet." Ebben a program- versben valójában ugyanazt mondja, emit az Egy gondolatban.

Petőfit felvidéki útjából hazatérőben Debrecenben (egykori, nem is olyan régi szenvedéseinek és leírhatatlan nyomorának városában) szilaj öröm járta át, mert a fiatalság annyira lelkesedett érte, hogy amikor megjelent a színházban, csakis őt ünnepelte, fel is akarták léptetni, de a begyulladt cenzor nem engedte. Petőfi az ünnepeltetéstől elragadtatva megkérte az egyik színésznő kezét, bosszúból a makacs Szendrey Ignác ellen, és csak azért nem vette el, mert sem a református, sem a katolikus pap nem eskette össze őket „dispensa- Bo” nélkül. Akkor nagy sebbel-lobbal

Pestre szekerezett, meg is bánva már a „debreceni kalandot", amely persze — hiszen a pletykahordók akkor is hét- mérföldes csizmában jártak —, rövidesen Júlia fülébe jutott. Júlia ennek hatására üzent Petőfinek, hogy apja és vőlegénye között végleg választott *— Petőfi javára.

Erre az üzenetre írta válaszul a költő a Reszket a bokor című világszerte ismert szerelmes versét. Petőfi szerette Szendrey Júliát, de mindennél jobban szerette a szabadságot. A „Szabadságért föláldozom Szerelmemet" kinyilatkoztatásból az igazi forradalmár hangja csendül ki, akit elsősorban a nagy ügy, a forradalom ügye érdekel és ha kell, egyéni életét, boldogságát alárendeli a szabadság a forradalom győzelmének.

Erre a győzelemre készülődik fel 1847. január 1-én, amikor az Egy gon- dolat-tál zárja le eddigi munkásságát és az új évet olyan versekkel kezdi, mint a Ha férfi vagy, légy férfi című harci riadó, vagy A XIX. század költőihez ugyancsak harcias vallomása arról, hogy milyen is legyen hát a kor költője és mi a költő feladata. És olyan verset mint az ,„EIső esküm”, amelyben megírja, hogy ő már tizenötéves korában forradalmárrá nőtt Aszódon és már akkor megfogadta, hogy egész életén át a zsarnokság ellen fog küzdeni.

*

J> zernyolcszáznegyvenhét Szilvesz- ^ terét már mint boldog férj ünnepli meg. Már megírta a Bolond Istó- kot, a szegénylegény házasságának e derűs idilljét, ám ugyanekkor írja a Lehel vezért is, a népi hőskölteményt, amelynek elején pontosan értésére adja az olvasónak, hogy kihez beszél: „Nem írástudóknak, nem az úri rendnek. De beszélek szűrös, gubás embereknek; Hisz az írástudók jobban tudják magok, Mint én, amiket most tnom- dani akarok. Az uraknak pedig az ideje drága. Rá sem érnek ilyen apró mulatságra.” Látjuk tehát, hogy Petőfi politikai programját, költészetében is következetesen végrehajtja, amikor a

népnek ír és a népben akarja tudatosítani a haladó (Lehel vezér esetében németellenes) történelmi múltat és így késziti elő a forradalomra. A forradalom meg is érkezik, éppen első verses- könyve megjelenésének évfordulójára, március 15-én;

★

e többet aztán nem ér meg Petőfi olyan Szilvesztert, mint az előző kettő volt: az egyik, a 46-os, a remény és elhatározások, az összegezés és számvetés ideje, a másik, a 47-es, a boldog beteljesülés és a döntő politikai harcra való előkészülés ideje! A 47 Szilveszterén írt versében még tréfálkozik, hogy ilyenkor „vannak a számadások”. „A házi asszony, házi gazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, ösz- szeadja" ::: Hát nekik, feleségének és neki, nincs igen mit összeadniok, nem is a ládájuk van teli, hanem a szívük és ez az igazi gazdagság. Ám a vers végén hirtelen komolyra válik a hangja és azt mondja, hogy ilyenkor mindenki ellágyul és még ellenségének is megbocsát. Ez valóban „nagyszerű és szép dolog”. De vájjon ő is így tegyen-e hát? Erre ezt feleli: „Csak a zsarnok s a szolgalélek .E kettő az én ellenem. S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássák meg??... nem, sohasem! Az isten ítélőszékénél, Még ott sem mondok egyebet; Hogy sem. ezeknek megbocsássak. Inkább elkárhozott legyek! ...” Ezt kiáltja Petőfi a kegyes „megbocsátások” idején, megintcsak keményen megvallva politikai programját:

*

tolsó Szilveszterét Debrecenben éri meg. Javában dúlnak a harcok; vereségekről és diadalokról érkeznek hírek. Petőfi már boldog apa, kéthetes fia van. De szilveszteri költeményében (Az év végén) nyoma sincs már a szerelem, a házasember vagy akár a boldog apa boldogságának!

„A hadistenhez szegődtem}

Annak népéhez megyek,

Esztendőre hallgat a dali

A Bimbó keservesen elbödítette magát. A hangra megmozdult előtte a széna. Hu, teringcílét, ennek már ugyan fele sem tréfa. Nézte a jó asszony, majd a szemét meresztette, s oda-odabököH a villa nyelével, A széna erre mindjobban 'mozgásnak indult. Először kilvindikált belőle egy esizmafej, aztán egy másik, majd egy fehér kerekség... Az asszony rémüli kirohan: az Utáltából és sikoltozni kezdet!,

— Juli fe, Juliit, gyere már, nézd meg •ni ven '1 jászolban.

A szomszédasszony, aki igencsak harcias természet volt, seprőt ragadott a kezébe, s átrohant a komaas3zonyhoz.

— Olt, nézd csak, ott a széna alatt ’■ ozog.

^f(C ltd. tlt 0? O if, két majd nem mozog mindjárt. Megragadta Juli a, sep- • öc a cirkos végénél, s teljes erejéből elkezdte püfölnl a széna tetejét. Nem kel- leit biztatéJ a ház asszonyának sem, nek'bátcrc.dott a Juli merészségén, s 8 is adagolni kezdte a széna teleiét a vas- villa nyelével. Nem tudni, ki ijedt meg icJibar.: a Bimbó-e, avagy Recsege sógor? De mivel a sógornak fáit is az ijedtség, úgy kiugróit n jászolból, mintha pinkából lőtték volna ki, s irány a kijárat,

A háziasszonyban, elhalt a vér.

— Na, nézd esnic, hát ez meg az én

hites uram! Na, várjál, csak, te vén per- tiahdjdcr! Hát. így állunk, ezt kellett megérnem vén fejjel! Hogy világ csúfjára tégy! Hogy vem sül ki a szemed! Hol jártál az éjjel? Nézd csak, még a nadrágját is odahagyta

__

Most aztán már nem volt irgalom. Úgy táncolt a. villanyéi a sógor hátán, mintha egyéb feladata sem lenne...

^JCöQlJ ttll Ifit a história vége? Nem tudni, mert. ami ezután játszódott le, annak csak a szoba négy fala volt a tanúja. Tény az, hogy Recsege sógor jó- néhány napig nem mutatkozott a falu színe előtt, mert akkorára dagadt az orra, mint egy uborka, fején és homlokán puklik nőttek, egyszóval erősen megcibált állapotba jutott. Csupán any- nyit kell még megjegyeznünk, hogy másnap a, községi altiszt kidobolta: „Közhírré lé'élik, a felvégen találtatott egy festett nadrág, jogos tulajdonosa á'veheti a tanácsházán.“ Mert az az igazság, hogy Börbönce sógor hazafelé igyekezvén, belecsúszott az árokba, s elvesztette a sógor nadrágját.

Vagy ha írok, véres karddal írok költeményeket”

•—' irja Petőfi ebben a csodálatosan szép, zengő versében, melyet így fejez be:

„Szólj erősen lantom, hogyha Már utolsó e dalod;

Hirtelen ne haljon ő meg!

Zengjék vissza az időnek Bérczei, a századok.”

Petőfi ebben a 48-as szilveszteri versében is, mikor összegezi az elmúlt évet, sőt, megint csak az egész életét:

„Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága A múlandó ifjúság s a Múlhatatlan szerelem."

— ugyanakkor előre is néz, mint eddig is tette.

És ha két évvel ezelőtt halálát jósolta meg („ott essek el a harc mezején”) és egy éve még fogadkozik, hogy a zsarnokoknak és a rabszolgalelkek- nek sose bocsát meg, ebben a harmadik szilveszteri versében már „az időnek bérceire”, a jövendő századokra hivatkozik.

Megdöbbentő jóslat ez: Petőfi érzi már, hogy „hallgat a dal” és ha ír, legfeljebb „véres karddal” ír költeményeket. Érzi, hogy ha kardjával nem győzhet, már a dala is hasztalan, és ezért biztatja magát, hogy hangosan szóljon „ez utolsó dal", hadd hallják meg az utódok, ki és miről dalol nekik’ ,

f> s mi meg is halljuk e dalt, Petőfi ^ dalát. Ha visszanézünk elmúlt esztendőinkre és híven Petőfi példájához, előre is nézünk, joggal érezzük, hogy visszazengjük az ő dalát: kívánságához képest, elsősorban: tettekben Mi sem bocsátunk meg a zsarnokoknak, akik most is fenik ránk a fogukat, még ha nem is királyok ezek többé, legfeljebb olaj- meg aeélkirályok, a ’szent- szövetség cárja, császárja és királya helyett: az imperializmus háborús

uszítói.

Mi ezeknek felelünk Petőfi szavával:

„Békét, békét a világnak,

De nem zsarnokkénytől,

Békét csupán a szabadság Felszentelt kezéből."Füsi József