Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

i

ES&«£!fcA€YAKORSZAL

Vasárnap, 1955. január

L, 4 l l» 1 e t

Új műsorára készül a Diósgyőri Művészegyüttes

Irányítsa jobban a politikai tömegmunkát az ózdi gyár pártbizottsága

TSem könnyű egy nagyüzem politikai munkáját irányítani. Sok- oWahían képzett vezetőkre van szükség ahhoz, hogy teljesíteni tudja ezt a nagy és megtisztelő fel_ adatot.

Ezernyi ember munkájára, életére, hangulatára kell figyelnie az ózdi nagyüzemi pártbizottságnak is; a dolgozók véleményére, akik mindennap átlépik a gyár kapuját, hogy résztvegyenek az úgynevezett „szürke hétköznapok“ munkájában — valójában az országépítő feladatokban. Tanulmányoznia kell a dolgozók hangulatát, hiszen a legszebb terveket, a leghelyesebb intézkedéseket csak ők tehetik valósággá dolgos két kezükkel. A nagyüzemi pártbizottságnak fel kell tárni azt a felbecsülhetetlen kincset, amely a gyár dolgozóinak erejében, tehetségében rejlik. Jó politikai tömegmunka szervezésével lelkesíteni kell a gyár kollektíváját a termelési tervek végrehajtására, a munkások, valameny- nyi dolgozó életszínvonalának emelése érdekében. Szüntelenül növelni kell ezért a politikai tömeg- munka tartalmát és színvonalát.

A politikai tömegmunka alapvető kérdése, legfontosabb része a mindennapi politikai felvilágosító tevékenység, röviden; az agitáció. Az agitáció irányítását, megszervezését, tartalmának meghatározását a vezető pártszervezeteknek kell elvégezni, nem szabad azt egyedül az agitációs osztályokra bízni, hiszen a dolgozók, a tömegek felvilágosítása — az ózdi pártbizottság esetében is — nem egy osztály, hanem az egész pártbizottság' egyik legfontosabb politikai feladata.

Az ózdi nagyüzemi pártbizottság tagjai általában tudják és értik, hogy mit jelent a politikai tömegmunka; a Központi Vezetőség határozata nyomán létrejött kormányprogram óta javult a párt- bizottság munkája, s annak eredményeként a gyár politikai élete. Kőhalmi Imre elvtárs, a pártbizottság első titkára elmondja, hogy a pártbizottság tagjai kevesebbet vannak már az íróasztalok mellett és jóval többet az üzemekben. Pártnapot, röpgyűlést több helyen ők maguk tartanak. Többet tartózkodnak a munkások között és a helyszínen is segítenek a dolgozók kisebb-nagyobb bajainak orvoslásában, jogos kéréseik elintézésében. A gyár dolgozói, s a párttagok gyakrabban mennek a pártbizottságra észrevételekkel, javaslatokkal. Nemrégiben az egyik párttag felkereste a pártbizottságot, s elmondta, hogy az üzemben pazarolnak, egy tengelyt akarnak szétvágni. Kérte, hogy figyelmeztessék erre a hibára az illetékeseket. Pap- liczki elvtárs ágit. prop. titkár kiemeli, hogy a népnevelők értekezleteire már meghívják « „veteránokat“, az idős, tapasztalt pártmunkásokat is. Az októberi határozat után tovább javult a politikai munka, s ennek eredményeként a termelés isi. Az elmúlt év októberében 90.7 százalék volt a pro- gramszerüség, - ez novemberben

92.3 százalékra emelkedett. Azokban a brigádokban, amelyekben jó a politikai munka; az eredmények is kitűnőek. Hanyiszkó Pál, az I. számú kemence olvasztára 18 nappal hamarabb fejezte be éves tervét.

A pártbizottság tagjai azonban maguk is tudják, hogy még sok hibát követnek el a politikai tömeg- munka irányításában és tartalmának meghatározásában, a pártvezetés egyetlen helyes és kommunista módszerét, a kollektív vezetés elvét még nem sikerült kialakita- niok.

Most készíti a pártbizottság a három hónapos munkatervet, melyben az olyan fontos munka, mint az agitáció, csak egyszer szerepel. A pártbizottság így nem is tudja majd rendszeresen irányítani az agitációt, s akkor a párt politikájának népszerűsítésével sem tudnak majd eredményesen foglalkozni;

A pártbizottság munkájának gyengeségére vall az is, amit Kőhalmi elvtárs mond: „A gyáregységpártbizottságok nem mindig hajtják végre a kapott utasítást"; Ugyanez tűnik ki Papliczki elvtárs szavaiból is: „A közbeeső pártbizottságok javaslatainkat sokszor nem veszik figyelembe.“ Nem elég azonban, ha csak megállapítják ezeket a hibákat. Ha a gyáregység pártbizottságok titkárai rosszul dolgoznak, ha nem hajtják végre nz utasításokat, akkor határozottan vonja őket felelősségre a nagyüzemi pártbizottság.

ISémelyik közbeeső pártbizottság valóban gyengén dolgozik; Az acélműben például Bakos elvtárs nem is emlékszik rá, hogy a pódiumon mikor volt csoportos népnevelői megbeszélés.

A nagyüzemi pártbizottság nincs kellően tájékozódva a gyár politikai életéről, a mindennapi eseményekről. De nem is lehet, mert sok munkás még mindig nem mer bírálni, s így a pártszervezetek nem értesülnek időben a hibákról. Az acélműben találkoztunk két fiatal és egy idősebb munkással. Szívesen beszélgettek munkájukról, életükről, bátran elmondták, ami fáj nekik, de a nevét egyik sem akarta megmondani; Sőt arra kértek bennünket, hogy nevüket ne is kérdezzük, ne írjük meg, mert félnek, hogy majd „kikapnak“ a bírálatért. Panaszkodtak, hogy némelyik művezető, ha felhívják a figyelmét valamire, így válaszol: „Ha nem tetszik, elmehet." Azt mondta ez a

három munkás: „Ha összehívná az elvtárs itt a martin karbantartóit, ahol ott volna valamelyik művezető is — hát ötvenen sem mondanának annyit, mint amennyit mi most elmondtunk“.

Szabó Józseftől — aki régebben két évig a törőműben, jelenleg pedig a martin öntőcsamokában dolgozik, megtudtak, hogy az elmúlt két év alatt ő hozzá nem is ment népnevelő. Még 1950-ben kérte a pártba való felvételét, de azóta nem adtak neki rá választ.

A tömegek helyes vezetéséhez tartozik, hogy a pártbizottság idejekorán leleplezte és megmutatta az ellenség munkájának módszerét, taktikáját. Hiszen ellenségeink igyekeznek romboló aknamunkát végezni.

Sajnos, az ózdi nagyüzemi párt- bizottság az ellenség taktikájával, agitációs munkájának módszerével keveset törődik. A kohónál és a finomhengerműben például a köl- csönjegyzéskor és más alkalommal is volt csendőrök, és más ellenséges elemek „agitáltak”. Tudták ezt a nagyüzemi és a finomhengerműi pártbizottságon is, de csak homályos értesüléseik voltak a körülményekről. A jövőben ezen javítaniok kell.

A pártszervezetek politikai munkájában nagy segítséget jelentenek az üzemi faliújságok. Ózdon a pártbizottságok azonban úgyszólván nem is törődnek velük. A gyárban nincs szervezett faliújságmozgalom; Az acélmű pódiumán e'_ helyezett faliújságot képeslapokból kivágott cikkekkel pótolják. Pedig jelentősen lehetne fejleszteni ezzel a dolgozók kezdeményezéseit a termelésben, a politikai munkában a hibák megszüntetésében. A nagyüzemi pártbizottság nem él azzal a lehetőséggel sem, amelyet az üzemi lap, az Ózdi Vasas nyújt számára. A pártbizottság tagjai nem szívesen, csak nagyon ritkán írnak az újságba. Gyenge a lap pártrovata. Nem foglalkozik a legfontosabb politikai eseményekkel.

A pártbizottság hiányos munkájának sajnos megvannak a következményei a termelésben is. a kohó és a martin többezer tonna nyersvassal és acéllal maradt adós az elmúlt évről az államnak. Ahhoz, hogy ezt pótolják, hogy megjavuljon a munka, haladéktalanul meg kell szüntetni a hibákat.

Sok függ a pártbizottság tagjainak lelkes, odaadó munkájától. Elsősorban nekik kell példát mutatni abban, hogy hogyan kell újszerűén irányítani a politikai tömegmunkát, új módon gondoskodni pártunk nagyszerű politikájának végrehajtásáról.

KÖRÖMI GYÖRGY

A Diósgyőri Művészegyüttes új műsorra készül az uj évben, a hét öt napján — szombat és vasárnap kivételével •— az egyes művészeti ágak tagjai nagy szorgalommal tanulják a számokat. Az énekkar új számai közül nevezetesebb: Kodály: Mátrai képek, valamint a Pusztafalui népdalok. A tánckar többek között Böröcz József feldolgozását an énekkari, zenekari kísérettel betanulja a Kállai kettőst, valamint Igor Mojszejev művészegyütte- sének előadásán bemutatott „Krumplicska“ című szovjet táncszór. ,ot. A szimfónikus zenekar Ha- csalurján: Gayane szvitjét és Bartók: Magyar képek próbált kezdte meg. A művészegyüttes bemutató előadását a vasgyári stadionban jú-* niusra tervezik.

Vigyázz, figyel gyermeked“

»

A szakszervezetek megyei klubja, a városi tanács népművelési osztálya és a TTIT „Az ember útja a társadalomban“ előadássorozatban január

12-én, szerdán este 6 órai kezdettel a szakszervezetek megyei klubjában „Vigyázz, figyel gyermeked!“ címmel előadást rendez. Előadó dr. Kostyál László egyetemi m. tanár, kórházi főorvos.

„Az ember útja a társadalomban'’ előadássorozatban január 19-én; Milyen természetű lesz gyermekem; január 26-án: Légy barátja fiadnak; február 9-én: Az egyéniségről; február 23-án: Káros szenvedélyek, március 9-én: A családi kör; március 23-án: Szülőhazámról címmel tartanak előadást. Belépődíj 1 forint. Az előadássorozatra bérletet adnak ki. A 7 előadás bérleti ára 6 forint,

Tudnivalók

a személyi igazolványok kiosztásáról

A személyi igazolványok kiosztása a város különböző pontjain január

5-ével megkezdődött. Ezzel kapcsolatosan felkérem a város lakosságát-, hogy figyelmesen tanulmányozza át különösen a körzeti beosztásokat, mert ezek azzal a céllal készültek, hogy a fölösleges torlódások elkerülhetők legyenek.

A körzeti beosztások felsorolják, hogy mely utca lakossága hová tartozik, éppen ezért helytelen, ha pl. a sajóparti lakosság a tanácsnál működő kirendeltségnél jelenik meg személyi igazolványért.

A helyes gyakorlat az lenne, ha az egyes körzetekhez tartozó lakosság utcák szerint jelentkeznék az igazolványért, hogy a zsúfoltság elkerülhetővé váljék. Evégből a tömbmegbizot- tak és utcabizalmiak már e hó 10-én. hétfőn délután 5 órakor az I. kerületi tanáos épületében megtartandó eligazításon részletesen megkapják azokat a szempontokat, melyek alapján a hatáskörükbe tartozó utcák lakosságát a körzeti kirendeltségekre kell irányítaniuk.

Vannak olyan körzetek, melyek lakosságának személyi igazolvánnyal való ellátása csak későbbi időpontban kezdődik, mert pillanatnyilag a körzeti kirendeltség még üzemekben dolgozik. Erre a kintlévő felhívás pontos tájékoztatást ad. Ilyenek: Az 1. körzet (Bejőcsaba), a 2- körzet (Egyetemváros), 4. körzet (Bunkó), 6. körzet (Rendőrség), 11. körzet (Városi Tanács). 12. körzet (Pénzügyigazgatóság), 13. körzet (Cementipari Vállalat).

Vannak olyanok is, ahol még nem kezdődött meg a kiosztás, ilyenek: a

10. körzet (Patyolat), 14. körzet (SZTK, Zsolcai kapu 28) és a 15. körzet (Rendőrség). — Ez utóbbiaknál a kezdés időpontjáról hangoshiradó vagy sajtó útján kellő időben értesítik a lakosságot, valamint a többi körzetet is arról, amikor a kirendeltség a hozzátartozó üzemekben befejezi munkáját és áttérhet a környező lakosság személyi igazolvánnyal való ellátására«

Külön felhívom a 7. körzethez (új rendelőintézet, Felszabadítok útja) tartozó utcák lakosságának, valamint a rendelőintézet folyosóin rendelésre váró dolgozók figyelmét arra, hogy addig, amíg várakozniuk kell az épületben működő kirendeltségen — *f szükséges okmányok és kellékek felmutatása mellett — kérhetik személyi igazolványukat. — A 8. körzetben (Vízművek) és a 9. körzetben (I. kér, tanács) már jehrtkezhetik a körzethez tartozó terület lakossága az iga« zolványért.

Az érdekeltek figyelmébe ajánlom, hogy az 1901, 02 és 03. korosztálybeli férfiak számára katonai igazolvány felmutatása nem szükséges, csak aa 1904. korosztálytól felfelé. Egyebekben a felhívás Idevonatkozó szövege Irányadó. Tartalékos tiszti igazolás viszont 60 éves korig bezárólag szükséges.

Az új tanácsválaaztásokkal egyidejűleg megváltozott Miskolc egyes kerületeinek területe. így pl. az I. kerülettől a II. kerülethez csatolták a Nagyváthy-utcától az Üjgyör felé eső területet. Ez a körülmény azonban nem befolyásolja és nem érinti a felhívásban közzétett körzeti beosztást, úgyhogy továbbra is a 10. körzethea (Patyolat) fognak tartozni a személyi igazolványok kiosztása tekintetéből;

Végül felkérem a lakosságot ne türelmetlenkedtek. mert ezzel csak gátolja a kirendeltség dolgozóinak folyam mates munkáját. Az okmányok áttekintése időt vesz igénybe, úgy, hogy egy-egy ügyféllel sokszor 8—10 percet is foglalkozni kell. Legyenek előzékenyek, udvariasak, adjanak helyet aa öregeknek, betegeknek és terhes anyáknak.

BM MISKOLCI I-IV. KÉR OSZT.

SZEMÉLYI IGAZOLVÁNYOK alosztályvezetője

nBMiiiffliniiifliiiiniimiiiiimiiiiiiiiiiimimmnniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiliHiiiiiimHiiiiiiHimmiuiiniiiiniiiiiiMiiiiiiiiniiimiiiiiiiiiiiiiiimiimHinmmniiiimiiminiiiiim

JÜLikű-ie (ZőcUiJjtiL pzMjhnAmii

(Hozzászólás az Északmagyarország december 24-i vezércikkéhez)

M

\ z Északmagyarország de- ** cember 24-i számának vezércikke Miskolc kulturális életével foglalkozott; A cikket kezdeményező lépésnek tartom a bizonyos fokig megrekedt miskolci kultúráiét fellendítésére, — különösen azért, mert jónéhány olyan negatív jelenségre tereli a figyelmet, amelyek sürgős kiküszöbölése előfeltétele annak, hogy már a közeljövőben elfogadható eredményeket érjünk el;

A magam részéről at érintett kérdések közül a helyi irodalmi élet néhány problémájával kívánok foglalkozni, kiindulva a vezércikk ama megállapításából, hogy „ma már Miskolcnak egyre erősödő írógárdája van”;

Elöljáróban nem lesz érdektelen annak megállapítása, hogy ez az egyre erősödő írógárda jónéhány gátló körülmény miatt egyrészt nem tudja azt adni, amit joggal elvárnak tőle, s amire képes, másrészt a fejlődésben alig tud lépést tartani akár Szeged, vagy Debrecen fiatal írógárdájával;

Az írószövetség helyi csoportját bizonyosfokú befelé- fordulás jellemzi; A csoport összejövetelei, — amint azt egy- pár írótársamtól tudom — spontán megbeszélések, előzetesen kidolgozott, rendszeres program nélkül. Emellett a csoport szükkörü, inkább csak néhány írogató ember baráti körére terjed —, ha nem is mindig barátságosan tárgyalgatja a helyszínen felvetett problémákat. Előkészület, tervszerűség nélkül — úgy vélem — nem alakulhatnak ki elvi viták, pedig az irodalom nagy időtformáló jelenségeinek a helyi viszonyokra való helyes átültetése és vonatkoztatása nélkül reményünk sincs arra, hogy többnyire csak a múltban kutatgató irodalmi tevékenységünkből kikecmeregjünk;

Fgy-két jótollú írónk — gondolok többek között Hold!

Jánosra — távoltartja magát az írószövetség összejöveteleitől; Kétségtelen, hogy vannak jelenségek, amelyek azt mutatják; Holdi maga is megtorpant a fejlődésben, s ennek legbiztosabb jelét abban látom, hogy újabb írásai alatta maradnak a múlt élményeitől átfűtött írásainak. De az a mód, ahogyan ezt bírálják, szerintem helytelen. Mert mit válaszolhat egy jószándékú, több-kevesebb sikert már elért író, ha egy-egy összejövetelen gúnyos hangon ilyesmit vagdalnak a fejéhez: „Bizony a te négy elemiddel ma már nem lehet boldogulni”. Ez helytelen. Mert igaz, hogy szüntelen tanulás, becsvágy, igényesség nélkül Írogató emberből nem válhatik író sohasem. De a tudást, műveltséget, az*, hogy ki — még ha ftitofi* nap is sáp? — mennyit ér, egyáfteüában nem. ** iskola) wkmmKuáuy ^harasoata-meg: Erre «zäH*ta!a»-pSR19t fSáftozftainék, ám azt hiszem, elég, ha Veres Péter, vagy Szabó Pál

személyét említem.

Tény, hogy az ilyen oktalan fölényeskedés indokolt ellenhatást vált ki Holdiban, de bennem is.

Az írócsoport összejöveteleire ugyanis én sem járok el, noha állandóan fűt a vágy, hogy a magam négy középiskolás felkészültségének erejét összemérjem akár több iskolai képzettséget igazoló bizonyítvánnyal is.

Ehhez persze rögtön hozzátehetem: nem helyes egyikünk álláspontja sem. Az elzárkózás, visszavonulás, vagy a más írócsoportok felé fordulás nemcsak arra vezet, hogy Miskolc irodalmi élete előbb-utóbb megáll fejlődésében, de írói magatartás tekintetében sem helyes a sértődékenység. A szűkebb haza szeretete szerves része az igaz hazaszeretetnek.

A miskolci írók — úgy vélem — három tényezőre tá- maszkodhatnának érvényesülésük és írásaik megjelentetése szempontjából, s ezek közül egyik sem kis jelentőségű;

Az egyik lehetőség a miskolci irodalmi folyóirat: a Kohó (a jövőben már „Széphalom“). Erre a folyóiratra büszkék vagyunk, mert sok harc után, nehéz körülmények között született meg. Kétségtelen, hogy azóta a Kohó sokat fejlődött, bár legutóbbi száma sok szempontból visszaesést mutat. Magam egy dolgot azonban nagyon hiányolok a Kohó-ban. Megvallom őszintén, nem tudom: a Kohó irányitja-e az írócsoportot, vagy fordítva, de elvi képtelenségnek tartom, hogy a Kohónak ne legyen vita-rovata, ahol az írók, lektorok, kritikusok kifejthetnék nézeteiket, véleményüket, s magas színvonalú eszmei követelmények elé állítanának minden tollforgató embert Miskolcon;

Igaz, hogy jelent már meg bírálat a Kohóban is, néhány írásműről. Ezek azonban minden más kiadványt érintettek, csak éppen a miskolci írók műveit nem. Úgy vélem, helyes lenne néhány fiatalabb költő, vagy prózaírő írásait is mérlegre tenni, — s nem is mindig ugyanannak az egy-két embernek a tollából. Ha néhány tapasztaltabb, fejlettebb író teret vagy éppen megbízást kap ilyen feladatokra, több célt érhetünk el: növeljük a kritika lehetőségét, a bíráló is tanul ú «ntegbfrálttól, 8 felelősséget vállal az utánunk jövők neve- TCSébeirfSj X Wrátet -táplálja az önbizalmat is.

iskolc írói körét ezen túlmenően lehet, sőt kell is bővíteni. Több olyan nagyképességű, nagytudású személy van még, akiknek iránytmutató, segítő munkásságára a jövőben számítani kell.

Egyszóval a vita, a bírálat; éltető elem, melynek feK hevült gőze lecsapolva kristálytiszta marad, s ez felébresztheti, lángragyujthatja a szunnyadó, vagy megtorpant erőket, hogy a közös nagy cél érdekében való munkára ösztönözzön, s hogy irodalmunk méltó lehessen az ország második városához.

A másik, igen jelentős tényező az Északmagyarország, hiszen amellett, hogy — legjobb tudomásom szerint —» a megyei lapok között színvonal és példányszám tekintetében első helyen áll, nemcsak a szerkesztőség adhat igen sok esetben helyes ösztönzést íróinknak, de az egyes helyi vonatkor zású problémák megoldásához az írók is megfelelő segítséget adhatnak a lapnak;

Úgy tudom, az Északmagyarország azért küzd, hogy ebben az évben terjedelemben is megnövekedjék. így nem túlzott az a kívánság, hogy az Északmagyarországnak is legyen irodalmi oldala, ahol szót kaphatnak a fiatal írótehetségek. Nem szabad elfelejteni, hogy az újság hasábjai nemcsak vizsgát jelentenek az olvasók előtt, de mindenekelőtt kiváló iskolát is az írónak.

Végére hagytam a harmadik tényezőt: a Magyar Rádió miskolci stúdióját. Erről csak azt mondhatom, hogy műsorát legtöbbször a befeléfordulás, az öncélúság és a művé- szietlenség jellemzi; Nem egy közepes tollú írónk elpirul egy-egy műsorának hallatára. A miskolci rádió' műsorának' színvonalát méltóvá kell tenni Miskolchoz, Borsodhoz;

"Qeszélnünk kell még arról is, hogy sok írónk ideológiai

felkészültsége egyáltalában nem kielégítő, tájékozatlan hazánk történelmet formáló jelenségei felől, bizonytalan eszmei formálódása — ez pedig egyáltalában nem közömbös számunkra. Felvetem egy miskolci írói megbeszélés gondos latát, amely megbeszélésre a megyei pártvégrehajtóbizottság képviselőjét is meg kellene hívni s hiszem: száz és száz hes lyes, vagy helytelen ötlet, elgondolás, terv kerülne itt rostá alá, s nem is eredménytelenül;

Minäent egybevetve az a véleményem; nekünk íróknak közelebb kell kerülni a valósághoz, az emberekhez« Egymás megismerése, a bizalom légköre, a problémák nyill felvetése, a kölcsönös segítő készség, s mindenekelőtt az emJ bér, a nép szeretete; ez az az út, amelyen járnunk kell.

SZEKRÉNYES! LAJOS; a miskolci írócsoport tagjäi