Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-08 / 6. szám
Szombat, 1935. január 8. ESZ AKM AG \ AKUKSZá O 3 AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEKBEN A készárusxáüífék szava X januári hideg pirosra csipi a készáruszó Hité k arcát. Kanén y munkát jelent most kint dolgozni — mondja Gödér József elvtárs művezető. — Sebaj, van jó meleg vattás ruhánk, nem fázunk — felel rá Koós Lajos brigádvezeiő. — Ez évben felére akarjuk csökkenteni a méret, a minőségi és a súlyreklamáoiót ■— újságolja Gödér elvtárs. — Alaposabb ellenőrzéssel a MEO dolgozóival együtt hadat üzenünk a rossz munkának' csak «* előírásnak megfelelő anyag hagyhatja el gyárunkat. Mit vállaltak' • az clvlársakt —• ffazdnk felszabadulásának tizedik évfordulójára megfogadtuk, hogy az ország lvengereliáru szükségletét a negyedév végéig jó minőségben kielégítjük és 500 fonna hengereli árut adunk terven felül a vasanyag- gal dolgozó kisiijc.ri kísz-eknek. A minő te megjavítását tartjuk legfontosabb feladatunknak — fűzik tovább a szót. — Borsodnádasdra is jobb platinát akarunk küldeni. Régebben a platinát egyenesen a vagonokba raktuk és külső felületét nem ellenőriztük. Repedezett, hólyagos anyag került llorsodnádasdra, amit persze vissza is küldtek, A selejt kocsikáztatása havonta közel félmillió forint kárt okozott. Ezután most máskép lesz. • Bellér László brigádveeetö a szállítás meggyorsításáról szólt. — Mi n kisebb vállalatok, ktsz-ek anyagszállítását intézzük. Legfőbb gondunk az, hogy időben megkapják rendelésüket, hiszen ők közszükségleti cikket nyáridnak az ózdi anyagból. Fürcébber, jobban dolgozunk, hogy a vagonokba váló berakási idői is csökkentsük. Április l-én mi is jelenteni akarjuk: új munkagyő- zelmet értünk cl legnagyobb nemzeti ünnepünk tiszteletére * 6 akóllHét* csökken tésseí héaTÜlünh április 1’az.ur István az ózdi Kohászati j szaemlékszik a felszabadulás nap Üzemelt villanyszerelő művezetője i jaira. Elmondja, hogy 1945 januárjá- szerkesztőségünkhöz írt levelében visz- j ban a nagy-győri állomáson talált rá ■ «ms. , [ e.z özdról elhurcolt abroncssori egyen I irányítóra, a kohó felvonó aíkat- j részeire és az 50 tonnás daru csiga - j házára. A német fasiszták vitték el ‘ Özdról. Csak Győrig jutottak cl vele, mert a szovjet csapatok cgyro gyor rabban kergették őket nyugat falé. Nem volt már idejük tovább vinni a j felszerelést. Az értékes gépétet hamar hazahozták. Az első szabad május l-én, i már megindult az abrencssoron a ter- i me) és. | Tíz esztendő telt ol azóta, s az ózdi [ munkások most népünk legnagyobb nemzeti ünnepére április t re készül nek. Felajánlásukban 2 százalékos rezsiköltség csökkentésre tettek foga dalmst — Mi. a villanyszcrelőmühcly doteo zói — írja Pezur elvtárs — ennek a vállalásnak a túlteljesítésére kötelezzük magunkat. Jól gazdálkodónk az anyaggal, nem vételezünk ki semmit feleslegesen a raktárból. Az elmúlt, év novemberében 4000 forintot takarítottak meg, az egész villamosúiéin pedig 70.000 forint megtakarítást ért el. Most újabb sikere- i két akarnak elérni, ezért az 1954-os j évhez viszonyítva havonta 10 száza- ■ lékkai csökkentik a műhely kiadását. Az Ózdi Közlekedési Üzem dolgozóinak helytál ása A napokban nagy hó esett s nz ózdi munka sok bizony aggódva figyelték a szállingózó hópelyheket. Mi lesz a közlekedéssel, amikor már most is túrják maijuk előtt a raozdo nyok a hókupacokat. No do az ózdi ipar vasút dolgozói kemény kötésű »emberek, nem hátrálnak meg a nehéz “égek elől. Csomós elv t ára a közlekedési üzem vezetőjének irányítás,í val egy emberként áll lak csatasorba! Egyik kezükben a zászlót, a másikban a seprőt és a lapátot fogták. Keós Sándor brigádvezetö is lapátolt, ha vonat érkezett tovább irányította s újból hólapáto lásba fogott. A fogas pályán Fábián Gyula húsztagú brigádjával a mozdony előtt járva se portók az utat. Meg is kapták a kohók a sala kos fazekakat időben. Jgy dolge-tak ezen a napon az ózdi közieke dósi üzem dolgozói, hő sics erőfeszítéssel, ha zafiakhoz méltóan. A borsodnádasdl vonalon is akadályok jelentkor tek, félő volt, hogy a nádasai hengerészek nem kapr.sk majd pra tinát özdról. Űgyszól ván mindenki talpon volt az éjszaka, a pá. lyára tartalékmozdonyt küldtek ki, s eltakarították az útból a havat. A hóesés már elállt, do van még munka, hi szén a váltók és a sínpárok közé odafagyot t a vizes hó s emiatt könnyen kisiklik a vonat. Tengely Károly, Bartha Béla, Csópányi Ágoston. J ászberényi Jenő, Elekzimányi Elemér, Holló Albert önkéntes — munkával 1G órán keresztül, szinte megállás nélküli erőfe szítéssel rendbehozták a váltókat. Az ózdi iparvasút békeharcosainak ezúton szorítjuk meg a kezét, áldozatos munkájukért. ■-------—---——— Köve* ébreméi tó keztlemenvezés A „Szabad Nép“ december 24 1 száma: „Tapáoaok segítői“ című cikkében a töme-gkspesolat kiszélesítő aével foglalkozott, A cikket Bucsko elvtárs a szikszói tanács vb. elnöke gondosan áttanulmányozta. Az út mutatást a következőképpen alkal mazta: A régi tanácstagokat az új tanácstagok mollé aktívaként bevonta felhasználja azok gazdag tapasztalatait ig. Az eddig felkeresett régi tanács tagok valamennyien szívesen vállaltak munkát és megígérték, hogy segítséget nyújtanak az új tanács tagoknak. A szikszói kezdeményezés követendő példa járásunk valanSeny nyi községében. Az idén lesz már bőven „kivánságáru* a borsodi földmuvesszövetkezetekben \4j indemekelött talán tisztázzuk *•” azt, hogy mi is az a „kívánságára." Bizonyára kevesen hallották még ezt a szót, de annál ismertebb másik, „szak“-neve a .,hiánycikk,’“ Ha mind ritkábban is találkozunk velük, azért még előfordul, hogy az üzletben, ahol valamit vásárolni akarunk azt mondják: „sajnos nincs". Földművesszövetkezeteink az idén mindent elkövetnek annak érdekében, hogy boltjaik szótárából töröljék a „sajnos nincs’ “-et. Ebben a törekvésükben az állami elosztószervek, egész iparunk segítségükre lesz, mert arra törekszenek, hogy csökkentsék és idővel teljesen eltüntessék a „hiánycikkek“, illetve „kívánságáruk" listáját. Maguk a borsod.! földműves saövetkezetek pedig jóval több, mint 100 kisegítő üzemük termelésének fokozásával és új kisegítő üzemek létesítésével igyekeznek minél nagyobb mennyiségű „kívánságárat“ termelni. Az elmúlt évi 2 millió forinttal szemben 1955- ben már 25 millió forint értékű különböző áru kerül ki ezekből a kisegítő üzemekből. Ilyen kisegítő üzemek a szövetkezeti hizlaldák, sütő- cukrász üzemek, mészégetők, gyé- äteny, faáru- és tartósitóüzemek és cserépégetők is. A í ö ld mű vesszővé tkeze t i kisegítő üzemeknek nemcsak azért van egyre nagyobb jelentőségük, mert főleg a környék lakosságának kívánságára készítenek különböző árucikkeket, hanem azért is, mert eddig kihasználatlan helyi nyersanyagforrásokat állilanak a falusi lakosság ellátásának szolgálatába, így Lak községben a földművesszövetkezet nemrégiben budai-föld bányát nyitott. Ez a bánya ma már rémesek Borsod-Abauj-Zemplént, de a szomszédos megyéket is ellátja kiváló minőségű és olcsó, a Budán és környékén bányászott budaifölddel is vetélkedő nyersanyaggal. A sátoraljaújhelyi földművesszö- Vetkezet példájára sok borsodi föld- művesszövetkezet létesít faszénégetőüzemet a nagyobb erdőirtások közelében, hogy faszénből is elegendő álljon a lakosság rendelkezésére. Szendrő környékén és a Bükk-alján több földművesszövetkezet mészégető kemencéket állít üzembe. Az idén már olyan nagymennyiségű meszet akarnak a borsodi piacokra szállítani, hogy necsak a házuk táját szépítők és a kislakásépítők igényeit tudják kielégíteni, de a savanyú erdei talajok mészporozását is elősegíthessék. A gönci és sátoraljaújhelyi föld “ művesázövetkezet kisegítő üzemében nagymennyiségű cserépedény —. főleg a falvakban sokszor hiányolt csupor, cserépíazék, köcsög és itatóedény — készül az idén. A szerencsi földművesszövetkezet betoncserépkészítő üzeme többszáz kútgyürűt és itatóvályút készít, a mezőcsátiak pedig többezer méter drótfonatot gyártanak a nagyüzemek hulladékanyagaiból. A gyümölcstermő vidékeken több földművesszövetkezet szeszfőzdék megnyitásával növeli a dolgozó parasztság jövedelmét és szaporítja a piacra kerülő finom „kisüstik’“ mennyiségét. Hasznosítják megyénk iöMművesszövetkező tei a fe/lyő és patakpartok füzfavesszőtermését is. Tiszadoropmán és Göncön ugyanis gyártani, a borsodivánkai földművesszövetkezet kisegítő üzeme pedig nagymennyiségű gyékényárut készít. Miskolcon nemrégiben kezdte meg munkáját a borsodi földművesszövetkezetek legjelentősebb kisegítő üzeme: a fa- és vasárúgyér. A fogyasztók igényeméit megfelelően a vasrészlegben már meg is kezdték egy korszerű automata esztergapadon többezer csavar gyártását, emellett nikkelezést is vállalnak. A kis gyár faára részlegében szerszámnyelek, fagereblyék és favillák. fűrészkeretek, jármok, gyúródeszkák, csi- gatégzia-sodrófc, valamint számos más közszükségleti és háztartási cikk készül. A miskolci földművesszövetkezet kis gyára, amely megyénk falusi lakosságának legkülönbözőbb kívánságait igyekszik teljesíteni — néhány héten belül már 120 munkással termeli majd a „kívánságárukat". (i römmel könyvelhetik el a ^ borsodi falvakban azt is, hogy a földművesszövetkezetek hizlaldáiban jelenleg mintegy 1500 sertés hízik. Aratásig, ezek az addigra két mázsa körülire hiző sertések biztosítják majd a megnövekvő hús, zsír kolbász és füstöHszaloxma kereslet maradéktalan kielégítését. És, hogy a sok hús meg ne ártson, a íöidművesszövetkezetek tartósító üzemei több vagon különböző savanyúságot is készítenek 1955 ben. (». s.) Vá odorzá.ssíót nyerlek a 13,számú gépipari teckniktim ktilturmunlcásai Örömmel közöljük, hogy iskolánk hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a kohó- és gépipari minisztérium oktatási főosztálya által kiírt országos kulfúrveraenyen vándorzászlót nyert ás 3000 forintos pénzjutalmat kapott. A miskolci technikum énekkara é$ szavalója az első helyen, lánecsoport- ja a második helyen végzett. Az iskolának ezenkívül van zenekara és színjátszó csoportja. Büszke lehet sikerére a 13. számú gépipari technikum minden kultúrmunkáaa és tanulója ABLONCZY JÓZSEF igazgató Cet jutalom a gépállom ások a f patronáló üzemeknek Megyénkben tavaly indult meg a gépállomásokat patronáló mozgalom a nagyüzemekben és a közép-üzemekben. A patronáló üzemek komoly segítséget adtak valamennyi gépállomásnak a téli gépjavításokban. A jó kezdeményezést patronáló üzemeink ez évben is felújították és versenyt indítottak a téli gépjavítások sikeréért. A megyei tanács végrehajtóbizottsága céljutalmat tűzött ki azok. nak a patronáló üzemeknek a részére, amelyek a legtöbb segítséget adják ?. gépállomásoknak és lehetővé teszik, hogy azok a leghamarabb elvég-esték a javítási munkákat. Az 1. díj 20«0 forint, 2. díj 3000 forint, 3. díj 1000 forint. A versenyt minden iiónap 20 -án értékelik. Handier Janos tatabányai ironmaster felhívása az ország fronlbrigádiáiboz Handler János, az országos hírű •tatabányai sztahánovista frontmester pénteken brigádja nevében versenyre szólította az ország valamennyi frontbrigádját. Ebben az évben ünnepeljük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. 1944 borzalmas emléke még élénken él bennünk, s az imperialista tábor most ismét azon mesterkedik, hogy háborút robbantson ki. Mi, magyar bányászok jó munkánkkal tiltakozunk e mesterkedések ellen, s arra törekszünk. hogy kimagasló eredményekkel, békés életünk további építésével ünnepeljük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. Ezekért a célokért hívjtlk versenyre az ország összes frontbrigádjait — mondja a többi között a felhívás. A Handler-brigád vállalta, hogy április 4-ig 1200 csille szenet terme1 minőségi munkával, a takarékossági szempontok figyelembevételével. A brigád tagjai megfogadták hogy április 4-re mindannyian kiérdemlik a „kiváló dolgozó“ jelvényt. (MTI) 1 A tissakessi Al- P q r t é kotmány termelőszövet- - ■■ ■■ kezetben manapság több tagot az a gondolat foglalkoztat, hogy — kilép a csoportból. Vájjon miért? Mi ennek az oka? Amikor ezeket az okokat kerestük, a kilépni akarók azt mondották: „Azért hagyjuk ott a csoportot, mert kevés a jövedelem“. A tsz tagjai jövedelmükkel valóban nem dicsekedhetnek. Zárszámadáskor terményben és készpénzben összesen még 20 forint sem jutott munkaegységenkint. Hogyan lehet ez? Kin múlott, hogy csak ennyit és miért nem nagyobb jövedelmet osztottak szét? A kérdésre már nehezebben kaptuk meg a választ. Csak hosszabb vizsgálat után derült ki; azért volt kevés a jövedelem, mert egy sor mulasztást, fegyelmezetlenséget, visszaélést követettel mind a vezetőség, mind pedig igen sok szövetkezeti tag. A legnagyobb mulasztást azonban a párt- szervezet vezetői, kommunistái követték el. Úgyszólván teljesen elsorvadt a pártélet, a rendszeres felvilágosító, politikai munka. A volt párt- titkár, Tompa Károly, de a pártszervezet kommunistái is — ideértve a tsz volt elnökét, Gyenge Jánost — eltűrték, sőt maguk is elősegítették a termelőszövetkezeti demokrácia megsértését, n szövetkezeti szervezeti szabályzat be nem tartását. A termelőszövetkezetek szervezeti szabályzata előírja, hogy minden tsz tagnak csak egy hold föld maradhat háztáji gazdasagában. A ti- szakeszi termelőszövetkezetben azonban ez másként van. Általában úgy fest a dolog, hogy a tagok fél lábbal a termelőszövetkezetben, fél lábbal pedig a magángazdaságban vannak. Több tsz tagnak két-három hold föld is van háztáji gazdaságában. Hogy csak egy pár példát említsünk: id. Papp Józsefnek másfél holddal. Rezes Józsefnek 1200 öllel, Potvka Józsefnek. Kovács Sándornak több mint fél holddal van több a megengedett egy holdnál háztáii gazdaságában Ez aztán odavezetett, hogy nem fordítottak kellő gondot a közös gazdaság fejlesztéséibe, erősítésére. Annál többet törődtek a kinnmaradt föld megművelésével. Mi sem bizonvítia ezt jobban, mint az, hogy többen — például F. Tóth József, id. Sipos János még feles földet és kishaszon- bérbe vett földet is műveltek meg. Ezek ét tények is választ adnak arra a kérkertibútordkat és kosarakat f-ognak désre: miért volt kevés a jövedelem. Nem A tiszakeszi tsz ‘kommunistáinak felelőssége szövetkezetük sorsáért szólva arról, hogy az állatállomány fejlesztését — amiből legjobban tudtak volna pénzelni — szintén elhanyagolták. A pártszervezet vezetősége látta ezeket a hibákat, de mint Molnár József elvtárs pártvezetőségi tag mondotta: tehetetlenek voltak a hibák felszámolására. — Hiába hoztunk határozatokat, hogy megszüntessük a fogyatékosságokat, azokat nem tudtuk megvalósítani. Ez pedig azért történhetett meg, mert az egyik párttag jobbra, a másik balra húzott. Valóban a pártszervezetnek e mulasztások miatt kevés tekintélye volt és van ma is a tsr tagság előtt. Nagyon gyenge, sőt mondhatnánk rossz >■ kapcsolat a pártvezetőség és a termelőszövetkezet igazgatósága között. Nem beszélik meg problémáikat, ami pedig ugyancsak bőven van. Rend- szertelenül tartanak megbeszéléseket, igazgatósági üléseket is. Bár a termelőszövetkezet új vezetősége, Molnár Gyula elnök elvtárssal az élen. igyekszik megtenni mindent, hogy megszűnjenek a hibák, munkájukhoz kevés segítséget kapnak a pártvezetőségtől. Nem egyszer még az igazgatósági tagok is elhanyagolják kötelezettségüket, nem vesznek részt a problémák megtárgyalásában, orvoslásában. Ißen súlyos hiba, hogy a pártszervezet vezetősége és tagsága nem tanulmányozta, s nem magyarázta meg a tsz tagoknak a Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozatát n mezőgazdasági'termelés fejlesztéséről. Ezért többen ma úgy beszélnek a termelőszövetkezetben ■ „Ne dirigáljon nekünk senki, tudjuk mi mit kell csinálni”. A pártszervezet kommunistái ahelyett, hogy meggyőzték volna ezeket a tagokat helytelen magatartásukról, maguk is — mint L. Tóth József, Gyenge János és kevés kivétellel a többiek — ezt a nézetet, hangoztatták. Ez aztán alapot adott arra. hogy a termelőszövetkezet vagyonával többen úgy bánjanak, mint a Csákí- szalmájával. Egyik nap borona, másik nap eke- knna, aztán kötél, szánkó és mieaymás tűnt el a tsz portájáról. Jellemző a közös vagyon meg nem becsülésére, hogy még ma is kint van a szántóföldön a hó alatt egy szénakaparó gép és egy henger. Pedig a tsz vezetősége többször felhívta a figyelmét a brigádvezetőknek, hogy szállítsák haza ezeket. Kit terhel a mulasztásokért, hibákért a felelősség? Nyilvánvalóan elsősorban a termelőszövetkezet kommunistáit, mert szemet hunytak és eltűrték a fogyatékosságokat. A felelősség alól azonban nem bújhatnak ki a tsz vezetői és tagjai sem. Valamennyien hozzájárultak ahho?. hogy most kevesebb jövedelemhez jutottak, mint a megelőző években. Az igaz, voltak nehézségek, amelyeket az időjárás okozott. A hirtelen meleg felszárította a búzát és jégkáruk is volt. De ha a tagok összefogtak volna és a szervezeti szabályzat szerint jártak volna el, ha jobban. megszervezték volna a munkát, biztosan szebb eredményekkel dicsekedhettek volna. Mindezért a fogyatékosságokért persze lelős a járási pártbizottság is. valamint a tanács illetékes osztálya, mert nem figyelt fel ide- •ében a problémákra, nem adott megfelelő stir tséget megoldásukhoz. Ezek a hiányosságok' azonban nem indokolják meg, hogy ma többen azon gondolkoznak a -soportban: kilépjenek-e. vagy bennmaradjanak n szövetkezetben? Nem, hiszen volt már a tisza- keszi termelőszövetkezet tagságának sokkal nagyobb problémája is. amelyet ha nehézen is. de sikerült megoldania. Semmi kétség, most is megbirkóznak a fogyatékosságokkal. Ezért teljesen helytelen azoknak a. tagoknak a magatartása, akik a kilépésre gondolnak. Azok az eredmények, amelyeket a csoport megalakulása óta elért, azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló munkájuk. A felépített 60 férőhelyes sertésfiaztaíó, a több új családi ház, a négy 100 köbméteres beton-silógödör, a darálók s az anyagi gyarapodás többi jele mind-mind azt mutatja, hogy érdemes a tsz-ben dolgozni. Ma pártunk és kormányunk még inkább, mint eddig, azt akarja, hogy fejlődjenek a termelőszövetkezetek, emelkedjék a dolgozó parasztok, elsősorban a tsz tagok életszínvonala. Ehhez viszont az szükséges, hogy a tiszakeszi termelőszövetkezet tagsága is minden erejével és tudásával támogassa és végrehajtsa ezt a politikát. TÖRÖK ALFRÉD
