Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

m KMAGYARORSZÄG r Értekezlet megyénk mezőgazdaságénak eredményeiről és feladatairól „Kényes ügy* XI. évtolya-í* szám J-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A Ára 55« »Hlér Miskolc. 19^5 január 6 csütörtök Most a mennyiségi terv teljesí­tése mellett — amit nem szabad elhanyagolni — a feladat az. hogy állandóan nőjjön a termelékeny­ség, csökkenjen az önköltség és a scle.it. Persze ez nem megy ma­gától! A rossz gazdálkodás, a rossz vezetés, a rossz gazdasági és politikai munka növeli a selejtet. A helyes, körültekintő, gondos gazdálkodás, a jó politikai felvilá­gosító munka pedig csökkenti a selejtet. S ezzel együtt elősegíti pártunk fő célkitűzésének megva­lósítását, népünk életszínvonalá­nak emelését. r ISte ?$ Wwnőséjő "h acélt! Csak az ipari termelés szüntelen növelésével biztosíthatjuk az élet- színvonal emeléséi*«! szükséges iparcikkeket, a mezőgazdaság fej­lesztését szolgáié gépeket, műtrá­gyát. az ipar különböző ágainak bővítését segítő termelőeszközöket. Mindehhez több és jobb minőségű acél kell. Sokszor elmondtuk ezt már, s még többször is el fngink mondani. Téves, helvtelen minden nézet, amely lehec«üH a npbézlnar szerepét, amelv nem a több és jobb minőségű acéltermelésben látja problémáink megoldásának legfőbb feltételét. Több és jobb acél nélkül ügy­szólván nine« semmi A földet tíz ujjal megművelni, a levest papír­zacskóban felforralni nem lehet. Fhbez acél kell. De nem akármi­lyen s nem is akármennyi. Nem olyan acél kell, hogv az elkészült új traktor kint a szántóföldön fél­óra* munka után felmondja a szol­gálatot, mert selejtes alkatrész van benne. Vájjon milyen véle­ménnyel lehet dolgozó parasztsá­gunk iparunkról. kohászainkról, hogyha vadonatúj ásója a földben elgörbül? Jogos a kifakadása! De logos a felháborodása annak » há­ziasszonynak is, akinek új lábasa két nap múlva kilyukad. Acélgyártók! Olvasztárok! Ko­hászok! Ne feledjétek el, nem csupán az a feladat, hogy a termelés mennyi­ségét emeljük. Most különösen fontossá vált a kérdés, hogyan, mi­lyen eszközökkel, „milyen áron'* emeljük a termelést és azt termel­jük, amire népgazdaságunknak szüksége van. Jól jegyezzük meg: a terv törvény! Azt nem csak nagyjában — egészében, hanem minden egyes részletében, hiányta­lanul teljesíteni kell! Egyetlen ti­zed elmaradás is gyengíti hazán­kat. Egyetlen tized selejt is kárt okoz népünknek. Latba kell vet­nünk legjobb tudásunkat és sziv- vel-lélekkel azon kell dolgoznunk, hogy több és jobb minőségű acélt adjunk. Itt az ideje komolyan kézbeven­ni az acélgyártás minőségének ügyét. Most már erre reális lehe­tőségünk van. Nyugodtabb a ter­melés menete, van időnk jó acélt gyártani. Sem Ózdon. sem Diós­győrben, sem Borsodnádasdon nincs helye felvetni úgy a kérdést, hogy „mit akarnak: mennyiséget vagy minőséget?” E kettő megfér együtt! Csak e kettő teljesítésével jutunk előre a júniusi úton. A műszaki és fizikai dolgozók alkotó együttműködése csodákra képes. Kell erre bizonyíték? Fel­szabadult tíz esztendőnkből ezer és ezer példa van rá. Győzelmi jelen­tések egész sorozata számol be a nagyszerűbbnél nagyszerűbb mun­kateljesítményekről. Az elmúlt hó­napokban is sikereket értek el ko­hászaink. A Lenin Kohászati Mű­vek martinaeélművében például a* átlagos 80—82 százalékos pro­gramtartással szemben 98.2 száza­lékos eredményt értek cl. S tegyük hozzá, hogy többet is kerestek a dolgozók. Az ózdi martinászok is sikereket liönyvelhetnek el a pro­gramtartás terén. Ezen az úton kell továbbhaladniuk megyénk kohászainak. Legyen a jelszó: „Minden erőt a minőség megjaví­tására!“ UJftflfi NAGYSZERŰ MUNKAGYÓZELMFK A FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENYBEN ÓZDON. DIÓSGYŐRÖTT ÉS BORSODNÁDASDON Felszabadulásunk 10. évfordulójá­nak megünneplésére a . felajánlá­sok hosszú sora született meg megyénk ipari üzemeiben, bányái­ban. A felszabadulási munkaver­seny már az eljső napokban kima gasló, nagyszerű eredményekre lelkesített. A diósgyőri martinban Bukovszki Miklós olvasztár brigádja 5 szá­zalékos tervtúlteljesítést vállalt és szavát nap, mint nap teljesíti. Havi tervteljesítése jelenleg 106.2 száza­lék. Az ózdi martinban Bábeczky Ferenc olvasztár brigádja január 5-ig bezárólag 171 tonna 100 száza­lékos programszerűséggel legyár­tott acélt adott terven felül nép­gazdaságunknak. Mustos Pál, az ózdi nagyolvasztó főolvasztára ki­váló minőségű nyersvasat ad a martinászoknak, vállalását eddig 103 százalékra teljesítette. így sorolhatnánk tovább a fel­szabadulási munkaverseny során elért nagyszerű sikereket, munka- hőstetteket. Mindezek azt a jogos reményt keltik hogy megyénk ko­hászai a felszabadulási versenyben kivívják a győzelmet Az eredmé­nyek azt mutatják, hogy kohá­szaink a felszabadulási versenyben minden eddiginél szilárdabban kő vetik pártunkat a júniusi utón, szívvel-lélekke] munkálkodnak éle- hink jobbátételén. íme egy pár nagyszerű munka- gvözelem: KÖRÓDIJÖZSEF A Kováé** brigád már 32.400 forrni értékű acélt adott terven *elíil Kovács Sándor olvasztárbrigádja az ózdi acélműben becsülettel telje­síti vállalását. Jelenleg minden tonna acélt program szerint csapol. Ja­nuár 5-ig bezárólag terven felül 32.400 forint értékű acélt adott népgazda­ságunknak. Kovács elvtárs az eredmények növelése mellett tiagg gondot fordít a munkamódszerátadásra is.-Vállalta, hogy Balázs S. Miklósból szta­hanovista olvasztárt nevel. 1. diósgyőri acélgyártó 1951. decem­berében első helyre került az acél­gyártók programszerűség! versenyé­ben. Januárban tovább növelte ered­ményét, eddig egyetlen egyszer sem tért el a programtól. ÉRSEK GYULA borsodnádasdi sztahanovista henge­rész brigádvezető már számos érté­kes győzelmet ért el a termelésben. December l-től művezető lett. de brigádját továbbra is segiti. Az új év első napjaiban brigádja mintegy 106 százalékos tervteljesí- tést ért eL 139 axáxaléhoa leljeaílmény a borsadnádasdi elektroacélműben A borsodnádasdi elek- troacélmű dolgozd! pél­dásan harcolnak a mi­nőség megjavításáért. TTj módszereket alkal­maznak, például az első öntés sebességének nö­velésével nagymérték­ben megjavult az önte­csek felülete. Ugyanak­kor csökkent a vissza­származó selejt is. Az üzem rendszeresen túl­teljesíti tervért az új évben. Legutóbb 108.3 százalékos teljesítményt ért el. Kiváló eredményt mutat fel Kiss Márton sztahánovista olvasztár. brigádja is, amely a gyorsolvasztási mód­szerek alkalmazásával 139 százalékot teljesí­tett. Érsek József szta­hánovista olvasztárbri­gádja szintén túltelje­sítette előirányzatát, 125 százalékot ért el. MARGÓCZY ISTVÁN Kossuth díjas olvasztár brigádja a diósgyőri martin IV. számú kemen­céjénél 107.3 százalékot ér el. 2600 kilogram kovácsolt acél története IVÁNKÓ JÓZSEF Egyszerű szavakkal ismertette Bajzáik István a diósgyőri nagy- kovácsmühely egyik legjobb bri­gádvezetője brigádja vállalását a felszabadulási munkaversenyben. — Jól tudjuk, hogy hazánknak « nagy tervek megvalósításához, az eddiginél több kovácsolt árura van szüksége. Ezért brigádommal együtt vállalom, hogy tervünket naponta túlteljesítjük. A Bajzdth-brigád az újesztendőben 119 és 130 százalékos teljesítménye­ket ért el. Szerdán reggel azzal az elhatáro­zással fogtak munkához, hogy még ezeket az eredményeket is felülmúl­ják. Elhatározásukat valóra is vál­tották, még 12 óra előtt teljesítették napi tervüket és vállalásukat. Egy óra múlva már arról számolhattak be, hogy 2600 kilogramm kovácsolt acélt gyártottak terven felül. A Ba). záth-brigád tehát ura maradt adott szavának. Ügy akarják, hogy amikor a felszabadulás 10. évfordulójára in­dított versenyt értékelik, az ő nevük az első helyen álljon. az ózdi nagyolvasztó művezetője. Lelkesen harcol a technológiai elő, írások pontos betartásáért. ÚJRA az intézet tár­salgójában vagyunk, AZ MTH 116. számú tanulóintézetének fiatal­jai szabadidejükben ol­vasnak, sakkoznak, be­szélgetnek az ízlésesen berendezett társalgóban. Legtöbb szó a felszabadulási munkayersenyről, a munkafelajánlások teljesítéséről esik. — Hogy állunk a vállalással? — kérdi Bá- nóczi István II. éves martinász tanuló brigád­vezetőjüktől, Lőrincz Miklóstól. — Tíz százalékkal már túlteljesítettük vál­lalásunkat — válaszolja csillogó szemmel. r-. KOHASZTANULOK MOZDONYOK füttye, berakódaruk zúgása a martinban. A fiatalok a kemencék mellett szor­goskodnak, figyelnek, tanulnak. Lelkes munkától, s az izzó acéltól pirul ki arcuk. Pihenőben baráti beszélgetés alakul ki közöttünk: — Hogy megy a munka fiúk? — Jól! — hangzik rá a válasz. — Már be­olvadt az acél, mindjárt vesszük ki a kemencé­ből az első próbát. Nem messze tőlünk a kemencénél fiatal, első éves tanuló sepreget. Ma ő a tisztasági felelős a kemencénél, neki kell eltakarítani az elhullott anyagot. A beszélgetés tovább folyik. — Van-e valami versenyvállalásotok? — kérdezem. A választ László Kálmán elvtárstól, a fiuk oktatójától kapom. — Amikor a csepeliek elindították a felsza­badulási versenyt, s ahhoz csatlakoztak üze­münk felnőtt dolgozói is, a fiatalok is elhatároz­ták, hogy részt vállalnak a munkából. Lőrincz Miklós kezdeményezte a fiatalok versenyét, tet­te meg elsőnek felaiánlását. A fiatalok vala­mennyien csatlakoztak, s felajánlásaikról, azok teljesítéséről pontosan vezetjük is a naplót. — Szeretném meenézni a naplót. » — Bent tartom öltözőszekrényemben. Gye­✓ rünk el érte. Elköszönünk a fiuktól. Az öltözőbe már csak tompán hallik a hatalmas munkamoraj. Rend, tisztaság fogad. Az öltözőszekrények katonás íendben sorakoznak. Előkerül a napló, benne a szerződés, melyben a 2/12 osztály martinász ta­nulói vállalják, hogy a tervszerű kemencejaví­tások 20 százalékát ők fogják elvégezni. A nap­lóból az is kitűnik,. hogy a vállaláshoz a többi osztály is csatlakozott. S még a következőket is megtudtuk belőle: december 7—15-ig egy esetben volt tervszerű javítás. A munkának a vállalt 20 százalékkal szemben 30 százalékát végezték el a tanulók. Ez azt jelentette, hogy a javított kemencét két órá­val előbb tudták átadni a termelésnek. Egy.k oldalon a következőt olvassuk: javítás terven kívül, öt esetben fordul ez elő .:: Számolni kezdek. 18 fiatal összesen 75 mun­kaórát dolgozott. Ha a felajánlást vesszük alapul, ez 175 százalékos teljesítést jelent, vagyis a ta­nulók kötelező munkájukon kívül elősegítették egy kemence javításának meggyorsítását, ami 60 tonna többtermelést jelentett. Nagyszerű eredmény ez, dicséret illeti érte oktatóikat, elsősorban László elvtársat. MUNKASZÜNET van. A fiúk az öltözőben vannak. Védőételt kapnak. Mindenki 2 kiflit, s hozzá félliter tejet kap. Jóízűen falatoznak. Van aki kétszer is kér, mint Lőrincz Miklós. Jut bő­ven, hiszen az üzem gondoskodik a fiatal tanu­lókról. Mikor vége a munkaszünetnek, a fiúk visz- szamennek a kemencéhez oktatójukkal együtt, hogy folytassák munkájukat, s még több, még jobb acélt gyártsanak. Párttagok, pártonkívú- liek, tanulófiatalok van­nak itt, akik nagy figye- , lemmel hallgatják a párt­napi előadó beszámolóját. Amikor a nyugatnémet fasiszták felfegyverzéséről esik szó, tekintetük keménységet, elhatározást tükröz: nekünk béke, béke kell! A fiatalok nevében Pécskai Péter másod­éves tanuló szól hozzá: — Még nagyon fiatal vagyok — mondja —, kevés az élettapasztalatom, de annyit tudok* hogy a háború egyenlő a nyomorral, a pusztu­lással. Kisöcsémet, aki együtt játszott velem, a háborúban agyonütötte egy akna. Édesanyám a bunkerekben való bujkálás közben betegsé­get szerzett — őt is elvesztettem — meghalt; : Elcsuklik a hangja, szemébe könny szökik, s szinte kiáltva mondja: — Nem akarunk háborút, mi békében aka­runk dolgozni! S mi, kohásztanulók, tiltakozunk a háború ellen, a nyugatnémet fasiszták újra- felfegyverzése ellen. Azt üzenjük a háborús gyujtogaíóknak, hogy a mi ifjúságunk készen ál!, erősnek érzi magát ahhoz, hogv szeretett hazán­kat, függetlenségünket, ha kell, fegyverrel ke­zünkben is megvédjük :::! Felszólalása után mély csönd van, aztán ha­talmas tapsvihar zúg fel. ÍGY HARCOLNAK, dolgoznak a békéért az MTH 116. sz. kohászipari tanulóintézet fiataljai* Eredményük azt mutatja, hogy jó úton halad a tanárok, az oktatók munkája. Olyan fiatalokat nevelnek, akik hűek hazájukhoz, népükhöz, s élnek a szabadság fegyverével. BÁTHORY LÁSZLÓ nevelő; .

Next

/
Oldalképek
Tartalom