Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
/ Irta: CSALA LÁSZLÓ Rajzolta: LONG AVER IMRE MIKOR MEGÉRKEZTÜNK a pataki gépállomás hatalmas, hóval borított udvarára, éppen egy G— 35-ös futott „zátonyra". A traktorista ott sündörgött körülötte, miközben fennhangon emlegette valakinek a rokonságát. Megesett rajta a szívünk, s azt akartuk ajánlani, kérjen kölcsön két jókarban lévő ökröt a közeli állami gazdaságtól. Végül mégis magunkba fojtottuk a jószívűséget, mert még ugratásnak vélné a tanácsot, s semmi szükségünk arra, hogy oldalba simogasson bennünket valami géporvoslási alkalmatossággal. Jobbik eszünkre hallgatva odébb álltunk, s felkerestük az igazgatót, Herbei Károly elvtársat. Herbei Károly igazgató. ELEINTE NEM igen elegyedett velünk szóba, csak miután megnyugtattuk, hogy nem írunk róluk rosszat. — Hogy miként megy a munka . . . ? No, hát tudják, megyeget, mcgyeget, nem állunk éppen rosszul. Hanem amikor tréfásan arra céloztunk, hogy a pataki gépállomás a rossz nyelvek szerint nem is megyeget, hanem kullog, felcsattant a hangja, mintha darázs csípte volna meg. — Micsoda?! Hogy kullogunk??? — s úgy áradt szájából a szó, hogy alig tudtam jegyezni. Amit leírtam, az is nehezen olvasható. (Nem dicsekvésként mondom, de elég rondán írok!) A gépállomás február 1-ig befejezi a téli gépjavítást, ami annyit jelent, hogy kijavítanak (tehát széthánynak és összeraknak — ugye egyszerű?): 30 traktort, orvosolnak 40 ekét, 30 tárcsát, 3 kultivátort, 9 ve- tőgépet, 4 aratógépet, 31 cséplőgépet, 13 kazalozót, 3 műtrágyaszórót, 8 lókapát és mindazt, amit nem írtam le. Ezenkívül patronálnak több termelőszövetkezetet, ami azt jelenti, hogy kijavítják gazdasági gépeiket és köszönetét nem mindig kapnak érte. c.-.Nagy József elvtárs, a gépállomás párttitkára szabadságát éppen a műhelyben töltöttéi, s nekünk ilyenformán tolira jött. Mindjárt kérdésekkel ostromoltuk meg, előbb azonban pózba állítot— még & gépállomáson is! tűk — lerajzolás céljából. Amikot azt kérdeztük, hogy mi van az április 4-i versennyel, elszerénykedte magát és hirtelen másra terelte a szót, de mi visszatereltük, ő újból el, mi megint vissza.a s végülis addig terelgettünk, míg a valóságra nem terelődött a „szerénykedés” oka: igen, hallottak már róla, de vállalás ezideig nem történt. (Ottjártunk óta egy hét telt el, gondoljuk, azóta vállalták, hogy vállalnak , -. .) De elmondjuk azt is, amit a terelgetés szüneteiben tudtunk meg. A vezetők feje most leginkább amiatt fő, hogyan lehetne hirtelenjében előteremteni egy üb. elnököt. A régivel ugyanis az történt, hogy nem tudják mi történt vele. Egyszerűen eltűnt! Egy jó hete se híre, se hamva Csorna Gézának. Egyébként hacsak ettől függ a verseny megindítása, ajánljuk, tegyenek közzé egy hirdetést: „Elveszett egy üb. elnök, megtalálója magas jutalomban részesül”. Sehol a láthatáron A PÁRTTAGOKRA terelődvén a szó, megtudtuk, hogy példamutatónk (kivéve a felszabadulási versenyt!), csak Polnai elvtársat kínozzák a lelki konfliktusok: nem tudja eldönteni, melyiket szereti jobban: a traktort, vagy a — bort. Mert amikor nekidurálja magát, olyan vehemenciával dolgozik heteken keresztül, hogy traktoros legyen a talpán, aki győzi mellette szuszával. Hanem amikor megbokrosodik (mármint Polnai elvtárs), különösen prémiumosztáskor,' kéí- három napig traktorai felé sem néz, mert beteg. mondja: — Zsuzsikám lelkem, hoz* zál még egy litert! — akkor a Zsuzsikám lelkem már tudja, mi a cselekvés és a szó közötti logikai összefüggés!) Mindezt csak azért irtuk zárójelbe, nehogy megtudja Polnai néni az esetet... A műhelybe is bekukkantottunk. Semmi különös: gépek, szerszámok, olajszag. Csupán két dolog tűnt fel a látottak és hallottak után. Egyik: a magas fal két oldaRajzolónk ajánlva küld egy darut az állványokhoz. Ián ott lustálkodik a daruállvány, csak éppen daru nincs hozzá. (Lon- gauer elvtárs le akarta rajzolni, de szórakozottságból egy darumadarat rajzolt, gondolván: ha ló nincs — madár is jó!) Másik: A Szabó és a Törő brigád tagjai állandóan verekednek egymással. Napról-napra működésbe lépnek a srófolok, kalapácsok és franciakulcsok. Csak így lehet eldönteni, melyik a jobb brigád. Nem akarunk senkit „cukkolni", de Szabó elvtársék jelenleg egy üb. elnök? lepipálták a Törő brigádot. Bizony, Törő elvtárs, jó lesz felkötni az overállt! E nemes versengésnek nagy szurkolótábora van. A Min- czér brigádot például annyira elragadta az izgalom, hogy saját munkájukról meg is feledkeztek. így van ez: két „veszekedő” között a harmadik lemarad! Különösen majd fizetéskor! AZ EGYIK teremben a tisztiorvos tartott előadást az elsősegélynyújtásról. Azt mondta: az embernek végtagjai is vannak: a láb és a kar, amely alkalmatosságok különböző mozgási műveletekre Jó az ökör a háznál Egyébként párosversenyben állnak a csehszlovákiai Trebisovval. S úgylátszik, e hagyományos versenyben a patakiak hozzászoktak az olimpiai jelszóhoz, hogy: „hajrá magyarok!" —, mert a múlt évi végeredmény így alakult: 3:1 a patakiak javára. Nagy József párttitkár. (Ennek pedig Zsuzsika az oka, jobban mondva a Zsuzsika bora. Mert ha egyszer Polnai bácsi azt használatosak. A jelenlévők igyekeztek mindjárt ki is próbálni, amiből nagy zaj keletkezett, s est a doktorbácsi úgy könyvelte el< hogy előadásának tomboló sikere, volt. (De mi inkább azt állapítottuk meg, hogy a különös végtagok fáztak a hideg teremben). Miklós József főmérnök. A pillanatnyi hangzavart követő szünetben Miklós József elvtárs, a gépállomás kiváló főmérnöke elmondotta, hogy van egy drága pat- ronálójuk. Méregdrága! Ez pedig a miskolci Műszaki Egyetem, amelynek metallográfiái tanszéke öntött a gépállomásnak olyan hogyishívjákot ., j dugattyucsapszegperselyt, 135 forintért darabját, hololt ugyanez az üzletben — ha van! — 28 forint. S az a 20 darab micsodapersely 2700 forintba került 560 forint helyett. Még jói hogy nem kértek ráadásul valamit, akárcsak Dobronyi szaki tette az ősszel. — Jó, elmegyek szántani — mondta a maszek földművelőknek —, de küldjön Juli néném egy liter bort és egy kis tyúkhúslevest (persze hússal együtt), vagy ha az nincs, kacsa is jó! Amíg a konyhából a legényszálé lás felé igyekeztünk, megtudtukt hogy a DISZ titkárnak, Paszter-é nyiczki József elvtársnak bővén van tennivalója. Mert például haj azt kérdezzük, van-e lógós a gép* állomáson, kórusban felelik: vanl A Balogh, az Iván és a Frank sza* ki. S mindez csupán azért, mert felvilágosulatlanok, fogalomzavar* ban szenvednek. Szerintük a lógás ugyanis egy mértani fogalom, mert ami függ, csak az lóghat. Például a kabát a fogason. De ha Balogh szaki meglép a munkából, az csu* pán távoliét! Furfangos szekrények. A LEGÉNY SZÁLLÓBAN is fo* lyik az élet, akár a víz. Igaz, ez rossz hasonlat, mert a szállóban ugyan van vízcsap, csak éppen a víz hiányzik hozzá. Egyébként vi* dám az élet, különösen a 13-as szó* bábán (s most mondja valaki, hogy nem peches szám a 13-as!), ahol Görömbei elvtárs a szobaparancs-i nők. Gyakori, hogy ebben a szobá-é ban a vidámságtól minden a fejetek tejére áll, még az ágyak is, különb* sen akkor, ha a szoba lakói egymást akarják megviccelni. S ha az ágyaknak ilyen különleges képes* ségük van, miért maradnának le d szekrények? Mert megtörtént itt az a nagy csoda, hogy mindegyik Ahogy Dobronyi szaki elképzeli.. > PEDIG a gépállomáson igazán nem lehet panasz a kosztra. Sokan dicsérik Kocsmánszki Bertalanné föztjét. Csak a minap panaszkodtak rá. Az történt ugyanis, hogy elesett, s úgy megütötte az oldalát, hogy még a főzőkanalat sem tudta felemelni. Igyekeztünk vele megszekrényen lóg ugyan a lakat, csali éppen hátuljuk nincs a székre* nyéknek. Ilyenformán az megy bet aki akar, s az nem jön ki, ami nem akar. Rossz nyelvek azt mondjákt hogy az újhelyi vállalat ludas eb* béri. Jő, jó, hiszen szép dolog a ta* A főzés nagymestere: Kocsmánszki Bertalanné. Kár, hogy a gépeket az udvaron lepi a hó. értetni, hogy olyan fontos személyiségnek, mint 6, nem szabad elesnie még akkor sem, ha muszáj, mert az nagy könnyelműség a gyomrok mindenhatójától. S jó lélek lévén, megígérte, hogyha népizenész gyerekek hullanak is az égből, holnap a fazék mellé áll, s teljesíti normáját... A konyhában egyébként nincs különösebb újság, minden a régi. A lefolyóban még mindig nem le, hanem felfelé folyik a víz. Az étkezdében is tart még a meleg székváltás, kellő ülőalkalmatosság hiányában. Ebédidején valóságos közelharc folyik °OV-egy székért. Ott aztán van versenyszellem! ÉS MOST IGAZÁN nem untaljuk az olvasót tovább, s nem törünk több borsot a patakiak orra alá. Elnézést kérünk az igazgató elvtárstól, ha itt-ott nemcsak dicsértünk (ígéretünk ellenére), dohát azért vagyunk Bors, a kutyafáját! Azt megfogadjuk, hogy egy- ideig nem megyünk a gépállomásra — a saját érdekünkben! De tavasszal ellátogatunk, mert addig bizonyára elfelejtik azt a kis borsot, amitől most akkorát pTüsszentettek. Egészségükről
