Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

Szombat, 1955, január 39. CSZAKMAGYARORSZÁG Előkészületek a TXISZ farsangi táljára Még egy hét választ el bennünket február 5-től, a DISZ farsangi báljá­nak napjától, de már most is soha- nemlátott érdeklődés nyilvánul meg az esemény iránt. A megyei DISZ- bizoitságon, a bál előkészítésének fő­hadiszállásán állandóan cseng a tele­fon, százszámra keresik fel a jegy- igénylők a rendezőséget. De sokan hiába, — minden érdeklődő nem fér be a Kossuth helyiségeibe — minden igényt nem lehet kielégíteni. Közölhetünk azonban néhány jó hirt a nyugtalankodókkal, A legfontosabb: minden ellenkező híreszteléssel szem­ben a rendezőség megoldót'a a tech­nikai nehézségeket és ezen az estén a Kossuth minden helyisége a tán­colni vágyó fiafalok rendelkezésére áll. — így mintegy 5000 személy vehet részt a nagyszerű bálon. Meg kell nyugtatnunk az aggodalmaskodó ma­mákat': ők is eljöhetnek. A leányokat elkísérheti édesanyjuk (vagy édes­apjuk), ha. megváltják az 5 forintos „szülök jegyét“. Elkészültek a meghívók és a „szív­posta“ bilé.tái. Kész a részletes műsor. A DISZ-bizoitságon nagy tanácsko­zást tartottak az est főszereplői. A bált a helyszínen Balogh Sándor tánc­tanár fogja irányítani mókamesteri minőségben. Karnevál herceget Simor Ottó, az udvari bolondot Fehér Tibor alakítja. Nádassy Anna Déryné-dalo- kat énekel, korabeli kosztümben. Kar­nevál hercegnő Kövér Agnes gépírónö lesz, a hercegi pár apródiai Szőke Erika és Marika iskolások. Kijelöllek már három pandúrt és nyolc betyárt. Ez utóbbiak „civilben“ a diósgyőri kultúregyüttes tagjai. Időnként majd kirohannak a Löcsey-teremböl, hogy elropjanak egy-egy tüzes csárda" t. Négy zeneművészeti szakiskolás hall­gató harsonásnak öltözik. A keleti mágus, aki a Jerevánban székel, Tí­már Gusztáv hűvész lesz. A mágus estétől hainalig különböző „varázsló- tokkal“ szórakoztatja a fiatalságot. A DISZ-bizotttágon már megállapodtak [ Rómeó és Júlia, Don Quijote, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas sze­mélyében“ is. A farkast gyönyörű farkaskutya „játsza“. A jelmezversenyre nagy a készülő­dés. A 116. MTH Otthon fiataljai Pestről rendeltek maskarát. De aki még nem készült fel a versenyre, az se essék kétségbe. A helyszínen maszkmester és szabószolgálat elégíti ki az ilyen igényeket Érdemes azon bon a jelmezeken, maszkokon gondol­kozni, hiszen a dijak . közt elegáns ; férficipő. női ruha, dohányzókéőrlet, asztali lámpa, gyöngysor, nagy üveg likőr és sok más jutalom szerepel. Az : álarc viselése különben mindenki szá­mára kötelező Egész éjjel nem szűnik meg a móka, vidámság, kacagás. A jó hangulathoz még hozzá fognak járulni az olcsó étel-, ital- és eszpressó áriak. Február 5-ig még egy teljes hét van krttra. Van még idő n. Vrvezgetésre, készülődésre borsodi fiatalok! A miskolci városi gyermekkórház 25 eve A Petőfi utca földszintes házai kö­zül hatalmas barátságos épület emelkedik ki: a miskolci városi gyermekkórház. Most ünnepli fenn­állásának 25. évfordulóját. 1929-ben épült a Petőfi, — az egy­kori Uraik utcáján. — az Állami Gyermekvédő Intézet a mostani vá­rosi gyermekkórház. Nem valami kü­lönleges jó szándék, hanem az akkori gazdasági válság, a mérhetetlen nyomor irta elő pa- rancsolólag a gyermekvédőinté­zet létesítését. itt gyűjtötték össze az elhagyott, éhező, kóbor, ruhátlan gyermekeket, azokat, akiknek nem voltak szülei, vagy ha voltak is, anyagilag kép­telenek voltak gyermekük eltartásá­ra. Hogy mennyire szükség volt az intézetre, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy felállítása után rövid idővel már 3000 gyermek tartozott hozzá. Ezeknek csak egyrészc volt bentlakó, a többit kiadták neve­lőszülőknek. Az akkori igazgató dr. Rókái Zoltán gyermekorvos nagylelkű, hivatását szerető ember volt, aJkítőle telhetőén mindent meglett a gyermekekért, de az akkori rendszer politikája szinte lehetetlenné tette minden ilyenirá­nyú törekvését. A háború az intézet életében is mély nyomot hagyott. 1944-ben a fasiszták elhurcolták az épület teljes berendezését, felszerelését, csak a csupasz falakat hagyták meg. A felszabadulás után a párt és a kormány hathatós segítséget nyúj­tott ahhoz, hogy az intézet ismét megkezdhesse működését. De gyöke­resen megváltozott a helyzet. A szü­lők most már nem azért adták az intézet gondozásába gyermekeiket, mért nem tudták eltartani őket, ha­nem mert dolgoztak és gyermeküket biztos helyen akarták tudni. Nemcsak a lakók lettek mások, az épület belseje is teljesen megválto­zott. A szürke, kaszárnyaszerű fa­lak, ajtók, hófehér színt kaptak. A folyosókon mindenütt virág; rend és tisztaság teszi kedvessé, barátságos­sá az épületet. Pár évvel ezelőtt az intézet a gondozás mellett fokozot­tan áttért a gyógyító munkára is. Az épület egyik szárnyában csecse- mőkórház működik, amely hivatalo­san a városi gyermeklkórház funk­cióját tölti he. — a jelek szerint nagyon eredményesen. Évente sokszáz beteg csecsemő kerül ki egészségesen a kórházból. A miskolciak szeretettel, elismerés­sel beszélnek munkájáról. Különö­sen dicséret reméltó az igazgató- főorvos dr, Grigássy Pál lelkes, fá­radhatatlan munkája. A napokban a megyei tanács dísz­termében gyűltek össze a kórház dolgozói, hogy megünnepeljék az in­tézet fennállásának 25 éves évfor­dulóját. Grigássy Pál dr. igazgató- főorvos röviden ismertette 25 éves muhkásságulkat. Elmondotta, hogy a 25 év gazdag volt tapasztalatokban. Különösen az utolsó 10 esztendő, amelyben bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalomban nincs, nem lehet elhagyott gyer­mek. Beszélt arról, hogy a jövő még nagyobb feladatokat ró az egészségügy, illetve a kórház dolgozóira. Az ünnepségen az egészségügyi mi­nisztérium küldötte mintegy 10 ezer forint jutalmat, sók dicsérő okleve­let adott, át a kórház legjobb dolgo­zóinak. (Kecskésnél TAVIF AT A MISKOLCI JÁRÁSI DISZ BIZOTTSÁGNAK MISKOLC. Küldöttválasztó gyűlésünkön egy emberként teszünk hitet a béke mel­lett és tiltakozunk a nyugatnémet fasiszták felfegyverzése ellen. SAJÖPÄLFALVAI disz SZERVEZET TAGJAI. az észukmigybror^'r mim Köszönöm, hogy ügyemet a szer­kesztőség a kurityáni bányaüzemnél elintézte. Kötvényeimet megkaptam. Ezúton fejezem ki hálámat’ a gyors intézkedésért. KOI KAROLY Nyírlövő ★ Ezúton mondok köszönetét a szer­kesztőségnek, hogy személyes ügye­met elintézte a mérai gépállomásnál. Járandóságomat megkaptam. A szer kesztőség elvtársias segítségét igyek szem meghálálni, az eddiginél méf jobb munkát fogok végezni termelő szövetkezetünkben, s mint agronómue az egyénileg dolgozó parasztoknak it segítségére leszek. ZÖLDI ILONA Forró — A hejőcsabai kőmű vés lakások építése továbbra is gyors ütemben halad. Rövidesen sorrakerül az új ut­cáik elnevezése is. Tagköny vcsere szervezeteké éti a Vőröskereszt A tagköny vese réket általában a szer­vezeteik saját maguk megerősítésére használják fel. így jár el most a Magyar Vöröskereszt is, melynek or szagos titkársága elrendelte, hogy tag­jainál a régi tagsági könyveket újak­kal cseréljék fel. Mi tette szükségessé a tagkönyvcae- rét? Két oka van ennek. Az egyik, hogy leegyszerűsített adminisztráció, val, a bürokrácia csökkentéseként a havi 1 forintos tagsági dí.i fizetőst negyedévi 2 forinttal cseréljék .fel. Eszerint eddig évente tizenkétszer kellett papírral, ceruzával, bélyeggel és lagkönyvvel bajlódni a szerveze­tekben, ezentúl csak évente négyszer kell. Az, hogy kisebb lett a tagsági díj, nem döntő, mert eszmei díjként évi 12 forint szerepelt és szerepéi ez után is. évi 8 forint. Erre a tagsági díjra a szervezetek nem építenek, az alapsnzervezetek a tagdíj visszamaradó részéből csak az adminisztrációs ki­adásokat fedezik. A negyedéven kinti tagdíjfizetés azonban fontos, mert ez meg-meg- újuló hitet tevést jelent a Vöröske - reszt-tagság és síkraszállást a Vörös­kereszt eszméi mellett. Második oka a tagkönyvesorérreik a szervezet erejének felmérése Borsod - megyc egész területe át vá.n már há­lózva Vöröskereszt-szervezetekkel, kü­lönösen azóta, hogy az 1951. évi II. pártkongresszus a Magyar Vöröske­resztet az egészségügyi dolgozók tö­megszervezetévé tette. A Vöröskereszt népszerű, mert célja és feladatai is népszerűek. A Vöröskereszt azt tanít­ja, hogyan kell saját magunkon, baj­bajutott embertársainkon segíteni, hogyan bell a köztisztaságot meg­teremteni és megtartani, üzemegész­ségügyi téren mik a feladatoki bogit az anya- és csecsemő védelemben, a védőoltások megszervezésében, s a tanultak alapján segít a mezőgazda­ságban az idénymunkák idején. A Vö­röskereszt-tagság egészségügyi közép - káder iskolákra: védőnő, üzemi és kórházi ápolónő, osecsemőgondozónö iskolákba toboroz. A Vöröakereszt- togság ismeri a nővédelmi (rák) szű­rések óriási jelentőségét, a fertőző hete,gsőgek okait és terjedésük meg­akadályozásának módjait. A tagkönyvesere Borsod megyében, március 1-ig zajlik le, amikor a régi, egyszerű sá.rgaszínű tagkönyvecskéket új, kékvásrzonkötésű piroskereszfces csinos kis könyvekkel cserélik ki. A Magyar Vöröskereszt most tag­ságot számol, ami azt jelenti, hogy megválik mindazoktól, akik eddig r.crik a kimutatások soraiban szerepel­tek. de megtartja mindazokat, akik: eddig érdeklődtek és szívesen dolgoz­tak. DR TRÖBERT ADORJÁN kórházi főorvos, » a Vöröskereszt megyei, vezetőségi tagja cAkik fiumuiiaJk bméhiJtk... Pró kai bácsi, az edelényi Vörös Zászló elnöke, legszívesebben a meleg, párás istállókat látogatja ilyenkor télen. Naponta többször is, merthogy szerinte — s ezzel egyetértenek nemcsak a tagok, de a kívülállók is —, nem annyira a háromszázhat holdnyi gazdaság, hanem az állat- állomány a közös büszkesége. Van is miben gyönyörködnie. A hólepte, egyformán fehér földtáblák fölé, mint kényel­mes palota emelkedik a hétszáz férőhelyes juh-hodály, odább a hatalmas baromfilakosztály, s végül a tehén- és lóistállók, meg szétszórtan a messzire fehérlő sertésólak. A juh-hodály és a baromfitelep helyén egy évvel ezelőtt még libák lege­lésztek, csirkék, tyúkok rúgták a szemetet. Egy év azonban hosszú idő olyan emberek életében, akikben ott lobog az al­kotókedv, a többért, jobbért való törekvés. Prókai bácsiéknál a libalegelő helyén most ötszázliuszonkét darab kövér juh szöszöl a meleg akolban, negyvennégy darab szarvasmarha, tizennyolc tüzesvérü ló ropogtatja a szénát a hófehérre me­szelt falu istállókban s kétszázhét darab sertés habzsolja a moslékot. A baromfiudvar csöndessége senkivel sem sejteti, hogy közel tízezer forintos hasznot hozott a tagság konyhá­jára egy esztendő alatt. A hatalmas, jólgondozott, jóltáplált állatállomány jóval kétszázezer forinton felül gyarapította a közöst. Nem számítva ami megvan, itt telel az istállókban, akolban, s ez évben már kétszerannyi jövedelmet ígér. S mindez egy esztendei munka eredménye ... Úgy kezdődött az egész egy esztendővel ezelőtt, hogy Prókai bácsiék szinte naponta összedugták fejüket a decemberi párthatározat felett. Volt mit beszélni, volt mit tárgyalni, volt min vitatkozni. Mert vita naponkint robbant ki a tagság és a községi, avagy járási tanács mezőgazdászai között is. Akkoriban még csak néhány darab állat telelt a Vörös Zászló istállóiban. De jött a mezőgazdaság fejlesztése. A tanács elkészítette a maga éves tervét, s mint körülte­kintő szerv, a termelőszövetkezeteknek is megtette a javas­latot. Rendelet is van arról, hogy minden szövetkezet lega­lább annyi számosállatot tartson, ahány holdas területtel rendelkezik, mert ez a legjobb, a leggazdaságosabb. A Vörös Zászló, Prókai bácsiék is megkapták a tervjavaslatot, hanem a. tagság — nem értett egyet vele. Nem, mert akkor már látták, hogy az állattenyésztés a legbiztosabb, a legjobb jö­vedelem, így történt, hogy Prókai bácsiék erőnek erejével túllicitálták az állatállomány fejlesztésének tervét. Olyan magas tervszámot írtak elő, hogy a tanácsszervek is csóvál­ták a fejüket; csak Prókaiék mosolyogtak a bajuszuk alatt: — Nem lesz ott hiba, csak haszon, hiszen túlteljesítjük a fejlesztési tervet, — bizonyítgatták. Végül a tanács is bele­nyugodott, sőt. ígérte, hogy segít, ahol tud. A tsz munkához látott, a tanács segített, amikor kérték. Megépült a juh- hodály. a baromfitelep, benépesültek az istállók. S ma, ha utánaszámolunk, a Vörös Zászló már 1958-59-ct ír az ál­latállomány fejlesztésében. Kétszázhuszonkét holdnyi szán­tófölddel szemben nyolcszáz darab számosállattal rendel­kezik. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a napok­ban beszélgetett a termelőszövetkezetek elnökeivel az éves tervről. Prókai bácsiék az elkészített igen jó terv szerint még ez évben is negyvennégyről ötvenháromra fejlesztik a szarvasmarhaállományt. Persze latolgatták, helyes-e ez? Az Alkotmány párttitkára erősen állította, hogy ők bizony az elmúlt évben ráfizettek a szarvasmarhákra. Prókai bácsi csodálkozva ingatta a fejét: — Nem értem, nem hiszem. Valami számadási hiba lehetett nálatok. Hasznot hoz az mindenképp. Most például mit csinálnánk, mivel foglalkoznánk, ha nem lenne ilyen ál­latállományunk? Talán elmennénk sinkózni? így meg fiad- zik a pénzünk. Huszonhét tehenünk közül tizenegynek borja van, mégis naponta ötven liter tejet szállítunk a rudabányai gyerekeknek. S ez évben még több szarvasmarhánk lesz. A legtöbb jelenlévő termelőszövetkezeti elnök Prókai bácsinak adott igazat, hiszen az Alkotmány is, a finkei Kos­suth is járás-, sőt megyeszerte hires állatállománnyal ren­delkezik. Jottányit sem maradtak el a fejlesztési terv telje­sítésétől, sőt azt jóval túlhaladták. Mint ahogy nem maradt el az egész edelényi járás sem. Sok szó esik mostanában a mezőgazdaság fejlesztésé­ről, a több kenyérről, több zsírról. Sok szó esett az elmúlt esztendőben is. Járásokban, községekben ki tudja hányszor terveztek, beszélgettek a tervről, módosítottak rajta, tettek hozzá, elvettek belőle. S joggal elégedetlenkedhetünk azért, hogy megyénkben például nem emelkedett, hanem csökkent a szarvasmarhaállomány. Mert nem úgy terveztek és nem úgy dolgoztak a községek, termelőszövetkezetek, állami gaz­daságok, ahogy kellett volna! Az edelényi járás dolgozó pa­rasztjai, tanácsszervei nem sokat hallattak magukról. Nem sokat beszéltek a fejlesztésről. Ok tavasszal csak terveztek és dolgozlak egész évben. Azután néhány nappal ezelőtt a iárási pártvégrehajtóbizottság, meg a járási tanács együt­tesen értékelte a munkát. Az eredményes munkát! Számadatok hosszú sorát kell itt felsorolni. Számadatokat egy évi becsületes munkáról, amelybe kom­munisták, tanácsszervek, termelőszövetkezeti tagok, egyéni­leg dolgozó parasztok — egy egész járás esztendei fáradsága sűrűsödik. Sokan unottan teszik félre az írást, az újságot, mert ime tervekről van szó, számadatok töltenek ki hosszú sorokat. „Száraz, érdektelen dolog?!“ Pedig dehogy az! Na­gyon is érdekes, nagyon is élő dolog. Az életünk, a holna­punk tükröződik ki ezekben a számokban, tervekben. Ér­dekesebb és hasznosabb ez, mint a legizgalmasabb regény. i{ Az edelényi járási taná­cson Rejtő elvtárs, Nagy elv- társ, Péter elvtárs örömmelj büszkén mutogatják a hatalmas számadatoktól nyüzsgő paksa- métát, egy évi munka kis tük­rét. A múlt tavaszon készített fejlesztési tervet és az év­végi beszámolót. Mennyi munka, mennyi izgalom, tervez- getés, harc gyűjteménye ez! Azok tudják igazán, akik benne éltek, akik végrehajtották a tervet. Tizenkétezerötszáz hold föld több mint másfélmillió mázsa trágyát kapott. Több ez, mint a terv kívánta, jóval több. Érdektelen dolog ez? Hiszen több kenyeret adott és ad ez a hatalmas földterület mint eddig. Több. olcsóbb lehet majd a kenyér. Hatezernégyszázhatvannyolc darabra tervez­ték az elmúlt tavasszal a tehénállományt. íme ma hétezer- hatszázhatvanhárom tehén adja a tejet az edelényi járás­ban, — ezerkétszázzal több. Nem száraz dolog ez, mert lám minden nap több tejet kapnak a rudabányai, ormosi, edelényi szénbányászok gyermekei. Több tejet, vajat kapnak a város dolgozói. Sertésből 1817 darabot terveztek a decemberi határo­zat alapján, s 2950 darab lett az év végére. Hány család évi zsírszükségletét fedezi ez? Hány család ehet többször hús\ szalonnát, az edelényi járás dolgozó parasztjainak becsületes munkája nyomán, ötezernégy száztizenöt darabbal több ju­hot neveltek fel, mint tervezték az edelényi járás termelő- szövetkezetei és dolgozó parasztjai. Hány gyapjuöltönnyel többet készíthetünk jövőre, mint eddig! Százegynehány lóval erősebb lett a járás igaállománya, mint tervezték ■ .. Olyan eredmények ezek, amilyenekkel megyénkben sajnos még egyetlen más járás sem dicsekedhet. így fest az edelényi járás elmúlt évi fejlesztési zárszámadása. Dicséretes zár­számadás ... Mennyi mindent rl kellene mondani, ami a ho­gyant, a mikéntet mulatja, be, tanulságul minden járásnaki minden községnek. Hosszú lenne, ügy dolgoztak az edelé- nyiek, a tanácsszervek, termelési, legeltetési bizottságoki ahogy a párthatározatok, a kormányhatározatok előírták: mindannyiunk számára. Persze kisebb-nanyobb hiányosság akadt, közbejöttek nem. várt dolgok, ez eredmény mégis szép. Szép, mert mindenki úgy és annyit dolgozott, amennyi ere­iéből tellett. Edelény. Borsodszirák és még néau község le­geltetési bizottsága kézbevette a lenelök rendbehozásának, ügyét. 354 holdnyi legelőterületet mütrágyáztak.. 340 köbmé­ternyi silógödröt építettek és töltöttek meg silóval. Huszon­egy községben bevezették a szakaszos legeltetést. Alkalmaz­ták a legjobb módszereket. Szén, sokatmondó terv készült erre az esztendőre is. Még merészebb, még jobb, mint az elmúlt esztendőben. S ha a múlt évit magasan túlszárnyalták, ezt is teljesítik az ede­lényi járás dolgozó varasztjai. Teljesítik, hiszen nem. más ez, mint a boldogabb holnapunk terve. Boldogabb holnanot pedig ki ne akarna, boldogabb holnapért pedig ki ne dol­gozna körömszakadtáig. . .! BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom