Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-28 / 23. szám
r ESZAKMAGYARO r Egy DISZ-fitkőr arcképe Teremtsenek jobb munkaszervezést és izzó versenyszellemet az edelényi bányában V*. Csokonai Vitéz Mihály Borsodban AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA XI. évfolyam 23. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 január 28, péntek A. bonyolult bérezés szénbányászatunk feji oelését gátolta D ányászatunk 10 év alatt hatal- más fejlődésről tanúskodik. A magyar bányászok, híven harcos hagyományaikhoz, fáradságot nem kímélve járultak hozzá népi demokráciánk megszilárdításához. Az utolsó másfél évben azonban hanyatlás mutatkozott szénbányászatunk munkájában. Bizonyítja ezt az, hogy 1954-ben — országos viszonylatban — több mint félmillió tonna szénnel maradt adósa népgazdaságunknak. Ebből az adósságból a borsodi trösztre 290 ezer tonna, az ózdi trösztre 75 ezer tonna jut. Ez a tény azt igazolja, hogy megyénk bányászai sok-sok csille szénnel tartoznak népgazdaságunknak. Ehhez a nagymérvű lemaradáshoz egyéb okok is — mint objektív nehézségek, helytelen műszaki vezetés, tudatosan szabotáló bányanövelés stfo. — közrejátszottak s nem kis mértékben közrejátszott a szénbányászat egész területén a’kalma- zott rossz bérezési rendszer. A bányában a fizikai és szellemi dolgozók részéről sok szó esett már arról, hogy mennyire fékezi a szénbányászok munkáját, a tervek teljesítését a bonyolult, a dolgozók számára nehezen érthető bérelszámolás. A régi bérezés nem volt ösztönző hatással a dolgozókra, mert nem tudták előre, hogy mennyi munkáért mennyi bért kapnak: Gombás elvtárs farkaslyuki vájár maga mondotta el, hogy a régi béreiés kiszámítása legalább négy középiskolát igényel a bányászdoigozó'ctöl. IT ossuth Lajos vájár a somsályi lv bányaüzemnél még elmondani is komplikáltnak találta a régi bérezés kiszámolását. Az új szakasz célkitűzései, az életszínvonal emelése előfeltételeinek biztosítása megkövetelte, hogy a szénbányászat tervében is gondoljunk az önköltség csökkentésére, a termelékenység emelésére, a íejteljesítmény növelésére. Ezek a célkitűzések minden részleteiben vonatkoztak és vonatkoznak megvénk mindenegyes bányájára. Ennek ellenére bányaüzemeinkben nagv volt a béralaptúl- lépés: az ózdi trösztnél kb 1 millió, a borsodi trösztnél 28 millió forint. A béralaptúllépéssel párosult a fejteljesítmény egyhelyben való to- pogása, illetve visszaesése, a borsodi trösztnél például a fejteljesíl- mény 1953-hoz viszonyítva 14 százalékkal, az ózdi trösztnél 18 százalékkal esett vissza. Abban, hogy a fejteljesítmények nem növekedtek, komoly szerepe volt annak a bonyolult matematikai képletekkel kiszámítható bérezési rendszernek, mely a bányászok számára érthetetlen, volt. A dolgozó nem értette meg, miért számolnak el neki 12 centiméter vágat- kjhajtást, ha ő ácsolatot állított be. A dolgozók nem egy esetben bizalmatlanok voltak az egész bérezési rendszerrel szemben. Ennek következtében sok helyen olyan nézet alakult ki a bányászok között, hogy „hiába dolgozok többet, az irodában addig csűrik-csavarják a percnor- rnát, hogy a mi keresetünk az úgy sem lesz több!“ Ilyen körülmények között a fejteljesítmény növelésére mozgósító politikai felvilágosító munkánk — tekintettel arra, hogy a bérezés, vagyis az anyagi ösztönzés sem vált a dolgozó előtt nyilvánvalóvá — gyakran hatástalan ■maradt. A kadályozta a helytelen bérezé- si rendszer a széntermelésünket más oldalról is. Megyénk bányáinak többségénél a nem megfelelő elővájás és feltárás híján nem állt megfelelő számban munkahely a vájárok rendelkezésére, például Sajószentpéteren a Ill.as, az edelényi I-es aknában, az ormosbányai Il-es, III-as aknában. Ez minden esetben a tervszerű bányaművelés rovására ment. Ennek pedig az a káros következménye lett, hogy a szükségesnél több dolgozót telepítettek a meglévő munkahelyekre, — megyénkben kivétel nélkül minden bányában — s így akadályozva volt a íejteljesítmény növelése, s a szén önköltségének csökkentése. Mindezt elősegítette — a szigorú technológiai utasítás elhanyagolásán, az alacsony műszaki vezetésen túl — a rossz bérezés is. Megyénk bányáiban az elmúlt évek során elhanyagolták a perspektivikus tervek teljesítését. A bánya alapvető művelése, mint a feltárás, elővájás háttérbe szorult. Bizonyítja ezt az, hogy a borsodi tröszt a tervezett munkahelyenkinti átlagos 50 folyóméter havi eiővájási tervét nem teljesítette. Az ózdi trösztnél például 1954-ben az eiővájási feltárási munkálatoknál a tervszerűség 78—80 százalék volt. a régi bérezés elsősorban a közvetlen szénszükségletet tartotta szem előtt és így a frontfejtéseken nagyobb kereseti lehetőségeket biztosított az elővájáson és feltáráson dolgozók rovására. Nem is beszélve a fenntartáson dolgozókról. A régi bérezés alacsonyabb szaktudást, illetve szakmunkát igénylő munkaterületet helyezte előtérbe, nem ösztönözte a dolgozókat a szakmai képzés fokozatos elsajátítására. ÍVT indennek következménye az lett, hogy mindenki a fejtésen akart dolgozni és az elővájástól megszabadulni. A múlt évben például Péch Antal Béketárón Lukács László eiővájási csoportvezető csapatát feloszlatta és a frontfejtésre mentek dolgozni, mert ott nagyobb volt a kereseti lehetőség, ugyanakkor Péch Antal Béketárón sem nagyon rendelkeznek elővájáson dol-j gozni tudó szakemberekkel. Felsőnyá- rádon a dolgozók nem egyszer zúgolódtak az elővájásra való beosztásuk miatt. Akadályozta a termelékenység emelését, hogy a dolgozók meggyőzése nélkül, illetve az egyéni bérezés jó feltételeinek megteremtése nélkül — a dolgozók akarata ellenére sok helyen egyértelműen az egyéni bérezés mellett kardoskodtak, az nem képezi vita tárgyát, hogy a szocialista bérezési elv kétségtelenül az egyéni bérezés, de ennek teljesítményt emelő, anyagilag ösztönző hatása is csak a megfelelő feltételek biztosításával, megteremtésével érvényesülnek, mely feltételek elsősorban a frontfejtésen állnak fenn. Nem tette a termelés fokozásában érdekeltté a dolgozókat a súlyozás bevezetése, a bányászok egész havi fizetése függött attól, hogy egy-egy munkahelyen milyen teljesítményt értek el. A fentemlített hibák károsan hatottak ki a verseny szervezésére is. Nem utolsó sorban a régi bérezés fogyatékosságának is betudható az, hogy megyénk bányászainak az utóbbi időkig mindössze 45—50 százaléka vett részt aktívan a különböző versenyszakaszokban. A szocialista versenyt, mint a termelés emelésének egyik legfontosabb rugóját, nemhogy segítette volna a régi bérezési rendszer, hanem sok esetben annak fékjévé vált. Mivel nem volt meg a megfelelő anyagi érdekeltség a termelés fokozásában, a bányászdolgozók nem érezték magukénak a versenyt. Az igaz, hogy a becsületes dolgozók helyeselték a versenyt, a célkitűzéseket, de nem serkentette ezt a régi bérezés. A nnak érdekében, hogy a szén- bányászat bérrendszere az eddigieknél hatékonyabban segítse a szénbányászat feladatainak megvalósítását, a Minisztertanács a párt javaslatára hozta a határozatot, mely módosítja az eddig alkalmazott bérrendszert. Az új bérrendszer elsősorban a fentemlített hibák kiküszöbölését célozza. Bevezetése hathatós segítséget nyújt az 1955-ös szénbányászati terv teljesítéséhez. (k — m —) Borsodi DÍSZ-fiataiek a felszabadulási verseny sikeréért T//ú vasöntők nagyszerű teljesítése A Lenin Kohászati Művekben n vas- és acélöntődé fiataljai az idősebb dolgozókkal versenyezve nagyszerű eredményeket érnek el a fel- szabadulási versenyben. A vasöntödében Hoffmeister János ifi brigádja a gyár legjobb ifibrigádjainak egyike. Április l-re vállalta, hogy januárban i tonnával teljesíti túl tervét. Kzt a felajánlást már január 25-ig túlszárnyalták, 34 tonnával termeltek többel tervüknél. A brigád valamennyi tagja kiválóan dolgozik. Hódosi elvtárs például január 25-én 222 százalékot teljesített. Az idősebb dolgozók elégedetten nézik a fiatalok munkáját, örömmel látják, hogy gyakran felülmúlják a gyakorlottabbnkat is. Az eddig elért kiváló eredmények jutalmaként Hoffmeister elvtársat a napokban nagy kitüntetés érte: Budapestre utazik a DISZ-központba, ahol a fiatalok legjobbjai az export-tervek maradéktalan teljesítése érdekében tanácskoznak. A kitüntetésre Hoffmeister elvtárs és a brigád többi tagja jó munkával válaszol; továbbra is a felszabadulási verseny élharcosai akarnak maradni. A nemes küzdelem harcosai Tóth Ferenc sajtolóbrigádja a diósgyőri csavargyárban április 4 tiszteletére vállalta, hogy az export Iokomobilokhoz és mozdonyokhoz szükséges szegecsek gyártási tervét 112 százalékra teljesíti. Szabó Mária sajtolóbrigadja a mezőgazdaság megsegítésére az eke-' küllők előállításánál 105 százalékos teljesítést akar elérni. A legjobbak között is az első A felszabadulási versenyben lelkesen dolgoznak a bányász ifibrigádok. Jó eredményt ért el eddig Simkó József berentei DISZ-bri_ gádja, amely 117.9 százalékra teljesítette esedékes havi tervét s már eddig 66.5 tonn» szenet adott terven felül. Barossaknán Kovács Márton sok szép sikert elért DISZ-brigádja januárban már 219 tonnánál több szenet termelt, mint amiről kötelessége szólt. Mogyorósi János DISZ-brigádja Bánfalván ugyancsak ki akar tenni magáért. A legjobb DISZ-brigádok között is az első helyet foglalja el 133.9 százalékos teljesítményével. A Mogyorósi-brigád már 263.8 tonna szenet küldött felszínre terven felül. A D'ISZ-brigádok versenyében dicséretreméltó még Vaikusák János 14 fős tírigádjának eredménye is, eddig 152 tonna szenet adott terven felül. KOVÁCS GÁBOR Kurityánban kigyulladt a vörös csillag A kurityáni szénbánya tavaly márciusától nem teljesítette tervét. Eleget pirultak emiatt a kurityáni bányászok, s elhatározták, hogy kiköszörülik a becsületükön esett csorbát. Különösen a .fiatalok lelkesedtek. Január elején alakult meg a Lévay-ifibrigád, amely fáradhatatlanul, példamutatóan dolgozik. Mindenki azt tartja róla, hogy a Lévsy- brigád verhetetlen. — Öröm velük dolgozni. Szorgalmasak, pontosak és vidámak — így beszél róluk Dér Lajos aknász. Többek között az ő érdemük is, hogy január 23-án, vasárnap esta Kurityánban kigyulladt a vörös csillag: mindannyiok becsületrendje. (Kuglerné) ...... ami— .. -----Mindenütt ott leszünk, ahol segíteni kell Örömmel olvastam a megyei pártbizottság felhívását, amely hozzánk DISZ fiatalokhoz szól. Mi as Úzdi Kohászati Üzemek próba- megmunkáló műhelyének DISZ fiataljai elhatároztuk, hogy a felszabadulási versenyben n munkából oroszlánrészt vállalunk. Mindenütt ott leszünk, ahol segítség keli s úgy fogunk dolgozni, hogy mi ózdiak nyerjük el a felszabadulási serleget. Elhatároztuk, hogy nemcsak a termelésben mutatunk példát. A műhelyben 3 százalékos szerszám- takarékossági mozgalmat indítunk, amellyel havonta 1500 forintot takarítunk meg. A selejtcsökkentés- ben már eddig is szép eredményekkel dicsekedhetünk, de ezekkel nem elégszünk meg. Állandóan kutatjuk, hogyan lehetne tovább csökkenteni a selejtet. Megfogadjuk, hogy a 0.5 százalékos selejtet 0.2 százalékra csökkentjük. fiién akarunk járni a tanulásban is. ígérem, hogy brigádom tagjai közül két új sztahánovistát nevelek: SÁFI ANTAL sztahanovista DISZ brigádv. KITÜNTETETTEK Hír: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bodolai Sándort, az edelényi bányaüzem csapatvezető vájárát és Viszneki Gyulát, a sajó- kazai akna ifjúsági szállító brigádjának vezetőjét „Szocialista Munkáért” érdeméremmel tüntette ki.” pitz-Müller elvtárs, Dusnok falu veteránja SG esztendős. Tíz gyereke, 34 unokája, 10 dédunokája van. Tíz gyermekéből négy lett bányász, két lányát is bányászhoz adta férjhez. Unokái közül a Bo- dolai fiúkra a legbüszkébb, akik egy csapatban dolgoznak a föld alatt; s közülük is talán a legeslegtöbbre Bodolai Sándort tartja, a csapatvezetőt, akit most tüntettek ki a múlt héten. Népes, tősgyökeres bányászcsaládból való Bodolai Sándor, az edelényi bányaüzem DISZ csapatvezető vájára. Akkor szállt le először a mélybe — nyolc esztendővel ezelőtt —, mikor az apja, aki szintén hányás- volt — meghalt. Bodolai Sándor kiváló bányász lett. — Jó munkás, derék bányász — így emlegetik. a az ember azt kérdezi, hogy miképpen érdemelte ki a megtiszteltetést, nagyon egyszerűen csak ennyit mond: — hát jó volt a százalékunk. Valóban állandóan 120, 130, 150, 166 százalékra emelkedett teljesítményük. Persze nem ment ez máról holnapra! Nehéz, komoly nevelő munka volt az, ami1 Bodolai Sándor hónapokon át kifejtett egész addin, amíg egységes gárdát kovácsolt fiatal munkatársaiból Ö maga ugyan 26 esztendős, „meglett" ember és akad egy 28 éves vájár is a csapatban, de a brigád többségét 16—20 éves fiúk teszik ki. Köztük van három öccse is, Bodolai József, Lajos és György. Mennyi gondos foglalkozás, vesződség kellett ahhoz, hogy a nagyrészt vájáriskolából nyáron szabadult legénykékkel megértesse, miként kell jól kiásni a gyámlyukat, hogyan csináljanak stabil ácsolást. De az eredmény megérte a fáradságot. Nemcsak a kereset, de a megbecsülés is! Nem volt az rossz érzés, amikor odafönt Pesten átvette az oklevelet, meg az érmet. Érezte, hogy megbecsüli az ország, összejöttek a dorogi, tatabányai bányászcimborákkal, s a jó étel, ital mellett beszélgettek, daloltak, amúgy bányászmódra. Kicsit bántotta, hogy a borsodiak bizony lemaradtak a nagynevű versenytársaktól, de ők, Bodolaiék megtették a magukét eddig, s megteszik továbbra is. Most a brigádon belül két „ablézával”, váltótársával: Suszterral .:s a másik Bodolaival versenyez a felszabadulási ver- ~eny során. Az ország pedig nem hiába várja Bodo- 'niéktől a még több szenet — meglesz az bizonyosan! ★ — Jöjjön már ide, Gyula bácsi! — így hívogatja gz egyik csilléslány. Kicsit megdöbbenek. Viszneki lyula, a híres sajókazai DISZ szállító brigádvezetó Gyula bácsi” lenne? Bizony így van, 37 esztendős, égy gyerek, köztük egy tizenegy esztendős legényke "Via3 a brigád tagjai többnyire fiatalok. Most a írt- tüntetéssel szinte egyidőben másik szállítóbri- iádba tették, ahol nem ment minden a rendjén. — Itt is rövidesen meglesz a 100 százalék. Lehet bánni a fiatalokkal, csak érteni kell a nyelvükön —- mondja. — Én boldogulok velük — folytatja Visznek hi elvtárs —, én nem kiabálok, hanem ha kell, meg !s tolom a csillét. Ha szükséges megmagyarázom, hogy no fiuk, baj van, hajrá! így aztán megy is a munka. A régi brigádban lyanok dolgoztak, mint ifjú Kilinyő József, Fazekas Margit, Papp Sándor. Ök nem sajnálták magukat és ment is a szállítás rendjén. Viszneki elvtárs most a 1elszabadulás; verseny során a két másik brigádvezetővel versenyez. A folyamatos üresellátást, a csillék tisztántartásét s a bányafa rendszeres szállítását vállalta. Egész biztos, hogy ezt a brigádot is felfejleszti, éppúgy, mint az előzőt. Sok sikert továbbra is Viszneki elvtárs!
