Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-19 / 300. szám

A. Vasárnap, 1934. december n, Amit nemszabadna egy párttitkárnak... kommunista példamutatás nem szűkíthető le csak a terme­lésben és a politikai harcban való helytállásra. Példamutatást kell követelnünk a magánélet­ben, a családi életben is minden kommunistától.11 Ezt a felada­tot 'jelölte meg a megyei párt- bizottság decemberi nagyaktíva ülése. Sajnos akadnak még olyan párt- és gazdasági vezetők megyénkben is, akik ugyan becsületesen elvégzik munkájukat, de mihelyt elhagyják munkahelyüket, megfeledkeznek ma­gukról. Ilyen a sátoraljaújhelyi do­hánygyár párttitkára, Kubovits János elvtárs is. Kubovits elvtársról úgy beszélnek a gyárban, mint jó szak­munkásról, aki kiválóan elvégzi fel­adatát, csak egy hibája van: részeges kedik. — Az üzemben valamennyien sze­retjük; jóbarátunk Kubovits elv társ — mondja Bodnár János élmunkás. — Higyje el, nagyon régen dolgozom a gyárban, több párttitkárunk volt már, de még ilyen jól egy sem dolgozott, mint ő. Csak azt hiányoljuk, hogy nem mutat példát magánéletében. Erre a súlyos hibájára a pártszerve­zet tagjai nem egyszer figyelmeztet­ték már Kubovits élvtársat. Sokszor rászóltak már: — Ejnye János, már megint beittál! — No és aztán! Betelt a munkaidő, >— válaszolta Kubovits elvtárs. — Igen?! De te a munkaidő után is kommunista vagy! Méghozzá párt- titkár! — Ugyan már hagyd abba, folyton csak ezt vágjátok az ember fejéhez. — Párttitkár... Hát mi az a párt titkár.. .t Annak már nem szabad semmit! Kubovits elvtárs válaszából arra lehet következtetni, hogy nem ismeri eléggé a kommunista erkölcs törvényeit, nem tudja, hogy részeges­kedésével saját magának és a párt­nak is nagy károkat okoz. Viselke­dése veszélyes, mert lehetőséget ad az ellenség rágalmaira, egységbontó kí­sérletére. E hibája a pártonkívüli dolgozók előtt is csökkenti saját maga és1 a pártszervezet tekintélyét. Van a dolognak azonban egy másik oldala is. Kubovits elvtárs beismeri hibáját, ha megbírálják — mint ahogy már nem egy taggyűlésen és titkári értekezleten meg is tette —. sőt el is ítéli magatartását, de a bírálat után mit sem változtat viselkedésén. Az egyik taggyűlésen például Hajdú Jó­zsef elvtárs, a dohánygyár kereske­dőién osztályának vezetője is bírálta emiatt. Kubovits elvtárs erre így vá­laszolt: .Köszönöm elvtárs, hogy megbíráltál, igyekszem is javítani a hibámon, de ha úgy látja jónak a trgság, váltson lo és os-zanak be más pártmunkára,“ Ferenezi József elv­társ, a városi pártbizottság titkára — aki résztvett ezen a taggyűlésen — közbeszólt: „Az lesz a pártmegbiza­tása Kubovits elvtárs, hogy magán­életében is igyekezzen kommunistához méltóan viselkedni — mint ahogy munkahelyén teszi.“ A. következő taggyűlésen a tagság ismét megbírálta Kubovits elvtársat rószegeskedéséórt. Az ígéret most is elhangzott, a hiba azonban mégis előfordult. S a kritika sem ma­radt el. A dolog odáig fejlődött, hogy Kubovits elvtárs megaokalta a sok kritikát és most már, ha bírálják azt mondogatja: „Ha sokat molesztálnak, itthagyom a vállalatot, holnap be sem jövök dolgozni.“ A segíteni akarást tehát most már Kubovits elvtárs „moiesztálásnak“ veszi. Megsértődik, ha bírálják. Haj­dú Józsefnek egyik alkalommal azt mondotta: „Lejárattál, sárba tapostál a taggyűlésen“ s mert bírálta, azóta Hajdú Józsefnek nincs nyngta a vál­lalatnál. — Nem tudom, hogy jól cseleked­tem e, amikor bíráltam Kubovits elv­társat, vagy rosszul — mondja Hajdú elvtárs —, mert azóta folyton valót­lanságokat mondanak a múltamról. Kubovits elvtárs tehát nemcsak megsértődik, hanem igyekszik is meg­torolni a bírálót. Ezért ma a dohány­gyárban az a mondás járja: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ Tuba László ü. b. elnök például igy nyilatkozott: „Egyszer már elhúzták a nótámat!“ — Hogyan érti ezt? — Úgy — válaszolta Tuba elvtárs—, hogy megbíráltam a pártvezefőséget — Kubovits elvtárs akkor még nem volt párttitkár — és három hétre be­vonták tőlem a párttagsági könyve­met. Nem akarom, hogy ez mégegy szer előforduljon, ezért ne is kérjen tőlem véleményt. Nem vezet iőra a részegeske dés, Kubovits elvtárs — tapasztal­hatta. Mi is csak azt tudjuk java­solni: hogy a gazdasági munkájához képest magánéletében is kommunistá hoz illően viselkedjék. Javítson sür gősen említett hibáján, a pártszerve zet kommunistái pedig ne tűrjék, hogy párttitkáruk részeges legyen. (T. A.) Befejezték éves tervüket Az ormosbányai bányászok közül többen már befejezték éves tervüket, sőt terven felül jelentős mennyiségű szenet adtak. Burkus Ist­ván brigádja 114.9 százalékban teljesítette évi tervét. Síké Ferenc vájár 118.4 százalékban tett eleget tervének. Az élenjárók példáját követik a többiek is. Dobzó József 113.3 százalékra, Almási Lajos 101.9 százalékra teljesítette éves tervét. Járási tanácstagok a faluért Ä miskolci járási tanács gondosko­dik arról, hogy az új tanácstagok minél hamarabb otthonosan érezzék magukat a közigazgatásban. Pásztor Béla, aki Mályi községet képviseli a járási tanácsban, elhatározta, hogy K. Kovács Károly sajószentpéteri új tanácstaggal együtt fogadóórát tart Sajószentpéteren, s megmutat­ja, hogyan kell intézni a választók ügyeit. A járási tanács első végrehajtóbi­zottsági ülésén, a régi vb tagok vál­lalták az új vb tagok támogatását. Nem sok idő telt még el novem­ber 28 óta, de a miskolci járási ta­nácstagok már eredményekről tud­nak beszámolni Biró György tanácstagot, a vb. tit­kárát, Bükkszentkereszt lakói vá­lasztották a járási tanácsba. A köz­ségben nem volt kultúrház. Bíró elv­társ a községi Hazafias Népfront-bi­zottsággal karöltve, társadalmi' mun­kát szervezett a kultúrház felépíté­séhez. Bükkszentkereszt üdülőhely is. A nyaralók sokat panaszkodtak, hogy egyetlen szórakozóhely sincs a faluban. Most úgy tervezik, hogy a nyárra 300 férőhelyes sörkertet nyit­nak. A bükki községekben, Bükkszent- kereszten, Répáshután, Bükkszent­lászáón, nem volt orvos. Bükkszent- lászlót egy miskolci, Répáshutát és Bükkszentkeresztet pedig a hámori körorvos látta el. Bíró György és dr. Tróbert Adorján járási tanács­tagok úgy segítenek ezen a problé­mán, hogy Bükkszentkereszt szék­hellyel egészségügyi kört szervez­nek, ahol orvos is lesz. így nem csak a három hegyi község lakói­nak gyógykezelését biztosítják, ha­nem az üdülőknek is lesz orvosuk. Nyerják József, a járási tanács vb elnöke Ónod község választottja. Tervbe vette, hogy többet törődik ezután Ónod történelmi hagyomá­nyainak ápolásával. A község peda­gógusai feldolgozták a falu történe­tét, az iskolában tájmúzeumot léte­sítettek. Elhatározták, hogy össze­gyűjtik a magánszemélyeknél lévő történelmi értékű teleteket. A nyá­ron az úttörőikkel együtt ásatást kez-„ {fértek á Tátardömbon, ahoi a mély­szántások alkalmával már több régi­ség került felszínre. K. Barati János, a járási pártbi­zottság másodtitkára, Ládpetri járási tanácstagja. Barati elvtárs a község lakóinak régi kívánságát teljesítette, amikor közbenjárt, hogy a petri fa­lurész külön tanácskirendeltségeí kapjon. T Jobban segítsük a vasút áruszállítását Karácsony és újév előtt a vasút dolgozóinak az eddigieknél jóval nagyobb darabáruforgalmat kell le- bonyolítaniok. A nagy feladat meg­oldására a MÁV vezérigazgatósága az ország egész területén, a fonto­sabb ipari gócpontokon több gyors­járatú darabáru továbbító vonatot helyezett forgalomba. A beállított vonatok minden bi­zonnyal meghozzák a kívánt ered­ményt, s az ünnepek előtti hatalmas áruáramlást levezetik. A MÁV erőfeszítései azonban ma­gában nem bizonyultak elegendő­nek. Hátra van még a nagyobb pro­bléma. az állomásokra érkezett da­rabáruk házhoz fuvarozása. S Itt mutatkoznak azok a hibák, amelye­ket a MÁV csak az üzemek, vállala­tok, hivatalok megfelelő támogatá­sával tud megoldani. Jelenleg az a helyzet, hogy a vál­lalatok az érkező darabárut csak 15.30-ig vagy 18 óráig veszik át, kd* sőbb nem. Ennek a kissé merev intézkedés* nek a MÁV-Jiál úgy jelentkezik a hatása, hogy a raktárak eltömődnek a felhalmozódott áruval s az újonnan érkező árukat nem tudjuk tárolni. Ezért a sűrűbben érkező darabárus vagonok nagyrésze kirakatlanul idő. zik az állomásokon és ez a forgalom számára nagy veszteséget jelent. Az a kérésünk a vállalatokhoz, üzemekhez, közületekhez, hogy a hibák kijavításával, jobb szervezés­sel segítsék a MÁV munkáját, leg­alább a hátralévő időszak alatt, a rendkívüli forgalom lebonyolításá­ban. Nem kerül ez nagy megerőlte­tésbe, csupán egy kis megértés, jó­akarat kell hozzá, hogy a vasúti szállítás, az ország vérkeringése ezekben a napokban is zavartalan legyen. KELTÁI ÁRPÁD felügyelő, MÁV ig. kereskedelmi oszt. Az fizietek árusítás* rendje december 20-tól 26-ig A belkereskedelmi miniszter, te­kintettel a várható nagy karácsonyi forgalomra, az üzletek nyitvatartását december 20-tól 26-ig szabályozta. Vidéken az üzletek nyitvatartását a megyei tanács kereskedelmi- osztá­lya állapítja meg. Minden üzlet kö* teles kifüggeszteni a fogyasztóközön-t ség tájékoztatása céljából a nyitva- tartás megváltozott idejét. (MTI) Szombathely készül a békekölcsönsorsolásra December 30-án, Szombathelyen kerül sor a III. békekölcsön harma­dik sorsolására. A városi tanács gon­doskodott arról, hogy a sorsolás napjára a városi kulturház átépítése és bővítése befejeződjék. Bővítik a színpadot, korszerűsítik a világítást, a nézőtér férőhelyeit is növelik, így többen vehetnek részt a sorsolásom A terem feldíszítéséről az OTP va&s megyei fiókja gondoskodott. A DISZ a legjobban tanuló úttörő pajtásokat jelöli ki a számok kihúzá* sára. (MTI) Nagy válaszlék lesz karácsonyra fotó- és optikai cikkekből Az OFOTÉRT Vállalat felkészül a téli és karácsonyi forgalomra. Fotócikkekben a fotóamaitőrök leg­nagyobb örömére még a tél folya­mán forgalomba hozza a MOM gyár kisfilmes fényképezőgépét. Az „Uti- társ” fényképezőgépből, mint ked­ves karácsonyi ajándékból, jól el­lesznek látva a boltok. Uj még, eb­ben az évben külföldről behozatal­ra kerülő nagyteljesítményű „Prak- tima“ fényképezőgép. Még a tél folyamán forgalomba kerül az első belföldön szériában ké­szülő nagyítógép, melyet már na­gyon várnak a fotóamatőrök. De ugyancsak a tél folyamán, valószínű­leg még decemberben kerül forga­lomba az első belföldön gyártott univerzális előhivótank is. Jól el vannak látva a boltok szép fotóal­bumokkal, fényképezőgéptáskákkal, magnéziumpisztolyokkal, magnézium, porral és egyéb fotócikkekkel. De nem lesz hiány filmben, fotópapír* ban sem. Optikai cikkekben téli sportolók* na'k, bel- és külföldi napszemüveg gekben nagy választék várja a kö* zönséget. Van raktáron és kezdi megszeretni a közönség az absorb, ciós szemüvegeket is, mely a káros sugaraktól védi a szemet. Nagy várt lasztékban kapható ablak, szoba és fürdőhőmérő. A kül- és belföldi szeimüvegkeretekből a legkényesebb igényeket is ki tudják elégíteni, Ugyancsak új a MOM gyár ígért szép, ízléses kivitelben készített mert nokuláris látcsője, mely olcsó kedrt vés karácsonyi ajándék lesz a spor-* tot, színházat kedvelő közönségnek^ > „., .én, őzoefftj^őódi CJduotné 63 esztendős munkásasszony, az em­beriség ítélöszéke előtt vádat eme­lek Konrad Adenauer, Nyugat- Némelország kancellárja ellen. Vá­dat emelek egyben mindazok ellen, akik fegyvert szándékoznak adni a feltámasztott fasizmus kezébe, hogy feliépje az emberiség még teljesen be sem gyógyult sebét. Tiltakozom az anyák és nagyanyák nevében, akiknek szeméről még le sem szá­radt a könny, elvesztett gyerme­keikért .:.“ Nem képes tovább írni. Ólomsúly- lyal nehezedik rá a fájdalmas em­lék. Feláll az aszialtól, görnyedten odatipeg az ágyhoz, s megigazítja unokáján a takarót, fejkendőjével ellenzőt von a kis asztali lámpa ko­ré, ne zavarja a fény a gyermeket. Aztán leemel a falról egy képet, gon­dosom megtörii köténye sarkával és csendben leül az ágy szélére. Hol a képet, hol a kis alvó szőke fejecs­kéjét nézi, nézi hosszan. — Drága gyermek... akárcsak az apádat látnám ... a fiamat, suttogja. Nehéz szomorúság terpeszkedik « szobáfa. Csend van, mélységes csend, mely illő a gyászhoz ... Az öregasszony lassan ajkához emeli a képet, aztán az alvó fölé ha­jol, s óvatos csókot lehel homloká­ra. A gyermek felrezzen, kábultan, álomitlasan néz nagyanyjára. — Nanókám, nagyanyuskám. miért könnyes a szemed? Bántott valakit — s harciasán felül, készen arra, hogy szembeszáll a vakmerővel, aki az ő Nanókáját bántja, — Semmi... semmi.., kicsim, aludj szépen... — Deltái miért sírsz, édes nagy- mamókám? És mi ért szorítod ma­gadhoz azt a képet? Mondd? Mu­tasd csak... De hiszen ez az én apukám' Es anyukám! — Igen, iícdves, a tiéd... a tiéd.-, volt... Az öregasszony megtörli szemét, igyekszik arőtvenni magán, moso­lyog. Közelebb húzódik unokájához, átöleli félkarjával. — Nézd csak... Pontosan olyan vagy, mint apád. Ö is szőke volt, mint te, csak aivogy nőtt, úgy sö­tétült a haja ... A szája ... az az akaratos kis szája ... mint a tied... Es az a kis gödröcske az állón, látod, kedves ... 'Nesze, itt a tü­kör, nézd csak. Ugye, ugye, neked is ott van... Istenem... — Ne, ne szomorkodj, drága nanó­kám, mert akkor én is szomorko- dom. Beszélj szüléimről. Mondd, na­gyon szerettek engem? — Nagyon, kedves. Pedig apid, soha nem látott, anyád is csak né­hány óráig. < cA (iíi értelmetlenül néz nagy­anyjára. — No várj csak — mondja az öregasszony. Kihúzza az asztal- fiókot, kis dobozt vesz elő. s abból egy köteg megsárgult levelet bont, ki. Ilojtosszélű tábori levelezőlapot tart a gyermek elé. — Látod, ezt a te édesapád irta. Olvasd csak. A gyermek lassan olvasni kezdi az időmosta betűket. „Drága Édes­anyám, drága Feleségem! A messze távolból küldöm hozzátok jókíván­ságaimat ... Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, s én nagyon vá­gyom utútiatok. Sajnos... (itt a cen­zúra törölt három sort). Alig vá­rom már a hírt, hogy megszületett a fiúnk (mert ügye, drága Klárám, fiú lesz!). Nagyon sokat gondolok rá és nagyon fogom szeretni! Ugy-e, majd boldogok leszünk,., Este, vacsora után (ő sokat fog enni, azért lesz olyan kis vasgyúró!) leülünk a kiságy mellé és gyönyörködünk benne. Csak már vége lenne ennek a... (cenzúra). Drága Édesanyám, vigyázzon Klárira... Rájuk .., Sok forró csókot küldök a messze távol­ból: István.“ Eddig a levél. Újból csend. A kály­hában halkan pattog a tűz. Az öreg falióra éjfélt üt. Szállnak a gondo­latok, kutatva a messzeségben .., * 1944, borús őszi délután ... A kis vidéki város felett a lőpor füstje összegomolyodik a házakra terpeszkedő köddel, s felhőt alkotva a magasba szöknek; hogy fent, a légben összemérjék erejüket, mint két összeférhetetlen elem. Az utcá­kon, ahol máskor lovasszekerek dö­cögtek, most páncélszörnyetegek dübörögnek. Agyúk torkolaitüze vö­rös fényt fest az égboltra; a gép­puskák kattogása hátborzongató érzéssel korbácsolja fel a pincékbe menekült emberek megviselt idegze­tét. Vér, nyomorúság, kétségbeesés, átok... Holtak markolják tehetetle­nül a rögöt, szemük üvegesen me­red a semmibe, ajkukon dermedt, néma undor. Kifejezéstelen és még­is kifejező arcok: nem akarunk há­borút! Élni akarunk! Sebesültek nyöszörögnek a kapual­jakban és az út két oldalán végig­vonuló árkokban. A Klauzál-utca végén, ahol a szegénynegyed áll. — még aránylag nyugalom van. Mintha a szerencse kímélné a nyomorgókat, de talán nem is a szerencse, hanem nagyon is kiszámított emberi kezek. Csak az egyik házikóban van szo­katlanul nagy izgalom. Bent a szo­bában (mert itt nincsenek pincék ) gyermeket szül Hódi Istvánné. Még nem. számítottak rá, csak karácsony napjaiban várták, de az áléit izga­lom. szülésre sürgette az anyát. Szü­lésznő nincs a közelben, igy hát az anyósra, özvegy Hódi Jánosnéra há­rul 'a nehéz feladat. Vizet melegít... fehér kendővel törli a gyöngyöző verejtéket menye homlokáról... fut­kos ide, futkos oda... Telnek az órák, lassan leszáll az est, és... és a háború borzongató zajában felsír egy újszülött hangja. Fáradtan mo­solyog az anya, boldogan a nagy­anya, s egy pillanatra megfeledkez­nek a sötét viharról. Hirtelen kivágódik az ajtó. — Gehen Sie hinaus! Wir werden in Stadt ausräumen! Schnell! Schnell! Az asszonyok ijedten néznek egy­másra, majd a németre. — Sie hörten mich nichtf No, ge­hen sie, marsch hinaus! Qlintjfl katonák rontanak be. A fiatalasszonyt kirángatják az ágy­hói, gyerekestől belelökik az öreg­asszony karjaiba és kituszkolják az ajtón. Jajgató, zokogó emberekkel telik meg a Klauzál-utca, a szegények negyede. Öregekkel és egész fiata­lokkal. Hová mennek? Nem tudják. Hajtják őket. mint a barmokat. Kis batyu van a kezükben — összes kincsük. Hódi Istvánné alig vonszolja ma­gát. Anyósára támaszkodik, aki egyik karjával átöleli őt, a másik­kal a gyermeket szorítja magához. Mennek, vakon, fáradtan, értelmet­lenül maguk elé meredve, nem tud­ják felfogni ésszel, mi történik. A város szélén a fiatalasszony le­rogy a földre. — Anyám, — suttogja — én . . . én nem bírok... menjen, vigye, mentse meg a gyermeket. Görcsösen a gyomrához kap, s fél­zokog. Fájdalmában eltorzul szépvo- nású arca. összekuporodik, maga alá húzott lábakkal, kínjában a fa­gyos földet kaparja körmével. Zseb­lámpás német ugrik hozzá. — Weiter, weiter! — és a puska- tussal oldalbalöki. — Te állat! Hát nem látod! —* ki­áll rá az idős asszony. A katona szemeit mereszti a vér­tócsában vergődő nőre, undorodva elfintorítja orrát és bfjp egyet: — Schweine .., Továbbhalad a néma menet. Az öregasszony a gyermekkel ét haldokló menyével oltniarad a sö. tét éjszakában . . , így maradt anya nélkül a gyer­mek. Apja is a háború áldozata lett. Özvegy Hódi Jánosné csak a háború befejezése után tudfa meg azoktól, aldk fogságból jöttek haza és ismerték a fiát. * cA (fljÁLtn világított, földbe-i ásott óvóhelyen négy katona dugja össze a fejét. Sápadt arcukat bo­rostás szakáll fedi, sáros köpenyük szakadozottan csüng rajtuk. Szemük a törődött arc ellenére élénken csiU log. — Nem jól mondjátok, cimboráit — suttogja Molnár Lajos. — Nem az a kötelességünk, hogy hazafelé szökjünk. At kell állnunk a szovjet oldalára. Segítsünk megmenteni a hazát. Nézzétek! — belső zsebébe nyúl és röpcédulái vesz elő. —* „Magyarok! Forduljatok a náci fa­siszták ellen! Álljatok be az új magyar hadseregbe!“ — Hát cselekedjünk igy! — bólo­gat Nagy Mihály. Még ma éjjel. A zászlóaljirnoktól tudom, hogy a jobbszárny csatlakozási pontján ma este megszüntetik az őrséget. A har-, madik zászlóalj megkezdi a vissza, vonulást. A mi zászlóaljunk fedezet­ként marad hátra. Nem lesz nehéz. Itt Hódi adja az őrséget, igaz-e Ist­ván. — Úgy van, — int fejével Hódi István. — Hát akkor ebben maradunk í_i fejezi be a beszélgetést Molnár La* jós. — Ma éjjel a megbeszéltek sze­rint ... * Egy jó félórája megtörtént « váltás. Ugyan hol maradnak ennyi ideigf Hódi István a sötét éjszaká­ba fúrja szemét, s minden idegszá­lával figyel. Csend. Lassan telnek a percek. Fázik. Nem tudná hirte- lenjében megmondani, a hidegtől, vaun az ideoesséatM. De hattet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom