Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-12 / 294. szám
T JL ÉSZAKMAGYARORSZÁG ASSZONYOKNAK GYERMEKEKNEK Varrjunk magunk a kisgyereknek A gyermek fehérneműjének elkészítése csak annyi kézügyességet igényel, mintha báburuhát varrnánk. A parányi ing, nadrág, hálóing,, hálózsák, vagy rugdalódzó a gyermek méreteinek megfelelő szabásminta utón könnyen kiszabható. A szabásnál mindig ügyeljünk arra, hogy a felhajtásnál és az oldalvarrásoknál néhány centivel hosszabbra, illetve bővebbre szabjuk az anyagot, hogy az idővel szükséges bővítés és hosz- szabbítás ne okozzon problémát. A gyermek fehérneműjének anyaga batiszt, delén és flanell, de alakításhoz felhasználhatjuk a fe-hér- nemüselyemből készült női fehérneműt is. A már hasznavehetetlen régi hálóingből 2—3 ingecskét szabhatunk 3 pfyprroeJcfehémemű készítésnél a régi flanellfehérnemü még használható darabjait is. ötletes újdonság például a zipp- zárral csukódó flanell rugdalódzó. A könnyen és gyorsan kezelhető zipp- zái. megoldás által a gyermek könnyen pelenkázható. Ügyes és szintén könnyen kezelhető az alul szalaggal összehúzott hálózsák is. A szalagbefűzés célszerűbb, mint a gombolás, egyrészt mert a mosásnál, ve. elásnál a gomb leszakad, no meg a szalagot könnyebb kibontani, mint gombolgatní. A fehérneműt franciavarrással, vagyis a színén és visszáján gépelve dolgozzuk el, így a gyakori mosásnál sem foszlik, vagy rojtozódik el. Jövő vasárnapi asszonyrovatunkban közlünk néhány szabásmintát a gyermekruhakészítéshez. RLLLP1EK Sült burgonya töltve. Hozzávalók: 10 darab egyenlő nagyságú gömbölyű burgonya, két tojás, 10 deka szalonna, 10 deka füstölthús vagy sonka, 5 deka reszelt sajt, 3 dkg zsír, só, kevés tej. A szép, nagy gömbölyű burgonyákat meghámozva sütőben megsütjük, a tetejét levágjuk, s a belső részét kivesszük úgy, hogy csak ujjnyi vastag maradjon. A kivájt részeket szitán áttörjük, kevés tejet adunk hozzá, lábasba tesszük, s egyenletes tűzön keverve hozzáadjuk a kockára vágott kemény tojásokat, a kockára vágóit szalonnát és sonkát. Megsózzuk, belekeverjük a fele reszelt sajtot, s a kivájt burgonyákat megtöltjük. A tetejét meghintjük a megmaradt sajttal. Néhány percre forró sütőbe tesszük, utána tálaljuk. Lángos. Hozzávalók: 15 deka burgonya, 25 deka liszt, egy tojás, féldeci tejfel, egy deka élesztő, egy kávéskanál zsír, só, késhegynyi köménymag. A főtt, áttört burgonyát liszttel, a tojás sárgájával, tejfellel előzőleg kelesztett élesztővel, sóval, borssal, vagdalt köménymaggal és egy kanálka zsírral összedolgozzuk TTjínvi vastagra kinyújtjuk, csészével ki- szaggasztiuk, s zsírozott teosiben oi- rosra sütjük. Bármilyen főzelékhez, vagy vacsorához tea mellé adhatjuk. Hamis vesevelő. Hozzávalók: 1 kiló kelvirág, 1 fej hagyma. 5 deka zsír, két tojás, só, paprika, majoránna. Az apróra vágott hagymát zsíron puhára sütjük, paprikával és majoránnával meghintjük, majd kevés vízzel feleresztjük. Közben a kel virágot szétszedjük rózsáira, megmossuk és a paprikás, hagymás zsírban puhára pároljuk. Tálaláskor két tojást ütünk rá, elkeverjük és megsózzuk. Néhány téli frizura Tél van, a kendők és sapkák ideje. Ilyenkor többen hajlamosak arra, hogy rendetlen, gondozatlan hajjal járjanak. Közlünk néhány rajzot, milyen legyen a téli frizura. Továbbra is a rövid haj a divat. Az új divatú sapkákhoz, amely az egész hajat eltakarja, különösen előnyös a rövid haj. Vasárnap, 1954. december n, Egy kedves Itt a híivösebb idő. Ilyenkor a gyermekek, szívesebben játszanak a jó meleg szobában. Vannak ám szép számmal Olyan játékok is, amelyeket bent, a szobában lehet játszani. Itt most egy érdekes, mulatságos társasjátékra tanítunk meg benneteket. Nem is tudjátok elképzelni, milyen rengeteg nevet jegyeznek meg •»z emberek. Próbáljátok csak ki! Üljetek körte! A játék megkezdése előtt válasszatok magatoknak egy vezetőt, lehetőleg olyan úttörőt, aki jó tanuló és jó az emlékezőtehetsége. Ez a játékvezető hangosan elmondja egy híres ember vezetéknevét. Például így: Kossuth. A választ annak az úttörőnek kell megadnia, társasjáték akire a játék vezetője rámutat. 'Á kijelölt pajtás természetesen gondolkodás nélkül rávágja, hogy: Lajos. — Utána egy másik név, meg a harmadik, a negyedik következik. Aki a legtöbb helyes választ adja, jutalmat kaphat, aki pedig kétszer vagy háromszor egymásután hibás választ ad, az kiesik a játékból. Az a győztes, aki utoljára marad. Ilyenkor valóságos párbajt lehet vívni, mert a játék vezetője és az utoljára maradt pajtás felváltva kérdezhetik egymást. Persze, nemcsak ilyen jólismert nevek kerülnek majd a játékosok elé. Lesznek olyanok, amelyek bizony próbára teszik az emlékezőtehetséget. TALÁLD Kl PAJ1AS! 1. Melyik az a szám, amelyet ha elosztunk kettővel, hárommal, öttel, vagy hatts.l, mindig egy maradékot kapunk? (!S pont) (Beküldte: Kiss Tibor, Miskolc) 2. Meddig szalad a nyúl az erdőbe? (1 porit) (Beküldte: File István, Diósgyőr.) 3. Hol született Kodály Zoltán? (3 pont) (Beküldíe: Márton Attila, Hejőcsaba.) 4. Mikor irta Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt engemet“ című versét? (2 pont) (Beküldte: Kiss Tibor, Miskolc) 5. Se hárfája, se gitárja. Mégis szól a muzsikája, ml az? (2 pont) (Beküldte: Halmai Anikó, Szerencs) Előző rejtvényünk helyet megfejtése 1. Egy sem, mert mind elrepül. 2. Három nő és négy férfi dolgozik az üzletben, !»eleértve a boltvezetőt Is. 3. Nem kell megfejteni, tévedésből került az újságba. 4. Ady Endre: ülj törvényt, Werbőczy, 5. Folyóvíz, 6. Tű, cérna. Az Sszakrnasvarurszás 1954 december 12.i számában közölt rejtvény megfejtéséhez. Beküldő neve: ■ . Lakáscíme: Tudod-e? — hogy az izzóira hevített vasdarabot egyáltalán nem vonzza a mágnes? — hogy Kiskunhalas határában egy olyan ritka növényféle honos, amelyet ritka előfordulása miatt védett virágként kell óvni és gondozni? Ez a virág a Botridyum virginianum — egy ruta-féle. — hogy a kecskeméti Katona Jó zsef Múzeum új kiállításán megtekinthetők formaiinba éltévé, a híres szőlőnemesítőnek, Mathiász Jánosnak legjobb szőlőfajtái? — hogy Kína a Szovjetúnió után a világ legnagyobb területű országa? Területe 9.6 millió négyzetkilométer, Emlékezetes esztendő volt 1917. Már harmadik éve / 6 dúlt a háború, aminek kpvet- v kezménye súlyos teherként nehezedett a munkások vállára, ..—..... ■ r Hihetetlgnül nagy .volt a nyo- ......„ mór. A háború mindent felemésztett. Az árak napról-napra emelkedtek: a munkások bére viszont roppant alacsony maradt és tgyre csökkent. A diósgyőri gyárban például a munkások átlag havonklnt 120—130 koronát kerestek, egy öltöny közepes minőségű ruha pedig 8—900 koronába került. — Nem szégyelem megmondani elvtárs — mondja Mazug József volt gyárimunkás —, legény létemre egyetlen tisztességes ruhám nem akadt. Vasárnap is fatalpú cipőben jártam, mert más nem volt, jobbra meg nem tellett. Éhség, nélkülözés gyötörte a munkásokat. Zsírt, húst, lisztet és egyéb élelmiszert nem lehetett kapni, vagy csak nagyon ritkán, azt is blokkra. Egy napi kenyérfejadag — még a nehéztesti munkásoknak is — 5 deka volt, ennek is 80 százaléka kukoricalisztből készült. A munkások arra kényszerültek, hogy lopjanak az üzemből, öngyújtókat, bicskákat, patkókat, szögeket stb. vittek falura, ennivalóért. A lopásra jellemző eset, — tréfás jelenet, ami azonban megtörtént: Kapus: Mi van a hátizsákjában? Munkás: Semmi, kérem. Kapus: Hát ez az 50 kg-os üllő micsoda? Munkás: Ejnye, a teremtését neki, valaki megviccelt! Ilyen elviselhetetlen körülmények között a munkásoknak 36, nem egyszer 48 órát kellett dolgozniok egyfolytában, — Nem is tudom, hogy bírtuk ki — emlékszik vissza Nyiczky György elvtárs, volt öntödei munkás. — Háromnégy napot egybedolgoztunk. Havonta csak egy vasárnapot pihentünk. Kötelező volt ünnepnap is dolgozni. A termelés fokozása végett a tőkések a hadseregből sok katonát leszereltettek és a gyárba küldtek. így kerültek a diósgyőriek sorába más gyárakból — Budapestről, Győrből, Csepelről — munkások, akik elmondották, náluk mi a helyzet, hogyan dolgoznak? Egy Csernyi nevezetű budapesti munkás például így beszélt a diósgyőrieknek: — Hogy lehet így élni? Ti nem is emberek, hanem állatok módjára dolgoztok. Agyonhajszoljátok magatokat. Miért nem könnyítitek mpg sorsotokat? A mi gyárunkban bizony nem így van. Nálunk minden ember összefog — nem úgy mint ti — és közösen harcoltuk ki magunknak a nagyobb bért, a kevesebb munkaidőt. Szervezkedjetek ti is, fogjatok össze és harooliatok jogaitokért! irl^Ä J 11 9 11T 8 A SZAKSZERVEZETI BIZALMIAK A diósgyőri munkások, hogy javuljon helyzetük, meg is fogadták a tanácsot. Egyre többen keresték fel a miskolci vasas szakszervezeti vezetőséget és kérték felvételüket. Napról-napra emelkedett a szakszervezet taglétszáma. Egykét hét alatt annyi diósgyőri munkás kérte felvételét, hogy a szakszervezeti vezetőséget újjá kellett választani, hogy a diósgyőriek is képviselve legyenek. A vezetőségválasztó taggyűlést a Korona moziban rendezték meg. Zsúfolásig megtelt a terem, de még a csarnok is emberekkel. A szakszervezetbe befurakodó jobboldali szociáldemokraták szakadást akartak kiprovokálni. Azt követelték a gyűlésen: „Váljanak le a diósgyőriek, alakítsanak masuknak új csoportot“. Ezt a követelést a munkások elvetették. A régi vezetőségi tagokat pedig, akik nem kénviselték a munkások érdekeit. — mint Szikszai Gyula. Dolhai József, Kollárok Imre és Ruff József — leváltották és új vezetőségi tagokat választottak helyükbe. Vadász Ferenc lakatos lett a szakszervezeti elnök. Becsülték a munkások, mert bátor ember volt, jól odamondta az igazságot bárkinek. Vadász Ferenccel az élen a szakszervezeti vezetők kiépítették a bizalmi hálózatot. A bizalmiak részére rendszeres értekezletet tartottak. Ismertették, mit kell tenniök. A bizalmiak munkához is láttak. Schmidt Béla, Tí- fózEeí, Szlafkoczfcy József, Kral Ernő, Csaesosezky József és még többen mások, vagy harmincán, felmentek a nagyirodára Alländer Henrikhez, a gyár igazgatójához. — Minek jöttök ennyien be? Egyiketek maradjon itt, mondja el, mit akartok, a többiek pedig elmehetnek — ri- valt rájuk az igazgató. Vadász Ferenc maradt az igazgatónál, a többi a folyosón várta, mi fog történni. — Mit akartok? Nem fértek a bőrötökbe?! •—» vágta oda az igazgató ingerülten. — Nem bírunk már dolgozni. Se nekünk, sem pedig családunknak nincs mit ennünk. Kevés a fizetésünk. Emelje fel a bérünket. — Béremelés!? — kiáltott magából kikelve Alländer Henrik. — Takarodj ki innen! Nem szégyenlitek magatokat! Háború van és nektek béremelés kell? Menjetek dolgozni, mert különben;:; — NAGYGYŰLÉS A KATALIN UTCÄBAN Lehorgasztott fejjel mentek vissza az üzembe a küldöttség tagjai. A munkások körülfogták őket, érdeklődtek, Szomorúan vették tudomásul a hírt. — Nem ér ez semmit. Hiába fogunk össze, nem emelik a bérühket — mondogatták az emberek. — Még szervezettebben kell összefognunk — biztatta a munkásodat a szakszervezeti elnök. — Ha így nem oldják meg a problémánkat, akkor abbahagyjuk a munkát, sztrájkolunk. Majd gondolkoznak ezután. Vadász Ferenc a bizalmiakkal értesítette a munkásokat, hogy este 7 órára ott legyenek a nagygyűlésen a Katalin utcában. A júliusi nap hanyatlóban volt. Miskolc főutcáján, s Széchenyi utcán hemzsegett a tömeg. Több mint nyolcezer ember vonult a szakszervezeti gyűlésre. Reisinger Ferenc, a hírhedt munkásáruló jobboldali szociáldemokrata állt fel szónokolni az emelvényre. — Emberek! Szaktársak! — kezdte mondanivalóját, s; mézes-mázos hangon így folytatta: „Kormányunk nagyon súlyos helyzetben van ... legyetek türelmesek... oszoljatok: széjjel, dolgozzatok nyugodtan. 3, rövidesen jóra fordul helyzetetek“. — — Elég volt az ígérgetésből! — kiabálták vissza a munkások. A nagygyűlés résztvevői kövekkel dobálták meg Reisinger urat, el kellett menekülnie a munkások elől. Vadász Ferenc lépett fel az emelvényre. Elmondta a munkásoknak, hogy a gyár igazgatója, Alländer Henrik, milyen aljas módon utasította vissza kérelmüket Általános tiltakozás, szűnni nem akaró „le vele!’’ kiáltások fejezték ki a munkások hangját. Este 10 óra lett. A tömeg nem mozdult. Végül lassan elindult a Városház-tér felé a több mint tízezer ember, s mintegy 20 percen át kiabálták: „Jöjjön ki a polgármester!” s közben énekelték: „Nem ismerünk henye rangot, ágas-bogas koronát. Szerszámot a naplopónak. kaszát, kapát, boronát! Legyen kérges annak is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere!...” Nagy Ferenc, a város polgármestere csak nagysokára lépett ki a balkonra. — Polgártársak! — kezdte hízelgő hangon. — Követeléseitek jogosak, most azonban pillanatnyilag nem segíthetek. Majd jelentem a kormányzatnak, hogy enyhítsen helyzeteken. De addig is csengjenek az üllők, dolgozzatok! Hiszen tudjátok, háború van, s hazafias kötelességünk a győzelmet segítem,: — Elég volt a háborúból! — kiáltották vissza a munkások. — Békét akarunk! Megfelelő ellátást! AZ ELSŐ SZTRÁJK A polgármester sok mindent megígért ezen az esten. ígérete azonban fabatkát sem ért. Eltelt egy hét, két hét, semmit sem változott a munkások helyzete, sőt rosszabbodott. A szakszervezeti bizalmiak ismét felmentek a nagyirodára, tárgyalni az' igazgatóval. — Egy pár embernek tudunk javítani a fizetésén. De a gyár összes dolgozóién nem — jelentette ki az igazgató. A szakszervezeti bizalmiak otthagyták Alländer Henriket, egyenesen a ruhaszekrényekhez mentek — öltöző nem volt Nem folytatták munkájukat. Az üzemek dolgozói ezt látva, szintén abbahagyták a munkát. Általános sztrájk kezdődött. A munkások kivonultak az utcára és tüntettek. Most már nem egyszerűen csak a bérek rendezését követelték, hanem az volt a jelszó: „Le a háborúval! Békét a népnek! 8 órás munkanapot!” A sztrájk egyre jobban politikai jelleget öltött. Az éhségtől, a szenvedéstől, a nehéz testi munkától megtörve ezer és ezer ajakról szállt a dal: „Piros zászlót, vörös zászlót lobogtat a szellő, Jer alája, jer alája te oktalan szenvedő. Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk. Ha munkás vagy, nem véthetsz te ellenünk !K Beszélgetve, énekelve telt el az első nap; A SZTRÁJKTÖRŐK Á sztrájk második napján több dolgozó fel akarta venni a munkát. Az üzembe viszont csak azok mehettek dolgozni, akiknek neve ki volt írva a gyár kapuját előtt lévő nagy táblára. Ezek közül többen vissza is mentek dolgozni. Egy hét alatt bizony a szakszervezeti bizalmiakon kívül csakne- valamennyi munkás visszament üzemébe. Az egyik napon eseoriő-ke-rion fosta körül azokat, akik még sztrájkoltak. Nem volt menekülés. A jobboldali szociáldemokraták segítségével a csendőrszuronyok éle előtt az embereket a volt futballpályára terelték, s azonmód, ahogy voltak, mintegy hatszáz embert gépkocsira pakoltak; Vadász Ferencet, a bizalmiakat és még sok mást is a frontra irányították büntető osztagba. Sokan közülük ott pusztultak el. Sikerült a hírhedt jobboldali szociáldemokratáknak, á gyár urainak leszerelni a sztrájkot, a munkásvezetők elhurcolásával kordában tartani Diósgyőr népét. Több mint 25 éven át nyúzták, zsigerelték a vasgyár dolgozóinak erejét a nép bőrén kövérre hízott férgek. 1945 Történelmi év ez. Ütött az óra; A Szovjet Hadsereg kiűzte a jiépnyúzókat, felszábadította hazánkat, a diósgyőri munkásokat is. A gyárat a munkások vették birtokukba. Eltakarították a háború okozta romokat, újjá, széppé tették üzemeiket. Alaposan megváltozott helyzetük is. A becsületes munkáért becsületes bért kannak. Ma havonta a dolgozók átlagkeresete a gyárban 134R forint. Tisztességes fizetés ez, amiből két öltönv közepes minőségű ruhát lehet vásárolni: Államunk szerető gondoskodását mutatja a sok kedvezmény: az ingyenes munkaruha amelvet a munkások rendszeresen megkapnak: az üzemi étkeztetés, az éüeli szanatórium. ahol a gyengélkedő munkások ói erőre kannak: az új bérházak esész sora, amelveknek lakásait elsősorban a gyár dolgozói kapiák meg és még sok más egyéb Visszatekintve 1917 eseménveire. láthe+iák a diósgyőri munkások, hogy mennyivel más helyzetük van ma, meny-* nyive! szebb, s a jövőben még mennvivel iobb és gazdagabb lesz. Ez viszont elsősorban rajtuk múlik. TÖRÖK ALFRÉD
