Észak-Magyarország, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

2 ESZAKMAGYÄRORSZAG Szombat, 1954. december 25« A Szovjetunió Legfelső Bíróságának közleménye Moszkva (TASZSZ) 1 'A december 24-1 szovjet lapokban %,A Szovjetunió Legfelső Bíróságán“ címmel az alábbi közlemény jelent meg: 1954 december 14-e és 19-e között a Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma Leningrfidkan nyilvános tárgyaláson foglalkozott V. Sz. Abakumovnak, a Szovjetunió volt állambiztonsí.gí miniszterének. A. 6. Loonovnak, a Szovjetunió állambiz­tonsági minisztériuma különlegesen fontos ügyekben nyomozó részlege volt vezetőjének, V. I. Komarovnak és M. T, Lihocsovnak, a különlegesen fontos ügyekben nyomozó részleg volt helyettes vezetőinek, továbbá A. I. Csernovnak Ó3 J. M. Brovermannak, á Szovjetunió állambiztonsági minisz­tériuma volt munkatársainak bűn­ügy'vei; Abakumov vádlott, akit Berlja a Szovjetunió állambiztonsági miniszte­révé tett, a bűnös összeesküvő csoport közvetlen résztvevője volt és mint ilyen. Borija megbízásából a Kommu­nista Párt cs a szovjet kormány ellen irányuló ellenséges feladatokat haj­tott végre. Abakumov ugyanolyan bűncselek­ményeket követett el, mint Berija, a kalandok és politikai provokációk út­jára lépett. Abakumov a pártappará-' tus, a szovjet apparátus egyes mun j katársai és a szovjet értelmiség kép­viselői ellen bűnügyeket agyait ki, majd letartóztat! a őket és a szovjet törvény által tiltott bűnös nyomozási módszereket alkalmazva, bűntársai­val, Lconovval, Komarovval és Liha- csovval együtt- olyan kiagyalt vallo­másokat igyekezett, kicsikarni a vád­lottakból, amelyekben azok súlyos é.üamellcncs bűncselekmények elköve- téset ismerték be. így hamisította Abakumov az úgy- | nevezett „leningrfidi ügyet“, amely. : ben alap nélkül a legsúlyosabb állam- !‘«llenes bűncvrlckmányek hamis vád­ijával letartóztattak több pártmunkást ‘és a.szovjet apparátus több dolgozó- jat. A bizonyítási eljárás megállapította, hogy Abakumov és bűntársai sok más esetben is hamisítottak bűnügyeket és bűnös módon lábbal tiporták a szocialista törvényességet. Az Abakumov és bűntársai által hamisan megvádolt személyeket ma mór teljesen rehabilitálták. Abakumov, hogy titokban tartsa bűncselekményeit, megtiltotta, hogy a letartóztatottaknak az SZKP Köz­ponti Bizottságához és a szovjet kor­mányhoz intézett kérelmeit és pana­szait rendeltetési helyükre juttassák. A Szovjetunió Legfelső Bíróságá­nak katonai kollégiuma megállapí­totta, az Abakumov és cinkosai ellen emelt vádak teljes bizonyítást, nyer­tek. A. I. Cscrnov vádlottat 15 évi javí! ómunkatáborra, ,T. M. Brovcr- j man vádlottat 25 évi javítómunka táborra, V. Sz. Abakumov, A. G. Leó- nov, V. I. Komarov és M. T. Lihaesov vádlottat pedig a legsúlyosabb bün­tetésre. golyó általi halaira ítélte. Az ítéletet a jelenlévő hallgatóság nagy megelégedéssel fogadta. Az ítélet végrehajfáerra került. (MTI) Mendes-France népellenes politikájának súlyos veresébe a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI). Pénteken 'reggel 7.20 órakor ért véget a francia nemzetgyűlés hosszú évek és évtizedek óta legfontosabb tanácskozása: a nemzetgyűlés — rhlnt jelentettük — hajnali 3.30 óra­kor, a miniszterelnök legutolsó két­ségbeesett felhívása ellenére is. 280 szavazattal 259 ellenében elvetette a ..nyugati védelem“ megszervezésének ürügyével előterjesztett úgynevezett párizsi egyezménynek első cikkelyét, amely a bonni militarista klikk fel­fegyverzéséről és Nyugat-Németor- szágnak az agresszív nyugati tömb­be való bevonásáról intézkedik. A kora délelőtti órákban a francia fővárosból érkezett legfrissebb poli­tikai kommentárok mind megegyez­nek abban, hogy Mendes-France nemzetietlen és népellenes politikája vereséget szenvedett, mert hiszen éppen ez az első cikkely volt a leg­fontosabb az úgynevezett párizsi egyezmények egész tákolmányában. Az alkotmányos előírásoknak meg­felelően most ezt a cikkelyt újból a bizottságok elé utalják, ezután pedig ismét a nemzetgyűlés elé kerül, mág­iádig a hétfőn, 27-re, 15 órára ki-, tűzött ülésen. Ezzel a második olva­sással kapcsolatban vetette fel a mi­niszterelnök a bizalmi kérdést. A péntek hajnali szavazás ered­ményei: — a békéellenes egyezmé­nyek'általános vitáia körülbelül haj­nali 3 óra tájban fejeződött be. 3.30 órára járt körülbelül az idő, amikor a nemzetgyűlésben megkezdődött a szavazás az egyezmények első cikke­lvéről, amely a Nyugat-Németország felfegyverzéséről és az úgynevezett nyugateurópai únió katonai rendsze­rébe való beszervezéséről intézkedik. Ezt megelőzően Mendes-France mi­niszterelnök még egy utolsó kísérle­tet tett egy ..kedvező fordulat“ elő­idézésére, jobban mondva az egész atlanti politikát fenyegető veszély elhárítására. Az ülésterem szinte érezhetően elektromos feszültséggel telt meg, amikor'a miniszterelnök a szónoki emelvényre lépett. hogy megpróbáljon még utoljára hallgató­ságára „hatni”. Arra szerette volna kérni a nemzetgyűlést, hogy „minél nagyobb többséggel“ fogadják el ezt a cikkelyt, nem hiányzott beszédé­ből az ..atlanti egység“ szólamával való politikai zsarolás manővere sem, hivatkozva arra, hogy az „Egyesült Államok felénk fordítja tekintetét“. Ezzel próbálta külön Is kiemelni az első cikkely „rendkívüli jelentőségét“. Azzal végezte haza- íiaskodó szólamokkal megtűzdelt fejtegetéseit, hogy a nemzetgyűlés­nek B’ranciaország érdekében meg kell tennie ezt a „nemzeti egységet“ külön is kihangsúlyozó gesztust... De hiába volt a miniszterelnök­nek minden erőlködése: amikor sza­vazásra került a sor. a nemzetgyű­lésnek valóban hazafiasén érző és gondolkodó képviselői 280 szavazattal 259 ellenében visszautasították és a francia nép igazi akaratát tükröző, valóban népi-nemzeti gondolkodásra valló, történelmi fontosságú aktust hajtottak végre. (MTI) I francia nemisigvislés elvetette a párizsi •eveiniényetutek Nvugaf-Xémetorszájt felfegyverzésérö< fzó’ó pontjait Párizs (MTI). Péntekre virradóra a francia nem­zetgyűlés drámai feszültségű vita után 280 szavazattal 259 ellenében elvetette a párizsi egyezmények azon részének ratifikálását, amely Nyu- gat-Németország felfegyverzéséről és a Nyugateurópai Unióba való bevo­násáról szól. A szavazás után, amely tehát 21 Szavazattöbbséggel a kormány javas­lata ellen döntött, Mendes-France miniszterelnök nyomban bejelentet­te, hogy felveti a bizalmi kérdést a párizsi egyezményeknek Nyugat­Némotország NATO-tagságára és Nyugnt-Németország úgynevezett szuverenitására vonatkozó pontjai­val kapcsolatban. Ami Nyugat­Németországnak a Nyugateurópai Unióba való bekapcsolását és újra- f el fegyverzését illeti, Mendes-France közölte, hogy a nemzetgyűlés által az imént elvetett egyezményt azon­nal ismét a nemzetgyűlés elé ter­jeszti és -összeköti a bizalmi kérdés felvetésével. Az alkotmányos előírások szerint a bizalmi szavazásra negyvennyolc órával a bizalmi kérdés felvetése utón kerül sor, vagyis hétfőn. A szavazás és Mendes-France fel­szólalása után az ülést felfüggesz­tették. A hajnali órákban a nemzet- gyűlés folytatta tanácskozását és megtárgyalta a nyugatnémet „szuve­rén! tás" helyreállítására vonatkozó szerződést, valamint a Saar-kérdésre vonatkozó német-francia megállapo­dást. A nemzetgyűlés kora reggel mindkét egyezményt elfogadta. A „szuverenitásról“ szóló szerződést, amely a nyugatnémetországi meg­szállási statútum bizonyos módosítá­sát foglalja magában, 380 szavazattal 180 ellenében, a Saar-vidékre vonat­kozó megállapodást pedig 368 szava­zattal 145 ellenében fogadták el. (MTI) IVoe! H. Field politikai menedékjogot kért a Magyar Népköztársaságtól A Magyar Távirati Iroda közli: Noel H. Field és felesége, Herta K. Field amerikai állampolgárok a Ma­gyar Népköztársaság kormányától politikai menedékjogot kértek. A kormány a menedékjogot megadta. Jugosilávié elnökének és India miniszterelnökének közös nyilatkozata Delhi (TASZSZ). Mint az „Indinfo” hírügynökség jelenti, december 23-án az indiai parlament mindkét háza elé ter­jesztették Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterelnök közös nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeli, hogy Tito elnöknek Nehru minisz­terelnökkel folytatott megbeszélései „általános vonásokban a nemzetközi problémák, köztük a tárgyalások résztvevői számára közös érdeket je­lentő problémák alapvető vonatko­zásait érintették“. A nyilatkozat ki­emeli, hogy az India és Jugoszlávia közötti kapcsolatok „mindkét állam szuverenitása, függetlensége és In­tegritása elismerésének elveit, a.meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és az egymás, XI. 1940-ben keletkezett, amikor a kommunistaellenes osztály ügyköre megnőtt. A házifogda, a „mozi” fiókhelyisége volt, a vizsgálati fog­lyok, főképp kommunista vizsgá­lati foglyok várótermének fiókhe­lyisége, hogy ne kelljen minden ké­réshez újra és újra felhozatni őket a földszintről a negyedik emeletre, hanem mindig kéznél legyenek a Gestapo nyomozó hivatalnokainak. Munkájuk megkönnyítését célozta a „Négyszázas”. Legalább ők azt hitték. De tégy egymásmellé két foglyot — méghozzá kommunista foglyokat — és öt perc múlva már kialakul a közösség, amely minden számí­tást keresztülhúz. 1942-ben a „Négyszázast” már nem is nevez­ték másképp, mint „Kommunista Központnak”. Sok változáson ment át, elvtársak, férfiak és nők ezrei váltották fel egymást padjain. Csak egy nem változott itt: a közösségi szellem, mely elszánt volt a harc­ban és hitt a győzelemben. A „Négyszázas” messze előretolt állás volt; minden oldalról ellenség vette körül, összpontosított tűz zú­dult rá, de mégsem jutott egy pil­lanatig sem eszébe, hogy megadja magát. Vörös zászló lobogott fe- lette. A felszabadulásáért harcoló egész nemzet összetartása mutatko­zott itt meg. valamint más országok belső ügyeibe való be nem akatkozás elvén, a ma­guk számára és az egész világ szá­mára a békés egymás mellett élés feltételeihez való közeledés elősegí­tésén alapulnak. Ennek az alapvető eszmének kell uralkodnia a nemzet­közi kapcsolatokban és fő elemét kell képeznie az ENSZ politikájának és tevékenységének.“ „Az elnöknek és a miniszterelnök­nek — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — meggyőződése, hogy az egymásközti kapcsolataikat meg­szabó elvek szélesebb körben alkal­mazhatók. Ha ezeket az elveket el­fogadnák, úgy azok jelentős hozzá­járulást jelentenének a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a rende­zetlen viszályok megoldásához." (MTI) MÚLT SZÁZADOK MAGYAR FURCSASÁGAI dQhjl miikoiei Lakődaljtun izokáiűk Régi miskolci lakodalmi szokásokról olvashatunk a Franken* hurg Adolf szerkesztette Életképek 1844. évfolyamának első kötetében* Megtudjuk, hogy a nép különféle szimbólumokkal intette az új házas* társakat, elsősorban azonban a férjet esküjének megtartására. Mikor vidékről hoznak Miskolcra menyasszonyt, a szekérbe fogott lovak fülére kendőt kötnek. A szekér előtt lovaslegények vágtatnak, kik lovuk sörényébe pántlikát fontak, dolmányzsinórjukba kendőt akasztottak, mellükre és kalapjuk mellé aranyporos, pántlikás rozma- rint tűztek. Legelői egy vagy két zászlót visznek, a zászló mellett megy „a töröksípos, melly török\íp alkalmasint egy a Rákóczi elveszett s most egészen ismeretlen tárogatójával. A töröksípban egy rézsíp van; hangja keserves és messze hallatszó. Én gyermekkoromban — írja a cikkíró Xzeredy — hallottam illy iöröksípot, s midőn legközelebb gr. Reviczky Borsodban járt, az ő tiszteletére felült k ___i inges legényeknek szinte megfuvatták a töröksípot. A szegény öreg sípos Rákóczi valamellyik regi dalát fútta volna, de melle már nem bírta az erős fúvást. Most senkisem tudja a töröksípot fúni.” Utliözbcn a lovaslegények „mindenféle pajkosságokat” elkövetnek egymással; futtatnak, egymás lova alá lövöldöznek, a ló megriad, néha a lovas lemarad, kitöri a kesét vagy a lábát, de — „ebcsont beforr”. M?-- kor a násznép a falu végére ér, ott az utat szalmakötéllel több helyen átkötik, közibe szalmából tüzet vetnek s a lovakat így ijesztgetik. cA kakajjii^akodgÁÁ. A miskolci lakodalmi szokások között a legjellegzetesebb a kalws* nyakvágás. Lakodalom előtt megfognak egy kakast, szárnyát össze* kötik, orra lyukán keresztül vékony szalagot húznak, a kettős szalag végét egy ember tartja, s a kakast maga előtt hajtja. Többen különféle álorcába öltöznek, s valamennyinek nagy karikás van a kezében. Két ember veres ruhába töröknek van öltözve, fején török turbán, kezébeii kivont éles kard. Ezek mindig a kakas után mennek. ■Most indulnak esketőre a templomba. A sok álorcás elől megy, a cigány hátul. A kakast a násznép előtt hajtják. Mialatt a templomba mennek, csöndben, illedelmesen viselik magukat mindnyájan, de amint vége az csketésnek és a templomtól kissé eltávolodtak, a cigányok rög* tön ráhúzzák. Pattognak a karikással s különféle „dévaj verseket* mondanak. Amikor hazaér a lakodalmas nép, azonnal összeül a törvény* szék és a kakast előállítják, „s a vádló is rögtön előáll. Legterhelöbb vád az, hogy a kakas anyjával s leányaival szerelmeskedett és hogy sok feleséget tart. A törvényszék fontolóra revén a bűn nagyságát, te* leintvén azt is, hogy ha az büntetlen maradna, mint példa, igen vesse* delmes következéseket vonna maga után, s a törvény tekintete, melly a sokfeleség-tartást tiltja, végkép lésülyedne. Azért is a törvények értei* mében, másoknak rettentő példájára, a kakas fejére a halálos ítélet kimondaiik és nyomban végrehajtatni rendeltetik. Ekkor a szalagnál fogva a kakas nyakát meghúzzák s az egyik török az éles karddal fejét elcsapja. Ezután a vőlegénynek tudtul adják, hogy e példából vegyen magának tanulságot: mert minden, aki több feleséget tart, így jár.” „Ig.azidg.ok cl nőkről, mag cl házaiiágrél“ 1862-ben megjelent női folyóiratban, a Gombostűben olvashatók ezek az „igazságok”: „A nő legékesenszólóbb, mikor férjét dicséri, vagy anyósára pa­naszkodik.” * „Jobb, ha a nő saját arcával egyetlen egy férfinek tetszik, mintha föstöttel ezernek.” * „Hallgatás által a nő még soha egy dolgot sem rontott el.” * „A nők örömest lesütik szemeiket, midőn észrevétetni vágynak.” * „Csak kevés nő veszít ugyanannyit erényben, mint amennyit hír­ben nyert.” * „A házasság olyan, mint a madárkalitka: mindazok, kik nincse­nek benne, erőnek erejével bele akarnak menni és mindazok, kik benne vannak, ismét erőnek erejével ki akarnak jönni.” „Van egy kínai példabeszéd a mindig képes magát megbosszulni.” nőkről: egy nő, aki nem néma, „Százu-ztmclúi óim“ A Nemzeti vagyis Hazai Kalendáriom 1824. évi kiadásából: Luk ásnak annyi sok jóbarát jai voltak, hogy midőn fele­sége megakarna babázni, ez a szegény ördög az ágyához közelített a megvígasztalás végett, a legnagyobb fájdalmakba esett; mivel ura oly annyira mutatta szánakozó szívét, monda neki felesége; — Ah, kedves Barátom! Ne szánakodj annyira fájdalmaimonj tudom én azt jól, hogy nem vagy te ennek oka. J V L l ü S F V C 1 K. ÜZENET AZ ELOKNEK Lent, a „mozi”-ban SS-őrök do­bogtak magasszárú csizmáikban és minden szemvillanásodért rád üvöltöttek. Itt, a „Négyszázasban” a rendőrigazgatóságról küldött cseh rendőrfelügyelők és detektívek őr­ködtek, akik vagy önkéntesen ke­rültek a Gestapo szolgálatába tol­mácsként, vagy feletteseik rendele­tére, s akik hivatalukat vagy úgy látták el, mint a Gestapo talpnyaló szolgái, vagy mint csehek. Volt olyan is, aki így is, úgy is, mind a kétféle módon. A „Négyszázas­ban” már nem kellett feszesen ülni, térdreszorított kézzel, előre- szegzett szemmel, itt már kényel­mesebben ülhetett az ember, kö­rülnézhetett, a szemével jeleket válthatott — és még többet is tehe- tet, aszerint, hogy a háromfajta őr közül melyik teljesített éppen szol­gálatot. A „Négyszázas” az embernek ne­vezett élőlény megismerésének ki­apadhatatlan forrása volt. A halál közelsége itt mindenkit pőrére vet­keztetett. Azokat is, akik balkar­jukon a kommunista vizsgálati fog­lyok vörös karszalaglát hordták, vagy akiket a kommunistákkal való együt.tmű’-ödéssel gyanúsítot­tak, de azokat is, akik vigyáztak rájuk, vagy valamelyik szomszéd szobában résztvettek kihallgatásu­kon. Ott, a kihallgatáson, a szó még pajzs lehetett, vagy fegyver. A „Négyszázasban” már nem búj­hattál szavak mögé. Itt nem az nyomott a latban, mit mondasz, hanem az, pú van benned. És csak ” leglényegesebb maradt az ember­ben. Minden mellékes dolog, ami gyengítette, elmosta vagy szépí­tette jellemed alapját, itt lefoszloít rólad — letépte a halálthozó vihar vadul tomboló szele. Csak puszta alany és állítmány maradt: a be­csületes helytáll, az áruló elbukik; a kispolgár kétségbeesik, a hős har­col. Minden emberben van erő és gyengeség, bátorság és félelem, szi­lárdság és ingadozás, tisztaság és szenny. De itt már csak az egyik­nek vagy a másiknak volt helye. Választani kellett. Vagy-vagy. És ha valaki megoróbált feltűnés nél­kül ide-oda hintázni, feltűnőbb volt. mintha sárga tollal kalapja mellett, cintányért verve táncolt volna egy temetési menetben. Akadt kétkulacsos a foglyok kö­zött. s akadt a cseh felügyelők és detektívek között is. Az ilyen a ki­hallgatáson a birodalmi atyaisten­nek gyújt gyertyát, a „Négyszázas­ban” meg a bolsevik ördögnek. A német biztos előtt kiveri a fogad, hogy kivegye belőled összekötőd nevét, a „Négyszázasban” barátsá­gosan kenyeret ad, hogy csillapítsa éhségedet. Házkutatáskor egész la­kásod kirabolja, ezzel szemben a „Négyszázasban” a zsákmányból kezedbe nyom egy fél cigarettát, hogy lásd, mennyire veled érez; Mások — akik ugyanennek a tí­pusnak némileg eltérő vállfájához tartoznak — saját kezdeményezé­sükből soha senkit nem bántanak, de nem is segítenek soha senkin. Mindig csak a saját bőrükre gon­dolnak. Érzékenységük kiváló poli­tikai barométerré tette őket. Mere­vek? Hivatalosak? Biztos lehetsz benne, hogy a németek előnyomul­nak Sztálingrád felé. Barátságo­sok és beszélgetésbe elegyednek a foglyokkal? örüli: a németeket biz­tosan visszaverték Sztálingrádnál? Tősgyökeres cseh származásukat emlegetik, s azt mondják, hogy ők felsőbb utasításra léptek a Gestapo szolgálatába? Nagyszerű, a Vörös Hadsereg már biztosan Rosztov felé nyomul előre. Mások — ugyaneb­ből a faltából — zsebreváelák ke­züket, ha fuldokolsz, de készséggel nvuitanak kezet, ha a magad ere­jéből partravergődtél. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom