Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-21 / 276. szám

Vasárnap, 1954. november ül. eSZAKMAGYARORSZAG 7 ea Vasárnapi levél " """ ..""" 1 ........... á a íiaxiijajpámu Uj színes magyar Hiúsági inmvígjáték a miskolci Béke-moziban FÉSZEKRAKÁS /» »zárszámadást« hallgatjuk — a tanácsok négy- C/C esztendős munkájának összefoglalását. Öröm tölti el szívünket az eredmények felsorolásakor. — Me­gyénk dolgozóinak alkotó erejéről, tehetségéről, szor­galmáról, a fiatal tanácsok életképességéről s gyönyörű fejlődéséről beszélnek. Szó esik a hibákról is ezen az értekezleten, amelyet a megyei pártbizottság hívott egybe, a hibákról, amelyeknek gyors leküzdéséhez ta­nácsaink sok értékes tapasztalatot, életbölcsességet sze­reztek: immár járatosabbak, gyakorlottabbak az állam- igazgatás, a vezetés művészetében. Fényes bizonyság rá a dolgos népnek ez az okos gyülekezete is, amely­ben annyi mély felsőbbségtől áthatott szó csendül: me­leg szavak a munkások, parasztok, értelmiségiek sike­reiről, megfontolt szavak a tennivalókról, kemény sza­vak az irhájukat külföldre mentett hazaárulókról, a magyar történelem szemétdombján nyüzsgő férgekről és kristálytiszta szavak a párt és a tömegek, a kor­mány s a nép megbonthatatlan kapcsolatairól. Mennyi gondolatot ébresztenek Loy Árpádnak, a szocialista munka hősének szavai. Úgy koppannak, mint a biztos kézzel tartott csákány a szénfalon. A fé­szekrakásról beszél. Arról, hogy 14 esztendővel ezelőtt, amikor a sors erre a tájra vetette, sokadmagával, ■nádfedeles, szűk odúban kellett meghúzódnia. Száz és száz bányász már évekkel azelőtt »kitántorgott•« Ame­rikába, Kanadába, Franciaországba. Kiűzte őket szülő­földjükről a nyomor, a munkanélküliség, az úri bitang- ság. Ma, községében, Múcsonyban nehezen találnak már fészket a gólyák, mert eltűntek a nádfedeles vis­kók, de ők — Loy Árpád és társai — meleg fészekre, meghitt otthonra leltek. Munkájuk gyümölcsét ők él­vezik, nekik jut már az élet szépsége, gazdagsága, fll 'gkapóak ezek a találó képek, amelyek érzékel- tetik a múlt kilátástalanságát és a jelen örömét: »Eredményeink összezsugorították a nádfedeles házak negyedét« — így mondja Loy elvtárs. Ezért kénytele­nek másfelé szállni a gólyák, hogy fészket rakhassanak maguknak. Valaha egészen más okok miatt tűntek el a táj­ról ezek a kedves madarak. Halhatatlan tragédiánk­ban, a Bánk bánban Tiborc, aki feltárja a parasztság mérhetetlen nyomorát, kétségbeesett, lázadó keserű­ségét, igy zokogja ezt el: »Kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is.« És eszünkbe jutnak Tompa Mihálynak a gólyá­hoz intézett fájdalmas szavai, amelyekben az önkény- uralom, a letiportság és gyarmati megkinzottság évei­ben viselt szenvedéseknek ad hangot: »Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy jó gólyamadár. Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzaton. Csak vissza, vissza, dél szigetje vár, Te boldogabb vagy mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy volt, az is elveszett!« f) ehet-e feledni a rabság és a jogfosztottság, a vis- kök és a barlanglakások idejét most, amikor számvetést készítünk az eltelt négy, s az elmúlt tíz esztendőről? A »fátumos, koldus, búscsillagú Magyaror­szágból« a szép tettek, fényes eredmények és biztos remények országa lett. A szabadság ózondus levegő­jében nagyra nőttünk, megizmosodtunk. Almokat ker­gető, a kenyér, a szó és a szép éhségtől hajtott nép­ből a magasba emelő tervek megvalósításának névé lett a magyar. És ebben nem csekély része van tanácsainknak is, amelyek, ha olykor-olykor botladozva, bukdácsolva is, első négy esztendejükben betöltötték történelmi hiva­tásukat. Tanácsaink tagjai — a nép fiai. Ismerik és sze­retik az embereket, akik megajándékozzák őket kin- csetérő bizalmukkal, ismerik és szeretik a tájat, ahol élnek, amelynek üdvén, emelkedésén fáradoznak. Vonzza, serkenti és lelkesíti őket a vágy, hogy szü­lőföldjüket, ahol végre biztos fészket építhet magának a dolgozó ember, minél kényelmesebbé, otthonosabbá varázsolják. Ebbéli fáradhatatlanságukban a dolgozó emberek erős karjára támaszkodhatnak. Kell-e erről beszédesebb tanúság, mint az a hárommillió forint érté­kű társadalmi munka, amellyel a borsodi dolgozók ön­kéntesen járultak az új kultúr otthonok, egészségházak, utak^és járdák építéséhez! jPj 'zik és megértik, hogy a táj, a vidék, a falu, vagy város, ahol élnek — a haza része és együtt vall­ják a borsodi táj buzgó dalosával, Lévay Józseffel: »Szülőföldem szerelmében a hazámat szeretem.-« (8.) Megyénk népkönyvtárainak nemes versengése a felszabadulás 10, évfordulójának liszíeletére Az ország felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére indult ver­senybe bekapcsolódott könyvtáraink, járási és községi népkönyvtáraink javarésze. De az eddig kimaradottak is hétről-íhétre sorra jelentkeznek felajánlásaikkal, úgyhogy a ver­senyben mind több és több könyv­tár vesz részt. A verseny célja az, hogy hazánk felszabadításának tize­dik évfordulójáig jelentősen megja­vítsák a könyvtári munkát és ezzel is segítsék népünk nagy összefogá­sát, a jólét programjának sikerét. Tudják a verseny résztvevői, hogy a szocializmus építéséhez kulturált dolgozókra van szükség. Nilvellk az olvasótábort A verseny eddigi eredményei első­sorban a felajánlásokiban nyilatkoz­nak meg. A versenybe bekapcsoló­dott járási könyvtárak valamennyi­en ígéretet tettek, hogy katalógus­rendszerüket tökéletesítik. Ezen fe­lül mindenki gondol olvasótábora növelésére. Az edelényi járási könyvtár kétszeresére kívánja emel­ni olvasóinak számát, s ezzel a la­kosság 20 százalékát kapcsolja be olvasótáborába. Családlátogatások­kal győz meg 80 dolgozó parasztot az olvasás hasznáról. Szerencsen de­cemberig a szeptemberi 800-as ol­vasó létszámot 900-ra növelik. A ta­nyákon és a forgalomtól távoleső részeken fiókkönyvtárakat létesíte­nek. A* szerencsiek Bekecsen, az ede- lényiek pedig három pusztán. A put­noki járási könyvtár a helybeli gazdasági technikum kérésére 400 kötetes fiókkönyvtárat létesít az is­kolában s azt teljes katalógussal látja el. A szerencsi járási könyv­tár a mezőgazdasági szakirodalom terjesztése céljából helyben egy, vi­déken három mezőgazdasági könyv- kiállítást rendez és a mezőgazda- sági szakköröket szakirodalommal látja eL Megélénkül a kisebb könyvtárak pa*ronálúsa A mezőkövesdi járási könyvtár a járás szakszervezeti és tsz könyvtá­rait segíti. Putnok három bányaüze­mi könyvtárat patronál és kataló­gust készít nekik, rendezi egy ál­lami gazdaság könyvtárát Szerencs a mádi bányászszakszervezet és több szakszervezeti könyvtárat tá­mogat. Kertész Margit, az edelényi járási könyvtár szervezője módszertani se­gítséget ad két gépállomás könyv­tárának. Slezsák Imre edelényi já­rási könyvtárvezető az olvasókból kulturbrigádot szervezett, amely a könyvhéten már szerepelt is. Nagy Anna könyvtári dolgozó ugyanott öttagú ifjúsági könyvjavító brigá­dot alakít. Németh Margit mezőkö­vesdi könyvtáros négy olvasókört szervezett amelynek tagjai havonta egyszer jönnek össze. Több dolgozó paraszt olvasó* ? A letéti könyvtárak versenyfel­ajánlásai között is akadnak figye­lemreméltó kezdeményezések. Leg­többen növelni kívánják olvasótá­borukat, elsősorban a parasztság so­raiból. Gyakrabban fogják cserélni könyvállományukat. Becskeháza könyvtárosa összegyűjti községében a ponyvairodaimat, hogy kivonja a forgalomból és jó könyvet adjon a dolgozók kezébe. Kurityáraban a mér régebben elkallódott 83 könyvből 50-ét visszaszereznek. A szuhakállói népkönyvtáros minden hét utolsó kölcsönzési napján egy-egy író életrajzát ismerteti. Keleméren iro­dalmi szakkört, Mályinkán, Tardo- nán, Serényifalván téli olvasókörö­ket szerveznek. A tiszaluci nép­könyvtáros vállalta egy tanyai fiók­könyvtár jó ellátását és vezetését, továbbá egy másik tanyai nép­könyvtár patronálását s ellátja '--'íHurotthonukat méhészeti szak- könyvekkel. A tiszaladányi nép- könwtáros három olvasókört, egy irodalmi szakkört szervez, havonta két kiállítást, egy felnőtt és egy ifjúsági könyvismertetést szervez. Példamutató pórosverspnyek A legdicséretesebb Balogh Pál er- dőbényei és Ványay László szeme­rei népkönyvtáros felajánlása, amely becsületére válnék egy járási könyv­tárnak is. Vállalták, hogy páros­versenybe lépnek. Balogh elvtárs az olvasók számát 311-ről 400-ra emeli, a könyvtár számára szőlő- és gyümölcstermelési szakkönyveket szerez be. A havi kölcsönzést 800 kötetre emeli, s a könyveket indo­kolt esetben házhoz is szállítja. Felkeresi hátralékosait, olvasóiról pontos névsort vezet, a könyvtár statisztikáját színes grafikonon dol­gozza fel. November 1-től március 1-ig hetenkint olvasóköri foglalko­zást tart. A verseny tartama alatt három alkalommal beszámol műkö­déséről a községi tanácsnak, egy A Miskolci Cipész Szövetkezet ér­tesíti Nagymiskolc dolgozóit hogy a fejelés vállalása és ki­adása Kazinczy u. 6. sz. alól Dó­zsa György utca 15. sz. alatti 13. számú javitórészlegiinkbe költö­zik át. Vezetőség. kulturelőadás jövedelméből bútort szerez be a könyvtárnak. Ványay elvtárs hasonló szép feladatokat vállalt. A nemes versengésben sok páros - versenykihívás történt, arra, hogy a vállalásokat 100 százalékon felül teljesítik. Táktaharkány Tiszalucot, Ujcsanálos Megyaszót, Szemere pe­dig Hemádpetrit hívta ki versenyre. Amit vállalnak, teUesiiik Is A felajánlások önmagukban még természetesen nem lendítenének na­gyot a könyvtárak munkáján, ered­ményein. De látjuk, hogy sok fel­ajánlásból máris valóság lett. És ez azzal biztat, hogy a többi felajánlás sem marad papíros. Az edelényi já­rási könyvtár dolgozói máris felke­restek 80 dolgozó parasztot s kö­zülük tizenkettő már a könyvtár ál­landó olvasója lett. Az olvasók lét­számát 380-ról 505-re emelték. A könyvtárvezető az olvasókból kulfur- gárdát szervezett és két Móricz egyfelvonásost tanított be velük. A mezőkövesdi járási könyvtáro­sok is nagyrészt teljesítették, amit felajánlottak. Ugyanígy a putnoki, szerencsi, sátoraljaújhelyi és szik­szói járási könyvtár is megvalósítot­ta egész sor felaiánlását. Aho' a tanácsok segítik a népkönyvtárat A népkönyvtárak versenymozgal­mát kevésbbé támogatják a járási tanácsok, annál lelkesebben sok községi tanács. Mezőnagymihályon tanácsülésen és kisgyülésen ismertetik a könyv­tárat. Dövényen, Becskeházán, Jaj- halom-pusztán külön helyiséget kap a könyvtár. Füzérradványon és Ka­roson szekrényt és polcot ad a ta­nács. A tomanádaskai községi ta­nács dolgozói megígérték, hogy he­tenkint két könyvet olvasnak el. A Hazafias Népfront munkájával, a tanácsválasztással, felszabadulás sunk 10. évfordulójának méltó meg­ünneplésével szorosan összefüggő olvasómozgalom további sikere at­tól is függ. hogy a járási tanácsok figyelemmel kisériék a nemes ver­sengés eredményeit: hol teljesítet­ték már a könyvtárosok felajánlá­saikat. Haszonállat elhullásokat „Szik­szó 57.” telefonszámra jelentsék be. Az állati hullákat díjtalanul elszállítja és még térítést is fi­zet érte az Állatifehérje Váll. Szikszó. — Milyen szép ia a mai tanulóifjú­ság élete. Mennyire más, mint a mienk volt — mondta a Béke mozi­ból kifelé haladva az „Én és a nagy apám“ című új magyar színes ifjú sági filmvígjáték egyik korosabb nézője. A film nagy tetszést váltott ki a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt. Palotai Boris, a film Írója a témát a mai tanulóifjúság nap­sugaras, boldog életéből merítette. Megmutatja, hogy a mi államunkban mennyi szeretet, gondoskodás veszi körül a gyermekeket, hogy nyitva áll előttük a fejlődés kapuja. Mind­ezt szerencsésen hangsúlyozza az „Én és a nagyapám“ előtt bemutatott, egyik Móricz novellából készült kis film, amely a múlt rendszer szegény és gazdag tanulói, a tanulók szülei közötti társadalmi ellentétet idézte. A végig lebilincselő, derűt, opti­mizmust sugárzó, gyorsan pergő cse lekmény középpontjában egy rokon szenves kis csavargó, Tóth Berci áll. Szülei a második világháború áldo­zatai lettek. Nagyapjával, egy öreg kubikussal együtt járják az országot, míg végül SztáHnVárosban teleped­nek meg. A nagyapa gyermekei mind a háború áldozatai lettek. Bánatát italba fojtja és sem unokájával, sem magával nem törődik. Az iskola kol­lektívája, élén Margit nénivel, a ne­velővel, a makrancos, saját útját járó kis csavargóból úttörőt nevei, s nagyapja is leszokik az ivásról, jó munkás lesz. Megtanul írni, olvasni, amit a múlt bűne miatt elmulasztott. Művészi mértéktartással váltogat­ják egymást a vidám, természetes, bájos, bőhumorú, olykor könnyekig megható jelenetek. Külön érdeme a film írójának és rendezőjének, — egy két esetet kivéve, hogy a humor nem erőltetett, természetes, szívből fakadó, életi zű. Megható jelenet a kis csavargó ragaszkodása az őt nadrág szíjjal ok nélkül verő nagyapához, aki mégis csak egyetlen hozzá*arto zója. A fiatal tanítónő látogatása a munkásszállóban például szolgálhat a családlátogató nevelőknek. Nemcsak szavakkal hat az öregre, hanem azzal nyeri meg a mord. emberi érzéseit mélyen elrejtő nagyapát, hogy meg­varrja a kisfiú elszakadozott kabát­ját. A film jól domborítja ki az osztály kollektívájának fejlettségét. Néha azonban túl éles a szembeállítás az iskolai szabályokat áthágó kis csa vargó és az osztály többi tanulója között. Ügy hat a dolog, mintha őt és Daru Katit — Berci pajtását — kivétve az osztályban mindenki ki fogástalan, hibátlan lenne. És még valamit meg kell jegyeznünk: az egész filmben a nevelés mögött csak­nem elsikkad az oktatás. Előtérben áll a kerékpárverseny, a fémgyűjtés, a futballmérkőzés, de, hogy az osz­tály jól tanul-e, vagy Tóth Berciből jó tanuló lesz-e, abból keveset látni- csak következtetni lehet. Néha az az érzése a nézőnek: a film szerint ele­gendő, ha valaki kiveszi részét ® fémgyűjtésből — a fémgyűjtéssel ér­demlik ki a csillebérci üdülést is és elegendő, ha a tanuló jói futbal- lozik, megjelenik az iskolában, „be illeszkedik“ a kollektívába. Nem használták ki a tanulás fontosságá­nak hangsúlyozására, hogy milyen sokat veszített a nagyapa azzal, hogy nem tud írni-olvasni. A film főszereplője, a Bercit ftla kító Kelet ár Kálmán élethü játéka val, természetes mozgásával, talpra­esettségével hamar a néző szívébe lopja magát. A nevelők példaképét: eleveníti meg Ruttkay Éva Margit nénije. A nagyapát alakító Gózon Gyula nagyszerűen mutatja be a ré­szeges, világgal nem törődő, majd át­formálódó öreg kubikost. Folytonosé® dicsekvő, emellett csupa szív jó bará­tot alakít Balázs Samu. Igen kedves gyermekszereplő a Daru Katit alakító Vigh Magda. A többi szereplő, a fok színes felvétel is jelentősen hozzá­járul a film sikeréhez. A film értéke, hogy nemcsak szőra_ koztat, hanem tanít, nevel. Eszmei mondanivalójaként húzódik végig * cselekményen: nincs javíthatatlan rossz tanuló, javíthatatlan ember é® hogy igaz szívvel végzett nevelő munkával, a közösség segítségével át lehet és át lg kell formálni az embo -'-■trot. <C.s. 1J.) Jelenet a filmből. A pártsajtó terjesztési verseny állása Járások: !. Putnoki 102.3. Fónagy István. 2. mező­kövesdi 101.4. Bartha Rafael, 3. sátoraljaúj­helyi 101.2, Feke István, 4. szikszói 100.9. Tóth Margit, 5. szerencsi 100.8. Mikola Jó­zsef. 6. edelényi 100.6, Baranyi József. 7. encsi 99.3, Tóth Urban, 8. ózdi 99.3. Eke Je­nő, 9. sárospataki 98.4, Szabados Gábor 10. mezőcsáti 98.3. Vass Bertalan, 11. rlcsei 97.3, Lőrincz István, 12. abaujszántói 95.5, Farkas Gyula, 13. miskolci 81.9. Rigó András. Városok: t 1. Miskolc 98.1. Horváti Ferenc. 2. Ózd 97.7, Furman Mária. 3. Kazincbarcika 95.5. Fónagy István. 4. Sátoraljaújhely 89.5, Feke Jenő. Üzemek: 1. Sajóbábonv 77.9. Kozma László. 2. Bor- sodnádasdi Lemezgyár 75.1. Eke Jenő. 3. Di- mávag Gépgvár 73.8. Pelyhe Józsefné. 4. Le. nin Kohászat 71.9. Filep Vilma. 5. Ózd* Ko­hászat 62.8. Furman Mária. 6. Könnvűgép- n-vár 62.—, Pelvhe Józsefné. 7. Nehézgépgyár 56.8, Pelyhe Józsefné, 8. Vegyiiermékgvá’ 33.8, Pelyhe Józsefné. A Déryné Színház műsora Ma este 7 órakor: Szentivánéji álom. Vasárnap délelőtt 11 órakor zenekari hang­verseny Beethoven müveiből. Ifjúsági elő­adás. Hétfő este 8 órakor: Beethoven est. A MAGYAR RÄDIÖ MISKOLCI STÚDIÓJÁNAK vasárnapi műsorából Holdi János: Hajnalhasadás című rádiójótéka. Helyszíni közvetítés a diósgyőri stadionból: Sztálin Vasmű—Di Va­sas NB I. labdarúgó mérkőzésről. Beszél: Fertőszegi Róbert. Szórakoztató zene. A hétfői műsorból Hírek. Sárközi Andor heti jegyzetei. Vasárnapi sporteredmények. Télre készül Özd. Kinek-kinek kívánsága sze-Vint. Zenei műsor — Miskolc város i. kér. tanácsá­I nak mezőgazdasági osztálya felhív­ja a város dolgozó parasztságát, hogy aki a földművelésügyi mi­nisztérium ezüstkalászos tanfolya­mán részt akar venni. Jelentkezzen a tanfolyam vezetőségénél kedder. és pénteken este 6 órakor a Vörös­marty u. 18. sz. alatt az' I. kér. ta­nácsnál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom