Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

2 ESZAKMAG Y AROKSZAG Csütörtök, 1954. november 11. A délkeletázsíai szerződés vitája az alsóházban London (MTI) A délkeletázsiai védelmi szerződés vitája során K. Gr. Younger volt mun­káspárti külügyi államminiszter han­goztatta, hogy a munkáspárt kezdet tői fogva aggodalommal figyelte a szerződés előkészületeit, jól tudva, hogy ázsiai szerződés az összes ázsiai nemzetek általános támogatása nélkül értéktelen, sőt veszedelmes lehet. — Attól is tartottunk — mondotta — az amerikaiak, hogy kiküszöböljék a genfi értekezleten szenvedett sú­lyos diplomáciai vereségük csorbáját, olyasmit fognak összetákolni, ami in­kább árt, mint használ Déikelet-Azsia érdekeinek. A szerződés aligha nevez hető délkeletázsiainak, mert India, Ceylon. Burma és Indonézia nem ír­ták alá. Mint katonai csoport nem nagyon imponál. A legsúlyosabban aggasztó a szerződés azon vonass, amely más nemzetek belílgyeibe való beavatkozásra jogosít fel olyan cse­lekmények alapián, amelyek nem te­kintendők támadásnak az ENSZ alap­okmánya értelmében. — Ez rendkívül veszedelmes tan tétel. Nehru joggal mondta, hogy a szerződés nem segíti elő a béke biz­tosítását Délkelet-Azsiában. Nézetem szerint — folytatta a szónok — a bé­kepolitika kellékei többek között: kői- csönös biztosítékok, amelyeknek ki kell terjedniük Kínára, továbbá a kapcsolatok normalizálása Kína és szomszédai között a Távol-Keleten, a formozai ügy elintézése, a Kínai Nép. köztársaság elismerése, felvétele az ENSZ-be é3 Déikelet-Azsia gazda­sági segélyezésének nagymértékű nö­velése. Harold Davies (munkáspárti): Ha lálosan megundorodfam attól a gya­korlattól, amely a kommunizmus szót használja ürügyül mindenféle üzel- mekhez. Sohasem voltam a kommu­nista párt tagja, de jogom van azt mondani, hogy igazuk van. ha tény­leg azt hiszem, hogy Igazuk van ... Azt mondják a délkeletázsíai szerző, dés csodaszer a világ összes hajaira. Be a valóságban nem védi. hanem felháborítja Délkelet Ázsiát-, Üszkös sebeket nem lehet illatszerekkel gyó­gyítani. A délkeletázsiai szerződé«, bármilyen illatos legyen is. nem orvo solja az éhínséget, nyomort és szenve­déseket, ami pedig alapvető oka az ázsiai népek felszabadítás: küzdelmei- nek. Gazdasági segítség nyújtásával többet használnánk a béke ügyének a Csendes-óceán környékén, mint azzal, ha szerződést kötünk, hogv kedvében járjunk az Egyesült Államoknak, amelyet felbőszített diplomáciai vere- ségo. — Tartottam felolvasásokat az Egye. sült Államokban és a Szovjetunióban — mondotta a szónok. — Tudom, hogy a köznép békét akar, az amerikai anyák éppúgy, mint a szovjet anyák és Déikelet-Azsia népei Is. Nem örül­nek ennek a szerződésnek, amely alá­aknázza az ENSZ-et. Minden tíz év­ben erőn alapuló békét támogatunk. Négy érvig tartó háború és 30 millió sírkő Európában és Ázsiában tanúsít­ják éleslátásunkat. Ki tudja megha­tározni. mit értsünk kommunizmus alatt? Harminc évvel az indokínai küzdelmek előtt forradalmi mozgal­mak voltak Francia Indokínában, de akkor nem nevezték kommunizmus r.ak. Manapság a kommunizmus szó val jelöljük meg bármely éhező, le- igázott nép jogos erőfeszítését, amely- ivei szólásszabadságát és önkormány­zati jogát igyekszik elérni. Csak egyotlon biztonság! rendszer lehetsé­ges Távol-Keleten. A külügyminiszter igyekezzék konferenciát, összehozni Kína. a Szovjetunió, a.® Egyesült Ál lamok és Anglia között Géniben, hogy megvitassák a délkeletázsiai biztonság összes kérdéseit, Déikelet-Azsia prob lémáit nem a fegyverkezés oldja meg. hanem az éhség leküzdése és az élet- színvonal emelése. William Warbey (munkáspárti): Szemfényvesztés az az állítás, hogy a délkeletázsiai szerződés célja a sza­bad világot és a demokrata elveket védi. Mi mindnyájan, akik Nehm példá­jára békés területet szeretnénk terem­teni Délkelet-Azsiában, örömmel ve­hetjük tudomásul, a szerződésnek csak az a célja, hogy lehetővé tegye Dnlles számára, hogy ne szenvedjen túl súlyos vereséget az amerikai vá­lasztások során. Es most. miután tel­jesítette ezt a kötelességét — habár nem valami fényes sikerrel — szép csendben temessél,- el az irattárakban és lássunk hozzá igazi békés terület felépítéséhez. Délkelet-Azsiában In­diával. Burmával és Indonéziával kar­öltve. (MTI! flz Egyesült Államok légi haderejének egységei behatoltak a csöcsiani partvidék tőié November 7-én és 8-án amerikai katonai repülőgépek hat hullámban behatoltak Osöcsian tartomány part­vidéke fölé és ott fegyveres provo­kációt hajtottak végre. Ez Kina légi­terének újabb megsértését jelenti. A Kínai Népköztársaság légiterének ezek a súlyos megsértései nagy felhá­borodást váltottak ki a csöcsiani arc- vonalon szolgálatot teljesítő tisztek és legénység körében. A felszabadító néphadseregnek ezek a katonái ko­moly figyelemmel kísérik fi helyzet fejleményeit én készen állnak arra, hogy súlyos csapást mérjenek 07 ame­rikai behatolókra. (MTI) Wi üam-Cíavfon Turner amerikai ia'ona poiiüksi menedékjogot kért és kapott 3 Szovjetunióban Az ..Österreichische Zeitung'1 című osztrák lap november 9 i számában megjelent Wiliiarn-OIayton Turner- nek. az amerikai hadsereg szakasz- vezetőjének levele. Turner az auszt­riai szovjet hatóságokhoz intézett le veiében kérte, adianak neki politikai menedékjogot a Szovjetunióban. Túr ner levelében többek között ezeket írja: ..Nem akarom többé az Egyesült Államok mostani kormányát szolgálni, mert ez a kormány a fegyvergyárosok érdekében álló politikát folytat és mindenütt- a fasisztákat támogatja. Világos, hogy az Egyesült Államok kormánya a nyugafnémetorszásrl fa­siszta klikkel együtt új agressziót ké­szít elő. Hareolfam a fasiszták ellen, de nem akarok a fasisztákkal együtt agresszióban részt-venni. Elhatároztam, hogy elmegyek oda, ahol az egyszerű embernek valóban osztályrészül jut a szabadság. Kérem, engedjék meg. hogy a Szov­jetunióban élbe,«sek és dolgozhassak.“ William-CIayton Turner politikai menedékjogot kapott a Szovjetunió­ban. (MTI) 3Cinte.lt kezeltetnek flz olasz kormánykoalíció fenyegető válságát kis időre elodázta a szociáldemokraták teljes kapitulációja Róma (MTI) Az olasz kormánykoalícióban résztvevő pártok között a kormány­koalíciót egy ideje kínzó ellentétek kérdésében hétfőn megegyezés jött létre. A megegyezés következtében a kormánynak a szociáldemokraták által kért átalakításából nem lett semmi és a kormány általános vál­ságát sikerült egy időre elodázni. A megegyezést programnyilatko­zat formájában hozták nyilvánosság­ra. A nyilatkozat megerősíti a kor­mány megalakulásakor februárban hirdetett program főbb pontjait: a hivatalos politika ikomrnunistaellenes-' ségét, a korábbi keresztény-demo­krata kormányok külpolitikájának folytatását, az eddig követett iskola­politika fenntartását. A mezőgazda­sági szerződések reformja kérdésé­ben a pártok kompromisszumra lép­ték. A nyilatkozat teljesen formális jellegű, nem jelent semmiféle vál­tozást, sőt bizonyos visszafejlődés a kormány szociális-gazdasági politi­kájában, mert nem tesz említést az állami ipar átszervezéséről és a monopóliumok elleni harcról. A megegyezés a szociáldemokra­ták teljes meghátrálását jelenti. Tekintettel arra, hogy a megegye­zést az érdekelt pártók vezetőségé­nek még ratifikálniok kell, várható, hogy a szociáldemokrata párton belől -sak növelni fogja a már meg­lévő ellentéteket. A szociáldemokra­ták hivatalos lapja keddi számában a megegyezést máris „átmenetinek'’ minősíti. A „rUnifá'1 szerint egyeseknek ta­lán az a céljuk, hogy a megoldás el­odázásával rontsák a demokratikus rendszer hitelét és ezáltal előkészít­sék a talajt egy reakciós irányú for­dulat számára. fl nyugafnéme! iwvéteföéfiyWató iníézs! szerin! gyorsan fokozódik a lakossá?! oüenál'ása Adenauer piWilráiáva! szembei Berlin (MTI) A bielefeldi közvéleménykutató intézet, amely a bonni kormány fennhatósága alatt áll. a következő körkérdéssel fordult Nyugat-Német­ország lakosságához: „Kelet- és Nyugat-Németország ú j raegyes ftését, vagy Nyugat-Európa egyesülését tartja-e fontosabbnak és sürgősebb­nek. A megkérdezettek 73 százaléka a német újraegyesítés fontossága mellett foglalt állást, nyolc száza­lék nem kívánt nyilatkozni és csak tizenkilenc százalék helyeselte Ade­nauer politikáját. Az intézet régeb­ben végrehajtott közvéleménykut?- tásának eredménye alapján megál­lapította, hogy Nyugat-Németország lakossága körében gyors ütemben fokozódik az ellenállás Adenauer kancellár politikájával szemben Köztudomású, hogy Nyugat-Németország a különböző kémszerveze­tek egyik fő központ­jává vált. Itt vannak az angol—amerikai kémközpontok fiókjai és a keletkezőben lévő Wehrmacht kémszolgá- laia. Éppen ezért a bonni államban a kéme­ket nagy becsben tart­ják. A kereslet azonban természetesen kínálatot is szül. Így Hint fel például nemrégen, a „Frankfur tér Allgemeine Zeitung“ hasábjain a következő hirdetés: ..Hírszerzésben jártas férfi, az Abu:.- Sfft. (kémelhárító) volt tagja, több nyelvet be­szél. teljesen új rejtjel­rendszer feltalálója, ke­res hasmiló jellegű el­helyezkedést. (Jelenleg mint újságíró működik.) Levelek VB, 4289 jelige alatt e lap szerkesztősé­gébe intézendök.“ Mint ez a hirdetés mutatja, a kémtevékeny­ség jobban kifizetődik, mint mondjuk az újság­írás. Nem lehet, kétes, hogy n számos nyugatnémet- országi munkanélkülivel ellentétben a sokatígérő ajánlkozó álláshoz fog jutni a bonni köztársa­ságban. Dulle« amerikai külügrymiuiszte] kedden este sajtóértekezletet tartott. Sajtóértekezletén megismételte azt a jólismert amerikai álláspontot, hogy egy négyhatalmi értekezlet „konstruk tív eredményeire csak a páriái egyez­mények ratifikálása után lehet számí­tani'1. Egy feltett kérdésre válaszolva azonban a külügyminiszter hozzá fűzte: ezzel nem azt akarja mondani, hogy „a Moszkvával való tárgyalás előtt várni kell, amíg a párisi egyez­ményeket teljesen végrehajtják. An­nak bevárása a fontos — mondotta —, hogy a párisi egyezményekkel elő­irányzott alapvető politika! döntése két meghozzák“. A külügyminiszterhez ezután azt a kérdést intézték, vájjon az Egyesült Államok törekedni fog-e arra, hogy lebeszélj© szövetségeseit a Szovjet­III. — Végem van — | döbben bele a rideg va­lóság. Nem fél, nem re­meg, csupán a hideg fut végig a hátán, önmagá­ra haragszik, hogy nem volt elég ügyes, s csap­dába esett. Ugylátszik nincs menekvés. Legalább hat ember áll körülötte. Nem tudja kik. Titokza­tosak és félelmetesek. Az egész talán egy pilla­natig tart. Fojtott hang csap rá a sötétből. — Sztoj! — Jól értette? Oroszul szólnak rá! Szovjet katonák lennének? Vagy ez is csapda? Meg van zavarodva. A sötét alakok közül egy magas katona alakja válik ki, egész közel hajlik Kelemen arcához. — Zdrasztvujtye — köszön meleg, barátsá­gos hangon. Szeme szinte ragyog a sötétben. De Kelemen nem ezt nézi, hanem az ötágú csillagot a szovjet katona sapkáján. Szívét mintha meleg kéz simogatná meg. Tes­tében ujjongó érzés ömlik szét. Szeretne nagyot kiáltani, hogy meghallják a pincelakásban bent ülők, hogy zengje a völgy messze: itt vannak a szovjet elvtársak! Torkát valami szorongatja. Nem tud szólni, csak némán, kérdően néz rájuk. — Mi van a kezedben? — kérdezi tőle az egyik szovjet katona magyarul. Kelemen kissé felemeli s csettint az ollóval. — Olló. Metszőolló. Elvágtam a germánok kábelét . . . Halk suttogás. — Gyere. Mutasd meg, hol van az elvágott kábel. — Kelemen megindul, nyomában a szov­jet felderítőkkel. Egy romos pincelakás előtt áll meg. Eltűnik benne. Halk kotorászás, s már ki is lép, kezében az elvágott kábellel. — Itt van — szól suttogva. A magas szovjet katona, akiről megállapította, hogy tiszt, újból hozzá hajol. — Harasó! , A magyarul tudó | katona valamit kér­dez tőle, ő válaszol s amaz rögtön lefordítja oroszra. Nemsok idő múlva búcsúznak. Egy hang visszaszól. — Ne szólj senkinek, hogy találkoztunk. Ér­ted? — Értem. Értem. Értem! A szovjet katonák lépteit már nem hallani. Messze járnak. De ő csak áll s néz utánuk. Ál­modott vagy valóság volt? Nem álom. Hiszen itt érzi kezén a szovjet katonák meleg kézszorítását. Meleg? Nem — forró, mint a tűz és ez a tűz a kezén keresztül beárad a szívébe. Lenn, a géppuskafészek táján, hirtelen vad lövöldözés, lárma hangzik. Elmosolyodik. Felfe­dezték. Lassú léptekkel lakásához ballag s csen­desen motyogja. AZ AVAS! PARTIZÁNOK unióval való „párhuzamos“ íanácsko zásokról, amíg a párisi egyezményeiret nem ratifikálják. Dulles válaszában elmondotta, hogy „ebben az ügyben igen bizalmas tanácskozások folynak az Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia és Franciaország között“. Azzal az elgondolással kapcsolatban, amelyet Adenauer kancellár a nyu­gateurópai unióhoz tartozó országok és a keleteurópai államok között kö­tendő megnemtámadási szerződésről mondott, Dulles hangoztatta, hogy Adenauer csak saját álláspontját nyilvánította „az Egyesült Államok­kal való előzetes tanácskozás nélkül". Dulles a továbbiakban többek között kijelentette, hogy az Eisenhower- kormány „a preventív háború elvének teljes én végérvényes kizárását vall­ja“. majd egy további kérdésre vála szólva azt mondta, nem hiszi, hogy a Szovjetuniónak szándékában áll meg támadni a Nyugatot. (MTI) — Dobbal akartok ti verebet fogni? Hát csak lármázzatok. Délelőtt puskatus ütések zuhognak a mun­káslakások ajtaján. Tábori csendőrök, nyilasok szökött katonákat keresnek. Kelemen lakásán is körülnéznek gyilkos pillantással, aztán tovább állnak. Csak nőket és gyermekeket találnak ott. Egy férfit se. Pedig ott vannak nem messze tő­lük. Sustorogva beszélgetnek a házsor feletti te­mető egyik kriptájában. — Valami készül — mormolja csendesen Ga­lamb Lajos. — Ugylátszik közelebb jött az arc­vonal. Délfelé figyelnek. Egyre tisztábban hallani a fegyverek dörgését. Egyikük kisurran a kriptából, s figyeli a zajt. A többi utána megy. Lenn a völgyben, | a temető alJán nagy a zaj, a lárma. Nehéz katonai motorok zúgásával telik meg a völgy. A német nehéztüzérség von­tatói pöfögnek. Hat nehézágyú torka fordul a hegygerinc felé. Az ágyúk mellett magas német tiszt kiabál éles torokhangon, szürkeruhás figu­rák ugrálnak lomhán. Nemsok idő múlva megin­dulnak a hegygerinc irányába. Egyik-másik há­tén pörgő kábeldob. Kelemen éles pillantásokkal kiséri a telefo- nístákat, akik felmásznak a hegygerincen, aztán eltűnnek. — Úgy látom, ma éjjel megint dolga lesz a metszőollónak. Kelemen a mellette hasaló Galamb Lajos ar­cába bámul. — Te ; : : te : : : honnan tudod? — Elárulta az olló éle — hangzik a válasz, — látszik, hogy nem venyigét vágtál vele. De most már nem mehetsz egyedül! A temetőben megbúvó emberek haragosan néznek a völgybe. A fák közé rejtett ágyuk ha­talmas füstpamacsot löknek a magasba, s fül­siketítőén bömbölni kezdenek, aztán elhallgat­nak. A mély dörgés sokéig visszhangzik a kör­nyéken. Most a másik oldalon támad mozgás. A sző­lőben magyar vezényszavak, durva káromkodás zaja veri fel a csendet. Egy magyar aknavető és náncéltörő zászlóalj fészkeli be magát a hegy­tetőn. — Na még csak ez hiányzott — mormogja Toldi; A szökött katonákat kereső tábori csendőrök, nyilasok már messze jár­nak. Gondterhes arccal ballagnak lefelé az ösvé­nyen a lakás felé. Kele­........................................* men vedret vesz kezébe, s megindul lefelé. Te­repszemlét tart a német ágyúk körül. Galamb| eg(§sz nap a hegytetőre figyel. Úgy ténfereg, mint aki nem leli helyét. Délután egy zömök katona alakja tűnik fel az ösvényen. Va­lami a munkástelepre húzza. Galamb szeme fel­csillan. Szóba ered a katonával. Egymásranevet- nek. Kiderül, mindketten szobafestők. Most már tegezik egymást. — Te miért harcolsz? — szegezi neki a kér­dést Galamb. — Nem tudom. A hazám védem — válaszol tompán, bizonytalanul a másik. Galamb megmu­tatja neki a pincelakást. Amaz szomorúan néz benne körül. — Látod? — magyarázza Galamb. — Ilye­nekben lakunk. Bennünket védsz? Ki ellen? Akik azt akarják, hogy ne lakjunk ilyen lakásokban, akik munkát, kenyeret hoznak nekünk? Akik azt akarják, hogy gyermekeink szeme ne a láztól csillogjon, hanem az örömtől, az életkedvtől? Nem barátom, te nem minket, a dolgozó nép ér­dekét véded, hanem azokat, akik szívják a vé­rünket. Te' is tudod, mi a munkanélküliség, mi­lyen kínzó érzés korgó gyomorral látni, s azt is, hogy tobzódnak a gazdagok. Hát azt akarod, hogy ők még jobban éljenek s te, mi. még nyomorul­tabbá? Ha ezt akarod, menj, halj meg! — Az urakért! A katona szájaszéle megremeg. — Én mennék haza, de nem merek. Félek, hogy lelőnek, mint a kutyát. Galamb merően néz rá. — Gyere le este. Hozd el a fegyvered is. Az kell nekünk. Mi adunk érte civilruhát. Most menj. Beszélj a többiekkel. Ne harcoljatok! A katona e lincgy.| ^ bentülőkben némi bizonytalanság bujkál. Vájjon nem árulja-e e) őket? Késő este lépések dobbannak az ajtó előtt. Halk, de erélyes kopogás. Kezében lövésre kész fegyverrel a délután lenn járt katona lép be, mö­götte két másik teljes fegyverzetben. A bennülők farkasszemet néznek velük. A festősegéd hirtelen lerántja a fegyverét a vállá­ról, s az asztalra dobja, övéből kézigránátot húz elő, s melléje helyezi. A többi követi példáját. — Adjatok civilruhát — mondják halkan, el­szántan. Néhány perc múlva egy-egy kézigránát­tal a zsebükbe, civilruhában örökre búcsút inte­nek a hegytetőnek. (Folytatjuk.) ftCEi^ESTETim A Sing Sing nevű amerikai bör­tön híressé vált hóhéra, aki bele­fáradt már munkájába, nyugalomba akar vonulni. Minthogy pedig a ten gerentúli demokrácia mindenki szá­mára nyitva tartja a hóhéri mes térségét- pályázatot hirdettek a hó héri állásra. De ebben az esetben sem kellett sokáig várni az ajánlkozásokra. A kínálat nagy volt. Negyven derék amerikai nyilatkozott késznek arra, hogy ezt az állást elfoglalja. Mind egyiket forró vágy tölti el, hogy ezt a gyalázatos munkát elvégezze. Azt lehetne hinni, hogy a wa­shingtoni munkaadók ezzel meg is vannak elégedve. De a történetben van valami, ami még az edzett idegű amerikai hivatalokat is za­varba hozza. Az történt ugyanis, hogy a negyven pályázó között egy nő is van: bizonyos Mrs J. Simple, aki jelenleg hefegápolő nővér. Bajos volna megmondani, hogyan érzik magukat e hír vétele után azok a betegek, akik most J. Simple asszony ápolása alatt állanak. Adenauert • Remélem, asszonyé*... /J.Gutot rajzv.. DuHes sa j(óérlekezle(r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom