Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-23 / 251. szám

1 1954. aktéber tj. * ÉSZAKMAGYAROKSZAG 3 EOY ÉJSZAKA-------------­---------------------------­a győztes heeéúlgai há tufái zf/a fa /a U között Her boly a bányatelep. Hét­köznapi este. Az idő hűvös, az em­ber szinte hallja, hogy a völgyet körülölelő dombok ritkás erdejé­ben szaggatja az őszi szél a fákról a leveleket. Az üzem területén vil­lanyégők ontják a fényt, de fények imbolyognak mindenfelől, mintha óriás szentjános bogárkák rendez­nének találkozót. Az éjszakai mű­szak dolgozóinak karbidlámpái ezek. A felolvasóban nappali világos­ság. a szokásos esti kép. Beszél­gető emberek, zaj, tréfa, vidámság. Kint az iparvasút mozdonya fü­tyül, a kis szállító vagonok ütközői ossz ecsend ülnek, a szénosztályozó mozgó rostáiról elindul a fekete gyémánt utolsó útjára. De valamiben mégis különbözik ' ez az este a többitől. Valami ké­szül, hiszen a felolvasást végző ak­nászon és az igazgatón kívül a me­gyei és a járási DISZ-bizottság egy-egy tagja is jelen van. Az előtérben Z. Tóth József és DISZ-brigádja. Minden szem őket nézi és az asztalon álló piros se­lyem zászlót, amelyen a következő szavak fénylenek: „A Megyei DISZ Bizottság vándorzászló ja*’. Ezt kap­ta meg Z. Tóth József DISZ-bri- gádja, amely szeptember J-től ver­senyben áll a megye összes DISZ- brigádjával. Havonta értékelik az eredményt, s az első négy bét. terv­teljesítése alapján Z. Tóth József brigádjáé lett. a zászló. A brigád 440 tonna szenet adott terven felül a hazának, az országnak. Fiatalok és lelkesek. Adott szaj vük az új ember szava: * Olyan brigád ez — mond­ja Bátor elvtárs —, hogy hegyeket lehetne mozgatni vele. Nem, nem mondtam nagyot, hadd beszéljek el egy történetet róluk. A múlt hó­nap 15—20-a között az új frontnyi­tással bajoskodtunk. Elmaradtunk a munkával és veszélyben volt a terv. Ember kellett. Pótműszakot nem szivesen vállalnak. És akkor ezek a fiatalok elhatározták, hogy mindannyian visszamaradnak a második nyolc órára is. És mit gondol, mi lett belőle? — A har­madik műszakra is visszamarad­tak, mert... de ezt ne íria meg, mert nem lett volna szabad enged­nünk. Nem is kívántuk és mégis... A légvágatban, amelyen a DISZ- brigád munkahelye, a frontfejtés felé haladunk, olyan hűvös, erős a levegőjárás, hogy a lámpák lángja akárcsak mi, kétrét görnyed. Bá­tor András harmadvezető aknász (a legjobb harmadvezető) most hir­telen megáll, s a félben maradi mondatot így fejezi be: — ... itt maradtak. Hát ilyenek a fiúk! Mögöttem az igazgató tapossa a szénfolyosó sarát, s amikor 5—600 méter után száraz helyen megál­lunk, azt mondja: — Nem tudom hogyan csinálták, de megtörtént. Nemrégiben az egyik helyen bent maradt a kapa­ró. Vállalkozókat kerestem, akik minél hamarább kiszabadítják. Ak­kora hely volt csak, ahol az ember hasoncsúszva tudott közlekedni. Kihez forduljak? ók fordultak hoz­zám, a DISZ-brigád tagjai közű! három fiatal. Számításom szerint legalább másfél műszak kellett a munka elvégzésére. És négy óra alatt elvégezték. Hasoncsúszva hozták ki, a lábukra kötözve a ka­paró tagjait, s amikor megkérdez­tem tőlük, hogyan tudták elvégez­ni ilyen rövid idő alatt, csak mo­solyogtak. Mert sokat szeretnek mosolyogni ezek a fiúk. •K Mész előre a vágatba, a gumicsizma lötyög a lábadon, fejed felett 50—100 méter, vagy ennél is több, millió métermázsás földtető feszül. Kint az éjszaka csillagos ege, sóhajtozik az ősz, itt lent pe­dig a föld alatt a szénfalon táncol a lámpák fénye. Valahol ventilátor búg, tompa dörrenések remegte: ik meg a levegőt, az oldalakból pereg a szén. Csillék bandukolnak a vég­nélküli kötélre erősítve, tele jó fe­kete szénnel. Ebben a bányában mindenütt für­ge fiatalokat látsz. Hiába mutat éjfélt az óra, szemükben nyoma sincs az álmosságnak. Azután hallod az igazgató hangját. Ne gondolj vele kapcsolatban öreg, szakállas bácsira — fiatal, mindössze 28 éves az igazgató. Nem káromkodik, nem ordít. Ű maga is úgy kezdte valamikor, mint á fiúk, hogyne lenne kedves neki mindegyik. Mész tovább és mialatt erősen Ügyelsz arra, hogy fejed bele ne vágd a támlákba, vagy a karbid­lámpa ki ne égesse a ruhádat, cso­dálatos történeteket hallasz a DlSZ-brigádról, amely ezév ja­nuárjában alakult és amelynek tagjai azóta minden hónapban túl­teljesítették a tervet. Hogy hány tonnával? Ohó, ezt nehéz fejből megmondani! Július 1-től 13.000 mázsa szénnel adtak többet, mint amennyi az előírásuk volt. Az utóbbi időben mindig adósságról hallasz, olyan jó most arról be­szélni, hogy ez a DISZ-brigád meg­értette a párt szavát: Fiatalok, szá­mítunk rátok, több szenet kér az ország! ók megértették, ígéretet tettek, s az ígéret tetté változott. * Ne hievte' senki, hogy aher- bolyai DISZ-brigád vezetője hatal­mas, pirospozsgás fiatalember. Nem. Ez a Z. Tóth József, akivel a lőszeresnél találkozunk össze, alacsony, vékony, őszhajú emberke, 36 éve dolgozik a föld alatt. Fürge, gyors, szaggatott mondatokban be­szél, pattogósán és nagyon kiván­csi vagyok rá, vájjon mi a titka annak, hogy a brigád minden tag­ja hűségjutalmat kapott, hogy nincs igazolatlan műszakmulasztás, s hogy szeptember 1-től november 7-ig 1800 tonna terveníe’üli szén kiadására vállalkoztak; Kiváncsi vagyok általában mindenre, s ezt ebben a kérdésben fogalmazom meg: — Hogy tudta összefogni és hogy tudja így vezetni a brigádot? Büszke öröm, a szeretet fénye látszik az arcán. Hangját meleg­ség, lelkesedés fűti át, amikor a maga keresetlen, egyszerű szavai­val válaszol: — Az én gyermekeimet? Hát bi­zony az elején nehezen ment, hi­szen tudja milyen a fiatalság! De én nemcsak brigádvezető vagyok, hanem barátjuk is. Félig apa, félig tanító és odakint a napon is az maradok; magyarázok, beszélek ve­lük. Azután olyanokat is mondok, hogy „nézzétek, gyermekeim, az. apa sem szereti azt a fiát, amelyik megbontja a család békéjét. Csak­is .oft élnek jól, ahol megvan az összefogás, ahol egyformán és eg.v- felé húz mindenki. És itt a bányá­ban enélkül haladni, több szenet adni, sok pénzt keresni mádként nem lehet.” * Láttál-e már kedves ol­vasó, frontfejtést? Ha nem, bizony nehéz azt néhány sorban elmagya­rázni, hogy milyen. Nos, képzelj el egy alacsony, mintegy 60 cm magas, 60 méter hosszúságú és 4 méter szélességű üreget, ahol 2—3 arasznyira femyőgerendák tartják, a szürke márgás tetőt. Előtted vastag, fekete vonal húzódik, ez a szénfal, ezt kell megfúrni, lerob­bantani, csákányozni és ezekbe a talpon húzódó acélvályúkba, a ka- paróba rakni. És képzeld el, hogy ezen a 60 méteres szakaszon 24 ap­ró lángnyelvecske világol, 24 kar­bidlámpa és 24 fiatal bontja, tépi a hegy gyomrát; Támfákat tesz be, lapátol és egy 8 órás műszak alatt 51 mázsa szenet küld a föld fel­színére. De nem, ennél többet kül­denek, azért került a megyei DISZ- bizottság vándorzászlója ezekhez a fiatalokhoz, mert hiszen itt va­gyunk az északi I-es sikló front­fejtésén, a DISZ-brigád frontján, ahol nap mint nap újra és újra megvívják győzedelmes harcukat. Hanem most több a lámpafény a szokottnál. Itt az igazgató, Lengyel elvtárs, Nagy László, a frontmes- tér és mi, akik ezekben az éjszakai órákban keressük fel a megye leg­jobb szénvágó DISZ-brigádját. ■ És hogy szivesen fogadtak, azt az ar­cokon látni. Vidámak, mosolygósak valamennyien. Fiatalok) diszisták, telve életkedvvel. Amikor felteszem a kérdést: „No elvtársak, hogy megy a munka? Meglesz-e a szo­kásos mennyiség? — ilyen választ kapok egy feketeszemű, barnahajú 18 éves legénytől: ..Bizony meglesz, elvtárs, kell a forint a bábát kifi­zetni.” Felharsan a nevetés. De mi­lyen jóízűen! Talán még a szénfal is elmosolyodik, pedig jaj de öreg, nyöszörög és pattog is. birkózik a nyomással. Ez a szokatlan trecsegés persze csak az újonc számára fé­lelmetes, mert ahogy körülfognak bennünket, a fiatalok arcán egyál­talán nem látni semmi megrendü­lést. Persze, beszélgetésre nincs sok idő, de azért szó esik az 1800 ton­na tervenfelüli szénről. Németh István, a herbolyai bányatelepi DISZ-titkár a többiek nevében is nyilatkozik: — Amit Ígértünk, teljesíteni fog­juk. Tudjuk, hogy mindannyiunk­ra számít a párt, s meg akarjuk mutatni, hogy nem fog csalatkozni bennünk. Szeretnénk azonban va­lamit kérni. Sokat beszéltünk er­ről a brigád tagjaival. A mi bá­nyánk dolgozóinak 80 százaléka fiatal; a főaknász 24 éves, az igaz­gatónk 28, a főmérnökünk 30 éves. Ad iák nekünk ezt a bányát, legyen ifjúsági üzem! Égnek a lámpák és egy pillanat­ra teljes csend lesz a frontfejtésen. Csönd, amely kérdez, amire választ várnak a herbolyai DISZ-fiatalok. Ahogy elnézem ezeket az életerős tardonai fiúkat — mert hiszen túl­nyomó többségük Tardonáról való — magam is csatlakozom a kéré­sükhöz. Legyen ifjúsági üzem Herbolya bánya! Azt ígérik, hogy méltók lesznek rá. És itt az ígéret nemcsak papíron marad! •K Halványodnak már a csil­lagok. Az új nap izét érezni a szél­ben. Zötyög-lötyög velünk a kis­vonat Barcika felé, csörömpölnek a szénnel telt kocsik. Itt van köztük Sz. Tóth József, H. Konya Barna, Németh István, G. Gyenes Berta­lan, Tozsa Albert, Kakszi Bertalan és a többi DISZ-brigádtag szene, s akik ott a főid alatt azzal ‘búcsúz­tak: „A vándorzászlót pedig nem adjuk ki a kezünkből és az 1800 tonna tervenfelüli szénnek embe­rei leszünk.” Igen, az adott szó betartása em­berré teszi őket, ha mindjárt csak 18 év nyomja is a vállukat. És hő­sökké, tiszteletreméltó hősökké, mert ma, amikor a szén a kenyér­rel egyenértékű, úgy dolgoznak, ahogy a haza s a bányászbecsület kívánja. Balkéz felől fények villognak — a Békeváros fényei. Drága fiatal ba­rátaim! A ti szenetek is táplálja ezt a fényt, amely sosem fog elhal­ványulni, ha azzal az akarattal, szeretettel a szívetekben fogtok a párt szavára hallgatni, mint ahogy ezt eddig tettétek! És bizonyára ezután sem lesz máskép. HOLDI JÁNOS A gönci kőbánya dolgozói a terv túlteljesítéséért harcolnak A gönci kőbánya dolgozói a harmadik negyedévi tervet túltelje­sítették. Most még jobb munkával akarják megünnepelni november 7 és a tanácsválasztás napját. Szeptemberben a. jejtők 104 százalékot értek el, a zúzák 147 százalékra teljesítették a havi tervét. A III. negyedév­ben 13 dolgozó nyerte el a sztahánovista oklevelet. Kitünően dolgozik Sándor József vagonrakodó brigádja, amelynek mind a négy tagja — Sándor József, Spisák István, Vrbán Pál és Ivanics Géza sztahánovis­ta oklevelet kapott. Hasonlóképpen ifj. Kahán Mihály kőfejtő brigádjának minden tagja sztahánovista lett. A gépkocsirakodó brigá­dok közül Jutka Ferenc és Szilágyi István, valamint Prier András és Foyger István az élenjárók között teljesítik kötelezettségüket, amiért, sztahánovista kitüntetést kaptak. A kőbánya dolgozói elhatározták, hogy tovább fokozzák eredmé­nyüket, jnegszilárditják a munkafegyelmet, s új sikereket érnek el no­vember 7 tiszteletére. n drótgyári DISZ-fiatalok üzemi nagytakarítást tarlónak A drótgyári DISZ-fiatalok a mi­nisztertanács felhívására egészsé­ges kezdeményezést tettek. Mint­egy 60 tagú csoport hozzáfogott, hogy a hulladékot és a szemetet összeszedje az üzemben. A takarí­tásból sokan példásan vették ki ré­szüket. A kezdeményezés eredmé­nyes volt, eltűnt a szemét és sok értékes vasanyagot gyűjtöttek ösz- sze. A drótgyári DISZ-szervezet kez­deményezése sikerrel járt, s ere még nagyobb tettekre buzdítja a fiatalo­kat. A DISZ-szervezet köszönetét mond a gyár vezetőségének és dol­gozóinak, valamint a fiataloknak, akik a munkából derekasan kivet­ték részüket. A DISZ-fiatalok meg­fogadták, hogy november 1-én a vas- és fémgyüjtési munkában is szép eredményt érnek el. PÖKAI ILONA DISZ-titkár A Lenin Kohászati Müvek büszkeségei Sj-indza^ Kálmán sztahánovista fa- Mislóczky Mátyás Kossuth-díjas zonkovácsoló brigádvezető októ- főművezető, a Szocialista Munka bér 1—20-ig brigádjával 142.5 Hőse az elektróacélmű szeptem- százalékot ért el. béri tervét 100.2 százalékra tel­------------------------------------------­Elutaztak a Hazafias Népfront Bizottság megyei küldtitteí az országos kongresszusra A Hazafias Népfront jelölő gyűlésein a dolgozók által választott küldöttek borsodmegyel csoportja a miskolci személypályaudvarról pén­teken délután elutazott, hogy részt vegyen az országos kongresszuson. A küldötteket nagyszámú miskolci dolgozó búcsúztatta. A Tóth Pál általános iskola úttörői forró üdvözletüket tolmá­csolták. Elmondták, hogy ameddig a küldöttség tagjai a kongresszuson készítik elő a szebb és boldogabb jö vöt, addig a borsodi tanuló ifjúság a legjobb munkát végzi, hogy ezzel is segítsék a Hazafias Népfront célkitűzéseit. Az úttörők üdvözlésére Drenkó István, a Hazafias Nép­front borsodmegyei titkára válaszolt. A küldöttek nevében megköszön­te az üdvözlést és a megye dolgozóinak bizalmát, hogy őket a kon­gresszusra küldöttnek javasolták. Biztosította a megjelenteket arról, hogy a küldöttség minden tagja továbbra is a legjobb tehetségéhez mérten, minden erejével a dolgozó nép érdekében fog munkálkodni. Ezután a küldöttek elfoglalták helyüket a feldíszített vasúti ko­csikban és a vonat a miskolci MÁV -zenekar indulóinak hangjai mellett elindult a főváros felé. B. I. A kohó• és gépipari minisztérium as energiatakarékossági Javaslatok megvalósításáért A kohó- és gépipari minisztérium a szénnel, a gőzzel, a villamosenergiá­val és a folyékony tüzelőanyagokkal való takarékosság érdekében az eddi­ginél fokozottabban akar a dolgozók újító-, alkotótevékenységére támasz­kodni. Éppen ezért a minisztérium a vasas és a kohász szakszervezettel együtt elrendelte, hogy a legrövidebb időn beiül felül kell vizsgálni min­den olyan újítási javaslatot és talál­mányt, amely a srcén, koksz, gőz, gáz, villamosenergia, olaj, benzin, víz meg takarítását célozza. Az üzemeknek meg kell állapítaniok, hogy az 1953 július 1. után benyújtott ilyenirányú javaslatok megvalósítása megtöi'tcnt-c, illetőleg miiyen okok gátolják ezeknek a javaslatoknak a megvalósítását. Az elfogadott, de be nem vezetett javas­latok mielőbbi hasznosításáért a vál­lalat főmérnöke és energetikusa fele­lős. A vállalatoknak a jelentősebb energiatakarékosságot célzó újítások megvalósításához a KGM energiaosz­tálya és műszaki főosztálya is segít­séget nyújt. A vállalati igazgatók feladata: gon ■ doskodni arról is, hogy a már egy ízben bevezetett, de különböző okokból jelenleg nem alkalmazott energiameg­takarítási újításokat haladéktalamű hasznosítsák. A kohó és gépipari minisztérium az energiatakarékossá­got célzó újítások megvalósitására megfelelő beruházási keretről gondos- odott. (MTI) ,,-JH-ezÄo lelték“ FJ titka. A nagy gondolat 1952- ben, állítólag „odafönt“ a minisztériumban szü­letett meg. S a gondo­latból terv, a tervből egész sor intézkedés, számos bizottság, nagy halom műszaki rajz, kiszállás, munkaerő- mozgósítás, „rugalmas“ anyagszállítás és — rendkívül drága épít­kezés született. De végrehajtották. Ez volt a terv: a Lenin Kohászati Művek és a Csanyik-völgybcn léte­sített. „Kriplon“-gyár között csővezetéket épí­tenek, az egyik kohóhoz szükséges oxigéndús- levegö szállítása céljá­ból. És megkezdődött a nagy .munka. A minisz­tériumból érkezett bi­zottság gyorsan dolgo­zott, az operatív intéz­kedések nyomán min­den a legnagyobb rend­ben ment. A Lenin Ko­hászati Művek tapasz­talt, gyárfejlesztési elő­adóját is a helyszínre hívták, hogy kikérjék a tanácsait. De már itt is jelentkezett egy zavaró körülmény: a. gyárfej­lesztési előadónak arra a kérdésére, hogy mi a célja az építkezésnek — a bizottság nem adott választ. Az „ti­tok“ volt. A földmunkálatokal rövid időn belül meg­kezdték s megindult a nagymennyiségű vascső és egyéb anyag szállí­tása. A nehezen járható terep sok nehézségei okozott. De legyűrték: lánctalpas traktorokkal szállították a vasbeton­oszlopokat. Minden aka­dályt elsöpörtek az út­ból, hiszen az építkezés nemcsak fontos, de sürgős is volt. A mun­kások és műszakiak, bár a csővezeték ren­deltetése homályos volt előttük, nagy erőfeszí­téseket tettek. Gyorsan kellett dolgozatok. Minden a Legnagyobb rendben ment s néhány hónap múlva nehéz, fáradságos, sok pénzt, anyagot felemésztő munka árán el is ké­szült a minisztérium áltat „M-csövezeték“- nek elnevezett építke­zés. Erre az időre azon­ban már felépült a 700 köbméteres óriáskohó is, — nem volt szükség a vezetékre. Ezt látva a kohó- és gépipari minisztérium és a be­ruházás gazdája, az Egyesült Izzó ,,men­teni, ami menthető, jelszóval más célra akarták felhasználni az oxigéndús-leveyőt. Csak hogy a Kriptongyár- ban is hibák keletkez­tek: nem tudta biztosí­tani az oxigéndús- levegő továbbítását. Ki sem tudták próbálni a vezetéket, egyetlen köb­méter oxigéndús-levc- göt sem volt képes a vezetékbe nyomni. 1953 január jóban még jobban kiütközött az építkezés céltalansága. A homokbányánál és más helyeken földcsu­szamlás követUceatében megrongálódott a veze­ték. A Lenin Kohászati Müvek már 1952 júliu­sában utasítást kapott az „M-csővezeték“ kar­bantartására. A nagy­méretű rongálódás azonban már nemcsak karbantartást, hanem új beruházást is igé­nyelt. A helyzet láttán az Országos Tervhivatal ez év nyarán elrendelte a vezeték lebontását, engedélyt adóit a csö­vek „hasznosítására“. Napokon belül jelent­keztek a csőket esők. Több vállalat adott ba igénylést csövek vásár­lására. A vasbetonosz­lopok azonban már nem voltak ilyen „kapósak". A terep egyenetlensége miatt ugyanis az oszlo­pok különböző mére­tűek. Ez lett hát az ,,M- csővezetékf* sorsa. Azok a munkások és építők, akik a nagy munkán fáradoztak s azok is, akik látják a terv sor­sát, megdöbbennek ek­kora pazarlás láttán. Kiss András munkás így irt szerkesztősé­günkhöz küldOU leve­lében: „Vájjon gondolt az engedélyező szerv arra, hogy lehet-e majd felhasználni valamire ezt a vezetéket? — Az építkezés, tudomásom szerint mintegy három­millió forintba került. Hibát mindenki követ­het el. de ilyen súlyos tévedés mégis csak szembetűnő!“ Igaza van Kiss And­rásnak. Csupán egy do­logban tévedett. Éspe­dig abban, hogy a ve­zeték nem 3, de leg­alább 8 millió forintba került. A titok most már nem titok. Csak még egy dolog nem világos: ki a felelős ezért a p(t~ zarlásértf Döntsék el az illeté­kesek. A nép vagyonát herdálok pedig nyerjék el kemény, méltó bün­tetésüket '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom