Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

2 ÉSZAK MAGI ARORSZ AG Péntek, 1954. október 22, A Magyar Dolgosók Pártja Kösponti Vesetőségének katárosata népgasdaságunk helyseiéről és gasdaságpolitikai feladatainkról (Folytatás az 1. oldalról.) lépni — személyre és a pártban, vagy az állami szervekben betöltött funk­cióra való tekintet nélkül — azok ellen, akik az új szakasz politikáját elferdítik, azzal szemben kétkulacoo3 magatartást tanúsítanak, vagy a két­kedés szellemét terjesztik. A Politikai Bizottság hajtsa végre az ebből a szempontból szükséges káderátcsopor- tosítást a gazdasági szervekben és foganatosítson szervezeti intézkedése­ket azokkal szemben, akik a III. kon­gresszus és a Központi Vezetőség ha­tározatait nem teszik őszintén ma­gukévá, akik képtelenek az új szakasz politikáját megvalósítani. ‘J Az új szakasz gazdaságpoiiti­'kája a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítését, a dolgozók életszínvona­lának és kulturális Bzinvonrlának kö­vetkezetes emelését és ennek biztosi tása végett a termelőerők fejlesztését, a mezőgazdasági és ipari termelés fo. kozáeát tűzi ki célul. A párt meg­alkuvás nélküli harcot folytat minden olyan felfogás ellen, amely — bármi formában is — az életszínvonal csök­kentésére, vagy a termelés és a ter­melőerők fejlesztésének megszorítá­sára irányul, minthogy az ilyen néze. fék és törekvések összeegyeztethetet­lenek az új szakasz politikájával, a munkásosztály és a dolgozó nép érde­keivel. Ugyanakkor tudatosítani kell a dolgozók legszélesebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott kielégítésének elengedhetet­len feltétéle a termelés szakadatlan emelkedése, ami, elsősorban a milliós tömegek erőfeszítésétől, a munka fegyelem megszilárdításától, a munka termelékenységének növelésétől függ. A vezető szervek intézkedései egyma gukban nem elégségesek ahhoz, hogy a megnőtt életszínvonal fenntartását biztosítsuk és megteremtsük a feltéte­leket az életszínvonal további emelé­séhez. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozók öntudatos, fegyelmezett, kitartó munkájának és alkotó kezdeményezésének eredménye­ként az előállított termékek mennyi­sége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csökkenjen. A Az életszínvonal eme’ésének •“ elsőrendű feltétele — mint azt az 1953 júniusi és decemberi párt- határozatok megállapították — a me­zőgazdasági termelés gyors növelése. Ezért következetesen végre kell haj­tani a mezőgazdaság fejlesztésére vo­natkozó határozatokat és gondoskodni kell arról, hogy az ilyenirányú erő­feszítések valóban a párt és állami munka homlokterébe kerüljenek. A mezőgazdaság gyors fejlesztése elválaszthatatlan a paraszti tömegek életszínvonalának és vásárlóerejének növelésétől. A leghatározottabban vissza kell utasítani minden olyan nézetet, amely azt hirdeti, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság anyagi jólétének emelése nélkül, nőt annak csökkentésével lehet megvaló­sítani. minthogy ezek a nézetek ellen­tétesek a marxizmus—leninizmusnak a parasztkérdésben és a munkás— paraszt szövetség kérdésében elfoglalt, álláspontjával. Anélkül, hogy ez a mezőgazdasági árak általános emelé­sére vezetne, biztosítani kell az anyagi éi'dekelfség elvének következetes ér­vényesítését, hogy ez minél nagyobb ösztönzést adjon a termelés kiszélesí­tésére. Különös gondot keit fordítani a kenyérgabonatermelés, a szarvas marhatenyésztés, valamint egyes ipari növények és mezőgazdasági export­termékek termelésének növelésére, új anyagi előnyök biztosítása útján is. Az egyéni parasztgazdaságoknak gépek, szerszámok, műtrágya és más anyagok rendelkezésükre bocsátásával fokozott termelési segítséget kell nyújtani. Ugyanakkor különös gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdítá­sára, terméshozamuk és jövedelmező­ségük emelésére, n szocialista nagy­üzemi gazdaság fölényének gyakorlati beigazoiására, egy pillanatra sem fe­ledkezve meg arról, hogy a termelő- szövetkezet a falun a szocializmus építésének fő útja. ÍT Az iparban véget kell vetni a fermolés egyhelyben topogázá- nak. Végleg felszámolva azt a hibás elgondolást, amely szerint az ipar fej. lesztéfie kizárólag a vaskohászat és a gépgyártás növelésén múlik, meg kell indítani az egészséges, a hazai adott­ságoknak és a baráti országokkal való gazdasági együttműködés követelmé­nyeinek megfelelő iparosítást. Fel kell kutatni kiaknázatlan természeti kin­cseinket és lehetővé kell tenni egész­ben, vagy részben még kihasználatlan ipari termelőberendezéseink üzembe­helyezését. Nagy gondot kell fordítani az anyagtakarékosságra, a nyersanya. gok termelésének növelésére és a ha­zai nyersanyagforrások kiszélesítésére, mert ezek a termelés további növelé­sének igen fontos feltételei. Meg kell vizsgálni a leállított beruházások eset­leges hasznosítását, fogyasztási cik­kek és exporttermékek előállítására. Végre kell hajtani azokat a határoza­tokat, amelyek a leromlott termelő­berendezések felújítására, valaminf kisösszegű, de a terme'őképességet nagymértékben növelő beruházások megindítására vonatkoznak. Ugyanakkor az ipari átcsoportosí­tást az eddiginél határozottabban, erélyesebben ca gyorsabban végre kell hajtani úgy a termelésben, mint az ipari beruházásoknál. Az ipari terme­lést úgy kell növelni, hogy azzal je­lentősen gyarapodjanak a mezőgazda­ság fejlesztéséhez szükséges termelő- eszközök, a lako.sság szükségleteinek kielégítésére alkalmas fogyasztási cik kek, valamint az exporttermékek ter­melésének arányai. Az átcsoportosí­tást nem rendszertelenül szétforgá­csoltán, apró részletekben, hanem szervezetten, átgondoltan, amennyire csak lehetséges, egész üzemek vagy üzemrészek tervszerű átalakításával kell megvalósítani. , Nagy figyelmet, kell fordítani a széntermelés fokozására, a szénbányá­szat terveinek teljesítésére. Ez min­denekelőtt a szénbányászat irányításá­nak megjavítását, a feltárási munkák időben «aló elvégzését, a gépek jobb felhasználásának megszervezését és a gépesítés kiterjesztését teszi szükse gessé. Gondoskodni kell a villamos- energia termelésének jelentős növelé­séről, a zavartalan villamosenergia ellátásról. f. Műszaki és ezerveteti intézke- dósekkel tervszerű <i, követke­zetesen végre kell hajtani a III. kon­gresszus által a termelékenység eme­lésére és az önköltség csökkentésére hozott határozatokat. Minden üzem és vállalat dolgozza ki azoknak az in­tézkedéseknek részletes tervét, ame­lyeknek végrehajtása a tervezett mér­tékben csökkenti az önköltséget. A pártnak erélyesen fel kell lépnie azokkal szemben, akik a béralap túl­lépésével, selejtgyártással és az ön­költséget növelő más visszaélésekkel szemben engedékeny, elnéző álláspont­ra helyezkednek ahelyett, hogy a dol­gozók összességének érdekeit erélye­sen megvédenék. A termelékenység emelése érdekében mindenekelőtt el kell érni a termelőeszközök jobb kar­bantartását. a termelőberendezések korszerűsítését, a folyamatos anyag- ellátásnak és a termelés egyenletes, nyugodt menetének biztosítását. A termelékenység emelését sem szabad elsősorban a munkaintenzitás növelé­sétől várni; ugyanakkor azonban a munkafegyelem megszilárdítását és a teljes munkaidő céltudatos felhaszná­lását a termelékenység emelése egyik Idfeíoníosabb tényezőjének kell tekin­teni. H Gazdaságpolitikánkban a leg­* • messzebbmenően figyelembe kell vennünk a nemzetközi munkamegosz­tás és elsősorban a szocialista tábor országaival való gazdasági együtt­működés követelményeit. A nemzet­közi munkamegosztás olyan kiterjesz­tésére kell törekedni, amely lehetővé teszi, hogy leggazdaságosabban fej­leszthető termelési ágaink termékei­nek jelentős részét külföldön, elsősor­ban a baráti országokban helyezhes­sük ej és ugyanakkor ne kelljen na- gvobb beruházásokat végrehajtanunk olyan termelési ágakban, amelyek fejlesztésére adottságaink nem kedve­zőek. Nagy gondot kell fordítani a külke­reskedelmi forgalom megfelelő ará­nyaira. Népgazdaságunk számára egész sor fontos nyersanyagot és egyes gépi berendezéseket is csak külföldön tudunk beszerezni. Terme­lésünk zavartalan menete, a forga­lomba kerülő áruk mennyisége és így az életszínvonal fenntartása és eme­lése is jelentős részben attól függ. hogy az ipar és a mezőgazdaság nai- gyobb mennyiségben, kisebb önkölt­séggel, jó minőségben és a szállítási határidők pontos betartásával állítsák elő azc(;at az exportcikkeket, ame­lyek kivitele megteremti a lehetősé­get arra, hogy a számunkra szükséges anyagokat, gépeket és más terméke- k1'. kellő időben be tudjuk hozni. Mindent el kelj követni, hogy növel­jük azoknak a cikkeknek a kivitelét, amelyeket a legelőnyösebben tudunk külföldön elhelyezni. Ennek megfele­lően mindenekelőtt a mezőgazdaság és az élelmezési ipar termékei, valamint a, kevés anyagot és sok munkát igény­lő iparcikkek kivitelét kell növelni. Q Gondoskodni kell arról, hogy ár- és tárrendszerünk az eddi - pin-i nagyobb ösztönzést adjon a fon­tos közszükségleti és exportcikkek termelésének növelésére. Meg kell változtatni azokat az árszabályozá­sokat, amelyek egyoldalúan a nehéz­iparnak nyújtanak előnyöket. A bé­rek és prémiumok olyan megállapítá­sára kell törekedni, amely fokozza a dolgozók érdekeltségét, megfelelő mi­nőségű és választékú termékek előál­lításában, a termelékenység növelésé­ben, az anyagi akarékosságban, az önköltség leszorításában. Q Következetesen harcot kell foly. '7* tatni a takarékosságért, a pa­zarlás és a nemzeti vagyon elherdá­lása ellen. Meg kell tenni a szüksé­ges intézkedéseket, hogy a népgazda­ság rendelkezésére álló munkaerőt, anyagokat és termelőberendezésoket ne fecséreljék el, hanem ténylegesen a termelés növelésére és kibővítésére fordítsák Csökkenteni kell az állam költségvetési kiadásait. Szervezetten, átgondoltan és emberségesen kell vég.ehajtani a nem termelő munkát végző dolgozók egy részének termelő- munkába. való átcsoportosítását, amely a nemzeti jövedelem növelésére, az ad­minisztrációs költségek csökkentésére és az igazgatás megjavítására vezet. A takarékossági intézkedések kidolgo­zásában és végrehajtásában azonban állandóan ügyelni kell arra. hogy ezek az intézkedések a) ne keresztezzék a párt általános politikáját és ne vezessenek a dolgo­zók anyagi érdekeltségének csökke­nésére, széles rétegek élet- vagy kul- turszinvonalának esésére és hogy: b) ne tereljék el a figyelmet a köz­ponti kérdésektől: a termelés növelé­sétől, a termelékenység emelésétől, a termelője'ők fejlesztésétől, amelyekre erőfeszítéseink nagyobb részét kel) fordítani és amelyeket a takarékossá­gi intézkedéseknek is alá kell íá- maszíaniok. 1 A Minthogy aiz új szakasz gazda- " s ágpoli tikájárva k pontos és részletes kidolgozása ezideig nem tör. tént meg és minthogy ennek következ­tében különösen megerősödött az a veszély, hogy a tervezés elszakad az új szakasz politikájától, a Politikai Bizottság dolgozza ki a pártkongresz- szus és a Központi Vezetőség hatá­rozatai alapján gazdasági szerveink vezetői, szakemberek és tudósok be­vonásával még ez évben az új sza­kasz széleskörű gazdaságpolitikai munkaprogramját és a szükséges in­tézkedések tervét, felbontva act az egyes termelési és iparágakra Ez a program képezze a kidolgozásra ke­rülő gazdasági tervek alapját. Búr- tünk határozatait megfelelő módon érvényre kelj juttatni az 1955-ös nép- gazdasági tervben, amelynek az elért életszínvonal fenntartása és további emelkedése feltételeinek megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági és ipari termelés jó­val nagyobb mértékben növekedjék, mint ebben az. évben, a. fogyasztási cikkek termelésének emelkedése je­lentősen meghaladja a termelési esz­közökét; a beruházásokban a mező- gazdaság, a könnyűipar és az élelmi­szeripar az eddiginél jóval nagyobb mértékben részesedjék: a felújításokra fordított összeg 1954-hez képes* lega­lább harminc százalékkal emelkedjék, a munka termelékenysége jelentősen növekedjék és az önköltség legalább három százalékkal csökkenjen. \ Az új szakasz gazdaságpoliii- 1 1 • kája eredményes megvalósítá­sának, az átmeneti nehézségek sike­res leküzdésének egyik legfontosabb tényezője a vezetés határozottsága és céltudatossága. Ennek tudatában harcot kell folytatni a gazdasági ve­zetés módszereinek gyökeres megja­vításáért. A párt vezető szervei a gazdaságpolitika kidolgozásában és végrehajtásában érvényesítsék a kol­lektív vezetés elvét. A felelős gaz­dasági posztokra meggondolt, bátran kezdeményező, önállóan gondolkozó, lelkes elvtársakat kell állítani, akik el vannak szánva a:: új szakasz po­litikájának erélyes és gyors megva­lósítására. Biztosítani kell a gazda­sági irányítás szilárdságát; ki kell küszöbölni az elhamarkodott, egy­másnak sokszor ellentmondó intéz­kedéseket, a sorozatos tervmódosítá­sokat. Véget kell vetni annak, ho<rv a gazdasági vezetők egy része gyak­ran felelőtlenül jár el. vagy tehetet­lennek mutatkozik, s biztosítani kell. hogy minden gazdasági vezető saját munkaterületén önállóan rendelkez­hessék. s teljes mértékben várta Íja is a személyi felelősséget a reá bí­zott feladatok megvalósításáért, a fegyelem fenntartásáért, a mennyisé­gi és minőségi előirányzatok pontos teljesítéséért. A gazdasági szervekben és a válla­latoknál fel kell számolni a rend- szertelen. kapkodó, szétforgácsolt irányítást, az áttekintés hiányát és az ú.i szakasz követelményeinek meg­felelően ki kell alakítani a korszerű, átgondolt, szervezett vezetést, amely az eddiginél sokkal nagyobb mérték­ben támaszkodik a műszaki veze­tők és az adminisztratív apparátus felelős munkájára. A bürokratizmus elleni eredmé­nyes harc érdekében határozottan csökkenteni kell az alsó szervek ré­szére kiadott rendeletek és utasítá­sok, s a tőlük követelt jelentések és adatszolgáltatások számát; lényegesen egyszerűsíteni kell a tervezés, anyag­ellátás, ellenőrzés rendszerét és szer­vezetét. Ugyanakkor a gazdasági ve­zetőknek gondoskodaiok kell a terv- fegvelem teljes betartásáról és fel kell számolniok az elnéző, liberális magatartást azokkal szemben, akik megszegik az állami törvényeket és rendeleteket. nem tel jesítik a gazda­sági terveket, semmibeveszik a mun­kafegyelmet. vagy kezet emelnek a nép vagyonára. A gazdasági minisz­tériumok és igazgatóságok vezetői, a vállalatok igazgatói, főmérnökei, fő­könyvelői, művezetői, műszaki és adminisztratív munkatársai céltuda­tos irányító munkájukkal, példamu­tató magatartásukkal ragadják ma­gukkal munkaterületük összes dol­gozóit, gazdaságpolitikai feladataink eredményes megvalósítására. "1 •"> Gazdaságpolitikánk sikerének egyik legfontosabb feltétele, tu­dományos megalapozottsága, amit csak a magyar népgazdaság fejlődé­sének elméleti feldolgozása és a gazdasági törvények konkrét köve­telményeinek tudományos elemzése tesz lehetővé. Hogy az itt mutatkozó nagy elmaradást felszámoljuk, szé­leskörű közgazdaságtudományi ku­tatómunkát kell megindítani. Ugyan­akkor gondoskodni kell a 'özgazda- ságtudományi ismereteknek az ed­diginél gokkal nagyobb mértékű el­terjesztéséről, mert csak így válik lehetségessé, hogy gazdasági káde­reink önállóan tájékozódjanak és hogy a pártaktíva és a dolgozók szé­les körei a gazdasági problémákat helyesen értsék meg. Meg kell tenni a szükséges -'ntézkedóseket a köz­gazdaságtudományi intézet gyors megszervezésére, a „Közgazdaságtu­dományi Szemle" e. folyóirat rend­szeres kiadására. A pártoktatásban az eddiginél sokkal nagyobb teret kell adni a közgazdaságtan tanításá­nak. ^ Az új szakasz gazdasági fel­adatait csak a pártaktivára és az egész párttagságra támaszkodva, a dolgozó tömegek erejével, min­dennapos öntudatos, lelkes munkájá­val tudjuk megvalósítani. Gazdaság- politikánk csak akkor válik eleven hatóerővé, ha a párt és a dolgozó nép megérti és magáévá teszi. Teljes mértékben meg kell való­sítani a pártvezetés és a párttagság szoros kapcsolatát, elvi-politikai egységét. Nyíltan kell felvetni a párttagság előtt a párt politikájá­nak kérdéseit, hogy a párttagok a helyzet ismeretében vehessenek részt a párt politikájának kialakításában és a kitűzött feladatok megvalósítá­sában. Nagy súlyt kell helyezni ar­ra, hogy a gazdaságpolitikai felada­tokról és intézkedésekről a pártak­tíva és a pártszervezetek idejekorán nemcsak általános tájékoztatást, ha­nem politikailag megalapozott, át­gondolt magyarázatot is kapjanak. A gazdaságpolitikai feladai&k meg­oldásában az eddiginél sokkal bát­rabban kell támaszkodni a pártak­tívára, amelynek öntudatos, cselek­vő fellépése döntő szerepet játszik abban, hogy pártunk soraiban fel­számoljuk a passzivitás minden megnyilvánulását. Több gondot kell fordítani a kommunisták nevelésére, hogy élenjárjanak a feladatok meg­oldásában. El kell érnünk, hogy egész párttagságunk egységesen, fe­gyelmezetten, példamutatóan kózzék fel az új szakasz gazdaság- politikája mögé. Különös figyelmet kell fordítani falusi pártszervezeteink megerősítésére, a falusi kommunis­ták politikai és mezőgazdasági isme­reteinek növelésére, hogy a falvak dolgozó népét eredményesen tudják mozgósítani a mezőgazdaság fellen­dítésére. Agitációnknak és propa­gandánknak, elsősorban központi la­punknak, a Szabad Népnek — világos választ kell adnia a dolgozó töme­gek által feltett kérdésekre, meg­győzően kell lelepleznie a népi de­mokráciával és az új szakasz poli­tikájával közvetlenül, vagy közvet­ve szembehelyezkedő nézeteket és a legszélesebb néprétegeket kell moz­gósítani — a több és jobb termelés­re, gazdasági feladataink megoldására. “I -I A kommunisták csak úgy ra-< gadhatják magukkal a dolgo­zók millióit, ha a nép között élnek, ha fáradhatatlanul nevelik és szer­vezik a tömegeket a párt és a kor­mány határozatainak végrehajtásá- ra. Pártunk összes szervezeteinek! folyamatos, fáradhatatlan tömeg- munkájára van szükség, hogy nép­szerűsítsék az új szakasz politikáját! a dolgozók milliós tömegei között éü bevonják » legszélesebb pártonkívüli rétegeket az előttünk álló feladatok megvalósításába. Világossá kell ten- ni mindenki előtt, hogy gazdasága politikánk következetes megvalósí­tása az egész nép, valamennyiünk ügye. A szakszervezetekre támasz­kodva fel kell lendíteni a munka­versenyt és azt a város és falu dol­gozóit átfogó, elevenen ható moz­galommá kell tenni. Csak így tudj juk megszerezni a nép aktív támo­gatását; csak így tudjuk kiváltani! a dolgozó tömegek bátor kezdemé­nyezését és bírálatát, ami az új sza- kasz gazdaságpolitikájának éltető levegője. Az öntudatos dolgozó tö­megekre támaszkodva, el fogjuk fojtani a nép ellenségeinek minden) kísérletét, hogy alattomos áskálódá- saikkal zavarják az új szakasz poli­tikájának megvalósítását. A mun­kások, parasztok és értelmiségiek öntudatos, fegyelmezett munkával, á termelés növelésével, a termelé­kenység fokozásával, a termékek minőségének megjavításával, az ön­költség csökkentésével megteremtik az életszínvonal további etnelésé- nek feltételeit, biztosítják a szocia­lizmus győzelmét. Az új szakasz politikája, amely; tudományosan megalapozott, hatal­mas lehetőségeket nyújt népgazda­ságunk fellendítésére. Harcokbaif megedzett pártunk összeforrva a munkásosztállyal, a nemzet haladó erői élén új győzelmek felé vezeti dolgozó népünket — a béke, a jólét* zár-a szocializmus útján. (MTI) # „TASZSZ“ Adenauer és Mendes Francs tárgyalásairól Páris (TASZSZ) Október 19-én, kedden este hiva­talos közleményt adtak ki Mendes- France, francia miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár megbeszéléseiről. Az egyik francia lap Mendes-Fran- ce álláspontját fejtegetve megálla­pítja, hogy „Franciaország számára szó sem lehet arról, hogy lemond­jon Saar-vidéki gazdasági előjogai­ról,de mégis hozzá kell járulnia ahhoz, hogy „majdnem normális mértékig" helyreállítsák a jelenleg tulajdonképpen nem létező nyugat- német-saarvidéki gazdasági kapcso­latokat. A kapcsolatoknak ezt a ki- terjesztését — folytatja a lap — a lehető leggyorsabban ki kell egészí­teni egy hosszúlejáratú szerződés megkötésével, amelynek értelmében Franciaország nagymennyiségű nyu­gatnémet könnyűipari terméket vá­sárolna. Ny ugat-Németország pe­dig több francia mezőgazda­sági terményt importálna, köztük gabonát. A lap kijelenti, hogy sür­gősen létre kell hozni a tőkék egye­sítését, a francia és német szakembe­rek szoros társulását a tengerentúli francia területek, köztük Bszak-Af- riika fejlesztése céljából, ahol közös fegyvergyérakat lehetne létesíteni. Tlymódon a hivatalos közlemé­nyek és a sajtókommentárok egy­aránt rámutatnak arra, hogy a fran­cia kormánykörök hajlandók szélesre} tárni az ajtókat a nyugatnémetor­szági kapitalisták előtt a francia gyarmatokon, annak ellenében, hogy fenntartsák a francia tőka saarvidéki kiváltságait. Mégis a francia küldöttség e ke­csegtető javaslatai és engedményei ellenére a Saar-vidék kérdésében ez alkalommal sem jutottak megegye­zésre. A párisi lapok hangsúlyozzák* hogy Mendes-France és Adenauer* megbeszélései során megmaradtak á komoly nézeteltérések. A nyugatnémet küldöttség — saj- tójelenf-ésekből ítélve — azt követe­li, hogy a németbarát pártok sza­badon működhessenek a Saar-vidé- ken, szabadon lehessen nyugatné­met tőkebefektetéseket eszközölni* teriesszék ki a kereskedelmi kap-« csolatot a Saar-vidék és Nyugat- Németország között. A nyugatnémet megbízottak to­vábbi követelései Parisban ingerült­séget keltenek. A „Figaro” azt írja, hogy a Saar-vidékről kedden lefolyt megbeszéléseket nem lehet remény­keltőnek nevezni: A „L’Aurore” vé­leménye szerint szó sem lehet arról* hogy gyorsan megkötik a Saar- egvezményt, ha a többi nyugati or­szág nem gyakorol nyomást az ér­dekelt felekre. (MTI) Fontos tudnivalók a vasúton darabáruként feladott küldeményekről A MÁV vezérigazgatósága felhívja mindazokat, akik darabárukülde­ményként adnak fel vasúton burgo­nyát, kukoricát, almát stb., ezek csomagolásához a gyors és zavarta­lan fuvarozás érdekében erős zsá­kot, ládát vagy kosarat használja­nak. A csomagot bádogtáblácskával, vagy a zsákra varrt vászonnal lás­sák el. Ezen mindenkor tüntessék fel olvashatóan a címzett nevét, cí­mét és a rendeltetési állomást. Ugyanezeket az adatokat tartalmazó írást helyezzék- el a feladók a cso­magon belül is. A darabáruküldeményeket Buda­pesten és a nagyobb vidéki városok-« ban a vasút házhoz szállítja. Gyak­ran előfordul azonban, hogy nap-, közben a címzettet nem találják ott* hon. Ezért a magánszemélyek ré­szére feladott csomagokat a MÁV hivatalos munkaidő után és vasár­nap a délelőtti órákban is továbbít­ja. A MÁV kéri, hogy mindazok* akik darabáruküldeményt várnak, éá nem tartózkodnak állandóan laká­sukon, az átvételre írásban adja­nak megbízást a házfelügyelőnek, vagy szomszédjuknak, (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom