Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
"wr*" ' 85ZAKMÄGYÄRÖRS&Ü5 5 iff1 Vasárnap, 1364. október 15. itfUlff/LFfjŰS 'Bodrog partján, l százados vén fák tövében, ahol vé- j getér a csoport 300 holdnyi földje — | legelteti kondáját Kajali József. i Őseitől örökölte ezt a mesterséget. Íratlan törvény családjában, hogy apáról-fiúra száll a pásziorkodás. A pusztai élet formálta a Kajati nemzedékek jellemét hosszú épeken át. Kajati József éppoly csöndes, szelíd, széltől cserzett arcú ember, mint az apja volt, s éppúgy ért a puli nyelvén is, mint a dédapja. S meg jó, hog ff a puli is érti a gazdáját, mert ugyancsak nagy hajlandóságot mutat arra, hogy megszabdalja a nadrágunk szárát. — Nctene, bolond jószág! Maradhass! — A puli eloldalog, de félszemével továbbra is ránksandit, különösen a fényképész masináját tartja szemmel. Mit akarnak ezek? QSödmcp egyszer a fényképező masinára, s vakkantva egyet, a falka után robog. * IZO-L az elnök, Pletenyik Mihály: — Most menjünk a tóra! Megyünk. Vagy 100 méterre a Bodrogtól megállunk. Nagy síkság. Hát hol itt a tó? — A ló? No, persze ... De nem fejezi be a mondatot az ebtök, hanem a pásztorfiúra kiált: — Jani te, hajtsd oda balra a teheneket, a mélyedésbe. Az 52 tehén lassan ballag odébb, aztán a Jani Kajati József terelgeti disznait. Mit háborgatnak? Szerencse, hogy Kajati elvtárs barátságosabb hozzánk, mint a puli. Igaz, csak cen- tizi a szavakat — de legalább derűsen néz a szemünkbe. Magától nem oldódik meg a nyelve, de ha kérdezzük, irígylésrsméltó nyugalommal és megfontoltsággal válaszol. ^-t^-Nem unalmas?- ~- Mi? Hát igy egyedül ... . ;— Nem hát. A pulival cltársal- gok... Aztán elnézegetem a folyót, a falkát, a kéklő eget és ostornyclet cifrázok. Van egy régi szájharmonikám is, csinálok én azzal olyan nótát, hogy a másik határba is elhullik. <— Próbálja meg... ; *- Mit? — Hát a muzsikát. Kineveti magát. ; — Alihoz egy kis pálinka kéne. Mások előtt nem szoktam... A pulitól meg a malacoktól nem kell szégyenkezni ... És hiába kérem, hajthatatlan marad. Pedig tud nótát is, mesét is. De most az istennek se mondja. Végül kiböki, hogy a pálinka nem kedvcsinálónak kellene, csak a bátorságért — mert jókedve van neki anélkül is. Kit nem derítene jókedvre iOO munkaegység! Mert neki any- nyi van! Boldogság az is, hogy ott, a háztáji, amit az asszony gondoz, $ főleg az a jó, hogy hízik a malac. — Mert a szalonna se tart örökké — üt a tarisznyájára. — A tavalyi elfogyott. Node isten áldja az elvtársat. Odébb terelem a malacokat, hadd legeljenek, mert mindjárt itt a napszállia. Fickó, te! Hej, az anyád, szaladj csak szélrül! És tovább figyelembe se vesz bennünket, csak a Fickó sandít mégkiáltására megáll az egész csorda. Az elnök rámnéz. — Na látja, ott a tó! — Hüledezek. — Ne tréfáljon, elnök elvtárs! Én nem látok ott semmiféle tavad. — Úgy biz‘ a. Nem kell türelmetlenkedni. Majd lesz, lesz bizony tavaszra. Halastó is, meg konyhakertészet is. Tudja, azt tervezzük, hogy a Bodrogból csatornát eresztünk a lapályba, Ebből öntözzük a veteményest ésr tápláljuk a tavatT.. A csordát meg csak azért állítottam a kert és a tó helyére, mert körülbelül olyan kis területről évente 52 tehén árát jövedelmezi majd a tavunk. Nohát, érti most már? És huncutul nevel. Hanem a tréfáért tréfa jár. Nem maradok adósa. A pásztorfiúra mutatok. — Ki ez a fiú, elnök elvtárs? — Hát a Schott Jani! A tsz-beü Schott fia. — Úgy? Hát én beszéltem az apjával, valami iskola dolgot emlegetett... — Kajánul az elnökre nézek, mire ö igencsak vakargatja a fejebubját. — Azám, a kire- lejzumát, bizony kimarasztottuk az iskolából. De. hát annyira kell a munkaerő... ★ — ICallúd-p András, tedd le azt a villát, a kezedből. Nézd csak, még képes azzal a nehézséggel lefényképeztetni magát! Hanem hiába zsémbeskedik a felesége, Domonkos bácsi nem hallgat rá. Miért szégyelné a szerszámját! Nem ront az egyáltalán egy munlca- érdemrenddcl kitüntetett növénytermelő tekintélyén. Meghat, amikor az ember olyan nagy munkában van, mint Domonkos András, még arra sincs idő, hogy a szerszámot letegye. Hogyisne, hogy aztán keresni kelljen ebben a nagy felfordulásban. Jól van ez úgy, ahogy van, csak igyekezzenek az elvtársak, mert sürget a munka. Domonkos András házat épít. De házak épülnek itt most az egész utca hosszában. Mit is beszélek! — az új házak alkotják az új utcát! A napokban 17 házra borítottak piros cseréptetőt, azaz hogy itt-ott lyukai tátongnak a törött cserepek helyén, s ha távolról néz ide az ember 17 pettyeshátú katicabogárnak vélné n házikókat. Mind a 17 Isz-beli családoké. Hej, de nagy is a boldogság! Az eladólányok ott sündörögnek az anyjuk körül, s igy hízelegnek: — Édesanyám, ügye ebbe a sarokba állítjuk a szárnyastükröt, ide tesz- szük a csikósparherdot, amoda ... ezt, meg azt. Mindenkinek nagy gondban fő a feje. De leginkább az elnöknek: mi legyen az új utca neve? Mert szép nevet kell neki adni, annyi szent, ha már ennyit költöttek rá! 340 ezer forint kölcsönt kaptak az államtól a kilenc kétszobás és a nyolc egyszobás lakásra. — Hát nevezzük el a szövetkezetről, — mondja valaki. Az elnök a homlokára csap. — Azám, az angyalát! Hát legyen Petőfi utca. — S már nézi is, hóvd kéne fenni a táblát. Jó hangosan beszél, hadd hallja László H. Béla is, aki ott álldogál rozzant kis kapujában és keserves arccal néz az elnök felé. Úgy kell "neki, minek lépett ki a csoportból! Most meg egy- re-másra a tsz-belieket lesi. Már visszakívánkozik. — Visszaveszik? — kérdezem. Az elnök bólint. Vissza hát. Hisz tudta 5, hogy tnsszuvágyik maid « szive, mert aki egyszer belekóstolt az új életbe, hiába okoskodik, hogy így meg úgy, visszarepül eiöbb- utóbb, mint a vándormadár a fészkébe, ... És szívesen fogadja Itdszló H. Béla hangos köszönését. Stnki Item mondhatja a vajdácskái „Petőfi“ tsz-re, hogy nem segíti közben elindul a magtár felé, ahol kicserélik a búzáját. De még a város se mondhatja, hogy mostoha hozzá a csoport. Ez- éven is 80 mázsa hagymát, 40 mázsa tököt, s a jóég tudja hány mázsa babot szállítottak a piacra. Meg az iparnak adták 300 juh gyapjút. Ráadásul összes beadásukat teljesítették, — kivéve a hizottserlést, de ezt az adósságot is rövidesen lerójják. — Tudjuk mi, hogy mire kötelez a munkás-paraszt szövetség — mondja az elnök. Aztán közzéteszi. — No, nem azért mondom, az üzemi elvtársak is tudják. Nézze, ott az a két traktor.. . Ezt a szelektort és a szenvedjen a csoport. Nem csinálhat mindent a munkaérdemrendes Vá- radi. Tamás, Szinyéri, Csomós, Mi- czák, — no meg jómagam. Mérgesen belerúg egy farönkbe, s megy az istálló mögé a lóherét csépelni. — Schott elvtárs! — kiáltok utána, de nem áll meg. — Nincs időm, elvtárs, csak azt akarom még mondani, hogy szer-, késszé ki a lógósokat. Hogy kik a lógósok — nem iud- iam meg. Remélem azonban, a csoport tagjai tudják, s ezentúl szigorúbbak lesznek hozzájuk. * tJjléJí a Petőfi csoportbeliek a Bodrog partján. Ételüket megfűszerezi a fejlődéssel járó gond, tervezgetés, számolgatás és olykorÉpül az új lakás. szecskavágót most kaptuk... Az egész gazdaságba bevezettük a villanyt. Villany ég az új 21 férőhelyes istállóban is. Szóval nincs itt panasz .., . ★ — Qlines az isleniujilát, dehogy nincs! — így vélekedik Schott elvtárs, a vezetőség tagja. Már nem az életre, hanem a tagokra van panasz. — Persze, azt elvárják, hogy segítséget kapjanak, de hogy ők adjanak valamit... Egyik a lovakat nem kíméli, a másik pazarol, a harmadik fittyet hány a munkafegyelemnek. Ott van például Kovács Elek. Egy hónapig a csoport felé sem nézett. Mert első a háztáji! Hogy aztán a csoporttal mi lesz, arra már csak akkor gondolnak, amikor a körmükre ég a munka. Bezzeg, amikor a sajátjukról van szó, mindenki serénykedik! — Sajátjukról? Hát a szövetkezet kiét! — Hiszen ezt nem 'akarják meg-, érteni! Mindenki csak mondogatja, hogy így kellene, úgy kellene, csakhogy éppen a dolog végét nem ragadják meg. — És a párttagok? Hát nem szólnak semmit? — Nem hát, csak bólogatnak, hogy hát: ne szólj 'szám, nem fáj fejem, minek a ci- vakodás. De a nemjóját, nincs nekünk arra szükségünk, hogy néhány hanyag ember miatt kárt olykor egy kis perpatvar. Nekik is vannak bajaik, amit a köznyelv „hibák“ néven emleget, pedighát nem hibáról van itt szó, hanem az új élet kisebb nagyobb zökkenőiről. Nem akarom én jó színben feltüntetni a dolgot, dehogyis. Deliát gondoljunk arra, hogy amikor öt esztendővel ezelőtt megalakult a csoport 22 taggal — mennyivel nehezebb volt az élet. És milyen nagy utat tettek meg ötesztendő alatt! Hiszik- e, hogy jövőre még gazdagabbak lesznek, s újabb öt év múlva magukra se ismernek. Persze, hogy hiszik! Hisznek önmagukban, mert a fejlődés rajtuk múlik. * Jít&il pedig. búcsúzunk, elnök elvtárs... S lám, éppen ideje, hagy tovább álljunk, mert a nap a hegy mögött már nyugovóra tér... Kajati elvtárs is hazafelé hajtja disznait. Iparkodjunk csak, mert a Fickó még megszalajt bennünket. De haliga csak! Muzsikál a pásztor.. < Ballag a konda után, s egyre fújja. Úgy rémlik, a Bodrog füzesei köszöntik az estet. No csak, Kajati elvlárs, hát mégis muzsikált nekünk pálinka nélkül is! No, nem baj, talán egyszer még koccintunk is hozzá — a csoport egészségére. \ szövetkezet elnöke az új háztulajdonosokkal beszélget. "4: ßfldfGiJ, partján felkerekedik az őszi szél, végigborzolja a patak vizét, S a dal, a pásztor muzsikája új s szebb életről beszél. Hogy is van az a nóta... Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát,,, CSALA LÁSZLÓ Kövér tűnő a Bodrog part meBeft! legelőn. a kívülállókat. Dehogy. Ebben a pillanatban is sovány, csontos öreg parasztember toppan az udvaron az elnök elé. Altai Mihály kérni jött. — Hallod-e, Mihály? (csak úgy mondja, Mihály, mert hátha előnye származik abból, hogy az elnök is a Mihály keresztnevet viseli.) Adsz-e egy mázsa nemesített vetőmagot? — Adok hát, csak a felárat fizesse rá. — Aztán mennyi az? — Öt százalék. — Hát ki akarjátok húzni a fogam? — Miért, talán maga szelektált magot hoz? Az öreg meghökken. — Én-e? Nem. Hümmöget. Mégis csak igazsága rm érmek,a Mihálynak. Vjégiílis bc- adjfy a derekát,, s nayy. fffídsövdtfitók Csépelik a lóherék fErdödl János- felvételei.)
