Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-13 / 242. szám
ÉSZAKMAGWRSZAG A borsodi bányaüzemek dolgozóinak miskolci tanácskozása Ismerjük meg megyénket: Monok V*. AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. évfolyam 242. szám Ára 50 fillér Miskolc, 1954 október 13, szerda r Közös akarattal—egyem bérként...^ p ártunk Központi Vezetősége október első napjaiban megvitatta 1 az ország gazdasági helyzetét. Kommunisták és pártonkivüliek egyaránt feleletet kaptak arra a kérdésre: miként lehet mind magasabbra jutni a felemelkedés útján. Ez a válasz: csakis azon az úton, amelyet tavaly júniusban jelölt rneg a párt a kormány programjában. És hogy ez az út — az itt-ott emelkedő akadályok fellenére is a célhoz vezető egyetlen biztos út — mi sem bizonyítja jobban, mint a tavaly június óta történt gazdasági gyarapodás, a megnövekedett termelési kedv és a nép derültebb, elégedettebb élete.. Tavaly június óta az emberek millióiban a korábbi bizonytalanságot felváltotta a jövőbe vetett optimizmus, a derűs bizakodás. Nézzünk csak körül! — Mindenütt az új szakasz gazdasági politikája sikereinek kisebb-nagyobb jeleivel találkozunk. Menjünk be a boltokba, üzletekbe és győződjünk meg: hány új iparcikk jelent meg azóta! Mennyivel bővebb a választék a külföld és a magyar ipar termékeiben! Kinek kerülhetné el a figyelmét az a sok új családi fészek, amelyek tucatszámra emelkedtek Ormosbányán, Monokon, a megye, az^ ország szinte valamennyi falvában. Ezrével kerültek a lakásokba új rádiók, tízezrével több motorkerékpár robog az utcákon; a repedezett, öreg teknőt sokhelyen _ a kulturális igényeknek megfelelően fürdőkád váltotta fel; szőnyeg került a bányászlakásokba, a dolgozó parasztok egyre-másra cserélgetik ki öreg bútoraikat új, modern bútorokkal. Erősebb lett az üzem, a termelőszövetkezet, boldogabb lett az otthon és virágzóbb lett a haza. ’J' agadhatjuk-e ezeket az eredményeket? Tagadhatjuk-e, hogy mindez az új gazdaságpolitika sikerét dicséri?! Hiszen vásá- 'rolni csak az tud, akinek pénze van! De most nem erről van szó. Az elért eredmények még csak a kezdetet jelentik, mi többet várunk az élettől és az élet többet is ad nekünk, ha mi is úgy akarjuk! Sokkal nagyobbak az igényeink, jobban akarunk élni. Igen ám, csakhogy a jövőt nem lehet ölhetett kezekkel alkotni és nem lehet máról-holnapra megalapozni. Sok nehézséget kell áthidalni addig! Mi hát a főfeladat, mit kell tenni? Hol kell keresni a jólét és a további felemelkedés feltételeit? A válasz ez: önmagunkban! A saját erőnkben, a saját akaratunkban! A jólétet az üzemekben kell kovácsolni és a szántóföldön kell vetni. Ezt értse meg jól minden magyar. Ezt értessék meg a kommunisták minden emberrel. Most minden azon dől el: ki hogyan érti meg a párt hívó szavát? Soha nem volt még nagyobb szükség arra, hogy a kommunisták elvegyüljenek a tömegek között, s a dolgozók szívébe, tudatába véssék: ember, te vagy saját jövőd kovácsa! Lám, a párt megmutatja neked az utat. Higyjél a pártnak, bízzál a pártban, hiszen a te javadat akarja, gyermeked jövőjét egyengeti — ha te is úgy akarod. Ha nemcsak szóval — de tettekkel is akarod. Ember, értsd meg, ma te vagy a történelem! Te alkotod a jólétet. Ismered azt a közmondást: Ki mint vet —* úgy arat! De úgye magad is belátod, hogy gondozatlan földben csak gyom teremhet. Erről van szó! A párt, amelyet acélossá kovácsolt a több évtizedes illegális harc, a párt, amelyet tapasztalttá, bölccsé tett'a felszabadulás utáni tízesztendős gyakorlat — a kipróbált vezetők határozottságával jelöli meg az utat. De számotvetettünk-e azzal, hogy nem elég csupán a jó terv, a jó program! Mert azt végre is kell hajtani. Nemcsak a kommunistáknak, nemcsak a sztahánovistáknak, hanem a milliók mindegyikének, aki ebben az országban él. Jólét csak akkor lesz, ha az akarat egyöntetűsége a munkában, a termelés növekedésében szüli az eredményt. Nem lehet, hogy százezrek fáradhatatlanul alkossanak, ugyanakkor tízezrek egy-egy félórát ellopnak a munka- • időből. Nem lehet, hogy a lusták, a hanyagok, a pazarlók és a bürokraták miatt hiányt szenvedjen a nép! Márpedig őmiattuk szenvednek azok, akik csak nagy nehézségek árán jutnak téli tüzelőhöz, vagy selejtes, gyengeminőségű árut vásárolnak az üzletben. Tőlünk függ, hogy milyen gyorsan emelkedik a jólét színvonala. Minden ember álljon szilárdan a maga helyén. Vállalja a felelősséget a munkájáért. És ezt a felelősségvállalást sokkal jobban meg kell követelni, mint eddig. Ki mer szembeszállni a néppel?! Ki az, aki csak egyetlen percet is merészel ellopni a munkaidejéből? Ki az, aki egy fillérrel is meg meri károsítani akár pazarlás, akár társadalmi tulajdon elleni vétség, akár selejtgyártás útján a népet. Ha akad ilyen a jövőben, szigorúbban felelősségre kell vonni, mint eddig bármikor! A dolgozókat sokkal inkább érdekeltté kell tenni a termelésben, mint az előző időkben. Értse meg minden dolgozó: ha többet és jobbat termel, neki magának is nagyobb lesz a haszna, s ha az egyes emberek haszna növekedik, ez azt jelenti, hogy milliók élete emelkedik magasabbra. Ha az egyes ember takarékoskodik, kíméletlenül harcol a pazarlók, a tolvajok és naplopók ellen — az ő élete gyarapodik, ő lesz gazdagabb. Csak akkor lehet olcsóbban vásárolni, ha többet és jobbat termelünk, mint eddig. De hogyan lehet többet és jobbat termelni?! Csakis úgy, ha a párt és kormány határozatait a legmesszebbmenőkig betartjuk és végrehajtjuk. Csakis úgy, ha az észszerű munkaerő felhasználása, a takarékosság, az önköltségcsökkentés mellett a kommunistákkal az élen sokkal szélesebb körökben bontakozik ki a szocialista munkaverseny. J^ nézetek és az akarat egységére van most szükség. Kétségtelenül az a nézete, akarata mindenkinek: mielőbbi jólétet! Ennek kivívásához azonban harcos egységre van szükség! Megengedhetetlen, hogy a párt politikáját bárki is eltorzítsa, vagy a párt politikája ellenére cselekedjék. Éppen ezért ma sokkal inkább fontosabb, mint bármikor, hogy a kommunisták a felvilágosító harc vezérei és a munka élenjárói legyenek. Most következik az az időszak, amelyben érvényesülnie kell annak a már közismertté vált harci kiáltásnak: Ami ebben az országban történik, azért mi kommunisták felelünk.’’ Álljanak hát a kommunisták a jólétért harcoló milliók élére! A lelkes, áldozatos munka ideje következik most. A párt katonáin, a kommunistákon múlik, mennyire érti meg a munkás és a mérnök, a tudós és a művész, a paraszt és az agronómus, hogy egymásra vannak utalva, egymás munkáját egészítik ki, váll a váll mellett, kéz a kézben alkotják a boldog jövőt. ^ ______________________________________J A Borsodvidéki Gépgyár élenjáró dolgozói Hornyák János sztahanovista szállítási diszpécser mind a termelésben, mind a népnevelő felvilágosító munkában példát mutat. Stipsitcz Győzőné darusnak soha igazolatlan mulasztása vagy késése nem volt, példaképe lehet a gyár minden dolgozójának. Barát Ágoston DISZ-fiataí öntő szakmunkás, aki 6 hónapja állandóan sztahanovista szinten dolgozik. ELŐRE 0 NOVEMBER 7 TISZTELETÉRE TETT VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉÉRT! Vetési verseny Indult Golop községben Golop községben termelési és állandóbizottsági ülésen tárgyalták meg a falú élenjáró dolgozóival a korai vetés nagy jelentőségét. Elhatározták, hogy a termésátlag növelése érdekében vetéstervüket október 15-lg teljesítik. Lengyel Ferenc dolgozó paraszt bejelentette az értekezleten, hogy szántóterületének 50 százalékát már bevetette kenyérgabonával. Takács József termelési bizottsági tag párosversenyre hívta Godla István mezőgazdasági állandóbizottsági tagot. Kezdeményezésükre többen is párosversenyre keltek egymással, hogy október 15-re befejezzék a búzavetést. / Legyesbénye dolgoséi jövőre többet akarnak aratni IJj munkaerőket vár a mexőgaxdaság Az őszi munkák idejére nagyszámú új munkaerőt vár a mezőgazdaság. Többek között kettőszáz olyan tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező mérnökre volna szükség, akik irányítani tudják a fiatalabbak munkáját és főmérnöki teendőket tudnak ellátni. A mérnököket gépállomásoknál helye zik el s fizetésük 1600—2200 forintig terjed. A termelőszövetkezetekben könyvelőkre van szükség, s jelenleg mintegy száz jólképzett könyvelőt vennének fel. A fizetésüket a termelőszövetkezet közgyűlése határozza meg. Mintegy ötszáz agronómus nyerhet elhelyezést vidéki gazdaságokban. Fizetésüket képzettségük határozza meg s ettől függően 1200-1300' forintot kereshetnek havonta. Magasabb végzettség esetén 1600 forintot 1« elérheti havi keresetük. Felvételre a földművelésügyi mi- nisztériujn személyzeti osztályán lehet jelentkezni. Legyesbénye község dolgozó parasztjai csatlakoztak a MAVAG felhívásához. Elhatározták, hogy kenyérgabona vetésüket október 15-re befejezik. A termelési és az állandó- bizottság tagjai számbavetiék, hogy lm idejében vetnek, 1—2 mázsával nagyobb termést érhetnek el. Így a területet fi gyei em b e név e a falu határában, 1000 mázsával többet termelhetnek. Szabadpiaci áron számolva ez sokezer forinttal növeli a község dolgozó parasztjainak jőve* delmét. Tokaj község dolgozó parasztjai gazdagyulésen elhatározták, hogy meggyorsítják a betakarítási munkákat és október 15-ig befejezik az őszi vetéseket. Ifj. Bélák András felszólalásában elmondotta, hogy most már a szárazságra sem lehet hivatkozni, a talaj jó morzsalékos, nem röges, jó vetőágyat lehet készíteni. Nyesti József 8 holdas dolgozó paraszt arról beszélt a gyűlésen, hogy a föld meghálálja a jó munkát s ha jól előkészített talajban idejében vetnek, gazdag lesz a termés. Földi János azt javasolta, hogy a gazdagyülésen elhangzottakat ismertessék meg a falu dől gozóival, hogy az őszi vetéseket határidőre befejezzék. TÁVIRAT Örömmel jelentjük, hogy az őszi vetési munkálatokat tervezett területünkön, 1535 holdon október 12-re befejeztük. Ezúton szólunk megyénk valamennyi dolgozó parasztjához, hogy kövesse példánkat s minél előbb vesse e' a jövőévi kenyérnekvalót. ONGAI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói MMf --------------------------------A BÜROKRÁCIA BELESZÓL Zöldrefestett kettős ekék sorakoznak a DIMA- VAG Gépgyár reszelővágó üzeme előtt. Sok jó ekét gyártottak már eddig is az üzem doLgozói. dicséretesen hozzájárultak a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Számos borsodi faluban boldogan simogatják meg a D1MAVAG szerszámait; s nem egy köszönet hangzott el az értékes segítségért. Most is serényen munkálkodnak az üzemben, ahol azonban még több eke is készülhetne, ha a bürokrácia uton-utfélen nem fékezné a munkát. A dolgozók számtalan hibát felsoroltak már termelési értekezleteken és más alkalmakkor, de eddig valahogy. 6Üket fülekre találtak észrevételeik. . így érthető, hogy ma már nem is szívesen beszélnek a bajokról. Minek? Úgysem intézik el — mondják. Ez bizony nagy hiba. De -ne vágjunk a dolgok elé, kövessük nyomon a bürokráciát. A reszelővágó köszörüműhelyébeo transzmisszió hajtja meg a gépeket. Van is miatta idegesség mindennap. Ha valakinek leesik a szíjjá, le kell állnia az egész műhelynek. A leleményes dolgozók segíteni akartak magukon. — Minek várjuk meg, míg az a nagy köszörükő magától megáll — mondogatták egymás között. — Valamit ki kell sütni Meg is született a Vaszilkó-féle újítás. Egyszerű dolog, nem kellett hozzá milliós beruházás. Kerítettek egy darab fát, aztán odanyomták a köszörükőhöz és az pillanatok alatt meg is állt. De jött a bürokrácia^ A fatuskó-fékek elkoptak, s itt a Bükk erdeinek kellős közepén, nem tudtak újakat szerezni. Most aztán ismét a régi módszer került elő: ott áll a- dolgozó köszörűkévé mellett s magában össze-vissza emlegeti az összes isteneket, míg kivárja, hogy a köszörükő megálljon. Van más hiba is. Az üzem olyan néha, mint valami sétatér. Szikrázó- szemű emberek botlanak egymásba. Jönnek-mennek, anyagot keresnek. Előfordul — de milyen gyakran —, hogy leírják papírra, mit kell csinálni, aztán a munkások törhetik a fejüket, hogy miből? De álljunk meg egy pillanatra. Tegyük fe!, liogjr az egyik dolgozó, aki becsült-normával dolgozik, munkát kap, amelynek ideje 60 perc. Mindenki természetesnek'tartaná, ha-a mi dolgozónk nekilátna, összeszedné minden tudását, hogy ne 60, hanem 55 perc alatt készítse el a munkadarabot. De ez nem olyan egyszerű! Először megiratják a megrendelőlapot, amelyet’a rezsisek alaposan ellenőriznek. Utána a rnüvelettervező meghegyezi ceruzáját és alaposan átgondolt tervet készít. Beleszól a játékba az időelemző is, aki megadja a normát S .ha elővettük volna az órát, már is megállapíthattuk volna, hogy eltelt 30 perc. A ráfordítási idő 50 százaléka tehát jövés-menéssel telik el. Azt már-nem számítjuk, hogy vagy a normásnál, vagy a rezsisnél többen is ácsorognak, igy várni kell. Most jön aztán a javai. Az összes papírokkal a zsebben az üzemlakatos dolgozó nyakába veszi a gyárat, hogy megszerezze az anyagot. Mit mondjunk ehhez? Azt, hogy igen sokba kerül nekünk ez a bürokrácia! A központi anyagraktárnak is beszélhetnek reggeltől estig arról, hogy egyszerűsítsék a munkát. Egyik fülükön be, a másikon ki! Az ekeszere'éshez szükséges különböző anyacsavarok mindig 30—40 mm-el hosszabbak, mint kellene. Le kell fűrészelni, újabb menetet kell vágni bele máskép nem lehet becsavarni. S ez a játék így megy már hetek óta. Ha összeadnánk az időt, .amely sétálással. fürésze- léssel, mérgelődéssel telik el, tetemes mennyiség jönne ki. Ez alatt “senki nem termel, csupán a bürokrácia:. Mindez melegágya a felelőtlenségnek, a pazarlásnak. Ezért készülnek lassan az ekék, emiatt keresnek kevesebbet a munkások. Hiába a szorgos igyekezet, a láthatatlan ellenfél keresztülhúz minden számítást. Röviden még csak annyit: meg kellene állapítani személy szerint, kik ezért a helyzetért a felelősek? Elsősorban az üzemvezetést hibáztatjuk, mert úgy véliük, hogy mindezekről tudnia kellene. S ha eddig nem tudott, most megismerkedhetett a dolgokkal. Várjuk tehát a vizsgálat eredményéről a válaszát. BÍRÓ PÉTER 4 fold meghálálja a jó munkát
