Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-06 / 236. szám

o ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1951. október 6. ILmlékezzünk 1849 október 6­Az aradi vesztőhelyen 105 évvel ezelőtt gyilkolta meg a bosszúvágy­tól őrjöngő Habsburg-reakcio az 1848/49-es dicső magyar szabad­ságharc 13 tábornokát. Az „aradi tizenhárom“’ mártírhalála csak kez­dete volt a kivégzések sorozatának, az ellenforradalom bosszúhadjára­tának, amelynek hosszú évei alatt a legjobb hazafiak ezrei felett Ítél­kezett Haynau vértörvényszéke és megteltek a monarchia várbörtönei. Az ellenforradalmi terror ugyanúgy sújtotta a szabadságharc résztve­vőit, mint mindenki mást. aki nem volt hazaáruló. Gyermekeket bör- tönöztek he, asszonyokat korbácsol- tattak véresre. Grigorov orosz katonai író, aki — mint a cári hadsereg tisztje — részt- vett a 49-es hadjáratban, visszaem­lékezéseiben elmondja, hogy „az oroszok rokonszeiivvel nézték a magyarok küzdelmét, különösen azután, hogy foglyokat ejtettek, akik csaknem gyerekek voltak“1. Kimondja, milyen nagy magyarba­rátság uralkodott az orosz hadse­regben. Buol orosz követ 1849 október 20-án közölte Schwarízenberg her­ceggel, ji monarchia miniszterelnö­kével, hogy az orosz cár „személyes sértésnek’1 veszi az aradi kivégzé­seket, hálátlanságnak a nagy szol­gálat fejében. Schwartzenbcrg vá­laszából —. amelyhez bizalmas le­velet mellékelt Buol személyének szólva — kiderült azonban, hogy a cár csak Görgeyvel kívánt kivételt tenni, a szabadságharc többi veze­tőjével szemben szabad kezet en­gedett az osztrák császárnak. „Úgy látszik — írta Schwarízenberg Buolnak — a cárt hadseregének nagy magyar rokonszenve bírta rá, hogy nyilvánosan tiltakozzék az ellen, amit helyeselt bizalmasan.“1 A herceg-miniszterelnök levele is bizonyítéka annak, milyen mély gyökerei vannak a magyar nép és az orosz nép testvéri együttérzésé­nek,, amely az 1849-es orosz beavat­kozás idején ilyen erővel tudott megnyilatkozni. Guszev kapitány magyarbarát mozgalma a cári hadseregen belül erre a kapcsolatra, a forradalmi magyar néppel való testvéri együtt­érzésre vet éles fényt. És hogy az elnyomott orosz nép Magyarország ra ellen vonultatott katonáinak ezrei­ben milyen mély rokonszenv élt a szabadságharcában árulóitól clbuU- tatott magyar nép iránt, azt legéke­sebben bizonyítja a Schwartzen berg—Buol-féle levélváltás. A ha­talmas cár, aki nem volt különb zsarnok az osztrák császárnál kénytelen volt legalább látszólag védelmébe venni a magyar szabad­ságharc kiszolgáltatott vezetőit a féktelen osztrák bosszúvággyá! szemben hadserege magyarbarát hangulatának hatása alatt. Ugyanakkor, amikor a Habsburg- reakció az orosz hadsereg magyar barát hangulata miatt panaszkodik és efeletti dühében még féktele­nebb bosszúvággyal teszi temetővé az országot, — voltak árulók, akik örültek a szabadságharc bukásá­nak, a nemzetre borult gyászos idő­nek. Áruló főurak és főpapok sorra járultak örvendezve a császár elé, hogy megkapják árulásukért jutal­mukat. Szcitovszky János herceg­prímás hálaadó istentiszteletet tar­tott „a forradalmi háborúnak sze­rencsés megszüntetéséért és az óhajtott szent békének visszaállítá­sáért“. Elődje, Hám János rajongó örömmel írt arról, hogy Ferenc Jó­zsef hordái bevonultak Budára és Pestre. A besúgók és kémek háló­zata elárasztotta az országot, sőt a külföldet is, hogy a szabadságharc emigránsairól jelentéseket adlanak a bécsi rendőrminiszternek, MccsC- rynek s ezek között egész névsora van azoknak a hazaárulóknak, akik maguk vagv utódaik később a poli tika porondján mint ..tisztes nevek' szerepeltek évtizedekig. — addig, amíg végül a magvar nénet a test­véri szovjet nép felszabadította. Ma a Hazafias Népfront zászlaja alatt eggyéforrott magyar nemzet azért is harcol, hogy soha többé árulók el ne orozzák kezéből szabadság vívmányait, a békés fej­lődés lehetőségét, a szocialista jö vöt. Október 6-ra emlékezve még keményebben fogjuk kezünkben munkaeszközeinket, még jobban eggyé kapcsoljuk a nemzetet, hogy szabad hazánk ott járjon az élen- haladó nemzetek között, úgy, mint 1848—49 legdicsőségesebb napjai­ban. Magyar horsnányküídöitség utazóit ! Kémet Demokratikus Köztársaságba A Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre október 5-én magyar kormánykül­döttség utazott Berlinbe. A kül­döttség vezetője Apró Antal, a mi" nisztertanács elnökhelyettese, tagjai: Hív László külkereskedelmi minisz­ter, Szabó János város- és község­gazdálkodási miniszter és Safrankó Emánuel, a Magyar Népköztársaság berlini rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. A magyar kormányküldöttséget a repülőtéren a külügyminisztérium ‘öbb vezető tisztviselíf a, valamint Sepp Schwab, a Német Demokrati­kus Köztársaság budapesti rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete búcsúztatta. (MTI) üdvözlő távira! a csehszlovák hadsereg napja alkalmából Alexej Ccpicka hadseregtábornok, a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének Prága A csehszlovák hadsereg napja alkalmával a magyar néphadsereg minden harcosa és parancsnoka, valamint a magam nevében szívélyes üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek és a baráti csehszlo­vák hadsereg egész személyi állom ányának. Szívből kívánjuk, hogy a c9ehszlovák hadsereg és a magyar nép­hadsereg közötti barátság tovább erősödjék és kívánunk további ki­váló eredményeket a baráti csehsz lovák hadsereg harci és politikai ki­képzésében. Budapest, 1954. évi október hó 6-án. Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság (MTI) honvédelmi minisztere--------- —...--------------------——- ------------------------ . Engedélyezték Németország Szocialista Egységpártjának részvételét a nyugatberlini választásokon Jugoszláv—olasz megegyezés Trieszt kérdésében London (MTI). Hírügynökségi és rádiójelentések szerint Jugoszlávia és Olaszország között megegyezés jött létre Trieszt jövőjéről. Olaszország és Jugoszlávia londoni nagykövete a keddre virra­dó éjszaka parafálta a megegyezést. Az angol rádió úgy értesült, hogy az olasz csapatok várhatóan októ­ber 21-én vonulnak be Trieszt an­gol-amerikai övezetébe. (MTI) 9 svéi? sajtó a Kínai Népköztársaság ENSZ-be!i törvényes jogainak helyreállításáról Stockholm (TASZSZ) A svéd 6ajtó követeli a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogainak hely­reállítását az ENSZ-ben és ugyanak­kor elítéli az Egyesült Államok állás­pontját ebben a kérdésben. A Morgen Tidningen című lap azt írja, hogy „az Egyesült Államok való tényeket sem­mibevevő és esztelen politikája a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-beli jo­gainak helyreállításával szemben esti pán a milliomosok és a. részvényesek érdekeit szolgálja- -A burzsoá Expres­sen ugyancsak elítéli az Egyesült Ál­lamok politikáját. „Teljes képtelenség — írja a Ny Dag —. hogy a nagy Kínát a rég kapitulált és Formoza szigetén jelen­leg csupán az Egyesült ÁUámok tá­mogatásával uralkodó kuominta-ng kormány képviselje aiz ENSZ-ben.” (MTí) fl Francia Szociaiis'a Pártból kizárt képviselők erélyes állásfoglalása Njugat-Kémelország fellegyveizése ellen Francia laipjelentéseW •; szerint a Francia Szocialista Párt-ból EVK- ellenes magatartásuk miatt „megtor­lásként” kizárt vagy páirtmegbizárá­saiktól megfosztott képviselők szerte az országban kampányt indítanak Nyiigat-Németország felfegyverzése elten és a tanácskozások politikája •mellett. így történt ez vasárnap is a basses-alpes-megyei 'idigneí-'ben, aho­vá a megye szocialista pártszerveze­te a helyi tagozatok küldöttgyűlését 'hívta egybe. (MTI) A nyugatberiini szenátus hétfői ülé sén, amelyen a Szociáldemokrata Párt, a Keresztény Demokrata Unió és a Szabad Demokrata Párt nyugatberlini szervezeteinek elnökei is résztvettek, engedélyezte Németország Szocialista Egységpártjának rész.vételét a Nyugat­Berlinben december 5-én tartandó képviselőtestületi választásokon. A reakciós szenátus ugyanakkor fel: szólította Nyugat-Berlin lakosságát, hogy no szavazzon Németország Szó ■ etatista Egységpártjának jelöltjeire. (MTI) Dehler, a Szabad Demokrata Part elnöke javasolta, hogy nyugatnémet kormányküldöttség utazzék Moszkvába Dr Thomas Dehler, a bonni kor mánykoalícióban résztvevő Szabad Demokrata Párt elnöke, a Mainpost“ című würzburgi lapnak hétfőn adott nyilatkozatában javasolta, hogy nyu gatnémet kormányküldöttség, vagy a szövetségi köztársaság politikai vezető személyiségeiből álló más delegáció utazzék Moszkvába és lépjen érintke­zésbe az illetékes szovjet szervekkel Németország újraegyesítése érdekében, Dehler kijelentette: — A bonni kormány beleegyezésével én magam is hajlandó vagyok Mosz­kvába utazni. Tudom, hogy ami Mosz­kvában történik és amit Mószkvában terveznek, fontosabb minden nyugati politikai eseménynél. Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió nem akar harma­dik világháborút. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szervei egy csapásra 547 amerikai ügynököt tartóztattak le Albert Norden államtitkár, a német egység bizottságának titkára Berlinben sajtóértekezleten kijelentette, hogy a Nyugat-Németországban és Nyugat- Berlinben működő amerikai megszálló hatóságok hatalmukkal és a helyzet­tel visszaélve a Német Demokratikus Köztársaság, a népi demokratikus or­szágok és a Szovjetunió elleni kém- és diverziós tevékenységre mozgósít ják a javíthatatlan német fasiszta elemeket. A fasiszta ügynökök központi, irá­nyítását Gehlen voít náci tábornok hírhedt kemszervezete végzi. Norden államtitkár a sajtóértekezle­ten felolvasta Schmidt-Wittmacknak, a bonni parlament volt keresztény- demokrata unióbeli képviselőjének le veiét, amely megerősíti azt az egyéb­ként is közismert tényt, hogy a Geh- len-féle kémszervezetet az amerikai megszálló hatóságok tartják fenn Norden közölte, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság államvédelmi szervei szeptemberben egy csapásra 547 amerikai ügynököt tartóztattak la és ezzel lényegében felszámolták a Gehlen-szervezet ügynöki hálózatát a Német. Demokratikus Köztársaságban, A letartóztatott ügynököktől 29 ame­rikai gyártmányú rádióleadókészülékef koboztak el. Valamennyi letartóztatott ügynök beismerte, hogy a különböző német) elnevezéseket viselő kém- és kártevő- csoportok az Amerikai Egyesült Álla­mok kémszervezetének szolgálatában állnak. (MTI) Termál fürdőnket október hó 1-től heti 3 napon éspedig: péntek, szombat, vasárnap tart­juk üzemben. Miskolci Fürdő Vállalat Mindent gyászba borító, fe­kete lepel borult Bosfon városára. Alig volt férfi, vagy nő, vagy gyer­mek a városban, aki .ne élte volna át saját testében és lelkében halálra marcangolva) mindazt, ami most az állami börtönben történik. A kis charlestowni félszigeten a bör­tön fényárban úszott, a börtönőrök riadtan és idegesen gugol- tak gépfegyvereik mögött. Rendőrök és a hadsereg részérőrki- rendelt lovassági osztagok teljesítettek járőri szolgálatot a börtön falai körül, centiméterről centiméterre; a börtön körüli utcákat detektívek árasztották el. Ezeknek az embereknek sze­mében, . akiknek életformájuk és életcéljuk abban állt, hogy a többi embert: időnkint csordáikba tereljék, mint a barmokat: ezek számára mindaz, ami most itt Bostonban, és az egész vi­lágon történt — a rejtélyek rejtélye volt; a leghalványabb ío- garJmWc Sern volt, mellyel valahogy megmagyarázhatták volna maguknak, hogy miért is érez ekkora részvétet most az egész emberiség ily óriási része a két gyűlölt radikális haláltusája iránt? A hivatalos magyarázat persze az volt, hogy ezeket az embereket a kommunisták egyszerűen felhasználták a kommu­nisták céljaira., viszont oly mély és általános volt a per hatásai, hogy ez a hivatalos magyarázat eleve hatástalan maradt, nem hitte a, kutya se; így hát nem maradt a. nyomában más, mint egy néma kérdés (és a kérdésre nem jött válasz...) azoknak az ajkán, akiknek nem volt belső szükségletük, hogy gyűlölje­nek két hatálraítélt olaszt és állati mohósággal lSvápják vé­güket. Ugyanakkor azoknak aiz embereknek, akik közeli kapcso­latban voltak Sacco és Vanzefti védelmével; ez az utolsó óra körülbelül a poklot jelentette. Hányán tették fel életüket azért, hogy Saccónak és Vanzettinek Bostonban igazságot adjanak: ezt nem lehetne pontosan megmondani, de az egyszer biztos, hegy ha végignézünk minden világrészen, végig az egész föld­kerekségen — akkor száz- és százezer ember tartozik közé­jük. és ezek közül minden egyes ember viselte a maga saját és külön keresztjét ebben az utolsó órában. Ezeknek az embereknek egyike volt a büntetőjog pro­fesszora. Mivel bajtárs volt a bajtársak között, mivel minden­képpen cselekednie kellett valamit, mivel közel keltett lennie azokhoz, akikkel együtt ver a szíve: ismét beállt a tüntetők közé. És menetelt azokban a,- percekben, amelyek még elválasz­tották Nicofa Sacco és Bartolomeo Vanzetti halálától; és míg így múltak a> percek, próbálta teljes egészében megérteni an­nak a drámának értelmét, melynek szereplői közé ő is tartozott. Ö nem oldhatta meg minden problémáját azzal, hogy egysze­rűen és őszintén azonosítja magát Saccóval és Vanzettivel, ahogy ezt megcsinálhatták a munkások, itt Bostonban é? az egész világon. Az ő gondolkodásmódjának és lé!ki berendezé­sének bizonyára sokkal bonyolultabbnak, fekervényesebbnek ás *) Az író két olasz származású munkás — Sacco és Vanzetti vértainúságánaik történetét írta meg e regényében. A mii a körülményeik hasonlósága folytán a Rosetiberg-házas- páf tragédiájára emlékeztet és jelképesen időszerűvé válik. Alábbiakban a regénynek Sacco és Vanzetti kivégzését meg­előző egyik rész’etét közöljük. A könyvet az ünnepi könyvhét ai'^ksähoi- bccséfttefaaK* ‘ki e^fijtíes-é.éldll)3^M®1Jüa __ nehezebben kielégíthetőnek kellett lennie. Ahogy senkinek sem, úgy néki eem adatott meg, hogy meglássa az eljövendő évek panorámáját, nem tudhatta, hogy miféle eserhényék fognak még történni, vagy hogy miféle szerepe lesz majd ezekben az ese­ményekben. De azt aiz igen egyszerű tételt igenis tudta, hogy azok, akik hatalmaskodnak a hatalmasok székeiben, mások, mint az egyszerű emberek, mások, mint a.z elnyomott emberek. És rájött arra is, hogy a hatalom kérdését nem lehet imádság­gal eldönteni — viszont visszariadt azoktól az elkerülhetetlen következtetésektől, amelyekhez ezek a gondolatok .juttatták. Tisztában volt azzal, hogy ha azok a milliók, akik Sacco és Vanzetti szabadságát l^vánták, akár csak itt az Egyesült Álla­mokban, egyetlen nagy összefogásban elinduinana.. nem ve erő a földön, mely ellenállhatna nekik; de közben tudta azt is hogy ezen nagy megmozdulásról való elképzelése távolról sem zavartalan, távolról sem bírja teljes elismerését, — sokkal in­kább sötét félelemérzések és kaotikus balsejtelmek jellemezték. Félelmeinek nem kis részét az a sok egyszerű mun­kásember ébresztette fel benne, akik ott vonultak fel vele a tüntetők menetében. — Vájjon mit éreznek? — kérdezte magától. — Vájjon mire gondolnak? Milyen egykedvű és merev az arcuk! Úgy néz ki mindenik, mintha nem volna bennük 6emmi érzés, pedig épp ellenkez’őleg, bizonyára nincs is más bennük, mint érzés, hi­szen csak rá kell nézni ezekre az aászonyokra, akik karjukon hozták ej a gyermekeiket és ezekre a férfiakra, akiknek arcára van róva minden gyötrelem és a robot minden órája. Kell, hogy valami különleges titka legyen bánatuknak, különbn mi hozta volna őket ide ebbe a gyászmenetbe? Vájjon mi lehet az? Mi jár a fejükben? — És utána még hozzátette: — Különös, de eddig még soha az életben nem törődtem azzal, hogy mit is gondolhatnak ezek az emberek és ezek az asszonyok. De most tudni akarom. Tudni akarom, mi az a különleges kapocs, rjely őket Saccóhoz és Vamzettihez fűzi; tudni akarom, mi az, ami­től félek. Mert az az< igazság, hogy félelmei nemcsak egy forrás­ból táplálkoztak, és nem is egy irányból rémítették. A halál jéghideg és iszonyatos kezét érezte szívén, mikor arra. gondolt, amivel pár percen belül Saccónak és Vanzettinek szembe kell néznie; de egy másik jeges érintést és baljóslatú félelmet is érzett, mikor ezeknek a tüntetőknek merev, komor és haraggal telt arcába nézett. És ilyenkor lehetetlen volt másra gondolnia, mint erre: — Mi lenne, ha ezek imoetfellkelnéneW? Ezek és a többi mil­liók mind, mi lenne, ha ezek felkelnének és azt mondanák, hogy Saccónak és Vanzettinek nem szabad meghalnia? Mi lenne ak­kor? És... hol állok én? Tagadhatatlan, hogy (lelke mélyéig fel volt dúlva. Jóval előbb, még a mai nap folyamán, a védelmi bizottság központi hivatalában a Nemzetközi Munkásvédelem egyik kép- ^5sK8e.-«45ÍítiÉ“-S- feáeztsi gKÍseb-ifcjlíétel5(ej,t, és örvénylő iagaU mait; erről a képviselőről egyébként úgy tudta., hogy kommunista. Magas, csontos, vöröshaju ember volt; lassan beszélt, valamikor favágó volt észak­nyugaton, eredetileg szocialista, prog­rammal jutott mandátumhoz, de né­hány évvel később az újonnan alakult baloldali szocialista vagy, kommunista párt első megalapítói közé tartozóit. Ebből nem is csinált titkot és részben ez volt az oka, hogy a büntetőjog pro­fesszora még a koraesti órákban felkereste és kiöntötte előtte határtalan kétségbeesését. — És most meg fognak halni, és nincs többé remény. — Ameddig idő. van, remény is. van — válaszolta a kom­munista. — Ilyen konyhai bölcseségekkel vigasztalódjunk? — mond­ta keserű hangon a professzor. — Ott voltam a börtönben, on­nan jövök. Ez a vég; és ez a vég épp oly reménytelen, mint amilyen reménytelen volt » kezdet. Halálos beteg vagyok. Tu- dom, hogy ez a két ember ártatlan és mégis meg kell halmok. Velük hal meg minden hitem az emberi tisztességben. — Könnyen halnak meg a hitei — mondta a kommu­nista. — Ez csak a lecke, amit megtanult, de nem egész másra tanít-e bennünket a realitás? Én sohase vitattam még meg a dolgokat a ma.gafajta emberekkel. Azt tudtam, hogy maguk mindenütt jelen vannak, ahol csak szó van erről a perről; nem egyszer valóban csodáltam azt az energiát és azt az önzetlen­séget, amellyel maguk dolgoztak. Egy pillanatig sem volnék hajlandó levörösözni embereket, ahogy mások nagyon is haj­landók, mivel a maga módján nekem épp oly elemi szükség­letem, hogy olyan világban éljek, melyben az igazságé az első és az utolsó szó, mint bárki másnak. Épp ezért dolgoztam együtt magukkal. De ez a mostani állásfoglalás dühít engem. Mi ez a hit a dolgozó népben? Hol van ez a dolgozó nép.-Ő abba,n persze, tökéletesen megegyezünk, hogy Saccót és Van­zettit azért kötözik a villanyszékbe, mert munkások, mert ba­szok, mert kommunisták, mert agitátorok — mert kell égy bűn-, bak, kell az elrettentő példa. De hol van a maga „dolgozó né­pe”? A Szakszervezeti Szövetség nem csinál semmit és a nagy szakszervezeti vezérek otthon csücsülnek — még csak a. tünte­tők közé sem álltak. Es a maga dolgozói? Azok hol vannak? — Mindenütt. — Gondolja., hogy ez válasz? — Igen,ebben a. pillanatban: az. Miért? Maga mit képzel? Hogy a dolgozók most rohamot indítanak a börtön elten és ki­szabadítják Saccót és Vanzettit? Nem. Nem így mennek a dol­gok, ez csak egy pár kótyagos és romantikus fráter álmaiban van így. Saccót és Vanzettit megölhetik; elvégre Albert Par­son t is megölték. Tom Mooney is börtönben van és lesznek még bőven mások is, de nem örökké. Egy oka van, hogy ilyen vágóhídi módszerekkel dolgoznak: félnek tőlünk. És jól tud­ják, hogy nem tűnjük örökké ezeket a dolgokat. — Ki nem tűri? A kommunisták? — Nem. Nem a kommunisták. A dolgozó nép. És. azok, akik most Saccót és Vanzettit meggyilkolják, csak azért gyű* Ml* 9 Itornimmistákat, mert egybeforrtak a dolgozó néppel; j AMERIKAI LEGENDA*»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom