Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-28 / 255. szám

ÉSZAKMGYlBORSZJffi A második békekölcsön gyorsllstája Ezentúl is szigorúan járjanak el a lógósokkal, csalók­kal, pazarlókkal szemben az alberttelepi bányászok ^ Egy tsz tanácstag munkája ^ AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 255. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 október 28, csütörtök Minden erővel biztosítsuk a téti taharmánykészletet k z állattenyésztés fejlesztésének fontos feltétele, hogy a tél •Beállta előtt biztosítsuk a szükséges hakarmánykészletet. Régi és általá­nos tapasztalat megyénkben, hogy az állatok terméikhozama a téli hóna­pokban jelentősen csökken. Ezt azonban megakadályozhatjuk, ha alaposan felkészülünk a télre. He­lyes, ha minden gazda számbaveszi takarmánykészletét és 5 dej ében gon­doskodik arról, hogy az állatokat jó­minőségű takarmánnyal egyenlete­sen ellássa. Igen fontos követel­mény ez különösen a növendék-álla­tok egészséges fejlődéséhez és a te­hénállomány tejtermelésének fenn­tartáséihoz. Felbecsülhetetlen az a haszon, amelyet: az állattenyésztés hajt. A gazda egész éven ét pénzelhet a bő­ven tejelő tehén hasznából, s a szántóföld is akkor ad csak igazán nagy termést, ha a gazdaságból nem hiányzik a szarvasmarha. Szarvas- marhaállományunk azonban nem növekszik eléggé, különösen kevés a tehenek száma. Emellett a lehetősé­gekhez képest nagyon alacsony a tejhozam is, amire nincs más ma­gyarázat mint az, hogy sok gazda­ságiban rosszul takarmányozzáik és rosszul gondozzák a szarvasmarhá­kat. Az eredményes szarvasmarha­tenyésztésihez elengedhetetlenül szük­séges a takarmánybázis biztosítása. Sok és jó takarmány nélkül nincs állattenyésztés! Igaz az a régi szólás- mondás, hogy: „szájáról szép a jó­szág”, vagy „szájáról fejik a tehe­net". Ha van elegendő jóminőségű takarmány, akkor lesz elegendő tej, hás és zsír. De ha csak tengődnek az állatök, hacsak éppen átvészelik a telet, abból sem a gazdának, sem nz országnak nincs haszna. , T gén fontos kérdés: miként • gyarapítsuk takarmánykész- (ötünket? Sókan már nyáron a jó gazda elő­relátásával gyűjtötték télire a takar­mányt. Gondosan betakarították a pillangósokat, a szálas-takarmányo­kat. Ősszel is igen nagy lehetősé­günk van a takarmányalap növelé­sére. Jó a kukorica és takarmány­répatermésünk, mindkettő értékes takarmány, ha idejében betakarít­juk. a kukoricaszár különösen ak­kor igazán értékes takarmány, ha törés után azonnal levágjuk és ké­vékbe kötve, betakarítjuk. Mindenki emlékszik még az 1952-es aszályos év következményeire, ami­kor takarmányhiány miatt erősen lecsökkent az állatok hozama és sok állat el is pusztult. Hogy ez többé né ismétlődjék meg, minden állami gazdaságnak, termelőszövetkezetnek és egyénileg dolgozó parasztnak kö­telessége — és saját érdeke! — hogy elegendő takarmányt tároljon előre nem látható esetekre is! A lehető­ség megvan rá, fontos azonban, hogy mindenütt jól szervezzék meg a be­takarított takarmány tárolását. A takarmányalap növelésének leg­** alkalmasabb módja most a siló- zás. Államunk nagy gondot fordít arra, hogy az állami gazdaságokban, a - termelőszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban egyre több beton, +égla vagy árok silót építse­nek. A kormányprogram szellemé­ben államunk a tavalyihoz hason­lóan az idén is jelentős kedvezményt adott a dolgozó parasztoknak a siló- építéshez. Számos helyen éltek is a lehetőséggel. Most van itt a silózás ideje. Minél többet silózunk, annál olcsóbban tarthatjuk el az állatokat, annál több állatot nevelhetünk és hizlalhatunk. Ezért ajánlatos min­den gazdaságban állatonként leg­alább 5—7 köbméter takarmányt si­lózni. A jó silótakarmány kiválóan alkalmas az állatok hizlalására is. 4 kiló jó silótakarmány egy kiló ab­rak tápértékével egyenlő. Termelő- szövetkezeteink is sokkal /jobban fejleszthetik a közös állatállományt, ha elegendő silótakarmányt tárol­nak. A tiszabábolnai Rákóczi tsz-toen 500 köbméter, a hejőpapi Petőfi tsz- foen pedig 200 köbméter silót készí­tettek már. A termelőszövetkezetek pérzjövedelme nagyrészt az állatte­nyésztés hozamából származik. A fejlett állattenyésztést folytató tsz ekben a tagoknak kiosztott pénz na­gyobbik része az állati termékek eladásából folyik be, mint a hejő­bábai Haladó, a karcsai Dózsa, a szentistváni Béke tsz-ben is. Ha ter­melőszövetkezeteink most iól meg­szervezik a takarmányaiap biztosí­tását. tovább növelhetik a közös ál­latállomány hozamából származó jö­vedelmet. A gépállomások igen fontos fel­adata, hogy segítsenek a termelő- szövetkezeteknek és egyénileg dol­gozó parasztoknak a silókészítésben. Nagyon fontos a gépek alapos ki­használása. Ugyancsak fontos teen­dője az állattenyésztő állomásoknak is. hogy sokkal jobban szorgalmaz­zák a télire való felkészülést. A DISZ-fiatalok szintén nagv segítséget nyújtanak a ta­karmányalap növeléséhez. Megvénk- bői több mint 20 DTSZ-brigád ne­vezett be az országos silózásl ver­senybe. A kezdeti eredmények már megvannak, a megyaszói Kossuth tsz-ben és a hejőpapi Petőfi tsz-ben már többszáz köbméter silót készí­tettek a fiatalok, De nemcsak az. a fontos, hogy be­takarítsuk a takarmányt. Régi sza­bály, hogy amit egyszer betakarí­tottunk, ami már kazalban, vagy si­lógödörben van: chhoz a takarmány­hoz csak akkor nyúljunk, ha a föl­deken már nincs takarmányozásra alkalmas növény. Persze sok helyütt megfeledkeznek erről, kényelmesebb a készből etetni. Az ilyen kényelem azonban hamar megbosszulja magát: éppen akkor lesz kevesebb takar­mány, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ezért az a gazda cselek­szik helyesen, aki az eddig begyűj­tött takarmányt a téli hónapokra tartogatja, most pedig kihasznál minden lehetőséget az állatok ta­karmányozására. A téli takarmányo­zás idejét rövidítjük azzal is, ha most minél több őszi keveréket ete­tünk. ' ’ • A tél beállta előtt feltétlenül vizs­gáljuk át szálastakarmánykazlain- kat. Jól hefedtük-e? Nincs-e kitéve az őszi és a téli csapadék kártékony hatásának? A beézott takarmány megromlik, megpenészesedik és tápértékét elveszti. A takármánybázist minden gaz. daságnak saját magának kell megteremtenie. Helytelenül okosko­dik az állami gazdasági, vagy ter­melőszövetkezeti vezető, aki arra számít, hogy majd központi készlet­ből biztosítják az állatállomány téli ellátását, s ezért pazarolja a takar­mányt, elmulasztja a lehetőségek kihasználását. Az őszí szántás-veté­sen kívül most legfontosabb feladata minden mezőgazdasági dolgozónak: a télire való alapos felkészülés, az állatállomány ellátása bőséges ta­karmánnyal. Csak így lesz több ál­latunk, csak így lesz magasabb az állatok hozama, s így lesz kenye­rünk mellé — elegendő hús, zsír, téi és vaj. Az ózdi marlinászbrigádok új sikerei Az ózdi martinászok kedden reggelre minden adagot az előirány- zott program szerint csapoltak le. Mennyiségi tervüket kiváló minői ségben, 102.5 százalékra teljesítették. A kemencék napi versenyében ezen a napon a VIII. számú ifi-kemence martinászai kerültek az élre, 144.4 százalékkal, s ezzel megszerezték az első helyet a havi verseny-» ben is. Második helyre a VII. számú kemence olvasztárbrigádjai ke- rültek 141.9 százalékkal. A harmadik helyen a III. számú kemence kollektívája áll. Négy adag lecsapolásával, 125.8 százalékra teljesítet» íék napi tervüket. A martinász-brigádok versenyében a VI. számú kemencénél dől-» gozó Tóth Géza ifi brigádja ragadta magához az elsőséget, Blahut Ist­ván acélgyártó irányításával 148.5 százalékot ért el. Az ózdi martinász- brigádok most azért versenyeznek, hogy ki csapolja a legtöbb program» szerű adagot? ) . i A diósgyőri henger essek 120 tonna acélt adtak terven felül Pázmány László, az Ózdi Ko­hászati Üzemek sztahánovista hengerész DISZ-brigád vezető­je október havi tervét 27-ig 100.7 százalékra teljesítette. Már 11 ton­na acélt hengerelt terven felül. No­vember 7 tiszteletére vállalta, hogy a 0.37 százalékos megtűrt selejtet 0.31 százalékra szorítja le. A selej­tet 0.07 százalékra csökkentette, s ezzel 4140 forintot takarított meg. A diósgyőri durvahengerde dolgo­zói újabb győzelmet arattak, októ­ber 26-án 120 tonna acélt henge­reltek terven felül. A terv túltel­jesítésében a gerendasoron dolgozó Czakó Ferenc hengerész brigádja érte el a legszebb eredményt. Egy műszakra eső tervét 168 százalék­ra teljesítette. Szatmári János hen­gerészbrigádja ugyancsak a geren­dasoron 151.4 százalékra teljesítetté tervét, így a brigádok közötti ver» senyben a második helyre került: A finomhengerde dolgozói 103.1 százalékra teljesítették tervüket« Kimagasló eredményt ért el Berez- nai György hengerészbrigádjai amely 140.1 százalékra teljesítette előírását: FILE ÉVA! Bányász fiatalok ! Vegyetek példát a herbolyai és a sajószentpéteri ifjúsági brigádokról Herbolyán V. Tóth József DISZ- brigádja nemrég nyerte el a DISZ megyei bizottság vándorzászlaját. A brigád rendszeresen túlteljesííi tervét, jelenleg 130 százaléknál tart. Tagjai az adósság törleszté­séből bányászfiatalokhoz méltóan veszik ki részüket. 1800 tonna sze­net vállaltak terven felül és ebből már 500 tonnát teljesítettek. Vál­lalásuk határidejét megrövidítet­ték és megígérték, hogy november 7-re teljesítik az 1800 tonnát. Újabb 'ifjúsági frontbrigádot szer­veznek. melynek -vezetőjét a meg­levő brigádokból nevelik ki. v Marton János, Bregus Ferenc, Takács László ifi brigádjai szintén kitünően /“ - dolgoznak. Káposzta István és Káposzta Lajos, vala­mint Lovass László brigádjának tagjai is a széncsata igazi hősei. Nagy László frontaknász a brigád legjobb segítője. A sajószentpéteri ifibrigád mun­kája szintén igen eredményes. Aghán Béla ifi frontbrigádja, va­lamint Szőlőssi István brigádja ál­landóan tartják a 130 százalékot. Ezek a példák azt mutatják, hogy az ifjúsági brigádok egyrésze bá­nyászbecsülettel helytáll a terv teljesítésében, az adósság törlesz­tésében. Kövessék példájukat a miskolci járás ifjúsági frontbrigádjai. Járási DISZ bizottság. Beváltották Ígéretüket Tiszaladány dolgozó parasztjai eU határozták, hogy november 7 tisz­teletére határidő előtt befejezik vá őszi kalászosok vetését. A szót tett követte, s az egész községben befe-' jezték már a vetést; kenyérgabona vetéstervüket 117 százalékra telje­sítették. Tudatában vannak, hogy csak jó munkájukkal érhetik el« hogy jövőre gazdagabb termést ta­karítsanak be. A község határában» már mindenfelé zöldéinek a veté­sek. Eredményes munkájukat close» gítette, hogy idejében elvégezték ä tarlóhántást, tiszták voltak a földek^ gyorsan haladt a munka. Példája» kát követik Tiszatardos dolgozói ist akik szintén 107 százalékra teljesí­tették kenyérgabona vetéstervüket: Élen a beadásban Sárospatakon több olyan dolgozó paraszt van, aki már egész évi ser­tésbeadásának eleget tett. Id. Balogh István orrként vállalta, hogy 1955 januárban beadja a hízott sertést. Példáját követte Becskeházi Pál és Tóth Béla dolgozó paraszt is. A sá­rospataki dolgozó parasztok az őszi munkák idejében való elvégzése mellett állampolgári kötelezettsé­gükről sem feledkeznek meg; Zöldéi az őszi búza a gönci tsz földjén Ä gönci Rákóczi tsz földjén a ta­karmányrépát már betakarítottuk, a cukorrépát kiástuk. Már csak a beszállítás van hátra. Termelőszö­vetkezetünk földjén már zöldéi a? őszi búza. A csoport bebizonyította az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy lehet szárazba is vetni. Most már nincs gondunk az őszi búzára. Nem így áll a helyzet azonban az Uj Ba­rázda tsz-nél, ahol nemcsak az őszi vetéssel, de a betakarítással Is el­maradtak. Még csak most szedik a krumplit, s a répa is hátra van. Aa a hiba náluk, hogy a munkába nem vonták be a családtagokat; Mini- lünk a családtagok szorgalmasan iparkodtak a betakarításnál. Ezt kell tenni az Uj Barázdának is, hogy; be tudják hozni lemaradásukat; FEHÉR FERENCI Gönc; A tiszta szobában ülünk és beszélget tünk Sike Józseffel, a messzi környéken is­mert híres gazdával, Taktakenéz tanácstag­jelöltjével. Országos dolgokról, a nagy nemzeti összefogásról, a népfrontról beszélgetünk, meg a faluról is, arról, hogyan lesznek a most kiter­velt országos ügyek a falu ügyévé. Mit vár, mit kap és mit ad Taktakenéz ahhoz, ami most for­rong, ébredezik, keletkezik országszerte? Még friss élmény számára a pesti, történelmi jelentő­ségű kongresszus, még újak, de már a maga nyelvére, észjárására, helyzetére átformáltak az ott hallott gondolatok. — A legjobb és az én számomra különösen megnyugtató az volt — mondja —, hogy meny­nyire látják az ország vezetői a mezőgazdaság jelentőségét, mennyire megbecsülik a paraszt- embert. Ezt fogom legelőbb mindenkinek elmon­dani. Az én gondolataimat mondta el Veres Pé­ter is, amikor arról beszélt, hogy a föld szere­tőiére kell a népet nevelni, arra, hogy ne akar­ják otthagyni az életet adó rögöt. Ki hallott már olyan, hogy parasztember kézzel-lábbal szaba­dulni igyekezzék a földjétől! Aztán arról beszél, hogy Taktakenézen sincsenek az emberek eléggé odanőve a földjük­höz. Nem szeretik úgy, ahogy kellene, nem tud­nak még mindig megfelelően gazdálkodni. S ez nagy baj. Nevelni, tanítani kell az embereket a földművelésre, a mezőgazdaság tudományának értésére, a munka becsületére. A népfront olva­sóköreiben, gazdaköreiben jó alkalom lesz atra, hogy ebben a szellemben neveljék, tanítsák az embereketi Igen sok beszélgetést nevelés kell .............................................................................................. iMMMIimi TAKTÄKENEZ JELÖLTJE | ................................................................................. ehhez, pipaszó mellett, mindenféle formaság nélkül. Vita kell és meggyőzés — főleg sok vita, mert csak így kristályosodnak ki a helyes néze­tek, vélemények. Az is a népfrontra vár a faluban, hogy meg­teremtse a kulturéletet, aminek még csak a nyo­mai vannak meg itt. Hat tanító van a község­ben, önfeláldozóan, hozzáértéssel tevékenyked­nek, de a falu mégis olyan, amilyenre azt mondják, hogy az isten hátamögött fekszik. Sürgették, kérték az autóbuszt, de hiába. önmagába visszatérő görbe ez az ügy. Az emberek követelik az autóbuszt, mert 9 kilomé­terre esik a legközelebbi vasútállomás, s néme­lyik falubelinek kétnaponkint, naponkint kell gyalogszerrel megtenni a 18 kilométert, ami iga­zán nem gyerekjáték. Odafönt meg azt mond­ják, hogy amikor a falu élenjár a begyűjtésben, s a mezőgazdasági munkában, akkor majd kap beruházást. Az emberek viszont arra várnak, hogy megkapják a buszt, pénzt utaljanak ki a kulturházhoz, kutat fúrjanak — amire nagy szükség is van. Dehát valahol csak meg kell szakítani a bűvös kört! Ugylátszik van is ez- irányban törekvés. A falu 12 ezer forintot ka­pott a kulturházra, nemsokára készen is lesz. A beadással most már elég jól állnak, legalább is terményből. A zsírral, hússal sem lesz hiba, a baromfival, tojással azonban elmaradtak. A ta­nácsnak itt még akad tennivalója, s majd cse­lekszik is; ahol lehet jó szóval, s ha szükséges, kemény kézzel érvényt szerez a törvénynekt A taktakenéziek bizalma is mindinkább a kormány, a párt felé fordul. S ez nagyon, nagyon fontos. Talán a legfontosabb, mert bizalom nélkül hiába minden okos intézkedést hiába a jóakarat. De Sike József úgy látja, a bi- zalom most már kezd megszilárdulni, mert erői sitik az adókedvezmények, a jobb szerződési le-< hetőségek, s az, hogy a nép látja, van lehető- ség a boldogulásra, csak helyes gazdálkodást észszerűen megszervezett munka kell hozzád Igen, sok-sok munka, ami azonban kifizetődifi* vuümölcsözik, jólétet, szebb, értelmesebb, gon­doktól mentes életet hoz. Tegyük hozzá, hogy Sike József maga is na­gyon sokat munkálkodik azon, hogy az állam iránti hűség szelleme, a munka szeretete kivi­ruljon. Nemcsak szóval tesz sokat — hiszen a szó hacsak magában hangzik el, tett nélkül csak puffogó közhely —, hanem azzal is, hogy évek óta egy deka adóssága sincs; hogy hat vagon cukorrépát termelt két katasztrális holdon; hogy 10 hold földön idegen munkaerő nélkül gazdál­kodik, kilenc gyermeket nevel, s nem él rosz- szul. Mindezt munkával, sok-sok munkával éri el. Ezért olyan köztiszteletben álló ember Sike József, ezért fordulnak hozzá tanácsért ősz- becsavarodott hajú öreg gazdák is. Okos sza­váért, emberségéért, példamutató kötelességtel­jesítéséért jelöli őt tanácstagnak Taktakenéz dolgozó népei SÁNDOR LÁSZLÓ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom