Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-26 / 228. szám
6 SSZAKMÄGYÄRORSZAl Vasárnap, 1954. szeptember 20. AISZONYOKNAK_ GYERMEKEKNEK Használjunk pirositót vagy nem? A szépség fogalma hely, idő és országok szerint változik. Mi a sima bőrt, az ép fogakat tartjuk szépnek. A négerek díszítő sebhelyekkel akadályozzák meg a bőr simaságát. A régi kínai nők feketére festették, kiráspo- lyozták fogaikat, lábukat elnyomorították. Ki ne hallott volna a tányérajkú vad törzsekről, ahol a szépség netovábbja az a leányzó, akinek orcáját a legvastagabb tányérajak díszíti. (Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy mi, a XX. század modern gyermekei, csak a fülünket íúratjuk át, hogy oda színes köveket, díszfi- tyegőket helyezzünk.) Sok vita van manapság arról, kell-e a nőknek festeniük magukat? Az asszonyok nagy részének véleménye az, hogy amit nem kapunk meg a természettől, vagy amit a foglalkozási ártalmak nap mint nap levonnak szépségükből, azt helyes kozmetikával, arcápolással, kevés festékkel kell visszaszerezni. Sokan az arcfestés ellen foglalnak állást. Nem találkoztam azonban még olyannal, akinek ne tetszett volna a jóizlés határain belül, feltűnés nélkül használt arc- vagy szájfestés. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a festék kétélű fegyver. Amennyit tud használni, — helyes kezeléssel — ugyanannyit árt túlzás esetén. Rossz ránézni a 18 éves kislányra, aki üde, piros ajkaira víz- befnllt hullákra emlékeztető kékeslila mázolmányt rak. Vagy ugye. milyen komikusak a tisztes nagymamák téglavörös ajkai? Vigyázat, nem kell a nőknek az állami hirdetővállalatot személyesen képviselniük. No legyen arcukon, szájukon a festéküzlet, ruhájukon az illatszertár teljes kollekciója. Legyenek üdék, szépek, feltünés- nélküliek. Úgy ápolják, gondozzák bőrüket, hogy az természetesnek hasson. (Sz. L.) A mesterségek színei Gianni Rodari meeekönyvéből Ismered a mesterségek színeitt Fehér ruhában — ki lehet ez itt? Hajnalban kel, mint a madarak. Hajához fehér liszt pora tapad. Kiflit sül, zsemlyét, puha kenyeret Ö a pék, ügye, te is szereted? Vidáman fütyül az utcasoron. Arca, ruhája csupa korom. Kisujja hegye is fekete. Fehér a foga, s a két szeme: , A kéményseprő, ne féljünk tőle. Megmosakszik és fehér lesz bőre. Hosszú létrája messziről látszik, Hullája szivőrványszinekben játszik, Szerszáma vödör és meszelő. Találd ki gyorsan, ki lehet ő: Jóbarátunk a szobafestő. Szerszámot forgat két erős keze. Hogy szép legyen mindenki élete. Vidáman játsszon sok kis gyerek. Ne bántsátok őket, rossz emberek. Olajtól foltos keze, ruhája. Szeresd a munkást nézz fel rdjat MÁSZÓ HELY Főtt marhahúshoz való mártások Kapormáriás. Hozzávalók: 4 deka zsír, 1 deka só, 2.5 deka cukor, 6 deka liszt, fél csomag kapor, 2 deka hagyma, 1 cl. ecet, vagy negyed citrom, 1 dl. tejfel, 8 dl. csontié. A friss kaprot megtisztítjuk, lemos, suk és apróra összevágjuk. Zsírból és lisztből világos rántást, készítünk, az apróra vágott hagymát és az össze vágott kapor felét beletesszük, 3 dl. kifőzött csontlével felengedjük, cukorral, sóval, ecettel vagy citromlé vei ízesítjük és 20 percig főni hagyjuk. Szőrszitán átszűrjük, majd az összevágott kapor másik felét és a tejfelt hozzáadjuk, ezzel mégegyszer felforraljuk ős habverővel simára keverjük. Hagymamártás. Hozzávalók: 4 deka zsír, 1 deka só, 1 g. törött bors, 6 deka liszt, 10 deka hagyma, 4 deka cukor, 2 cl. ecet. 2.5 dl. csontié. A cukrot zsírban megpirítjuk, majd a lisztet hozzákeverve, barna rántást készítünk. Közben a hagymát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk; és beletesszük a barna rántásba. Meg-, keverjük és addig pirítjuk, amig n hagyma is kissé megpirul. Ekkor csontlével felengedjük, elkeverjük, sóval, törött borssal, ecettel Ízesítjük és időnként megkeverve, 20 percig főzzük. Áttörjük, habverővel simára keverjük és forrón tálaljuk. (Lehet kevés tejfelt is belekeverni.) Almamártás. Hozzávalók: 35 deka alma, 6 deka liszt, fél darab citrom, 1.5 dl. tejfel, 5 deka cukor, 3 deka vaj, fél deka só, 1 db. szegfűszeg, 2 dl. tej, 5 deka cukor. Az almát meghámozzuk, magját és magházát eltávolítjuk, apró kockákra összevágjuk. A cukorral, szegfűszeggel, tejjel feltesszük főni, megsózzuk és kevés citromhéjat teszünk bele, néhány percig forraljuk. Közben a vajból és lisztből világos rántást készítünk, ezzel berántjuk, hozzáad- jnk a tejfelt, végül a citromlével íze-i sítjük. Simára keverjük és mégegyszer felfőzzük. TUDOD-E PAJTÁS? Van-e fal levegőből ? Miért használunk télen kettős ablaépült ház sokkal melegebb, mint a tömör téglából épült, mert félig levegőből „épült“. Ha a csecsemő már mászni, vagy kúszni kezd, kiesi neki a gurulóka. Má3zóhelyet kell számára készíteni. Erre a célra kerítsünk el a szobában minél nagyobb részt: például egy sár kot, ahol a mászóhely két oldala fal, harmadik oldala szekrény, vagy más bútor, negyedik oldala a gurúlóka rá- esa, amelyet erre a célra szétnyitha tunk. Ha guruióka nem volt, megte szí egy deszka is, csak ne legyen szálkás. A padlót fedjük le rongyaw- nyeggel, vagy valamilyen más mosható, vastag anyaggal. Szorítsuk le a négy sarkát, mert különben felszedi a gyerek. Ha a padló parkettás és nem szálkás, nem kell feltétlenül lefedni. A mászóhelyet tartsuk mindig tisztán, súroljuk fel a padlót, mossuk ki a rongyszőnyeget, mielőtt használnánk és ne lépjünk rá többé. Ha mégis be kell lépnünk, vegyük le cipőnket. A padlón igen sok kórokozó van, ezért soha ne tegyük le oda a csecsemőt, ahol utcai cipővel járunk. Aki dolgozik: munkájából él. De a gazdag csak hízik és henyél. Sanyargatja a szegényt naphosszat: Az ö mestersége a legpiszkosabb. Fordította: Gyenes István RECEPT KUGLÖF Hozzávalók: 28 dkg liszt, 1 és fél deka élesztő, 4 dl. tej, 3 db tojás, 6 dkg vaj, 8 dkg cukor, egynegyed citrom, 3 dkg mazsola, csipetnyi só, 3 dkg morzsa. 1.5 dkg élesztővel, 8 dkg lisztből, 2 dkg porcukorral, 1.5 dl langyos tejjel kovászt készítünk és félórán át keini hagyjuk. A vajat habosra keverjük a 6 dkg porcukorral és 3 tojás sárgájával. Kanállal hozzákeverjük a kovászt, lisztet, a szükséges mennyiségű langyos tejet, reszelt citrom héját és a mazsolát. Kanállal jól kidolgozzuk, amíg hólyagos nem lesz. Ruhával letakarjuk és egy órát kelesztjük. A formát vajjal jól kikenjük, finomra szitált morzsával behintjük, a tésztát betöltve, még egy félóráig kelesztjük és mérsékelt tűznél kisütjük. Utána azonnal kiborítjuk lisztezett deszkára, vagy szitára. kokat? Azért, hogy az üvegtáblák között „levegöfal" legyen. A ,,levegő fal" a melegnek legmegbízhatóbb őre. Nem engedi ki a meleget a szobából. A tudósok már azt is tudják, hogy a „levegőfal“ sokkal jobban tartja a meleget, mint a téglafal. Újabban azért használnak az építkezéshez lyu kacsos téglát. A lyukacsos téglából Mitől likacsos a sajt? Ha a túrót hosszabb időn át tartjuk a pincében, végül is sajtot készíthetünk belőle. A sajt likacsai, akárcsak a kenyéré, á szénsavtól származnak. A szénsavat a gombák termelik. A gombák, akár a kenyértész, tába, akár a tejbe, vagy túróba ke-, rülnek, mindenütt szénsavat termel, nek. Találd ki pajtás! 1. Magunk elé, vagy magunk mögé kell a lámpát állítani ahhoz, hogy este meglássuk magunkat a tükörben? 2. Az Északi Sark közelében, a jégmezőkön sarkutazók haladtak korcsolyával. Egy idő múlva azt tapasztalták, hogy a korcsolyák nem csúsznak tovább. Mit kellett tenniök, hogy korcsolyán mehessenek tovább? 3. A forró vízzel töltött alumínium lábast miért érezzük forróbbnak, mint a zománcozottat? 4. Miért törli le rosszul az asztalt a zsíros törlőrongy? Multheti rejtvényünk helyes megfejtése: 1. Ilyen a darázs feje erős nagyításban. 2. Az indításnál hét gőzös van útban. Naponként két gőzössel találkozunk és az egész út alatt tizenhárommal. A tizennegyedik akkor érkezik a kikötőbe, amikor indulunk és a tizenötödik akkor hagyja el a másik kikötőt, amikor odaérkezünk, 3. 12.111. 4. Az egyenlítőnél. Sportfelszerelések, tornaruhák, sportruházati cikkek nagy választékban kaphatók az Országos Kul- túrcikk Kiskereskedelmi Vállalat Miskolc, Hunyadi u. 15. sz. alatti sportboltjában. (Volt közületeket ellátó sportbolt.) *==*!^ MÉGIS HIVATTAK ■unuudiiHiiniHiMitiiiiiiiiiiiiutiuiiiiuiimiiK'iiii^iiiiitiiiiiimiiiiuiiiiHiiitniiimiiiinttiiiiiimiimminiiiiiiiiiudiiiiiimuiiiiiiiuiiniiiiiiiiiimiiiiiR Pjotr Vasziljevics mintha csak a vesztét érezte volna: ezen a reggelen egyre-másra az itókán járt az esze. Néhányszor meg is próbálkozott, hogy valami okkal-móddal kiszabaduljon a házból, de a harmincéves házasság alatt kifinomult hitvesi éberség mindannyiszor megakadályozta szándékában; Anna Akimovna egy pillanatra sem vette le bogárfekete szemét élete párjáról, s alig hogy a sapkájáért nyúlt az öreg, fagyosan megkérdezte: — Hova mégy, Petrusa? — Gombot veszek Gorodkin ruhájához. Tudod, milyen bakafántos- kodó ember?! — De hiszen az hozott neked gombot! — Hogy milyen eszed van neked, hallod, az már mégis csak spk !... ... Ha az a dalköltó Gorodkin nincs, aki most hirtelen betoppant a nadrágjáért, talán nem is sikerült volna aznap kisiklani az öregnek Anna Akimovna kezei közül. Azt hitte az öregasszony, hogy a házsár- tos ügyfél soká elbajlódik majd a próbálgatással, s addig ó legalább elszalad a pékhez. Ám máskép sült el a dolog, mert Gorodkin éppen egy új énekszám bemutatójára sietett, s így alig 10 percet töltött Pjotr Vasziljeviesnál Amikor Gorodkin eltűnt, Pjotr Vasziljevics bezárta az ajtót, a kulcsot a szokásos helyre tette... és elosont. Anna Akimovna, visszatérvén a péktől, már csak a szomorú tényt konstatálhatta — elkésett. Kedveszegetten tett-vett a konyhában, ám egyszerre csak kopogtattak az ajtón. Egy rokonszenves arcú, ismeretlen fiatal lány lépett be és hivatalos hangon Pjotr Vasziljevics Nyeszte- rov nyugdíjas szabómester után érdeklődött. — Nincs itthon a férjem! — mondta neki Anna Akimovna kissé ijedten. — Minek kellene ő magának? A lány elmosolyodott. — Nem nekem kell Pjotr Vasziljevics. A miniszternek van rá szüksége! — ezzel átadott Anna Akimov- nának egy szép, vaskos borítékot. Az öregasszony megtörölte kezét a kötényébe, tiszteletteljesen és olyan gyengéden, mintha egy tojásból éppen kibújt kiscsirkét venne a keiébe, megfogta, s zavartan, kissé Ijedt ábrázattal felbontotta. Egy írás volt a borítékban, amely (utói szólt, hogy a miniszter arra kéri Pjotr Vasziljevics Nyeszterovot, hogy jelenjék meg ma az öreg szabómesterek termelési értekezletén. Anna Akimovna még nagyobb zavarba esett, arcán almanagyságú vörös foltok égtek. Pjotr Vasziljevics visszatértére több mint három óra hosszat várt a kedves oldalbordája. Alighogy belépett az ajtón az öreg, Anna Akimovna rögtön látta, hogy a minisztériumi vizitációra gondolni sem lehet. Bizonytalan léptekkel beljebb jött Pjotr Vasziljevics, megcélozta az ágyat, aztán leülvén, zavartan nézett a haragosan hallgató Anna Akimovnára és gonoszkás nevetéssel mondta, vigvázóan formálgatva a szót: — Meg is látszik rajta, hogy az ön nadrágja divatszabóságban készült, kedves polgártárs, mert úgy áll az magán, bocsánat a kifejezésért, akár valami halotton. — Miféle polgártársról beszélsz, te? — szólt rá mérgesen az asszony. — Jobb lesz, ha lefekszel. — Ha ittam is egy kicsit ma, azért tudom, mit beszélek — felelt Pjotr Vasziljevics önérzetesen. — Értem én a férfinadrágnak minden csínját-bínját. 60 éves vagyok, de amit én megcsinálok, azt megnézheti akárki, az extramunka, ha nyugdíjban is vagyok, még ha nem is dolgozom a szabóságban. De itthon ugyan miért utasítanám vissza az ismerős kuncsaftokat. Nem szólhat senki érte egy szót se, mert én, kérem, én meghalok, ha nem csinálok többet — bocsánat a kifejezésért — lábra- valót. Már csak ilyen az én életfilozófiám. — Feküdj le és aludd ki magadat! — szólt ra ismét az öregasszony. Ám Pjotr Vasziljevics tovább folytatta a régebben, valószínűleg már a vendéglőben megkezdett, s számára olyan fontos beszélgetést, s csak beszélt, beszélt: — A nadrag, ha tudni akarják, a férfiruha legdöntőbb erőssége. A kabátnak természetesen szintén van jelentősége, de az már szent igaz, semmiféle kabát nem adja meg a termet szépségét, ha a nadrág csak úgy lóg rajta — vagy ami még sokkal rosszabb! — ha alul a két szára más-más irányba néz, akár a férjfeleség, ha összezördülnek valamin !. i, ... Másnap késő reggel ébredt Pjotr Vasziljevics. Komor lett, a bőre sárga, petyhüdt. Hallgatagon itta a teáját, az ételre rá se nézett. Elüldögélt egy darabig, gondolkodott, majd a fejébe csapta a sapkáját, s nem szólt semmit, csak elment. Estefelé vetődött haza. — No, Anna, épp eleget megéltünk együtt. Most elérkeztünk az utolsó állomáshoz, ügy látszik, ideje már begubóznom! — Nem értem, mit locsogsz itt össze-vissza?! Mi történt? — Mi hát, az történt, hogy tegnap megtartották az öreg szabómesterek termelési értekezletét. Maga a miniszter hivatta össze őket. Ott volt mindenki: Jakov Petrovics, Glusen- ko is, Gyuzsikov is. Engem meg ... nem hívattak! Anna Akimovna meghökkent: most mi lesz? Megmondja-e, hogy a miniszter levele ott van a komód fiókjában, vagy ne szóljon semmit? Már szólni akart éppen, de Pjotr Vasziljevics hirtelen nagyot csapott öklével az asztalra, úgyhogy a csészék, edények csörömpölve verődtek ösz- sze a kis szekrényben — aztán keze- közé fogta ősz fejét. „Nem szólok róla mégsem! <— gondolta magában Anna Akimovna. — Még tán sohasem volt ilyen. Azt mondaná rá: ilyen esetben akár a föld alól is elő kellett volna keresni". S az öregasszony ravaszkásan így kezdte rá: — Gondolod, van miért búsulnod? Nem hívattak — hát nem hívattak! Te is elboldogulsz nélkülük, meg ők is meglesznek tenélküled. Pjotr Vaszüjevics fölemelte a fejét és csúfondárosan elhúzva a száját, felelte: — Isten bogárkája, te, mit értesz az ilyesmihez! Jakov Petrovics, Glu- senko, meg Gvuzsikov doleozhatnak megint! Nyeszterov Pjotr Vasziliev- nek, a főváros első nadrágszabójának pedig azt mondják: ülj csak otthon a magad kuckójában! — De hiszen magad mondtad: „Nem megyek a szabóságba dolgozni, amíg azok a divathóbortot majmolok dirigálnak ott a vezetőségben!" — Ezeket a majmolókat végre- valahára félreállították! Mintadivatszabóság nyílik most, ahol olyan elsőrendű munkák készülnek, csupa extra, akár nálam, vagy mondjuk Jakov Petrovicsnál. Mit mondott a miniszter is? Azt mondja: „Önök, öreg mesterek tudnak jól dolgozni. Otthon, ugyebár, kiöltöztetik megrendelőiket, úgy, hogy jobban se kell, ami az Önök keze alól kikerül, az nem kontármunka, a külföldi mesterek az önök nyomába sem léphetnek. Szükség van arra, azt mondja, hogy ne csak a saját megrendelőiket öltöztessék jól, hanem a legszélesebb tömegeket. Hogy, azt mondja, az egész dolgozó nép úgy öltözzék, mintha skatulyából húzták volna ki. Menjenek, azt mondja, a szabóságokba dolgozni ismét, csináljanak rendet ott, tanítsák a fiatalokat, jó keresetet biztosítunk önöknek ... Engem meg.», nem hívattak! Érted már? — Itthon te jobban keresel, mint amazok ott! Mester vagy. így is megbecsül mindenki. — Megbecsül, megbecsül! De nehéz a felfogásod, hallod! A mester, olyan, mint mondjuk az öreg tölgy az erdőben Ott áll a tisztáson, körülötte gyarapodnak, nődögéinek a fiatal tölgyek. Én meg, lám, mi vagyok? Elszáradt vén fa. Meghalok és nem marad utánam tanítvány egy se. Érted már? Pjotr Vasziljevics ismét keze közé fogta a fejét s összecsikordult a foga. Anna Akimovna megsajnálta. — Ne búslakodjál, Petrusa! Ereggy igyál meg egy féldecit, aztán feküdjél le! Jobb lesz, ha alszol egyet rá! Pjotr Vasziljevics nagy szemeket meresztett hűséges öreg párjára, azt sem tudta, mit szóljon a csodálkozástól: „Úgy látszik — nagyon rosz- szul állhat a szénám, ha már a tulajdon édes feleségem biztogat az ivásra!“ — gondolta és kicsordult a könnye !... Reggel ágyban maradt az öreg. Csak feküdt szótlanul, szomorúan, nézte a fehérre meszelt mennyezetet és hallgatott. Anna Akimovna néhányszor nekifohászkodott, hogy elmond nek« nindent, de valahogy nem tudta mégsem rászánni magát Egy álland* megrendelő érkezett később — Pahomov, a technikai tudományok kandidátusa. Anyagot hozott, egy nvári pantallónak valót. de Pjotr Vasziljevics gyenge hangon csak annyit mondott neki: — Ne haragudjék, Ivan Sztyepa- novics, de nem varrók én már töb- bé. Elérkeztem a végső határig, nincs tovább se té, se tova. Begubó- zom. így állunk, kérem !... Délután két óra tájban ismét ko-> pogtattak az ajtón. A szobába, ehol Pjotr Vasziljevics úgy feküdt, mint aki halni készül, belépett az a lány, aki a napokban a miniszter levelét hozta. — Jónapot! — köszönt oda Anna Akimovnának, mint régi ismerősének, — A konyhaajtó nem volt bezár-« va... Itthon van Pjoti»Vasziljevics? Anna Akimovna kétségbeesetten hunyorgatott, integetett a lánynak, hogy ne szóljon semmit az öreg előtt. Ettől aztán úgy megzavarodott szegény, hogy azt sem tudl% melyik lábára álljon. Pjotr Vasziljevics föl sem emelt« fejét a vánkosról, csak úgy odavetette a szót: — Ha valami női pantalló ügyé« ben jött, akkor kár is a szóért, bocsásson meg, de én már nem varrók többet. Begubózom. így állunk, kérem !... — Nem megrendelés végett jöttem én, Pjotr Vasziljevics — moso- lyodott el a lány. — Hanem, hogy nem jött el hozzánk az értekezletre. Talán most majd el tud mégis jönni a minisztériumba? Gépkocsival jöttem ... Mintha valami láthatatlan rúgók lökték volna le Pjotr Vasziljevicset az ágyról, fölugrott, csak úgy egy szál alsóban, föllélegzett, lerántotta az ágyról a takarót és beburkolózott. — Tessék parancsolni! A legnagyobb örömmel! Megkérem, egy kicsit menjen ki a konyhába, egy pillanat és már készen is leszek. Mikor kiment a vendég, az öreg így szólt suttogva élete párjához: — Mégis csak eszükbe jutott hát Nyeszterov! . No. mit állsz itt, úgy pislogsz, mintha nem értenéd, miről van szó! Egy-kettő, ide az ünneplőmet! Szaporán! Úgy ragyogtak az öreg mester szemei, mintha hirteler.ében megfiatalodott volna, szála önkéntelenül is mosolygásra húzódott, ősz haja űgv ágaskodott a fejebúbján, akár valami kakastaréj. Anna Akimovna megkönnyebbülten, lázas buzgalommal sietett a rubásszekrénvh°7
