Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-04 / 209. szám

2 ts^AKMAGYARORSZAG 8 torn hat, 19ó4- szeptember 1. A nyolchatalmi értekesletre irányuló angol javaslat nyugati vissshangja (MTI) A nyugati országok politi­kai köreiben széles visszhangot kel­tett az a brit javaslat, hogy — te­kintettel az EVK franciaországi ku­darcára — hívjanak össze nyólcha- talmi értekezletet az ilymódon be­következett helyzet megvitatására. Ezen az értekezleten, mint ismeretes, a párisi szerződést aláírt hat orszá­gon kívül Anglia és az Egyesült Ál­lamok venne részt. A „DPA" jelentése szerint az Adenauer-kormány „pozitívan fo­gadta a nyolehatalml értekezlet ösz- szehívásárói szóló angol javaslatot'“. Bonnban a kormány egy szóvivője csütörtökön nyilatkozatot tett e kér­désről, s szavaiból kitűnt, hogy az Adenauer-kormány nem vonta le az EVK kudarcának tanulságait, az ed­diginél is messzebbmenő követelése­ket támaszt. Az említett szóvivő ismertette a kormány álláspontját a szuverént tással kapcsolatban, s javaslatai kö’ zött első helyen említette, hogy Nyugat'Németországnak meg kell kapnia a teljes szuverénitást. Sajtókonferenciát tartott csütörtö­kön Bonnban Felix von Eckardt nyu­gatnémet sajtófőnök is. Megpendí­tette azt a tervet, hogy ha a nyugat­német szuverénitást nem lehet meg­valósítani. akkor az EVK-nak egy Franciaország nélküli „ötös változa­tát" kell összetákolni. Thomas Dehler, a Szabad Demo­krata Párt elnöke csütörtökön este rádióbeszédet mondott, amelyből az tűnik ki, hogy a nyugatnémet poli­tikusok mit sem okulnak az európai hadsereg tekintetében őket is nagy mértékben ért diplomáciai vereség­ből, Hangsúlyozta, hogy ,.a Szövet­ségi Köztársaságnak hozzá kell já­rulnia Európa védelméhez, ez pedig német szuverénitást követel *. A nyugati hírügynökségek londoni jelentéseiből az tűnik ki, hogy ma­gában az angol fővárosban, ahonnan a nyolehatalml értekezlet gondolata kiindult, eléggé hűvösen figyelik a fejleményeiket. A nyugatnémet -DPA» hírügynökség londoni tudó­sítója keserűen írja: «Londoni hivatalos körökben csü­törtökön csökkentették az értékét azoknak a híreszteléseknek, hogy az angol kormány szilárd terveket dol­gozott ki a nyolchatalmi értekezlet azonnali összehívására a német új- rafelfegyverzés kérdésében. Kije­lentették, hogy az értekezletre irá­nyuló terveket «mérlegelik», Még el sem készült a terv a nyolc kormány érintkezésbe lépésére. Az angol főváros politikai körei­nek hűvös magatartására némi fényt vet Stanley Pridole «Reuter» kom­mentátor cikke, akinek szavaiból kitűnik, hogy Londonban nem nézik jó szemmel a messzemenő nyugat­német követeléseket. Stanley Prido. le szerint az angol kormány mérsé­kelt szuverénitást kíván felajánlani Bonnak. A párisi jelentés szerint Mendes- France miniszterelnök csütörtökön este megbeszélést folytatott Sir Gladwyn Jebb brit nagykövettel, aki ismertette a nyolehatalml érte­kezletre vonatkozó brit javaslatot, A megbeszélés után elhangzott hiva­talos kommentárokból a «Reuter» tudósítója azt szűrte le, hogy «Pá­rásban nagyon szívesen fogadtál*» a brit kezdeményezést, amely arra mutat: Nagy-Pritánnia szemében szó sem lehet arról, hogy Franciaország beleegyezése nélkül rendezzék az európai kérdéseket». A «Le Monde» csütörtök esti szá­ma azonban sokkal gyanakvóbban mérlegeli az angol javaslatot. «Ami­dőn az angol kormány most nyolc­hatalmi tanácskozásokat javasol — írja a lap «— Nagy-Britannia ma éppúgy, mint a múltban, elhatároz­ta, hogy a négyhatalmi közösséged kívül tartja magát, A «The Time*» máris azt írja, hogy a nyugati világ ne ringassa magát túl sok illúzió­ban afelől, mi várható Nagy-Britan- niától. Az «AFP» washingtoni tudósítójá­nak jelentése szerint az amerikai fővárosban «érdeklődéssel fogadták a Churchill nyolchatalmi értekezlet­re vonatkozó javaslatáról szóló hí­reket, hivatalos kommentárt azon­ban nem fűznek hozzájuk» Az amerikai hadügyminisztérium egyik szóvivőjének csütörtöki nyilat­kozata messzemenően következtetni enged arra, hogy Washington vezető köreiben rövid időn belül teljes gőzzel hozzá kívánnak látni a nyu­gatnémet remilitarizáláshoz. (MTI) Lemondott a francia kormány három EVK-párti minisztere Páris A francia minisztertanács pénte­ken a koradélutáni órákban ülést tartott. Az ülésen a kormány három EVK-párti tagja — Emile Hugues igazságügyminiszter, Bourges-Mau- noury ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter és Claudius Petit munkaügyi miniszter — hivatalosan benyújtotta lemondását. A három miniszter lemondása után eltávozott a minisztertanács üléséről. Adenauer politikai és katonai szövetséget - készül szervezni Franciaország ellen A «Dlmitag» nyugatnémet hírügy­nökség egy csütörtökön kiadott kommentárjából kitűnik, hogy Ade­nauer politikai és katonai szövetsé­get készül szervezni Franciaország ellep, a hírügynökség igen «figye­lemreméltónak» tartja, hogy abban a közleményben, amelyet szerdán a BUhlerhőben megtartott miniszterta­nácsot követően Adenauer «új» po­litikájáról kiadtak, csupán «az Egyesült Államokkal és Nagy-Bri- tanniával megtartandó tárgyalások­ról» van szó, de nincs szó Francia- országgal megtartandó tárgyalások­ról. «Mit jelent Franciaország nevé­nek ez a tüntető mellőzése? — kér­di a «Dimitag». — Tévedés csupán, vagy szándékosan történt? Aki a kancellárt ismeri, nem hiheti, hogy egy saját maga fogalmazta hivatalos közleményben tévedés történhet­nék. Minden további nélkül megál­lapítható tehát, hogy Adenauer pon­tosan tudja, mit csinál.» A «Dimitag» örömmel üdvözli a bonni kancellárnak ezt a franciael­lenes politikáját és kommentárjához azt a megjegyzést fűzi, hogy «Wa­shingtonnal és Londonnal megtar­tandó tárgyalások révén tovább le­het jutni, mint az állandóan válto­zó francia kormányokkal hosszú éveken át folyó szócséplés révén»- (MTI) Washingtons [efeniések szerint az amerikai igazságügy* minisztérium egyenlőre nem a kommunisták tömeges letartóztatását, hanem a szakszervezetek elfeni eljárásokat főzte napirendre Newyork (MTI). A newyorki «Daily Worker» írja: A washingtoni sajtó jelentések igazságügyminisztériumi forrásokra hivatkozva, úgy tudják, hogy az 1054-es kommunistaellenes törvény keretében egyenlőre nem lesznek tömeges letartóztatások a kommu­nisták körében, A hírek tudni vél­nek arról is, hogy az igazságügymi­nisztérium az új törvényt egy terü­leten: a szakszervezetek ellen akarja érvényesíteni. Az említett törvény értelmében azok a szakszervezetek, amelyeket a «felforgató tevékenysé­get ellenőrző bizottság» kommunista irányítás alatt lévőnek tart, elvesz­tenék jogukat a munkások képvise­letére a munkáltatókkal szemben. Ugyanakkor —- folytatja a lap -— a legkülönbözőbb körök és lapok tiltakoznak a Kommunista Párt tör­vényen kívül helyezésére vonatkozó törvény ellen. A lapok között szere­pel a «The Dispatsher», a tengeré­szek szakszervezetének lapja és a «New York World Telegramm And Sun», Ralph Powe, szakszervezeti ügyész kijelentette, hogy a Kommunista Párt betiltása «spanyolfal», amely mögött a munkások és szakszerve­zetek jogait akarják megtizedelni. Ezt megelőzően más szakszervezeti vezetők, közöttük Frank Serrí, Leo­nard Boudin és Nathan Witt mu­tattak rá a törvény alkotmányelle­nességére. Felemelte szavát az ame­rikai ügyvédek szövetsége is. Ami a Kommunista Párt betiltá­sát célzó eljárásokat illeti, az igaz­ságügyminisztérium azt a «benyo­mást akarja kelteni», hogy megelég­szik a kommunisták üldözésének a régi módokon való folytatásával. Ami a kommunisták nyilvántar- tásbavételét illeti, az igazságügymi­nisztérium őszintén kijelentette, hogy ezidő szerint képtelen bármit tenni azok ellen a személyek ellen, akik nem jelentkeznek nyilvántar- tásbavételre és hangsúlyozta, hogy a Kommunista Párt tagjai ezen.a té­ren nem esnek nagyobb kötelezett­ség alá, mint az 1950-es McCaíran- törvény hatálya alatt. (MTI) V ita a tanácstörvény-tervezetről Nagyobb hatáskört adjanak a községi tanácsoknak A sajószenlpéleri területi szakszervezeti csoport augusztus 24-én megvitatta a törvénytervezetet és a következőket Javasolja: Elegendőnek tartanánk a tanácsülések kéthavonkénti megtartá­sát. Mind a mezőgazdaságban, mind a begyűjtésben két hónapra meg lehetne szabni a feladatokat, elkészíteni a végzett munkákról a beszá­molót. Ha időközben sürgős helyi probléma merül fel. vagy országos érdekű feladatok adódnak, a tanácsülést ilyen esetben össze lehetne hívni. Helyesnek tartjuk a kéthetenkénti vb. ülés megtartását is. A vb. tagok számát kis községben 3—4 főre javasoljuk, mert ha több vb. tag lenne, úgy a tagság 30 százaléka vb.-tagból állna. Az állandó bizottság tagjainak számát kis községben 3 főre javasoljuk megszabni. Javasol­juk továbbá, hogy a községi tanácsnak nagyobb hatáskört szabjon meg a minisztertanács, például a mezőrendőri kihágások elbírálásában, az építkezési engedélyek kiadásában, hivatalsegédek, vagy beosztott alkal­mazottak kinevezésében. Indítványozzuk, hogy az oktatás vonalán a gazdasági ügyeket a járási tanács intézze, a községi tanácsnak csupán ellenőrzési jogköre maradjon fenn. Javasoljuk, hogy a községek lélekszámát vizsgálják fe­lül, s ennek megfelelően állapítsák meg a munkaerők számát, hogy a választás után a munkákat zavartalanul végezzék. VASAS JANOSNÉ vb. elnök, Alacska BESZÉLGETÉS SOMLAI FÜLÖP KÉTSZERES SZTAHANOVISTA „ÉRDEMES KOHÁSZ” TANÁCSTAGGAL Somlai Fülöp kétszeres szta­hanovista „érdemes kohász“ a Lenin Kohászati Művek finom­hengermű kikészítőjének üzem­vezetője Miskolc varos II. ke­rületi tanácsának is megbecsült, tevékeny tagja. Hatvanadik élet­évét mar betöltötte, de az ő ese­tében nem szólam, hogy korát meghazudtoló frisseséggel, fia­talos lendülettel végzi sokoldalú feladata mellett —- tanácsbeli megbízatását. Mint a II. kerületi tanács ke­reskedelmi állandó bizottságá­nak elnöke, dolgozó társaival gyakran elbeszélget, s kikéri vé­leményüket a tanács munkájá­ról. Ilyenkor nemcsak megvitatja a felvetett problémákat- banem an­nak rendje-módja szerint végé­re is jár a dolognak. így például a legutóbbi időben a vasgyáriak a kenyér minősége miatt panasz­kodtak. Somlai Fülöp felkereste az illetékes tanácsszervet, majd a sütőipari vállalatot és az eredmény: megjavult a kenyér minőségé. Nem ismer fáradságot: szin­te naponkint látogatja a piaco­kat, üzleteket, a szikvízüzemet, a kenyér- és húsboltokat. Szemé­lyesen győződik meg a rendről és tisztaságról, hogy nincs-e vala­mi panasz. És ha akad, nem ha­talmi szóval és fűként nem papirágyukkal lövöldöz, hanem türelmes felvilágosító munkával igyekszik azt mogoldani. Mostanában gyakran elbeszél­get hengerésztársaival, ismerő­seivel az új tanácstörvény-terve­zetről, a sorrakerülő tanácsi választásokról. A tanácstagok szerepe és fela­data merőben különbözik a régi „városatyák“ szerepétől, akik a dolgozók ügyes-bajos dolgaival nem törődtek, vagy pedig pusz­tán egyéni önző céljaik elérésé­A távirópóznák egymás után ** suhannak el a vonat ablaka előtt. A fülkében hatan ültek. Úgy adódóit, hogy mindegyik magános CÁ utas volt. Először csendben nézeget­ték egymást. Hosszú az út, beszél­getni kellene. De hát miért én tör­jem meg a csendet — gondolták legtöbben. A sarokban egy paraszt- ember aludt, az ablaknál egv fia­talasszony újságot olvasott. Ök — úgy látszott — elégedettek az elfog­laltságukkal. Egy diákforma fiatal­ember az ablakon nézegetett ki, de gyakran pillantott befelé is, mintha azt vizsgálta volna, kivel lehetne beszélgetni. Az újságolvasó nő elmosolyodott, ölébe ejtette az újságot, bár éppen tőle nem várták — megtörte a csendet, — Na, mégis csak érdemes volt riadót fújni. — Micsoda? — képedt el szom­szédja, egy középkorú vasutas. — Mit mondott? — éledt fel egy­szerre a szemközt ülő fiatalember is. Az asszony meghökkent egy pilla­natra, aztán elnevette magát. —. úgy látszik, hangosan gondol­kodtam- Csak ennek örülök, ni — bökött ujjával a Szabad Nép egyik cikkére. A többiek mintegy vezényszóra, egyszerre dőlteik előre, hogy elolvassák az óriási betűkkel sze­dett címet. — Franciaország nemet mondott — olvasta félig hangosan a vasutas. ^ — Ki mondott nemet? — szólalt í meg most már egy hatvan év körüli ! nénike is kíváncsian. nem meg az újság — Franciaország — válaszolt a vasutas. No, de ez előrelátható volt — tette hozzá, mint jól értesült ember. — Előrelátható, előrelátható. De nagyon biztos benne! Talán levelet kapott? — kérdezte epésen egy őszülő ember a sarokból. — Akkor meg minek riadóztak? Mór senki sem unatkozott, min­denki igyekezett fenntartani a be­szélgetést. A vasutas úgy látszott, megsértődött. A nénike kárpótolni akarta magát a hosszúra nyúlt kényszerű hallgatásért. — Aztán mi közünk nekünk ah­hoz a Franciaországhoz? —> kérdez­te. — Tán olyan közel van ide? — Hát nincs éppen közel — húz­ta fel vállát a fiatalember. De az­ért fontos dolog, ami most ott tör­ténik, Ehhez közünk van.,. Ezt úgy mcxndta, mintha az ő érdeme lenne a döntés. Az epés úr nem állta meg, közbeszólt megint. agának biztosan sok köze ■ van hozzá! — Talán nem? — pattant fel most már az asszonyka is. Nem annyira szembenülő útitársát védte, sértette a férfi szavaiból áradó gúny, — Talán az ilyen fiatalem­bernek mindegy, hogy felfegyver, zik-e újból Hitler egykori hadsere­gét? Talán nem ellenünk akarják fegyverbeállítani Nvugat-Európát?-— De nagy politikus mega! — dörmögte az orra alatt a férfi. Ta­lán még folytatta volna, de a né­niké közbeszólt: — Istenkém, hát csak nem fog­nak itt veszekedni. Ami igaz, az igaz. a magas politikát nem mi döntjük el. Hát még ha az a Fran­ciaország olyan messze is van! Ma­ga meg leikecském még olyan fia­talka, minek töri ilyen férfiaknak való dolgokon a fejét? — Miért csak férfiaknak való do­log ez? Nekünk, nőknek talán nem jó, ha nincs háború? Vagy maga nénike talán nem örül a békének? — Jaj, aranyosom, az egészen más! A békének igazán csak az asszonyok tudnak örülni. Dohát azt tőlünk úgy sem kérdezik, hogy mikor legyen béke, meg mikor há­ború. " —• Azt már nem! Ha elegen va­gyunk, akik békét akarnak, akkor akár kérdezik, akár nem, tudomá­sul kell venni, hogy mit akarunk — avatkozott ismét a beszélgetésbe a vasutas. — Hát akkor vegyék tudomásul, hogy nekem, özvegy Kardos Lajos- nénak, elegem volt már a háború­ból. Az első, a tizennégyes, elvitte a férjemet, ped:g akkor még egy éve sem volt, hogy egybekeltünk. A második meg elvitte a fiamat, aki a férjemtől maradt egyetlen örömöm volt. De mée a menyeme­is elvitte a bombázás. Megmaradt most már öregségemre a kis uno­kám, a Lajoska. De rajta kívül most már senkim sincsen. Hát hogyne áhítanám én őzt a békét! Ezt a Lajoskát jobban féltem, mint a szemem világát. p ár pillanatig csend volt. Mit is mondhatnának ennek a néninek? Még a sarokban ülő férfi is szégyelte gúnyos, cinikus szavak­kal megtörni a visszaemlékezés szo­morú hangulatát. Halkan, aUg hall­hatóan szólalt meg a fiatalasszony, nehogy kérkedésnek vegye az öreg­asszony az 6 nagy-nagy boldogságát. — Néni, nekem két kicsi fiam van. A férjemet sem vitte el a há­ború. De nem akarok a maga sor­sára kerülni. Nem akarom az én két kicsi fiamat gyászruhába öltöz­tetni. Ezért örülök, ha azoknak oda­át valami nem sikerül. Ezért politi­zálok. Nem vagyok politikus, csak anya vagyok. Ezért gyűlölöm a há­borút. A vonat lassított, a megállónál két utas lépett ki a fülkéből. A fiatal nő, meg a'Z öregasszony. Már elköszöntek egymástól, ki-ki elindult otthona felé. Vagy 50 lépés után a nént megállt, komótosan le­tette cókmókját, kezével tölcsért formált a szája elé és így kiáltott: A ranyoskám! Álljon csak meg! ^ Adja nekem azt az újságot! Majd elolvasom én Is, ha hazaérek. — Aztán kicsit szégyelve az érté­seit, hozzátette: — Mert hogy én is nagyon szeretem az írnokáénál! Ág oston év a i re használták fel közmegbizatá- sukat. — A tanácstagnak a munka­helyén való helytállással is l éi-» (lát ken mutatni. Állandó kap­csolatban kell lenni a néppel, is­merni kell a nép ügyes-bajos dolgait. — mondogatja. — A ta­nácstörvény-tervezet ahhoz a szakaszához, amely a tanácstag beszámolási kötelezettségéről, » fogadóórák tartásáról intézkedik, azt szeretném hozzáfűzni és mint) „öreg" tanácstag ajánlani: Nemcsak előre meghatározott) időre beállított, úgynevezett fo- gadóórákon, beszámolókon fog­lalkozzon a tanácstag a dolgozók problémáival, a tanács munka* jával, hanem mindenütt és min-* denkor, munkahelyén, üzemi ér­tekezleteken, összejöveteleken, alkalmi beszélgetés közben is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a legtöbb megoldást igénylő kér­dést éppen az ilyen beszélgetések során vetik fel és a legtöbb élet­revaló javaslat, ötlet ilyen al­kalmakkor jut a tanácstag tudo­mására. Feltétlenül szükségesnek tart­ja a dolgozókkal való állandó, eleven kapcsolatot. Éppen ezért üzembeli társával, Laszióc/.i László forrasztársegód, tanács­taggal és a többiekkel elhatároz­ták, hogy a tanácsválasztás tiszteletére: minden hónapban és ha a szükség úgy kívánja többször is — vevőankétot tar­tanak. amelyre sorra meghívják az egyes üzletek vezetőit, « vá­sárló közönséget és együttesen tárgyalják meg a pótolnivalókat s küszöbölik ki a hibásat. Margittal Barna jól készül a kiállításra Bodrogolaszi községben Margittal Barna szorgalmasan készül a mező- gazdasági kiállításra. Szőlőjét csa­ládjával együtt háromszor megka­pálta, hatszor permetezett és egy­szer kénporozott. 200 mázsa istálló- trágyát használt fel, azonkívül az egész szőlőt műtrágyázta. 35 mázsa termést vár holdankint. Margittal kiváló szőlőtermelő gazda s most a mezőgazdasági kiállításon fogja be­mutatni, hogy érdemes a földnek jo művelést adni, mert megháláilja. Szőke Kató nyerte az ötödik', Csordás György pedig a hatodik Európa-bajnokságot Ismét kedvező időben folytatódtak pénteken délután az úszó- és vízi­labda Európa-bajnokság küzdelmei. Először a 100 m-es női gyorsúszás döntőjére került sor, amely újabb magyar sikert hozott. Európa-bajnok: Szőke Kató (ma­gyar) 1:05.8. p 2, Temea Judit (ma­gyar) 1:06.7 p. 3. Wielema (holland) 1:07.3 p. A száz méteres női gyoreuszás után került sor a 400 m es férfi gyorgúszáa döntőjére. Magyar réséről ebben a számban Csordás és Nyéki indult. Európa-bajnok: Csordás György (magyar) 4:38.8 p. új országos csúcs, (régi Nyéki 4:391 p.) 3. Romani (olasz) 4:40.4 p. 8. Oesztran (svéd) 4:40.9 p- ...6. Nyéki (magyar) 4:49.3 p. A vízilabda mérkőzésen az I. elő­döntő csoportban a délelőtt folyamán egv mérkőzést játszottak. Hollandia—Nyugat Németország 7:6 (5:1). (MTI) FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT felvesz s Lenin Kohászati Művek. Jelentkezés: Diósgyőr vasgyár, t, ez. kapa, MunLaerőgazdilkodás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom