Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-25 / 227. szám

f \ Rudolftelepen sikeresen lekiizdik a hibákat* törlesztik a szánadásságot Ä csizma V*---------------------------------------------' X. évfolyam 227. szám Ára 5«) fillér Miskolc, 1951 szeptember 25, szombat 44 millió 138 ezer forint Pénteken délig békekölcsönt jegyestek megyénk dolgosói GYŰLNEK A FORINTOK Ünnepi napra ébredt tegnap reggel a falvak népe. A tanácsházak és iskolák homlokán nemzetiszínű zászlókat lengetett a szeptembervégi szél. Az iskolás gyermekek békéin- daliákat énekeltek. Népnevelők jár­ták a házakat. Ezekben a napokban immár ötöd­ször tesznek bizonyságot a magyar dolgozó parasztok amellett, hogy a békéért, az épülő hazáért szívesen Hoznak áldozatot a munka mellett anyagiakban is. Áldozati De hiszen nem is áldozat, önmagunkért, gyer­mekeinkért, mindánnyiunk jövőjéért jégyzünk békekölcsönt. * Taktaharkány... Még meg se kezdődött a munkaidő, de a posta épületében már folyik a röpgyűlés. S aki nem szólal fel ezen a megbeszélé­sen, ahelyett írása beszél, a neve, amelyet odatianyaríl a jegyzett összeg után. Alig telik el néhány perc, s máris 2300 forint gyűlik össze. Papp Imre, a hivatal vezetője nem gondol­kozik, amikor bejegyzi a kerek 600 forintot. Most Kovács László kézbesítő lép az asztal mellé. Kezébe veszi a ceru­zát. Mennyit jegyezzen? Alapfizetése összesen 600 forint. Igaz, szokott még ehhez más is járulni. Először céak a levegőben forgatja a ceruzát a papír fölött, majd egyre közelebb és közelebb viszi a papírhoz s végül beír egy I-es számot a 100 forintosok rubrikájába. — Jobb célra, nemesebb dologra nem is adhatnám forintjaimat. S úgy is érzi, ahogy mondja' r­Szerencs... Dézsa-utca II. Szegedi Veretlené népnevelő megáll a kapu előtt, ráncba- szedi ruháját, aztán belép. özv. Lip- pdi Jánosnéhoz jött. Ott, találja az uddaron, leányának segédkezik a munkában. Lippainé már tudja miért jött a népnevelő, hiszen ismeri. — £Tát mennyit szándékozik Lippai néni? — kérdezi a népnevelő. — Csak úgy lelkem, ahogy szoktam. SO forintot. Kevés, de jó szívvel adom. A'kis nyugdijamból nem telik többre. De ha volna, szívesen adnék még. S ahogy a körülötte játszadozó két sZőke kis leányunokájára tekint, sen- -----­ki nem kételkedne abban, hogy özv. Lippainé szíves-örömest áldozna töb­bet is a békéért. * No, ide nem nagyon jó helyre jöttek, — így fogadja ifj. Gergely Jó­zseféé a jegyeztetőket. A népnevelő meghökken. Nemi Hát aztán miérti Kevés a pénz, — így a menyecske. De a népnevelő nem tágít ám. Nem ezért, mintha erőszakoskodni akarna, hanem csak egy kicsit elbeszélget a fiatalasszonnyal. S mire a beszéd vé­gére érnek, mégis csak előkerül a ládafiából egy százas bankó, amit a menyecske most már mosolyogva je­gyez. De azért mégegyszer s utoljára biztos akar lenni a dolgában s így szól: — Aztán csakugyan meglesz az ut­cában az az ártézikút? A népnevelő bólint. — Meg hát. S ahogy ezt mondja, megnyugszik a me­nyecske, még a kapuba is kikíséri. * Szikszó... A tanácsháza előtt versenytábla függ. De a mai napon a szokástól el­térően nem a beadásban élenjárók neve, hanem a békekölcsönjegyzésben élenjáróké díszíti. Ez a négy név áll rajta: Szállási Lajos, Mészáros László, Ruszkai Károly, Horváth Elemér. Különösen forgalmas a mai napon minden utca Szikszón. Ötven pár nép­nevelő járja a falut. Be-betérnek egy-egy házba, s dolgukat végeztén mosolyogva térnek vissza. Nemcsak azért mosolyognak, mert sikerült a dolguk. Egész másért. Ugyanis azt kérdezték tőlük: hát az elvi dir s’ctfy mennyit jegyeztek? S amikor meg­mondták, nem kellett pironkodniuk. S 'aztán a falusi ember olyan büszke, hogy mindig túl akarja licitálni a másikat. Szikszón is így történt, — ez a szokás. És előfordul, hogy egyik­másik dolgozó paraszt többet jegyez, mint a népnevelő, csak azért, hogy lepipálja ardazf. * Még tart a jegyzés. Gyűlnek a béke forintjai. S ezek a forintok ércfalakká magasodnak a haza védel­mére, ezek a forintok a jövő boldog­ságfájának palántái. >■»»­----------------­A békeműszak első napja Borsodnádasdon A borsodnádasdi lemezgyár dolgozói elhatározták, hogy a béke. kölcsön jegyzéssel egyidejűleg békém űszakot tartanak, s ennek lendüle­tével behozzák az előző hónapokban történt lemaradást és maradékta­lanul teljesítik a III. negyedéves tervet. A békeműszak első napján minden üzemrész teljesítette, sőt túlteljesítette előirányzatát. A henger­mű a 24 órás műszakban 107.9 százalékos tervteljesítést ért el, de még így is csak a második helyet érte el, mert a kikészítők 115.5 százalé­kos teljesítésükkel megelőzték a hengerészeket. A békeműszakot kezdeményező acélmű száz százalékot teljesített. A hengerészek között a legjobb eredményt Kormos Bertalan henge. részbrigádja érte el 135.8 százalékos tervteljesítéssel. A békekölcsön­jegyzésben Kelemen Miklós hengerészbrigádja mutatott példát, a 13 ta­gú brigád több mint 12.000 forint békekölcsönt jegyzett. Kelemen elvtárs brigádvezető 1520 forint lejegyzésével tett eleget hazafias köte­lezettségének. A borsodnádasdi lemezgyár dolgozóinak egyébként 50 százaléka már lejegyzett és az átlagos jegyzés 659.80 forint. Építők a békés építésért Krecsmár Antal, a 28/3. Építőipari Vállalat habarcskeverője, aki nor­máját mindig 170—190 százalékra teljesíti, elsőként írta nevét a jegy­zési ívre, s neve mellé 1500 forin­tot. A többiek sem akartak lema­radni, Szendi Lajos csoportvezető 1400, Turcsányi Pál építésvezető 1600, Csók József ács, Klibán And­rás és Harsányi László ezer-ezer forintot jegyeztek, örömmel aján­lották fel segítségüket a haza javá­ra, s ezt nemcsak szavakkal fejez­ték ki, de munkájukkal is megmu­tatták. Éfenfárnak a jegyzésben a sárospataki járás kommunistái Sárospatak dolgozói átérzik a békekölcsön jegy zés jelentőségét. Az üzemeikben már korán reggel röpgyűléseket tartottak, s a kölcsönjegy- zésről tárgyaltak. A sárospataki téglagyárban már reggel 8 órakor büszkén jelentették, hogy az üzem minden dolgozója teljesítette haza­fias kötelességét, lejegyezte a kölcsönt. Mindenütt a kommunisták jár­nak elől jó példával. A zempléni ásványbánya kommunistái átlag 740 forintot jegyeztek, az üzem átlaga 668 forint. Tolcsva községben már délelőtt 10 órára a párttagok 85 százaléka lejegyzett. A tanácstagok is egytől-egyig jegyeztek még a délelőtt folyamán. A bodroghalmi állami gazdaságban ugyancsak a párttagok mutatnak példát, elsőnek jegyez­tek. A MEZÖKER párttagjai 666 forintos átlagjegyzéssel mutattak pél­dát. Karácsonyi Béla erdőbényei dolgozó paraszt 200 forintot jegyzett, utána rögtön elment a tanácsházára, kifizette a kölcsönt és mindjárt kézhez is kapta kötvényét. A tanítóképző pedagógusai 16.400 forintot je­gyeztek. A posta dolgozói 5600 forintot, a sárospataki állami gazdaság dolgozói 50.700 forintot, a sátoraljaújhelyi erdőgazdaság járási üzem­egységei 32 ezer 450 forintot, a bodroghalmi állami gazdaság dolgozói 14,800 forint 'békekölcsönt jegyeztek. . -. -1.. ______1 Gedeon János nyolcgyermekes ózdi családapa a békére szavazóit Gedeon János ózdi finom hengerműi dolgozó családja Gedeon János az ózdi fínomhenger mű abronoshengersoron forrasztár. Tíztagú családja van. A kölcsönjegy- zésről igy nyilatkozott". — Az árleszállítás eredményéként egy év alatt közel 3000 forintot taka­rítottunk meg. Most a haza kér tő­lünk s mi is szívesen adunk, mert tudjuk, hogy ezzel saját magunkat is segítjük! Gedeon János párttag, az Ívre első­nek írta fel a nevét. Havi kereseté nek 75 százalékát —1000 forintot jegy­zett. KÉT ÉLENJÁRÓ JEGYZÉSGYÜJTŐ Az új gyermekkocsik vakítóan fehérlenek az őszi napsütésben. Az" udvaron hatalmas felirat hirdet! „A haza javára, a magad hasznára je-* gyezz békekölcsönt'1. Figlár Istvánná segédmunkás és Göbölyös Ferenc fémnyomó együtt járnak az üzemrészekben békeköi- csont jegyeztetni. Figlárné leginkább »saját életéből vett példákkal agitál, í Jól keres, maga is 700 forintot jegy-., Szett.. Elmondja, hogy a> múltban I gyakran a férjének sem volt' állású, most pedig hárman is keresnek a családban. Arra is. van módja,, hogy fiát katonatiszti iskolába járassa. Azt sem hallgatja : el, hogy már többször nyert kötvényeivel. Göbölyös Ferenc 1300 forintos jegyzésével mutat példát. Emlékez-, teti a gyermekes apákat és anyákat, hogy államunk milyen hatalmas összegeket fordít bölcsődékre, játszó­terek készítésére. A jó agitációs munkának, ame­lyet az üzem népnevelői és jegyzésgyüjtöi végeznek, meg is van az eredménye. Markovics Já­nos és Kádas István lakatosok pél­dául 1500—1500 forintot adtak köl­csön államunknak. Péter István fia­tal csiszoló nemcsak forintjaival, hanem példamutató termelési ered­ményeivel is hozzájárul a kölcsön- jegyzés sikeréhez. Legutóbbi ered­ménye 335 százalék volt. Ki miért jegyzett... „ÖRÖMMEL JEGYZEM FORINTJAIMAT“ Legszentebb, hazafias kötelessé­gemnek érzem, hogy hozzájáruljak forintjaimmal a dolgozók jólétének emeléséhez. Az a 600 forint, amit kölcsönadok államunknak, sokszo­rosan visszatérül-nekem. Soha nem volt ilyen boldog az életem, mint amilyet népi államunk gondoskodá­sa biztosít. Gyermekem a Szovjet­unióban tanul,, kormányzatunk pe­dig az új nyugdíjtörvény rendelet­tel most nekem segített, könnyeb­bé, gondtalanabbá tette sorsomat. Nem kell arra gondolni, mi lesz ve­lem, ha megöregszem, mert ,az ál­lam nyugodt, békés megélhetést biztosít az öregek és a munkakép­telenek számára. Ennek a tudatá­ban örömmel jegyzem forintjaimat. özv. NALOVICS GYULÁNÉ Miskolc, Ruházati bolt. — A felszabadulás és a demokrácia nekem és sok más asszonynak is meg­adta az egyenjogúságot — mondja Szűcs Benjáminná, a Lenin Kohászati Művek martinaoélművének bérelszá­molója. — Az elvégzett munkáért a férfiakkal egyenlő bért kapok. Emel­kedett a jólét, az életszínvonal és kulturális téren is nagy fejlődést lát­hatunk. Jogunk van a szebb és jobb életre, de ugyanakkor kötelességeink­ről sem feledkezhetünk meg. Fizeté­semből gyermekemet és önmagamat tartom el. Tudom, érzem, hogy a békekölcsönjegyzéssel nemcsak az államnak, de saját magamnak is segí­tek. Gazdagabb, virágzóbb lesz orszá­gunk, ha most egyemberként össze­fogunk és nemcsak jógáinkkal, hanem kötelességeinkkel is törődünk. Nem­csak kérni és követelni kell tudni, hanem amikor szükséges, adni is. Gyermekem és önmagam szebb, jobb életéért, jövőjéért jegyeztew* békeköl­csönt, * Márkusz József, a diósgyőri martin­acélmű vaskertjének DISZ-titkára is lelkesedéssel és örömmel jegyzett.---­— Boldogan jegyzek, 1200 forintot írtam az ívre, mert tudom, hogy sok­szorosan visszakapom ezt az összeget. Ha csak itt a martinban szétnézek, láthatom, hogy mennyivel jobb most itt dolgozni, mint 1942-ben. Akkor sem öltöző, sem mosdó nem volt. Pisze kosán, fáradtan bandukoltak a mun­kások haza. Most megvan a lehetősig' rá, hogy felfrissüljünk és rendesen felöltözve menjünk haza. Márkusz József jó népnév élőmunkát is végez, aminek bizonyítéka, hogy már korán reggel három munkatársa jegyzett nála összesen 2950 forintot. * Szerencsés József ihkodómunkás « diósgyőri kohászaiban. Keresete 1000— 11000 forint körül van. — Hét élő gyermekem van, négy közülük isko­lába jár, mégis 550 forint békekölcsönt jegyeztem — mondja. — Áldozatot vállaltam ezzel, mert hét gyerek mel­lett bizony gyorsan elfogy a. pénz. Be tudom, ha egyszer nekem lesz szük­ségem segítségre, én is megértésre találok. Igaz már a jövő hónapban is visszakapom a jegyzett összegei, mert, beutalót kaptam az üzem éjjeli sza­natóriumába. Húszezer forint kölcsönt adott a nép államának a selyemréti lakásépítkezésen dolgozó Varga-komplexkrieád pár évvel ezelőtt Miskolcon a Baross Gábor-utca •*- és a Malinovszkij utca között, a Szinva balpart­ján még több holdnyi zsombékos rét terült el. A Se­lyemrét — szemétgyüjtőhely volt. A rét város felé eső részén roskadozó, egészségtelen földszintes munkáshá­zak hirdették Horthyék lakáspolitikáját. Mikor a nép állama elsőízben fordult a dolgozók­hoz, hogy kölcsönadott forintjaikkal járuljanak hozzá a boldogabb élet megteremtéséhez, a Selyemréten is nagy munka kezdődött. A tehergépkocsik nap-nap után több gépet, téglát, cementet szállítottak, s a kő­művesek új munkáspaloták építéséhez fogtak. Ma már — a volt zsombékos réten — új városrész épült több mint tíz 2—3 emeletes bérházzal. A Bajcsy-Zsilinszkv úton villamos csilingel. A gyönyörű bérházak közötti virágos parkokban a dolgozók gyermekei játszadoznak Elkészült a melegvizü strandfürdő s rövidesen újabb lakásokat adnak át rendeltetésüknek annak bizonysá­gául, hogy a kölcsönadott forintokkal jól gazdálkodott kormányunk. rf"1 sütörtökön virradóra ünnepre ébredt az új vá- v“* rosrész dolgos népe. A házakat vörös- és nem- zetiszinü zászlókkal díszítették. A kerítéseken és a még vakolatlan épületek falain megjelentek az V. békeköl- csönjegvzésre szólító plakátok. Ezen a reggelen a szokottnál is korábban érkeztek munkahelyükre az Á/4-es építkezésre — Varga László kétszeres sztahánovista kőműves brigádjának tagjai. S míg a munka elvégzéséhez szükséges anyagokat és szerszámokat előkészítették, arról beszélgettek, hogy az új kölcsönjegyzés több munkát, nagyobb keresetet biz­tosít az építőknek, mert a kölcsönadott forintokból új házak, bölcsődék, kórházak, gyárak épülnek. — Nemrég kaptam államkölcsönt. családiház épí­tésére — szólt a beszélgetésbe Nagy Zoltán kőműves. — Ma én adok kölcsönt az államnak, hogy jövőre az ■új házamba új bútort is vihessek. így folyt a beszélgetés, a tervezgetés, a Varga- brigád tagjai között. Mikor a munka kezdetét jelző harang megkondult, az építők ropgyüíésre gyűltek össze. Varga László két­szeres sztahánovista, az építőipar kiváló dolgozója a múltról beszélt, amikor még mint egyszerű cselédem­ber egy darab kenyéren, vöröshagymán látástól vaku- lásig dolgozott az uradalom földjén. ]J e nem volt különb akkor a kőművesek élete sem — mondotta. — Jól emlékszem azokra az em­berekre, akik a falunkból vállaltak napszámot az épít-* kezéseken. Egész nyáron csak azért dolgoztak, hogy té­len éhen ne haljanak. .Ma a nép állama nemcsak mun­kát, hanem meleg ruhát, ízletes ételt biztosít számunk­ra. Esténkint a csinos legényszállásokon fehér párnákra hajthatjuk pihenni fejünket, s a keresetre sem pa­naszkodhatunk. ötven-tagu brigádom már hónapok óta kétszáz százalék felett termel és egyetlen olyan dol­gozó sincs közöttünk, aki havonta ne vinne haza lega­lább ezerötszáz-ezerhétszáz forintot. — Én ezért a szép jelenért és a boldogabb hol-* napért jegyzek ezer forintot. A segédmunkásból lett kétszeres sztahánovista pél­dáját a brigád valamennyi tagja követte. Nyolc óra­kor büszkén jelentették: valamennyien lejegyeztek, húszezer forint kölcsönt adtak a nép államának. A röpgyülés után Varga László elosztotta a mun- ^ kát. 25 kőművest az ötven lakásos A/4-es számú épületre küldött vakolni, 25 dolgozó pedig az A/3-as épület hármas-négyes szekciójának harmadik emeleti falegyenét kezdte építeni. Jól ment a munka. A dől- • gozók egymással versengtek és 11 órára újabb győze­lem született: az A/3-as épületen a harmadik emeleti falegyenben gyorsfalazással 17.000 téglát építettek be a kőművesek. 11 óráig a brigád minden egyes tagja negyven forintot keresett és úgy számolják, hogy es­tig meg lesz a száz forint is, KARMÁN JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom