Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-14 / 217. szám

ESZAKMÄGmßORSZÄG r Amiről a pálinkástárói levelezők beszélnek Vita a tanácstörvény-tervezetről V.. AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 217. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 szeptember 14, kedd A fizikai munka becsülete HARCBAN A III. NEGYEDÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT TV apjainkban, amikor az üze­mekben, hivatalokban és in­tézményekben egyre inkább észsze- sűrítík a munkát, gyakran halljuk itt-ott a kérdést: — És most hová menjek, mihez kezdjek, mit dol­gozzak, ha itt nincs szükség to­vább a munkámra? Nem a munkanélküliségtől fél­ve, nem a bizonytalan holnaDtól rettegve kérdezik egymástól ezt a dolgozók. A tanácstalanság, a ha­tározatlanság inkább abból ered, hogy azok, akik az utóbbi időben megszokták az íróasztal melletti munkát, nem tudnak — vagv nem akarnak megbarátkozni a fizikai munka gondolatával. Mert munka- ehetőség van bőven. Régóta nem kerül már le sok gyár kapujáról a felirat: „Munkásokat felve­szünk!” Hirdetnek újságokban, to­boroznak a munkaerőtartalékok megyei, városi, járási hivatalai, meg sincs elég munkáskéz. Sok gyárban - főleg a könnyűiparban több gépet kénytelenek voltunk leállítani, mert nincs aki kezelje Még szembetűnőbb a munkáske­zek hiánya, ha azokra a félbema­radt. vagy lassan épülő házakra gondolunk, amelyeknél ugyancsak elkelne sok új építő. Á bányászat szintén tárt karokkal várja az új bányászokat. § zó sincs tehát arról, hogy munkanélküliség fenyegetne. Rz nálunk már örökre a múlté. Soha többé nem kell a gyárak ka­pujában és a Pece-parti embervá­sáron hétszámra várni munkaal­kalomra. Arról sem beszélhetünk, hogy a fizikai munkások nem megbecsült tagjai ~ társadalmunk­nak. Nem, hiszen a munka meg­becsülése szocialista rendszerünk tartalmából lényegéből fakad. Né­pi demokráciánk vezető osztálya a munkásosztály. Pártunk és kormá­nyunk a legnagyobb elismerésben és megbecsülésben részesíti a fi- zikai munkát, a munka történel­münkben most vált először a régi kényszerből becsület és dicsőség dolgává. Ha csupán a sztaháno- vistákra, a szocialista munka hő­seire, a százezernyi kitüntetett munkásra gondolunk, már ez is eléggé bizonyítia a munka társa­dalmi megbecsülését. De erről ta­núskodik szinte (minden tettünk, törvényünk, alkotmányunk és eg°sz úi életünk. A hiba talán ott van, hogy iro­dalmunk — és nyugodtan hozzátehetiük — sajtónk sem áb­rázolta eddig megfelelően a dol- gcfs hétköznapok egyszerű hőseit, a munkásokat. Ha nagy feladatok előtt álltunk, sokszor szóltunk a gazdasági, műszaki, állami és párt­funkcionáriusokhoz. Gyakran el­mondtuk: mozgósítsanak minden erőt. rámutattunk az előttük álló konkrét tennivalókra. A munká­sokhoz ugyanakkor általánosság­ban beszéltünk, legfeljebb nevüket és az eredményeiket tükröző szá­mokat tettük közé. De az ember bizony sok esetben elveszett a számok mögött. Nem neveltük ar­ra elég következetesen a magyar népet, hogy tisztelje és a legjob­ban becsülje a munkásokat, akik kétkezük munkájával teremtik meg azokat a szükséges dolgokat, ame­lyek nélkül elképzelhetetlen lenne életünk. A szenet, amely fűti ott­honainkat, az edényt, amelyben ételeinket készítjük, a ruhát, ci­pőt. amelybe öltözünk a munkások adiák. Mégis sokan, akiket munkájuk az íróasztalhoz köt, vagy kötött eddig, nem értik, nem érzik elég­gé, hogy munkásnak, becsületes, jó munkásnak lenni: hivatás. Hogy a jó munkás, mint a művész érzi az alkotás örömét, ha végignézi a befejezett munkadarabot. A hen­gerész örül, ha látja, hogy az iz­zó, ormótlan acéltömbök egymás mellé simulnak, mint vékony le­mezek, ha kikerülnek a hengerek öleléséből. Az építő szíve még évek múlva is megdobban, ha a magaépítette házra néz: ,a villany- szerelő is sokáig emlékezik az épületre, amelyben az ő keze nyo- m4” gyúlt ki a fény. M égis. honnan a tétovázás9 honnan a nehéz elhatározás, mielőtt a munkás felelősségteljes, de szép hivatását választaná a felduzzasztott hivatali apparátus­ból kikerülő dolgozó? És hozzáte­hetjük, nemcsak azok körében van bizonyos húzódozás, akik eddi’ más munkakörben tevékenyked­tek. hanem a fiatalok között is, akik nemrég fejezték be tanulmá­nyaikat. „Nem azért tanultam, hogy egyszerű munkás legyen be­lőlem!” mondia sok fiatal és idő­sebb is. Miért nehéz megérteni, hogy egyszerű munkásnak lenni dicsőség, — kultúrált, széleslátókö­rű. munkáját nemcsak elvégző, hanem nagyszerűen, jól elvégző munkásnak lenni pedig még na­gyobb dicsőség. Könnyű megvonni a párhuza­mot az ilyen és aközött a régi gon­dolkozás között, amely a fizikai munkát valamiféle alacsonyabb- rendű dolognak tüntette fel. De korántsem szabad azt hinnünk, hogy mindazok, akik ma nem ér­tékelik kellően a fizikai munkát, valamennyien ezt a régi elvet vall­ják. A megszokás azonban csökönyös dolog. A rossz szokások, káros el­képzelések még sokáig tartják magukat az emberek gondolatai­ban akkor ■ is, - ha a körülmények, az élet már rég megváltozott. Ah­hoz, hogy ezeket a szokásokat sut­ba dobjuk, hosszú, szívós, tervsze­rű felvilágosító munkára van szükség nemcsak a felnőttek, de má’- a gyermekek között is. Ttjaink rendszerint arról ábrán­doznak, hogy tudós, feltalá­ló. mérnök, halálos betegeket meg­gyógyító orvos, felfedező válik be­lőlük. Jó dolog az ábrándozás és jó, hogy a mi életünkben ezek az ábrándok valóra is válhatnak. De meg kell tanulnunk ábrándozni olyan életről is, amelynek hősei mindennapi, egyszerű emberek: kitűnő olvasztárok, gyakorlott kombájnvezetők, szabók, bányá­szok. Ilyen ábrándokra tanítani a bi­zonytalan, tanácsot váró fiatalo­kat és idősebbeket elsősorban 9 pártszervezetek, a kommunisták feladata. Elsősorban ők azok, akik előrelátnak, akik életükben már sokszor ábrándoztak a jobb­ról, s ha azt kiharcolják, még job­bat kívánnak helyébe. Most ismét az ő kötelességük a munkában példát, szóval. írásban irányt mu­tatni a közvéleménynek, hogy mi­előbb eloszoljon az a legenda, mely szerint a „könnyű” szellemi munkának különleges előnyei van­nak a „nehéz” fizikai munkával "»rriben. ]Y'T inden munka könnyű, ha jó- kedvvel, vidáman, szívesen csinálják és mindegyik nehéz, fá­rasztó, ha céltalanul, kedv nélkül végzik. Elismerő oklevelet és jutalmat kapott a tolesvai földművesszövetkeaset Az elmúlt napokban ünnepi gyűlést tartottak a tolesvai körzeti s .iivetkezet tagjai. A gyűlést annak tiszteletére hívták össze, hogy a s":,ivetkezet a megyei versenyben im már másodszor került az első hely­re. ugyanakkor országos viszonylat ban a harmadik helyre jutott. A gyűlésen megjelent több mi nt 500 szövetkezeti tagot úttörők kö- s Intötték, erőt és egészséget kívánva nekik a további jó munkához. P~ ünnepi gyűlésen a Szövosz kiküldöttje 4 ezer forint pénzjutalmat é-. 10 értékes könyvet osztott ki, valamint átnyújtotta a szövetkezet ügyvezetőjének a Szövosz igazgatóságának elismerő oklevelét. A szö­vetkezet dolgozói közül Hegyaljai Bernáth. Sromp Béla, Kretovics Mar­tén, ördögh Margit, Bazsó Imre. Hisztai Andor szövetkezeti dolgozók, llegedűs Sándor, Iván András, Szinyéri Gyula és Pál József vezetőségi l"ok pénzjutalmat kaptak. A szövetkezet dolgozói megfogadták, hogy méltók lesznek az elis- (‘ trésre és teljesítik tervüket. A tolesvai szövetkezet dolgozói jelenleg ! ] minisztertanács és a SZOT elnök ségének vörös selyem vándorzász- tjáért versenyeznek. Borsodi bányászok sikeres karca november 7 tiszteletére tett fogadalmuk valóra váltásáért A borsodi szénbányászok a b ányásznap után fogadalmat tettek november 7. tiszteletére, hogy törlesztik az adósságot, teljesítik a ter­vet. Szeptember közepén járunk, rohamosan közeledik a tél, s ipari üzemeink mellett az iskolák, kórházak, lakások szénnel való ellátása is egyre sürgetőbbé válik. A Borsodi Szénbányászati Tröszt számos bányaüzeme vasárnap a terv túlteljesítését jelentette. Ez biztató ígé­ret arra, hogy a széncsaták hősei b iztosítani fogják a télre a meleget adó szenet, s az év végéig mind többet behoznak a lemaradásból. A III negyedévi terv teljesítéséért, az adósság törlesztéséért ví­vott harcban a diósgyőri szénbányász ok szeptember 12-én 101.3 százalékos tervteljesítést értek el. Sajószentpct er 1399 százalékos nagyszerű ered­ményt mutatott fel. Sajókazinc 100.3 százalékkal, Bánfalva 125.2 száza­lékkal, Szuhakálló 125 százalékkal zárta a vasárnapi műszakot. A ru- dolftelepi bányászok is túlteljesített ék napi előirányzatukat, 102 9 száza­lékot értek el, Sajókaza pedig 105.2 százalékot teljesített. Borsodi szénbányászok! Az adott szó kötelez, az ország tetteket vár a széncsaták hőseitől! Élenjár a burgonyabegyiijtésben a ricsei járás A ricsei járás dolgozó parasztjai a gabonabegyüjtésben is jó példával jártak az élen, most á kapások be­takarításával sem akarnak lemarad­ni. Többfelé már ássák a cukorrépát, a burgonyát. Semjén, Lácacséke és Dámóc dolgozó parasztjai már közel 80 százalékra teljesítették burgonya- beadási tervüket. Jól halad a burgonya begyűjtése Révleányvár, Riese és Cigánd közsé­gekben is, ahol 60 százalékra állnak a tervteljesítéssel. Kiesén az elmúlt héten például több mint négy. vagon burgonyát gyűjtöttek be. Babók Fe­renc és Deák Bálint Gy. jártak élen a burgonyabeadásban s a szép pél­dát már több mint 400 termelő kö­vette. 23 ezer foriot selejtkár egy műszakon TÁVIRAT A megyei tanács vb. elnökének Miskolc. örömmel jelentem, hogy Gesz- tely község szeptember 12-én déli 2 órára száz százalékra teljesítet­te III. negyedévi adófizetési ter­vét. KÖZSÉGI TANÁCSELNÖK A diósgyőri durvahengerműben az elmúlt hónapban jelentősen emel­kedett a selejtkár. Míg júliusban ez 270.000 forintot tett ki, augusztusban a veszteség már 602.000 forintra nö vekedett. Egyre sűrűbben fordulnak elő olyan esetek, ami augusztus 30 án a C műszakon történt: Gácsi István előolvasztár ugyanis nem ellenőrizte kellőképpen a kemence hőfokát, s ezért három öntecs 7 tonna súlyban túlhevülés következtében elrepedt. Csupán ez egy műszak alatt 23.500 forint selejtkárt okozott a népgaz­daságnak. A diósgyőri durvahengermű for-, rasztáraitól azt várja népünk, hogy figyelmes, fegyelmezett munkával javítsák ki a hibákat, egyre jobb minőségű hengerelt acélt adjanak a hazának. Jutalmat kaptak Mezőcsálon is a beadásban élenjárók Az ünnepi közgyűlésen többen fel­szólaltak. Valamennyien kötelezetisé­Unnepi közgyűlést tartottak vasár­nap a mezöcsáli Szabadság termelő­szövetkezet tagjai abból az alkalomból, hogy a szövetkezet első helyre korült az alkotmány ünnepének tiszteletére indult országos begyűjtési verseny­ben, a nagy földterülettel rendelkező termelőszövetkezetek között. A begyűj­tési minisztérium elismerő oklevelét és 'az ezzel járó 12.000 forintos pénz­jutalmat az ünnepi közgyűlésen adták át a termelőszövetkezet tagságának. Megérdemelten kapta a termelöszö. vetkezet tagsága a nagy kitüntetést. Augusztus 31-ig a termelőszövetkezet maradéktalanul eleget tett kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezett­ségének. Teljesítette egész évi hízott­sertés, élőállat és állati termék be­adási kötelezettségét is. get vállaltak arra, hogy az őszi be­takarítási munkákban és a kapás­növények beadásában is az elsők közé kerülnek. Szeptember 19-ig kukoricá­ból 100 százalékig teljesítik évi be adási kötelezettségüket. Közgyűlés után sor került a be­adásban élenjáró egyénileg dolgozó parasztok megjutalmazására is. Csécsi István. 12 holdas dolgozó paraszt egy rádiót kapott jutalmul. Már minden­ből teljesítette évi beadási kötelezett­ségét és adóját is kifizette. A rádiót a legjobbkor kapta, — a napokban szerelték be a villanyt lakásába. Kuli József 8 holdas dolgozó paraszt egy 100 forint értékű kézi kukoricadarálőt kapott jutalmul. ■i » ■ Olvasztár-brigádok kiváló teljesítése A Lenin Kohászati Művek elektro acélműve szeptember 11 és 12-én 108.6 százalékra teljesítette napi tervét. Ez a siker a brigádok jó munkájának köszönhető. Stencel László olvasztár- brigádja a technológiai utasítások szí. gorú betartásával 113 százalékot ért el. Kimagasló az elektroaeélznű lö-ös kemencéjénél Martpnyi Sándor olvasz. tárbrigádjának eredménye. Napi ter­vét 123 százalékra teljesítette. A vasöntödében is nagyszerű ered­mények születtek ezen a napon. Kon­dor Mihály öntő 170 százalékot őrt el. Hegedűs Imre magkészítő 152 száza­lékra, Németh János öntvényfaragó pedig 175 százalékra teljesítette napi tervét. SÁROSPATAK BÜSZKE ÜNNEPE RAGYOGÓ napsütéses vasárnapra virradt a járás lakossága. Sárospatak utcáin már a kora reggeli órákban csoportosultak az emberek; sze­kéren, kerékpáron, gépkocsin érkeztek a járás székhelyére a községekből a beadásban élenjáró dolgozó parasztok, örömünnepre gyűltek össze ezen a napon. Hangos jókedv, vidámság pezsgett a levegőben. A lelkes hangulatnak meg volt az oka: — Nem kis dolog az országos versenyben elsőnek lenni — magyarázták egymásnak, amíg szaporázták a lépéseket a kulturház felé. Dél felé a hatalmas kultúrteremben sorjá­ban férfiak, nők, idősebbek és fiatalok foglaltak helyet. Szemükben öröm csillogott, amikor meg­látták a diósgyőri kohászati üzemék dolgozói­nak ajándékát, a szép vörösselyem zászlót. A mezőcsáti járástól hódították el a sárospatakiak a lobogót, mert jobban dolgoztak, s nemcsak a me­gyében, hanem országos viszonylatban is elsők lettek a gabonabegyüjtésben. Hegedűs Tibor, a begyűjtési minisztérium terménybegyüjtési fő­osztályának vezetője tartotta az ünnepi beszédet, amely után ő is átadta a begyűjtési miniszter versenyzászlaját. UTÁNA Vaszi] István, a megyei begyűjtési hivatal vezetője szólalt fel és hangoztatta, hogy a sárospataki járás a megye büszkesége lett- Dolgozó parasztjai megérdemlik az egész ország megbecsülését. A károlyfalvai dolgozó parasz­tok különösen dicséretet érdemelnek nagyszerű munkájukért. A helyes gazdálkodás eredménye­ként 10 mázsa 40 kilós termésátlagot értek el bú­zából. A gabona begyűjtésében jó példával jártak élen a járás termelőszövetkezetei. A karádi Táncsics tsz például elsőnek fejezte be a csép- lést, elsőnek teljesítette a gahonabeadást. Feledhetetlen szép ünnepség keretében osz­tották ki a járás dolgozó parasztjainak a jó mun­ka jutalmát. Elsőnek Sárospatak község legjobb beadója, Durányik Bertalan 13 holdas dolgozó paraszt vet­te át a jutalmat. Nemcsak gabonabeadásának -— egész évi állat, állati terrhék, kukorica, burgo­nya, napraforgó beadásának is eleget tett. Kuko­ricadarálót kapott ajándékba. Id. Brogli Ignác permetezőgépet, s több sárospataki dolgozó pa­raszt pedig rádiót kapott jutalomképpen. SÁROSPATAK község az országos verseny­ben a második kategóriában második lett, de jo­gos büszkeséggel lehet beszélni Bodrogolaszi eredményeiről is, amely harmadik lett az ország községei között folyó gabonabegyüjtósi verseny­ben. Matisz József sárospataki dolgozó paraszt, aki egész évi beadását teljesítette, a silózást is befejezte, — most nagy szorgalommal a jövő évi bő termés megalapozásához fogott. Szorgalma és példamutatása jutalmául rádiót kapott. Az ajándék átvételekor arra kérte dolgozó társait, hogy kövessék példáját, szántsanak, vessenek, hogy jövőre is elsők lehessenek a begyűjtésben, s a gyönyörű zászlót hosszú időre megtarthas­sák. Matisz elvtárs megígérte, hogy arra fog tö­rekedni, hogy az eddiginél is nagyobb termésát­lagokat érjen el. A Tiszakarádról való K. Kazuk István és a zalkodi Bartus Miklós kukoricadarálót, id. Szend- rei Andrásné pedig 30 literes zsírosbödönt ka­pott ajándékba. EGYIK LEGSZEBB pillanata volt az ünnep­ségnek, amikor az úttörő gyerekek virágcsok­rokkal köszöntötték a beadásban élenjáró dolgozó parasztokat és elmondották, milyen büszkék arra, hogy az ő édesapjuk is hozzájárult a sárospataki járás kiváló eredményéhez. Végül emlékezetessé tette az ünnepséget az ásványbányái dolgozók köszöneté is. Barátságos kézszorítással üdvözölték a gabonabegyüjtés leg­jobbjait. Az ünnepély Vakles György elvtárs, a sáros­pataki járás párt-végrehajtóbizottság titkárának záróbeszédével ért véget. Vakles elvtárs meleg szavakkal köszönetét mondott a járás dolgozó pa­rasztjainak, akiknek őszinte hazaszeretete, példás kötelességteljesítése tette lehetővé, hogy a sáros­pataki járás 145 járás között az elsők közé ke­rüljön. Érjenek el újabb sikereket a sárospataki járás dolgozó parasztjai, munkásosztályunk hű szövetségesei. R. J.-né«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom