Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-09 / 213. szám

ESZAKMAGYARORSZAG A testvéri bolgár nép boldog, szabad basája Rádióavatás a boldogkőujíalusi általános iskolában J AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPJA X. évfolyam 213. szám Ára 50 fillér Miskolc. 1954 szeptember 9, csütörtök f Szüntessük meg a pazarlást, "N nagylábonélést épi demokráciánk a felszab adulás óta eltelt 10 esztendő alatt rohamléptekkel haladt a f eilődés útján. Dolgozóink hatal­mas tömege aktiv, lelkes részivé vője a szocializmus építésének. Egyre újabb és újabb munkasike rekre ösztönzi népünket az a tu­dat, hogy miénk az ország, mag unknak építünk. * Az állam, a nép tulajdonába n lévő gyárak, üzemek, bányák termelése a dolgozók jólétét szolgálja. A nemzeti jövedelemnek — pártunk júniusi határozatának és a kormány programjának szel-1 lemében — mind nagyobb részét a szükségletek növekvő kielégí­tésére fordítja. Valamennyi ma gyár dolgozónak, az egész népnek érdeke tehát, hogy az állam, a mi államunk jövedelme állandóan növekedjék. Csak így tudunk a jövőben még több közszükségleti cikket termelni, még több lakást, utat, iskolát építeni, csakis így tudjuk az elkövetkező években tovább folytatni az árak rendsze­res leszállításának politikáját. Szó esett már eddig is a termelékenység növeléséről, a gazda­ságosabb termelésről, amely nél külözhetetlen áz életszínvonal emeléséhez. Kevesebbet beszélünk azonban a másik, nem kevés­bé jelentős feladatról, amely nél kül nem növelhetjük tovább eredményeinket. Ez a feladat: végetvetni a nagylábonélésnek, a pazarlásnak, an­nak, hogy egyesek a nép vagyon át úgy kezelik, mint csák: szal­máját. A z idősebb munkások jól emlékeznek arra, hogy a tőkés üzemében minden szögnek megvolt a helye. Jaj volt annak a mun­kásnak, akinek táskájában az el lenőrzés csak egyetlen csavart ’S talált, a gyártulajdonos, vagy an nak megbízottja fogához vert minden garast, nehogy egyetlen fillérrel is csökkenjen a tőkés haszna. Akkor bizony nem heve rtek a gyárak, üzemek udvarán javításra váró, rozsdásodó gépek, nem volt széjjelszórva az építő­anyag; a telefonok, autók használata magánügyben a legszigorúb­ban tilos volt. Ma pedig mit látunk? Ugysz ólván alig találunk olyan üzemet, hivatalt, vagy intézményt, mely nek dolgozói nyugodtan elmond­hatnák: mi már mindent megtettünk a pazarlás megszüntetéséért, nálunk már nincs pazarlás. Nézzünk meg egy-két apróbb, de felesleges kiadást. Nagyon sok vállalat, üzem — ha saját autója nincs, vagy úgy gondolja, nem elég ami van — r endszeresen taxit vesz igénybe sokszor olyan utakra is, ahová egyébként vonattal, autóbusszal, villamossal, vagy esetleg gyalog is el lehet menni. Csak egyetlen példát említünk, amely nem is tartozik a legrosszabbak közé: a 34. számú építőipari tröszt egy-egv hónapban jóval több mint 100 ezer forintot költ el taxira, bérautóra. Nem kell bizonygatni, hogy ezt az összeget az állam nagyon jól fel tudná használni lakásépít­kezésekre, vagy egyéb fontos dolgokra. másik költségtétel: a telefon. Egyes intézmények, üze­mek, hivatalok telefonbeszélgetése súlyos ezrekbe kerül a népgazdaságnak. Kazincbarcikán például a földmunkát gépesítő vállalat kazincbarcikai kirendeltsége július 19-én 3 Budapest 458-746 telefonszámmal 880 forint értékű beszélgetést folytatott. Drága mulatság ez. Sokkal többet takaríthat meg a nép államá­nak a felelőtlen telefonáló, ha akár repülőgépen oda-vissza uta­zik Budapestre é*s még egy egész napidíjat is felszámít hozzá, ugyanis 250 forintból bőven kitelt volna az ügyintézés. Vagy nézzük a kiszállásokat. Szinte valamennyi kiutazó az en­gedélyezett legmagasabb kocsiosztályon utazik. Előfordul az is,, hogy ha valaki 7 és félóra alatt elvégezhetné munkáját, elhúzza egy kicsit a dolgát, mert nyolc órán túl már napidíj is jár. És a kiutazók egy része bizony sokszor magának keres okot a vidékre járásra, hiszen — gondolja — az is hoz egy kis többletkeresetet. Arról persze, hogy milyen csekély népszerűségnek örvendenek az ■«aktatáskás emberek», az agyon-ellenőrzött, agyon-instruált vidéki szerveknél, erről jobb nem is be szelni. Ezek csak a kisebb kiadások, de könnyen megérthetjük, hogy a 100 és ezer forintok milyen hatalmas összeggé nőnek. ha figye­lembe vesszük, hogy még megyénk területén is százszámra, or­szágosan pedig ezerszámra vannak olyan üzemek, intézmények, hivatalok, amelyeknek dolgozói hasonló könnyelműséggel bánnak a nép vagyonával. Százmilliók úsznak el így, válnak semmivé évente hazánk­ban, mert nem őrizzük éberen a nép vagyonát. Nem vi­gyázunk rá kellően, hagyjuk, hogy a szemünk előtt váljon sem­mivé a nép vagyonának egy-egy része. Sajnos, sok az olyan gazdasági, műszaki és állami — de te­gyük hozzá nem egyszer pártfunkcionárius is, aki maga sem mu­tat jó példát, nem figyel fel a nép vagyonának pazarlására. Egyesek úgy látszik megszokták a nagylábonélést, a nép vagyo­nárnak pocsékolását, mintha soha nem is hallottak volna takaré­kosságról. Pedig az egész nép érdeke sürgetően követeli a pazarlás, a pénzpocsékolás megszüntetését. Éppen elég pénzt fecséreltünk már el így is hiábavalóságokra. Nem halogathatjuk tovább a takaré­kos, beosztó módszerek bevezetését. Még ma lássunk hozzá a fe­lesleges költségek megszüntetéséhez. Legalább úgy gazdálkodjunk az állam, a nép vagyonával, mint odahaza családunk keresetével. A takarékos munka megszervezése nem kampány-feladat. Nem múló, rövidéletű divat, amelyet félkézzel is elvégezhetünk, ha­nem állandó tennivaló, amely jó tervezést és' megfontolt előrelá­tást követel a vezetőktől. T* ermészetesen mint mindenben, a pazarlás, a nagylábonélés megszüntetéséért folyó harcban is mindenekelőtt népünk vezető| erejének, a munkásosztálynak, s ezen belül elsősorban a kommunista munkásoknak kell példát mutatniok. A kommunista vezetőknek kell elsősorban ébere n őrködniük a nép vagyona fölött. Ezzel mint évtizedes harcaik során már annyiszor, a kommunis­ták ismét a nép érdekeit védik. V_______________________________________ ____________________________________________________________________________________ J Vetik már a* őszi árpát a szövetkezetek földién Az elmúlt évi tapasztalatok bebi­zonyították, hogy azok 3 termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg dolgozó parasztok, akik jól előkészített talajba, korán vetet­tek, 2—3 mázsával többet takarí­tottak be egy holdról. Megyénk ter­melőszövetkezetei igyekeznek is az alkalmas idő minden percét kihasz­nálni, s egyre gyorsabban végzik a vetés alá- a szántást. A tiszababoL nai, tiszadorogmai, geleji, megya- szói, s a tiszalucj termelőszövetke­zetek már vetik az ősziárpát is. A tiszaluci Vörös Hajnal termelőszö­vetkezetben azon a területen, ahol az elmúlt ősszel korán és kereszt- sorosán vetettek, 14 mázsa gabonát takarítottak be egy holdról, ahol Í pedig megkéstek a vetéssel, mind­össze 10—10 mázsát arattak, HARCBAN A III. NEGYEDÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Az ózdi fi nőm lien germ üben három brigád Az ózdi finomhengerészek már nem egyszer bebizonyították, hogy élharcosai a termelésnek. Most, amikor országunk dolgozói a párt és a kormány programjának sike­res megvalósításáért harcolnak, az ózdi finomhengerészek síkra száll­tak, hogy az ötéves terv teljesíté­sével segítsék elő a jólét növelését. Nagyszerű erőfeszítéseiket siker koronázta. Szeptember 6-án déli 12 órakor Nagymarci András hengerészbri- gádja büszkén jelentette, hogy be­fejezte ötéves tervét. A brigád tag­jai 13 ezer 162 forintot takarítot­tak meg a selejt csökkentésével. Augusztus havi tervüket 106 szá­zalékra teljesítették. Szeptember 7-én, reggel 6 órakor a Kossuth- díjas Tengely István brigádja is jelentette: mar az 1955. évi terven dolgoznak és 41 ezer 327 forintos selejtmegtakarításukat az év végé­re 80 ezer forintra fokozzák. Ugyanezen a napon déli 12 órakor Pázmány László DISZ-brtgádja kö­zölte, hogy ők is befejezték az öt­éves tervet s nem maradtak le a selejtcsökkentéssel sem: 33 ezer befejezte ötéves tervét 879 forinttal járultak hozzá az ózdi kohászok önköltségesökkentési vál­lalásához Havi tervüket szeptem­ber 8-ig 104.9 százalékra teljesítet-' ték. Az élenjáró hengerész brigádok most tovább harcolnak, hogy a Diósgyőrrel kötött párosverseny­ben az ózdiak legyenek az elsők. A tanácsválasztás íiszteletére újabb vállalásokat tettek, megfogadták, hogy még több terven felüli hen­gerelt acéllal segítik elő a dolgo zók jólétének növelését. TÖBB SZENET A HAZÁN AK ! Kitűnő eredmények a frontbrigádok versenyében A Borsodi Szénbányászati Tröszt frontbrigádjai közül kimagaslóan szép eredményeket értek el a lyu- kóbányai Ságvári-akna DlSZ-fiatai- jai. Szeptember 7-én mindhárom DISZ-brigád teljesítette napi ’elvét. Sajókazincon Hlavács József front­brigádja 212 százalékos kiváló ered­ményt, Györkei János frontcsapata pedig 167.5 százalékot ért el az or­mosbányai III. aknában. Az élenjáró frontbrigádok ered­ményei igazolják, hogy jó munka­szervezéssel, a 480 perc kihasználá­sával túlteljesíthető a terv. A többi frontcsapat kövesse az élenjárók példáját, tegyen meg mindent novem­ber 7 tiszteletére tett fogadalmuk valóraváltásáért, az adott szó be­csületéért. Legyenek Borsod kom­munista bányászai az adósság le- törlesztéséért, indult harc lelkesítői, élharcosai. Hozzanak be minél töb­bet az elmaradásból a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfor­dulójára. 174 (alias! adtak á! Ujdiósgyőrben A 28/3. számú Építőipari Vállalat dolgozói Üjdiós győrien 20 nappal határidő előtt 171 lakást adtak át. A derék építőipari munkások leg­jobb tudásukkal azon voltak, hogy mielőbb bekőlto-hetővé váljék a ha­talmas épület. Dicséretet érdemelnek, hősies munkájukért a vállalat dol­gozói. különösen Uram József üzem- vezeiő. Réti József főmunkavezető, Vida János kőműves brigádja és Jacsó Péfer segédmunkás brigádja. Az ép ule'en márványtáblát helyez­nek el. melyre, a legjobb dolgozók nevét írják fel. K* új és helyes kez­deményezés. Először történik az építőiparban, hogy az épített • ház falán az élenjárók nevét megörökí­tik. lij belépőkkel erősödnek megyénk termelőszövetkezetei A helyes gazdálkodás eredménye­ként megyénk termelőszövetkezetei egyre jobban bebizonyítják a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét. Számos helyen jóval magasabb termésátla­got érnek el, mint az egyéni gazdák a kis parcellákon. A falu dolgozói ezért mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a termelőszövetkezetek felé. A napokban is több egyénileg dolgozó paraszt határozta el, hogy belép a csoportba, ha ehhez a ta­gok hozzájárulnak. A susai Kossuth tsz-ben Görgei pamabás, Gyüre Sándor és Giblák Miklósné lépett be. a tokaji Kossuth tsz-ben pedig Krasznai János feleségével együtt írta alá a belépési nyilatkozatot. Ériékes kezdeményeiés a borsodnsdasdi lemezgyárban A borsodnádasdi lemezgyár hengerészei az év elejétől kezdve ke-* mény küzdelmet folytatnak az egy mázsa készlsmezre eső alapanyag­mennyiség csökkentéséért. Ebben a harcukban értékes segítséget kap­nak a műszáki vezetőktől is. Szeptember elején Soós György üzemmérnök új technológiai eljá­rást vezetett be az ónozott lemezek hengerlésénél. Eddig az ónozott le­mezeket hengerlés előtt kénsavas keverékbe mártották, hogy csökkent­sék a tapadást. Soós György javaslatára a lemezeket kénsavas keze­lés után még mangánisz’ap és szulfit lúgos keverékbe is bemártják s csak ezután hengerük. Az új eljárással lényegesen csökkentették a lemezek tapadását, az alapanyag felhasználást. Bevezetésével szeptember elseje óta kedden reggelig az ónozott lemezek kihozatalát 10 százalékkal javí­tották. Az új eljárással dolgozó Kormos Lajos sztahánovista hengerész a korábbi 40—45 százalékos veszteséget 28—30 százalékkal Csökken­tette. Az ónozott lemezek mangániszap és szulfitlugos keverékben való kezelése nem drágítja az önköltséget, mert mindkét anyag mellék- termék. Az üzem vezetősége most az ónozott lemezeknél bevált eljárás alap­ján a mártogató-kádak kibővítéséi! tervezi, hogy az új eljárást a pá­colt és a horgonyzott lemezek hengerlésénél is bevezethessék. Üvegházi kertészet a mezőkövesdi hőforrások mellett Kevesen vannak «nk­ne hallottak volna a mezőkövesdi Zsóry-fürdő forrásainak gyógyha­tású vizéről. Arról azonban már kevesebben tudnak, hogy az 50— 60 fokos hőforrások vizének nagy része évtizedek óta kihasználatlan, s csak egy patakocska vizét duz­zasztja. A fürdőnek ugyanis aránylag igen kis vízmennyiségre van szüksége — télen pedig telje­sen hasztalanul folyik el a föld­ből előtörő sok tíz- és százezer liter forró víz. Ha Budapesten, vágj’ más na­gyobb városban lenne ez a termé­szeti kincs, akkor már az ember szolgálatába állították volna: egész városrészt fű ten ének vele. úgy mint a híres margitszigeti hőforrá­sokkal. De kinek jut eszébe köz­ponti fűtés hálózatot építeni egy községben? És gondolt-e valaki arra a fürdő látogatói közül, hogy a forró gyógyvizet, ami testét simo­gatja, másra is lehet hasznosítani? Az elmúlt“STgS ember, azaz egy egész nagy csa­lád, amely gondolt erre és elég erős is ahhoz. hogy a termelés szolgálatába állítsa Mezőkövesd egyik nevezetességét: a hőforrá­sokat. A mezőkövesdi Petőfi tsz tagsá­gában fogant meg az a gondolat, hogy kár haszontalanul elfolyni hagyni a sok forró vizet. Laczkó Pető János etvtárs, a szövetkezet elnöke, aki nemcsak arról neve­zetes, hogy poéta hajlamú ember, verseket, színdarabokat ír, hogy Shakespearet, Csehovot olvassa, de mezőgazdasági szaktudása is nagy — kezdett foglalkozni a hő­források kihasználásának gondo­latával, Lu. Szakemberek fülébe is eljutott a tsz érdekes tervezgetése. A szak­emberek azonnal munkához láttak, hogy a közösségben, naggyá nőtt, erejükben bízó mezőkövesdi dol­gozó parasztok terve valóra vél­jék. A Fűtéstechnikai Intézet meg­vizsgálta a hőforrások vizét és összetételét. Azután összeültek ta­nácskozásra a földművelésügyi minisztérium kertészeti szakembe­reivel — és a napokban rendkívü­li szövetkezeti közgyűlésen a tsz tagsága elé vitték kutatásaik és megbeszéléseik eredményét. A népes közgyűlés minden per­ce izgalmas volt, hiszen arról tár­gyaltak a Petőfi tsz tagjai mező- gazdaságunk neves szakemberei­vel és a megyei tanács kiküldöt­teivel, hogyan tudnák rövid idő alatt szinte milliókkal növelni ter­melőszövetkezetük vagyonát. A szakemberek ményeiről ugyanis a következőket közölték: a hőforrások segítségével a Petőfi tsz 3.200 négyszögölön hajtatásos kertészetet létesíthetne, amely már a kora tavaszi hóna­pokban, vagy akár télen is érett, paradicsommal, zöldpaprikával, uborkával és virágokkal láthatná el Miskolc piacait. Ezenkívül többszázezer korai palántát juttat­hatna a városellátó gazdaságok­nak. Elmondták a szakemberek azt is, hogy tulajdonképpen mi ts a? a hajtatásos telep: nem más, mint jól fűtött üvegház, amelynek ta­laja és levegője egyaránt kelleme­sen meleg, párás. Hazánkban már nem is egy ilyen hajtatásos kertészet műkö­dik, de amint a szakemberek el­mondták, a mezőkövesdi Petőfi tsz telepe valamennyinél kifizető­dőbb lenne. Hogy miért? Azért, mert a természetes hőforrások vi­zének kihasználásával sokkal ol­csóbb lesz üzemeltetése. A buda­pesti Március 15 termelőszövetke­zet hajtatásos telepének talaját például trágyával, légterét pedig szénnel fűtik. Mezőkövesden me­legvízzel fűlhetnek mindent, ami évente jóval több mint hatezer tonna szén és több vagon trágya- megtakarítást jelentene. A szakemberek azt is elmondk ták. hogy miiven iövedelemre szá­míthatnak s Petőfi tsz tagjai: a budapesti Március 15 tsz hajtatá­sos telepe a szövetkezet minden munkaegységének értékét 60 fo­rintra emelte — itt, ahol a fűtés­hez se trágyára, se szénre nem lesz szükség, a jövede’em jóval n.agasabb lehet. Elfogadták-e • tagjai a szakemberek javaslatát? — ezt szinte felesleges megkér­dezni. Elfogadták. annál is in­kább meri közölték velük, hogy a telep felépítéséhez szükséges két és félmillió forintos beruházást a kormányzat 20 évi hosszúlejáratú hitel keretében azonnal rendelke­zésükre bocsátja. A -matyóvárosban», a fürdő kö­zelében rövidesen megindulnak af. építkezések. A Petőfi tsz tagsága megfogadta, hogy még ebben az évben a termelés szolgálatába ál­lítja a hőforrásokat és a jövő év kora tavaszán, amikor a Bükk völ­gyeiben még hófoltok fehérlenek, ők már elküldik a miskolci mun­kásoknak hajtatásos telepük első illatozó gyümölcsét, hóviharok ide­jén is pirosra érett első paradi­csomait. POZSONYI SÁNDOR;

Next

/
Oldalképek
Tartalom