Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

Vasárnap, 1954 szeptember 5, ESZAlv MAU Y AKOKSZAU 7 Alúr hűvösekJ Sa*gZ , nak a hegyek. •i_: Nem ősz ez még, nem az igazi, < "csupán ízelítő a várható hideg, ne­héz napokból. Port fúj a szél is, s vele egy-két korán elsárgult fale­velet. Sárgás fény csorog be az ablakon; olyan seszínű, erőtlen, aggastyánhoz hasonló, akit szíve­sen látnak ugyan, de nem hiányzik. Hanem a meleg még elkelne. Meg a napfény. Nem olyan köny- nyű 20 esztendő reumájával neki­vágni a télnek, tapogatni a fájó csontokat s lehetőleg eltagadni o,tt lent a többiek előtt. Merthogy a kortársak közül is sok erről be­szél, panaszkodik: így bányames­ter elvtárs, úgy bányamester úr, kinek, hogy jön a nyelvére, egé­szen a tegezésig. Nem tréfa dolog harminc évig lámpával járni! Megrokkan a test, s ha nincs is rajta jel, amit váratlanul megnyílt tető, vagy orozva megugrott csille okozott, mégis gyengécske az, s különösen a láb, a láb ... A bányamester is azt pólyázgat- ja. Lepedőből hasogatott keskeny csíkokkal erősen beteket!, tapogat­ja, úgy kerül bakancs a lábra, ki­csit piszkos is, kékes-szürke földes csigatető maradványa, dehát az este is későn került ágyba. Feleség pedig... odakerült vagy tizenöt éve szintén a föld alá, csakhogy nem lámpával, hanem anélkül, re­ménykedve, hogy többét nem há­borgatják. Ebben aztán nem is csalatkozott» Igaz, hogy a bányamester sok­szor kételkedik. Némely helyen annyira a föld színe felé nyújtóz­kodik a szénlaelep, hogy jól hallani minden robbanást. Hát hogyne hal­laná meg az asszony. Alig ötven méterre a temető! Nincs nap, hogy végig ne járná a bányát, s leginkább itt a határ­menti vágatban — a temetőhöz közei — üldögél egy darabig. Csend van, puhán fekete minden, csupán a lámpa pislákol, azt is be­felé fordítja a szénfalnak, hadd legyen minél kisebb a fény. Alig látni, dehát a bánya él, beszélget is, a bányamester pedig ért a nyelvén. De mennyire! Lámcsak, hogy szikrázik, villog, csillog az ácsolaton a puffadt fehér penész­gomba. Hogyne, hiszen nedves a levegő, seprőzni kéne; aztán a víz­árok, betemetve, alig méternyire tócsa csillog, szólni kell a csapat­nak. Ez meg .. ördög és pokol! A . sin felszakadva, a csille itt bizto­san ki fog esni, no és az ácsolat! Mintha pofont kapott volna. Jön a nyomás és földre teperi, ezért is kér fizetni. Aztán ... aztán jönnek a patkányok, bújnak a repedések­ből, pedig hiba nincs, alig-alig per­cen a szén, csupán valahol csepeg a víz. Platty.., platty ... platty ... *• j » /_ I könnyezik. /I Sfftnful ^ bányamester gondolatai most máshol időznek. Talán száz méternyire ül a fele­ségétől, azzal elegyedik szóba, per­sze csak úgy magában, elővéve a panasz-zsákot, ami élő embernél mindig dagadt és súlyos. Nála meg különösen! Az elfelejtett ember panasza ez! — Mert hogy tudod-e Lujza, las- sankint én lettem itt a mindenes. • Olyan vagyok, mint az öreg, vén bányaló. Emlékszel? Nekem is \jolt egy ilyen becsületes, hűséges pá­rám, Gyurinak hívták, tíz évig a fővágaton hordta a tele csilléket. Hoztak közben újakat is, de a kocsisgyerekek ragaszkodtak a Gyurihoz. Benne bíztak, akárme­lyik újonc is könnyen boldogult vele, mert ismerte a bányát. Hát.. i így vagyok én, jönnek a mérnökök, mennek is, hanem a trpszt az nekem írogat, ha baj van, . engem szid. Ej-ej... még a tejfe­les makaróni sem esik néha jól, pedig kitűnően főz a Maris, tudod a keresztfiunk felesége. Aztán va­lahogy úgy áll a dolog, ha dicsérni, kell, csak másnak jut belőle, eset­leg megveregetik a ^ váliam, s aszongyák: ,,Jól van öreg, látszik, hogy szakember”. Ennyi és nem több. Tudod Lujza, kissé messze kerültünk ide a hegyekbe, vonat is ritkán jár, meg aztán nem is tudom ... olyan elfelejtett ember vagyok. Pedig ha egy kis szerel­tet is kapnék emberi szóval, ebből a mai szeretetből, tán még a reu­mán se fájna annyira. Bizony így kedvesem. Tudod ... néha úgy ér­zem, megérdemelném. Lefejtettem minden baj nélkül a déli részt, anélkül, hogy valaki melléd került volna. Nehéz dió volt! Aztán ... úgy esett, hogy új mérnök jött és neki írták az egészet. Az újságok, meg a rádió, meg... Jó... jó... .— ne haragudj, nem bántom én a mérnököket, hiszen a mi fiunk, a mi Jóskánk is az. De... látod. 26 1 éves a kölyök és már munkaérdem­• rendje Van. Tavaly megkapta szep­tember elején. Nekem hm... ne ’hidd, nem kell nékem rozetta, megvagyok öregesen, táplálkozom a kettőnk éveiből és ... most me­gint eszembejut a Gyuri ló. Az is HÖLDI JANOS: /A BÁNYAMESTER iiiiiininuii:i!niiniHiiiiniiMMiiiiiiiinn!iii!M>iiiiHi!nniHiiiiMiiiiiuMiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiniiiHiMiHiiiiiiiHi!iiiHimimmiiiinmimiiiiiiiinmiiimimimiiiiimiiHiiiiiiHiiimiiimiiiiiiiiiinimiimiimiiiiimiiiinmii!iimnmmu kimúlt észrevétlenül s csak én si­rattam meg, no hiszen emlékszel, van ennek 18 éve is. Lehet azért, mert előre láttam a sorsom. így ... így ... kedveském ... jó volna ám, ha velem lennél. Egyedül sem erezném magam, volna minek örülni is, mert van ám már szeretet, meg becsület is, meg a telep sem a régi. A régi emberekből sincs már sok, de hiszen magad is tu­dod, ott fekszenek melletted. Alig nyolcán lézengünk még a telepen, öten pedig, nos hát ezek olyan magasan vannak, hogy ritkán ve­tődnek erre. Ilyenkor persze össze­ülünk, vagy összezörgünk, mikor hogy. Ki van még itt? Hát itt van még a legöregebb cimbora. Eltalálod ugye, ki? Haj... haj... — ki lenne más, mint a bánya. Ezzel is beszélgetek, akárcsak ve­led, ha elfog a keserűség. S hidd el Lujza, olyan jó egy kis panasz­kodás. Igaz néha fáj, dehát... dehát. A panasz-tarisznya lassan ki­apad. El lehet tenni holnapra, vagy holnaputánra. Az idős bá­nyamester megakad 'gondolataiban. Üldögél még egy darabig, ősz baja fehéren világol a derengésben. Az­után, valahol robbantanak. Meg­rázkódik. Feláll. Van még járni- való. A bánya pedig tovább beszél. A szénfalon a víz csepeg. Platty .. i platty... platty .,. Vájjon kiért könnyezik? * Legtöbbször gf a bányából az öreg Nagyokat fúj­tatva, köhécselve lép az irodába. Alig szusszant, máris hívja a mér­nök, alacsony, tömzsi, fiatal em­ber; a bányamesternek a hónaljáig ér. Tisztelettudóan érdeklődik a „lenti” dolgok iránt, azután pausz- papír zizzen s a bányatérkép fölé hajolva következik a megbeszélés. Ceruzával mutatják a helyeket: „Itt jobbra kell menni: emitt futó­homok ólálkodik; az új front elő­készítése lassú" és így tovább. Leg­alább jó órahosszat tart a hadi­tanács, ami nyáron lanyhább, lus­tább, ám ilyenkor, őszelőn, mindig vérmesebb. Mire kijönnek a föld alól a bá­nyászok, az íróasztala előtt ül me­gint az öreg. Ott kell lennie, rriert különben keresik. Munka után az emberek egy része fáradt, ingerült, sok a vidéki is, ezek az autóhoz sietnek. Elintéznivaló — panasz — mindig akad. Hol a munkahely, hol a norma, ma meg különösen a hűségjutalom izgatja az embe­reket. Telve a pártiroda is, onnan át jönnek ide s a bányamester azt sem tudja kinek mit feleljen. Csupaősz hajára néha köszönet, hol zsörtölódés zúdul, a dolgok sorrendje szerint. Hanem azért mégis csak kiürül egyszer az iroda, s ott marad a legjobb barát, a vén Tibolti Má­tyás. Valami három évvel Idősebb a bányamesternél, de neki... csak acélszürke a haja. Konok, kemény ember, vájár, nincs az a szakadás, vagy futóhomok, ahol át ne menne csapatával. Felesége neki sincs már, fiával, menyével, két na­gyobbacska unokájával lakik. Szo­kássá vált, hogy a bányamester minden szombat este náluk vacso­rázik. — No, végeztél már Pista? — kérdi s karbidlámpáját odadör- renti az asztalra. Ezt sem min­denkinek lehet, mármint az iro­dába lámpával menni, dehát Ti­bolti az más, előtte még a fiatal mérnök is sapkát emel. S ez így is van jól. — Ülj le Matyi! Pihenj egy ki­csinyt — biztatja a bányamester már tíz éve szombatonkint. Persze ez csak falrahányt borsó, a válasz szintén majdnem ugyanaz; — Majd ha lámpa nélkül mék a föld alá. Meg aztán tudod mit ígértem — ebben a szobában nem ülök le sose. Hanem estére vá­runk. A lány csinál tnajd egy kis tejfeles, túrós makarónit, szalonna- kuckával. A „kucka” szót jól megnyomja, ezen vein a hangsúly, mint ahogy az ízét is ez adja az ételnek, Már megy is, kissé Imbolygó járással, indul a fürdőbe s a föld szaga láthatatlan uszályként lebeg utána. A bányamester komor és rosszkedvű Hiába volt jó a vacsora, szavát sem hallani. Bántja a reuma, fáj­nak a csontjai és a szíve is. A szívbéli fájdalom nem gyógyítható orvosilag, erről csak Lujzával lehet majd beszélni. Délután kint volt a megyéről két elvtárs és két óra hosszat csak a mérnökkel beszél­tek. Mintha ő levegő lenne, sem­mi, senki! Hanem arra volt ide­jük, hogy végigmenjenek a tele­pen és megnézzék a bányásznap) díszítést, a feliratokat, a kultúr­termet, meg mindent. A bánya- mestere felkeresni, azt nem! De­hát ... Ez a dehát! Aggasztó, hogy maga sem tudja kifejezni gondolatait. Vagy talán nem is érdemes, mégha bárhogy is szeretné egyszer bda- kiabálni, hogy; itt vagyok én is, ha öregen is, de elvégzem, amit rámbíznak. Eh, félre a gondolatokkal, még azt hiszik, búsul. Sasé lássa rajta senki, hogy az orrát lógatja. A bányamester az asztalon fek­vő „Szabad Nép"-ért nyúl. Estén- kint ezt böngészi, most is bele­lapoz. Hogy mit akarnak ezek a franciák! Ezt nem lehet szó nélkül hagyni; — Mit szólsz a franciákhoz Ma­tyi? Tibolti nehézkesen szusszant, ci­garettafüsttel együtt fújja ki ma­gából a szavakat: — Ismerheted őket. Sok derék ember van közöttük. Emlékszel a vén Perigeuxra, akivel három évig együtt dolgoztunk? Már hogy ő ne emlékezne? A szerencsétlenségig együtt Voltak. Neheztelve válaszolt a bányames­ter; — Hiszen tudod mennyire sze­rettem. Fura egy történet és szo­morú. A szobából a nagyobbik, a 10 éves fiúunoka lép ki s az utolsó szavakra felcsillan a szeme. Sok­sok történetet hallott, már az öreg bányamestertől. sokkal többet, mint nagyapától, aki ha mondott is egy-kettőt, nem ragadta meg úgy a fantáziáját. Könyörögve ri- mánkodik: — Tessék mán elmesélni... — Fityfiritty neked, ti csalt—. menjetek a kultúrházba, jobb lesz! az neked. Tibolti is rádörmög: —> Eredj a szobába anyádékhoz. Készülnek ók is, mit zavarsz ben­nünket! — De nagyapó én már elkészül­tem, apuék pedig még soká lesz­nek készen. Addig — fordul a gyerek a bányamester felé — tes­sék mán elmesélni. Drága nagy­apó tessék mán mondani, hogy mesélje.., — Nem mese az te gyerek, meg nem is neked való. A törpe, meg Hamupipőke, az igen, de nem a vén Perigeux. Olyan vén volt, amikor kimentem Franciaországba, mint én most. Csak alacsony, meg akkora bajússzal, akár Takács Berci, a bakter. Az arca meg tele lyukakkal, fekete pontokkal, negy­venkettedik éve vágta már a sze­net. ügy ismerte a bányát, akár te a tenyeredet, talán attul is job­ban. Három fia volt, mind ott re­kedt egy bányarobbanásnál. Hat kis unoka maradt rá, meg a be­teges menyecskék és egy csomó adósság. Míg éltek a fiúk ment valahogy, ha nem csurrant, hát cseppent, vettek egy kis házat, de­hát ... Egyedül kereste a kenyeret a vén Perigeux. Hogy mennyit dolgozott, azt el sem lehet mon­dani. Napról-napra soványabb, be­tegebb lett, köhögött, hörögve csá­kányozta a szenet és keveset evett. Kellett a kenyér a hat unokának, meg a cipő. (s. bánya pedig hara­gudott Perigeuxra. Hogy miért? KI tudná elmondani, talán mert egyik őse vezette az urakat a szén rejtekhelyére. így aztán a legjobb munkahely is megmakacsolta ma­gát nála, a szén nem repedt az istennek sem. Ha pedig kevés a szén, kevés a pénz. Kicsi a ke­nyér. De 6 csak tovább járta a folyosókat, mert már a házát is el kellett adnia. Egyszer, amikor érezte a vén vájár, hogy rövidesen végkép a föld alatt marad, szörnyű tettre határozta el magát. Tudta, ha meghal, nincs aki kenyeret adjon az unokáknak, még csak egy hétig sem. A barátokra nemigen szá­míthatott, azoknak sem volt, ha­nem máskép okoskodott. Ä telepen majd minden bányász bebiztosította magát. Ha szeren­csétlenség éri, hát legyen vala­meddig kitartás a családnak. Ez az összeg jóval nagyobb, mert a nyugdíj, az aztán csak egy gyerek­nek lett volna elég.- Hanem ha szerencsétlenül jár, akkor ... Egy­szóval elrendezett otthon mindent, elbúcsúzott az unokáktól és lement utoljára a bányába. Elküldött mindenkit a munkahelyről... és félóra múlva holtan húztuk ki a beomlott tető alól. Alig néhányan tudtunk arról; nem véletlen sze­rencsétlenség végzett a vén Peri- geux-szal, hanem a saját keze. — És a gyerekek, velük mi lett? • —' Ha én azt tudnám te bikfie. Felnőttek biz azok, úgy kellett, hogy legyék, mert a Perigeuxok szívósak voltak. Kemények. Bá­nyászok. Lehet, rájuk már nem haragudott a bánya, mert a vén vájárról letudták a vérdijat és most vágják a szenet vagy... no elég volt. Lám már jönnek anyá­déit. ügy, úgy, csak siessetek, jó mulatást. * A két öreg magára marad, öregszik a csend is köztük, akár az este. A beszéd vékonyan csordogál s ami szó hangzik, az is fáradt. Ez már a korral jár. — Holnap nagy muri lesz. A bányamester bólint: — Az. Kétszázezer forint hűség­pénzt osztanak ki. — Nekem is jár ezerkétszáz! — A pénz nem minden. — Háromszor kaptam már ki­tüntetést is! — Megérdemelted. Meg a többi is. Jobban, mint a fiatal Silborcky, a volt gazdánk. Az Horthytól ka­pott valami rozettát. — Miért? — A rossebb tudja. — Hát te... terólad? A bányamestert megint szíven üti a szó. ősz feje mellére hajlik, a barát igen mélyre látott. Mé­lyebben mintsem kellene s most legszívesebben lemenne a határ- menti vágatba Lujzához. —*■ Feküdjünk le Matyi, tegyük el magunkat holnapra. Megyek haza. Ebből azonban még semmi sincs. Túl hangos a telep, semhogy nyu­godtan hazamenne. Nem, meg kell nézni a legényszállót, onnan szű­rődik a legnagyobb zsivaj; eh már megint felöntött valamelyik. De­hát ... Bányásznap! Elmosolyodik, úgy kóstolgatja a szót.,, Bányásznap ... bányász­nap ... öreges léptekkel halad fel a kivilágított legényszálló lépcső­jén s egyszercsak a telefonügyele­tes terem előtte. Egészen ki van fulladva: — Na végre megtaláltam bánya­mester elvtárs. Tessék csak jönni. Telefonon keresik. — Kifene az Mária? — Az igazgatóságtól Bukó elv­társ! Bukót ismeri régebbről, öreg bá­nyaróka, valami különö utasítás jöhet tőle? Két percbe sem telik, az irodá­jában ül, oda kéri a vonalat és Bukót hallja: — Szervusz öreg! Hogy vagy? — Jól. Nagyon jól! — Ez már beszéd, Hanem a hangod az remeg, megijedtél mí. Jó-jó, várj! Ne félj, nem terveme­lésről akarok veled értekezni. Egész más. Szóval csak megsú­gom, — persze nem hivatalosan — téged is kitüntettek! — Hogy engem .., — Hát csodálkozol. Ej-ej, hát a déli mező, meg a többi, valahol számontartják ám az egészet. No. szervusz, holnap találkozunk, most Pest keres ... Kattan a kagyló. A bányames­ter azonban még sokáig kézben tartja. Hirtelenében se nem lát, se nem hall, csupán érez. Megne­vezhetetlen ez az érzés, a szívből jön s nem tud vele mit kezdeni. Hanem... valami eszébejut. Ott lent a határmenti vágattól nem messze, gyanús az a rész s az in- spekciós még fiatal. Igen, azt ok­vetlenül meg kell nézni. Most rög­tön. Hiszen van rá ideje. Szinte futva teszi meg az utat. Lámpája nagy, erős lánggal ég, a csillagok sem fényesebbek. Még az arca is megizzad, ahogy megáll az akna szája előtt. Maga sem tudja mit mond, de csak egyre azt haj­togatja: bányásznap.., bányász­nap .,. Ilyenkor az esték már hűvösek. ... reggelente pipáznak a he­gyek ... HÍREK Éjszakai ügyeletes orvosi szolgálat I. Megyei kórhál (tel.: 38—363), 1 K»* tlncty u. 20. (15—032). 8. Ujdiósgyőr I* 4. sz. rendelő (21—287). Ügyeletes gyógyszertárak Állandó éjszakai készenléti szolgálat: Mis­kolc. Szabadság tér 2. sz. Malinovszki) a. 2. szám. — Ujdiósgvőr: Mar» Károlv o. 38. *a. HeJŐcsaba: Cssbavezér o. 68 szám. — Ügyeletes állatorvos 1954. szeptember hó 4-én déltől hétfőn reggelig: Dienes Árpád Miskolc, Béla u. 2/a. Telefon: 35—983 iDtfJARAS Várható időjárás vasárnap estig: Változó felhőzet, legfeljebb néhány helyen záporeső. Mérsékelt déli, délnyugati szél, a meleg idő tovább tart. — Helyesbítés! Lapunk augusztus 28-i szá­mában ,,Kedvezményben részesül az ipari­tanulót foglalkoztató kisiparos” címmel cik­ket közöltünk, amely tévesen azt közölte, hogy az ipari tanuló munkaruhájának költ­sége nem a kisiparost terheli. A rendelkezés szerint az ipari tanulónak egy munkaruha jár, melynek költsége a kisiparost terheli. — A dolgozók általános iskolai est] tanfo­lyamának V—VI., VII.. VIII. osztálya szep­tember 15-én megnyílik a Kun József utca 7. sz. alatti általános fiúiskolában. A taní­tás díjtalan. Beiratkozni lehet minden naR reggel 8 órától este 8 óráig. — A Magyar Vöröskereszt Miskolc városi szervezete szeptember 20-án kéthónapos el­sősegélynyújtó tanfolyamot rendez. A tanfo­lyamon hetenkint egyszer kell részt venni. Jelentkezni lehet: Városi tanács III. udvar Vöröskereszt szervezetben szombat és va­sárnap kivételével minden délután 2-től 4-ig, — Értesítjük Miskolc közönségét, hogy a szeptember 6-ára, hétfőre hirdetett népkerti előadás Tabánvl Mihály betegsége miatt bi­zonytalan időre elmarad. Jegyek szerdától visszaválthatók az Országos Filharmóniá­nál. — A miskolci III. kerületi tanács népmű­velési osztálya és a Társadalom és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Társulat szeptember 9-én a diósgyőri várban ..A ku- ruckor költészete és dalai” címmel eladást rendez. Előadó: Kordós László tanár. Az előadás után kultúrműsort és tábortüzet rendeznek. — A megyei tanács könyvtára (Miskolc. Szabadság-tér 3.) nyilvános olvasóterme szentember 5-től vasárnapokon is nyitva tart. Szo’gálat reggel 9-től déli 13 óráig. Az olvasóterem látogatása díjtalan. — Néhány Közért-boltban, áruhá-zban pró- bakénnen bevezették, hogv a panaszkönyvet másolati papírral és indigóval látták »1. A beírt panaszok másolatát a boltok vezető1’ naponta megküldték a vállalat központjába, •»hol a panaszt azonnal elintézték. Tekintet­tel arra. hogv az új rendszer lényegesen meggyorsítja a hiányosságok megszünteté­sét és az ellenőrzést is megkönnyíti, a* bel­kereskedelmi miniszter az egész oiszág te­rületére elrendelte a panaszkönyvek másolati nanir-al és Indigóval való Mlátánát. — Felkészült az őszre az Atex Vác] utea különleges szövetek boltja. Tizenötezer mé­ter, a Kéziszövők Háziipari Szövetkezete ál­tal gyártott -különböző gyapjú női és férfi szövet várja a megnagyobbított üzletben a vásárlókat. — Értesítés. A vasutas nyugdíjasok (özve­gyek) f. hó 6-tól, hétfőtől kezdve a tüzelő­anyag utalványokat a Gőmörl pályaudvaron átvehetik. Hivatalos idő: reggel 8 órától 13 óráig. Vezetőség. FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT felvesz a Lenin Kohászati Művek. Jelentkezés: Diósgyőrvasgyár, I. sz. kapu. Munkaerűgazdálkodás.-I másik niÜHora . BÉKE. Szeptember 8-Ig: Hűtlen asszonyok. Vasárnap délelőtt 10 órakor matini: Csuk és Gek. Kezdés: tél 6. tél 7. lél «. vasárnap 4. 8. lél 9 óra. KOSSUTH. Szeptember 5-19: Eletjel. Kezdés: fél 6. háromnegyed 8, vasárnap, fél 4, háromnegyed 6, 8 óra. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné: Csak a papa meg ne tudja. FÁKLYA. Szeptember 4—6: Kivéház a főúton. Kezdés: tél 6. háromnegyed 8, vasárnap: fél 4. háromnegyed 8. 8 óra. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné: Csuk és Gek. HEJOCSABA. Szeptember 4—5: Kiskrajcár. Péntek 13. Kezdés: tél 8. vasárnap: fél 4. háromnegye» 6, 8 óra. NEPKERTI SZABADTÉRI FILMSZÍNHÁZ. Szeptember 5: Hűtlen asszonyok. Kezdés: 9 óra. TÁNCSICS. Szeptember 5—7: Bűnösük. Kezdés: 5. 7, vasárnap: 3. 5. 7 óra. U.IDIOSGYÖRI BÉKE. Szeptember 5—7: Egy életen át. Kezdés: 5. 7. vasárnap délelőtt 10. délután 3. 5. 7 óra. «SKA K-MAtlYABO BSZAO S Mar-var Dolgozó* Pért.J* B1zott*artnn* Sz-rh»»7t1* . .7erk-.Tt8ht*«t*«if Felelős trf.dó: F8M»ár1 Roóotí SZER EESZTÖSt 3 » tj SD ?«1«foíi9z árnak? 18—011 18-41* 18—6D FD ADÓrnvATAL.? StMifnvt t§. 8ft Yfletoéf 1*— BorsodmeevÄ- latnai* VAU a Tat Macira V------.*-*1 l~-4r. FIGYELEM! FIGYELEM! A földművesszövetkezetek szeptember 1—30-ig papír- és rongygyüjtő hónapot ren­deznek valamennyi községben. A földmflvesszövetkezetek felhívják a helyi tanácsok, állami gazdaságok, gépállomá­sok. termelőszövetkezetek és egyéb állami vállalatok és közületeknek a figyelmét, hogy az MT. 185/1961. rendelete értelmében minden hivatalban végezzék el a rendes évi iratselejtezést. A földművesszövetkezetek mindennemű papír- és rongyhulladékot felvásárolnak napi áron. — Földmflvesszövetkezetl dolgozók. MNDSZ-asszonyok, DISZ-fiatalok, úttörőpajtások szedjetek össze minden hulladékpapírt és rongyot s azt adjátok át a földművesszövetkezetnek. A gyűjtésben jó eredményt elérteket a földmflvesszövet- kezet jutalomban részesíti. MÉSZÖV FELVÁSÁRLÁS! IGAZGATÓSÁG.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom