Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

Vasárnap, 1954 szeptember 5, ÉSZAKMAG Y AHUKSZAG Miért épül drágán a Borsodi Hőerőmű? fetogy mennyi építőanyag, hány százezer forint kár keletkezett ed­dig a Borsodi Hőerőmű építésénél, azt most így hirtelen nehéz lenne megállapítani. Elég, ha csak az anyagpazarlásról említünk meg né­hány példát, hogy megállapítsuk: i>i2ony, végig kellene verni a hátán azoknak, akik minden felelősségér­zet nélkül prédálták a nép vagyo­nát. Az épülő erőmű dolgozói még mindig szidják a 32-es számú épí­tőipari trösztöt, amelyik ugyan so­kat épített az erőműnél, de ugyan­akkor sok-sokezer forintot pazarolt el. 1 A nagy pilléreken nyugvó oldal­elemek elhelyezése közben kiderült, hogy azok rosszul vannak megszer­kesztve s most nem egy helyen új­ból kell vésni a vasbetont. A pil­léreket is már egy féléve erősítik szögvaskerettel, mert nem megfele­lő a teherbiróképességük. Pocséko­lódik az idő, a munkabér, — késik az erőmű üzembehelyezése és ezért kevesebb áramot kap az ország. Igaz, — Járai János főépítésvezető azt mondta: november 7-re áramot ad az első üzemegység. De ha csak egy nappal sikerül megrövidíteni a határidőt, ez 5 millió forint értéket jelent a népgazdaságnak. És ahány nappal hamarabb ad áramot az erőmű, annyi ötmillió forint nye­resége lesz az országnak. Az erőmű építése, a számos ne­hézség ellenére — ami kikerülhe­tetlen egy ilyen hatalmas munká­nál — jól halad. Ebben sok érde­me van Járai János elvtárs főépí­tésvezetőnek és azoknak a munká­soknak, akik ebben a gyárrengeteg­ben nem hétköznapi tetteket hajta­nak végre. Szeptember 15-re például 28 da­rab 60 tonnás nagy elem legyártá­sát vették tervbe, de már szeptem­ber l-re elkészültek vele. A mi­nisztérium elismerésképen most 40 ezer forint célprémiummal jutal­mazza a munkásokat és műszakia­kat. — Ä 31/2. főépítésvezetőség mun­káját dicséri az is — mondja Já­rai elvtórs — hogy az első félév­ben 218 ezer forintot takarították m"g. A második félévre '*00 é*er forintot akarnak megtakarítani. Ahhoz, hogy ezt teljesíteni tud­ják, a jelenleginél sokkal nagyobb takarékosságra lenne szükség. Még mindig előfordul azonban, hogy na­ponta 100—150 munkaóra esik ki áz építésből. Ennek oka: az idővel való helytelen gazdálkodás. Sokan hamarabb abbahagyják a munkát, mások az étkezés helytelen szer­vezése miatt kénytelenek várni az ebédre. Sok munkaóra vész el az anyagnak a vagonból a munkahely­re történő szállításánál is. Egyes munkahelyeket sokszor nem is tud­ják megközelíteni az anyaggal. Nem csoda, mert jelenleg 16 válla­lat dolgozik itt egymás mellett s a nagyobb előregyártott elemek tel­jesen elzárják az utat. Az egyik be­tonkeverőgép — amelyik a pillér- alapokhoz és a gőzeloSztógépek alapjához készíti á’ betont, — már Pórtélét másfél hete nem működik, mert nem tudnak hozzá anyagot szállíta­ni. Némelyik cementet szállító lovas­kocsihoz külön emberre van szük­ség, kinek a nehezen járható munka­helyeken irányítani kell a lovakat, mert különben a szekér felborulna. Felemelő érzés az épülő erőmű falai között járni. Jólesik néze­lődni valamelyik nagyszerű épít­mény tövében, de egyszercsak bosz- szankodva*\ veszi észre az ember a sok elpocsékolt építőanyagot. Csu­pán egy pillantást kell vetni a te­repre és máris egész sor bűnös hanyagságot látni. Amott például 6—8 cemen­tes zsák hever a földön, valameny- nyl kiszakadva, széttaposva. Kát zsák cementen szemmel láthatóan autó ment át ,— s úgy eltiporta, mintha csak egy darabka rög lett volna. A munkavezetők, a becsüle­tes fizikai dolgozók felháborodnak ezen, de akad néhány gépkocsive- zető, vagy rakodómunkás, aki mitsem törődik az okozott kárral, mintha sohasem hallott volna ar­ról, hogy takarékosság is van a vi­lágon. De ha csak ezen a néhány négyzet- méternyi területen 6 zsák cement pereg el, mennyi mehet tönkre az egész építkezésen? A deszkával és a téglával is így áll a helyzet. Halomra látni eldo­bált faanyagot, s úgy gyűlik a hul­ladékdeszka, a törött tégla, mintha szemét lenne. A szénosztályozónál a fiatalok kiszámították, hogy mint­egy 4 vagonra való fél vagy ne­gyed tégla hever az építkezés terü­letén. Ezt még a 31/1. és a 29/2-es számú építőipari vállalat hagyta ott, mintha semmi köze nem len­ne hozzá. A fiatalok most elhatá­rozták, hogy felszedik és értéke­síteni fogják az elprédált anyagot. „Ha nem kell senkinek — mond­ták — akkor eladjuk és sportfel­szerelést veszünk érte magunknak,” Uton-útfélen több tonna súlyú vasbeton csonkokat és még sok egyéb tönkrement anyagot lehet látni az építkezésen. Kétségtelen, hogy az erőmű üzembehelyezése sürgős. Gyors munkára van szükség. De ugyan­akkor nem szabad elfelejteni, hogy az anyaggal való takarékosság is elsőrendű fontosságú a hőerőmű építésénél. A főépítésvezetőség műszaki ve­zetői minden nap tartanak megbe­szélést a legégetőbb feladatokról, s az önköltség csökkentéséről — mondja Járai elvtárs főépítésveze­tő. — Ezek a megbeszélések nagyon értékeseknek bizonyultak s ezután is meg fogjuk tartani ezeket, külö­nösen most, amikor minden nap és minden óra kihasználása fontos az erőmű mielőbbi üzembehelyezése érdekében. Ennek elérésére minden erőfeszítést megteszünk s azon vagyunk, hogy betartsuk, sőt ha lehet, még meg is rövidítsük a határidőt. De vájjon megvan-e erre a reá­lis lehetőség? Igen, megvan, a fő­építésvezető így válaszol erre: — Az építészet dolgozóinak és a német szerelő elvtársaknak szívós munkája a legfőbb biztosíték erre. Igen, Van kire számítani a veze­tőknek. A legjobbak közül is talán a legjobb Csorba Miklós komplex­brigádja, amely 52 tagból áll. A bunker és nagyelemek zsaluzásánál minőségi munkával 150 százalékot is elérnek. Dódé András 10 fős kő­művesbrigádja a kiselemgyártásnál és a 35-ös kapcsolóház homlokzatán 160 százalékot teljesít. Balázs Gyu­la, Orosz Lajos segédmunkás bri­gádja hasonlóan jól dolgozik. Egész listát lehetne •összeállítani az élen­járok neveiből. Támaszkodjon rájuk bátran a főépítésvezetőség és velük együtt harcoljon tovább, a tűrhetetlen anyagpazarlás megszüntetéséért. Körömi György Győrs betakarítós nagyobb A tiszadorogwiai Kossuth termelő­szövetkezet tagjai az őszi mezőgaz­dasági munkák gyors elvégzésével készülnek a tanácsV&iaSMásra; vál­lalták, hogy az ősziárpót szeptember 5-ig, a takarmánykeveréket szeptem­ber 10-ig, az őszíbúzát pedig októ­ber 5-ig elvetik, 80 holdon kereszt- sorosán vetik az őszibúzát. A kapások betakarítását is idejé­— korai vetés — haszon ben el akarják végezni a tsz tagjai. Megígérték, hogy a burgonyát és cukorrépát szeptember 25-ig, a ta­karmányrépát pedig október végéig kiássák. A napraforgót szeptember 10-re leszedik, a szárakat dktóber 10-re betakarítják. Silózási tervüket október 30-ig teljesítik. Az 50 férő­helyes sertésfiaztatót szeptember 30-ig felépítik. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek üzemegységeiben felszerelhető magyar munkairányító berendezést lehet vásárolni a rövidesen megnyíló őszi mezőgazdasági vásáron Az őszi mezőgazdasági vásáron mutatja be az elektrótechnikai ktsz a magyar találmányú munka- irányító berendezést. Tíz métertől húsz kilométerig terjedő távolsá­got lehet összekötni a berendezés segítségéve^ ímégpedig úgy, hogy több mellékállomást rá lehet sze­relni. Egy tizenkettő állomásos be­rendezés teljesen felszerelve, üzemképes állapotban mintegy 32 ezer forintba kerül. A készülék nem telefonkagyló, hanem mikro­fon segítségével működik, egyszer­re valamennyi állomás bekapcsol­hatók Az egyes mellékóllomósok- ró3 egyszerű gombnyomással je­lentkezhetnek. A berendezést ter­mészetesen csak azokon a helye­ken lehet felszerelni, ahol hálózati áram van. A munkairányító be­rendezést az őszi vásáron mutatják be és megrendeléseket is elfogad­nak. (MTI) Emeljük maga§abb színvonalra a politikai nevelő munkát M. Ovszjunnyikov, az IJrati Gépgyár pártszervező jenek cikkéből AZ URÁLI Gépgyár pártszerve­zete állandó agitációt fejt ki köz­vetlenül a munkahelyeken: a mű­helyekben, az egyes részlegeken, a brigádokban. Agitációnk igen sok­rétű, írásos és szóbeli. Tartalmára nézve elsősorban arra irányul, hogy minél jobban megmagyaráz­zuk a dolgozóknak a mezőgazda­ság gyorsütemű fejlesztésére, a közszükségleti cikkek gyártásának fokozására irányuló párt- és kor­mányhatározatokat. Ezt a munkát elsősorban a gyá­runkban dolgozó 1.500 népnevelő végzi, de fontos helyet foglal el politikai nevelő munkánkban az előadásos propaganda. Régebben főleg a gyár kultúrpalotájában tartottuk ez előadásokat, ma azon­ban már olyan nagy az érdeklő­dés az előadások iránt, hogy az ed­digi módszereken változtatnunk kellett és most már közvetlenül a műhelyekben tartjuk az előadáso­kat. Az előadások témáit a mun­kások és értelmiségiek igényeinek és érdeklődésének megfelelően vá­logatjuk ki. Megtartásukra profesz- szorokat, kandidátusokat, a politi­kai és tudományos ismereteket ter­jesztő társaság tagjait kérjük fel. A DOLGOZÓK politikai nevelé­sére felhasználjuk a munkásgyülé­seket is, Nézzük meg, hogyan al­kalmazta ezt a módszert a fém- szerkezetek műhelye. A műhely egy lépegető exkavá­tor gyártására készült. A műhely pártszervezetének vezetősége gyű­lésre hívta össze a munkásokat, mérnököket ée technikusokat. A gyűlés megszervezésével előkészítő brigádot bíztak meg. A gyűlésen előadást tartottak "A Szovjetunió­ban a munka becsület és dicsőség dolga- címmel. Magas elvi színvo­nalon, igen élénken folyt le a gyű­lés. az előadást követő vitában ti­zenegy javaslatot tettek a munká­sok és művezetők. Az egyik fiatal munkás így vonta le a tanulságot az előadásból és a vitából: — Nagyon örülök, hogy a párt- szervezet megszervezte ezt a gyű- léstv Nagyon sokat tanultam az előadásból. Vállalom, hogy a lépe­gető exkavátor gyártásánál példa­mutató, magas termelékenységet érek el. ANDREJEV kovács, Kajdalov technológus és Morzov művezető munkaversenyt indított minden munkahely tartalékainak felkuta­tására és felhasználáséra. Az üzemi pártszervezet azonnal felka­rolta a kezdeményezést. Eddig kö­zel 3000 sztahanovista dolgozónk munkamódszerét vizsgáltuk meg és elértük, hogy 6.633 munkás már elsajátította az élenjáró munka- módszereket. Ennek eredménye­ként üzemünk 2.330.000 rubelt ta­karított meg. Előfordul olykor, hogy valame­lyik munkás felelőtlenül végzi munkáját, igazolatlanul hiányzik, selejtet gyárt vagy nem viselkedik megfelelően a munkásszállóiban. Ezekkel a dolgozókkal rendszere­sen foglalkoznak a népnevelők, a pártszervezet, a szakszervezet, a legjobb munkások. A pártszervezet vezetősége ilyen esetekben mun­kásgyűléseket hív össze, amelye­ken megvitatják a kommunista munkaerkölcs követelményeit. A PARTSZERVEZET nem tud­ná kommunista erkölcsre nevelni a dolgozókat, ha nem érdeklődne a dolgozók családi körülményei, a gyermeknevelés kérdései iránt. Ja­nuárban például a műhelyek párt- szervezetei pártgyűléseket szer­veztek, amelyeknek napirendjére a gyermeknevelés kérdéseit tűzték.(A gyűlésen felszólaltak az »Ordzso- nikidze- kerületi iskolák legjobb tanítói, Számos példával mutatták meg, milyen a kommunista gyer­meknevelés. Az Uráli Gépgyár pártszervezete minden erejével arra törekszik, hogy minél magasabb színvonalra emelje a tömegek között végzett p^óMkoi nevelőmunkáf Borsodi bányászok kitüntetése a bányásznap alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1954. évi bányásznap ulkalmával kiváló munkájuk elismeréséül a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt területén: Bódvai Lajosnak, Fodor Józsefnek, Cserép! Lajosnak, Holbusz Istvánnak, Kassa Jánosnak, Sátor Sándornak, Kalafusz Jánosnak, id. Fótzkó Bélá­nak, Brungel Istvánnak, Kovács I. Pálnak. Szekeres Lajosnak, MoldovA nyl Mihálynak, Lehr Rudolfnak, Bertalan Antalnak, Ardel Jánosnak, Molnár Miklósinak. Tóth III. István­nak, Petrik Mátyásnak, Stark An­drásnak. Antal Sándornak, Vincze Jó­zsefnek, ifj. Veresik Sándornak, Tóth Ferencnek, Simonyi Ferencnek. Csató Károlynak, Stusz Jánosnak. Zavado- vlcs Józsefnek. Fodor Ferencnek, Szurmal Imrének, Juhász Miklósnak, Vass Sándornak, Lengyel Jánosnak, Juhász Balázsnak, Máté Lászlónak, Kónya Ferencnek, Demjé.n Istvánnak, Biri Mihálynak. Antal Jánosnak, Kin­csem Pálnak, Popovics Györgynek, id. Varga Jánosnak, Köteles Máté­nak. Veres Máténak. Doró Jánosnak, Soós Barnabásnak. Kassal Miklós­nak. Molnár Miklósnak, Kardos Mi­hálynak, Sollósz Andrásnak, Kiss Sándornak, Jancsnrák Józsefnek. Da- nyi Balázsnak, Misurda Józsefnek, Pogonyi Istvánnak. Szedlák István­nak, Janotik Istvánnak, Jakab Jó­zsefnek, id. Stubján Istvánnak, Sol­tész Istvánnak, id Kovács János­nak, Kovács J. Jánosnak, Barna Pálnak, Gallér Károlynak, flzloboda Gyulának, Bartók Ferencnek, Csenyák Bélának. Jancsnrák Sándornak. Csu- rilla Bélának. Beik Istvánnak, .Tnhá»z Gyulának, Szabó Andrásnak. Szaká- ias Ferencnek, Molnár Istvánnak, Ádám Józsefnek. Pnpp Barnának, Zilahi Imrének, Doócs Gyulának, Ko­vács Istvánnak, Makranczi Józsefnek, Takács Mihálynak, Sztari Zoltánnak, Munkácsi Lajosnak, Antal Lajosnak, id. Tóth Istvánnak, Dusek Ferenc­nek, Varga Andrásnak, Kocsis István­nak,. Virág Józsfcfnck, Szaióki Zsig- mnndnak. Antal Andrásnak Kocsis Ferencnek, Zut; Pálnak, Jancsnrák Lajosnak, Sztári Bélának, Tyapus Ti­bornak, Márton Istvánnak, Bsrtus Ferencnek, Illés Bálintnak, Jaszka Gyulának, Körösi Istvánnak, Fügecz kjr Józsefnek, Szikéi Istvánnak, Ko ba Istvánnak, Molnár Mátyásnak, Kapitány Imrének. Handkl János­nak, Nyilkes Józsefnek Horváth Jó­zsefnek, Bedő Zoltánnak, Tornai An­talnak, Tötozéki Gyulának. Bálint Máriának, Herczeg Sándornak. Tóth Jánosnak, Gardi Lajosnak, V. Balázs Lajosnak, Szakács Sándornak, Gam- pe Lászlónak, Tóth Gyulának, id. Sí­ké Lajosnak. Bánlaki Lajosnak, Pe- theő Lajosnak. Galvas Józsefnek. Tö­rök Andrásnak, Virágh Józsefnek, Koleszér Lajosnak, Varga Gézának, Oundos Ferencnek. Virágh Balázsnak, neiszman Jánosnak. Szabados József­nek, Gaál Lajosnak, Németh I. Ist­vánnak, Varga II. Lajosnak, Márton Mártonnak, Gyenes Lajosnak. Gaiiez Józsefnek, Tóth I. Jánosnak, ifj. Né moth Andrásnak, Márton Józsefnek, Rólh Ferencnek. Róth Lászlónak, Kiss IV. Istvánnak, Hlavács Sámuel­nek, Boros Lászlónak. Princ Barna- básnak, Oüál Istvánnak, Lovas Lász­lónak, Knkszi Miklósnak. Németh II, Istvánnak. Makkai Lászlónak, Vizes Bélának, id. Gábor Andrásnak, Az Ózdi Szénbányászati Tröszt te­rületén: Beregi Gábornak, Bárdos M. Elemérnek, Orosz! Jánosnak, Prohászka Rajmárnak, Mihics Pál­nak, Széles Sándornak, Vizi Istvánnak, Szabó Sándornak, Restás Pipa Jánosnak, Hoscso Gyulá­nak, Farkas Gyulának. Igó Gyulá­nak, Eke Pékács Tamásnak, Bellér Pálnak, Demjén T. Józsefnek, Bece Dezsőnek, Szalmás Gézának, Bola- csek Józsefnek, Varga Zoltánnak, Vodráska Józsefnek, Sztaniszláv Ist­vánnak, Szemere Sándornak, Szabó Imrének, Sándor Jánosnak, Pollák Józsefnek, Sinkó Bélának, Rácz Andrásnak, Rusznyák I. Józsefnek, Rákosi Jánosnak, Petrenkó Lajos­nak, Berta Jánosnak, Petrenkó Györgynek, Nagy Gyulának, Molnár Gyulának, Magyart Istvánnak, Má­zik Bélának, Magyart Lajosnak, Ko­vács G. Istvánnak, Molnár Pálnak, Kovács Jánosnak, Kriston Pál Jó­zsefnek. Lipták Lajosnak, Juhász Bálintnak, Harzsó Andrásnak, Fükő Lajosnak, Fábián Lajosnak, Éliás Jánosnak, Doboviczki Józsefnek, Bellér Ernőnek, Deák Istvánnak, Zöldi Jánosnak, Zám Sándornak, Vincze Lőrincz Jánosnak, Vincze Kisbodnár Bélának, Vincze Alfréd- nak, Túrái Aladárnak. Rabóczki Jó­zsefnek, Sajóvölgyi Jánosnak, Stricz Károlynak, Pilák Lajosnak, Nagy Mester Lajosnak, Kresnye Bélának, Kapusi Imrének, István Aladárnak, ifj. Fónagy Józsefnek, Fónagy Ács tilosnak. Feledi Lászlónak, Eper­jesi Jánosnak, Éles Jenőnek, Dor- csák Miklósnak, Dobos Patika Im­rének, Deák Andrásnak, Daróczi Gyulának. Csépányi Danicskó And­rásnak, Cseh Jánosnak, Derecske! ifj. Csipkés Alajosnak, Csipkés Já­nosnak. Csomós Bélának, Csomós Gyulának. Bartók I. Bélának, Baj- záth Bélának. Bajzáth Károlynak, Bakos Sándornak, Bárdos Tuza Jó­zsefnek, Bereznei Lászlónak, Boros Ferencnek, Antal Gyulának, Biró K, Gábornak, Asztaloe Gusztávnak, Szecskó D. Ignácnak, Ludvig Barna­básnak, Biró D. Lajosnak, Gergely Miklósnak, Bögöly Pető Balázsnak, Fodor I. Csipet Istvánnak, Ipacs B, Kálmánnak, Nagy Hinó Gábornak ifj. Cseh Bertalannak. Harczos Ist­vánnak, Barta Vámos Bélának, Ko­vács Mázga Józsefnek, Köpeczi Gá­bornak, id. Farkas Sándornak, Dráb Bélának, Galanits Lászlónak, Ficze- re Györgynek. Kovács Kerülő Er­nőnek,- Bárdos Bartók Józsefnek, Lilice Gyulának, id. Albert Károly­nak, Barta Eke Jánosnak, Papp Manga Jánosnak. Jakub Istvánnak,, Fürjes > Hentes Imrének, Fizere B, Miklósnak, Bíró Kacsa Sándornak, Bódi Jankó Miklósnak, Bíró Náci II. Istvánnak, Dubovinszky Bélának, Csák Gyulának „Munka Érdem­érem‘‘ kitüntetést adományozta. A Buda bányai Vasércbánya terüle­tén: Pozspai Istvánnak, Szegő Ká­rolynak, Csabai Ferencnek. Gaál Ferencnek. Kovács Bertalannak. Miliczki Józsefnek, Folyami Aladár­nak. Szilágyi Sándornak, Londák Andrásnak, Pctrö V. Pálnak, Szeré- nyi Árpádnak, Kolossal Lajosnak, Czeceszlavicz Lajosnak, a „Munka Érdemérem" kitüntetést adomá­nyozta. Lakatos Márton ózdi martinacéM kőműves karbantartó brigádjának példája Az ózdi martlnacélmű II. martinkemenoéjénél szeptember 3 ón dél­előtt üzemközben ki kellett javítani az első falai, A javítást Laka­tos Márton sztabáno- vista kőműves-brigádja végezte el. A kemence olvasztára, Tóth Kál­mán elvtárs a javítás­ra kerülő kemencét könnyű hulladékkal be­rakta, aminek következ­tében a martlnkemenee belső térfogata elszige­telődött és igy azt. Is el­érték. hogy a berakott hulladék a javítás el­végzéséig molegedett. Ezt a műszert ezelőtt két fis fél évvel Am»­szov elvtárs, szovjet gyorsolvasztár adta át az ózdi martinászok­nak. A javításhoz a Laka. fos brigád idejében fel­készült. Rövid időn be­lül megkezdődött a több mint ezer hőfokot árasz­tó martlnkemenee ja vitása. A kőművesek elhatározták, hogy az eddigi javítási rekordot megdöntik. Egymás után, szinte pillanatok alatt ke Hit tok ki a ke­mencéből a félig elégett, még fehéren izzó tég­lák. Lakatos elvtárs kommunista példamuta­tással maga járt elöl, a legveszélyesebb és a legpontosabb munkát igénylő részeket ő vé­gezte. A tervszerű, lendüle­tes versenynek meg is lett az eredménye, mert újabb mclegjavitásl re, korddal, a Lakatos - brigád 172.3 százalékra teljesítette a javítást, Az idáig elért legma­gasabb javítási rekor: dot most 4 óra 59 perc­ről 4 óra 40 percre csők, kerítették. így harcolnak az óz­di martin karbantartó kőművesei, hogy bizto­sítsák az acélmű részé­re a tervtel.icsítést je­lentő jó martinkemcncé kel. A liüzafarjámak vállalása A tiszatar.jáni dolgozó parasztok elhatározták, hogy az őszt vetések gyors elvégzés,, és a kapásnövények mielőbbi betakarítása érdekében versenyre hívják a mezőcsáti járás egyénileg dolgozó parasztjait. Vál­lalják, hogy a burgonyát szeptember 25-ig kiássák, a takarmányrépát pedig október 20-ig elvermelik. A napraforgó szedést és a szárvágást október 25-ig. a levágott szár betakarítását pedig november 10-ig el­végzik. A kukoricatörést és szárvágást szintén október 25-ig, a szárak betakarítását pedig október 30-ig teljesítik. Vállalták a tiszatarjániak, hogv silózási tervüket túlteljesítik és minden számos állatnak 2 köbméter silót készítenek. Az őszi vetések­hez szükséges vetőmagot saját erejükből biztosítják, s a vetőmagot csá­vázva vetik. Három csávázó helyiséget állítanak fel. s vetőgéppel vet­nek. Az ősziárpát szeptember 20-ig a rozsot október 5-ig. az dszibuzát pedig október 27-ig elvetik. A gyenge minőségű talajt islállótrágyával és megfelelő mennyiségű műtrágyával javítják. Az őszi mélyszántás megkezdéséig az összes istállótrágyát kihord­ják a földekre. Mélyszántási tervüket november 20-ig részben saját erővel, részben pedig a gépállomás segítségével teljesítik. Kérik a járá- valamennyj egyéni dolgozóját, csatlakozzanak •kezdeményezésükhöz. VARGA JÓZSEF termelési bizottság elr.ö1 Tisza tarján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom