Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-30 / 231. szám

' Csütörtök, 1954. szeptember Mt ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 Mire adják az ormosbányaiak forintjaikat ? A kis bányászközségben máskor délelőtt nem nagy a forgalom. Ke­vés bányásszal lehet találkozni, mert vagy a földalatt dolgoznak, vagy ott­hon pihennek családjuk körében. Az utcán gyermekek, játszanak, geszte­nyét ráznak a fákról, hangosak, vi­dámak, gondtalanok. Csak akkor népesek az utcák, ha váltás közeledik, s a bányászok el­indulnak az aknák felé, hogy szenet adjanak az országnak. Ezekben a napokban azonban, amikor az egész ország megmozdult a békekölcsön jegyzésére, Ormosbá­nyán is mozgalmasabb az élet. A helytállásban, a hazafias kötelesség­teljesítésben számtalan szép példa születik a bányászok között. De lehet azért találkozni meg nem értőkkel, húzódozókkal, olyan em­berekkel is, akik csak a jogokat is­merik, akik csak kapni szeretnének, de adni annál kevesebbet. De a bá­nya kommunistái lelkesen dolgoz­nak, mindent elkövetnek, hogy min­denkihez eljusson a felvilágosító szó. Olyan érveket sorakoztatnak fel, amelyek valóban mozgósítan5 tudják a bánya minden dolgozóját. Ilyen érv például az is, hogy csu­pán a vidéki dolgozók szállítása több mimt 2 millió forintba kerül egy év alatt az államnak. A bánya­gépek karbantartására 5 millió fo­rintot költöttek. Néhány hete a bá­nyásznapon egymillió 245 ezer forint hűségjutalomban részesültek a bá­nyászok. A hűségruha 540 ezer fo­rintba került. Már eddig is sok bá­nyász családiház épült a községben, de ebben az évben újabb egymillió 200 ezer forintot fordítanak lakás­építésre. De ez csak néhány adat a sok közül. Érdekes összehasonlítást le­het tenni azonban a következőkből is: tavaly összesen 540 ezer forintot jegyeztek a bányászok, ezzel szem­ben a bánya egy év alatt összesen 12 millió 985 ezer forint beruházást kapott. Vagyis 24-szer kaptak többet, mint amennyit jegyeztek. Ezekkel érvelnek a népnevelők, a kommunisták a bányában. Nagyon is eleven, nagyon is meggyőző ér­vek, de vájjon megértésre taláinak-e Kétségkívül. Lelkesedés, példamu­tatás szép számmal akad Ormosbá­nyán, öregek, fiatalok között egy­aránt. Ifj. Bolló István például fize­tésének 150 százalékát jegyezte le, Almási István kétszeres sztahano­vista vájár pedig fizetésének 100 százalékát, 2000 forintot írt az ívre. Záveczky József és Székely Ferenc bányászok a személyes példa mel­lett lelkesen végezték a jegyzésgyüj- tést. A bánya öntudatos dolgozói mél­tóképen kivették részüket a jegyzés­ből. Már a második napon körülbe­lül egynegyedmillió forintot adtak az államnak. A tegnapi napon ez az Összeg már 421 ezer 321 forintra emelkedett. Megható jelenet történt az első napon a bányában. Barta V. Viktor bányamester, aki a legjobb jegyzők közé tartozott, a bányából kijövet levelet talált az aknairoda asztalán. Hirtelen nem is tudta elgondolni, hogy ki irta? Aztán kiderült, hogy az egyik iskolás gyermek írta neki a kedves, meleghangú üdvözlőlevelet. Könnyes lett a bányamester szeme a boldogságtól. Pedig csak néhány so­ros levél volt, de az is megmutatta, mennyire tisztelik, szeretik őt a gyermekek a szép példamutatásért. A derék ormosbányai bányászok a békekölcsönjegyzés ideje alatt több szénnel, munkabőstéttekkel akarják bebizonyítani hűségüket a párt, a népi állam iránt. Csak az a baj. hogy kevés most a szénmező a bányában. A feltárási munkát meg kell gyorsítani, hogy ezután jobban biztosítva legyen a termelés. Ennek a feladatnak az elhanyagolása okoz­ta a tervlemaradást s ezen a hibán okulni kell. Fokozni kell a szénter­melést, az adósság törlesztését. A négyes akna tegnap már befejezte III. negyedéves tervét és 200 tonna szenet adott terven felül az ország­nál^ Kövessék példáját a többi ak­na dolgozói is! *’ Sajóhazai bányászok győzelme A sajókazai bánya szeptember 29-én reggel 4 órakor, 2 nappal a határidő előtt befejezte III. negyedéves tervét és a hónap végéig 1800 tonna szenet akarnak termelni a bányászok. Uj tagokkal erősödött a mezőkeresztesi Vörös Csillag tsz Jól gazdálkodtak ebben az év­ben a mezőkeresztesi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai. Szorgal­mas munkájuk eredményeképpen bőven jutott évközben is előleg a tagoknak, akik mind a kenyér- és takarmánygabonából, mind a kész­pénzből szépen részesedtek. Hu­szár János 16 mázsa búzát, 3 mázsa árpát, 2 mázsa borsót, s 4500 forin­tot kapott előlegben. A zárszáma­dáskor is bőven visz még haza ter­ményt és pénzt. A termelőszövetkezeti tagok gaz­dag részesedése láttán egyre több egyénileg dolgozó paraszt érdeklő­dik a közös nagyüzemi gazdálko­dás iránt. Az elmúlt napokban köz­gyűlést tartottak a tsz. tagjai, meg­beszélték a legfontosabb tennivaló­kat. A közgyűlésen öt dolgozó pa­rasztot vettek fel maguk közzé. Fo­dor Jánosné 3, Ábrányi Andor 16, Pete Károly 17, Szabó Bertalanná szintén 17 holddal lépett be a ter­melőszövetkezetbe. _____ . . Csaknem 140 fonna acél! fermelt két nap alatt terven felül a diósgyőri elektróacélmü a néphadsereg-műszakon A diósgyőri elcktroacélmű dolgozói a Néphadsereg Napja alkalmá­ból a hétfőn és kedden tartott néphadsereginűszakon becsülettel meg­álltak helyüket; mindkét napon magasan túlteljesítve tervüket, csak nem 140 tonna elektroacélt adtak terven felül a hazának. A kemencék és olvasztárbrigádok nemes versenyében kiemelkedő eredményt értek el a Honvéd kemencénél dolgozó Nyirő István, Dobro- szi László és Györki Imre brigádjai, A Honvéd kemence túlszárnyalva előző napi jó eredményét is, szerdára virradóra 141 százalékra teljesí­tette előirányzatát. Különösen kiemelkedett Dobroszi László olvasztárbrigádjának tel­jesítése. A brigád a betétanyag magas hőmérsékleten való frissítésével, tökéletes salakképzéssel és a technológiai fegyelem maradéktalan betar­tásával műszakján két adagot csapolt. II Manyar írók Szövetségének csatlakozása a Hazafias Népfronthoz A Magyar írók Szövetségének elnöksége megvitatta a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bi­zottságának felhívását és a szö­vetség tagsága nevében határoza­tot hozott: A magyar írók — hiven irodal­munk nagy nemzeti hagyományai­hoz, hiven ahhoz az elvhez és ma­gatartáshoz, melyet Petőfi -A nép­pel tűzön, vizen át» jelszóba sű­rített — ígéretet tesznek, hogy teljes erővel közreműködnek e nagy, hazafias mozgalom diadalra segítésében — hangzik a határo­zatban. ___________ Szülői munkaközösségek versenye A miskolci XVII. számú fiúisko­lának már hosszú ideje nem volt kerítése. Ez sok fegyelmezetlenség­re adott alkalmat a gyermekeknek. A kerítés most elkészült, csupán a kiásott föld maradt a helyszínen. Egy oktatási állandóbizottsági ülé­sen a szülők 600 munkaórát vállal­tak a kerítés rendbehozatalára. Stubnya Dezső, az I. a) osztály szü­lői munkaközössége nevében ver­senyre hívta az iskola 18 osztályá­nak szülői munkaközösségét. Vállal­ták, hogy a 86 köbméter földből 23 köbmétert elhordanak. KOMLÓSI ARTUR okt. előadó TÉNYÉK ES ADATOK Ä megye egészségügyi fejlődéséről A felszabadulás előtt úgyszólván egyetlen bölcsődénk sem volt. Je­lenleg megyénk bölcsödéi 1262 férőhellyel rendelkeznek. URülflI ÜZEMI lífNr ÖSSZESEN *f262 F E ß 6 H E LY Szakadatlanul növekszik a fogyasztás 1951-ben 54 ezer 870 darab férfi öltönyt vásároltak a borsodi dol­gozók, 1951-ben már 80 ezerre emelkedett az eladott férfi öltö­nyök száma. Ő00Ö0 1954 tÍRfi ÖLTÖNY db Jóval több édességet fogyasztanak a gyermekek és felnőttek ma, mint a felszabadulás előtt. Csupán ebben az esztendőben 60 millió forint értékű cukorkát és csokoládét vásároltak. LEVELEINK NYOMÁBAN... Ifj. Fodorén Mihály szerkesztősé­günkhöz küldött levelében kifogá­solta, hogy Diósgyőrvasg,yárban a Lenin-szobor parkjából elvitték a padokat, s a pihenésre vágyó dol­gozók nem tudnak ott leülni. Pa­naszát továbbítottuk a II. kerületi tanácshoz, ahonnan a következő vá­laszt kaptuk: «A padokat a Lenin Kohászati Művek kisberuházási osztálya vi­tette be az üzembe, mert azokat állandóan ide-oda hurcolták. Most' betonlapokat rögzítettek le, s amint az asztalosmunkákkal elké­szülnek, a padokat ismét visszaál­lítják régi helyükre. TÓTH FERENC vb. titkár A Diósgyőri Élelmlszerkiskercsltedeimi Vállalat értesíti vevőit, hogy október hó 1 .tói a tejet árusító fűszer és tej- boltjai a csecsemő és minőségi tejet 13 óráig szolgálják ki. cÁ (tkehairtők nyomában Szombaton délután félöt óra tájban egy kis dzsipp-kocsi kanyarodik ki a belügyminisztérium borsodmegyei főosztálya épületének udvaráról. A ko­csiban ülők — Juhász József had- ' nagy, Buri Ferenc törzsőrmester, Sze- man Is jván gépkocsivezető és egy ballonikabátos fiatalember — igen kevés sző: váltanak egymással. Nincs is rá szükség, mert indulás előtt Juhász elvtárs már röviden ismertette a „kirándu­lás” célját. — Fa!adatunk, hogy ellenőrizzük a város területén a sze­mélygépkocsik használatát. Ugyanis — ez a. magyarázat inkább a civilruhás fiatalembernek szól — a minisztertanács augusz­tusban kiadott egy rendeletet, amely szerint munkaszüneti na­pokon, tehát szombaton délutántól hétfőn reggelig még hivata­los útra is csak külön engedéllyel szabad igénybe venni a sze­mélygépkocsikat. A rendelet ellen vétőket első ízben kétszeres, másodízben háromszoros taxivite!díj fizetésére kötelezik. Udva­riasaknak kell lennünk, de szigorúan le kell lepleznünk minden visszaélést. A koosi végighalad a Felszabadítók útján, s az Egyetem- város előtt egyenletes zúgással hajad Tapolca felé. Eddig még nem történt semmi. Egyetlen személygépkocsi­val sem találkozunk. Az Egyetemváros és Tapolca között azon­ban — már messziről látni — eg)’ gyönyörű Pobjeda áll elha­gyottan az út szélén. — Megállunk! — hangzik csendesen a hadnagy elvtárs szava. A gépkocsivezető a fékre tapos, a rendőrautó megáll az úttest szélén néhány méterre a luxuskocsitól. A kocsi ajtaját le­csukták, de az első ablak nyitva Van. Az egyik rendőr elvtárs benyúl, s szrggatott kürtszóval hívja a vezetőt. Csak hosszú idő múlva jön elő egy nyúlánk férfi. Farkas Aladár gépkocsivezető. Kissé félvállról veszi az ügyet, közömbösen igazolja magát. Lát­szólag minden a legnagyobb rendben van. A menetlevél szerint a kocsi szeptembert 23—27-ig hivatalos kiküldetésben van. Az „A” tipusu menetlevélen az áll, hogy a komlói szénbánya tröszt AA. 810. rendszámú kocsijának utasa — szeptember 23—27-ig — Vizi László igazgató, aki hivatalos kikülde'ésen van. Sm-ibr - . például útiránynak Komló—Miskolc van megjelölve. Indulásióla kocsi 720 kilométert futo‘t idáig. — Hol van Vizi László igazgató? — hangzik a kérdés, A válasz meglepő. — Csehszlovákiában uuul a feleségével. — Mit keres akkor itt a kocsi?! — A igazgató elvtárs a ma esti vonattal érkezik Cseh­szlovákiából Miskolcra és innen kocsin viszem Budapestre. — Dehát ez visszaélés! A kocsit hivatalos út címén vet­ték igénybe — magáncélra. Nem tudja ön, hogy magáncélig a kocsit csakis „B” tipusu menetlevéllel szabad igénybevenni — ha erre is külön engedély van? — kérdezi a hadnagy élvtárs. — Egy kis tévedés az egész — védekezik a gépkocsive­zető —, hiszen az igazgató elv társnak van „B” kerete, csak­nem olyan utalványt adtak ide. — Gyorsan megmutatja a ne­hézipari minisztérium által kiadott rózsaszínű igazolványt, amelyben az áll, hogy Vizi László „B” menetlevélen 600 kilo­méterig személyi célokra igénybe veheti a kocsit. És az igaz­gató elvtárs ebből ebben a hónapban mindössze 130 kilométert vett igénybe. Tehát az igazgató elvtárs takarékoskodik. Dehogy' is veszi igénybe ő a „B” keretet, inkább „hivatalosan” utazik magánügyben. És amint látszik, az igazgató elvtár? szereti a kényelmet. Miért is utazzon akár gyorsvonat párnáson, ami­kor Komlóról érte jöhet a kocsi? Hogy' 100 kilométerenkint 14 liter benzin fogy? És a gépkocsivezetőnek is jár a szabad nap? Ugyan, miért is gondolna erre? lsen, Vizi elvtárs szereti a kényelmet — az ál­lam költségén. És most Vizi elvtársnak ez a kényelem test­vérek között is belekerül néhány ezresébe ... A dzsipp utasaival háromnegyed 6 órakor ér a vas­gyári stadion elé. Nem megy tovább gyorsan lefordul az út­vonalról és az oldalbejáróhoz gördül. Van igazolni való bő­ven. Egész sor személygépkocsi áll itt vezető és utas nélkül. A rendőr elvtársak nem tétováznak, hangszórón- felszólítják a gépkocsivezetőket, hogy azonnal jöjjenek kocsijukhoz. Itt is érdekes dolgok derülnek ki. Az FF. 567. rendszámú kocsi a keletborsodi népbolt központ tulajdona. A menetlevélen az áll, hogy „ellenőrző” utón vannak. Petrik Zoltánnak, a kocsi egyik utasának fel­teszik a kérdést: — A menetlevélen aiz van feltüntetve, hogy önök ellen­őrző utón vannak. Mit csinálnak akkor itt a- stadionban? — Petrik rövid ideig gondolkozik, aztán gyorsan kivágja:-r- Mozgóárusokat ellenőrzünk a pályán — s mint aki .,jó! felelt”, újból besétál a stadionba. A rendőrséget azon­ban nem lehet félrevezetni. jh hadnagy elvtárs hamarosan m9ggyőződik róla. hogy a stadionban nincs egyetlen mozgó­árus 6eni, Petrik Zoltán és a másik utas, a népbolt központi igazgatója kényelmesen csücsülnek a tribünön s minden „el­lenőrzésről” elfeledkezve drukkolnak a sportolóknak. Az ésizakmaigyaronsizálgi üzeméiehnezési vállalati gép­kocsija is itt van. A menetlevél Miskolc—Kazincbarcikára szól. Úti célja: ellenőrzés. Utas nincs a kocsiban, a gépkocsivezető csupán a sportolók rúnáját hozta ki. Ugyanitt találni a diósgyőri élelmi^ szer kiskeieskedelmi vállalat kocsiját ____ is. Árvái János igazgató ellenőrzés----- közben szintén betért egy kis „druk­kolásra". Úgy látszik — mint ezek a példák igazolják — egyes v** zetők annyira megszerették a személykocsikat hogy gya­log vagy villamoson, autóbuszon már nem is szeretnek a sport­pályára menni. Diósgyőrben az egyik füszerüzlet eJőtt az AI. 517. rendszámú Tátraplán ált tele utasokkal. A vegyitermékek gyá­ra tulajdona. Az „A” menetjegyen hivatalos ut szerepel, út­iránynak „Lővei István igazgató lakása Miskolc" van feltün­tetve. Ugylátszik azonban, hogy sem a gépkocsivezető, sem Lővei István nein tudja pontosan hol is van a lakása, mert bizony alaposan eltévedtek. A kocsi utasaival eiőször Lilla» für ed re mentt ahol hosszabb ideig álldogált, majd egynegyed tízkor a Széchenyi utón csellengett öt utassal, akik szemmel láthatóan nem voltak nagyon szomorúak, hogy nem találják az igazgató lakását... A város végén, a Lillafüred felé vezető utón a megyei tanács egyik kocsijával tg! á>l közit* az ellenőrző csoport. A gépkocsivezetőn kívül két utas van a. kocsiban, egy fiatal férfi és fiatat nő. A pénzügyminisztériumtól jöttek a megyébe. A menetlevél ezerint a miskolc— mezőköves«!! útszakaszon vé­geznek „ellenőrző" munkát. Úgy látszik ők is eltévedtek kissé s a hegyek között Lillafürednek jöttek vissza. Hiába, a- Bükk szépsége nagyon vonzó. A terményforgailml vállalat DD. 741. számú kocsijával a Széchenyi utón találkozik a brigád. Már messziről feltűnik, hogy egyik rendszámtáblája hiányzik. Amikor „áüjt” intenek, neki, a gépkocsivezető lemondóan legyint. — Nincs menetjegy. — A kocslvezető és utasai kézzel- 1 abba! próbálnak magyarázhatni- igaz, hogy nincs menetjegy, de aizért nem „fekete” kocsi. A „kirándulás“ — sainos — bő tanulságot ezof- gáltatott árrá, hogy szép számmal akadnak még olyan vezetők, akik Csáki szalmájaként kezelik a rájuk bízott értékeket, akik az állarn költségére sétal;ocsikáznak. dnjkkolnak, szórakoznak, akik még a hegyre, az erdőbe is gépkocsival vitetik magukat. Az ember önkényteíenül arra gondol: hány párt- és gazdasági funkcionárius járja a megyét gyalog és kerékpáron, mit jelen­tene számára, munkája elvégzése szempontjából akár csak né­hány órára is egy gépkocsi. És arra is gondol az ember, hány százezer forintjába kerül az államnak, hogy egyesek minden­hova gépkocsival akarnak menni. Drága mulatság ez! És a gép­kocsikat jogtalanul igénybevevőknek belekerül jónéhány fo­rintjába. Reméljük azonban, tanulnak belőle ők is, mások is? CSORBA BARNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom