Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

i A MUNKÁSOSZTÁLY A DOLGOZÓ PARASZTSÁGGAL SZÖVETSÉGBEN, AZ ÉRTELMISÉG TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSÍTJA MEG A JÓLÉT PROGRAMJÁT Nagy építkezéseinken munka után szórakoznak, pihennek a dolgozók rr~ újonnan létesített sörkertben. yévi tánccsoport a színpadon. A miskolci Bacsó Béla-utcai korszerűen felszerelt bölcsőde, amely másfél­millió forint költséggel épült 60 gyermek részére. A gyönyörű új létesít menyi ma adják át rendeltetésének. 'A miskolc-diós- gt)őri kerékpárúi egy szakasza a bor­sodi múzeum mel­lett. A kerékpárút építési költsége másfélmillió forint voU. . A szerencsi új óvónőképző, amely ez ősztől kezdve gimnáziumként működik. Az ózdi kohászok újitóköre Az abaujvári új orvosi rendelő A miskolci villamosvasút új higany­gőz áramátalakító állomása, amely rövidesen megkezdi működését. A gyönyörű, Mátyás-korabeli stí­lusban épült lillafüredi Palota-szál­ÜDÜLŐK A LILLAFÜREDI PALOTASZÁLLÓBAN lót az egész országban ismerik. Festőién szép környezetben fek­szik. Alatta a mélyben, zölden csil­log a hámori-tó vize. Mellette habzó vízesés zuhog, egyhangú dübörgés­sel. Körös-körül mindenütt hegyek,, fehéren szikrázó sziklák. ;•*: Egy-két nappal ezelőtt egy üdülő csoporttal érkezett ide Hermann Már­ton, az Egyesült Izzó művezetője. Kétszeresen is érezte az elfogódottsá­got 'a gyönyörű környezetben. Hogy miértt Elmondja szívesen. j — A felszabadulás előtt gépkocsi- ’ vezető voltam az Ajkai Köszénbánya RT.-nél. A vállalat urai gyakran ki­rándultak Lillafüredre. Belevetették magukat az ötszemélyes kocsiba és , foghegyről odavetették: „Lillafüred­re!!! ...“ — Bizony abban az időben sokai láttam a szállót, de csak kívülről.. Nekem még belépnem sem volt sza­bad! Csak az urak részeg lármája ért hozzám. Mulattak, szórták a pénzt. Körülnéz a szálló halijában, ahol rajtunk kívül még sokan ülnek, piT kennek, szórakoznak. *• Eszembe jut egy levél. Néhány évvel ezelőtt jártam az aikai szén­bányákban s az ottani párttitkár elvtárs egy poros, elsárgult levelet mutatott nekem. Fájdalom és nyo­mor beszélt soraiból. Az akkori j üzemvezető írta. (Nem lehet még erőszakkal sem ráfogni, hogy szo­cialista gondolkozású ember volt.) Azt írta urainak, hogy a bányászok már nem bírnak dolgozni. Térdig, derékig érő hóban vánszorognak i sok-sok kilométerről a bányába és vissza. Útközben sokan összeesnek a kimerültség, éhezés miatt. Az üzemvezető kevés cukor és kenyér kiutalását kérte, hogy az elcsigázott emberek éhen ne haljanak. Persze az RT urainak — a német iparbáróknak — erre nem volt pén­zük. «■ Gráf Károllyal, a Palotaszálló múlt­járól beszélünk. A harmincas években néhány hétig itt volt pincér. Ma üzemvezető. Elmondja, hogy amikor a Palotaszállót az 1928—30-as években megépítették, a földművelésügyi mi­nisztérium hatáskörébe tartozott. „Csak" hatmillió pengőbe került az épület. Ez az év a nagy ínségek, a szanálások éve volt. Sokan éhenlial- tak, öngyilkosságba menekültek a nyomor elől! Hej! micsoda mulatozások folytak akkor itt. A „felsőbb tízezer’* tagjai adtak itt egymásnak találkozót. Nagy vadászatokat rendeztek, amelyekre még külföldi urakat is meghívtak.. A környék erdőségeit Botilik báró, a Palaviciniek és gróf Bethlen bito­rolta, A szállodában naponta többet kellett fizetni egy vendégnek, mint amennyi egy munkás havi fizetése volt. Egy-egy este annyit elherdállak, hogy abból egy család egy évig meg­élhetett volna... * Ma, az üdülő a dolgozó nép" tulaj­dona. A dolgozók százai, ezrei 1 pi­henik ki itt munkájuk fáradalmait, Egy-egy csoporttal 320 fizikai és szellemi dolgozó érkezik. Szórakoz­nak, gyönyörködnek a környék, a természet szépségében. Egy év alatt 8—10 ezer dolgozó üdül itt. Az al­kotmány biztosítja ezt számukra. Egy alkalommal láttam, amikor egy vidám társaság tagjai lemérték súlyukat, mennyit híztak néhány napi üdülés után. Kiderült, hogy valamennyien híztak, ki egy kilót, ki többet — volt, aki négy kilót gyarapodott. Az üdülők gyakran kirándulnak a környékre. Esténkint táncolnak, film- vagy színelőadást néznek. p,z üdülő vezetősége igyekszik gondos­kodni arról, hogy mindenki jól érezze magát. Meg is vannak eléged­ve. Szabó Mária alig tudja szavak­ban kifejezni, milyen jól érzi ma­gát s milyen boldog, Jiogy üdülhet. Először nyaral Horváth Júlia is, a nyíregyházi tanács dolgozója. * Igen megváltozott a világ! A dot\ gozók az ország gazdái lettek és al­kotmányban lefektetett jogaik alap­ján élvezik munkájuk gyümölcsét. (c$!

Next

/
Oldalképek
Tartalom